Birkanyírás

Megvolt az első hajvágás. Oldalt és hátul kellett rendezni a sorokat. Már úgy nézett ki Geri, mint Hókuszpók :) B. kezdett neki, mert bátrabb volt, mint én, majd átvettem a hajvágót. Mindez tegnap este történt, így ma, nappali fényben látom igazán a művet :)
Annyira nem rossz, de ma este igazítani kell. A levágott tincsek egy borítékban vannak eltéve. Szuper, hogy ezt a pár sort le tudtam írni :) Percenként történik valami hihetetlen csoda dolog és csak remélni tudom, hogy nem felejtem el estig, hogy legalább B-nek el tudjam mesélni!

Magyarázat nélkül

Geri születése napján, a kórházban kaptam talán az első megjegyzést, hogy hogy lehet, hogy ilyen idős koromban jött a baba. Konkrétan így hangzott a kérdés:
- Kisfiú, vagy kislány?
Fiú
-Első baba?
Igen
-Hány éves?
38
-Későn jött a szerelem?
Azt hittem nem hallottam jól :D Egy szülészeten sok mindent láttak már és pont egy idősebb asszisztensnek nem jut eszébe, hogy mondjuk van más eshetőség is. Akkor még megmagyaráztam, hogy 8 kemény év van a siker mögött. Nem győzött a hölgy elnézést kérni.
Miután megszületett a baba, a FB-on ismerősnek jelölt, majd gratulált egy lány, akit a gimiben láttam utoljára. Úgy gratulált, hogy azt írta, "Jobb később, mint soha". Először nem esett jól, írni is akartam neki privát, de lemondtam róla, mert bár sosem titkoltam, hogy limbikbabánk van, nem volt kedvem magyarázkodni. Úgy döntöttem, egy ilyen megjegyzés nem engem minősít. Meg persze próbálom is megérteni, hogy van akiben fel sem merül, hogy az élet nem mindenkinek könnyű. A lombikprogram mostanában nem téma, de ha érdeklődik valaki, szívesen beszélek róla, hátha másnak erőt ad és segít a mi sikerünk!
Legutóbb B. régi kollégájával futottunk össze egy bevásárlás során. Meglátta a gyereket, kicsit megállt és azt kérdezte, hányadik gyerek? Mondtuk, hogy az első. Már ment is tovább, de azért még "viccesen" odamondta, hogy nem siettétek el! B. csak annyit mondott, hogy "hát nem", aztán mindenki ment a maga dolgára, még mi sem beszéltünk erről egy szót sem.
Más dolgok is maradtak magyarázat nélkül mostanában. Van amit sajnálok, van amit nem. Az az igazság, hogy eleinte mindent sajnálok aztán megpróbálom elengedni, megérteni, hogy mi, miért is történik. Mondanom sem kell, hogy nem mindig sikerül :)

Mindig, megint, újra

Ő hatalmas lépésekben tárja ki maga előtt a világot, én pedig minden nap egyre szorosabbra szeretném fűzni magunkat. Izgatottan tudom várni a reggelt, még egy nehezebb nap után is, még akkor is, ha előző nap úgy gondoltam, hogy a fürdetés a nap fénypontja és remélem találok valami rövid mesét a mesekönyvben...de aztán...aztán ágyba kerülök én is...ahogy kicsit is hangosabban vesz levegőt máris fülelek...van, hogy csak úgy felkelek és benézek hozzá...mielőtt úgy érzem, hogy most már tudnék aludni, akkor megint benézek. Gyakran érzem ilyenkor is, hogy szívesen kiemelném a kiságyból és szeretném magamhoz ölelni, beleszagolni a meleg kis nyakába, puszilgatni, de ezt csak reggel lehet. Várom a reggelt. Várom milyen lesz a napja, mászik-e ismét magától, mert 2 napja megtett kb 2 métert. Várom, hogy nevessen, kacagjon velem és rajtam. Kukucsolok neki, bújkálok, feltűnök itt-ott a kanapé, a szék, az asztal mögött, fölött. Ő boldog. Az a legfontosabb, hogy ő boldog legyen. Reggel magamhoz ölelem és hangosan ki kell mondanom amit érzek, mert nem fér el odabent az a hatalmas boldogság.
Nagyon szeretlek. Hihetetlen,
hogy vagy nekem. Nem értem hogy történt, hogy megtörténhetett. Született egy kisfiam. Ez egy akkora boldogság, amiről sosem hittem, hogy egyszer átélhetem majd. Kicsit még mindig le vagyok ragadva a küzdésben. Ahhoz vagyok hozzászokva. Nehéz elengedni és hinni, látni és végre elfogadni, befogadni ezt a csodát.
Pedig ennél kézenfoghatóbb már nem is lehetne.
Az utóbbi időben férjemmel voltak vitáink. Leginkább, ahogy az szokott lenni, a feleségnek van gondja és csak beszél és beszél, megsértődik stb. Tegnap előtt mondtam neki, hogy szeretem, bár néha kevésbé. Azt mondta, hogy ő mindig ugyan úgy szeret engem, mert szeretni csak egyféleképpen lehet. Igazat adtam neki, hiszen 10 év után is szerelmes vagyok, amikor fel tudnék robbani tőle, akkor sem a szeretetem fogy el, hanem a haragom nő. A fiamat is szeretem, ez a szeretet olyan mint a szerelem. Különös szerelem. Barátnőmnek is mondtam, aki kisfiúval várandós, hogy majd meglátja ő is, hogy fura dolog ez. Azt mondta fejbe fog vágni, ha olyan tipikus fiús anyuka leszek. Mondja csak! Majd megtudja ő is miről beszélek ;)
Gondolom a lányos anyukák ezt a fajta szerelmet látják az apukák szemében.

Kistesót szeretnénk. Hívtam Győrt, de azt kérték, majd decemberben telefonáljak. Kicsit megint izgulni kezdtem, pedig még azt sem tudom milyen hosszú a várólista.

Méregzsák

Amikor valamit nem engedek neki, akkor hisztizni kezd. Hisztis sírás, csukott szemmel elindulás bármerre. Amikor nem felém indul el, akkor képes addig menni, míg beüti a fejét. Ilyen pl. akkor van, mikor nem szeretne aludni. Négykézláb megy a fej vagy lábvéghez a kiságyban és koppan a feje. Persze nem koppan nagyot, de ez a kopp abban a lelkiállapotban pont elég, hogy mégjobban rázendítsen. Az a veszélyesebb, mikor mérgében a járólapba fejel, orrol vagy beüti a száját. Ezek valóban fájdalmasnak is tűnnek, szóval vígasztalom is. Nem igazán tudom, hogy szét tudja-e választani ilyenkor a tiltást és az ölelgetést vagyis, hogy mit miért kapott. Mikor feláll valahová, de elesik, vagy nem tudja behajlítani a lábát és szegény feszül, akkor megyek, segítek neki, de azonnal visszaáll ugyan oda. Nem érdekli, hogy nem volt jó neki ott az előbb. Tegnap nem engedtem, hogy a virágcserépbe kapaszkodva felálljon. A cserép nem olyan nehéz, hogy őt megtartsa. Mérges lett, felém fordult és megharapott. Mikor ismét nem engedtem, akkor pedig a fejét ütögette hozzám.
Kicsit talán koraiak ezek a hevesnek mondható kirohanások, nem? :)

Lusta, de nem mindenhez

A gyógytornász szerint is tud mászni, de lusta :)
Észrevettem, hogy tesz 3-4 lépést mászva, majd úgy dönt a tuti, korábban már jól bevált, professzionálisra fejlesztett kúszást választja. Igaz, ami igaz, laza még a popsija, csípője, de ahhoz képest, ahogy kezdtük, még mindig időben vagyunk mindennel! A tornán előfordult már, hogy abban a bizonyos Z-ben még ülni is tudott, de még nem elég jó a törzstartása sem, így inkább kibillen valamilyen irányba. Most megint hetente járunk tornázni, de Andi azt mondta, szerinte hamar rájön, hogy a mászás is nagyon izgi, és kihagyhatunk megint heteket :)
Ha mögé és fölé állok, valamint megtartom a combját, ő pedig lépeget a kezével, akkor mászik, magától rakosgatja a lábait is én csak tartom, hogy ne csússzon szét békába.

Egyéb iránt hetek óta feláll és elácsorog akár 20 percet is egy-egy kedvenc helyén. Egyelőre nem jött rá, hogy az asztalt körbe lehet járni, így csak az egyik sarkáról kell elpakolni. Már láttam, hogy állva is képes helyet változtatni a kanapénál, ilyenkor először a kezével fog át, majd húzza a lábát, szóval lassan elpakolhatok minden nem megrágcsálhatót!

Ő nem a lassan és megfontoltan cselekvő babák közé tartozik. Jelenleg a többet erővel dominál. Amennyiben ő fel akar állni akkor bizony feláll. Az új autós ülésből egyszerűen kifordítja magát. Igyekszem mindig résen lenni. Megszállottan rág mindent. Megrágott már papírdossziét, tv állványt, gyerekágy rácsot, dohányzóasztal lábat. Ezeken mind ott a foga nyoma! Ma azt láttam, hogy az étkezőszék ülő részéhez feldérdelt és rágta a sarkát. Eszelős egy törpe :)

Kemény dió

Már előre féltettem a kis manót, mi lesz, mikor majd eljön a borulós időszak, mert a szobák kivételével mindenhol járólap van. Vettünk sérülést tompító cuccokat, mint pl. habtapi, de mindenhová nem lehet tenni, az egész lakást nem lehet leburkolni vele. Tegnap sikerült neki buksin landolni :( Valahogy úgy térdelt fel, hogy elvesztette az egyensúlyát, én nem értem el, ő pedig hátradőlt. Nagyot koppant a buksija hátsó fele. Nekem abban a pillanatban megállt a szívem, de ugyanebben a pillanatban B. már ott is volt, így felvette. Még ebben a pillanatban az is történt, hogy elfordultam, hogy ne lássam mi történik. Erre, hogy én ezt csináltam, csak később jöttem rá és ezért hihetetlen szarul éreztem magam. Hallottam, hogy már nem is sír olyan keservesen, szüleim is itt voltak, apu jött, őrá már mosolygott, előkerült egy hideg dobozos sör, amit pár másodpercre a buksijára tettek, én meg csak álltam és szégyeltem magam, hogy ennyire megijedtem és lefagytam. Anyu átölelt, hogy megnyugodjak, mondta, hogy semmi baj, mondta, hogy lesz még ilyen. Közben kicsit pityeregtem és ő is. Este, fürdetéskor megbeszéltük B-vel a történteket. Abban maradtunk, ha csak én lettem volna vele, biztos másként reagálok, de így, hogy ő pont ott volt, én nem mozdultam. Azóta ezerszer végigjátszottam magamban a történteket, de én nem találok magamnak mentséget :(
Baba jól van, még csak púpja se lett azon a gyönyörű kis kerek fején!
A humor sokszor segít feldolgozni a történteket, de most csak azért, mert nem lett baj tehát
Geri vs járólap
1:0
Azért lett Geri győztes, mert én voltam a bíró és mert nagyon hamar megnyugodott
mert jó kemény kis dió buksija van
és mert a járólap nem nyerhet sosem
és mert nagyon szeretem ezt a kis fickót

Változások

Jó ideje az oldalán és a hátán is szívesen alszik.

A mosolya is változik, ahogy látni lehet a fogacskáit.

Kúszik mindenfelé, rágcsál függönyt, vezetéket, távirányítót, papucsot, papírnoteszt, falevelet, földet...

Nagyon tudja mondani a magáét, ha belendül. Bababababa és a felhúzott orral izgatott szuszogás is ment egy ideig.

Elfoglalta a nagy kádat. Édesen pacsál, huncutkodik, sikítozik, hirtelenkedik. Olyan mint egy halacska. Nyalogatja a kád oldalát és ott is próbálja felhúzni magát. Ahhoz képest, hogy korábban a karja volt a gyengébb pont, most a karjait használva hihetetlen helyekre képes felhúzóckodni.

Bár nagyon ritkán és rövid ideig, de hintáztatja magát a földön feltérdelve, tenyértámaszban. Ez annak a jele, hogy nem sokára mászni fog!
Az ölünkben szívesen ücsörög, egyelőre magától nem.

Legújabban felkapaszkodik ránk, még fel is térdel! Veszélyes a srác, mert nagyon erősen kapaszkodik és harap, tehát nem lehet csak úgy megúszni a dolgot. Több hajszál bánja a megmaradottakból. Olvastam, hogy nem szabad túl erőteljesen rászólni, mert a végén pont tetszeni fog neki a reakciónk. Nagyon nehéz higgadtan, nyugodtan és határozottan azt mondani, hogy NEM, miközben a könnyem kicsordul, annyira fáj a harapása!

A nap közbeni alvás is változik, mert reggel 10-körül szépen visszaalszik 1-1,5 órára, de van, hogy ebéd után (mint pl. tegnap) akár 30-40 percet is elvan az ágyban, mielőtt elalszik. A későbbi alvás totál lutri. Amikor megyünk valahová, akkor a kocsiban 30-40 percet is alszik. Ezzel csak az a gond, hogy vagy a ház előtt hunyja le a szemét és ilyenkor továbbgurulok, autózom még egy kicsit :)

Az ívben hátra feszülés, közben visítás, valamint a simán megfeszülés és közben mérgesen morgás is divatba jött nála. Ilyenkor ő maga a kisördög és a morcos kismalac egyvelege. Mindig is tudtam, hogy mellette fogok türelmet tanulni és most már egyre konkrétabb a feladat. Pl. előfordul, hogy egyszer csak pelenkázás közben majdnem hasra fordul, ha épp nincs kedve 1 percet várni. Erősen kell fogni, higgadtnak, nyugodtnak kell maradni, nem megijedni, hangomat nem felemelni. Mindezek mellett nem veszi át a higgadtságom, mert ő akkor is azt csinál amit akar :) Nap közben inkább a földön pelenkázom. Ilyenkor is forog, de legalább nem kell tartani attól, hogy leesik.


...ééés ma már 8. hónapos :)

Barbie

Furcsa érzés belegondolni, hogy ebben a családban én vagyok A LÁNY. Apja, fia, kutyák, mind fiúk :) (aranyhalaink megállapíthatatlan neműek, de a tisztogató halacskák négyen vannak felnőtt korúak, és abból 3 fiú). Többször tisztáztam már magamban, hogy én biza sosem voltam olyan igazán nőies jelenség, de azért mindig igyekszem. A smink nálam általában kimerül a szempillaspirálnál és egy kis púdernél, hogy azért mégse csillogjon az arcom, mint egy zsírosbödön és a bőrhibákat is halványítsam kicsit. Amióta itthon vagyok, meg vagyok lepődve magamon. Néha kényszert érzek, hogy odafigyeljek arra, hogy nézek ki. Ruha, haj legyen rendben, az alap smink is van hogy felkerül, mert hát mi van, ha hoz valamit a postás és ki kell menni a kapuhoz? Vagy ha nagy ritkán beesik egy váratlan vendég, ne nézzek már úgy ki, mint aki most ébredt, vagy olyan valaki, akire szánakozva néznek, hogy szegény lestrapált, de ráfoghatjuk, hogy annyira nem is gáz, hiszen kisbabája van. Borzasztó, hogy a gyerek mögé bújtatnak ilyenkor. Mikor azt mondom, hogy nem vagyok elégedett a súlyommal, akkor azonnal azt mondják, hogy mit akarok, hiszen most szültem!? No az már vagy 8 hónapja volt! Mindig furcsán néztem azokat, akik magassarkúban tolták a babakocsit, totál sminkben és csinimben, közben pedig látszott, hogy csak sétálni jöttek az utcára. Ki voltam akadva és még meg is nevettem őket, hogy micsoda marhaság ez, de most azt mondom, talán ők is hasonlóan érezték magukat mint én és ők így tudtak kompenzálni.
Egyébként nagyon ledöbbentem, hogy nem csak én érzem magam néha nagyon magányosnak, hanem sokan mások is, akik otthon vannak a babával. Sőt még az is milyen magányos, akinek szeptemberben iskolába ment a gyereke. Sok idegen emberrel futottam össze, akik azonnal mesélni kezdenek a gyerekeikről. Fura, de én csak a kérdéseikre szoktam válaszolni. Nemrég összetalálkoztam egy hölggyel. Csak megállított az utcán, hogy bicajozás közben megnézhessék a kisfiamat az ő kisfiával és azonnal megragadta az alkalmat, hogy elmondja hogy elszállt az idő, mennyi idős a gyermeke, hogy hívják és most ment iskolába és épp mit beszéltek a férjével stb stb stb.
Kicsit elkanyarodtam, de korábban írtam, hogy ez már csak ilyen kusza lesz, ha ritkán írok :)
Azt mondhatom, hogy anyává válni a legkönnyebb és egyben a legnehezebb dolog, hiszen abban a pillanatban anyává váltam, ahogy megszületett a baba. Nem kérdés, anya lettem. Ott volt a bizonyíték a karomban, de az anyaság érzése később teljesedett ki. Nem tudom a napot és a pillanatot megmondani, csak azt érzem, hogy egyre erősödik és ráadásul egy fura fajta nőiesség is belépett az életembe. Olyasmit kaptam az anyasággal, amit nem gondoltam volna. Most nem az érzelmi töltetről van szó, arról külön oldalakat lehetne írni, hanem valami egész másról.
Bár nem vagyok itthon mindig trendi és friss és tüchtig és schneidig, de talán már eltelt 1 hónap is azóta, hogy először jót nevettem magamon. Reggel felöltöztem, mondhatni házias csinibe. Szabadidőnaci, póló, hozzá illő zokni, fehérnemű, fülbevaló. Feldobtam a szokásos minimum sminket, belőttem a sérót, aztán indult a nap. (atyaééég mikor mondtam volna ilyen "normál" koromban, hogy feldobtam a sminkem :):):) )
Bedobtam egy mosást kora reggel, majd elmentünk gyógytornára. Hazaértünk, Geri bealudt, addig én kiteregettem, elindítottam megint a mosógépet, összekaptam a konyhát és reggeliztem. A nap további része is így folytatódott. Geri evett, játszott, játszottunk, közben újabb teregetés és újabb mosások, ágyneműt cseréltem, én is ettem, főztem és ekkor ugrott be, hogy most épp háztartásbeli Barbie vagyok :) Hiába kaptam hidegrázást ezektől a típusú nőktől, én is beálltam a sorba. Megmagyaráztam magamnak, hogy egy majdnem 40 éves nőnek igen is adnia kell magára és bár lehet, hogy ez a külvilágnak szól, de ha a külvilágnak bejövök, akkor magamnak is könnyebb lesz. EGY FRÁSZT ;) ! Előbb odabent kell rendet tenni és akkor nincs szükség pólóhoz igazodó zoknikhoz. Vagy talán mégis? Jobb lett a kedvem tőle, jobban éreztem magam és hatékonyabban is működtem! Tehát ez a kérdés még válaszokra vár :)
Aztán szerelő Barbie lettem, mert leengedtem a kiságyat és a járókát, hogy még véletlenül se legyen esélye Gerinek kimászni. B. nézett is, hogy ezt mind egyedül adtam elő, de a szükség nagy úr. Eldöntöttem, hogy másnap nem csinálok igaziból semmit. Mint már írtam, nálunk (sajnos) mindig megy a tv. Ez talán abból az időből maradt, mikor évekig egyedül éltem és így mégsem voltam annyira egyedül. Tudom, hogy nem jó dolog, mert ráadásul nem szoktam nézni, csak zörög a háttérben. (gondolom nagy károkat azért nem okozok a gyereknek a természetet mutogató csatornákkal, vagy az esetleges NFL meccsekkel) Amikor egész nap nincs komolyabb dolgom és csak nézek ki a fejemből akkor tévénézős Barbie vagyok és mikor úgy indul a reggel, hogy összeszedetten ébredek, még fogat mosni is van idő, mielőtt bemegyek Gerihez, akkor belekacsintok a tükörbe és megkérdezem magamtól, hogy ma milyen Barbie leszek? Ezt persze nem sok meggyőződéssel teszem, de azért szórakoztat. Milyen jó annak, aki zsigerből Barbie-s!
Minek is szedem össze magam, mikor csak itthon vagyok? Talán szeretném, ha a kisfiamnak is jó érzés legyen rám nézni! Talán azt szeretném, ha számomra sem az lenne a nagy szó, hogy jól nézek ki, hiszen miért is ne figyeljek oda magamra? Miért ne lehetne ez természetes a számomra is. Korábban nem volt az, de most szeretném, ha az lenne. Nagyon szeretném, ha majd a kisfiam felnőttként visszagondol rám, akkor úgy jelenjek meg az emlékeiben, mint egy klassz, jó csaj és ne úgy, mint egy lestrapált, igénytelen öreglány, aki csak akkor szedte össze magát, mikor tudta, hogy emberekkel találkozik.
Nincs mese, az életembe lépett egy olyan fiú, akiért bármilyen Barbie lennék.

Az a csodás krémsajt

Hála Estnek, aki ajánlotta a natúr krémsajtot, Geri hatalmas lendülettel befalta a brokkolit, amihez pipihusit kevertem és a krémsajtot :) (Cserpes)
Remélem, hogy a korábbi mumus spenót is csúszik majd ezzel!
Számomra ez forradalmi lépés :D

Ébredéshez szól a Fáni

Valahogy nem jutok el odáig, hogy ide írjak és sajnos oda sem, hogy másokat olvassak. Próbálok majd írni, de úgy gondolom ez legtöbbször egy nagy katyvasz lesz :)
Ami fontos, hogy gyönyörűen kúszik, tisztára olyan mint egy kommandós! J. J. Rambo :)
Felváltva húzogatja a térdét, használja az alkarját. Néha úgy látom, hogy a kézzel dolgozás ki is meríti, egy-egy hosszabb kúszás után van hogy megáll, repülő pozícióba vágja magát (kezek-lábak égnek állnak) és olyan is van, hogy sír. A mászáshoz még nem elég ügyes, ezen a gyógytornász is dolgozik még, vagy inkább csak lusta :P Tenyértámaszba löki magát, de a térdei szétcsúsznak, azok még békában vannak. Gyakran csinál olyat is, mintha kilökné magát, mintha már használná a térdét is, ilyenkor van az arcra érkezés :( de a lényeg, hogy nagyon szépen fejlődik.
Őrült módon harap a 8 fogacskájával. Talán újabbak jönnek, mert ma pl. botrány nyűgös és éjjel is felsírt többször is. Szereti kóstolgatni a füvet, bármerre is járunk, valamint tegnap elfogyasztott egy kis cetli papír is. Már a nagy kádban fürdik! Egyszer kellett csak kiemelni, mikor úgy gondolta, hogy a dugót víz alól kóstolja. Nyelt egy kis vizet, de megütögettük a hátát, aztán ment vissza. Nem mondanám, hogy megjegyezte a kis bolondja, hogy nem veszünk levegőt a víz alatt, mert azóta is próbálta többször is ledugni az egész arcát, de már résen vagyunk. Engedjük a nózit, hátha rájön, hogy nem jó buli, de a szája azért maradjon kint. Előszeretettel rág minden zsinórt, de inkább a vezetékeket. Nagyon nehéz a takarítás, mert mindenhová jön utánam és hol a porszívó zsinórját rágja, hogy magát a porszívót. Pár napja jött rá, hogy milyen szépen világít a sütő, na onnan távol tartani nem egyszerű. Elő kell venni a kis kerítést, hogy kizárjam ilyenkor a konyhából. Volt már olyan, hogy nem találtam a gyereket, majd egyszer csak hallom a nagy örömködést, hát megtalálta a gardrób szekrényt és a tükröt az egyik szobában. Ott feküdt előtte és hatalmasakat örült saját magának. Ugyan ebben a szobában tegnap majdnem magára borította a szárítókat, volt nagy sírás a hangos zörgéstől. Még jó, hogy a nagy gimnasztika labdára borult a cucc, mert egyébként őt találta volna el. Érdekes, hogy az erős zajoktól van, hogy megijed. Sírt már akkor is, mikor egy beszélgetés közepette egyszer csak valaki felnevetett. Van feladat bőven, mikor ki kell találni mi az, ami  tényleg veszélyes és mi az, ami még belefér a világ felfedezésébe. Amikor a kertben vagyunk, akkor vigyázni kell, hogy a fű mellé a hosszú tű levél azért ne kerüljön a szájába, vigyázni kell, hogy a leander levelét ne csócsálja meg és azt is figyelni kell, hogy cicakaki se legyen a fűben, mert tuti megtalálja (szomszédból átjárnak a macskák). Hangyák vannak, de azok még túl gyorsak, szóval a hangyák vigyáznak magukra :) A tv alatti dvd lejátszó nagyon szuper dolog, mert digitális kijelzője van, tehát azt mindig meg kell fogdosni, ezért képes felhúzni is magát, amíg csak a karja bírja. Anyukám varrt neki egy kis mellényt, ami elöl bélelt, steppelt, hátul pedig csak pántok vannak, így tud kúszni a lakásban amerre csak szeretne és nem kell folyton a szőnyegre pakolni őt. A szobákban parketta van, az nem gond, de mindenhol máshol járólap, így viszont nem fázik meg a pocakja, mellkasa. Olyan a cucc, mint egy golyóálló mellény, csak nincs háta. Először azzal próbálkoztam, hogy takarót teszek a mellkasa alá, ami ideig-óráig működött is, hiszen tolta magát a lábával, a takaró pedig alatta maradt, de egyre sűrűbben lépett túl a takarón. Úgy néz ki, ez a mellény bevált :)
Második napja, hogy a felhúzható, zenélő Fáni (elefánt) hangjára ébredek, tehát tudatosan használja! Először azt hittem csak véletlenül beleakadt, vagy valami hasonló, de ma reggel is a kis csilingelés ébresztett :)
Itt tartunk most és még tuti sok dologról nem is írtam!

Az első betegség

Kiderült a láz oka.
Sajnos még pénteken 17:30-kor felszökött a láza 39,9-re így azonnal kapott 1 kúpot, de elmentünk az ügyeletre is. Nagyon alaposan megvizsgálta a doki. Jeleztük neki, hogy kicsit mintha köhögne is. Mondta, hogy nem talál semmi mást a lázon kívül. Szerinte a betegség neve háromnapos láz, azaz roseola infantum. Elmondta, hogy kell hűtőfürdőt csinálni, ha esetleg nem menne le a láza, valamint ne ijedjünk meg, de a láz elmúltával piros pöttyök jelenhetnek meg a baba testén. Nem kell vele csinálni semmit, majd elmúlik. Mondta még, hogy nem akar minden mást kizárni, ezért figyeljük a gyereket, amennyiben nem menne le a láza vasárnap-hétfőre, akkor újra dokihoz kell menni. Tegnap óta már a piros pöttyös résznél tartunk, tehát ez mégis a háromnapos és lassan vége!
Ez volt az első gyermekbetegsége.
Összességében egész jól viselte a lázat. A láz elmúltával lett csak nagyon nyűgös.
Nagyon nehéz  nap közben és este elaltatni. Éjjel, hajnalban többször is felsír. Szegényem így jelzi, hogy azért még nincs minden rendben vele. Még az is lehet, hogy kicsit fáj a torka, bár a doki nem látta pirosnak. Nekem tegnap este óta fáj kicsit a torkom és folyik az orrom, talán tőlem kapott el valamit, bár nálam csak most jelentkeztek a tünetek. Egyébként borzasztó érzés, hogy lehet én fertőztem meg a gyereket valamivel és meg kell állnom, hogy ne puszilgassam agyon....csak finoman.
Azt olvastam, hogy a lappangás lehet akár 2 hét is, így lehet, hogy azoktól a gyerekektől kapta el, akik körbeszeretgették 2 napon keresztül kb 2 hete.
Mindegy is, a lényeg, hogy semmi komoly és pár nap múlva nyoma sem lesz, és ha valaki átesett ezen a betegségen, többször már nem fertőződik meg!

 Ezt találtam róla:

A háromnapos láz tünetei és előfordulása

A három napos láz vagy roseola infantum egy gyakori vírusos fertőzés, amely magas lázzal és kiütésekkel jár. Hat hónapos és  két éves kor között a leggyakoribb, és mivel tünetei alaján nem könnyű felismerni, sok gyermek szinte észrevétlenül esik át rajta.
A roseola infantum megbetegedést a human parpovírus B19 okozza, amely egyfajta herpesz vírus (HHV-6). A pontos lappangási idő nem ismert, feltehetőleg 5 és 15 nap között van. A gyermek fertőzöttnek számít a láz előtti pár naptól egészen a bőrkiütések megjelenéséig. A betegség cseppfertőzéssel terjed, a gyerekek legtöbbször tüsszentés és köhögés által adják át egymásnak.
Ha valaki átesett ezen a betegségen, többször már nem fertőződik meg.
Első tünetként a gyereknek 3 napig tartó, igen magas (39-41°C) láza van, amelyet általában enyhe légúti hurutos tünetek is kísérnek. Ezt követően a láz mérséklődik, és megjelennek az egész testet beborító, rózsaszínes foltos kiütések. Ezek először a törzsön jelentkeznek, azonban hamar átterjednek a nyakra, a fejre és a végtagokra is. A kiütések nem viszketnek és pár napon belül nyomtalanul elmúlnak.
Egyes gyermekek esetében háromnapos láz mellett egyéb tünetek is jelentkeznek, mint a köhögés, torokgyulladás, hasmenés vagy nyirokcsomó-duzzanat. Nagyon ritka esetekben szövődmények is felléphetnek, mint a máj- vagy agyhártyagyulladás, illetve lázgörcs is kísérheti a betegséget. A lázgörcs általában a belázasodási szakaszban történik. A roham általában pár percig tart, amely után a gyermek álmos lesz, és többnyire el is alszik.

A háromnapos láz kezelése

Az ijesztő tünetek ellenére a roseola infantum kezelése alatt lázcsillapítón kívül más gyógyszerre nincs szükség. Mivel a háromnapos láz vírusos eredetű fertőzés, ezért kezelésére az antibiotikumok nem alkalmasak.
A betegség a gyermek számára csak kisebb kellemetlenséget okoz, általában hamar gyógyul és a szövődményei igen ritkák. A háromnapos lázban szenvedő gyerekek ingerlékenyebbé válnak a kiütések megjelenése után, mint a csupán lázas szakaszban. Amíg a gyermek lázas, rendkívül fontos a megfelelő folyadékpótlás számára, mert szervezete könnyen kiszáradhat.
A kiütések megjelenése előtt nehéz háromnapos lázat diagnosztizálni, mivel a magas láz és az esetleges hurutos megbetegedésre jellemző tünetek többféle más betegségre is utalhatnak.
Ha a láz három-négy napon belül nem múlik el, vagy a gyerek nem érzi jobban magát, orvoshoz kell fordulni! Szintén fordulj a gyermekorvoshoz, ha a csecsemő vagy kisgyermek szokatlanul álmos, erős fejfájása vagy nyakmerevedése van, rángásokat tapasztalsz vagy a foltok terjeszkednek és élénk vörös színűvé válnak.
A kezelés során a hangsúly a lázcsillapításon és egy esetleges lázgörcs megelőzésén kell legyen. Kicsi gyermekek esetében erre a célra legalkalmasabbak a paracetamol tartalmú készítmények, illetve gyermek testének lehűtése borogatások által.
Az aszpirin és az acetilszalicilsav tartalmú készítmények gyermekkorban nem alkalmasak és veszélyesek fájdalom- és lázcsillapításra, valamint a tünetek enyhítésére. A borogatásokkal is bánj óvatosan, mivel a túlzott lehűlés akár hidegrázásokat és újabb magas lázat is eredményezhet.

Az első láz

Mivel Geri nagyon hamar, akár 1 réteg ruhában is megizzad és félek, hogy megfázik, úgy gondoltam, hogy a C vitamint adom neki, reggel és este. Tegnap előtt mégis kicsit tortyogott és olyan szörcsögősen vett levegőt az orrán és a száján is, így megemeltem a C vitamin adagot, valamint aznap este már használtuk az orrspray-t és az orrszívót. Másnapra, vagyis tegnap reggelre már tisztábban vett levegőt, de este ismét hallottam, hogy nem megszokott a levegővétel, kicsit hangosabb mint szokott, így B. bement hozzá, de mondta, hogy minden ok, csak rajta fekszik az alvórongyin és talán attól ilyen fura a hang. Később én is benéztem. Mikor én mentem, már kicsit keresztben feküdt, így gondoltam megigazítom. Hozzáértem és forró volt a keze. Először azt gondoltam, hogy talán csak melege van, mert a vastagabb zsákban aludt, de mivel lentebb engedtem az ágyat, szóltam B-nek, hogy jöjjön, hajoljon be, mert én nem érem el a gyerek homlokát a számmal, kézzel meg annyira nem érzem. Megpuszilta a homlokát és mondta, hogy neki elég forrónak tűnik. Mivel ekkora már kicsit fent volt, megfordítottam a hátára. Kedvesen mosolygott, úgy örült, mintha reggel lenne. Csak a kis sólámpát kapcsoltuk fel, hogy azért ne élje bele magát, hogy máris indul a nap, mert még csak 22 óra volt. Mikor kinyitottam a hálózsákját, éreztem, hogy mindene forró. Popsiban mértünk 39,3-at. Kapott Germicid kúpot, mert az volt itthon még az oltások miatt. Visszafordítottam, remélve, hogy visszaalszik, de nem sikerült neki. B. kérdezte, hogy vigyük-e az ügyeletre, de érdekes módon nem pánikoltam be, mondtam, hogy csak lázas, várjunk és hagyjuk kicsit. Megágyaztam a szobájában magamnak és odaültem a kiságyhoz. B jött, hogy a láz miatt jó lenne, ha inna és hozott is gyümilevet, de nem akart inni. Fura volt, hogy korábban ő megijedt hiszen azonnal orvoshoz akarta vinni, mégis józanul tudott gondolkodni, míg én csak magamhoz tudtam ölelni és próbálni altatni, de egyéb épkézláb dolog nem jutott eszembe. Keresgélt a net-en és jött a következő ötlettel, hogy duplájára hígított tápszert adjunk neki, az is jó folyadékbevitelne. Ez már könnyebben csúszott, meg is nyugodott a kezemben. Betettem az ágyába, de sokat forgolódott. B mondta, hogy hoz Nurofen kúpot, mert azt mindenki dicséri, legyen itthon, biztos ami biztos. Míg nem volt itthon én csak kézzel nézegettem mennyire meleg még, nem nagyon éreztem változást. B hazaérve mondta, hogy felhívta út közben az ügyeletet is. Mondták, hogy mindent jól csináltunk eddig, itassuk továbbra is, ha fent van és mérjünk lázat, mert, ha 40 fokra menne, akkor fizikailag is hűteni kell. Én itt már kezdtem kicsit kétségbe esni, hogy azt egy ekkora babánál mégis hogy? Vizes lepedő! Rettegtem, hogy ideáig eljuthatunk. Egész jól bealudt és már a levegővétel is teljesen csendes volt, de 0:30-kor úgy döntöttem, hogy nem hihetek csak a kezemnek, így szép finoman megfordítom, talán fel sem ébred, kibontom a pelust és gyorsan megmérem a hőjét. Már a megfordításkor felébredt és keservesen sírni kezdett csukott szemmel. Próbáltam a lehető leggyorsabban csinálni mindent, de nagyon sírt. 37,4-et mértem, ez megnyugtatott, de hiába csomagoltam vissza, ő egyre keservesebben sírt. Kivettem a kiságyból, ringattam, de csak sírt és sírt. Mikor visszatettem az ágyába, hogy hátha ott, alvó pozícióban, hason kinyúlva újra megnyugszik, már annyira sajnáltam, hogy zokogni kezdtem. Jött B, mondta, hogy menjek, próbáljak megnyugodni, megpróbálja ő altatni. Sikerrel is járt pár percen belül. Visszacuccoltam a hálóba és lelkiismeret furdalástól szenvedve feküdtem le. Mondtam B-nek, hogy annyira sajnáltam, hogy felébresztettem és hogy ilyen keservesen sírt és már megint kiakadtam magamtól, hogy ez ennyire megviselt, hiszen már olyan jól megy minden, de ha neki valami ennyire fáj, akkor az nekem is nagyon. Próbált nyugtatni, hogy ezt kellett csinálni, meg kellett mérni a lázát és nyugodjak meg, hiszen lentebb ment és már alszik. 5 óra körül ébredt meg, átmentem hozzá, próbáltam nyugtatni, de pár perc múlva kiderült számomra, hogy nem sír, hanem inkább olyan játékosan kiabál, élvezi a saját hangját, így otthagytam és hamar vissza is aludt. 7:15-kor kelt újra, 7:30-kor mértem hőt, 38,4 volt, majd evés és játék után peluscsere kellett, mert bekakilt, így 8:30-kor megint megmértem, 38,3. Nagyon fáradtnak tűnt, a szemein látszott, hogy nincs valami jól, de a játszószőnyegen azonnal kúszni kezdett és játszani. 9:30-kor tettem vissza aludni, már 2 és fél órája alszik. Néztem, keze, feje nem forró. Korábban a fogát is néztem, hátha attól lázasodott be, de újabb fogakat nem érzek. Azt mondták éjjel az ügyeleten, hogy lehet vírustól is, ha ilyen hamar, egyszer csak lázas lett. Nem tudom mi ez, de bízom az alvás segítő erejében, hiszen ha betegek vagyunk mi is fekszünk és pihenünk, viszont ő, ha ébren van nem bújik hozzám, nem fekszik nyugton, vagy csücsül a hintájában, hanem izeg-mozog és játszik. Remélem azt is, hogy jól tettük, hogy azonnal kapott kúpot. Egyszer mondta valaki, hogy a babáknál a lázcsillapítást csak magas láz esetén szabad elkezdeni, hogy dolgozzon az immunrendszer, hiszen a láz a védekezés. Nem tudom mi lehet az a hőfok, amíg várni kell, jelenleg csak azt tudom, hogy van mihez viszonyítani. A legutóbbi mérés volt 38,3. Mikor felébred mérek megint és remélem ennél kevesebbet.
Amennyiben többet mérnék, akkor hívom a dokit.

Nincs írós lendület!?

Már nem is tudom honnan kezdjem, már nem is tudom mit is akartam írni. Eredetileg ez a blogosdi azért indult, hogy nekem jó legyen, hogy kiírhassam a küzdelmeim nehézségeit, de aztán nem lett idő, kedv és még nem is tudom mi....a lényeg, hogy már nem lett olyan fontos. Olvasom a többieket, informálódom, de én magam nem akartam információs blogba átmenni, miszerint a gyerek ezt és ezt csinálja, örüljetek, így nem írtam, pedig lett volna miről. Nem terveztem, hogy majd ezt a blogot megmutatom majd a kisfiamnak, mikor nagyfiú lett. Írok nap mint nap egy kis füzetbe, ahová leírom mikor mennyit eszik és alszik, mikor, milyen új dolgokat csinál. Anyu is írt ilyet róla én is ezt forgattam szívesen, valamint kaptunk babanaplót, ahová minden fontos dolgot vezetek, képeket is lehet bele tenni, szóval dokumentálok rendesen :) Maradt néhány küzdelem, amiről lehetett volna írnom a babán kívül is. Ilyen a mostanában foglalkoztató testsúlyproblémám, ami sok dologra kihat, legfőképp a hangulatomra, önbecsülésemre és mindenre. Írtam is erről több bejegyzést piszkozatban. Először egy komolyat, aztán mikor jobban lettem, akkor egy mókásat, de mikor úgy éreztem kiírtam magamból, inkább kitöröltem. Amire jutottam, hogy kiderült fontos vagyok magamnak, fontos a gyereken kívüli boldogságom is, de olyan botrányosan lusta vagyok, hogy a magam boldogságáért először tevőlegesen tennem kellene, mielőtt csak leülök és írok róla, hogy nekem milyen rossz. A sajnálkozás helyett tennem kellene végre valamit, de most épp úgy néz ki, hogy ez még nem megy. A témát itt be is fejeztem, majd ha sikerült az önsajnálatból kikecmeregni, talán újra lesz miért elővenni :) És most legszívesebben a fentieket is törölném, mert ez a nesze semmi fogd meg jól leírás annyira bosszant, hogy kihullik a maradék hajam is :) Jut eszembe haj! Hullik, hullik, hullik :( a bőröm is botrány, de gondolom, ez utóbbi a botrányos kajálásaimnak az eredménye. Most már "csak" 2 kg plusz van rajtam a terhességkori kiindulóponthoz képest, de én már akkor soknak tartottam amiről indultam, szóval van mit ledolgozni. Egyelőre annyira képtelen vagyok diétázni és megmozdulni, hogy totálisan elítélendő módon arra gondoltam, inkább veszek valami port, turmixot, akármit, amitől elindul lefelé a súly, aztán hátha lesz kedvem többet is tenni magamért. Tudom, hogy egészségtelen, de itt és most ez nem érdekel :)
Akkor most mégis informálok, mert az anyai büszkeségemmel nem lehet bírni! :)
Kicsi fiam 6 és fél hónapos, 9200g volt vasárnap és egy hete a védőnő 74 cm-t mért hosszban. Nagyon ügyesen forog hátról hasra. Hasról hátra is megy neki, de gyakran elfelejti letenni a fejét, így van egy-két kopp és pici sírás. A hason fekvős repülőzést még űzi, remélem már nem sokáig! Ilyenkor megfeszül a háta, nyaka, nem teszik le sem a kezét sem a lábát és nyöszörög :(
7 foga van, felül 4, alul 3. Nagyjából mindent eszik ebédre amit adok neki, eddig a spenót és cukkini volt az, ami nem csúszott. Édesen magyaráz, beszélget, van, hogy konkrétan kiabál. Már a kúszást is gyakorolja, a legjobb motiváció a rózsaszín papucsom. Ezt minden nap lemosom többször is, mert gumiból van, hogy ha eléri megrághassa sikerélményként :) A járókában, kiságyban eléri a felső peremet, szinte felkapaszkodik rá, próbálja magát felhúzni, így úgy látjuk, lassan lentebb kell engedni ezeket. A hordozóban is gyakran próbál már felülni. Imád kint lenni a levegőn, legfőképpen úgy, ha nem babakocsiban van. A teraszon a raklapgarnitúra szivacsos ülőkéje remek kilátást biztosít mindenfelé, de nem lehet magára hagyni, mert tuti lefordulna. Míg jobb idő volt, sokat voltunk így kint, ő hason fekve nézelődött én pedig olvastam, megittam a kávém. Idilli volt :) Mivel a terasz fedett, ki tudunk menni akkor is ha esik, csak jól fel kell öltözni. Ez az öltözés, öltöztetés még mindig nehéz ügy. Nagyon izzadós baba. Tegnap elmentünk vásárolni. Otthon még csak egy hosszú ujjú body volt rajta (és persze zokni meg naci), gondoltam kevés az egy réteg és ráadtam egy kapucnis felsőt, ami nem volt olyan vastag, de mire hazaértünk, le kellett cserélni a body-t, mert csurom víz lett. A gyógytornász szerint ez a hipotóniával jár, hát remélem azért majd ez is változik! Nagyjából beállt egy kiszámítható napirend, ami gyakorlatilag igény szerint módosul! Nem az én igényem szerint :) Reggel 7-8 között ébred, megeszi a reggelit, majd 10 óra körül visszaalszik 1-1,5 órát. Jön az ebéd, aztán 14 óra körül ismét alszik 1-1,5 órát. 16 óra körül uzsi, aztán max 30-40 perc alvás. 19-kor fürdés, aztán vacsi és alvás kb 20-kor. Fentiek persze nem minden nap így néznek ki, hiszen van, hogy többször megébred, mint ma 6-kor, 7-kor. Hallom, ahogy gagyarászik, játszik, aztán visszaalszik. Ma 8:20-kor sikerült igaziból ébrednie :) Van, hogy nem akar aludni reggeli vagy ebéd után, ezt akkor fordul elő, mikor anyósék itt vannak. Érthető, hiszen inkább játszana, mint aludna :) Ha az uzsi után nem alszik, akkor van, hogy 4 órát is fent van alvás nélkül, de bírja :) Ilyenkor persze nagyon fárad és hamar bealszik :)
Annyira szeretem, hogy belesajdul a szívem és könnyes lesz a szemem. Lassan olyan leszek, mint az anyósom, aki mindenen sír (boldogságában). DE EZT Ő SOSEM TUDHATJA MEG, mert mindig mondom neki, hogy nem sírjon már annyit :P
Na mentem, majd meglátjuk hogy alakul...hátha sikerül majd épkézláb dolgokat összehozni és leírni :D

Aszekszelősvideó

Barátnőm kislánya 7 éves. A barátnőjével csendespihenőben zenét, meséket szoktak nézni, ha épp nincs kedvük aludni az IPad-en. Barátnőm szokta bezárogatni a sok-sok megnyitott ablakot, miután végeztek. Az egyik keresőbe a csókolózós, a másikban a fent említett és így beírt "szekszelő" videóra próbáltak rákeresni. Barátnőm a frászt kapta! Tudta, hogy a másik kislány még nem tud írni, de még nem tudta mi legyen, nem akarta elővenni a saját lányát azonnal, így megvárta, míg a másik kislány hazamegy (másnap) és a következő IPad-es nézelődés után kérdezett rá, hogy miért keresett csókolózós és más videókat, mit szeretett volna látni? Ezeket persze teljesen kedvesen kérdezte, nem rontott a gyerekre. Nem akarom túlragozni, az a lényeg, hogy nagyon jól sikerült megbeszélni a dolgokat. Barátnőm a kézfogástól és puszitól mesélte el a fokozatokat az ágyig. Persze kis ködösítéssel, miszerint csak akkor van szex a felnőttek között, ha gyereket szeretnének. Őszintén szólva kicsit elgondolkodtam, hogy az én időmben már bőven elmúltam 14, mire anyuék próbáltak felvilágosítani. Nekem is volt olyan meztelen emberes képeskönyvem, ami a testrészeket és a különbségeket mutatta, de a "hogy lesz a baba" kérdés nem tudom mikor jött elő és mit válaszolt anyukám. Ezt feltétlen meg kell kérdeztem :) és talán már most gondolkodnom, hogy mit is fogok mondani a fiamnak, ha egyszer hasonló helyzetbe kerülök :) Tisztában vagyok vele, hogy bármire is készülök fel most, tuti máshogy jön majd elő a téma és akkor fogok rögtönözni :) Remélem elég magabiztosnak tűnök majd :)

5 hónapos

Vasárnapra kibújt a bal alsó fogacska is :) Imádom, hogy egyre jobban tartja magát és ahogy felveszem a kezembe, már nem kell tartani annyira a buksiját, hátát. Sőt, azonnal tartja magát és forgolódik, nézelődik. Kaptam egy karikás kendőt, abban együtt lenni nagyon szuper. Apjával így együtt locsolnak a kertben, velem sokat sétál és nézelődik. 8,5 kiló, szóval súlyos darab :) Mindenki azt mondta, hogy majd a 74-es ruhákból tankoljak fel, mert azt hordják a legtovább, hát Geri átugrotta ezt a méretet, szinte már csak 80-as ruhákat veszek neki. Volt pár 74-es rucija, de mikor alul már kipattantak a patentok, nem vettünk többet ebből a méretből. Talán 1 hétig hordta őket.
Eszelősen rágja a lábacskáit, állandóan a szájába veszi, hol csupaszon, hol zoknistól, így nem igazán lehet fürdetni és pelenkázni. Édes hangokat ad ki, néha azt hallom, hogy csak sóhajtozik :) A múltkor nagyon néztem, hogy milyen hangokat hallat, erre látom, hogy a játszóállványon lévő szalagot nézegeti, mert rájött, ahogy a szájából kijön a levegő, a masni mozog :) Ugyanekkora lelkesedéssel bír magyarázni és kacagni, a kiságyban lévő fejvédő kötözőjének is. Próbáltam elrejteni, de megtalálja :) Lehúzza magához a fejvédőt és kotorászik. Szerintem nagyon szereti, hogy ő "mozgatja" a dolgokat. Mindenre figyel és édesen rácsodálkozik. Nemrég az elalvás előtti nyöszörgés hirtelen elhallgatott, így benéztem hozzá csodálkozva, hogy milyen hamar elaludt, de ő nem aludt, hanem a kiságyában nézelődött. Nézte a falon a macis matricát és édesen mosolygott nekik. Nagyon ügyesen nyúl oda egy-egy játékért, amire szemet vetett és hason akár 30 percet is eltölt. Tenyértámaszba is kilöki magát, de a forgás az még nem megy. Egyelőre jobb oldalra hajlandó elbillenni, aztán kiflibe feszíti magát és mivel innen se erre, se arra nem megy, jön a nyöszörgés. Bal oldalára is próbálgat billenni, de arra még nem annyira aktív. A tornán is és itthon is a forgások gyakorlásakor látszik, hogy mindenhez már csak egy picit kell segíteni, de Andi (gyógytornász) megnyugtatott, hogy simán van még 1 hónap, hogy magától forogjon, mert ő 6 hónapos korára várja tőle ezt. Édesen kukucsol, nagyokat kacarászik mikor puszilgatjuk, játszunk vele. A fürdetés utáni öltöztetéshez praktikát kell bevetni, mert ha rá figyelünk, akkor hisztitik, ha beszélgetünk a feje felett, akkor rágicsálja kezét, lábát és elvan. Döbbenet volt látni, mikor hisztizni kezdett és nem néztünk rá, akkor engem nézett, hogy hatással van-e rám, majd mikor minden ment tovább, akkor elfoglalta magát :) Ezt más helyzetben is próbálgatja :)
Pénteki ebéd volt az alma gabonapehellyel :)  Ízlett neki!
Mindenféle gyümit szívesen eszik, jöhet a répa is és a sütőtök de a zöldborsó még mindig nem csúszik.
Itthoni környezetben a napi menet általában a következő: 7:45 körül ébred, 8-kor reggeli 180-210g tápszerrel. 9:30 körül visszaalszik kb 1 órát. 12-kor bébikajás ebéd  + tápszer. A tápszer mennyisége a bébikaja mennyiségétől függ. Amennyiben először eszik valami, tehát csak kóstol, akkor 180g, aztán 150g, majd 120g. Az ebéd utáni alvás 1-1,5, esetleg 2 óra is lehet. 16-kor eszik ismét, általában 210-240g tápszert. Legtöbbször nem alszik vissza 16 óra után, ha mégis, akkor az 30 perc. 19-kor fürdés, aztán vacsi 300g tápszerrel és jöhet az alvás reggelig. Amikor jövünk-megyünk és ő a hordozóban alszik el, akkor 30 perceket alszik. Van, hogy két evés közt 2x30 perc is összejön. El szoktam gondolkodni ilyen esetekben, hogy neki az itthoni lét a legjobb, mert nyugi van és alhat rendesen, de tudom, hogy kell, hogy ingerek is érjék, mert ettől is fejlődik.
Esküvőre vagyunk hivatalosak július 26-ra. Nincs senki, aki vigyázna a babára, mert anyósék is jönnek, így visszük magunkkal és amint forró lesz a helyzet, eljövünk :) 18 órakor kezdődik a szertartás, aztán 20 óra körül lesz a vacsi. Elviekben lesz lehetőség 19 óra körül lefürdetni és etetni, altatni, sőt felvetették, hogy lehet lesz bébiszitter is, mert sok a babás vendég. Majd meglátjuk. Visszük a mózeskosarat, hátha elalszik benne. Ma belepróbáltam, háááát még jó lehet :) Amennyiben mégsem jön össze a bébiszitteres felügyelet, kértük, hogy olyan helyre ültessenek, hogy a lehető legtávolabb legyünk a hangfaltól, illetve odaférjen a babakocsi. Bízom benne, hogy valameddig megfelelő lesz Gellértnek így, ha pedig nem, természetesen lelépünk. Örülnék, ha ezt a vacsis őrületet ki lehetne hagyni, mert nyugodtabb lennék, de ez én vagyok. Mindig jobban aggódom, mint kellene :)
Mostanában az alábbi kérdésen rágódom: mivel Geri császármetszéssel jött a világra, én most mondhatom-e, hogy szülés után..., szülés óta...., szülés előtt..... ? Nem is szültem :( Tudom, tudom, most tipikusan olyan hülye p. vagyok, akinek ha nincs problémája, csinál magának :P

Cumi nélkül

Hétfőn volt 1 hete, hogy Gellért éjjel cumi nélkül alszik, és kedden volt 1 hete, hogy nappal is!
Köszönet Audrey-nak :)
Pont azon agyaltam, hogy mivel Geri éjjel csak azért ébred, hogy a cumit a szájába tegyem és azonnal alszik tovább, akkor talán e nélkül is mehetne az alvás. Audrey is épp itt tartott és bár elsőre nem mertem volna a teljes megvonással kezdeni, meggyőzött mikor mondta, hogy hogy néz már az ki, hogy néha adom, néha nem adom, a gyerek nem fogja érteni, így felbátorodtam és szóltam a férjemnek, hogy készüljön fel mert lehet, hogy az elkövetkezendő napokban nem alszunk :)
2014.06.30. hétfő este belealudta a vacsorájába, így könnyedén betettem az ágyába cumi nélkül. Azért előkészítettem a fotelágyat, hogy éjjel majd sokat fog ébredni és sírni, így vele alszom majd.
2014.07.01. kedd
éjjel 3:30 - cumi kérő nyöszörgés, én ugrok, hátat simizek, ő csendesebben nyöszörög és kb 5 perc után alszik cumi nélkül, én is lefeküdtem a szivacsra, az ő szobájában.
hajnal 5:30 - cumi kérő nyöszörgés újra, én kicsit vártam, hátha magától elalszik, majd hátat simizek, ő ismét megnyugszik, kb 3 perc után alszik cumi nélkül
Ébredés kb 7:45 körül a szokásos módon.
Innentől nem kelt többet éjjel cumiért :)
Nappal ugyan annyi nyűggel aludt el cumi nélkül, mint korábban cumival, szóval nem okozott akkora traumát a hiánya, mint gondoltam.
Nagyon ügyes volt Gellért én meg már megint előre jobban féltem, mint kellett volna!
Féltem azért is, mert nagyon jön a foga, hogy talán nem most a legmegfelelőbb megvonni a cumit, de nem lett gond. Előfordult, hogy a foga miatt megébredt csütörtökön és pénteken hajnalban, de alig pár perc után megint aludt. Olyan is volt, hogy még 22 órakor felsírt 2 nap egymás után, de kapott Dolo gélt és máris aludt tovább. Mindent egybevetve sikeresnek gondolom és véglegesnek ezt a cumi ügyet :)
No persze ezt csak én gondolom így! ;)

Jobb alsó

Csütörtökön volt egy húzósabb éjszakánk. 2:30-tól 4:30-ig fél óránként kért cumit, de nem sírt, max gagyarászott közben, így nem gondoltam, hogy a foga miatt lehet fent. Vasárnap éjjel azonban nehezen aludt vissza, mikor cumit kért, így gondoltam rásegítek egy kis Dolo géllel és akkor megéreztem a kis kibújt fogacskáját alul, jobb oldalt. Reggel volt küzdés, míg sikerült megnézni :) Nagyon helyes fogacska :)
4 hónapos kora óta eszik ezt-azt a tápszeren kívül. Zöldborsó és avokadó nem csúszik, még tápszer ízesítéssel sem, a többi eddig ok. Alma, krumpli, répa, körte, banán, őszibarack. Van még mit megízlelni, de remélem több zöldségfélével is kibékül majd.
B. szerint, mivel kint van a foga, jöhet a kolbász :D

Mert a a focihoz és a gyerekneveléshez mindenki ért!

Ez most nem arról fog szólni, hogy itt mindenki hülye csak én vagyon Napoleon, ez csak arról szól, ahogy Est is megjósolta, hogy talán helyrebillent odabent valami :) Már nem vagyok kétségbeesve, de sosem fogom letagadni, hogy voltak nagyon nehéz heteim, amikor nem voltam benne biztos, hogy nekem találták ki az anyaságot!
Mindenki találkozott már azzal, hogy "ha sapka van rajta akkor azért, ha nincs akkor azért" szól meg valaki. Szinte minden héten több dolog is történik, többen több oldalról "támadnak" de ez egyre inkább megerősít abban, hogy bármit is csinálok, azt nagy valószínűséggel jól csinálom. Nem akarok másnak látszani, nem akarok hazudni magamnak. Nem szeretném szebbnek, jobbnak, ügyesebbnek feltüntetni magam, mint amilyen vagyok. Azt adom, nyújtom a gyerekemnek, a családomnak ami tőlem telik. Van egy habitusom, ami így közel a 40-hez, már nem nagyon fog megváltozni. Már nem várom el a gyerektől, hogy higgadt, türelmes és mindig nyugodt legyen, hiszen én sem vagyok az és nem is leszek, bár miatta és érte több türelmet gyakorlok, több-kevesebb sikerrel :) Láttam egy anyukát a tornán, aki valami földöntúli nyugalommal és egy lajhár lassúságával kötötte magára a hordozókendőjét, addig a babája édesdeden feküdt a kanapén, várta, hogy anyukája elkészüljön. Ez nálunk nem így néz ki! DE EZ NEM BAJ! Még egy pár hónapja zavart volna ez, szinte akartam, hogy én is ilyen legyek "belassultan higgadt", de ezt lehetetlen kivitelezni :) Lesznek olyan dolgok, amiket én majd megteszek a gyerekkel, de mások nem és lesz olyan is, ami másoknak kőbe vésett törvény, nekünk azonban nem jön be és nem csináljuk. Elegem van abból, hogy azt mondják mit szabad és nem szabad. Kitalálják milyen lesz a gyerekem, ha ezt, vagy azt csinálom vele. Már előre vázolják az életét! Miért? Miért mondják, hogy ilyen, vagy épp olyan lesz? Ha sokat kendőben hordozom, akkor majd nem fogom tudni letenni. Ez valami tudományos kutatás eredménye? Ha hagyom sírni és nem veszem fel azonnal, akkor elveszti bennem a bizalmát. Engem anyukám sosem hagyott még csak nyekkenni sem, mert a nagyszülőkkel laktak és nem szabadott a papát zavarni, de anyu és köztem, sosem volt meg az a bizalom amire én mindig is vágytam. Stb., stb., stb. Geri, ha felveszem, nem igazán tud megölelni, nem tud még kapaszkodni. Vélemények: Akkor most még nem szeret? Vagy épp annyira megbízik bennem, hogy tudja fogom és nem kell kapaszkodni? Ideológiákat mindenhez tudnak gyártani, de egyik sem állja meg a helyét! Simán hipotón a baba és lógatja a karját, kicsavarva. Egyébként már egyre többet tud ölelni :)
Vendégségben voltunk, már úgy érkeztünk, hogy Geri aludt és a szokásos 30 perc alvás után ébredt. Ottlétünk alatt, a következő kaja előtt még aludt 30 percet. Mikor ébredt, egy 2 gyerekes anyuka (7 és 3 éves gyerekek), elég fura arckifejezéssel megkérdezte, hogy mennyit aludt a gyerek. Mondom fél órát. Mire ő, az nem kevés? Bár nem emlékszik mennyit kellene aludnia egy ilyen idős gyereknek!!!!! Akkor minek szólsz bele b.meg??????????? Rákérdez, hogy a fogzás miatt alszik-e éjszaka. Mondom igen. Az ő gyereke sem kelt ezért. Majd közli, hogy másért volt fent. NEM KÉRDEZTEM MEG MIÉRT!
Valóban mindenkinek ez a fixa ideája, hogy alszik-e a gyerek éjszaka! Ma a gyógyszertárban ismét megkérdezte a hölgy az alvós kérdést (már 1 hónappal ezelőtt is ezt kérdezte), majd mikor mondtam, hogy enni már nagyon rég óta nem kel fel, csak cumiért, akkor közölte a gyerekkel, hogy az anyukája nem is tudja milyen szerencsés!!!!!! KÖSZI, VISZLÁÁÁÁÁT!
Geri kicsit meg volt fázva. Szörcsögött az orra, de még hőemelkedése se volt, jól is aludt. Prüszkölt és köhögött is kicsit. Voltunk dokinál oltáson, jeleztem neki, meghallgatta a tüdejét, belenézett a torkába és közölte, hogy békés. Ennyi! Mi egyébként is kezeltük ezt itthon. Most nem is ez a lényeg! Felhívott az egyik barátunk (fiú), kérdezte mi újság a gyerekkel. Mondom neki, hogy kicsit megfázott. Erre mit mond? Anyukaaa, ilyen időben megfázott a gyerek? Rosszul csinálsz valamit anyukaaa! Mondtam neki, hogy köszi! Baromi jól esett :( Nem is mentegetőztem, hogy Geri könnyen beizzad (kiderült, hogy ez is a hipotónia miatt van) és nehéz jól felöltöztetni. Egy rövid ujjú bodyba is beizzad, könnyen megfújja a szél, hiába van meleg stb. Szóval már a pasik is jobban tudják! Amennyiben szóvá tettem volna, tuti azt mondja, hogy csak viccelt, de nem úgy hangzott. MINDEGY!
Aztán persze após is próbálkozott. Korábban csak annyit mondtam nekik, hogy hagyni kell a gyereket néha egyedül is játszani és nem kell mindig felkapkodni. Itt voltak nálunk, gyerek a kezemben, anyósom aranyosan magyaráz neki, erre após megszólal. Nem szabad játszani a gyerekkel! MIVAN? Ezt még 1x elsütötte, akkor sem reagáltam, de szóltam a férjemnek, hogy legközelebb legyen szíves ő helyretenni ezt, mert lehet, hogy az én hangsúlyom nem lesz túl kedves.
És mivel ma történt egy nagyon kedves dolog is, elmesélem.
Egy idősebb hölgy jött szembe az utcán. Mondta, hogy biztos átmentem volna az út másik oldalára, ha tudom előre, hogy találkozni fogunk, mert ő most jól meg fogja nézni a gyereket. Mondtam neki, hogy ne mondjon már ilyet. Geri hatalmasakat mosolygott rá, beszélgettek. Megkérdezte a néni, hogy tudom-e micsoda boldogságot okoztunk neki, hogy találkozott velünk. No ekkor már könnyeztem :) aztán mindenki ment a dolgára. Most már tényleg mindenen bőgni fogok?

Az első mese

Tegnap este láttam Gerin, hogy kaja után annyira még nem álmos, hogy betegyem az ágyába. Úgy szoktuk csinálni, hogy miután megette az esti adagot (már 270g), kicsit még "romantikázunk" a félhomályban. Puszilgatom, hallgatom, ahogy szuszog és a cumijával szórakozik. Legtöbbször ilyenkor már csukva a szeme, vagy legalábbis látszik rajta, hogy igen csak álmos. Tegnap nem látszott semmi ilyesmi, így hirtelen gondolattól vezérelve elkezdtem egy rögtönzött mesét. Úgy gondoltam a nyugtató, kissé bugyuta mesemondó hangommal, majd elálmosítom. Elkezdtem az erdőben élő őzikével és anyukájával és azzal, hogy ők mit esznek. Geri ekkor csillogó szemekkel nevetgélni kezdett, cumival a szájában. Valahogy így hangzott: HE és ezerrel vigyorgott, nézett rám és majdhogynem kiugrott a kezemből úgy ficánkolt, de nem adtam fel.
Folytattam a mesét, miszerint az őzikéék találkoztak a sünivel. Jött a HE :) A süni almát eszik. HE :) Aztán találkoztak a rókával, HE aki sajnálatos módon nyuszikat is eszik.... és rögtön bajba is kerültem, mert a nyuszival is összefutott ez az illusztris bagázs, de ekkor jött ám a fordulat, miszerint megegyezett ez a sok állat, hogy aki jelen van, azt senki nem eszi meg. Geri persze végig nyomta a széles vigyort és a HE ismételgetését :) Nem volt hosszú a mese, még jött a mókus és a madár.
Végül is Geri ágyba került, kicsit még simiztem, aztán magára hagytam, volt egy kis nyüszögés, majd eltelt 3 perc és már aludt is.

Szerelmetes kakis pelus

Igazán írhatnék minden áldott nap, hogy a kisfiam mikor mit csinál, hiszen minden nap történik valami, de nem jutok el odáig. Most viszont annyira tele lett a szívem, hogy nem fér el benne az a sok jó amit érzek, így kiírom belőle, hogy legyen hely ;)
Végtelen szeretet áraszt el, mikor a srácok együtt bandáznak :) Mikor B. szeretgeti, puszilgatja Gerit, vagy épp szórakoztatják egymást, játszanak, Geri nagyokat kacag mindehhez. Amikor ülünk a kanapén, Geri a hintájában van és az apját figyeli. Lesi minden mozdulatát, várja, hogy őrá nézzen végre és édes mosollyal honorálja a figyelmét. Hét végén együtt főztek. A következőket hallottam: hat tojás kell, nem öt! Rosszul mutatod, vagy nem jól számoltál! :):):) Hihetetlen jól elvannak akár 1 órán keresztül is a konyhában.
Ébredés után, ha bemegyek hozzá, mosolyog és olyan, mintha szemérmesen elfordítaná a fejét, majd emeli felém újra és jön a következő mosoly. Minden nap ezer csodát kapok :) Vasárnap este történt még valami, amit el kell mesélnem. Este 10 után B még benézett Gerihez. Jön vissza és mondja:
- Szerintem kaki van a pelusban! Mi legyen?
- Megyek és kicserélem.
- Felkelted?
- Nem szándékozom, majd meglátjuk mi lesz.
Mivel Geri a hasán alszik, így meg kellett fordítanom. Megláttam az arcát és ő mosolygott. Ébredezett, de mosolygott. Pillanatok alatt végeztünk, B nagy csodálkozására. Visszafordítottam Gerit és már aludhatott is tovább. Visszafeküdtünk, majd a következő tört elő belőlem, könnyekkel fűszerezve, amit meg is osztottam a férjemmel. "Milyen fura, hogy eddig csak tervezgettük, hogy gyerekünk lesz, mondogattuk, hogy majd a gyerek így, vagy úgy lesz, most meg le vagyok döbbenve, mikor kimondom, hogy hajts be kicsit az ajtót a GYEREKNÉL..." (itt jöttek a könnyek)
Még mindig hihetetlen, hogy ő velünk van. Nem tudom hová tenni a dolgot. Az igaz, hogy későn érő típus vagyok, de azért már elhihetném végre :):):) Szerintem nem is azt nem hiszem el, hogy gyerekünk van, hanem azt a boldogságot és örömet nem tudom hová tenni, ami megadatott.
Mindezt persze nem a kakis pelenka váltotta ki belőlem, de még az sem tud kizökkenteni :) , mert hát azt is szeretem, ha tele van a pelus :)

Ma tornáztam kicsit. Én 3 percig bírtam és kidöglöttem, Gellért még 5 percig maradt csendben. Az első 3 percben lemerevedve és döbbenten nézett rám, hogy mégis mit csinálok :) majd 5 perc elteltével, mikor látta, hogy már ellazázom a dolgot úgy döntött, hogy az sokkal szórakoztatóbb, ha vele foglalkozom és nem a túlméretes testrészeimmel :)

Kóstolás és minden más

Vacakol a gépem, a telefonomról is nehéz megnyitni a blogom. Nem mindig tudok másokat elolvasni, nem mindig tudok kommentelni. Valahogy szét van csúszva a virtuális életem :) :) :)

Szombaton volt Geri 4 hónapos :) Megvolt az első kóstolás. Sütőtök. Szó mi szó, az első pár kanál sírósra sikeredett, de nem köpte ki, nem fújta ki, csak nem tetszett neki, hogy nem a megszokott módon és ízben érkezik a kaja. Szombaton délben kezdtük, aztán a következő evéskor is, majd ez volt a menet vasárnap, mikor is az uzsira kapott tök, már egész szépen lecsúszott, igaz csak 2 nagyobb adag kanállal melegítettem meg és egy kis tápszert is csempésztem bele. Az unokatesóméktól kaptunk egy nagy zsák ruhát, ami majd később lesz jó. Kibontottam, átnéztem a pakkot és találtam benne sok-sok partedlit. Akkor még nem értettem minek ennyi, de az első sütőtökös kaja után rájöttem :) Marhaepe szappan 4 ever! Imádom ezt a szappant. Bedörzsölöm az aktuális foltot, hagyom kicsit, majd kézzel megdörzsölöm és a folt sehol :)

Annyi minden történik nap mint nap, hogy le sem tudom írni :)
Nagyon ügyesen billeg már az oldalára, megfogja a lábát és magyaráz, illetve sikongat. Már simán könyöktámaszba húzza magát és nézelődik. Imádja az ég felé tartani a lábacskáit. A kádban is ezt csinálja és nagy lendülettel csapja a vízbe, így felmosás van fürdés után :) Már egész nagyokat tud kacagni. Annyira édes, mikor kukucsolunk és szinte ugrik egyet az ijedtségtől, ha hirtelen előbukkanok, vagy egy játék ugrik elő a semmiből, majd hatalmas kacagásba kezd :) Meg kell zabálni.

Vettünk egy hideg párásítót a szobájába. Nem bántuk meg. Érezhetően jobb nála a levegő. Reggelre az orra sem volt tele "csiguszokkal", nem is szörcsögött annyira. Azt írták a neten, hogy ha van kis lerakódás, akkor köhöghet a gyerek, mert a párásító segíti felhozni. Nos, este köhögött is többször, amitől aggódtam és nehezen tudtam csak elaludni.

Tegnap megint megjött. 25 napos ciklus volt. Szeretném, hogy a korábbiakhoz képest majd javuljon a mensi helyzet. Gondolom ehhez több idő kell! Legalább is remélem, hogy tényleg jobb lesz minden, mint korábban!!! Antibogyót szedek, gondoltam már ettől javulni fog az ügy, hááát még várni kell.

Annyi mindent és annyi mindenről írnék, de valahogy csak a fejemben állnak össze a dolgok és nem tudok értelmes mondatokat fogalmazni :) Fogalmazásgátló lenne a fogamzásgátló :):):)

Az első mozi

Pünkösd vasárnap szülinapi bulira voltunk hivatalosak Csöpivel. Mivel már elég korán tudtuk, hogy lesz ez a party és talán este is folytatódik, ezért anyósékat megkértük, hogy jöjjenek fel és miután hazaérünk a délelőtti részről, majd hazamegyünk, fürdetünk és letettük a gyereket, vigyázzanak rá. Kiderült, hogy az esti bulis rész elmarad, de nem akartuk, hogy anyósék felvigyázós feladata elmaradjon, mert annyira készültek, így úgy döntöttünk elmegyünk moziba. 7-kor megvolt a fürdetés, kaja, aztán kisebb vergődés után 8-körül Geri elaludt, de akkorra már nem voltam benne biztos, hogy el akarok menni. Mindent megpróbáltam elmondani, hogy mikor, mit kell csinálni a babával, ha felébred. Mondhatni elmondtam a szabályokat :) Kértem B-t, hogy mondja el, hogy jelezhet a légzésfigyelő stb, de valahogy ezt nagyon félvállról vette. Olyanokat mondott, hogy ha megszólal, akkor lehet, hogy a gyerek lemászott az érzékelőről. Nem tud lemászni, hiszen mindenhol érzékel és ezt ő is tudja, de gondolom nem akarta a szüleit megijeszteni, ettől viszont én nem lettem nyugodtabb! Egyébként hiába tudtam, hogy Geri nem fog felébredni, max 1x kér majd cumit, de az sem biztos, valahogy azt éreztem, hogy idegenekre hagyom :(
Elalvás után még vártunk 20 percet és elindultunk. B nagyon rendes volt, próbálta oldani a feszültséget, mondogatta, hogy minden ok lesz és tőle teljesen fura módon beszélt folyamatosan. Mikor azt mondta, hogy minden rendben lesz a gyerekkel, én már a kocsiban pityeregtem. Aztán próbáltam elengedni magam és a filmre koncentrálni. vettünk egy jó nagy adag nachost (vagy mit) és még a film előtt bevertem :) Az órámat nézegettem, hogy ha kel, akkor kb most, vagy most, vagy most. Éjfélre hazaértünk. Persze Gellért nem is kelt fel cumiért sem. Anyósék megvártak minket, fent voltak.
Huhh, háááát mostanában nem biztos, hogy szeretnék elmenni otthonról. Annyira hiányzott ez a csöppség, hogy el sem tudom mondani. Kérte B, ha hazaérünk, azért ne keltsem fel azzal, hogy megölelgetem, így csak bementem és jóóól megnéztem magamnak :)
Furcsa volt elöl ülni a kocsiban B mellett és nagyon fura volt újra kéz a kézben sétálni :)

Még mindig cumi

Ez a cumi egy fura figura az életünkben. Reggelente az a menet, hogy mikor B dolgozni megy, akkor automatikusan áthozza hozzánk, így a reggeli cumi mizéria miatt nem kell szaladgálni. Így esett, hogy rácsodálkozhattam a következőre. Gellért szájában a cumi és a kis kezével ki-be pakolgatja. Hüvelykujja a cumi alsó felénél, a többi a felső részénél van és mintha egy lassított felvételt néznék, egy olyan valakit, aki zongorázik, ő úgy illesztgeti, fogdossa, érinti az apró picike ujjaival a cumit. Hihetetlen, hogy milyen finom kis mozgásokat végez, olyan, mint egy polip, aki mindent jól letapogat. Előfordul, hogy még dumálgat is a művelethez, aztán gondol egyet és elfordul, akkor persze a cumi valahol a nyaka vagy a feje alatt marad, vagy máshová kerül és akkor bizony segítségre szorul, ha ismét vágyik a cumira. Láttam már olyat is, hogy az alkarjával "söpörte" a cumit a szájába, ez persze csak akkor sikerülhetett, ha a cumi megfelelő szögben, pozícióban volt, egyéb esetben mérges lett és segíteni kellett. Többször volt olyan, hogy azt gondoltam cumira van szükség, de  tévedtem, mert egy határozott mozdulattal kiköpte. Ez ilyenkor úgy távozik a szájából, mint egy pezsgős dugó :) Persze, ha megyünk valahová, akkor viszem a cumit, mert van, hogy elfárad és akkor segít neki elaludni, de ez max a hordozóban működik és csak menet közben. Tegnap vásárolni voltunk és látszott, hogy elfáradt. Tologattam a boltban, a szájába is adtam a cumit, de nem hatotta meg, megvárta, míg beszállunk a kocsiba és elindulunk, majd elaludt. Amikor nagyon nyügi, akkor a kiságyban sem fogadja el a cumit. Van, hogy alvás helyett beszélget a fejvédőjén lévő macikkal, így le szoktam takarni. Ma lerántotta a pelust. Hamar feltalálja magát :)
Ma reggel a következő volt a menet:
5:30 B áthozta Gerit, Geri szó nélkül bealudt
6:00-6:10 Geri kicsit vergődik, cumit kér, cumit kap (zavarja, hogy pukizik)
7:00-7:30 Geri ismét sokat feszeng, dobálja magát, ismét sok puki, majd egy jó nagy trotty, cumit kér, cumit kap és mint aki jól végezte dolgát, bealszik.
Betakartam, mert kicsit büdi volt, felkelteni viszont nem akartam, hogy pelust cseréljünk :):):)
8:20-kor húztam fel kicsit a rolót a hálóban, akkor kezdett ébredezni, pedig ilyen sokáig nem szokott aludni. Gondolom megkönnyebbült a trotty után :)

Gyors infó

Már tegnap is egész látványos volt a dolog, de mára már egyértelmű és még élvezi is a "felülést" :) Hiába emeljük lassan, ő hasizomból szinte felrántja magát.

A szájban turkálás és erős nyáladzás mostanra folyamatos. Védőnő sógornőmmel találkoztunk, kértem nézze meg az ínyét. Alul, felül elöl nem duzzadt, viszont felül, bal hátul kicsit az. Tegnap fél óra vergődés volt
az esti elalvás helyett, így kapott egy kis dologélt. Cuppogta nagyon, aztán pillanatok alatt bealudt. Persze a szokásos 4x kelünk a cumi miatt túra nem maradt el :)

Kellékek

Cumi
Azt olvastam, hogy lehetőleg ne használjunk kellékeket az altatáshoz, mert hozzászokik a gyerek, de nyugtatásként lehet. Ez a nesze semmi fogd meg jól! Ha odaadom a cumit altatáshoz, hogy lenyugodjon és elaludjon, akkor vegyem ki a szájából?
Rongyi
Mostanában rongyit is használgat, hol egy kisebb pelust, hol a konkrétan erre kapható plüss izét, amit én Tóbiásnak/Tobinak neveztem el (rongyi közepén macinak látszó fej sapkában). Hol játékhoz, hol alváshoz használ rongyit, de nem látom tudatosnak. A múltkor nem akart délután aludni, pedig már látszott rajta, hogy nagyon fáradt. Karba vettem, de csak feszengett. Tobival tettem be az ágyába, de ezen meg nagyon feldühödött és a kezdeti sírdogálásból ordítás lett, pedig azt hittem elaltatja magát. Mire visszamentem hozzá épp Tobiba ordította a mérgét, de nem mertem ott hagyni őket kettesben, így előbb Tobit vettem ki, nehogy megfulladjon, (mármint a gyerek), aztán mikor nem nyugodott így sem, akkor Gellértet is kivettem. A játékhoz használt pelus azért jó, mert közben törölgeti vele a saját arcát, így nem olyan nyálas :)
Tudom legyek hálás és az is vagyok, hogy március vége óta nem kel enni éjszaka, csak a cumi miatt és ez kb. 30 másodperces művelet ágytól-ágyig és vissza, de milyen jó lenne, ha már ezért sem kelnénk éjjel, vagy hajnalban! Cumi nélkül el tud aludni a kocsiban, sőt van úgy, hogy az esti kaja végébe belealszik és cumi nélkül teszem le, de ha álmából megébred, akkor kell a cumi! Tudom, hogy míg nap közben cumival alszik el, addig nem várhatom, hogy éjjel, vagy hajnalban meglegyen cumi nélkül. Láttam már olyat is, hogy az ujja és a cumija is a szájába volt egyszerre :) Ma keltünk éjjel 1-kor, aztán 4-kor is, de ez nála mindig változó! Bármikor ébredhet és van hogy 2 óránként, van, hogy 4 óránként, van, hogy csak 1x és az reggel van. Nem igazán tudok egy-egy ilyen cumitúra után azonnal visszaaludni, így nap végére érzem, hogy néha fáradt vagyok. Tudom, azoknak rosszabb, akik etetnek ilyenkor, mert az nem ilyen rövid idő! Reggelente 6 körül hol B., hol én hozom őt át a mi ágyunkba. Hétköznap B. 6 körül megy dolgozni, nekem meg ilyenkor nem kell szaladgálni és csak 8 körül ébredünk. Hét végén így mindketten kicsit tovább pihenünk, én mondjuk inkább pihenek ilyenkor, de volt már, hogy vissza tudtam aludni :) szóval mitől is vagyok fáradt? :)
Annyival előbb hallom, hogy Geri ébred a cumi miatt, hogy egyik alkalommal már az ágyánál álltam, mikor B. egyszer csak ott állt az ajtóban :) Azt hitte nem hallottam a gyereket és jött segíteni :) Megbeszéltük, hogy néha ő kel majd. A múltkor lökdösni kellett, hogy ébredjen :) Azt hiszem ki kell tűzni a konkrét napokat, így nem lesz keveredés :)
Testrészek
Előfordul, hogy mikor ébredés után kiveszem az ágyából és összebújva sétálgatunk még, majd mikor leraknám a járókába olyan, mintha kézzel-lábbal kapaszkodna belém :) ilyenkor hasizomból dolgozik, teljesen összegömbölyödik, olyan, mint egy kis páncélos bogárka, aki a hátára billent :) Fordulgat a hátáról hol jobbra, hol balra és pár napja felfedezte a lábait is. Csodálva nézi őket, emeli fel mindkettőt és meg is fogja. Öröm így a pelenkázás, mert van, hogy ötvözi az oldalra fordulást a lábemeléssel. Voltam vele vásárolni, hordozót betettem a bevásárlókocsiba, mert túl széles volt, hogy keresztbe fordítsam. Őfelsége csücsül, nézelődik, aztán azt veszem észre, hogy a bal lábát emelve tartja. Megfogdostam neki, ő meg csak tartotta rendületlenül :)  Nagyon jó látni, ahogy fejlődik.
Labda
Tornán javasolta Andi, hogy vegyünk egy fitness labdát és csináljuk otthon, amit ő is a foglalkozáson, hogy gyakorolni tudja a fej emelést és azt, hogy a kezével tartsa magát hason. Nem szokta ajánlati a tenyértámaszt, de Gerinek jót tesz, így nem csak a könyöktámaszt kell vele gyakorolni a labdán, miközben ringatózunk. Mondta, hogy jó lenne ezt tükör előtt csinálni, így a dolgozóban lévő gardróbszekrény tükre előtt lesz a tornaóra :) Labda beszerezve, de még nincs felfújva.

Geri nagyon ritkán használja a jobb kezét, ezért azt jobban, többször kell kezelni. Amikor a hátán fekszik, a jobb kezét lefelé, kifelé lógatja a teste mellett, vagy hátrafeszíti. Ha beállítom, hogy könyököljön, akkor a bal kezével már nyúl tárgyak után, de a jobbat nem mozdítja. Amikor feltesszük a vállunkra, akkor is olyan furán tartja kinyújtva előre, mintha kiakadna. Andi dolgozott a karján úgy, hogy Geri a hasán feküdt, ő a mellizmát masszírozta, Geri pedig előre húzta a kezét magától többször is. Hihetetlen sikernek éltem meg :) Közben nagyon sírt, de már egész jól bírom a sírást, mert látom, hogy használ a torna és Andi többször is mondta, hogy higgyem el, nem fog emlékezni rá. Konkrétan azt mondta, hogy az még nem fordult vele elő, hogy a játszótéren megdobálták volna kaviccsal azok, akiket babakorában kezelt :)
A legutóbb az utánunk érkező egy kislány volt, aki 8 hónapos és szinte angol spárgába lehetett tenni a lábát, mikor a háton feküdt. Fura, hogy ilyen későn jutottak el vele tornára és hogy az orvos nem jelezte nekik ezt korábban, hiszen ez egy veleszületett dolog. Bár mintha mondták volna, hogy mozgásfejlesztőre jártak és ott ajánlották nekik a Dévény tornát és Andit. Mit csinálhatnak egy ilyen mozgásfejlesztőn, hogy aztán más módszert ajánlanak? Andi mondta nekik, hogy a baba kb. 2 hónapos lemaradásban van, de semmi gond, mindent fog csinálni, csak kicsit később mint mások. Pl. járni kb 1,5 évesen fog.
Volt bennem egy kis rossz érzés, mert örültem, hogy mi ilyen korán elkezdtük.

Babakocsi őrület

Több nap net bújás és 2 bababolt látogatás után teljesen elvesztettem a fonalat :)
Amit szeretnénk:
- könnyen, lehetőleg kicsire csukható babakocsi, mert kicsi az autóm, amibe be kell tenni
- hordozó beletehető legyen a vázba, hogy én is tudjak vele menni, mert kézben hordva nekem nagyon nehéz
- Gellért egyre többet nézelődne, de még nem tartja a fejét, viszont mindjárt 7,5kg és már 67 cm, szóval széles mózeskosárra lenne szükség és ezért is lenne jó, ha a hordozó beletehető lenne a vázba.

Amit eddig találtunk és tetszett:
Pre Perego Pliko P3
ez esernyősre csukható, de a sportrészt nem fektethető teljesen vízszintesbe, így ha nincs benne a mózeskosár, nem tudjuk beletenni a gyereket és a fejénél annyira nem is zárt. Talán ki sem lehet venni a sport részt.
Pre Perego Easy Switch
ez lapra csukható, minden kivehető, a sportrész teljesen lemegy vízszintesbe, elég zárt is ilyenkor a fej résznél
Diverso
még nem fogtam meg és nem láttam élőben (talán ma sikerül), de az Easy Switch-re hajaz, ugyan úgy kijön belőle minden, ugyan úgy lapra csukható, de nagyon tetszik benne, hogy ennél a sport háttámlájának nincsenek fokozatai, oda állítom ahová akarom. Arra nem emlékszem, hogy a Perego-nál lehet-e a mózes fejrészét állítani, de ennél azt is lehet.

Mindháromnál az első kerék bolygósítható. Nem járok nehéz terepeken, így a kerekek is jónak tűnnek.

A hordozókról megtudtuk, hogy biztonság szempontjából (törés teszt és egyebek bizonyítják) az a jó, ha szinte ül benne a gyerek, tehát én hiába gondoltam, hogy az nem jó!  Már minden hordozó ilyen. Ami nekünk van (valami ősrégi), abban kicsit jobban fekszik a gyerek, nekem úgy tűnt, hogy az jobb a gerincének, de ezek szerint annyira nem biztonságos :(
Mindhárom hordozójának egész jó a fejénél lévő párna, így szimpibb, hiába "ül" benne a gyerek, valahogy úgy láttam, hogy jobban tartja, tehát elfogadhatóbbnak tűnt. A Diverso hordozónak van deréktámasza is, bár lehet, hogy erre már Gerinek nincs szüksége (sebaj, majd a tesónak ;) ).

Most újra bújom a netet és próbálok használtan találni valami jót, mert a Perego új ára nekünk húzós, a Diverso annyira nem veszélyes, de hátha abból is lesz használt.

Ajánlottak még párat, de már nincs idegem elmenni és újra járni a boltokat, hogy megnézzem. Képekről meg annyira nem egyszerű dönteni :)

Meglátjuk mi lesz :)

Új és régi rossz szokásaim

Van egy-két új és pár régi rossz szokásom, amiről le kellene állni, le kellene szokni.
Sosem voltam nagy dohányos, úgy is lehet mondani, hogy elvoltam 1 cigivel 1 nap. Mikor terhes lettem, semmi gondot nem jelentett nem rágyújtani többet. Az utóbbi időben este, miután letettem a gyereket, töltöttem egy kis bort magamnak és elszívtam 1 cigit a teraszon. Valahogy így lazítottam le a napot. Mostanában Geri délelőtti alvása alatt ittam meg a  kávémat, de most már 1 cigi is van mellé. Borzasztó :(
Férjem régen sokat bagózott, de csak a munkahelyén és egész jól sikerült leredukálnia a mennyiséget. Kávé mellé, 5 perc munkaszünet, 1 cigi, esetleg még 1 kávé később, még 1 cigivel. Itthon sosem gyújtott rá, ha elutaztunk, ott sem jutott eszébe. Van egy barátunk, aki cigizett, így ha együtt buliztunk valahol, vagy átmentünk egymáshoz, akkor a fiúk rágyújtottak, de már ez a barát sem cigizik, a férjem viszont rágyújt még ilyenkor. Örültem neki, hogy tényleg sokkal kevesebben cigizik, erre most meg én csinálom ezt. A gond, hogy ilyenkor persze ő is rágyújt. Mondtam neki, hogy remélem hamar le tudom majd tenni, ezt az 1-2 darabot is, mert akkor ő is! Nem tudom mire jó :( Semmire :(

Bár már minden rendeződött, de ismét idegesít, ha nem tudom Gerit megnyugtatni. Tuti érzi, hogy ideges vagyok, ezért még inkább nem nyugszik :( Látom rajta, hogy hulla fáradt, piros a szeme, dörzsölgeti stb., így felveszem, hogy altassam, erre ívben hajlik úgy feszít, sírni kezd és vergődik. Próbálom ringatni, de az sem tetszik neki, én meg érzem, hogy kezdek feszülni, szóval együtt feszengünk. Mérges leszek rá, hogy nem nyugszik meg, de persze magamra is, hogy én miért nem tudok higgadt maradni.

Mivel nálunk mindig zörög a tv, valahogy nem csodálkozom, hogy Gellért is tv-t néz. Amennyiben kézben van, addig forgatja a fejét, míg nem látja, hogy honnan jön a hang, illetve tetszik neki a mozgás. Legutóbb a pihenőszékében ülve egy főzőműsort nézett, amiben a legdurvább rész a húsklopfolás volt :). Egy ilyen műsorban azért annyira nem kapkodják a képeket, nincs erős hanghatás sem, így hagytam.

A mensimmel kapcsolatban pedig rájöttem mi volt az a fura, rossz érzés. Megjött. MÁR MEGINT MEGJÖTT! A régi rossz érzések törtek elő, mikor minden hónapban az az érzés fogott el, hogy az a hónap megint sikertelen volt. Rossz lett a hangulatom, ráadásul én nagy kajálós vagyok mielőtt megjön, szóval a mérleg sem segített feldobni a napjaim. Erről is le kellene állni, hiszen már nem azt a kudarcot jelenti a mensi mint régen, most már csak simán zajlik az élet úgy, mint minden normális nő életében.

Újabb átállás?

Már megint nekem kellene könnyebben engedni a változást, de annyira tökfej vagyok, hogy nem tudom hogy legyen :) Megrögzött rendszer szerető vagyok vele kapcsolatban (is). Ha nem is percre pontosan, de max 30 perc csúszással azért szokott enni, az eddigi rendszer szerint. Gellért az utóbbi időben egyre többször kitolja az evést, legtöbbször úgy, hogy alszik és én nem ébresztem fel. Az is igaz, hogy nem minden nap és 1 nap csak 1x tolja így el. Egyébként, ha fent van, akkor nem szeretem megvárni, hogy éhes legyen, így 3 óránként kap és ő eszik. Az is igaz, hogy nem mindig eszi meg az adagját. Amennyiben a fürdetés úgy jön ki, akkor csak 2-2,5 óra telik el a két kaja között, de akkor az esti kicsit több adagot meg szokta enni. Vele nem lehet a tankönyvi mennyiséget megetetni már jó ideje (nem is tudom meddig lehet azt követni). Ő 5x eszik egy nap, tegnap 7230g volt. Nap közben max 180g tápszert eszik meg alkalmanként, este mehet a 210.
Mivel minden héten van torna, így már nem tudom milyen időpontra menjünk, hogy ne is legyen kajaidő és ne kelljen felkelteni.
Tegnap elnéztük az órát, Geri pedig nem jelezte, hogy éhes. Teljesen kétségbeestem, hogy mi legyen. Etessük és aztán fürdessük, pedig csak 6 óra lesz, így kimaradjon egy kaja, vagy etessük és később lesz fürdés. Az utóbbi mellett döntöttünk. 7-kor szokott fürdeni, de valahogy érezte, hogy már idő lehet és nem lehetett vele bírni, így fél 8-kor fürdés volt, aztán megette, amit meg kellett :)
Gellért ma elaludt 12:30-kor, aztán 13-kor ébredt (szokásához híven pont 30 perc pihi után). Gondoltam elnézelődik még, míg kiteregetek, így odaadtam neki a cumit, de mire visszamentem, aludt. 14:30-kor kicsit sírva kelt, adtam cumit, míg gőzerővel mentem, hogy megcsináljam a kajáját, hiszen 11-kor evett utoljára, mire visszamentem, megint aludt.
Úgy látszik meg kell várnom, míg jelzi, hogy éhes és ez most úgy fog menni, hogy egy ideig össze-vissza leszünk, attól meg én megőrülök :)
Kinyitottam nála az ablakot, hogy járjon a levegő, mert majdnem 25 fok van a szobájában. A szomszédban átalakítás van, de úgy látszik Geri bírja az ütvefúrót is :)
11-kor evett utoljára, így 15 órakor csak ennie kellene, nem? :):):) Nem ébreszti a hasa?
De hogy kihúzza-e utána, hogy ismét csak 4 óra múlva eszik a fürdés után, az persze jó kérdés :):):)

Vélemény?

Diverso babakocsi
Igen?
Nem?
Ha nem, miért nem? Helyette mit?

Babakocsit váltanék. Jelenleg Graco Retro kocsink van, amit kaptunk. Semmi gond nem volt vele, míg hideg volt és Geri elfért a mózesben. A mózes már szűkös és így meleg is, az autósülést is bele lehet tenni, de nem tetszik, hogy szinte ülő pozícióban. Pont ezért a kocsiban sem azt használjuk. Próbáltuk úgy használni, hogy kivettük a mózest és menetiránnyal szemben betettük a gyereket, de elég esetlen, nem is erre van ugyebár kitalálva!

A Diverso-ban tetszik, hogy 3 funkciós, kivehető belőle minden (mózes, autós, sportrész is) így a váz kisebb kocsiba is befér, akár az első ülés mögé is. Bár élőben még nem láttam, fogtam. Tetszik, hogy a mózes is kicsit dönthető, elég szélesnek is tűnik.

Segítsééég :) annyiféle babakocsit lehet kapni, mint égen a csillag. Mondjuk nem lenne baj, ha használtan tudnék venni valamit, ami megfelelő lehet nekünk!

Köszi előre is!

Nyár, terasz, bóóóldogság :)

Tegnap megjött. Furcsa érzés fogott el. Olyan, mintha most ért volna véget valami. Olyan, mintha a terhességem most és így zárulna le. Nem tudom még megfogalmazni mit is érzek, majd később talán tisztább lesz a kép.

Örömhír (legalább is nekem), hogy azt érzem, végre sikerült belépni az öröm anyukának lenni csoportba. Eddig csak kint álltam a folyosón és a cipőm orrát bámulva szipogtam az egyik sarokban. Aztán mindig történ valami, ami segített közelebb lépni az ajtóhoz, de még mindig lesütött szemmel közelítettem. Belestem többször azon az ajtón és láttam, hogy odabent mindenki mosolyog, boldog és büszke anya, míg én irigykedve, szégyenkezve, könnyekkel a szememben állok odakint. Sok segítséget kaptam, de magamra is büszke lehetek, hogy rátehettem a kezem arra a kilincsre és félelem nélkül benyithattam, beléphettem. Néha nem csak szégyenkeztem, hanem komolyan mérges voltam, hogy én nem vagyok maga az öröm és boldogság. Már nem emlékszem mikor vesztem el először a fiam szemében, nem tudom megmondani mikor szerettem bele a kis golyó fejébe így azt sem tudom mikor történt meg a visszafordíthatatlan, mikor lettem boldog, mikor lettem anya úgy igazán, de kétségtelenül az lettem :)
A tegnapi videókat visszanézve könnyes lett a szemem, látva, hogy milyen ügyes, mennyire sokat változott és hogy fejlődik ez a csöppség. Már majdnem sikerül neki a hátáról az oldalára billenni, majd onnan hasra. Csöppségem 7 kg és 67 cm, de a 68-as rucik karja szűknek bizonyul, úgyhogy hamarabb kell a következő mérethez nyúlni, mint gondoltam :) Már egyre többféle hangot ad ki, néha szó szerint rikoltozik, sikítozik, mikor hason fekve az ágyában nézegeti a fejvédőn lévő macikat nap közben.
Megérkezett végre a jó idő!
Gellérttel kitelepültünk a teraszra. Hinta, járóka, játszószőnyeg, pihenőszék. Élvezzük a kint létet nagyon. A hintában 2x is sikerült 20-30 percet szundítania. Végig ültem mellette és hesegettem mindent, ami csak felé szállt. Ok, a fűzfa szösz hesegetése talán túlzás volt kicsit :)

3. havi kötelező és egy évforduló

Ma megkapta Gellért a 2. kötelező oltást és lecsúszott a Rota a torkán. Annyira nem sírt, mint a múltkor, mert most nem volt Prevenal. A Prevenal csíp :(
Hivatalosan megmérték, 7100g és 67cm
(13 hetes+3 napos)

Ma egy éve kaptam meg Gerit a pocakba :) Mikor mondtam B-nek, még el is érzékenyültem kicsit :) ő meg csodálkozott, hogy mikre emlékszem. Hát lehet ezt elfelejteni? :)

Rendszeresnek tűnik, hogy Gellért este fél 7-től a fürdésig, 7-ig roppant nyűgös, sírós, ordítós tud lenni. Csak és kizálóg vállra téve nyugszik meg, így cipelgetjük, ő meg lelkesen magyaráz :) Barátnőm mondta erre, hogy ezt osszam le egész napra és máris rájövök, hogy ennyi igazán belefér ;)

Művész úr

Gellért profi színművész lett :)
Fekszik a hasán, majd megunja, sírdogálni kezd, de hamar megnyugszik és nézelődik. Ugyan ezt előadja a hátán fekve is. Jövök, hogy megnézzem mi a gond. Meglát és már görbül is a szája. Odabújok hozzá, próbálom nyugtatni, énekelek, erre újból rákezd, majd alábbhagy a hiszti. Keres a szemével, ha a hátán fekszik forgatja a fejét és olyan igazi műhiszti fejjel néz, valamint totál komolytalanul oázik. Inkább csak magyaráz. Nem bírom ki mosolygás nélkül. Mintha mondaná, hogy ne izéééélj már, vegyél feeeeel :)
A járókát odatoltam a teraszajtóhoz. Tegnap határozottan élvezte, ahogy fújta a szél a kinti dolgokat. Ma egyszer csak nagy csend lett, máris odafordultam, de ő csak lazán fekszik a hátán, keze a szájában és kifelé nézelődik :) Legújabb módi, hogy az alsó ajkát nagyon beszívja és cuppog, morog, nyög. Benyúltam a szájába, hogy megnézzem a fog helyzetet és az ujjammal kicsit az alsó ínyét megsimiztem. Azt a mosolyt és nyelvdugdosást látni kellett volna. Szinte kacagott, csak még hangot nem hallat közben. Ahogy a nyelvét egyébként dugdossa, egy kis delfinre hasonlít :)
Ma volt az első Dévény torna, szerencsére nem volt nagyon nagy sírás. Mindketten jól viseltük :)

Sportleves

Férjem hívja sportlevesnek azt, ami úgy készül, hogy beleteszem ami itthon van, tehát mindent bele :)
Több bejegyzést is írtam, de aztán rájöttem, hogy inkább nem taglalnám tovább a nyűgjeim, mert ami ma még baj, az holnap már boldogságnak tűnik :) Párkapcsolatilag is rendeződtünk, köszönhető egy kis veszekedésnek, bár jobban tetszett volna, ha simán beszélgetünk, de most már így se rossz :) Alapvető probléma, hogy a 4 fal közé vagyok zárva, megőrjít az egész napos gügyögés, közben próbálom megérteni a férjem, aki fáradt és hét végén mondjuk nem menne sehová, miközben én igen. Úgy érzem nincs egy értelmes gondolatom sem, úgy érzem eltűntem, megszűntem. Közben pedig imádom, ahogy magyarázok a kisfiamnak, ő meg mosolyog, imádom ahogy puszilgatom az arcát, ő pedig édesen becsukja a szemét és élvezi. Szóval anyásodom :)

Anyukám leesett a lépcsőről, eltörte a jobb bokáját (csavart is kapott), és a bal csuklóját. Lementünk családilag segíteni húsvétkor, de rá is jöttünk, hogy mikor B elutazik 4 napra, semmi értelme hozzájuk lemennem, mert a gyerektől nem igazán tudok neki segíteni. Megfőztünk több napra, aztán eljöttünk. Anyu még a gyereket sem tudja megfogni, én meg nem tudok 2 órát állni a konyhában, hogy megfőzzek, mert anyu mindent úgy fogad el a főzésben, ahogy ő szokta, persze közben mondja, hogy neki mindegy.... Na ez nem igazán tetszett, mert nem vette észre magát, de mindegy, túl vagyunk rajta! Apukám is csinált egy fura dolgot. Mondták neki, hogy a szobában vagyok (csukott ajtónál) és altatom a gyereket, erre bejön és megkérdezi, hogy iszom-e pálinkát vagy valamit. Már az ajtó nyitására megébredt a karomban Gellért, mert feszül az ajtó, majd meglátja apu az arcomon, hogy nem tetszik, hogy zavar, ráadásul ezzel, erre megsértődve távozik. Fél órát altattam a gyereket, hogy fél órát aludjon, szóval erre kényes vagyok. Nagyon bántott, hogy így viselkedik. Mondtam neki, ezért aztán tényleg nem kell megsértődni, erre az volt a válasz, hogy én mondtam, hogy nem kell csendben lenni a gyerek mellett, erre milyen pofákat vágok. Könyörgöm, nem ért volna rá ez a kérdés? Ráadásul tudja, hogy nem iszom, de mindegy! Azt hittem felrobbanok. El is vonultam és kisírtam a bánatom.

Dévény tornás felmérésen jártunk. Mi csak annyit láttunk a gyereken, hogy inkább a bal kezét használja és a fejét is furán tartja, ha játszik, de kiderült, hogy ennél sokkal komolyabb dologról van szó. Hipotón izomzatú, szinte a lábfejétől a feje búbjáig "gond van". A lábfeje balerinásan kifelé fordul, a csípője is túl békában van. Ahogy fekszik, mindig valamelyik oldalra kiflibe hajtja magát. A jobb kezét furán tartja (ezt csak azóta látom, mióta mondta a gyógytornász, mert hát korábban nem tudtam, hogy egy babánál ez nem normális). Hason nem könyököl fel, max a bal kezével és a hason játék ezért sem megy. Ha háton fekszik és felhúzzuk, nem emeli a fejét. Fura, mert a pocakján is látta a gyógytornász, hogy gond van. Azt mondja, hogy nem fölfelé pókhas, hanem inkább laposan. A 45 perces vizsgálat és torna közben sírt. Mondta a gyógytornász, hogy 1 éves koráig látni szeretné (míg elindul) és készüljek fel lelkileg, mert nekem nehéz lesz. 45 perc sírás azért, mert fáj neki, nem azért mert unja :( :( :( Pénteken megyünk. Be vagyok szarva.

B. elutazott, mi lementünk anyósékhoz hétfőtől-szerdáig, azzal a lendülettel, hogy ne legyek egyedül és a fürdésnél legyen, aki segít. Jujj de jó volt hazajönni :) Azt hittem megőrülök. Tudom, hogy édesek, aranyosak, kedvesek, csak jót akarnak, de mikor 432x hallottam már, hogy "drááágasáág" (ez persze Gerinek szólt), úgy éreztem kitépem a hajam szálanként. Ráadásul anyós ezt legtöbbször suttogva adta elő, szóval tiszta Gyűrűk ura volt az egész. Esküszöm, néha még selypített is, pedig ő nem látta a filmet :) Após bőszen mondogatta, hogy nem kell "felszoktatni" a gyereket kézben, erre egész nap cipelték Gellért popsiját, így tegnap itthon kb. 45 sírás után jött rá, hogy itthon biza nem ez a rendszer! Míg ott voltunk, Gellért éjjel nem sokat aludt, éjféltől cumit kért, hol 30 percenként, hol óránként. Hulla fáradt voltam. Anyóséknál általában nincs fűtés, így csak a mi szobánkba volt a gázkonvektor bekapcsolva, ráadásul közel volt hozzánk, így vagy fülledt meleg volt, vagy épp meg akartam fagyni. Gondolom Gellért sem érezte így jól magát és a levegő is száraz lehetett. Itthon jót aludt :)

Egyelőre ennyi, majd igyekszem legközelebb nem ennyire össze-vissza lenni.
A fürdéssel egyébként nagyon ügyesen átálltunk este 7-re. Tegnap hamarabb kezdtem, mert egyedül vagyok, gondoltam lassabb lesz, de mindent előre elkészítettem, így Gellért 19:30-kor már aludt :) Cumit kért 4-kor, 5:30-kor, aztán 7-kor azt hittem ébred. Adtam neki cumit, hogy hátha kibírja, míg elkészítem a kajót, erre visszaaludt, úgyhogy 8-kor evett.
Hogy lehetne az éjszakai cumikérésről leszoktatni? Gondolom, míg nap közben azzal altatom, nem sok remény van, hogy éjjel, hajnalban ezért ne keljen fel.
Egyébként mindent a szájába töm, ha a kezébe adom a csörgőt, sokáig tartja és persze nyomja a szájába :)
Múlthét vasárnap 6800g volt, centire nem tudom mennyi, de már  a 68-as ruhákat hordja.

Átállás teszt 3. eredmény

A tegnapi nap, egy őrült ordítós, sírós, vergődős menetben teljesedett ki 18-19 óráig, kisebb megszakításokkal. Álmos volt, próbáltam karban altatni, erre felpörgött. Betettem az ágyába, hátha....vergődött 20 percig. Kivettem, betettem a járókába, míg magamra készítettem a kendőt, erre elhallgatott és játszott, mint aki most ébredt :) Később újra kezdte a nyűgösködést, jöhetett a kendő, amiben csak akkor volt nyugodt, ha sétáltam és ráztam közben, majd a kendőben is sírni kezdett, így kivettem. Próbáltam karban nyugtatni, de ő nem adta fel a sírás, ordítás, rúgkapálás menetet. Ezután végre eljött a fürdetés ideje és csak a vége felé lett ismét nyűgös. Az eddigi 180ml helyett csak 140-et evett meg, mert bealudt büfiztetés közben.
3:30-kor cumi
5:30-kor cumi
6:30-kor cumi
6:45-kor kaja

Átállás teszt 2. eredmény

Este simán ment minden, mintha 20 órakor fürdettünk volna. Mosolygás volt a kádban, az öltöztetés is egész simán ment (nem kedveli, amikor a fején áthúzzuk a rucit) majd a végén a hiszti is elmaradt az éhség miatt. Mikor már a szobájában volt csak a szokásos izgatottság maradt kis rúgkapálással, hogy hol a kaja, hol a kaja, hol a kaja :)
Reggel:
5:47-kor cumi
5:57-kor cumi
valamikor ismét cumi
6:39-kor cumi
7:30-kor cumi
8:00-kor ébresztettem, mert sejtettem, ha akkor nem ébred és nem eszik, akkor annyira megcsúszunk, hogy totál nyűgös lesz egész nap. Így is soron kívül nyűgösködik ma, de azért ez még belefér. Előadott egy 20 perces hisztis vergődős, sírós ordítósat, aztán bealudt :)
Minden cumikor készenlétben voltam, hogy nem alszik vissza, de végig csukva maradt a szeme és aludt. A fél hetes cumikor már kint voltam a konyhában, felöltözve, készenlétben és hallgatóztam, hogy ébred-e, de csend volt, így volt időm kicsit elpakolni a konyhában.
Korábban olyan szépen szopizta az ujját az ágyában is, de az utóbbi időben lusta elővenni a mancsát, így igényli a cumit. Bedugja a kezecskéit a zsákja alá és nem veszi elő :) Azt hittem azért csinálja, mert fázik a keze, de nem fázik, mert ha nem dugja el akkor érezni, hogy meleg. Amennyiben mégis hajlandó cumi helyett a kezét használni, akkor több ujj van egyszerre a szájában, őrült módon nyammog velük, mondhatni ledugja őket a torkán, majd ideges lesz és hisztis, ilyenkor is csak a cumi nyugtatja meg. Nap közben is többször "fullasztja" meg magát a kezével. Van, hogy konkrétan köhög tőle.
Már többször elkapta a lelógó csörgőt és nem ereszti, ha a kezébe adom a csörgőt, akkor ráfog és egyből tolja a szájába. Kapott egy kiscsacsi plüsst, aminek ha elkapja a fülét, az is azonnal a szájában köt ki, úgyhogy figyelni kell :)

Átállás teszt 1. eredmény

Nem kelt fel sem éjjel, sem hajnalban, még cumit sem kért. Én persze nem igazán aludtam, mert azt vártam, hogy mikor ébred :). 6:17-kor jöhetett először a cumi, aztán 6:30-kor a kaja :)

Átállás teszt 1.

Eddigi menet úgy nézett ki, hogy pici fiam nap közben 2,5-3 óránként evett, majd 20 óra körül jött a fürdés, 21 óra körül pedig alvás. Reggel 6-7 körül ébredés, evés. Az utóbbi időben hajnali 4, vagy 6 körül cumi kéréssel megszakítva.
Geri 4 napja pontban 19 órakor nekiállt hisztizni úgy, hogy sehogy nem volt jó neki. Ilyenkor csak a kendő segített. Magamra, vagy B-re kötöttük a törpét és sok mászkálás után, kb 30 perc múlva végre megnyugodott, majd be is aludt, de aztán 30 perc múlva, 20 órakor fürdés van, szóval kelteni kellett és ezt sem ő, sem mi nem szeretjük igazán. Ha hagytuk tovább aludni, akkor csúszott minden, amivel nem volt gond, de akkor meg totál türelmetlen volt a fürdéskor, végig nyűgösen viselte, vergődött mert már nagyon éhes volt. Arra gondoltunk, hogy lehet, hogy valamit jelezni szeretne a gyerek, szóval valamiféle módosításban kezdtünk gondolkodni
A mai tesztüzem a következőképpen zajlott: 19-kor fürdés (itt csak a vége felé kezdett nyűglődni), majd jöhetett a kaja és utána ugyan úgy bealudt, mintha 1 órával később lett volna a fürdés. Nap közben egyébként is úgy jött ki a sor, hogy simán bírta a 3 óránkénti evést és 16 órakor evett a fürdés előtt. Mivel holnap munkanap, gondoltuk nem lesz baj, ha esetleg előbb kel majd mint szokott, akár 1 órával is és mivel 1 evéssel kevesebb volt ma, az sem baj, ha ma (vagy ha sikerül az átállás, akkor akár a többi napon is) még be szeretné pótolni a kaja ügyet 22-körül :) 1x már volt így, hogy csak 5x evett egy nap a 6 helyett, mert hatalmasakat aludt nap közben és nem ébresztettem fel, konkrétan átaludt egy evést :) Aznap még így is 21 óra után fürdött, de ugyan úgy aludt éjjel, mint szokott, nem kelt fel pótolni és ugyan úgy is kelt (hiába hittük, hogy később fog kelni :) )
Hogy miért is lett ez a fürdetős dolog probléma? Mikor Gellért megszületett, a kórházban kérdeztük, hogy hogyan legyen a fürdetés, mikor is jó az időpont? Azt kérdezték tőlünk, hogy mi mikor szoktunk feküdni, majd ahhoz képest javasolták a 20 órai fürdetést. Bár ne tették volna! Éreztük már korábban is, hogy mégsem jó az, ha a gyerek lefekszik és mi is beájulunk 21-22 óra körül, mert nincs időnk egymásra és semmi másra sem. Ma nagyon jó volt, hogy még tudtunk beszélgetni, nem voltunk fáradtak, néztük kicsit a tv-t, szóval igazán jól sikerült este volt! Még írni is van energiám :)
Természetesen nem tudjuk, hogy ez az átállás sikerül-e, de szánunk erre (is) időt és reménykedünk :)

Körbekérdeztem

Én is, Audrey is írtunk már erről és mint tudjuk, sokan mások is átestek, átesnek rossz időszakon közvetlen a baba születése után. Van akinek könnyebb és gyorsabb lefolyású, van akinek nehézkes és komoly depressziós a menet, de van olyan is, akinél minden szép és minden jó. Nálam ez lelki gyötrődés, önmarcangolás formájában jött, nem volt könnyű. Nagyon nem! Nem tudom elképzelni, ha valaki megkérdezné tőlem, hogy milyen volt az eleje, azt válaszolnám, hogy már nem is emlékszem, mert engem igen is nagyon megviselt. Mikor hazamentünk a kórházból a babával, 3 napig nem is fürödtem, annyira nem találtam a helyem, nem tudtam mi fog történni a következő pillanatban, csak ültem, bámultam magam elé és ha csak nagyobb levegőt vett a baba, máris ugrottam és azonnal kétségbe tudtam esni, mert fogalmam se volt, mit kellene tennem. Kiborultam mindenen, hol azon, hogy nincs tejem, hol azon, hogy van, de Geri nem eszik, hol azon, hogy sír, hol azon, hogy nem alszik, hol meg azon, hogy alszik. Gellért csuda jó baba volt már az elején is, de ezt én nem is tudtam, hiszen hiába nőtt fel körülöttünk sok gyerek, mégsem voltunk velük akár 1 napot is elejétől a végéig. Nincs testvérem, így emlékem se lehet, hogy csinálta anyukám. A mai világban pedig úgy látom az az alap, hogy mindenki megy a maga feje után, mindent igyekszik egyedül megoldani. Sajnos mi is beleestünk ebbe a hibába. Mindkettőnk szülei nagyon régen fogtak babát a kezükben és nagyon előrehaladt azóta az élet és szemlélet, így mi is a mai világot, elméleteket akartuk követni, gondoltuk ezt ők úgysem értenék (és tényleg nem!). Nem merem állítani, hogy könnyebb lett volna, ha bármelyikünk anyukája itt van velünk, hiszen mostanság sem tudnak mit kezdeni azzal, ha elmondom milyen gondjaim, gondolataim vannak. Anyu csak mondja a saját élményeit, amik valljuk be rosszabbak, mint az enyémek, anyós meg hiába mondogatja, hogy nem zavarja a gyereksírás, ahogy Geri sír, ő kétségbeesett fejjel néz rám, hogy úúúristen mi baja! Nekünk is csak mondogatták a "jóakarók", hogy majd megtudod milyen ez és majd milyen rossz lesz, amikor nem alszol, de ahogy Audrey is írta, semmi konkrét dolgot ezen kívül nem mondott senki. Nekiveselkedtem újra és megpróbáltam átgondolni, hogy is történtek nálunk a dolgok, hogy juthattam el odáig ahová és hogy sikerült a nagyon nehéz részen túljutni.
Meg kellett értenem, hogy valóban van olyan, akinél minden szép és minden jó, hiszen mások vagyunk. Amennyiben a baba ordít, de a mamát ez nem akasztja ki mert nagyon jól tudja kezelni, akkor ez JÓ! Ha a cicizés nehezen megy, vagy épp egyáltalán nem megy, de egy anyukának nagy türelme, tűrőképessége vagy mit tudom én mije van ehhez, akkor ez is JÓ, így ő nem mondhatja, hogy problémái vannak és ő nem tudja elmesélni másoknak, hogy nehéz lesz és megterhelő. Kutatásba fogtam, sokakat megkérdeztem az első nehézségekről és bizony kiderült, hogy mindenki megjárta a maga kálváriáját, de ezt sosem mondták el senkinek. Akiket megkérdeztem, mind minimum 3 éves gyereket nevelnek mostanság, vagy esetleg többet is, de a legkisebb 3 éves. Van aki a mai napig depressziós, de nem akar változtatni rajta. Van, ahol a gyereket elvitték nevelési tanácsadóba mert nem bírtak vele és ott mondták neki, hogy amíg ő nincs jól, a gyerek sem lesz, aki mindjárt iskolás. Beszéltem egy apukával, aki azt mondta, hogy csak az első 3 éven legyünk túl és jó lesz. Döbbenten hallgattam! Volt, aki azt mondta, hogy vissza fogom sírni a kisbaba kort, ami jelenleg hihetetlennek tartok :) Beszéltem egy másik apukával, akitől eddig csak a rosszat hallottam gyerek ügyben, hogy ez milyen szenvedés és nyűg és néha komolyan éreztem hogy nehezen viseli a gyerekeit, még a mai napig is komoly problémaként tudja megélni őket, de közben tudom, hogy nem is igazán segített a babáknál, talán 1x cserélt pelust 1 gyereken, mégis ő mondta ki azt, amit talán én is fogok: megszépül minden!
Ahogy ezt kimondta, meg is értettem, hogy ez valóban így lesz, de tudom, hogy ha tőlem valaha is megkérdezi valaki, hogy milyen volt az eleje, nem fogom letagadni az őrület határát. De mégis ki a fene kérdezne ilyet? Abban is biztos vagyok, hogy nekem aztán hiába mondta volna bárki, akár részletekbe menően, hogy ez milyen nehéz lesz, tuti nem hittem volna el, de mikor beleestem volna, akkor mégis eszembe jutott volna, hogy ezt mondták nekem és talán nem lett volna ilyen nehéz. Volna, volna, volna...
Nemrég megkérdezte tőlem egy 3 gyerekes anyuka, hogy ugye milyen jó babázni? Nos, én nem hazudtam, elmondtam milyen nehezen viseltem az elejét. Szomorúan nézett rám, nem erre a válaszra számított, gondolom a szokásos ömlengést várta. És mi történt? Egyszer csak ő is bevallotta, hogy valóban nem volt könnyű. Most, már a terhessége alatt is kétségbe volt esve a 3. gyereknél pl. azért, hogy milyen rég babázott, a 2 nagyobb gyerek már bőven tizenéves, nem tudta elképzelni, hogyan lesz. Tehát nem felejtette el a korábbi nehézségeket. Miért kell titkolózni és letagadni? Az is igaz, ha találkozom majd egy terhes kismamával, biztos nem azzal fogom kezdeni, hogy ecseteljem milyen nehéz lesz az eleje. Én sem vettem volna jó néven, de akkor hogy is lenne ez jó? Igaza van Audrey-ank, mikor azt mondja, hogy csak a szülésre készülünk fel és olvasunk róla, de ki lenne kíváncsi arra, ki olvasná szívesen, hogy "Bizony lányom, készülj fel a legrosszabbra, mert lehet, hogy ki fogsz fordulni magadból és ordítva fogsz sírni, sírva fogsz ordítani...stb., stb., stb."
A végeredmény az lett számomra, hogy sajnos olyan a világ amilyen, sajnos már nem él több generáció együtt, hogy segítse egymást és sajnos úgy is gondolom, hogy nem is bírnék így élni, de azért jó lenne, ha az anyukám közelebb lakna hozzánk. Sajnos túl önfejű vagyok és nehezen kérek segítséget, még olyanoktól is akik felajánlották, mert valahogy nem hiszem, hogy komolyan mondták. Mikor a barátnőm, akinek 2 gyereke van kézbe veszi Gellértet, nem attól esem kétségbe, hogy nem tudja mit kell vele tenni, hanem attól, mert nem ismeri a gyereket, nem tudja neki mi a jó és esetleg olyat csinál, amitől sírni fog, az meg itthon a 4 fal között nekem nem gond, de társaságban igen is ciki. TUDOM, HOGY EZ IS HÜLYESÉG, DE AZÉRT ÍGY VAN! És ez mind azért van, mert 0-24-ben a gyerekkel vagyok és nem tudok kikapcsolni, nem tudok kilépni abból a szerepből, amiben élek.
ÉS NEM UTOLSÓ SORBAN: hálás vagyok a férjemnek, aki támogatott és segített nekem kilábalni abból a mélységből, ahol voltam. Nélküle nem ment volna és most sem menne, ha épp rosszabb napunk van. Mindemellett vannak nehézségeink, de erről majd egy másik bejegyzés fog szólni. Nem akarom a kettőnk kapcsolatát túl rózsaszínnek feltüntetni, de tény, hogy senki mással nem tudnám elképzelni az életem.
Tehát meg kell tanulnom és meg kell értenem, hogy amiket érzek és gondolok az normális, semmi rendellenes nem történt, "csak" gyerekem született és jól akarom csinálni.
Azt is tudni kell, hogy nem ettől a bejegyzéstől fog megváltozni egycsapásra minden, hanem tanulni fogom még nagyon sokáig és bízom benne, hogy könnyebben tudom majd kezeli a gondjaim.
Jelenleg nem tagadom, hogy nagyon várom már, hogy nagyobb legyen, nem érdekel, hogy a nagyobb gyerekesek hülyének néznek és azt mondogatják, hogy visszasírom majd ezt az időszakot ami most van :) Sokan mondják, hogy élvezzem minden pillanatát, mert ez az időszak nem jön vissza, de jelenleg így tudom élvezni, jelenleg így vagyok jól, jelenleg így érzek és nem vagyok hajlandó ostorozni magam ezért :)