Találkozó szombat, telefon vasárnap

A Gólyahír alapítvány minden évben 2 találkozót tart azoknak, akik babára várnak. Addig nem kaphatsz örökbe babát, míg egy ilyen összejövetelen részt nem veszel! Találkozó van áprilisban és októberben. Tavaly októberben nem tudtunk menni, így úgy döntöttünk, hogy akkor most, szombaton. Az állt a meghívón, hogy 10 órától 15óráig tart, de mivel nem volt sorban a program megjelölve, csak az, hogy 12 órától mutatják be a legutóbb örökbefogadott babákat, így nem siettünk, gondoltuk odaérünk, mikor odaérünk. Szombat reggel már kicsit másként gondoltam, szerettem volna időben odaérni, de B-t nem akartam sürgetni, így megreggeliztünk, aztán megbeszéltük, hogy azért a lehető leghamarabb összeszedjük magunkat és megyünk, mondván minél előbb megyünk, annál előbb jövünk, hiszen B-nek még este be kellett menni suliba, szóval nem is maradunk végig. Nem is késtünk volna sokat, ha találunk parkolóhelyet, így pár kör után rákényszerültünk, hogy beálljunk a parkolóházba. Bementünk, ott segített egy hölgy, mondta, hogy már elkezdődött az előadás és nagyon sokan vannak. Néztünk egymásra, hogy akkor ez most kicsit kellemetlen, hogy elkéstünk, de gondoltuk, majd bemehetünk hátul. A hölgy odakísért egy ajtóhoz ami persze nem a hátsó volt, hanem a legelső :) így mikor beléptünk, csak kb. 600 ember látta, hogy mi elkéstünk :):):) A 2. sorban volt pont 2 szabad hely, ezt a mikrofonba be is mondták nekünk, szóval nem is voltunk feltűnőek :D
Először elkezdtem unatkozni, mert a "száraz" anyagot mondták és durva meleg volt a teremben, alig lehetett levegőt venni, de aztán előkészítő tanfolyamokról esett szó, majd egy lány tartott tájékoztatást arról a lehetőségről, hogy az örökbefogadott babákat hogyan lehet szoptatni és felhívta a figyelmet ennek fontosságára. Jött a szünet, kaphattunk végre levegőt :) B-nek már előre mondtam, hogy Kretty-vel itt fogunk találkozni először, és ő azt mondta, úgy fogom megismerni, hogy csupa kékben lesz, szóval jó lenne megtalálni :) B. ki is szúrta, mondta, hogy hányadik sorban ül! Megbeszéltem egy másik régi net-es ismerőssel, hogy vele is találkozunk, na, hát ők pont egymás mellett ültek! Mert véletlenek nincsenek!!! Nagy örömömben és zavaromban Kretty-nek lenyomtam 2 puszit, remélem nem voltam túl rámenős :) ezt egyébként búcsúzáskor is előadtam, de valahogy olyan jó volt végre találkozni! Bocsi, ha átléptem egy határt! 12 után jöttek a babák. A szülők elmesélték mennyi ideje vártak, mit csináltak, mikor jött a telefon. Az első pár ráadásul ikrekkel volt! Szinte minden pár el volt érzékenyülve, papák és mamák is pityeregtek, illetve én is, valamint körülöttem mindenki fújta az orrát, törölgette a szemét. Megható volt, hogy az apukák is így élik meg az örökbefogadást. Úgy tűnt nekem, mintha a vér szerinti babájuk születéséről mesélnének. Akkor döbbentem meg igazán, mikor a férjemre néztem, aki épp próbált eltüntetni egy könnycseppet, de az gyorsabb volt és végiggördült az arcán. Hallgattuk a párokat, már nem is siettünk annyira haza. Volt olyan pár, akik kicsit túlpörögtek, volt olyan fickó, akinél úgy tűnt imádja a saját hangját, de azért megértőek voltunk :) Valahogy egy kicsit tényleg megnyugodtam. Lesz babánk, csak még várni kell! Nem bántuk meg, hogy elmentünk, úgy gondoljuk elmegyünk majd ilyenre, legfőképp azért, mert a net-es ismerősömék sorszáma már az 50-körül jár és míg tartott a találkozó, az alapítvány kapott 2 telefont, hogy babák születtek és mehetnek, szóval azok közül, akik ott voltak, 2 pár talán épp babát is kapott. Kiráz a hideg :):):) Szeretném az ismerősömék babáját is látni majd és meghallgatni a sztorijukat! Jó volt a szombat!

Ma reggel 9-kor kellett Győrt hívni, hogy megcsinálja-e a doki bácsi a ciklus 11. napján a hiszterómat!? Pontban 9-kor csörögtem, szinte azonnal felvették a telefont, de nem jutottam sokra, mert elfelejtette a főnővér megkérdezni a dokit, a doki meg már a műtőben volt (punkción), így az volt az infó, hogy fél 12-kor telefonáljak újra. 11:12-kor csörgött a telefonom, Győr volt, a doki bácsi nem csinálja meg 11. napon a beavatkozást, de a 20-21. ciklusnapon újra van lehetőség. Kérdezte a hölgy, hogy az nekem mikor van, mert nincs előtte naptár, hátha akkor még van hely. Mondtam, hogy a 20. nap szerda. Jött a válasz, hogy szerdán nem csinálnak hiszteroszkópiát! Ez most tényleg így megy? Mitől függ ez? A holdállástól, vagy vannak szerencsés és szerencsétlen napok? Van olyan, hogy valakinek nincs szerencséje hónapokig, akinek nem csütörtökre vagy péntekre esik az a bizonyos ciklus nap? Mindegy, nekem a 21. nap csütörtök, szóval szerencsém van és április 25-én mehetek.

Mivan? Mivan? Mivan?

Pár órával ezelőtt hívtak a TEGYESZ-től. Először azt hittem a hiányzó fénykép miatt, aztán rájöttem, hogy nem az alapítványtól hívtak, ahová már mindent beadtunk és csak a fényképünk hiányzik, hanem a TEGYESZ-től!!!! A felismerés pillanatában hirtelen nem is kaptam levegőt, mert nem értettem, hogy miért hívnak. Egy elég lassan beszélő hölgy beleszólt a telefonba, elmondta honnan hív, mondhatni makogott, fél perces kihagyásokkal beszélt, mint aki most keresgeti azt amit fel akar olvasni. Ez mind akkor lett volna életszerű, ha én hívtam volna őt, akit a hívásom váratlanul ér és nekiáll keresgélni, de hát ő hívott én meg csak vártam a mondandója végét, hátha kiderül a lényeg.
A hívás így indult: Ez és ez vagyok innen és innen, van egy 2,5 éves kisfiú Borsodból, aki nevelőszülőknél volt, de most valamilyen spéci otthonban van. Korának megfelelő a mozgása, beszéde stb stb stb., minden a legnagyobb rendben van a gyerekkel, ragaszkodik a nevelőjéhez, bújós gyerek stb stb stb, a Lakatos A., de higgyem el, hogy nagyon szép kisfiú és nem lehet megmondani róla, hogy roma származású. Érdekli önöket?
MIVAN??????
Én még mindig csak hallgattam. Ez így megy? Először annyit tudtam csak kérdezni, hogy milyen spéci otthonban van és miért került a nevelőszülőktől oda, amire nem tudott a hölgy válaszolni! Mondta, hogy ez neki is feltűnt, így akkor ő most visszahívja az otthont és megkérdezi.
MIVAN??????
Miért nem kérdezte ezt meg, mielőtt felhívott? Így szeretett volna minket teljes körűen ájékoztatni? Nem is értem!!!! Egy gyerekről beszélünk, akit örökbe, ismétlem örökbe szeretnének adni, viszont fél infók vannak róla, de az a legfontosabb nekik, hogy szép a gyerek és nem látni rajta, hogy roma????
Mondtam neki, hogy a férjemmel is meg kellene beszélni a dolgot, mire azt mondta, hogy jó, de ő holnap nem dolgozik, szóval most kellene válaszolnom, vagy hát esetleg (esetleg???) jövő hét elején!
MIVAN??????
Mondom a hölgynek, hogy a férjem is dolgozik és én is, valamint nem dolgozunk egy helyen, és igaziból nem gondolom, hogy ezt telefonon kellene vele megbeszélnem. Úgy tettem le a telefont, hogy mindjárt visszahív, mert utána érdeklődik, az otthonnak! Visszahívott, hogy valami félreértés van, mert sima csecsemőotthonban van a kisfiú, de higgyem el, hogy tényleg nagyon szép és ő tényleg nem mondaná meg róla, hogy roma származású, valamint megkérdezte, hogy akkor beszéltem-e a férjemmel. Megismételtem, hogy este tudok vele beszélni és ha a hölgy holnap nem dolgozik, akkor majd hétfőn felhívom. Azt mondta, hogy akkor ő bekapcsolva hagyja a mobilját és hívjam, aztán ha nem tudja felvenni, akkor majd visszahív. Azt egyébként nem tudtam meg, hogy miért került nevelőszülőktől otthonba a gyerek! Vagy most már a nevelőszülőség sem stimmel?
Ezek után mégis felhívtam a férjem, röviden vázoltam a helyzetet. Azt mondta, amit én is gondoltam erről, hogy most inkább a lombikra koncentráljunk, illetve majd arra, hogy mi mégis csak újszülöttet szeretnénk örökbe fogadni, ami egyébként rá van írva a papírunkra is, így visszahívtam a hölgyet, hogy a lehető leghamarabb tájékoztassam, de nem vette fel és azóta sem hívott vissza (ennek több órája már)
NA EZ VAN!

Határozattal határozottan határozatlanul

Múlthéten csütörtökön hívtam a Gyámhivatalt, kérdeztem mi újság határozat ügyben, merthogy arra a hétre ígérték? Az volt a válasz, hogy folyamatban van, majd hívnak. Másnap, péntek délelőtt csörög a telefon, dr ügyintéző hölgy hív, hogy készen van, hétfőn ügyfélfogadási időben bemehetünk. Mivel épp ott gurultam el a hivatal előtt rákérdeztem, hogy nem mehetnék-e be érte? Ő igent mondott, így gyorsan leparkoltam, bementem és megkaptam!
Azóta felhívtam 3 egyesületet. Nem tudom mit vártunk, de annál többet, mint amit "kaptunk".
1. egyesület:
adjam meg a címünket, majd küldenek egy adatlapot, töltsük ki, küldjük vissza. Ezt követően 2 hét múlva érdeklődjünk a sorszámunk felől, 3-4 év múlva örökbefogadhatunk.

2. egyesület:
csak nevelőszülőséggel foglalkoznak.

3. egyesület:
nem működik a telefonjuk. A net-en azt olvastam, hogy ide önéletrajzot kell küldeni fényképpel.

B és én is azt hittük, hogy legalább látni akarnak minket, vagy váltani pár szót, de nem. Talán majd később, az idő előrehaladtával? Most csak várjuk az ígért papírt, aztán még megírom az önéletrajzunk, de aztán tényleg csak az évek mennek majd? Amennyire feldobott voltam pénteken a határozattal a kezemben, most annyira érzek ezzel kapcsolatban ürességet.

Türelmetlen voltam

Nem bírtam tovább és rácsörögtem a gyámhivatalra. Kb. 4x kellett telefonálnom, mire dr. ügyintézőt elértem. Érdeklődtem a határozatunk felől. A válasz nagyon egyszerű volt: "Folyamatban van, fogok telefonálni, ha elkészült". Mondtam, hogy erre a hétre ígérte a hölgy és csak érdeklődtem volna, hogy tervezzem a dolgaim, esetleg csak az ügyfélfogadási időben lehet érte menni, mert az hétfő délután, vagy szerda egész nap. A folyamatban van kezdetű mondat megismétlődött. Olyan volt mint egy automata :(
Megköszöntem szépen a semmit és letettem a telefont. Még a végén tényleg 1 hónap lesz?

Jegyzőkönyv

Tárgy: Örökbefogadásra alkalmas személlyé nyilvánítás
Megjelentünk.
Elénk tették, így elolvastuk az értékeléseket, majd szóban kijelentettük, hogy ami abban van, mind igaz és kitartunk amellett, hogy örökbe szeretnénk fogadni egy babát.
Zanzásítva felolvasta a dr. ügyintéző a jegyzőkönyvet, majd ebből 2x5 oldalt kaptunk kézhez, amit nem olvastunk át, mert tömény jogszabály az egész, így csak a személyes adatokat ellenőriztük le, aztán szignóztuk és aláírtuk.
Rákérdeztem, hogy akkor most a határozat innentől számítva 1 hónap lesz-e, és totál döbbenetes választ kaptunk!
Azt mondta a hölgy, hogy jövő hétre (legkésőbb utána lévő hét elejére) megcsinálja és személyesen be is mehetünk érte :):):):)

Levél

Valóban a gyámhivataltól jött a levél! Örülük és bosszankodunk! Örülünk, hogy máris megjött a levél és hogy nem a szabi alatt kellett volna menni, de ez most így izgalmas lesz, ugyan is városunk sajátosságának megfelelően a következő történt: 13-án írták, 21-én adták postára, de az értesítőt csak 24-én dobdák be. A levélben persze az szerepel, hogy most szerdán kell megjelenni, vinni a jövedelem igazolást és ha nem megyünk akkor ennek fényében döntenek. Ez csak azért kellemetlen, mert férjemnek vidéken lesz tárgyalása, a főnöke és a könyvelőjük is szabon van, így őrült mód intézkedni kezdett. Amennyiben minden jól alakul, akkor sikerül mégis beszerznie a papírt és 14 órára hazaszáguld. A biztonság kedvéért azért lehet, holnap betelefonálok, hogy lehet-e másik időpontot kérni, vagy kicsit késni!?

Tanfolyam örökbe

Nagy meglepetés volt, mert jó volt :) Annak ellenére, hogy volt 1000 fok, 21 ember, kis helyiség,1 nyitott ablak.
Az első nap kicsit száraz volt, de kaptunk új infót is magáról a háttérről, pl. nem tudtam, hogy ha egy állami gondozott, vagy utógondozott (23 éves korig) babát szül, akkor a baba automatikusan állami gondozottá válik, vagy ha nem házas a szülő nő, de megjelölt apukát, akkor az apukát meg kell keresni (jobb esetben nem kell kutatni utána) és neki is le kell mondani a babáról. Már az első nap rájöttünk, hogy amit nem tudnánk vállalni, az a nevelőszülőség. Volt 3 pár, akik nevelőszülők voltak és most örökbe szeretnék fogadni a gyerekeket. Úgy vettem észre, hogy ők sem tudták megtartani a "3 lépés távolságot" a gyerektől, de ezen én nem is csodálkozom! Hogyan lehet nem kötődni? Nehéz ügy!
A második napot nagyon várta mindenki. Hallottunk sok történetet, sok véleményt, gondolatot, volt hogy 2 párnak egymással kellett először megvitatni, miről mit gondolunk (volt, hogy nem egyeztünk), aztán elmeséltük, megbeszéltük. Voltak, akik a tanfolyam hatására kitolták a lehetséges korhatárt, mi pedig szilárdan eldöntöttük, hogy első gyermeknek maradunk az újszülöttnél. Sok dologban megerősítettek minket, pl.: hogy jól gondoljuk, ha az első perctől kezdve természetesnek vesszük az örökbefogadást és a környezetünket is, a babát is így kezeljük. Szóval nincs titkolózás, sőt hatalmas büszkeség van :) B. is rájött, hogy nem lesz olyan nehéz leülni azzal a valakivel egy asztalhoz, aki örökbe adja a babáját, mert nagyon nehéz és felelősségteljes döntést hozott a gyerek érdekében, valamint szintén a gyerek érdekében, a lehető legtöbbet meg kell tudni a szülőkről és semmit sem szabad eltitkolni előle. Még azt sem, ha esetlegesen egy erőszak eredményeként fogant. Ez ellen először a többség tiltakozott (mi is), aztán megértettük, hogy ezt is el lehet mondani "szépen", illetve szigorúan a tényekre alapozva elmondani, hiszen azon kívül, hogy az apa tett egy meggondolatlan dolgot, többet nem tudunk róla, vagy ha tudunk, hát azt is elmondjuk. Mindezt persze a gyerek korának és érdeklődésének megfelelően. Volt olyan pár, akik elzárkóztak attól, hogy megmondják a gyereknek, hogy örökbe fogadták, de a második nap végére már értették, hogy ez a gyerek érdeke. Sok nevelési tanácsot is hallottunk, amit reméljük tudunk majd hasznosítani. Volt olyan, akinek van vér szerinti gyereke és nagyon hálás volt a tanácsokért, amiket már otthon ki is szeretne próbálni :)
A végkifejlet számomra az volt, hogy vér szerinti babát vállalni sem egyszerű, de ez, lehet, hogy 2x olyan nehéz lesz :) Érdekes volt hallani, hogy 70-30 % a genetika és a tanult dolog aránya, ezért nagyon figyelni kell. Pl.: ha észrevesszük, hogy a gyerek természete agresszív és a családban is van ilyen, akkor könnyen rámondjuk, hogy olyan, mint a nagyapja, vagy apja és megyünk tovább, viszont ha olyan természettel találkozunk, amit nem tapasztaltunk korábban, akkor jobban figyeljünk és próbáljuk meg előnyére fordítani. Nem gondoltam át ezt korábban, de egy sebésznek valóban kell egy fajta agressziójának lenni, és egy teniszezőnek is, szóval nem kell egyből megijedni :)
Azt, hogy mindezeket majd hogy tudjuk megvalósítani persze nem tudom, egyelőre bízom benne, hogy helyt tudunk állni :) Papírunk már van róla ;)

Környezettanulmány

Tegnap volt a napja, hogy a TEGYESZ-től környezettanulmányra érkeztek hozzánk. Ez persze költői túlzás (én lennék a költő? nem is tudok verset írni!). Történt ugyanis, hogy hétfőn telefonált egy hölgy, hogy akkor szerdán jó? Mondtam jó! Kérdeztem mégis a nap melyik szakában, a válasz jött: hát nem tudom, máshová is kell mennem stb stb stb. Kértem, hogy azért lőjünk be valamit, mert szabit nem tudok kivenni, így maradtunk a reggelben és mivel szegény hölgy tömegközlekedik, felajánlottam, hogy a szomszéd városban föl is veszem valahol, hogy ne kelljen buszoznia. Az is igaz, hogy mikor kérdezte, hogy busszal hogy jut el hozzánk, nem tudtam a választ, mert a buszok számát nem ismerem (ciki, de csak kocsival járok). Megbeszéltük tehát, hogy fél 9-9 lesz az időpont, így szóltam a melóban, hogy később érkezem. Hívott is a hölgy negyed 9-körül, autóba pattantam, 5 perc alatt ott voltam a megbeszélt helyen. Azt is el kell mondanom, hogy szegény annyira körülményes volt, hogy nem akartam vele buszmegállókat egyeztetni (meg ki tudja milyen lett volna, hogy leszólítok nőket a buszmegállóban, hogy vajon ő e a TEGYESZ-es :) ), így inkább ahhoz a házhoz mentem, ahol volt. Tőlünk kb 5 perc volt az út. Hazavittem, körbevezettem. Be kell vallanom, hogy kissé féltem, mit is akar majd látni! Én nem töröltem le a képek kereteit ezért (valahol olvastam, hogy volt aki végighúzta az ujját) és még a tiszta ruhákat sem pakoltam el, amit előző este vettem le a szárítóról, így azok ott hevertek a ruháskosárban. Nem akartam steril környezetet varázsolni. Annyi volt a lényeg, hogy felmérte a terepet. Melyik szoba mire szolgál kérdezte, válaszoltam, hogy nálunk egyenlőre a háló az, ami egyértelmű, a többinek nincs neve, de megmutattam melyik lenne a gyerekszoba, valamint, hogy esély van arra is, hogy minden szoba funkciót vált, ezt majd meglátjuk. Örömmel konstatálta, hogy van egy közelebbi szoba is a hálónkhoz, mint az általunk tervezett gyerekszoba, szóval, hogy tehetnék leendő gyermekünket akár közelebb is magunkhoz, illetve örült, hogy a hálóban elférhetne a kiságy. Ezen mi még agyalunk a férjemmel, mármint azon, hogy az első hetekben velünk legyen-e, de jelentőségteljesen bólogattam, hogy szerintem is. Már azon kezdtem aggódni, hogy mindjárt kér egy tervrajzot és berajzoltatja velem a kiságy helyét :) Megnézte a kertet és minden feljegyzett, hogy miből, mi nyílik és hogyan, milyen felállásban áll a ház. Még a kis faházat is feljegyezte a kertben, no meg a két kutyát :) Lábujjhegyen elárulom, hogy megfordult ám a fejemben, hogy majd benéz a hűtőbe...nem tudom megmagyarázni miért gondoltam ezt :)
Sem a hűtő, sem a képkeretek teteje nem érdekelte :) Beszélgettünk, írogatott (azt írta, hogy minden ok :) ), aztán megkérdezte, hogy hol tudna venni egy kis csokit, mert ahová megy (városon belül) ott van egy nagyobb gyerek akinek vinne. Elvittem vásárolni. Megvártam. Elvittem a következő címre. Kicsit azért vicces volt így... De nem mondok semmit!!!! :)

Tanfolyam

Megkaptuk az örökbefogadós tanfolyam időpontját, ami augusztus 3-4. péntek-szombat és reggeltől estig tart majd. Hogy miért nem lehet ezt szombat-vasárnapra tenni, vagy esetleg 2 szombatra, hogy ne kelljen kivenni szabit, azt nem tudom, de hát ez van. Izgulok miatta és tartok is tőle egyszerre :) Nekünk eddig sem volt gond erről beszélgetni, de eddig csak olyanokkal tettük, akik nem voltak érintettek az ügyben, most pedig 20 pár lesz ott (az rengeteg különböző embert jelent) és persze az/azok, akik tartják a tanfolyamot. Nem vagyok egy antiszociális típus, de 40 egynéhány vadidegennel 2 napot tölteni....érdekes lesz.
Nemrég néztem végig a lakáson, hogy kicsit össze kellene kapni, mert 1. rég volt takarítva, 2. környezettanulmányra is jönnek lassan, nem? :)

Ez vagyok én

Még az örökbefogadási határozat nincs is a kezünkben, mert az még 3-4 hónap, még csak tegnap voltunk először a TEGYESZ-nél, de én már a civil szervezetek weboldalait bújom és sikersztorikat olvasok. Minden bejegyzést megkönnyeztem, felszisszentem, mikor azt olvastam, hogy menet közben meggondolta magát a szülő anya, de örömmel olvastam végig a történeteket mert nagy öröm és boldogság a sztorik vége :)

Apa kezdőőőődik!

Tegnap megvolt az első vizit a TEGYESZ-nél. Egy-két papírt kitöltöttek, aláírtunk, beszélgettünk. Megkaptuk azt a papírt is, amin x-elni kell, hogy milyen betegségeket tudunk, vagy bővebb tájékoztatás után fogunk, esetleg totál kizáró oknak tekintünk és nem fogunk elfogadni, leendő örökbebabánknál. B. vigyorgott, hogy a lúdtalp jöhet, mert akkor az apjára fog hasonlítani :) Hétfőn máris találkozunk a pszichológussal és beszélgetünk, tesztet töltünk kb. 2 órán keresztül. Telefonáltam a háziorvosnak, hogy fog kapni egy levelet, legyen szíves kitölteni és visszapostázni a TEGYESZ-nek. Azt mondta, ígéri, hogy  kellő komolysággal fogja kezelni. Jó pofa egy manus :)
Szóval elkezdődött. Hullámokban tör rám a felismerés, hogy tényleg család leszünk egyszer. Van mikor nagy lendületet kapok, aztán van úgy is, hogy tartok tőle, hogy nem fogok tudni megfelelni. Nagyon fog hiányozni az a 9 hónap, amíg egy "normális" anya felkészül. Ok, mondhatnánk, hogy nekem van erre 3-4 évem, de azt mindannyian tudjuk, hogy ez nem ugyan az!

Stagnálások

Ami első sorban stagnál, az a súlyom.
Igaz, a héten láttam a mérlegen 58,6-ot is, de ma reggelre megint 59 volt. Szabályosan úgy éreztem, mintha kinyújtaná rám a nyelvét a mérleg! Úgy is felfoghatnám, hogy ez egy fix 1 kg mínusz, csak hát jó lett volna így 2 hét után fix 58-at látni. Nem vagyok telhetetlen, de azért kicsit mégis. Diétázom, méregetem a szénhidrátot, 5-6x eszem naponta, sokat iszom (vizet), hetente 2x úszni járok, szóval igazán megmozdulhatna valami. Jó lenne egy kis sikerélmény, mielőtt érdeklődésemet vesztem és abbahagyom.

Örökbefogadás témában is állt az ügy, egész tegnapig. Mint már korábban említettem, B-nek nem erénye az ötlet utáni mihamarabb megvalósítás dolog. 3 hete jött haza külföldről és talán emlékszünk, hogy az örökbefogadás témában neki kellett volna telefonálnia és azt mondta, hogy ő arra gondolt, majd ha hazajön, akkor telefonál. Én nem szóltam, csak vártam. Tegnap megtörtént a telefon :) Lassú víz...... Jövő héten kedden kell visszaszólnia, hogy nekünk melyik időpont a jó! Szóval 2 hét múlva megyünk az első megbeszélésre.

B. pesszimizmusa mindennel kapcsolatban szintén szilárd lábakon áll. Egyre inkább úgy érzem, hogy kimozdíthatatlan, nem tudom mi baja van, de szerintem ő sem! Volt 2 vizsgája, amitől tartott, de megcsinálta, sikerült neki, így jogosan reméltem, hogy javul a helyzet, de nem igazán javult. Jeleztem neki, hogy ez most már túlmegy az ingerküszöbömön, így estére már kissé javult a helyzet. Remélem innentől már csak felfelé vezet majd az út! +++

Webgyerek?

Kb. 3 hete, hogy az örökbefogadásról újra beszéltünk. Akkor B. említette, hogy van egy régi ismerőse, aki emlékei szerint valamilyen gyermekotthonban dolgozik/dolgozott, ahonnan (ha jól emlékszik) örökbe is fogadtak gyerekeket. Megbeszéltük, hogy megpróbálja telefonon elérni, hátha első kézből pontosabb infókhoz lehet jutni. Kíváncsi voltam mikor telefonál B., mert hajlamos elodázni a dolgokat. Az örökbefogadós beszélgetés után másnap egyből kinyomtattam mindenféle papírt, mutattam B-nek, hogy miket találtam, majd letettem a konyhapultra és vártam. Azt  hiszem egy hét elteltével rákérdeztem B-re, hogy olvasta-e egyáltalán mert még mindig ugyan ott hevertek a papírok. Mondta, hogy persze! Kérdeztem, hogy miért nem szólt, vagy miért nem említette, vagy most mi van? Legalább füstjeleket adjon, hogy még érdekli a téma, vagy valami :) aztán rákérdeztem a telefonra is. Persze ő még nem telefonált. Még az első beszélgetés alkalmával, mikor megemlítette ezt az ismerőst, mondtam neki, hogy örülnék, ha tényleg ő is intézne valamit, hogy ne érezzem azt megint én megyek utána valaminek ő meg majd eljön az általam megszervezett időpontokra stb. Múlt héten megtört a csend ez ügyben. Hazajött és mondta, hogy végre elérte az ismerőse anyukáját, aki megadta a régi ismerős új elérhetőségét. Az anyukával is kitárgyalták a témát mert talán régebben ő is ilyen helyen dolgozott. Tegnap kaptam az újabb infókat. Elérte az ismerőst! Az ismerős ígérte, hogy összeszed minden elérhetőséget, (amit a net-ről én is meg tudnék), szerez hozzá nevet is, szóval kicsit talán személyesebb, könnyebb lesz elindítani az örökbefogadást. Mondta, hogy gyakran előfordul, hogy az örökbefogadás elindítása után megnyugszanak a párok és összejön a spontán baba. Na ezt mintha már hallottam volna máskor is. Először az átjárhatósági után mondták, hogy egyből össze fog jönni, aztán az első meddőségi központba való bejelentkezéskor, aztán az első lombik előtt, majd után, de mint tudjuk, ez nálunk nem működött, így most sem hiszek benne, sőt van bennem egy fura érzés, hogy meg kellene előzni az örökbefogadást egy saját babával, szóval köszi szépen, jól vagyok :)
Azt is mondta, hogy nem gondolja, hogy 4 évet kellene várni és javasolta, hogy írjuk össze az esetleges kérdéseinket, igényeinket a babával kapcsolatban. Mondta azt is, hogy van akinek még olyan igénye is van, hogy milyen legyen a haja és szeme színe és hogy a legtöbben valóban újszülöttet szeretnének. Az ő véleménye is az, hogy talán egy újszülött örökbefogadása lehet a legjobb ilyen helyzetben. Érdekes, hogy valaki meg szeretné határozni, hogy milyen legyen leendő gyermeke szeme és haja színe mikor egy újszülöttet fogad örökbe, de akkor ki tudja megmondani milyen lesz? Én vörös hajjal születtem (családban nincs vörös haj) aztán kiszőkültem és úgy maradtam :) Anyukám kék szemű, apukámé barna, apuét örököltem. Egy újszülött mindig kék szemű, nem? Na mindegy, egy kicsit hangosan gondolkodtunk ezen, hogy hát én hiába szeretném, hogy magas legyen leendő gyermekünk, mint B., lehet, hogy az én "mélységem" örökölné és akkor vajon csalódott lennék? Kicsit tényleg fura, hogy úgy gondolják néhányan, hogy ez egy webshop és beikszelhetem, hogy milyen legyen a baba. Ezzel az erővel azt is bejelölhetném, milyen felnőtté váljon, milyen erősségei és gyengéi legyenek? Mindemellett persze vannak olyan dolgok, amiket én is szeretnék, vagy épp nem szeretnék, ha már választani lehet, mint a bőre színe. Ez egy nagyon fura és kényes téma, de most úgy gondolom, hogy maga az örökbefogadás sem egyszerű, az pedig csak plusz nehezítés lenne, ha nem fehér bőrű babánk lenne, bár B. szerint lehetne néger babánk, mert akkor egyértelmű lenne és nem kérdéses, hogy örökbefogadtuk :) Viccet félretéve, a bőr szín az egyetlen amiben mégis "igényem" merült fel. Az is fura, hogy be lehetne jelölni, hogy fiút, vagy lányt szeretnénk. Egy spontán babánál sem jelölhetek, de most erre lenne lehetőség! Választanék? B. véleménye az volt, hogy ha újszülött, akkor mindegy a neme, de ha 1-2 éves gyerekről beszélünk, akkor ő inkább lányra gondolt. Akkor most választunk, vagy sem? B. valójában lányt szeretne? Én mindig fiús anyukának képzeltem magam, miközben tudtam, ha egyszer terhes leszek totál mindegy lesz a baba neme, csak egészséges legyen! Én egyke vagyok, mindig is vágytam testvérre, sőt idősebb testvérre, sőt jó lett volna, ha van egy védelmező bátyám :) Akkor most fiút szeretnék? Megválaszthatnám, hogy legyen egy fiam, majd később egy lányom? De hát ez az én vágyam, álmom volt, nem leendő gyermekemé! Már most olyan lennék, amilyen sosem akartam lenni? Zenéljen a gyerek, mert nekem nem volt rá lehetőségem? NEM NEM NEM!!!
Most ismét ott tartok, hogy saját babát szeretnék, hogy mindezeket nem kelljen átgondolnom, átélnem és döntenem.

Most jobb előbb, mint soha

Totál ki vagyok akadva, de közben nem értem miért! Azon kattog az agyam, hogy tényleg fel tudom-e majd dolgozni az örökbefogadást, mintha már holnap lenne rá lehetőség! Talán mégis jobb, ha most pánikolok, mint később, de így hogy indítsuk el az egészet? Mondjam magamnak, hogy majd 4 év alatt megnyugszom és hálás leszek a mostani döntésemért, hogy belevágtunk? Elindítjuk, de közben azzal nyugtatom majd magam, hogy meggondolhatom az egészet? Hű, de nehéz ez! Más is indult már neki ennek így, vagy csak én vagyok defektes? Mindenki tudja, hogy gyereket akar bármilyen úton, csak én nem?
Megbeszéltük B-vel, hogy én nem egy apát kerestem, aki majd gyereket csinál, hanem megismertem őt és én tőle szeretnék gyereket. Olyat, aki belőlünk van, nekünk és mi őneki. Most akkor tényleg ennyire önző lennék? Azt hiszem megőrülök :) Épp kezdem magam jobban érzeni a lombik után, erre találok magamnak valami mást, amin pöröghetek. Nekem tényleg kellene egy pszichológus :) Gyereket, családot szeretnék, ez nem kérdés és talán tényleg mindegy, hogy hogyan...
Nagy levegő, szúúúúszááááá.
Tessék mosolyogni, minden rendben lesz!

Nekem már jobb is :)
Remélem még mindig a hormonok dolgoznak csak és ettől vannak ilyen idióta kirohanásaim!

Lesz egy másik sor is

Tegnap előtt este (kedden) szerettem volna beszélni B-vel arról, hogy hogy vagyunk és mit gondolunk és mit érzünk és mi lesz és és és, de valahogy nem tudtam honnan kezdjem. Jó lett volna beszélgetni, mert nagyon cudarul voltam már lelkileg. Szerettem volna az örökbefogadásról is beszélni, de annak a mondatnak sem találtam az elejét. Másnap, szerda reggel Babszi írt nekem, és pont az örökbefogadásról, így kicsit összeszedtem a gondolataim, félelmeim ezzel kapcsolatban és leírtam neki. Leírtam, hogy félek saját magamtól, félek, hogy azt fogom érezni, hogy nem a miénk és nem akarok magunknak hazudni, valamint 41 éves leszek, mire a sorban előre kerülhetünk és nem tudom, hogy akkor akarom-e majd.
Hogy mindezt leírtam, kicsit összeszedettebbnek gondoltam magam és este egyszer csak kiböktem azt a nehéznek tűnő mondatot, hogy "Beszélnünk kellene". A konyhában voltunk, én ültem a pultnál, B. a hűtőben matatott és én ezt a pillanatot ragadtam meg :) Idilli, nem? :) Mondtam neki, hogy az örökbefogadásról sem ártana szót ejtenünk, mire azt mondta, hogy pont aznap reggel jutott eszébe, hogy beszéljünk róla. Szóval ilyen nagy egyetértésben kezdtünk neki. Nem volt egyszerű és rövid beszélgetés, de B. is végre mert beszélni mindenféle érzéséről, mert megértette, hogy így nekem is könnyebb, hogy nem kell feltételeznem vajon mire is gondol, vagy mit is érez pontosan. Egyszer könnybe lábadtak a szemei, ami nagyon megviselt, de tisztán éreztem mennyire őszinte és ez megható volt. Mire átrágtunk és megbeszéltünk mindent, már nem féltem annyira magamtól, már nem féltem az érzéseimtől, ismét megerősítettük egymást, illetve ő engem jobban. Ő nem fél ennyire és neki nincsenek ilyen fura érzései mint nekem, de engem megért és azt is, hogy ez egy nőnek talán nehezebb.
Úgy döntöttünk, beállunk egy másik sor végére is és nem baj, ha 4 évig menetelünk majd előre.
Annyi minden történhet addig és majd azután is. Lesz időnk mindent átgondolni és felelősségünk teljes tudatában, őszintén dönteni.

Nem lesz örökbe.

Rákérdeztem a páromra, hogy mi legyen velünk mostanában baba ügyben, gondolkodott-e ezen!?
Azt mondta, hogy próbáljunk meg pénzt összerakni a következő lombikra, mert ha már letelik a próbaidőm a melóhelyen akkor megpróbálhatnánk újra.
Megkérdeztem, hogy szerinte mi legyen az örökbefogadással, azt mondta, hogy az a várakozási idő, a 4 év nagyon sok neki is, így azt inkább hagyjuk. Kicsit megkönnyebbültem mikor ezt mondta, mert eddig csak kerülgettük a témát, hogy jó is lenne, meg nem is, de nem indultunk el sem az egyik, sem a másik irányba, viszont ezt semmiféleképpen nem akartam a saját akaratommal terelgetni. Valahogy úgy éreztem, ehhez most ő kell és én elfogadom bármit is mondjon.
Bizakodom és valahol mélyen hiszem is, hogy lesznek saját gyerekeink, csak győzzük kivárni ;)

Örökbe, de kit és mikor és milyen lesz, és ...

Már jó ideje ismét gondolkodom az örökbefogadáson, párommal már idén is beszéltünk erről. Egyikőnknek sincs ezzel semmi gondja, illetve csak nekem van néhány :) Az egyik a várólista, ami 3, de inkább 4 év várakozást jelent. 36 éves vagyok, 6 éve várunk arra, hogy kisbabánk szülessen. Amiről már korábban is írtam, az az, hogy pillanatok alatt elszaladt 6 év, ami mondhatni várakozással telt és még mindig attól tartok, illetve ott tattok, hogy még 4 év telne el várakozással és én 4 év múlva már 40 éves leszek! Eddig úgy gondoltam, hogy 36-38 éves koromig várnék a babával, aztán "letészem a lantot". Állandóan az zakatol a fejemben, hogy 40 évesen lennék anyuka, attól valahogy félek. Még mindig csak egy megoldást látok erre a problémámra az pedig az, hogy nagyobb, talán 2-3 éves gyermeket fogadnánk örökbe. Nagyon fáj belegondolni, hogy esetlegesen így a mi életünkből kimaradna a kisbaba korszak, mikor is látjuk, hogyan kezdődik a kis élete, hogyan fordul meg először, hogyan kezd járni és beszélni. Hatalmas nagy kavar van a fejemben, ez tisztán látszik, hiszen nem olyan régen azt írtam, hogy egy nagyobb gyermek hiányát érzem, most meg azt, hogy mi lesz, ha az újszülött és kisbaba részről lemaradunk! Egy félsz van bennem, hogy nem mi neveltük első perctől, vajon milyen a személyisége és van egy hatalmas nagy "butaság" is, hogy én pl. szeretem, mikor anyu azt mondja, hogy olyan vagyok mint apu. Úgy jár az agyam, úgy gondolkodom, tehát az egyéniségem egy részét tőle örököltem és ha örökbe fogadunk egy gyermeket, akkor ez majd nem lesz és az sem, hogy kire hasonlít a gyerek :) :(
Az érzés és a gondolat nem idegen, hogy örökbe fogadjunk, csak valahogy az első lépést nehéz megtenni.

Baba örökbe!? 2.

Úgy is mondhatnám, hogy nem a legjobbkor került elő a téma újra, mert épp a hétfői negatív tesztem estéjén, gondolom gondolat elterelésnek szánva hozta elő párom ismét az örökbefogadást. Úgy gondolja, hogy mivel sokat kell várni, talán el kellene indítani a folyamatot. Ellenkeztem :( Szerintem ki kell várni a 4 évet, mert ilyen hosszú a várólista és úgy gondolom nem szeretnék még 4 évet azzal tölteni, hogy várok. Addigra már szeretném magam túltenni azon, ha nincs baba. Mondtam a férjemnek, ha nagyon szeretné, akkor állok elébe, de ezt azon az estén nem tudtam volna vele ennél részletesebben megbeszélni, jelenleg sem állok még erre készen, talán jövőre újragondolom.

Ezt jól megbeszéltem magammal :)

Még péntek este szóba akartam hozni félelmeimet az örökbefogadással kapcsolatban.
Néztük a tv-t, egyszer csak megszólaltam:

Én: Figyi, most olvastam, hogy, milyen sok időt kell várni egy örökbebabára
Ő:  szemöldök felhúz
Én: 3-4 év is eltelhet
Ő: grimasz
Én: Nem szeretnék 40 évesen örökbefogadni egy babát!
Ő: kissé megértő grimasz

Eltelt 5 perc.

Én: Bár, ha 3 év körüli babát fogadnánk örökbe...
Ő: helyeslő fejbólintások
Én: Az még jó lehetne, bár kicsit még ettől a gondolattól is félek
Ő: Nem lesz szükség rá, most sikerülni fog a lombik. Majd megbeszéljük később.

Valahogy így történt :) :) :)

Baba örökbe!?

Most olvastam, hogy örökbefogadásnál eltelhet akár 4 év is, mire összejön!
36 éves leszek januárban!
Én már nem szeretnék 40 éves koromban babát örökbefogadni!
Öreg leszek :(
Öreg vagyok :(
Mi lesz, ha a párom szeretne örökbebabát?
Jesssssusom