Szonda - próbálkozás 2-3. pénteken
A második próbálkozás már totál nem ment olyan simán, mint az első, a harmadik meg kész katasztrófa volt. Gellért egyre jobban vergődött, egyre nehezebben tudtam becsempészni a csövecskét. Le is mértem kaja előtt, hát nem volt valami megdöbbentő az eredmény. Tudom, ne várjak ilyen hamar csodát. Mindkét mellből 10-10g, ezt is ugye még a szonda előtt produkálta, közben meg semmit, mert visszamértem utána is. Eddig, ha csak minden 2. etetéskor volt cici, akkor azért több sikeredett, 30-50-70, de így, hogy mindig cicire teszem, csak ez a 10-10.
Szombat reggelre már 3 napja nem volt kaki és én egyszerűen nem tudtam kivárni, hogy mikor lesz, szóval használtam egy kicsit a hőmérőt (rugalmas a vége) és még a szombati programunk indulása előtt megjött a sok-sok-sok eredmény. Aztán szombat reggel elmentünk "vendégségbe" (B. segített a barátjának szőnyegpadlót lerakni), ott pedig átjöttek az ottani szomszédok, akik Gerit akarták látni, így nem álltam neki szondáztatni. Az ott töltött időben, az ottani utolsó altatást (én hülye), gondoltam megoldjuk a nappaliban, hiszen korábban is ott aludt el, csak azt nem kalkuláltam bele, hogy addig ott viszonylag csend volt, most meg mindenki ott volt kint, székeket szereltek akkumulátoros fúróval, meg mindenki Gerit akarta altatni és ha kell, ha nem simizték a hátát. Hiába mondtam én, hogy ő, ha megnyugodott már nem igényli. Szegényem csak nyöszörgött, nem nyugodott, így felvettem. Találtam egy szobát, benne egy kanapé. Mondom B-nek, hogy itt leteszem, segített biztonságossá tenni a fekhelyet. Már épp jó lett volna neki, mikor bejött a barátnőm, hogy majd ő altatja, menjek ki nyugodtan, beszélgetni. Aranyos, mert mindig tehermentesíteni akar, ha sétáltunk ő akarta tolni a kocsit, meg adjam oda neki, majd ő büfiztet stb. Neki van két lánya, akik már egész nagyok (7 és3 évesek), tehát nyugodt szívvel bízom rá a gyereket,de ő még nem ismeri a kisfiam. Kimentem a nappaliba. Pár perc múlva jött, Gellért a karjában, hogy nem akar aludni, inkább kihozta. El is volt 5 percig, aztán jött a sírás. Átesett a holtponton, mert ezek után nem volt megállás. Hiába tettem cicire, már nem nyugodott meg. Összepakoltuk magunkat és eljöttünk. A kocsiban persze elbóbiskolt, de nem aludt be rendesen. Hazaérve ébredt és indult a folyamatos üvöltés és a szokásos bármit csinálsz nem jó semmi. Hosszabbra nyúlt a program, mint gondoltuk, szinte egész nap ott voltunk a vendégeskedésben, ami ezt leszámítva jól alakult. Megbeszéltük, hogy legyen valami szabadtéri program is, mert nagyon jó idő lesz, így vasárnap irány a Kopaszi gát. Reggel Gellért lenyomott még egy sor üvöltést, mert későn vettem észre, hogy álmos, vissza kellene kicsit tenni az ágyába, de aztán lecsillapodtak a kedélyek, jött a következő kaja. 11:30-tól, majdnem 4 órát kint voltunk. Itt is csak a végefelé kezdett nyűglődni. Egész nap elvolt a babakocsiban, igaz mélyen itt sem aludt, de pihengetett. Az egyik kajáldában kértem, hogy melegítsék meg neki a vizét, majd enni is kapott. Nem igazán nyugodott meg, így sétáltunk még, hátha elpilled a kocsiban, de nem tette. Gondoltuk, akkor leheveredünk a fűbe, úgyis jó lenne egy pelus csere, mert kaja előtt nem volt. Édes volt, mert jót nyújtózott, de aztán csak ficeregni kezdett, szóval úgy döntöttünk induljunk el hazafelé. A kocsiig aludt el úgy, hogy betehető volt az autósülésbe, de aztán ébredt, viszont csendben volt, majd a ház előtt ájult be, de persze annyira nem, mint szerettük volna. Kivettük, átöltöztettem és megint nem tudott megnyugodni. 1 órát minimum üvöltött. Csináltam én vele mindent, de nem hagyta magát, aztán cicire tettem fekve (mindketten feküdtünk, mert hulla fáradt voltam), így megnyugodott, persze mindezt a fürdetés előtti fél órában. B-vel megbeszéltük, hogy ehhez a sokat nem vagyunk otthon programhoz ő még kicsi lehet, mi hiába mennénk már vele ezer felé :) Van aki azt mondja, hogy nem baj, ha hamar megszokja, de azt hiszem inkább a fokozatosság mellett kellene dönteni :) A vasárnapi mizériához tartozik, a hogy öltöztessem a gyereket program. Sikerült túl öltöztetni, mert megizzadt a babakocsiban :(
Ez a mostanában történő üvöltősorozat kikészít, pedig tudom, hogy Gellért egyébként nagyon jó baba. Konkrétan azt érzem, hogy nem akarom őt ilyenkor :( és mondhat bárki bármit, én biza leteszem és hagyom sírni, mert nem érezem, hogy lenne különbség akkor, ha a karomban, rajtam, velem üvölt, mint mondjuk a hintában vagy az ágyában. Természetesen ma reggel, mikor nem sírással ébredt és láttam a kis álmos buksiját, minden megdőlt, akartam őt, úgy ahogy van :) Türelmes volt, míg átpelenkáztam, aztán persze indult a sírás, mert míg készült a kaja, addig üvöltött. Nem szondával etettem, pedig azt terveztem, hogy mától újra kezdem :( A következő kajánál megpróbálom újra, bár azt gondolom csendesen, lábujjhegyen, hogy nem hiszek benne, mert nagyon sok kérdés és kétség van bennem a sikerével kapcsolatban. Ráadásul a mikrós fertőtlenítőben megolvad a szonda. Brrrrrrrrr.
Ami ma, hétfő reggel működött - evett reggel, majd letettem, hátha játszik. Kicsit játszott is, de már unta és ásított, de még nem volt igazán álmos, így felvettem, gondoltam a karomban még pillázik. Betettem az ágyába, de csak nyűglődött. Kapott még egy kis kaját, a cumi végére bealudt kicsit. Letettem, 15 perc múlva már aludt és az igazi sírás kimaradt. Hogy ez holnap is működik-e, nem tudom! Egyébként már tegnap észrevettem, hogy néha már nem csak az egész öklét nyomja a szájába, hanem konkrétan megtalálta a hüvelykujját. Most épp 10-20 perce nyugtatja magát vele. Hüvelyujja a szájában, a többivel pedig az orrán zongorázik, kaparássza az orrát, szemét, arcát. Fogalmam sincs, hogy most mikor is kelt, ébredt. Nagyon erőteljesen nyöszörgött az öklével a szájában, csukott szemmel. Megkapta a cumit, szeme még mindig csukva, nyugodtabb lett és azóta is "alszik". Akkor most meg kell várnom, míg sírni fog és totál elege lesz a kiságyából? Ha sírva veszem ki, megnyugszik majd? Mi a fenét csinálok vele, ha nem akar majd játszani? Na ezek azok a kérdések, amik feszültségben tartanak minden nap. Nem tudok mit kezdeni azzal, hogy nem beszél és nem mondja meg mit szeretne :):):)
Kicsit sikítozva ébredt fel igazán. Kihoztam és most a kanapén, egy pléden a játszóállványán lévő majmot püföli :) Valameddig :)
2014. március 31., hétfő
2014. március 28., péntek
Szonda - próbálkozás 1.
Tegnap B. vett a gyógyászati segédeszköz boltban (gyógyszertárban nem volt és nem is tudnak rendelni) pár darab szondát, mert egyszer használatos (elvileg), darabja pedig 60.- Ft. Ma a 2. cumisüveg helyett kipróbáltam a szondát. Először nem hittem, hogy fel fogja tudni szívni a cuccot. Gondoltam lemérem kaja előtt, majd után is és akkor kiderül mennyit evett ciciből, de persze elfelejtettem mérni etetés előtt, úgyhogy ez marad a következőre.
Gyerek a kezemben, cicim a szájában, üveg a két mellem között, Gellért hasán támaszkodik. Hagytam kicsit ciciből enni, majd becsempésztem a szája sarkába a szondát. Addig kell betolni, hogy a szonda két oldalán lévő két bevágás bent legyen. Hááát nem kicsik ezek a lyukak. Sokkal nagyobbak, mint a cumisüvegé :( Beszélgettünk már erről B-vel is, és a lányokkal is, hogy kérdéses fog ez így segíteni, ha ömlik a cucc belőle. Hathat-e így a tejtermelésre, vagy ez csak illúzió? A gyerek elhiszi-e, ha sokat cuppog a cicin, akkor jönni fog a kaja, vagy a sok cuppogástól, jön-e több tej vagy hogy a fenébe lesz ez? Ha nem felejtek el mérni, akkor többet fogok tudni egy hét után! B. ma vesz nekem megint barna sört, hátha...a múltkor csak 1x ittam, 1 pohárral. Nem vagyok egy nagy ivó, de hát a cél érdekében...még a végén sörhasam lesz :P
Látni kellett volna Geri arcát, mikor megindult a tápszer :) kicsit meglepődött, de egy idő után ugyan úgy bealudt, mint a cicin szokott. Kevesebb tápszert készítettem, mint szoktam és miután elfogyott az üvegből, kihúztam a szondát és már csak cicit kapott. Még hagytam kb fél órát cicizni, aztán nagyokat pislogott, úgyhogy még beszélgettünk pár szót :) majd ásítozott és betettem a hintába, de láttam rajta, hogy ott nem fog most elaludni, így ment a kiságyba. 15 perccel később már aludt is. Nem volt sírás, csak egy kis forgolódás és nyügi. Est ajánlotta, hogy egy fecskendővel próbáljam meg átmosni a szondát, hogy ne kelljen kidobni, aztán mehet a fertőtlenítőbe. Nem találtam meg a lombikokból visszamaradt fecskendőket, így egy pohárból én szívtam fel szájjal a meleg vizet és átmostam. Izé... azért ez így gondolom nem az igazi, de hát a szükség ... :):):)
Gyerek a kezemben, cicim a szájában, üveg a két mellem között, Gellért hasán támaszkodik. Hagytam kicsit ciciből enni, majd becsempésztem a szája sarkába a szondát. Addig kell betolni, hogy a szonda két oldalán lévő két bevágás bent legyen. Hááát nem kicsik ezek a lyukak. Sokkal nagyobbak, mint a cumisüvegé :( Beszélgettünk már erről B-vel is, és a lányokkal is, hogy kérdéses fog ez így segíteni, ha ömlik a cucc belőle. Hathat-e így a tejtermelésre, vagy ez csak illúzió? A gyerek elhiszi-e, ha sokat cuppog a cicin, akkor jönni fog a kaja, vagy a sok cuppogástól, jön-e több tej vagy hogy a fenébe lesz ez? Ha nem felejtek el mérni, akkor többet fogok tudni egy hét után! B. ma vesz nekem megint barna sört, hátha...a múltkor csak 1x ittam, 1 pohárral. Nem vagyok egy nagy ivó, de hát a cél érdekében...még a végén sörhasam lesz :P
Látni kellett volna Geri arcát, mikor megindult a tápszer :) kicsit meglepődött, de egy idő után ugyan úgy bealudt, mint a cicin szokott. Kevesebb tápszert készítettem, mint szoktam és miután elfogyott az üvegből, kihúztam a szondát és már csak cicit kapott. Még hagytam kb fél órát cicizni, aztán nagyokat pislogott, úgyhogy még beszélgettünk pár szót :) majd ásítozott és betettem a hintába, de láttam rajta, hogy ott nem fog most elaludni, így ment a kiságyba. 15 perccel később már aludt is. Nem volt sírás, csak egy kis forgolódás és nyügi. Est ajánlotta, hogy egy fecskendővel próbáljam meg átmosni a szondát, hogy ne kelljen kidobni, aztán mehet a fertőtlenítőbe. Nem találtam meg a lombikokból visszamaradt fecskendőket, így egy pohárból én szívtam fel szájjal a meleg vizet és átmostam. Izé... azért ez így gondolom nem az igazi, de hát a szükség ... :):):)
2014. március 27., csütörtök
Szoptatási Ambulancia
Tegnap egy nagyon elhivatott, nagyon rendes, kedves és fiatal doktornővel találkoztunk. Úgy kezdtünk, hogy rengeteget kérdezett. Kezdtük onnan, hogy koraszülött voltam-e, hogy a melleim hogyan fejlődtek tini koromban, majd a terhességemről is beszéltünk, aztán a szülésről stb stb stb, aztán eljutottunk napjainkhoz. Elmeséltem hogy eszik Geri, vagy épp hogy nem :)
Közben Gellért már nagyon feszengett (kaja idő volt), úgyhogy a doktornő felvett egy gumikesztyűt és megnézte, hogy szopja az ő ujját, majd cicire került. Mondta, hogy az ujjszopásból kiderült számára, van egy kis cumizavar, de ahogy látja mit csinál a cicin, ez még nem annyira veszélyes. Mondta, hogy Gellért nagyon ügyes és dolgozik is, nézte a száját, a technika jó. Megvizsgálta a mellem, (mutatta, hogy kell fejni, ha majd oda jutok, de hát amit lefejtem, azt nem adhatnám oda, hiszen azt cumiból kellene), majd vázolta, hogy mi lenne a természetes és normális, tehát láthattuk, hogy miben más a mi életünk. A nagyon drasztikus verzió szerint, újból kellene kezdeni mindent, mintha újszülött lenne és csak cicit kapna, de mivel kb 600g tápszert kap már átlagban naponta, így csak pótlással lehetne szép lassan átállítani, mindezt úgy, hogy az eddig kapott tápszert 8 részre osztom és szondával kapja, miközben cicin van. Azt mondta, szerinte így 2 hét alatt vissza lehetne állítani, de készüljek fel, hogy nagyon, nagyon, nagyon nehéz lesz. Totál kétségbeestem, még pityeregtem is :( , hogy eltelt 6, számunkra nehéz hét és az eddig kidolgozott rendszer, az eddig lelkileg feldolgozott dolgokat, hogyan fogom újra átvészelni. Már épp kezdtem jól lenni és most indul minden elölről, ráadásul nem is biztos, hogy sikerül. Azért is sírtam, mert magamat sajnáltam és azért is, mert borzasztóan éreztem magam attól, hogy a saját érdekeimet nézem és nem a gyerekét. Látta rajtam a doktornő, meg a könnyeimen, hogy valami nagy baj van, így ezeket az érzéseket el is mondtam a neki. Azonnal mondta, hogy ilyeneket ne gondoljak magamról. Ő először vázolta az alap dolgot, most beszéljünk arról, hogy mit lehet megvalósítani, mi fér bele az eddigi rendszerbe, az életünkbe. Ha én nem leszek jól, akkor a baba sem. Mondtam neki azt is, hogy én szeretem ha rendszer van körülöttem, szeretem tudni, hogy mi után mi jön stb, de így borul minden és ez megrémiszt, sőt totál kétségbe ejt. Mondta azt is, hogy ennyi várakozás és IVF után Gellért egy csoda, nagyon édes, aranyos és tündéri és ráadásul gyönyörűen fejlődik, szóval innen már mindegy mi lesz, úgy lesz a jó és az már csak bónusz lenne, ha sikerülne visszaállítani, de értsem meg, hogy ő erre esküdött fel és neki az a célja, hogy szoptatva legyenek a babák, ennek pedig ez lenne a módja. Még mosolygott is miközben ezeket mondta :) Aztán vázolta az egyéb lehetőséget, így abban maradtunk, hogy 1 hétig megpróbáljuk, hogy minden marad úgy mint most, de cumi helyett, cicit kap szondával (6-os etetőszonda), aztán meglátjuk. Mivel 10 évvel ezelőtt volt egy mell műtétem, még az is lehet, hogy ezért nem fog sikerülni több tejet produkálni, de így legalább kíméletesebben megpróbáljuk. 1,5 órát voltunk bent, bár szerintem csak 1 órát szánt ránk, de nem siettetett és teljesen odavolt Gellérttől, hogy milyen édesen gagyarászik és mosolyog, szóval szimpi volt :)
Most aztán mondhat rám bárki bármit, hogy milyen anya vagyok, de ha az 1 hét alatt nem lesz változás, akkor nem fogom tudni megvalósítani a teljes átállást. Sajnálom, de képtelen vagyok rá. Ez van.
Ezek az én határaim.
Közben Gellért már nagyon feszengett (kaja idő volt), úgyhogy a doktornő felvett egy gumikesztyűt és megnézte, hogy szopja az ő ujját, majd cicire került. Mondta, hogy az ujjszopásból kiderült számára, van egy kis cumizavar, de ahogy látja mit csinál a cicin, ez még nem annyira veszélyes. Mondta, hogy Gellért nagyon ügyes és dolgozik is, nézte a száját, a technika jó. Megvizsgálta a mellem, (mutatta, hogy kell fejni, ha majd oda jutok, de hát amit lefejtem, azt nem adhatnám oda, hiszen azt cumiból kellene), majd vázolta, hogy mi lenne a természetes és normális, tehát láthattuk, hogy miben más a mi életünk. A nagyon drasztikus verzió szerint, újból kellene kezdeni mindent, mintha újszülött lenne és csak cicit kapna, de mivel kb 600g tápszert kap már átlagban naponta, így csak pótlással lehetne szép lassan átállítani, mindezt úgy, hogy az eddig kapott tápszert 8 részre osztom és szondával kapja, miközben cicin van. Azt mondta, szerinte így 2 hét alatt vissza lehetne állítani, de készüljek fel, hogy nagyon, nagyon, nagyon nehéz lesz. Totál kétségbeestem, még pityeregtem is :( , hogy eltelt 6, számunkra nehéz hét és az eddig kidolgozott rendszer, az eddig lelkileg feldolgozott dolgokat, hogyan fogom újra átvészelni. Már épp kezdtem jól lenni és most indul minden elölről, ráadásul nem is biztos, hogy sikerül. Azért is sírtam, mert magamat sajnáltam és azért is, mert borzasztóan éreztem magam attól, hogy a saját érdekeimet nézem és nem a gyerekét. Látta rajtam a doktornő, meg a könnyeimen, hogy valami nagy baj van, így ezeket az érzéseket el is mondtam a neki. Azonnal mondta, hogy ilyeneket ne gondoljak magamról. Ő először vázolta az alap dolgot, most beszéljünk arról, hogy mit lehet megvalósítani, mi fér bele az eddigi rendszerbe, az életünkbe. Ha én nem leszek jól, akkor a baba sem. Mondtam neki azt is, hogy én szeretem ha rendszer van körülöttem, szeretem tudni, hogy mi után mi jön stb, de így borul minden és ez megrémiszt, sőt totál kétségbe ejt. Mondta azt is, hogy ennyi várakozás és IVF után Gellért egy csoda, nagyon édes, aranyos és tündéri és ráadásul gyönyörűen fejlődik, szóval innen már mindegy mi lesz, úgy lesz a jó és az már csak bónusz lenne, ha sikerülne visszaállítani, de értsem meg, hogy ő erre esküdött fel és neki az a célja, hogy szoptatva legyenek a babák, ennek pedig ez lenne a módja. Még mosolygott is miközben ezeket mondta :) Aztán vázolta az egyéb lehetőséget, így abban maradtunk, hogy 1 hétig megpróbáljuk, hogy minden marad úgy mint most, de cumi helyett, cicit kap szondával (6-os etetőszonda), aztán meglátjuk. Mivel 10 évvel ezelőtt volt egy mell műtétem, még az is lehet, hogy ezért nem fog sikerülni több tejet produkálni, de így legalább kíméletesebben megpróbáljuk. 1,5 órát voltunk bent, bár szerintem csak 1 órát szánt ránk, de nem siettetett és teljesen odavolt Gellérttől, hogy milyen édesen gagyarászik és mosolyog, szóval szimpi volt :)
Most aztán mondhat rám bárki bármit, hogy milyen anya vagyok, de ha az 1 hét alatt nem lesz változás, akkor nem fogom tudni megvalósítani a teljes átállást. Sajnálom, de képtelen vagyok rá. Ez van.
Ezek az én határaim.
2014. március 26., szerda
4 dologról
Tápszert váltottunk annak érdekében, hogy kevesebbet vagy esetleg egyáltalán ne fájlalja a hasát. Humana Digest Plus, csökkentett laktóztartalmú. Úgy néz ki működik. Tegnap előtt nem volt kaki, de tegnap már sárgászöld volt, nem az a durva spenót színű és rengeteg. Az állaga sem folyt már, olyan vastag fogpasztás (bocsi) 2 pelust rakott tele egymás után. Szerintem azok közül, amit eddig kóstoltam (Beba, Milumil), ennek a legrosszabb az íze és a legnehezebben oldódik, de ha használ és ő eszi..... Megtaláltam itthon a tejhab készítő kis elemes ketyerét, azzal keverem össze többször is. Először mikor bekeverem, aztán mielőtt megmelegítem. Előre be kell keverni a hűtőbe, mert ha úgy jön ki a lépés, Gellért totál türelmetlen és azonnal enni akar, legfőképp korán reggel. Mikor cicit is kap, akkor meg még türelmetlenebb. Ha nem akarom, hogy eszelősen ordítson, akkor ez van, illetve az, hogy max. 1 percem van, vagy épp annyi sem :) Valamiért úgy gondolom, hogy kaja közben nem jó, ha ordítás és sírás van, az inkább legyen nyugodt és békés. Azon sokat gondolkodom mennyire legyen meleg a kaja. Volt, hogy észrevettem, talán a meleg kajától inkább fáj a hasa, de persze lehet, hogy csak véletlen!
Ami mostanában foglalkoztat, hogy nálunk a fürdés után jön az evés. A "Suttogós" könyvben pont fordítva van, de nem tudom elképzelni, hogy ezt fordítva csináljam. Fürdéskor megnyugszik és szinte mindig bealszik a kaja végére, így nagyon könnyű letenni és alszik is szépen minimum 5 órát. Ez vajon meddig mehet így? Volt már, hogy altatni kellett, de lefekvés előtt a karomban altattam, nap közben pedig vagy a hintájában aludt el (hol cumival, hol nélküle), illetve az ágyában úgy, hogy simiztem a hátát. Ez egyébként érdekes, mert nem mindig tetszik neki a hát simi, inkább azt szereti, ha a derekánál simogatom. B csak rá szokta tenni a hátára a nagy kezét és annyi is elég. Az esti esetleges zene hallgatás, vagy éneklés és egyéb nyugtatgatás eddig még nem volt. Annyit szoktunk csinálni, hogy a kaja felénél már csak 1 kislámpa világít, aztán már csak az éjjeli fény, mikor az ágyában van, de akkor ő már alszik. Tudom, hogy olyanon nem kellene aggódni, ami működik és majd ráérek gondolkodni, ha másként alakul, de hát ha nincs probléma, csinálok magamnak :D
Ma délelőtt leteszteltem a "Suttogós" egyik tanácsát, miszerint figyelni kell a babát és ha azt látni, hogy álmos, akkor tegyük az ágyába. Próbáltam ezt korábban is, de ilyen hamar még nem. 2 ásítás után letettem. Eddig mindig megvártam, hogy lecsukódjon a szeme, vagy bealudjon kicsit a karomban. Most úgy készültem, hogy tuti nem fog sikerülni, de 10 perc múlva aludt is. Előtte 30 perc kaja volt és 30 perc játék is, szóval nem volt végig bágyadt, ezért féltem, hogy nem sikerül majd elaltatni. Igaz, hogy keltettem kaja előtt (talán nem aludta ki magát), de az esti program miatt is próbálom irányítani a dolgokat, valamint Gellértnek bejön ez a fajta kb. 3-3,5 óránkénti evés és nekem is :) Ilyenkor tudom, hogy hányszor fog enni nap közben, mennyi tápszert kell neki adni stb.
Ma este megyünk a Bethesdába, a Szoptatási Ambulanciára. Még nem adtam fel, hogy működjön a szoptatás, kíváncsi leszek, tudnak-e segíteni. Házhoz is kijöttek volna, de az 10e pénz, úgyhogy inkább azt választottuk, hogy bemegyünk. 17:30-ra van időpontunk. Kicsit izgulok. Most ott tartunk szoptatásilag, hogy két ciciből hoz össze nagyon jó esetben 70g-ot és az is csak úgy, ha nem minden etetéskor kínálom meg vele. Sajnos nem a 70g a jellemző, inkább csak a 20-30, vagy épp a semmi :( Tudom, hogy mikor nem jön a ciciből semmi, mert olyankor azonnal vergődik, rúgkapál és húzza a bimbóm, mint egy rágógumit, valamint sír is. Az a szomorú, hogy a bal cicimnél van, hogy fél perc után ezt csinálja. Szoktam hagyni, hogy hátha később beindul majd, de nem működik. Próbáltam a hónalj alatti szoptatást, hátha úgy nem tudja elhúzni a fejét és a bimbóm, de úgy is csinálja és nem eszik. Nem igazán tudom, hogy mivel lehet gond. Ha Gellértnek nem jó a technikája, azon lehet még segíteni, vagy tényleg nincs tej? Tudom, kereslet-kínálat meg nincs olyan, hogy nincs tej, de valami mégsem stimmel! Mikor már nem jön könnyen, akkor csak a nyűglődés marad és a nyúzás. Amikor szoptatni kezdek a jobb ciciből, akkor a balból csöpög, szóval innen gondolom, hogy tejem lenne. Próbáltam saját kézzel fejni, mert a kézi gép nekem nem működik, de lehet, hogy nem jól csinálom, viszont az is érdekes, hogy nem csomósodik be a mellem és nem is feszül, szóval olyan, mintha mégsem lenne tej. Eddig hajnalban, vagy kora reggel mikor felkelt, egyből cicit kapott és evett is rendesen, legalább is a jobb ciciből. Ma hajnalban csukott szemmel evett, de szinte semmit. Bealudt, letettem, 3 óra múlva magától kelt és a pelenkázás alatt is kiabált, mert már nagyon éhes volt. Mennyivel könnyebb lenne minden, ha tudnék szoptatni :) Reggel sem kellene azon agyalni, hogy fogom megmelegíteni a kaját úgy, hogy B ne keljen fel az ordításra, meg persze nyugodtabb lennék, ha ciciből enne! Tudom a tápszer is jó, de hát mégis...
Ami mostanában foglalkoztat, hogy nálunk a fürdés után jön az evés. A "Suttogós" könyvben pont fordítva van, de nem tudom elképzelni, hogy ezt fordítva csináljam. Fürdéskor megnyugszik és szinte mindig bealszik a kaja végére, így nagyon könnyű letenni és alszik is szépen minimum 5 órát. Ez vajon meddig mehet így? Volt már, hogy altatni kellett, de lefekvés előtt a karomban altattam, nap közben pedig vagy a hintájában aludt el (hol cumival, hol nélküle), illetve az ágyában úgy, hogy simiztem a hátát. Ez egyébként érdekes, mert nem mindig tetszik neki a hát simi, inkább azt szereti, ha a derekánál simogatom. B csak rá szokta tenni a hátára a nagy kezét és annyi is elég. Az esti esetleges zene hallgatás, vagy éneklés és egyéb nyugtatgatás eddig még nem volt. Annyit szoktunk csinálni, hogy a kaja felénél már csak 1 kislámpa világít, aztán már csak az éjjeli fény, mikor az ágyában van, de akkor ő már alszik. Tudom, hogy olyanon nem kellene aggódni, ami működik és majd ráérek gondolkodni, ha másként alakul, de hát ha nincs probléma, csinálok magamnak :D
Ma délelőtt leteszteltem a "Suttogós" egyik tanácsát, miszerint figyelni kell a babát és ha azt látni, hogy álmos, akkor tegyük az ágyába. Próbáltam ezt korábban is, de ilyen hamar még nem. 2 ásítás után letettem. Eddig mindig megvártam, hogy lecsukódjon a szeme, vagy bealudjon kicsit a karomban. Most úgy készültem, hogy tuti nem fog sikerülni, de 10 perc múlva aludt is. Előtte 30 perc kaja volt és 30 perc játék is, szóval nem volt végig bágyadt, ezért féltem, hogy nem sikerül majd elaltatni. Igaz, hogy keltettem kaja előtt (talán nem aludta ki magát), de az esti program miatt is próbálom irányítani a dolgokat, valamint Gellértnek bejön ez a fajta kb. 3-3,5 óránkénti evés és nekem is :) Ilyenkor tudom, hogy hányszor fog enni nap közben, mennyi tápszert kell neki adni stb.
Ma este megyünk a Bethesdába, a Szoptatási Ambulanciára. Még nem adtam fel, hogy működjön a szoptatás, kíváncsi leszek, tudnak-e segíteni. Házhoz is kijöttek volna, de az 10e pénz, úgyhogy inkább azt választottuk, hogy bemegyünk. 17:30-ra van időpontunk. Kicsit izgulok. Most ott tartunk szoptatásilag, hogy két ciciből hoz össze nagyon jó esetben 70g-ot és az is csak úgy, ha nem minden etetéskor kínálom meg vele. Sajnos nem a 70g a jellemző, inkább csak a 20-30, vagy épp a semmi :( Tudom, hogy mikor nem jön a ciciből semmi, mert olyankor azonnal vergődik, rúgkapál és húzza a bimbóm, mint egy rágógumit, valamint sír is. Az a szomorú, hogy a bal cicimnél van, hogy fél perc után ezt csinálja. Szoktam hagyni, hogy hátha később beindul majd, de nem működik. Próbáltam a hónalj alatti szoptatást, hátha úgy nem tudja elhúzni a fejét és a bimbóm, de úgy is csinálja és nem eszik. Nem igazán tudom, hogy mivel lehet gond. Ha Gellértnek nem jó a technikája, azon lehet még segíteni, vagy tényleg nincs tej? Tudom, kereslet-kínálat meg nincs olyan, hogy nincs tej, de valami mégsem stimmel! Mikor már nem jön könnyen, akkor csak a nyűglődés marad és a nyúzás. Amikor szoptatni kezdek a jobb ciciből, akkor a balból csöpög, szóval innen gondolom, hogy tejem lenne. Próbáltam saját kézzel fejni, mert a kézi gép nekem nem működik, de lehet, hogy nem jól csinálom, viszont az is érdekes, hogy nem csomósodik be a mellem és nem is feszül, szóval olyan, mintha mégsem lenne tej. Eddig hajnalban, vagy kora reggel mikor felkelt, egyből cicit kapott és evett is rendesen, legalább is a jobb ciciből. Ma hajnalban csukott szemmel evett, de szinte semmit. Bealudt, letettem, 3 óra múlva magától kelt és a pelenkázás alatt is kiabált, mert már nagyon éhes volt. Mennyivel könnyebb lenne minden, ha tudnék szoptatni :) Reggel sem kellene azon agyalni, hogy fogom megmelegíteni a kaját úgy, hogy B ne keljen fel az ordításra, meg persze nyugodtabb lennék, ha ciciből enne! Tudom a tápszer is jó, de hát mégis...
2014. március 25., kedd
Szeretjük egymást
Pár nappal ezelőtt Gellért a szokásos esti nyűglődését produkálta, B pedig próbálta nyugtatni. Leült vele a kanapéra, majd szembe fordította magával és "beszélgettek". Gellért pukizgatott, B meg jókat nevetett rajta, aztán a következőt vettem észre. Egy ilyen "büdi" puki után B rázkódott a nevetéstől, persze csak finoman, Gellért pedig grimaszokat vágott és mosolygott, majd B mondta neki, hogy nagyon szereti őt és láttam, ahogy letörli a könnyeit. Megható volt...szeretem a férjem :) . Jobban, mint valaha! Mikor a sok nyűg és sírás után Gellért ilyeneket mosolyog és édesen grimaszol, jelezvén, hogy jó neki velünk, akkor abban a pillanatban elfelejtjük az összes sírást, hisztit, gondot és csak a mindent elborító szeretet marad :) Mikor ágyba kerülünk és B még tv-t néz, én meg esetleg megnézek még egy-két dolgot a neten, B átnyújtja a karját, csak hogy hozzámérjen, akkor tudom és érzem, hogy szeret. A nap végére, ennél több nem is kell nekem. Valahogy így szeretjük mi egymást mostanában :)
Egy kicsit még kiszolgáló személyzetnek érzem magam, de azért már klasszisokkal jobb minden :)
Egy kicsit még kiszolgáló személyzetnek érzem magam, de azért már klasszisokkal jobb minden :)
2014. március 24., hétfő
Pihenőszéket szeretné(n)k
Szeretném, ha mindkettőnknek jó lenne. Mármint Gellértnek és nekem.
Az Adamo hintáját mégsem tudom olyan könnyen mozgatni mint gondoltam, mert az a vas állvány, amire feltettük, háááát elég nehéz és nem lát ki a hintából. Viszont, ha lenne egy ilyen széke, ott lehetne velem, ahol éppen tartósan dolgom van, mint pl a konyha. Ezt a széket el is vihetnénk anyuékhoz, anyósékhoz stb stb stb. Gondoltam nézek pihenőszéket, ha lehet használtat, de hát mégis melyik a jó?
Amit eddig leszűrtem:
Legyen benne fejszűkítő, mert Geri még kicsi.
Azt még nem tudom, hogy elég-e, ha csak 9kg-ig jó, vagy legyen olyan, ami többet bír!?
Rezegjen!!!
Állítható háttámla sem ártana.
Játszóív (vagy mi a fene) legyen. Nem baj, ha le lehet venni, vagy elhajlítani, hogy ne zavarja se őt, se engem, mikor kiveszem belőle :)
Nem baj, ha nem zenél :)
?????
Már nem tudom mennyit néztem meg, van ami tetszik, csak B. húzza az orrát az ára miatt, mert ami jó....annak az ára is az.
Még jó, hogy nem újat szeretnék :):):):) viszont záros határidőn belül, mert Gellért egyre többet nézelődne :)
Tapasztalat?
Az Adamo hintáját mégsem tudom olyan könnyen mozgatni mint gondoltam, mert az a vas állvány, amire feltettük, háááát elég nehéz és nem lát ki a hintából. Viszont, ha lenne egy ilyen széke, ott lehetne velem, ahol éppen tartósan dolgom van, mint pl a konyha. Ezt a széket el is vihetnénk anyuékhoz, anyósékhoz stb stb stb. Gondoltam nézek pihenőszéket, ha lehet használtat, de hát mégis melyik a jó?
Amit eddig leszűrtem:
Legyen benne fejszűkítő, mert Geri még kicsi.
Azt még nem tudom, hogy elég-e, ha csak 9kg-ig jó, vagy legyen olyan, ami többet bír!?
Rezegjen!!!
Állítható háttámla sem ártana.
Játszóív (vagy mi a fene) legyen. Nem baj, ha le lehet venni, vagy elhajlítani, hogy ne zavarja se őt, se engem, mikor kiveszem belőle :)
Nem baj, ha nem zenél :)
?????
Már nem tudom mennyit néztem meg, van ami tetszik, csak B. húzza az orrát az ára miatt, mert ami jó....annak az ára is az.
Még jó, hogy nem újat szeretnék :):):):) viszont záros határidőn belül, mert Gellért egyre többet nézelődne :)
Tapasztalat?
2014. március 21., péntek
Kötelező olajcsere...
...ahogy B. hívta a 4 hetes kötelező vizsgálatot a dokinál. Minden rendben ment, Geri türelmes volt és higgadt. Kaja után voltunk, gondolom ezért :) Mértek egy 4780g-ot (100g kaja volt előtte), aztán 59 centit, de hajlatok nélkül. Amikor született, akkor a hajlatokat is mérték és 59 cm volt. Szóval nem tudom mekkora a baba, de ez van :) , a 62-es ruhák jók! Tápszert is váltottunk, Mulimulra, de van Humana is itthon. Mikor B. bement a patikába, hogy váltani szeretnénk, egyből azt kérdezték, hogy most Beba-t kap-e. Sok szülőnek van vele gondja. A sógornőm mondta, hogy nyugodtan adjuk felváltva a tápszereket. A Humana-ban több a probiotikum. Hasfájásra nem ajánlja a kamilla teát, mer lehet, hogy az is bánthatja, inkább a langyos vizet, ha kaki gondunk lenne. Volt kaki gond, 2 napig semmit nem produkált, viszont rettenetesen bírt sírni fél órán keresztül. Aztán lett kaki, krémes és nagyon zöld. Egy pár napja már nézegeti a játékait, amik felette lógnak itt-ott, követte a szemével az egyik forgó csirkét :) de kedvenc játéka a pirosfejű majom püfölése.
Az Infacol-t és a BioGai cseppet együtt használjuk. Sógornőm mondta, hogy mehet együtt, az Infacol a szelekre jó, a BioGaia meg az emésztésre. Hétfőn jár le a próba 10 nap, de mivel közben tápszerváltás is volt, nem fogom tudni mitől nem fáj a pocakja ;) Szóval nem fog fájni neki és kész! Így döntöttem :)
Beszéltem az unokahúgommal is, neki 3 fia van. Mondta, hogy csak a középső baba volt hasfájós, de el fog múlni, csak várjam ki és minden jó lesz! :)
A kajamizéria még megy, mert kap cicit is és tápot is és ezért mérni kell. A mérleget már le kellett tenni a földre, mert a komód tetején eléri a falat és kitámaszt, így marhaságokat mutat. Viszont lehet, hogy a földön is marhaságokat mutat :) egyik reggel lemértem cici előtt és után, a mérleg meg 210g-ot mutatott. Nem gondolom, hogy ez jó szám! Igaz, előtte aludt 8 órát egyhuzamban, de cici után 1 órával még benyomott 80g tápszert.
Ma 11-kor nem mértem, mert tápszert kapott (120g), de aztán még éhes volt. Tápszert nem mertem többet adni, így cicire ettem. Nagyon bekajált, öröm volt hallgatni, ahogy nyel :) De hát ez így nem az igazi, mert inkább a cicit kellene előre venni.
Adamo hinta egész jól bevált, gyakran alszik is benne :) A pihenőszéken gondolkodom, mert ha anyuékhoz, vagy anyósékhoz megyünk, akkor a hintát nem tudom vinni. Anyuéknál csak utazóágy van és egy kutya a lakásban, aki még nem igazán találkozott babával, szóval itt még lesz min agyalni. Anyóséknál megvannak a férjem dolgai, így előkerült egy járóka és egy lábakon álló mózeskosár, ezek talán jók lesznek :) Majd megkérünk mindenkit, hogy egy-két kampót tekerjenek be a plafonba :):):)
Az Infacol-t és a BioGai cseppet együtt használjuk. Sógornőm mondta, hogy mehet együtt, az Infacol a szelekre jó, a BioGaia meg az emésztésre. Hétfőn jár le a próba 10 nap, de mivel közben tápszerváltás is volt, nem fogom tudni mitől nem fáj a pocakja ;) Szóval nem fog fájni neki és kész! Így döntöttem :)
Beszéltem az unokahúgommal is, neki 3 fia van. Mondta, hogy csak a középső baba volt hasfájós, de el fog múlni, csak várjam ki és minden jó lesz! :)
A kajamizéria még megy, mert kap cicit is és tápot is és ezért mérni kell. A mérleget már le kellett tenni a földre, mert a komód tetején eléri a falat és kitámaszt, így marhaságokat mutat. Viszont lehet, hogy a földön is marhaságokat mutat :) egyik reggel lemértem cici előtt és után, a mérleg meg 210g-ot mutatott. Nem gondolom, hogy ez jó szám! Igaz, előtte aludt 8 órát egyhuzamban, de cici után 1 órával még benyomott 80g tápszert.
Ma 11-kor nem mértem, mert tápszert kapott (120g), de aztán még éhes volt. Tápszert nem mertem többet adni, így cicire ettem. Nagyon bekajált, öröm volt hallgatni, ahogy nyel :) De hát ez így nem az igazi, mert inkább a cicit kellene előre venni.
Adamo hinta egész jól bevált, gyakran alszik is benne :) A pihenőszéken gondolkodom, mert ha anyuékhoz, vagy anyósékhoz megyünk, akkor a hintát nem tudom vinni. Anyuéknál csak utazóágy van és egy kutya a lakásban, aki még nem igazán találkozott babával, szóval itt még lesz min agyalni. Anyóséknál megvannak a férjem dolgai, így előkerült egy járóka és egy lábakon álló mózeskosár, ezek talán jók lesznek :) Majd megkérünk mindenkit, hogy egy-két kampót tekerjenek be a plafonba :):):)
2014. március 14., péntek
Az előző post végére
Elnéztem az órát és csak 30 percet aludt :(
Szegénykém, lenyomott egy 15 perces pukiparádét. Ilyen többször is volt már, hogy kaja után fél órával ébred ezért. Szélgörcsei lehetnek :( Úgy nyomja, hogy belevörösödik a feje és keservesen sír is hozzá :( Azt mondják, hogy a tápszeres babáknál ez nincs és hogy a "vegyestüzelésüeknél", mint Gellért, ez igen gyakran előfordul, sőt, ez a vegyes dolog tud aztán igazán furákat produkálni :(
Teganap előtt aranysárga, híg és rengetek sok kaki volt (teljes ruhacsere stb). Tegnap tápszeres kaki volt, zöld és nem ez a folyós, de mára megint az aranysárga, ruhacserés.
Szegénykém, lenyomott egy 15 perces pukiparádét. Ilyen többször is volt már, hogy kaja után fél órával ébred ezért. Szélgörcsei lehetnek :( Úgy nyomja, hogy belevörösödik a feje és keservesen sír is hozzá :( Azt mondják, hogy a tápszeres babáknál ez nincs és hogy a "vegyestüzelésüeknél", mint Gellért, ez igen gyakran előfordul, sőt, ez a vegyes dolog tud aztán igazán furákat produkálni :(
Teganap előtt aranysárga, híg és rengetek sok kaki volt (teljes ruhacsere stb). Tegnap tápszeres kaki volt, zöld és nem ez a folyós, de mára megint az aranysárga, ruhacserés.
Tervek, tények, eredmények
Ma 1 hónapos Geri baba és tegnapelőtt este pucéran volt 4,5 kg. :)
Köszönöm a korábbi hozzászólásokat. Azóta annyi a változás, hogy hagyom, hogy a karomban aludjon el (ez hol hosszabb, hol rövidebb idő, de inkább hosszabb, vagy egyáltalán nem sikerül). Nem akkor teszem le, amikor még csak épphogy alszik, hanem amikor úgy gondolom, hogy már mélyebben. Mivel csak gondolom, ezért több kevesebb sikerrel járok a letevésben :) Most nemrég pl. fordítva tettem be a kiságyba, mert úgy esett kézre, de nem kelt fel, így hagytam, nem rakosgattam szegényt.
Megvan a hordozókendőm is, ma megpróbáltam beletenni, de még annyira nem tetszett neki az elöl kötött ügy, így néztem a net-en elöl fekvős variációt (olyan, mint ahogy altatni szoktam), majd kipróbálom azt is.
Egy kedves ismerős pont tegnap ajánlotta az Adamo hintát, hát azért nem két fillér, de még mindig olcsóbb, mint azok a rázogatós, rezgős, zenélős székek. Még B-vel beszélnem kell erről a hintáról, hogy legyen, vagy ne legyen, vagy hogy mi legyen. Bár azt is mondták, hogy később azért jobbak ezek a rezgős székek, mert zenélnek is és lóg róla mindenféle, szóval fogalmam sincs hogy legyen :) Szerintem ajándékba kellene ilyeneket kapnunk :):):)
Mostanában van egy menet. Azért írom, hogy mostanában, mert hát mint tudjuk, ez akármikor változhat. Este 8-kor fürdés (már régen nem sír a vízben! :) ), kb 9-től alvás hajnal kb 2-ig. Akkor cicit kap (jobb cicit), be is ájul, leteszem, aztán ébredés 5 körül, szintén cicit kap, de ma sem evett belőle (a bal mellem nem működik olyan jól, mint a másik), így kapott tápszerből pótlást. B. még indulás előtt kevert neki kaját, de nem merte megmelegíteni mind a 120-at, így csak 90-et kapott (ne kérdezzétek miért :) még nagyon reggel volt). Meg is lett az eredmény, nem aludt vissza 7-ig. 7-kor evett 70-et, majd beájult, de csak fél órára, aztán nyűglődés volt 8-ig, akkor megette a maradék 50-et. Kicsit sikerült nézelődnie, de aztán kézbe kellett vettem (kendőt próbáltunk) és a végén a karomban (oldalt fekve) 9:15-kor elaludt. Már elmúlt 10:15! Szuper, már több mint 1 órája alszik :) így, ha ébred, kap enni, aztán séta.
Tegnap, mivel óránként, fél óránként fent volt, úgy döntöttem, hogy kaja előtt megyünk sétálni. Nem is volt gond, csak ne álljon meg a babakocsi, mert akkor indul a nyöszörgés. Induláskor még sírt is, aztán csend lett a rázkódástól. Konkrétan úgy láttam, hogy a babakocsiban bealudt, de mikor megálltunk a ház előtt, már kelt is és jelezte, hogy vagy rázkódjunk még, vagy azonnal adjak enni, de valami legyen! Kapott enni, de nem aludt be a jó levegő és kaja kombótól.
Az éjszaka átalvásáról olvasok mindenhol, ahol az altatásról írnak. Gondoltam találok valamit a nap közbeni altatásra, de inkább az éjszakázásról vannak infók. Azt írja az egyik könyv, hogy meg kell tömni a babát elalvás előtt. Amennyiben fürdetés és kaja van 8-kor, akkor 11-kor álmában adjak enni. De hogy? Ő akkor sem eszik, ha elég volt neki és ébren van, hogy tudnám megetetni, mikor alszik? Ciciből főleg nem, mert onnan ébren is épphogy sikerül, ráadásul a cici sosem elég, mert mindig pótolni kell. Érdekes, mert a könyvekben az van és egy ismerős tapasztalata is az volt, hogy egész kicsi korban is működik ez a tömős verzió, de én még nem döntöttem el, hogy mikor próbáljuk majd ki. Eddig talán 2x volt olyan, hogy csak reggel 6 körül ébredt. Egyszer nem aludt egész nap és gondolom hulla fáradt volt, egyszer meg valamiért elég későn volt a fürdetés és jól be is kajált, így aludt reggelig. Amennyiben kipróbálom, akkor csak cumival, de tuti nem hét közben, inkább hét végén, mert ha valami balul sül el, nem nagy gond, ha B. nem tud aludni. Korábban aggódtam, mert csak 4x evett naponta, aztán megnyugodtam, mert lett 5, aztán 6 és van, hogy 7x is eszik.
Mivel nincs igazán sok tejem és egy barátnőmnek ennyi sem volt, mikor babája lett, beszéltem vele, hogy náluk hogy is voltak a dolgok. Ő mondta, hogy nem minden kajánál kapott a baba cicit, így jobban telítődött a melle és így reggel és este adott neki abból. Gondoltam én is kipróbálom, persze nem csak reggel és este, mert azért annál több van. Nem tudom hol kopogjam le de egész jól működik. Milyen jó, hogy délelőtt leírtam, hogy ciciből sosem eszik eleget :) Sétából hazajövet "cicis ebéd" volt. Jobb oldalról 100g-ot evett. Mondtam neki, hogy minimum egy 20g-ot hozzon össze a balból és úgy is lett :) Büfizés után lentebb kukackodta magát és elég hamar elaludt rajtam. Az egy dolog, hogy 45 perc alvás után, már hallom, hogy ébred. Megyek...
Köszönöm a korábbi hozzászólásokat. Azóta annyi a változás, hogy hagyom, hogy a karomban aludjon el (ez hol hosszabb, hol rövidebb idő, de inkább hosszabb, vagy egyáltalán nem sikerül). Nem akkor teszem le, amikor még csak épphogy alszik, hanem amikor úgy gondolom, hogy már mélyebben. Mivel csak gondolom, ezért több kevesebb sikerrel járok a letevésben :) Most nemrég pl. fordítva tettem be a kiságyba, mert úgy esett kézre, de nem kelt fel, így hagytam, nem rakosgattam szegényt.
Megvan a hordozókendőm is, ma megpróbáltam beletenni, de még annyira nem tetszett neki az elöl kötött ügy, így néztem a net-en elöl fekvős variációt (olyan, mint ahogy altatni szoktam), majd kipróbálom azt is.
Egy kedves ismerős pont tegnap ajánlotta az Adamo hintát, hát azért nem két fillér, de még mindig olcsóbb, mint azok a rázogatós, rezgős, zenélős székek. Még B-vel beszélnem kell erről a hintáról, hogy legyen, vagy ne legyen, vagy hogy mi legyen. Bár azt is mondták, hogy később azért jobbak ezek a rezgős székek, mert zenélnek is és lóg róla mindenféle, szóval fogalmam sincs hogy legyen :) Szerintem ajándékba kellene ilyeneket kapnunk :):):)
Mostanában van egy menet. Azért írom, hogy mostanában, mert hát mint tudjuk, ez akármikor változhat. Este 8-kor fürdés (már régen nem sír a vízben! :) ), kb 9-től alvás hajnal kb 2-ig. Akkor cicit kap (jobb cicit), be is ájul, leteszem, aztán ébredés 5 körül, szintén cicit kap, de ma sem evett belőle (a bal mellem nem működik olyan jól, mint a másik), így kapott tápszerből pótlást. B. még indulás előtt kevert neki kaját, de nem merte megmelegíteni mind a 120-at, így csak 90-et kapott (ne kérdezzétek miért :) még nagyon reggel volt). Meg is lett az eredmény, nem aludt vissza 7-ig. 7-kor evett 70-et, majd beájult, de csak fél órára, aztán nyűglődés volt 8-ig, akkor megette a maradék 50-et. Kicsit sikerült nézelődnie, de aztán kézbe kellett vettem (kendőt próbáltunk) és a végén a karomban (oldalt fekve) 9:15-kor elaludt. Már elmúlt 10:15! Szuper, már több mint 1 órája alszik :) így, ha ébred, kap enni, aztán séta.
Tegnap, mivel óránként, fél óránként fent volt, úgy döntöttem, hogy kaja előtt megyünk sétálni. Nem is volt gond, csak ne álljon meg a babakocsi, mert akkor indul a nyöszörgés. Induláskor még sírt is, aztán csend lett a rázkódástól. Konkrétan úgy láttam, hogy a babakocsiban bealudt, de mikor megálltunk a ház előtt, már kelt is és jelezte, hogy vagy rázkódjunk még, vagy azonnal adjak enni, de valami legyen! Kapott enni, de nem aludt be a jó levegő és kaja kombótól.
Az éjszaka átalvásáról olvasok mindenhol, ahol az altatásról írnak. Gondoltam találok valamit a nap közbeni altatásra, de inkább az éjszakázásról vannak infók. Azt írja az egyik könyv, hogy meg kell tömni a babát elalvás előtt. Amennyiben fürdetés és kaja van 8-kor, akkor 11-kor álmában adjak enni. De hogy? Ő akkor sem eszik, ha elég volt neki és ébren van, hogy tudnám megetetni, mikor alszik? Ciciből főleg nem, mert onnan ébren is épphogy sikerül, ráadásul a cici sosem elég, mert mindig pótolni kell. Érdekes, mert a könyvekben az van és egy ismerős tapasztalata is az volt, hogy egész kicsi korban is működik ez a tömős verzió, de én még nem döntöttem el, hogy mikor próbáljuk majd ki. Eddig talán 2x volt olyan, hogy csak reggel 6 körül ébredt. Egyszer nem aludt egész nap és gondolom hulla fáradt volt, egyszer meg valamiért elég későn volt a fürdetés és jól be is kajált, így aludt reggelig. Amennyiben kipróbálom, akkor csak cumival, de tuti nem hét közben, inkább hét végén, mert ha valami balul sül el, nem nagy gond, ha B. nem tud aludni. Korábban aggódtam, mert csak 4x evett naponta, aztán megnyugodtam, mert lett 5, aztán 6 és van, hogy 7x is eszik.
Mivel nincs igazán sok tejem és egy barátnőmnek ennyi sem volt, mikor babája lett, beszéltem vele, hogy náluk hogy is voltak a dolgok. Ő mondta, hogy nem minden kajánál kapott a baba cicit, így jobban telítődött a melle és így reggel és este adott neki abból. Gondoltam én is kipróbálom, persze nem csak reggel és este, mert azért annál több van. Nem tudom hol kopogjam le de egész jól működik. Milyen jó, hogy délelőtt leírtam, hogy ciciből sosem eszik eleget :) Sétából hazajövet "cicis ebéd" volt. Jobb oldalról 100g-ot evett. Mondtam neki, hogy minimum egy 20g-ot hozzon össze a balból és úgy is lett :) Büfizés után lentebb kukackodta magát és elég hamar elaludt rajtam. Az egy dolog, hogy 45 perc alvás után, már hallom, hogy ébred. Megyek...
2014. március 12., szerda
Segííííííííítséééééééééééég
Egyszerűen nem alszik nap közben rendesen. Most pl. evett 14-kor, aztán elmentünk, több mint egy órát sétáltunk. Hazaértünk, persze felébred a kocsiból kivéve, semmi baja. 16 körül újra evett, azóta ordít. Nyugtatjuk úgy, hogy nem vesszük fel, megnyugszik, kijövünk, kb 2 percet bír és újra kezdi! Próbáltuk a felveszem, megnyugszik leteszem verziót, de ha visszakerül az ágyba ordít. Ő hason alvós baba, gondoltuk lehet, hogy a hasát, gyomrát nyomja valami, de háton is hiszti van. Nem fáj a hasa, mert ha felvesszük akkor csönd van! Hason fekve rugdosódik, mint egy hisztigép. Őrült mód jár a lába :( Ez megy már 3 napja :(
Kéééészek vagyunk :(
Kéééészek vagyunk :(
2014. március 11., kedd
Egy aktuális idézet :)
"Próbáld élvezni a gyerekedet, ez a legfontosabb. A gyerek
iszonyatosan fárasztó, kiszívja vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg
kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem
volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a
gyereket. Manapság egy izolált anya próbál két-három gyereket nevelni,
ami pokoli fárasztó. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható
anyát kapjanak vissza. Nem számít, hogy mindig rend legyen, jól álljon a
függöny, minden ki legyen vasalva. Nem kell vasalni, hordjanak a
férfiak olyan inget, ami nem gyűrődik. Ha mindennek próbálunk
megfelelni, abba beledöglünk, és a gyerekeinkkel is ingerültek leszünk.
Próbáljunk felelőtlen szülők lenni, akik élvezik az életet és a
gyerekkel való marháskodást, és akkor jó lesz mindenkinek."
- Vekerdy Tamás -
2014. március 10., hétfő
Pénteki és hétfői vallomások (remélem az utolsók)
Nem is tudom hogy írjam le, ami történt.
B. pénteken jött haza, de már előtte is mondta, hogy nem érzi jól magát, fáj a gyomra, de nem mindig a gyomra, van, hogy a hasa, van, hogy az ágyékában érez fájdalmat, vagy valamit, szóval nincs jól. Volt már ilyen korábban is, mindig valami kajára gondolt, hogy attól. Aztán beszélgetni kezdtünk és elmeséltem neki, hogy épp miért vagyok kiborulva és nagyon sajnálom, hogy ilyen-olyan szörnyűségeket érzek és hogy sok velem a gond és hogy még mindig nem tudtam megnyugodni. Úgy éreztem, hogy nem is való nekem gyerek, és szégyenlem magam azért, amiért ezt érzem. Azt nem mertem neki mondani, hogy titokban abban reménykedem, hogy nem uralkodik el rajtam valami depresszió és sikerül végre túllendülni ezen. Talán csak azért érzek ilyeneket, mert ez nehezebb, mint gondoltam? Úgy látom, ha kimondom amiket érzek, ha sikerül megfogalmazni, akkor később észreveszem, hogy könnyebb és változnak az érzések. B. próbált nyugtatni, de közben láttam rajta, hogy vele sincs minden rendben. Kérdeztem, hogy mi a baj! Elmesélte, aztán együtt sírtunk :(
Amíg kórházban voltam/voltunk, ő egyáltalán nem tudott aludni és aznap, mikor Gellért megszületett és hívtam, hogy császár lesz, jöjjön be, akkor ő nem is a Tecsóban volt, ahogy mondta, hanem az orvosnál és vérvételen, mert nagyon rosszul volt. A vérvétel kimutatott valami bakteriális dolgot. Elviekben a korábban, a fogára szedett antibiotikum miatt is lehet. Kapott valami bogyót, ha nagyon nem érzi jól magát akkor szedje, vett probiotikumot és azt szedi, de esténként, éjszakánként nem tud aludni, ahogy hazaér, rosszul van, de nem mutatta eddig, mert úgy gondolta, hogy neki kellett erősnek lennie és engem támogatni, de most azt mondta, hogy nekem kell erősnek lenni és kitartani a gyerekkel kapcsolatban. Nagyon megijedtem, miért mond ilyeneket. Mondta, hogy nagyon szeret minket és akkor már sírtunk. Megértettem, hogy össze kell szednem magam, nem nyavalyoghatok, mert azzal is terhelem és így nem fog tudni helyrejönni. Ő az én támaszom, nélküle semmi vagyok.
Szerintem benne ugyan úgy megvolt a feszültség, kimerültség és minden egyéb, ami bennem is, csak máshogy jönnek ki rajta. Neki van egy alap gondja, az a pánikbetegsége és ez mindig mindenre rátesz egy lapáttal. Túl sok volt a vállán az utóbbi hónapokban, túl sokat tettem rá én is. Nagyon szomorúnak látom és ettől én is szomorú vagyok, de nem mutatom, viszont így én sem fogok tudni "megjavulni". Ördögi kör.
Görcsös megfelelési kényszerem van, de nem sikerül megfelelnem a saját elvárásaimnak. Szeretnék olyan anya és feleség lenni, aki ki tud takarítani és meg tud főzni a baba mellett, de mikor csak 45 percet alszik, illetve fogalmam sincs, hogy mennyi időm van, mert van, hogy csak fél órát, akkor egyszerűen nem tudok nekifogni semminek. Nem merem beindítani a porszívót, mert sajnálom azt a törékeny időt megtörni, amit alvással tölt. Tudom sok baba szereti a porszívót, de talán nem erre a hangra kelni, hanem míg nem alszik még mélyen, addig. Mivel mostanában nem sokat alszik nap közben, nem merem hamarabb sem beindítani. Patt helyzet. Kellene egy takarítónő, míg mi elmegyünk sétálni, ő kitakarít :)
B. segítene takarítani hét végén, ha megkérném, de a hétvégét sem merem erre beáldozni, mert szeretnék vele lenni, szeretnék közel lenni hozzá, mert nagyon nagyon szeretem! És ahogy erre gondolok, most is sírok. Ez ugye még mindig csak az érzelmi túltöltődés és nem a depi!!! Hagyom mindig, hogy azt csinálja, amit szeretne, akkor segítsen, amikor szeretne, mert ő korán kel, aludnia kell és aztán megy dolgozni. Tudom, tudom, az is kemény munka, amit az ember itthon csinál, de azért ez mégsem ugyan az. Tudom, hogy kelek éjjel és aztán korán reggel, de akkor is azt érzem, hogy biztosítanom kell neki azt, hogy a a lehető legkevesebb problémát és kényszert érezze a babával és az itthoni dolgokkal kapcsolatban. Tudom, hogy kettőnk feladata a baba és ha ő tudná, hogy ilyeneken gondolkodom, akkor nagyon nem tetszene neki! Ő mindig segít, ha itthon van, ő fürdet, mellettünk van a gyerekszobában is, míg kaja van, megcsinál mindent, amit kérek, de én nem szeretnék kérni. Azt sem szívesen kérem tőle, hogy még mielőtt komolyabban bealudna a baba, nézzen rá, mert elmennék fürdeni, de ő a legtermészetesebben mondja, hogy menjek nyugodtan, én meg gyötrődöm, hogy várjak-e még fél órát, hogy alszik-e vagy sem. Hét végén sokat volt kint a kertben, gondoltam jót is tesz majd neki, voltunk sétálni is a babával szombaton fél órát, vasárnap 1 órát, aztán tegnap elment fél órára bringázni is, de nem azt láttam rajta, hogy kikapcsolta volna bármi is, vagy feldobta volna. Mondtam is neki, hogy még mindig szomorúnak látom. Azt mondta, hogy elgondolkodott rajta, hogy ő milyen hülye, hogy eddig várt a kivizsgáltatásokkal. Korábban kellett volna, mikor még nem volt meg a baba. Nem tudom mire gondol ilyenkor. A pajzsmirigyét is emlegeti, hogy azzal kapcsolatban is a végére kellett volna járni a dolognak (hideg göbös golyva van a nyakán, elég látványosan kifelé dudorodva), de hát korábban már eldöntötte, hogy amíg nincs panasza, addig nem műtteti meg magát. Mondtam neki, hogy most már ezen ne kattogjon, nem lehet változtatni azon, hogy korábban mit nem csinált, inkább nézzen előre. Megbeszéltük, hogy ma reggel visszamegy a dokihoz, kér újabb vérvételt, hogy megtudják hogy áll ez a baci ügy, aztán kért beutalót hasi ultrahangra és a pszichológushoz is, a pánik miatt, valamint székletmintát is fognak vizsgálni. Azt mondta a doki, hogy ezekből azért sok minden ki fog derülni. Amitől retteg, az a gyomortükrözés. Tegnap könnyes szemmel mondta, hogy ő azt nem fogja kibírni. Mondtam neki, hogy úgy hallottam altatásban is megcsinálják, nem számít, hogy ha fizetni kell érte, akkor úgy fogjuk megcsináltatni, ha szükséges, de erre azt mondta, hogy az nem teljes altatás, csak valami kábítás. Egyébként az altatástól is retteg. Mivel uh-ra csak májusi időpont van, kért időpontot máshová, ahol 4 ezerért hétfőn megcsinálják, március végén pedig mehet a pszichológushoz. A pánikbetegségével kapcsolatban nem tudom, hogy a szakrendelőben lévő pszichológus hogy fogja tudni kezelni. Remélem lesz megoldás! Majd meglátjuk mit érez B. vele kapcsolatban. Előfordulhat, hogy majd keresni kell magán dokit!?
Nagyon bízom benne, hogy semmi komoly baja nincs. Mondogatja is magának, hogy a doki szerint sincs szervi problémája, de látom rajta, hogy ez csak egy felületi nyugtatás, a pánikbetegsége nagyon könnyen átbillenti a másik oldalra. Félek, hogy hülyeségeket gondol, hogy mi baja van/lehet. Egyszer már volt, hogy nagyon megijedt, hogy neki hasnyálmirigy gondja van és az halálos is lehet, szóval halálfélelme volt. Mióta megvan a baba, valahogy bennem is felerősödött a halandóságom, mert akaratlanul végigfuttattam magamban többször is, hogy miről fogok lemaradni Gellért életében. De mikor ezen gondolkodom, az is eszembe jut, hogy hagynom kell mindezt, el kell engednem ezeket a gondolatokat, mert ezen nem lehet változtatni, inkább engednem kell, hogy a ma napot megéljem és élvezzem, mert a mai nap nem jön vissza!!!
Ma is sírtam egy kicsit, miközben szoptattam, de csak azért merek, mert B. nincs itthon. Tudom, hogy nem jó a babának, ha nem vagyok jól, de elmondtam Gellértnek, hogy sajnos kicsit depis a mamája és remélem hamar jobban leszek és most értsen meg kicsit, hogy fura érzéseim vannak, amiket fel kell vállalnom, mert ha nem mondom ki, akkor nem javul a helyzet. Biztosítottam róla, hogy nagyon szeretem és igyekezni fogok, hogy neki minden jó legyen! Az is lehet, hogy végre egy jót kellene bőgnöm, nem csak könnyes szemmel hüppögni pár percet, vagy némán zokogni eltorzult fejjel két levegővétel között.
Az a nagy büdös igazság, hogy néha nagyon meg vagyok rettenve, hogy gyerekem van, azon, hogy ő itt van és hogy ezt már nem lehet visszacsinálni. Itt vagyok majdnem 40 évesen és kétségbe vagyok esve? Hosszú évekig gyereket akartunk, de úgy néz ki, hogy ez nehezebb, mint képzeltem és ezért kiborultam :) Nevetséges vagyok!!! Mondogatom magamnak, hogy ez javulni fog és változik majd, csak ki kell tartani.
Sokat gondolkodtam és az jutott eszembe, hogy talán azért is fura még mindig, mert császárral született a baba és nem mentünk át azon a születési folyamaton amin azok, akik hüvelyi úton szülnek, hanem egyszer csak ott lett? Korábban hülyének tartottam azokat, akik császárral szültek és ilyesmiket gondoltak, éreztek, de hát most én is ezt érzem. Borzasztó, hogy bele kell jutnom valamibe ahhoz, hogy megértő legyek. Empátia készségem nulla?
Tiszta hülye vagyok, hiszen nekem nincs is más dolgom, mint a babámmal lenni, de közben nehezen teszem le azt, hogy azt csinálok és akkor, amikor azt akarom. Én már csak ilyen vagyok. Túl sokáig voltunk csak ketten, túl sok rigolyát szedtem össze. Eddig, ha elterveztem, hogy délután kitakarítok, akkor kitakarítottam. Ha úgy döntöttem, hogy rendbe teszem a konyhát, akkor azt, ha a fürdőt, akkor azt csináltam meg, de most ettől a nem tudom mennyi időm van dologtól totál lebénulok és nem csinálok semmit, nem kezdek bele semmibe. Mondogatták nekem, hogy én is pihenjek, míg a baba alszik, de hogy tudnék lefeküdni, mikor lehet, hogy fél óra múlva kel? Simán olvashatnék, vagy bármi egyéb, amiből elég lehet fél óra is, de nem teszem. Mennyi idő kell még, hogy helyreálljon a belső békém? Vasárnap arról beszélgettünk sétálás közben, hogy most nem értjük azokat, akik azt mondják, hogy vissza fogjuk sírni ezt a kicsibabás időszakot, mert alig várjuk, hogy kommunikálni tudjuk, vagy valahogy továbblépjünk ezen, hogy ő csak tehetetlenül fekszik. Összefutottunk az egyik szomszéd fickóval az utcában, jött, megnézte a babát és gratulált. Mondta, hogy milyen jó nekünk. B. mondta neki, hogy de hát neked is van 2 gyereked, de erre csak annyit mondott, hogy igen, de nem ilyen kicsik. Ledöbbentünk, hogy ő is pont ezzel jön, miközben épp együtt metszette a fákat a srácaival a kertben. Mindig az lesz jó, ami nincs? Senki nem elégedett azzal ami van? Jó, tudom, csak én nem vagyok elégedett. Ja, meg a szomszéd fickó :)
B. pénteken jött haza, de már előtte is mondta, hogy nem érzi jól magát, fáj a gyomra, de nem mindig a gyomra, van, hogy a hasa, van, hogy az ágyékában érez fájdalmat, vagy valamit, szóval nincs jól. Volt már ilyen korábban is, mindig valami kajára gondolt, hogy attól. Aztán beszélgetni kezdtünk és elmeséltem neki, hogy épp miért vagyok kiborulva és nagyon sajnálom, hogy ilyen-olyan szörnyűségeket érzek és hogy sok velem a gond és hogy még mindig nem tudtam megnyugodni. Úgy éreztem, hogy nem is való nekem gyerek, és szégyenlem magam azért, amiért ezt érzem. Azt nem mertem neki mondani, hogy titokban abban reménykedem, hogy nem uralkodik el rajtam valami depresszió és sikerül végre túllendülni ezen. Talán csak azért érzek ilyeneket, mert ez nehezebb, mint gondoltam? Úgy látom, ha kimondom amiket érzek, ha sikerül megfogalmazni, akkor később észreveszem, hogy könnyebb és változnak az érzések. B. próbált nyugtatni, de közben láttam rajta, hogy vele sincs minden rendben. Kérdeztem, hogy mi a baj! Elmesélte, aztán együtt sírtunk :(
Amíg kórházban voltam/voltunk, ő egyáltalán nem tudott aludni és aznap, mikor Gellért megszületett és hívtam, hogy császár lesz, jöjjön be, akkor ő nem is a Tecsóban volt, ahogy mondta, hanem az orvosnál és vérvételen, mert nagyon rosszul volt. A vérvétel kimutatott valami bakteriális dolgot. Elviekben a korábban, a fogára szedett antibiotikum miatt is lehet. Kapott valami bogyót, ha nagyon nem érzi jól magát akkor szedje, vett probiotikumot és azt szedi, de esténként, éjszakánként nem tud aludni, ahogy hazaér, rosszul van, de nem mutatta eddig, mert úgy gondolta, hogy neki kellett erősnek lennie és engem támogatni, de most azt mondta, hogy nekem kell erősnek lenni és kitartani a gyerekkel kapcsolatban. Nagyon megijedtem, miért mond ilyeneket. Mondta, hogy nagyon szeret minket és akkor már sírtunk. Megértettem, hogy össze kell szednem magam, nem nyavalyoghatok, mert azzal is terhelem és így nem fog tudni helyrejönni. Ő az én támaszom, nélküle semmi vagyok.
Szerintem benne ugyan úgy megvolt a feszültség, kimerültség és minden egyéb, ami bennem is, csak máshogy jönnek ki rajta. Neki van egy alap gondja, az a pánikbetegsége és ez mindig mindenre rátesz egy lapáttal. Túl sok volt a vállán az utóbbi hónapokban, túl sokat tettem rá én is. Nagyon szomorúnak látom és ettől én is szomorú vagyok, de nem mutatom, viszont így én sem fogok tudni "megjavulni". Ördögi kör.
Görcsös megfelelési kényszerem van, de nem sikerül megfelelnem a saját elvárásaimnak. Szeretnék olyan anya és feleség lenni, aki ki tud takarítani és meg tud főzni a baba mellett, de mikor csak 45 percet alszik, illetve fogalmam sincs, hogy mennyi időm van, mert van, hogy csak fél órát, akkor egyszerűen nem tudok nekifogni semminek. Nem merem beindítani a porszívót, mert sajnálom azt a törékeny időt megtörni, amit alvással tölt. Tudom sok baba szereti a porszívót, de talán nem erre a hangra kelni, hanem míg nem alszik még mélyen, addig. Mivel mostanában nem sokat alszik nap közben, nem merem hamarabb sem beindítani. Patt helyzet. Kellene egy takarítónő, míg mi elmegyünk sétálni, ő kitakarít :)
B. segítene takarítani hét végén, ha megkérném, de a hétvégét sem merem erre beáldozni, mert szeretnék vele lenni, szeretnék közel lenni hozzá, mert nagyon nagyon szeretem! És ahogy erre gondolok, most is sírok. Ez ugye még mindig csak az érzelmi túltöltődés és nem a depi!!! Hagyom mindig, hogy azt csinálja, amit szeretne, akkor segítsen, amikor szeretne, mert ő korán kel, aludnia kell és aztán megy dolgozni. Tudom, tudom, az is kemény munka, amit az ember itthon csinál, de azért ez mégsem ugyan az. Tudom, hogy kelek éjjel és aztán korán reggel, de akkor is azt érzem, hogy biztosítanom kell neki azt, hogy a a lehető legkevesebb problémát és kényszert érezze a babával és az itthoni dolgokkal kapcsolatban. Tudom, hogy kettőnk feladata a baba és ha ő tudná, hogy ilyeneken gondolkodom, akkor nagyon nem tetszene neki! Ő mindig segít, ha itthon van, ő fürdet, mellettünk van a gyerekszobában is, míg kaja van, megcsinál mindent, amit kérek, de én nem szeretnék kérni. Azt sem szívesen kérem tőle, hogy még mielőtt komolyabban bealudna a baba, nézzen rá, mert elmennék fürdeni, de ő a legtermészetesebben mondja, hogy menjek nyugodtan, én meg gyötrődöm, hogy várjak-e még fél órát, hogy alszik-e vagy sem. Hét végén sokat volt kint a kertben, gondoltam jót is tesz majd neki, voltunk sétálni is a babával szombaton fél órát, vasárnap 1 órát, aztán tegnap elment fél órára bringázni is, de nem azt láttam rajta, hogy kikapcsolta volna bármi is, vagy feldobta volna. Mondtam is neki, hogy még mindig szomorúnak látom. Azt mondta, hogy elgondolkodott rajta, hogy ő milyen hülye, hogy eddig várt a kivizsgáltatásokkal. Korábban kellett volna, mikor még nem volt meg a baba. Nem tudom mire gondol ilyenkor. A pajzsmirigyét is emlegeti, hogy azzal kapcsolatban is a végére kellett volna járni a dolognak (hideg göbös golyva van a nyakán, elég látványosan kifelé dudorodva), de hát korábban már eldöntötte, hogy amíg nincs panasza, addig nem műtteti meg magát. Mondtam neki, hogy most már ezen ne kattogjon, nem lehet változtatni azon, hogy korábban mit nem csinált, inkább nézzen előre. Megbeszéltük, hogy ma reggel visszamegy a dokihoz, kér újabb vérvételt, hogy megtudják hogy áll ez a baci ügy, aztán kért beutalót hasi ultrahangra és a pszichológushoz is, a pánik miatt, valamint székletmintát is fognak vizsgálni. Azt mondta a doki, hogy ezekből azért sok minden ki fog derülni. Amitől retteg, az a gyomortükrözés. Tegnap könnyes szemmel mondta, hogy ő azt nem fogja kibírni. Mondtam neki, hogy úgy hallottam altatásban is megcsinálják, nem számít, hogy ha fizetni kell érte, akkor úgy fogjuk megcsináltatni, ha szükséges, de erre azt mondta, hogy az nem teljes altatás, csak valami kábítás. Egyébként az altatástól is retteg. Mivel uh-ra csak májusi időpont van, kért időpontot máshová, ahol 4 ezerért hétfőn megcsinálják, március végén pedig mehet a pszichológushoz. A pánikbetegségével kapcsolatban nem tudom, hogy a szakrendelőben lévő pszichológus hogy fogja tudni kezelni. Remélem lesz megoldás! Majd meglátjuk mit érez B. vele kapcsolatban. Előfordulhat, hogy majd keresni kell magán dokit!?
Nagyon bízom benne, hogy semmi komoly baja nincs. Mondogatja is magának, hogy a doki szerint sincs szervi problémája, de látom rajta, hogy ez csak egy felületi nyugtatás, a pánikbetegsége nagyon könnyen átbillenti a másik oldalra. Félek, hogy hülyeségeket gondol, hogy mi baja van/lehet. Egyszer már volt, hogy nagyon megijedt, hogy neki hasnyálmirigy gondja van és az halálos is lehet, szóval halálfélelme volt. Mióta megvan a baba, valahogy bennem is felerősödött a halandóságom, mert akaratlanul végigfuttattam magamban többször is, hogy miről fogok lemaradni Gellért életében. De mikor ezen gondolkodom, az is eszembe jut, hogy hagynom kell mindezt, el kell engednem ezeket a gondolatokat, mert ezen nem lehet változtatni, inkább engednem kell, hogy a ma napot megéljem és élvezzem, mert a mai nap nem jön vissza!!!
Ma is sírtam egy kicsit, miközben szoptattam, de csak azért merek, mert B. nincs itthon. Tudom, hogy nem jó a babának, ha nem vagyok jól, de elmondtam Gellértnek, hogy sajnos kicsit depis a mamája és remélem hamar jobban leszek és most értsen meg kicsit, hogy fura érzéseim vannak, amiket fel kell vállalnom, mert ha nem mondom ki, akkor nem javul a helyzet. Biztosítottam róla, hogy nagyon szeretem és igyekezni fogok, hogy neki minden jó legyen! Az is lehet, hogy végre egy jót kellene bőgnöm, nem csak könnyes szemmel hüppögni pár percet, vagy némán zokogni eltorzult fejjel két levegővétel között.
Az a nagy büdös igazság, hogy néha nagyon meg vagyok rettenve, hogy gyerekem van, azon, hogy ő itt van és hogy ezt már nem lehet visszacsinálni. Itt vagyok majdnem 40 évesen és kétségbe vagyok esve? Hosszú évekig gyereket akartunk, de úgy néz ki, hogy ez nehezebb, mint képzeltem és ezért kiborultam :) Nevetséges vagyok!!! Mondogatom magamnak, hogy ez javulni fog és változik majd, csak ki kell tartani.
Sokat gondolkodtam és az jutott eszembe, hogy talán azért is fura még mindig, mert császárral született a baba és nem mentünk át azon a születési folyamaton amin azok, akik hüvelyi úton szülnek, hanem egyszer csak ott lett? Korábban hülyének tartottam azokat, akik császárral szültek és ilyesmiket gondoltak, éreztek, de hát most én is ezt érzem. Borzasztó, hogy bele kell jutnom valamibe ahhoz, hogy megértő legyek. Empátia készségem nulla?
Tiszta hülye vagyok, hiszen nekem nincs is más dolgom, mint a babámmal lenni, de közben nehezen teszem le azt, hogy azt csinálok és akkor, amikor azt akarom. Én már csak ilyen vagyok. Túl sokáig voltunk csak ketten, túl sok rigolyát szedtem össze. Eddig, ha elterveztem, hogy délután kitakarítok, akkor kitakarítottam. Ha úgy döntöttem, hogy rendbe teszem a konyhát, akkor azt, ha a fürdőt, akkor azt csináltam meg, de most ettől a nem tudom mennyi időm van dologtól totál lebénulok és nem csinálok semmit, nem kezdek bele semmibe. Mondogatták nekem, hogy én is pihenjek, míg a baba alszik, de hogy tudnék lefeküdni, mikor lehet, hogy fél óra múlva kel? Simán olvashatnék, vagy bármi egyéb, amiből elég lehet fél óra is, de nem teszem. Mennyi idő kell még, hogy helyreálljon a belső békém? Vasárnap arról beszélgettünk sétálás közben, hogy most nem értjük azokat, akik azt mondják, hogy vissza fogjuk sírni ezt a kicsibabás időszakot, mert alig várjuk, hogy kommunikálni tudjuk, vagy valahogy továbblépjünk ezen, hogy ő csak tehetetlenül fekszik. Összefutottunk az egyik szomszéd fickóval az utcában, jött, megnézte a babát és gratulált. Mondta, hogy milyen jó nekünk. B. mondta neki, hogy de hát neked is van 2 gyereked, de erre csak annyit mondott, hogy igen, de nem ilyen kicsik. Ledöbbentünk, hogy ő is pont ezzel jön, miközben épp együtt metszette a fákat a srácaival a kertben. Mindig az lesz jó, ami nincs? Senki nem elégedett azzal ami van? Jó, tudom, csak én nem vagyok elégedett. Ja, meg a szomszéd fickó :)
2014. március 9., vasárnap
Csütörtököt mondok
Szégyen ide, vagy oda, de kezdem feladni ezt a cicizős ügyet. Tudom most van aki felhördül, hogy csak 3 hétig bírtam, de én most azt csinálom, hogy éjjel, ha kel, akkor csak cici van, annyi amennyi, aztán reggel cicivel kezdünk, de mérünk is és ha kell, akkor kap tápszert. Ez van nap közben is és este is.Van, hogy reggel összejön 100g cicizés, de van, hogy csak 90g, vagy csak 60g, vagy csak 40g.
Csütörtök estére eljutottam oda, hogy még kiabáltam is mert totál kiborultam, aztán nem győztem elnézést kérni a gyerektől, ráadásul egyedül voltam, mert B. konferencián volt. Egész jól sikerült a fürdetés is egyedül, csak a vége felé sírt, de már akkor éreztem, hogy ezt egyedül nem tudnám csinálni és minden tiszteletem az ikres családoké, anyukáké!!!!!!!!!!!!!!
Amiért már nincs lelkiismeret furdalásom, az az, hogy enni adok a babának, amennyi tőlem telik, a többit hozzáadom. Nem tudom miért van, hogy nem eszik, csak cumizik a cicimen. Fejni próbálok, hát több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel.
Akkor csütörtökön is ez volt a menet, amit azóta is csinál: cicire teszem, eszik, aztán totál beájul. Nem tudom felébreszteni. Beájultan beteszem az ágyába és onnantól úgy csinál, mint aki épp kipihenten ébredt. Ha nem tudom ébreszteni, akkor büfiztetem, a vállamra teszem, nem ébred, leteszem a hátára, nem ébred. Csütörtök este a közel 1 órányi mizéria után (ébresztgetés, jobb cici, bal cici váltogatás, büfiztetés stb.) megmértem és ott borultam ki, mert csak 40g-ot evett. Az rohadt kevés, legfőképp azért mert előtte min. 3 órája evett és bár akkor nem mértem, de tudtam, hogy akkor sem sokat. Ébresztenem kell, mert ha nem teszem, max 4x eszik egy nap és ilyen semmilyen mennyiségeket. Amikor nagy nehezen magához tér, átteszem a másik cicire, erre jön fél óra cumizás. Egy korty nem megy le! Megmérem, hátha rosszul hallom, hogy nem eszik, erre egy nagy nullát mutat a mérleg, de ő ilyenkor már nem álmos. Visszateszem cicire, mert majd megveszik úgy kapkodja a fejét és tátog, de csak nyúz (fájt nagyon) és nem eszik semmit (az a legújabb, hogy elhúzza a fejét, miközben nem engedi el a bimbóm, szóval csak húúúúúz és nyúúúúúz) Lehet, hogy türelmetlen vagyok, de sajnos ez van, nem tudok tovább várni és hagyni, mint fél óra. Volt már olyan korábban többször, hogy 1 órán keresztül ezt csináltuk, nem lett jobb akkor sem, később sem. Mostanában nap közben, ha nem alszik, cicire teszem, mert nem nyugszik meg sehogy, de nem eszik, pedig annyira rákap, mintha nem evett volna 1 hete. Hagyom, gondolván, ez is serkenti a tejtermelést, de ettől még nem eszik jobban. Próbáltam már, hogy elvettem tőle a cicit és próbáltam másként rátenni, hátha rossz a technika, de akkor mindig rossznak kellene lennie, és nem tudna 40-60-90 grammokat megenni (legalább is, mikor kedve van)
Csütörtökön a cicizés után betettem az ágyába (40g után), ekkor persze elkezdett ordítani. Kimentem a konyhába, elkészítettem a tápszer, majd simán benyomott 60g-ot és mint aki jól végezte dolgát, aludt egész éjjel, még enni sem kelt fel. Kiborultan, 23 óra körül elaludtam, majd reggel 6-kor riadtam, hogy nem kelt fel a gyerek éjjel. (1x már csinált hasonlót, akkor nem aludt egész nap és éjjel bepótolta).
Reggel 7 körül megszoptattam és a mérleg, a két cici után 150g-ot mutatott. Gondolom hiányzott neki az éjjeli kaja. 10-kor is evett, de szinte semmit, csak az egyik ciciből szopizott, majd totál beájult. Nem keltegettem, hagytam had aludjon a karomban, aztán valahogy csak sikerült bevariálni az ágyába. 13 órakor keltettem, ismét nem mértem, nem tudom mennyit evett. B. hazaért és ő próbálta altatni a mellkasán. Elugrottam a könyvtárba, talán 40 percet voltam távol. B. mondta, hogy nem igazán aludt el, csak pihenget. 16 óra körül B. lerakta, mert totál elzsibbadt, Geri meg ébredezett, gondoltuk, akkor jöhet is a kaja. Cicizett 30g-ot az egyikből, aztán megint jött a nyúzás. Áttettem a másikra, onnan egész jól kezdett enni, majd bealudt. Vártam kicsit, hátha ébred, de nem tette, így óvatosan betettem az ágyába. Azonnal felébredt és nem nyugodott. B közölte, hogy megméri, mert elfelejtettük szopi után. Összesen 70g lett a végeredmény, de ő csak forgatta a fejét, nem volt jó a cumi, tolta az öklét a szájába, tátogott stb. Bekevertünk 40g tápszert. Megette.
Ez van.
Csütörtök estére eljutottam oda, hogy még kiabáltam is mert totál kiborultam, aztán nem győztem elnézést kérni a gyerektől, ráadásul egyedül voltam, mert B. konferencián volt. Egész jól sikerült a fürdetés is egyedül, csak a vége felé sírt, de már akkor éreztem, hogy ezt egyedül nem tudnám csinálni és minden tiszteletem az ikres családoké, anyukáké!!!!!!!!!!!!!!
Amiért már nincs lelkiismeret furdalásom, az az, hogy enni adok a babának, amennyi tőlem telik, a többit hozzáadom. Nem tudom miért van, hogy nem eszik, csak cumizik a cicimen. Fejni próbálok, hát több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel.
Akkor csütörtökön is ez volt a menet, amit azóta is csinál: cicire teszem, eszik, aztán totál beájul. Nem tudom felébreszteni. Beájultan beteszem az ágyába és onnantól úgy csinál, mint aki épp kipihenten ébredt. Ha nem tudom ébreszteni, akkor büfiztetem, a vállamra teszem, nem ébred, leteszem a hátára, nem ébred. Csütörtök este a közel 1 órányi mizéria után (ébresztgetés, jobb cici, bal cici váltogatás, büfiztetés stb.) megmértem és ott borultam ki, mert csak 40g-ot evett. Az rohadt kevés, legfőképp azért mert előtte min. 3 órája evett és bár akkor nem mértem, de tudtam, hogy akkor sem sokat. Ébresztenem kell, mert ha nem teszem, max 4x eszik egy nap és ilyen semmilyen mennyiségeket. Amikor nagy nehezen magához tér, átteszem a másik cicire, erre jön fél óra cumizás. Egy korty nem megy le! Megmérem, hátha rosszul hallom, hogy nem eszik, erre egy nagy nullát mutat a mérleg, de ő ilyenkor már nem álmos. Visszateszem cicire, mert majd megveszik úgy kapkodja a fejét és tátog, de csak nyúz (fájt nagyon) és nem eszik semmit (az a legújabb, hogy elhúzza a fejét, miközben nem engedi el a bimbóm, szóval csak húúúúúz és nyúúúúúz) Lehet, hogy türelmetlen vagyok, de sajnos ez van, nem tudok tovább várni és hagyni, mint fél óra. Volt már olyan korábban többször, hogy 1 órán keresztül ezt csináltuk, nem lett jobb akkor sem, később sem. Mostanában nap közben, ha nem alszik, cicire teszem, mert nem nyugszik meg sehogy, de nem eszik, pedig annyira rákap, mintha nem evett volna 1 hete. Hagyom, gondolván, ez is serkenti a tejtermelést, de ettől még nem eszik jobban. Próbáltam már, hogy elvettem tőle a cicit és próbáltam másként rátenni, hátha rossz a technika, de akkor mindig rossznak kellene lennie, és nem tudna 40-60-90 grammokat megenni (legalább is, mikor kedve van)
Csütörtökön a cicizés után betettem az ágyába (40g után), ekkor persze elkezdett ordítani. Kimentem a konyhába, elkészítettem a tápszer, majd simán benyomott 60g-ot és mint aki jól végezte dolgát, aludt egész éjjel, még enni sem kelt fel. Kiborultan, 23 óra körül elaludtam, majd reggel 6-kor riadtam, hogy nem kelt fel a gyerek éjjel. (1x már csinált hasonlót, akkor nem aludt egész nap és éjjel bepótolta).
Reggel 7 körül megszoptattam és a mérleg, a két cici után 150g-ot mutatott. Gondolom hiányzott neki az éjjeli kaja. 10-kor is evett, de szinte semmit, csak az egyik ciciből szopizott, majd totál beájult. Nem keltegettem, hagytam had aludjon a karomban, aztán valahogy csak sikerült bevariálni az ágyába. 13 órakor keltettem, ismét nem mértem, nem tudom mennyit evett. B. hazaért és ő próbálta altatni a mellkasán. Elugrottam a könyvtárba, talán 40 percet voltam távol. B. mondta, hogy nem igazán aludt el, csak pihenget. 16 óra körül B. lerakta, mert totál elzsibbadt, Geri meg ébredezett, gondoltuk, akkor jöhet is a kaja. Cicizett 30g-ot az egyikből, aztán megint jött a nyúzás. Áttettem a másikra, onnan egész jól kezdett enni, majd bealudt. Vártam kicsit, hátha ébred, de nem tette, így óvatosan betettem az ágyába. Azonnal felébredt és nem nyugodott. B közölte, hogy megméri, mert elfelejtettük szopi után. Összesen 70g lett a végeredmény, de ő csak forgatta a fejét, nem volt jó a cumi, tolta az öklét a szájába, tátogott stb. Bekevertünk 40g tápszert. Megette.
Ez van.
2014. március 5., szerda
Hordozás, de mivel?
Szilva kérdezett rá, így leírom hol tartok a hordozással kapcsolatban.
Egyelőre csak itthon vagyunk és hál' Istennek nincs egész nap őrült sok tennivalóm, hogy magamra kössem, mert jövök megyek. Az alvásról MOST azt gondolom, hogy az ágyában tegye, ne rajtunk. Próbáltuk egyébként, nem is aludt el igazán az apja mellkasán, csak pihengetett.
Gondoltam más miatt a hordozásra (később, ha többet jövünk megyünk), csak még a módot nem találtam meg. 100 oldal 100 félét ajánl én meg nem tudom melyik lehetne a legjobb. Valahol olvastam a Hordozóházról (Üllői úton vannak, de csak csütörtökön és pénteken vannak nyitva), ahol kölcsönözni is lehet, így arra gondoltam, ha Geri kicsit nagyobb lesz (nem tudom mikor lehetne már vinni), elvisszük és ott kitaláljuk mit próbáljunk ki. Olyat kell nézni, ami nekem is (158cm) és a férjemnek is (190cm) jó lehet, mert azért nem olcsók a hordozók és a kendők sem :(
A kendő áradatba bele lehet zöldülni :) Rugalmas vagy sem, ilyen-olyan szövésű, zsebes, karikás, nem karikás stb stb stb... Kaptunk kölcsön egy Chicco kengurut, de nincs meg a doboza, így csak a címkéjéből tudok kiindulni. Találtam hasonlót, de a képen látható fejtámasz rész nincs meg :( anélkül, meg gondolom a kisbabának nem jó!
A net-en ezt találtam róla:
-Ergos System: anatómikus kialakítású belső párnázat és több-évszakos matrac rendszer
-A baba növekedésével a matrac kivehető, így több hely lesz a hordozóban
-2 különböző módon használható, a baba korának megfelelően: befelé fordulva az első hónapokban és kifelé fordulva 5 hónapos kortól
-Teljesen kinyitható a baba könnyű berakásához, illetve kivételéhez
-Ajánlott újszülött kortól 9 kg-ig
Egy próbát majd azért megér, hátha sikerül beletenni!
Egyelőre csak itthon vagyunk és hál' Istennek nincs egész nap őrült sok tennivalóm, hogy magamra kössem, mert jövök megyek. Az alvásról MOST azt gondolom, hogy az ágyában tegye, ne rajtunk. Próbáltuk egyébként, nem is aludt el igazán az apja mellkasán, csak pihengetett.
Gondoltam más miatt a hordozásra (később, ha többet jövünk megyünk), csak még a módot nem találtam meg. 100 oldal 100 félét ajánl én meg nem tudom melyik lehetne a legjobb. Valahol olvastam a Hordozóházról (Üllői úton vannak, de csak csütörtökön és pénteken vannak nyitva), ahol kölcsönözni is lehet, így arra gondoltam, ha Geri kicsit nagyobb lesz (nem tudom mikor lehetne már vinni), elvisszük és ott kitaláljuk mit próbáljunk ki. Olyat kell nézni, ami nekem is (158cm) és a férjemnek is (190cm) jó lehet, mert azért nem olcsók a hordozók és a kendők sem :(
A kendő áradatba bele lehet zöldülni :) Rugalmas vagy sem, ilyen-olyan szövésű, zsebes, karikás, nem karikás stb stb stb... Kaptunk kölcsön egy Chicco kengurut, de nincs meg a doboza, így csak a címkéjéből tudok kiindulni. Találtam hasonlót, de a képen látható fejtámasz rész nincs meg :( anélkül, meg gondolom a kisbabának nem jó!
-Ergos System: anatómikus kialakítású belső párnázat és több-évszakos matrac rendszer
-A baba növekedésével a matrac kivehető, így több hely lesz a hordozóban
-2 különböző módon használható, a baba korának megfelelően: befelé fordulva az első hónapokban és kifelé fordulva 5 hónapos kortól
-Teljesen kinyitható a baba könnyű berakásához, illetve kivételéhez
-Ajánlott újszülött kortól 9 kg-ig
Egy próbát majd azért megér, hátha sikerül beletenni!
2014. március 3., hétfő
Szobor
Próbálnék stílusos lenni és naprakész, így azt írom, hogy a legborzasztóbb anya díjra, ha jelöltek volna, megnyertem volna az Oscart, de tudom, hogy ilyen esetben, azaz a legrosszabb valamire jelöléskor inkább az Arany Málna járna :(
A mai nap katasztrófa volt. Milyen jó, hogy ma már írtam egy bejegyzést arról, hogy a törpe jól bírja, ha ébresztem. No, ma nem kellett ébreszteni, mert el sem aludt igazán, sőt, vergődött, sírt, ordított, nyűglődött, szinte egész nap cicin volt, gondoltam, ha tele lesz a pocakja, akkor elalszik végre. Már komolyan mondom nem volt mit szívnia! A bal mellemből tényleg nem jött már semmi! Próbálkozott szegény, de csak elengedte folyamatosan, mert nem volt mit enni, így áttettem a jobbra, onnan evett, beájult, de amint az ágyába került, ismét indult minden elölről. Hiába adtam oda a cumit, kiköpte és máris indult a sírás. Késő délutánra úgy voltam már, hogy ordítani tudtam volna a tehetetlenségtől, így csináltam 30g tápszert és odaadtam neki, gondolván ez elég lesz és megnyugszik. Őrült módon és mohón elkezdett tátogni, mint aki nem evett 1 hete, elkezdte kapkodni a fejét, hogy még, még, még. Csináltam megint 30g-ot. Míg a 2 adag tápszert csináltam, ő végig ordított az ágyában. Megérkezett a férjem, látta rajtam, hogy padlón vagyok, épp a 2. adagot ette a gyerkőc. Átvette a gyereket, nála egész jól viselkedett, de igazán nem volt hajlandó megnyugodni, lefelé görbítette a száját, így néztünk egymásra és abban maradtunk, hogy csinálok még 20g tápszert. Így a végére benyelte a 80g-ot és leraktuk. Kicsit nyüszögött még de megkapta a cumit és azóta alszik. Lelkiismeret furdalásom van mindezért és még 1000 dologért, de ez van. Borzasztó vagyok!!!!
Van egy csomó olyan dolog, ami nem konkrétan a babáról szól, mégis sírva tudok fakadni, ha arra gondolok mennyit vártunk erre a csöppségre én meg azért türelmetlenkedem, hogy mikor lehet már fürdeni, hogy mikor lesz már olyan a hasam, mint korábban, hogy lemegy-e egyáltalán, hogy ez a vastag barna csík a hasamon elmúlik-e, hogy milyen botrányosan néz ki a köldököm, hogy mikor bújhatok már a férjemhez (feszkó oldásnak sem lenne rossz). Tudom sok dolgot csinálhatok majd a 6 hetes kontroll után, de most úgy érzem, sosem jön el :( Önzőnek érzem magam :( Miért panaszkodom állandóan? Miért van mindig valami bajom? Mi baj van velem? Gyárthatnék ideológiát és meg tudnám magyarázni, hogy a kimerültség és a hormonok és a megfelelési kényszerem és és és. Talán valóban mindezek miatt van ez. Kétségbeestem és ez lett belőlem. Egy rakás kaki.
A tegnapi napja jól telt, remélem a holnapi jobb lesz! Nem akarok elégedetlennek tűnni, hiszen ez a csöppség egy tündér, éjszaka csak 1x kel fel. Jut eszembe, akkor mitől is vagyok kimerült?
Édesem ráadásul sokat mosolyog és gyönyörű és egészséges, csak én vagyok ilyen borzasztó :(
A mai nap katasztrófa volt. Milyen jó, hogy ma már írtam egy bejegyzést arról, hogy a törpe jól bírja, ha ébresztem. No, ma nem kellett ébreszteni, mert el sem aludt igazán, sőt, vergődött, sírt, ordított, nyűglődött, szinte egész nap cicin volt, gondoltam, ha tele lesz a pocakja, akkor elalszik végre. Már komolyan mondom nem volt mit szívnia! A bal mellemből tényleg nem jött már semmi! Próbálkozott szegény, de csak elengedte folyamatosan, mert nem volt mit enni, így áttettem a jobbra, onnan evett, beájult, de amint az ágyába került, ismét indult minden elölről. Hiába adtam oda a cumit, kiköpte és máris indult a sírás. Késő délutánra úgy voltam már, hogy ordítani tudtam volna a tehetetlenségtől, így csináltam 30g tápszert és odaadtam neki, gondolván ez elég lesz és megnyugszik. Őrült módon és mohón elkezdett tátogni, mint aki nem evett 1 hete, elkezdte kapkodni a fejét, hogy még, még, még. Csináltam megint 30g-ot. Míg a 2 adag tápszert csináltam, ő végig ordított az ágyában. Megérkezett a férjem, látta rajtam, hogy padlón vagyok, épp a 2. adagot ette a gyerkőc. Átvette a gyereket, nála egész jól viselkedett, de igazán nem volt hajlandó megnyugodni, lefelé görbítette a száját, így néztünk egymásra és abban maradtunk, hogy csinálok még 20g tápszert. Így a végére benyelte a 80g-ot és leraktuk. Kicsit nyüszögött még de megkapta a cumit és azóta alszik. Lelkiismeret furdalásom van mindezért és még 1000 dologért, de ez van. Borzasztó vagyok!!!!Van egy csomó olyan dolog, ami nem konkrétan a babáról szól, mégis sírva tudok fakadni, ha arra gondolok mennyit vártunk erre a csöppségre én meg azért türelmetlenkedem, hogy mikor lehet már fürdeni, hogy mikor lesz már olyan a hasam, mint korábban, hogy lemegy-e egyáltalán, hogy ez a vastag barna csík a hasamon elmúlik-e, hogy milyen botrányosan néz ki a köldököm, hogy mikor bújhatok már a férjemhez (feszkó oldásnak sem lenne rossz). Tudom sok dolgot csinálhatok majd a 6 hetes kontroll után, de most úgy érzem, sosem jön el :( Önzőnek érzem magam :( Miért panaszkodom állandóan? Miért van mindig valami bajom? Mi baj van velem? Gyárthatnék ideológiát és meg tudnám magyarázni, hogy a kimerültség és a hormonok és a megfelelési kényszerem és és és. Talán valóban mindezek miatt van ez. Kétségbeestem és ez lett belőlem. Egy rakás kaki.
A tegnapi napja jól telt, remélem a holnapi jobb lesz! Nem akarok elégedetlennek tűnni, hiszen ez a csöppség egy tündér, éjszaka csak 1x kel fel. Jut eszembe, akkor mitől is vagyok kimerült?
Édesem ráadásul sokat mosolyog és gyönyörű és egészséges, csak én vagyok ilyen borzasztó :(
Lehetetlen...
...okosnak lenni, legalább is, egyelőre!!!Amikor megdicsérem, hogy Babóca milyen rendes, mert csak eszik, alszik, akkor tuti nem alszik másnap. Amikor kipanaszkodom magam, hogy nem eszik, vagy túl sokat alszik, akkor nekiáll enni és időben kel. Amikor elmesélem, hogy végigüvölti a pelenkázást, akkor a következő alkalommal csendben van. Amikor azt mesélem, hogy fürdetésnél is ordít,..... na, azóta is csak csendben figyel. Azt is írtam, hogy nem tud rendesen rákapni a cicimre, erre azóta jobban megy neki és nagyon intenzíven szopizik akár 10 percen keresztül folyamatosan.
És most tudom, hogy kihívom magam ellen a sorsot, de egy életem, egy halálom, leírom!
Megdöbbentő, hogy milyen jól bírja, ha ébresztve van! Tudom, mindenki mondta, hogy hagyjam aludni, ha 4-4,5 órát alszik nap közben, de a fürdetés miatt úgy döntöttem, hogy idejében keltem és azóta is mondhatni minden rendben, ha ébreszteni kell. Így én is kicsit nyugodtabb vagyok, mert nem csak 4x eszik egy nap, hanem többször. A múltkor gondoltam megnézem mi a helyzet tej ügyben és nekiálltam fejni (ide tartozik, hogy a Csibéknek a FB-on erről is panaszkodtam, hogy nem tudok fejni a kézi ketyerémmel, erre este 40ml sikeredett a kettőből). A cumisüvegben látszott, hogy elég zsíros a tejem, így talán ezért sem eszik annyit, mint a nagykönyvben írva vagyon. Persze ez csak okoskodás :)
Ma reggel (mint mindig) 7-kor kelt, evett, de azóta 30 perces, vagy még kevesebb etapokban pihenget. Azt nem mondanám, hogy valóban alszik! Van, hogy 5-10 percenként kéri a cumiját, mert kiköpdösi. Felvettem, a karomban bealszik, de ahogy beteszem az ágyába, máris kipattan a szeme. Szinte alvás nélkül csinálta végig így a délelőttöt. Annyira és annyit cumizott, hogy felázott a kis szája :( Középen, kívül, az ajkán lifeg egy kis bőr :(
2 napja nagyon cudar napja volt. Letettem nem volt jó, cumival nem volt jó, háton, hason nem volt jó, karban sem volt jó. Ha cicire raktam, akkor meg nem evett, csak cumizott. Szinte alig evett egész nap, így kétségbeesésünkben úgy döntöttünk tápszert kap alvás előtt. Őrület volt, mert azt sem igazán akarta megenni. Most vagy tényleg jó ez a cumi, ő meg már fáradt volt ahhoz, hogy egyen, vagy tényleg nem volt éhes, amit egyszerűen nem tudok elképzelni, vagy fogalmunk sincs mi baja volt, de mikor fél óra alatt a két ciciből csak 40g-ot evett, nem volt szívünk "üres" hassal letenni aludni. Mondanom sem kell, hogy így estére kiborultam (bőgtem is), aztán másnapra rendeződött minden.
Konklúzió: nem kellene semmit sehová leírnom :)
Még megszületése előtt kaptunk 1 babanaplót (igaziból kettőt, de csak az egyiket használjuk), ezt töltögettük szombaton. Jópofa volt, mert vissza kellett keresni a születésnapján történt eseményeket, mint újságok címlapjai, időjárás, legjobb könyv, film stb. Nem volt egyszerű, de nagyjából összeraktuk.
A kórházban mondták, hogy amit az orrában látunk (trutyi) az attól van, hogy eszik, aztán van, hogy félrenyel, sokszor prüszköl és így az orrában köt ki a cucc. Nagyon sok látszott odabent és evéskor nem is tudott rendesen levegőt venni (legalább is szerintünk), így használtuk az elemes orrszívót, amit kaptunk. Szinte észre sem vette, hogy használtuk! Az orra szép tiszta és a levegővétel is jobban megy.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
olvasók innen-onnan
