Mindig, megint, újra

Ő hatalmas lépésekben tárja ki maga előtt a világot, én pedig minden nap egyre szorosabbra szeretném fűzni magunkat. Izgatottan tudom várni a reggelt, még egy nehezebb nap után is, még akkor is, ha előző nap úgy gondoltam, hogy a fürdetés a nap fénypontja és remélem találok valami rövid mesét a mesekönyvben...de aztán...aztán ágyba kerülök én is...ahogy kicsit is hangosabban vesz levegőt máris fülelek...van, hogy csak úgy felkelek és benézek hozzá...mielőtt úgy érzem, hogy most már tudnék aludni, akkor megint benézek. Gyakran érzem ilyenkor is, hogy szívesen kiemelném a kiságyból és szeretném magamhoz ölelni, beleszagolni a meleg kis nyakába, puszilgatni, de ezt csak reggel lehet. Várom a reggelt. Várom milyen lesz a napja, mászik-e ismét magától, mert 2 napja megtett kb 2 métert. Várom, hogy nevessen, kacagjon velem és rajtam. Kukucsolok neki, bújkálok, feltűnök itt-ott a kanapé, a szék, az asztal mögött, fölött. Ő boldog. Az a legfontosabb, hogy ő boldog legyen. Reggel magamhoz ölelem és hangosan ki kell mondanom amit érzek, mert nem fér el odabent az a hatalmas boldogság.
Nagyon szeretlek. Hihetetlen,
hogy vagy nekem. Nem értem hogy történt, hogy megtörténhetett. Született egy kisfiam. Ez egy akkora boldogság, amiről sosem hittem, hogy egyszer átélhetem majd. Kicsit még mindig le vagyok ragadva a küzdésben. Ahhoz vagyok hozzászokva. Nehéz elengedni és hinni, látni és végre elfogadni, befogadni ezt a csodát.
Pedig ennél kézenfoghatóbb már nem is lehetne.
Az utóbbi időben férjemmel voltak vitáink. Leginkább, ahogy az szokott lenni, a feleségnek van gondja és csak beszél és beszél, megsértődik stb. Tegnap előtt mondtam neki, hogy szeretem, bár néha kevésbé. Azt mondta, hogy ő mindig ugyan úgy szeret engem, mert szeretni csak egyféleképpen lehet. Igazat adtam neki, hiszen 10 év után is szerelmes vagyok, amikor fel tudnék robbani tőle, akkor sem a szeretetem fogy el, hanem a haragom nő. A fiamat is szeretem, ez a szeretet olyan mint a szerelem. Különös szerelem. Barátnőmnek is mondtam, aki kisfiúval várandós, hogy majd meglátja ő is, hogy fura dolog ez. Azt mondta fejbe fog vágni, ha olyan tipikus fiús anyuka leszek. Mondja csak! Majd megtudja ő is miről beszélek ;)
Gondolom a lányos anyukák ezt a fajta szerelmet látják az apukák szemében.

Kistesót szeretnénk. Hívtam Győrt, de azt kérték, majd decemberben telefonáljak. Kicsit megint izgulni kezdtem, pedig még azt sem tudom milyen hosszú a várólista.