Tanfolyam örökbe

Nagy meglepetés volt, mert jó volt :) Annak ellenére, hogy volt 1000 fok, 21 ember, kis helyiség,1 nyitott ablak.
Az első nap kicsit száraz volt, de kaptunk új infót is magáról a háttérről, pl. nem tudtam, hogy ha egy állami gondozott, vagy utógondozott (23 éves korig) babát szül, akkor a baba automatikusan állami gondozottá válik, vagy ha nem házas a szülő nő, de megjelölt apukát, akkor az apukát meg kell keresni (jobb esetben nem kell kutatni utána) és neki is le kell mondani a babáról. Már az első nap rájöttünk, hogy amit nem tudnánk vállalni, az a nevelőszülőség. Volt 3 pár, akik nevelőszülők voltak és most örökbe szeretnék fogadni a gyerekeket. Úgy vettem észre, hogy ők sem tudták megtartani a "3 lépés távolságot" a gyerektől, de ezen én nem is csodálkozom! Hogyan lehet nem kötődni? Nehéz ügy!
A második napot nagyon várta mindenki. Hallottunk sok történetet, sok véleményt, gondolatot, volt hogy 2 párnak egymással kellett először megvitatni, miről mit gondolunk (volt, hogy nem egyeztünk), aztán elmeséltük, megbeszéltük. Voltak, akik a tanfolyam hatására kitolták a lehetséges korhatárt, mi pedig szilárdan eldöntöttük, hogy első gyermeknek maradunk az újszülöttnél. Sok dologban megerősítettek minket, pl.: hogy jól gondoljuk, ha az első perctől kezdve természetesnek vesszük az örökbefogadást és a környezetünket is, a babát is így kezeljük. Szóval nincs titkolózás, sőt hatalmas büszkeség van :) B. is rájött, hogy nem lesz olyan nehéz leülni azzal a valakivel egy asztalhoz, aki örökbe adja a babáját, mert nagyon nehéz és felelősségteljes döntést hozott a gyerek érdekében, valamint szintén a gyerek érdekében, a lehető legtöbbet meg kell tudni a szülőkről és semmit sem szabad eltitkolni előle. Még azt sem, ha esetlegesen egy erőszak eredményeként fogant. Ez ellen először a többség tiltakozott (mi is), aztán megértettük, hogy ezt is el lehet mondani "szépen", illetve szigorúan a tényekre alapozva elmondani, hiszen azon kívül, hogy az apa tett egy meggondolatlan dolgot, többet nem tudunk róla, vagy ha tudunk, hát azt is elmondjuk. Mindezt persze a gyerek korának és érdeklődésének megfelelően. Volt olyan pár, akik elzárkóztak attól, hogy megmondják a gyereknek, hogy örökbe fogadták, de a második nap végére már értették, hogy ez a gyerek érdeke. Sok nevelési tanácsot is hallottunk, amit reméljük tudunk majd hasznosítani. Volt olyan, akinek van vér szerinti gyereke és nagyon hálás volt a tanácsokért, amiket már otthon ki is szeretne próbálni :)
A végkifejlet számomra az volt, hogy vér szerinti babát vállalni sem egyszerű, de ez, lehet, hogy 2x olyan nehéz lesz :) Érdekes volt hallani, hogy 70-30 % a genetika és a tanult dolog aránya, ezért nagyon figyelni kell. Pl.: ha észrevesszük, hogy a gyerek természete agresszív és a családban is van ilyen, akkor könnyen rámondjuk, hogy olyan, mint a nagyapja, vagy apja és megyünk tovább, viszont ha olyan természettel találkozunk, amit nem tapasztaltunk korábban, akkor jobban figyeljünk és próbáljuk meg előnyére fordítani. Nem gondoltam át ezt korábban, de egy sebésznek valóban kell egy fajta agressziójának lenni, és egy teniszezőnek is, szóval nem kell egyből megijedni :)
Azt, hogy mindezeket majd hogy tudjuk megvalósítani persze nem tudom, egyelőre bízom benne, hogy helyt tudunk állni :) Papírunk már van róla ;)