Utózönge

Hétfő reggel a szakorvosi rendelő pénztárában kezdtem. Mentem kifizetni a vérvételeket. Így utólag vicces a sztori, de ott állva csak felvonni tudtam a szemöldököm.
Úgy kezdtem, hogy belépve köszöntem, egy jó reggelt. Ha jól emlékszem négyen voltak a szobában, de semmi választ nem kaptam. Megismételtem hangosabban. Semmi. Ha nem, hát nem, nem erőszak...
Odaadom a papírt, mire a kis hölgy köszönt, így én akkor már harmadszor. Hölgy hüledezik, hogy itt még ennyit nem is fizettek be, majd kérdezi, hogy mi ez! Nem mintha titkos lenne, de egy pénztárban nekem tényleg el kellene mesélnem, hogy mi "bajom" van, ráadásul úgy, hogy körülöttem még vagy hárman dolgoznak? Vettem egy nagy levegőt és mondtam, hogy meddőségi kivizsgáláshoz. Most figyelj! Másik szobából előjön az a nő, aki korábban nem akarta meghallani a köszönésem. Jelzem nem köszönt még mindig, de volt képe belebámulni a papíromba, hogy mennyi is az annyi és még meg is kérdezte, hogy mi ez. Én rendes gyerek vagyok, megismétlem, hogy meddőségi kivizsgáláshoz, majd kielégítve kíváncsiságában, angolosan távozik. Gyere máskor is vazze!
A pénztáros hölgy "osztozva kínjaimban" elmesélte, hogy az unokatesója is volt lombikon, de kettő abbahagyták, mert ronda lett a bőre. Annyit tudtam csak mondani, hogy egy gyerek miatt nekem legyen nyugodtan ronda a bőröm, majd elmúlik. Aztán lezártuk a témát azzal, hogy az ő unokatestvére örökbefogadott egy gyereket. Nem akartam csatlakozni.
Eljöttem, ő pedig kitartást kívánt azt hiszem.
Lementem a laborba, mert pénteken azt mondták, hogy a befizetést igazoló papírt adjam majd le. Még sorszámot is húztam a leletkiadásos ablakhoz, nehogy szó érje a ház elejét, hogy csak úgy oda pofátlankodom. Azonnal hívtak is, én pedig benyújtom a papírt. MEGKÉRDEZI AZ OTT DOLGOZÓ NŐ, hogy mást nem kell-e csinálnia, mint hogy elveszi a papírt! Néztem rá kérdőn, mondtam, hogy én nem tudom neki mit kell csinálnia, nekem annyit mondtak, hogy adjam oda ezt a papírt. Nem tűnt magabiztosnak a feladatát illetően. Kicsit még álltam ott, hátha kiderül, hogy a rendelő főigazgatójának leánykori nevének utolsó 2 betűjét meg kell-e még szereznem ahhoz, hogy végre elküldjék a vérem és két hét múlva megkapjam az eredményt, de nem szólt utánam senki.

Eredmény 2 hét múlva

Korábban felhívtam a labort, hogy péntek reggel megyek azokra a drága vérvételekre, vigyek-e pénzt stb. Mint írtam, nem tudták megmondani, hogy mi lesz, így vittem magammal egy kisebb vagyont. Sorra kerültem, erre közölte a hölgy, hogy ezeket a vizsgálatokat itt nem csinálják meg. Ha-ha-ha! Mondom neki, hogy az érdekes lenne, mert kedden itt jártam és még össze is adták, hogy mennyibe fog kerülni! Elmegy, hallom szól valakinek, hogy gondja van, majd azt is, hogy már mindenki tudja az összeget és hogy én ki vagyok. Kéri tőlem azt a papírt, amire felirkálta a laborvezető a vizsgálatokat és összegeket. Itt jegyzem meg, hogy ez egy összehajtott papírlap volt, hátoldalán valamilyen személyes üzenettel, ami nem nekem szólt, majd az én számaim és egyebek összefirkálva, áthúzogatva, mert utólag találta ki a figura, hogy mi az ami kell, mi az ami nem, mi az amit máshogy hívnak stb. szóval nem egy hivatalos dokumentumról beszélünk! Mondom nekik, hogy az nincs nálam. Erre dühödt fejet látok, pofavágást, hogy akkor most elölről kell kezdenie és az 1 óra! Nem igazán értettem, hogy ha a múltkor mindent megtalált, akkor miért kell ehhez 1 óra? Természetesen 5 perc sem volt, majd megkaptam a hivatalos papírt, amin érdekes módon már csak 42.570.- Ft szerepelt mint fizetendő összeg. Ezek szerint mégis csak érdemes volt újra átnéznie, hogy mi mennyibe kerül. Mondták, hogy leveszik a vért, aztán menjek a pénztárhoz, ami 8-kor nyit! Ekkor 7:15 volt. Kérdeztem, hogy hétfőn is elintézhetem-e, mert nem tudok 8-ig várni. Újabb pofavágást kaptam, majd közölték, hogy mivel úgyis csak szerdán küldik el a vért, fizethetek hétfőn is. De akkor miért kellett pofákat vágni? Sebaj, ezen is túl vagyok.
És ahogy Rita is írta, én is eldöntöttem (rendes tyúk módjára), hogy biza anyuka leszek, ha törik, ha szakad, nem állhat utamba holmi labor és társai, és amikor ez megvalósul, akkor azt fogom mondani, hogy mindenki, aki keresztben feküdt az utamon, elmehet a ................ : P
Hajthatatlan vagyok és eltántoríthatatlan : D Legalább is egy jó ideig.
Hű de felszívtam magam :):):)
Eredmény 2 hét múlva, de ajánlották, hogy inkább telefonáljak mielőtt jövök a leletekért!
2 hét múlva már minden a kezemben lesz ahhoz, hogy újabb lépést tegyünk előre!

Mivan? Mivan? Mivan?

Pár órával ezelőtt hívtak a TEGYESZ-től. Először azt hittem a hiányzó fénykép miatt, aztán rájöttem, hogy nem az alapítványtól hívtak, ahová már mindent beadtunk és csak a fényképünk hiányzik, hanem a TEGYESZ-től!!!! A felismerés pillanatában hirtelen nem is kaptam levegőt, mert nem értettem, hogy miért hívnak. Egy elég lassan beszélő hölgy beleszólt a telefonba, elmondta honnan hív, mondhatni makogott, fél perces kihagyásokkal beszélt, mint aki most keresgeti azt amit fel akar olvasni. Ez mind akkor lett volna életszerű, ha én hívtam volna őt, akit a hívásom váratlanul ér és nekiáll keresgélni, de hát ő hívott én meg csak vártam a mondandója végét, hátha kiderül a lényeg.
A hívás így indult: Ez és ez vagyok innen és innen, van egy 2,5 éves kisfiú Borsodból, aki nevelőszülőknél volt, de most valamilyen spéci otthonban van. Korának megfelelő a mozgása, beszéde stb stb stb., minden a legnagyobb rendben van a gyerekkel, ragaszkodik a nevelőjéhez, bújós gyerek stb stb stb, a Lakatos A., de higgyem el, hogy nagyon szép kisfiú és nem lehet megmondani róla, hogy roma származású. Érdekli önöket?
MIVAN??????
Én még mindig csak hallgattam. Ez így megy? Először annyit tudtam csak kérdezni, hogy milyen spéci otthonban van és miért került a nevelőszülőktől oda, amire nem tudott a hölgy válaszolni! Mondta, hogy ez neki is feltűnt, így akkor ő most visszahívja az otthont és megkérdezi.
MIVAN??????
Miért nem kérdezte ezt meg, mielőtt felhívott? Így szeretett volna minket teljes körűen ájékoztatni? Nem is értem!!!! Egy gyerekről beszélünk, akit örökbe, ismétlem örökbe szeretnének adni, viszont fél infók vannak róla, de az a legfontosabb nekik, hogy szép a gyerek és nem látni rajta, hogy roma????
Mondtam neki, hogy a férjemmel is meg kellene beszélni a dolgot, mire azt mondta, hogy jó, de ő holnap nem dolgozik, szóval most kellene válaszolnom, vagy hát esetleg (esetleg???) jövő hét elején!
MIVAN??????
Mondom a hölgynek, hogy a férjem is dolgozik és én is, valamint nem dolgozunk egy helyen, és igaziból nem gondolom, hogy ezt telefonon kellene vele megbeszélnem. Úgy tettem le a telefont, hogy mindjárt visszahív, mert utána érdeklődik, az otthonnak! Visszahívott, hogy valami félreértés van, mert sima csecsemőotthonban van a kisfiú, de higgyem el, hogy tényleg nagyon szép és ő tényleg nem mondaná meg róla, hogy roma származású, valamint megkérdezte, hogy akkor beszéltem-e a férjemmel. Megismételtem, hogy este tudok vele beszélni és ha a hölgy holnap nem dolgozik, akkor majd hétfőn felhívom. Azt mondta, hogy akkor ő bekapcsolva hagyja a mobilját és hívjam, aztán ha nem tudja felvenni, akkor majd visszahív. Azt egyébként nem tudtam meg, hogy miért került nevelőszülőktől otthonba a gyerek! Vagy most már a nevelőszülőség sem stimmel?
Ezek után mégis felhívtam a férjem, röviden vázoltam a helyzetet. Azt mondta, amit én is gondoltam erről, hogy most inkább a lombikra koncentráljunk, illetve majd arra, hogy mi mégis csak újszülöttet szeretnénk örökbe fogadni, ami egyébként rá van írva a papírunkra is, így visszahívtam a hölgyet, hogy a lehető leghamarabb tájékoztassam, de nem vette fel és azóta sem hívott vissza (ennek több órája már)
NA EZ VAN!

Elfogadtam. Megkaptam?

Tegnap hazafelé valahogy sikerült megnyugodnom a fizus ügy miatt. Végigfuttattam magamban, hogy milyen egyéb lehetőségeim vannak, ha ez, ami itt van nem tetszik. Nem jutottam sehová :) . Ezt felismerve, megértve és elfogadva, mondhatni belenyugodva, ismét tudtam mosolyogni. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de csörgött a telefonom. Főnök jelezte, hogy nagyon úgy néz ki, hogy jövő héten megkapjuk az egyik nagy munkát, amiért dolgoztunk. Tudom, nyugtával dicsérd...de ezek szerint, mégis lesz egy kis emelés :)
B. nagyon dühös volt, mikor hazaért, mert még a melóból küldtem neki egy sms-t, hogy milyen választ kaptam a fizuemelésre ("majd, ha új munka lesz, majd visszatérünk rá" stb). Elmondtam neki is, hogy fogadjuk el azt ami most van, hozzuk ki ebből a legtöbbet, voltunk már ennél nagyon sz@rban is, szóval majd csak megoldunk mindent úgy, mint korábban és elmeséltem, hogy máris jött egy telefon, hogy a jövő héten szerződés aláírás jöhet. Azt mondta ő is, hogy majd ha megtörtént elhiszi, de azért lenyugodott. 
Úgy néz ki, ez az elfogadás működik.!?

Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve :(

Tegnap előtt elmentem a szakorvosi rendelőbe a nőgyógyászatra, ahová múlt héten bejelentkeztem. Az csak egy kis többlet móka, hogy eltévedtem és rohangáltam mint pók a falon, mert a sorszámom mindenhol ott villogott meg csilingelt, én meg nem tudtam hová kell menni, szóval leizzadtam, de meglett a megfelelő ajtó!
A nőgyógyász úgy beszélt velem, mintha én akarnám a vizsgálatokat és ilyeneket kérdezett, hogy különben is miért mentem Győrbe, meg valami olyasmit is magyarázott, hogy ki dönti el, hogy melyik orvos jobb, mint a másik....mondom neki, hogy ilyet senki nem mondott, hogy valaki jobb, vagy rosszabb, de 8 év elteltével és mindent megpróbálva ide jutottunk és ennek az Intézetnek a kérése alapján ezeket a vizsgálatokat szeretném PONT. Az asszisztense sokkal normálisabb volt, mert míg a doki magyarázott, ő szorgosan írta a beutalókat és mondta, hogy menjek le a laborba és majd kérdezzem meg miért kell fizetni és miért nem. A doki egyszer csak visszakérte a Kaális papírt, hogy adja oda neki az asszisztens, mert ő megismeri a Kőrösit! MIVAAAAN? Mit kell ezen megismerni? Az aláírását nézte vagy mit? Kifogtam rajta, mert volt még nálam másolat, amit odaadtam az asszisztensek, aki így tovább tudott dolgozni :) Ez a "csodadoki" meg olvasgatta az orvosi névsort a papír szélén és mondogatta, hogy kit ismer és csak beszélt folyamatosan, mondta, hogy ő mindent tud és nincs olyan, amit ő nem látott és nem ismer és ebben, meg abban is benne volt, meg hogy mekkora király, de már nem figyeltem oda. Megkaptam a papírokat, köszöntem szépen és lementem a laborba, de mondták, hogy másnap reggel menjek, mert akkor ott lesz a laborvezető, aki segíteni fog.
Tegnap kora reggel a laborban kezdtem. Sokat vártam, de nagyon rendesek voltak. Szinte mindenért fizetnem kellene, talán csak a CA125 és a B vitamin lenne ingyen, így ott hagyhatnék 45 ezret. Még mindig olcsóbb, mint a magán laborok, de nem adtam fel. Teljesen elítélhető módon, bár úgy érezve, hogy jelenleg a cél szentesíti az eszközt, felhívtam egy régi ismerősömet, akivel már évek óta nem beszéltem, mert úgy emlékeztem, hogy valamelyik SOTE valamelyik titkárságán dolgozik. A pofámról lesült a bőr, de megkértem, hogy ha tud, akkor segítsen nekem. Tőle megkaptam egy doki telefonszámát, akit fel is hívtam. Eredmény nulla, mindenért fizetni kell, ráadásul jött a kérdés, hogy miért nem ott csináltatom a lombikot, mert akkor nem kellene fizetni. Ezt a nőgyógyászaton mondták. Egy másik ismerős rokona dolgozik a SOTE koraszülött osztályán, ő meg azt mondta, hogy megváltoztak a dolgok, már semmi nincs ingyen, max a kismamáknak a vércsoport meghatározás. A SOTE labort is hívtam, hasonló eredménnyel, illetve volt egy doktornő, aki márciusra adott volna időpontot konzultálni, de kérdem én, meglévő beutalóval miért is menjek konzultálni? Ráadásul majd márciusban! Volt egy Honvéd Kórházas ismeretség, ott sem jutottam előbbre, mindenkit hívtam, nőgyógyászt és immunológiát, illetve a Rókus Kórházas kapcsolat révén sem lett jobb kedvem. Délután lementem a körzetihez, mert az altatáshoz kell EKG, meg valamilyen belgyógyászati vizsgálat. Tartottam tőle, hogy mennyire fog nekem örülni, mert szerintem már viszketést kap tőlem, hogy semmi bajom, csak beutalókért járok oda. Na, ő volt a nagy meglepi, mert azonnal megcsinálta az EKG-t és adott belgyógyászati véleményt is!
Szóval nincs mese, fizetni kell! Most hívtam az itteni labort is, hogy péntek reggel akkor megyek, vigyek-e pénzt, vagy hogy fog menni a dolog. Azt a választ kaptam, hogy vigyek pénzt, de lehet, hogy postán fogom fizetni, szóval fogalmuk sincs, de menjek!
A mai nap csúcspontja, hogy holnap lenne egy hete, hogy fizetésemelést kértem. Néha rákérdeztem, hogy született-e döntés, mert már mindenféle ígéretet kaptam, hogy mikor kapok választ. Már próbálkoztam azzal is, hogy nekem úgy is jó, ha csak a hivatalos fizumat emelik meg (nálam ez összegben nem jelentkezik a borítékban), hogy később ne a fele fizumból kelljen megélni, ha meglesz a baba, de ott is csak az ment, hogy az ennyibe, meg annyiba kerül, annyit nem akarnának adni stb. de persze támogatnak mindenben. Egyébként ez végül is elég sok pénzt megér (nekem). Ma ismét rákérdeztem a döntésre. Megkaptam a választ. Majd lesz fizuemelés, ha lesz új munka. Magyarázatként megkaptam, hogy elvesztettünk két melót. Nem mentem bele, hogy a két megrendelő azért mondta fel a szerződést, mert elérte őket a válság, amihez nekem semmi közöm, így csak ültem és hallgattam. A hivatalos emelésre is az volt a válasz, hogy majd visszatérünk rá. MAJD! Aha, ez így megy ám, mikor a TGYÁS és egyebeket számolják!
És a legtutibb az egészben, hogy én jártam ki a még nem meglévő, de beígért fizuemelést és a kedvenc kolléganőm nem tud róla, de a főnök közölte, hogy ezt az emelést neki is meg fogja adni, hogy ne legyen feszültség. Szuper, mert így is szemérmetlenül többet keres mint én, nehogy szegény még feszült is legyen :) Nem akartam én összehasonlítani magunkat, de ezek után már csak azt tudom mondani, hogy
VANNAK EGYENLŐK ÉS VANNAK EGYENLŐBBEK!!!

Álmok Popi falváról

Fura dolgok az álmok. Rita bejegyzése kapcsán hirtelen ömleni kezdtek a gondolataim és előbb nagyon szomorú, majd nagyon elégedett lettem.
Én annyit hallottam már azoktól, akik körülöttem élnek, vagy esetleg velem éltek, akik szeretnek, szerettek és akiket én szerettem, hogy majd ez lesz, meg majd az lesz, hogy ígéretekkel telel lett a padlás. Álmokat vetítettek elém, a saját álmaikat amik az enyémek is lettek, amikből aztán nem lett semmi, pedig én mindig hittem nekik és bennük, így alakulhatott ki, hogy nem merek hinni, remélni, álmodni. Lekorlátoztam az álmodozást, erősen próbálok ragaszkodni a realitásokhoz, miközben egy nagy álmot dédelgetek, anya szeretnék lenni. Ezzel kapcsolatos álmaim is inkább remények, bár elég erős a képzelőerőm ahhoz, hogy képekben lássam, mint egy szép álmot.
A sok korábbi csalódás sajnos megtörte a szárnyaim, amiket minden alkalommal megpróbálok meggyógyítani, de mint minden törött csont, ezek is fájnak időváltozáskor, fájnak, ha újra eltörnek, fájnak, ha csak hozzáérnek és vannak, akik megfogdossák erős kezükkel, figyelmeztetve arra, hogy mi történt és mi történhet, ha repülni próbálok. Én mégis újra próbálok repülni, de már óvatos vagyok. Félek attól, hogy magamat csapom be, ha hiszek az álmaimban, ha hiszek mások álmaiban, félek attól, hogy semmit nem tudok megvalósítani a sajátjaimból, így inkább hagyom az egészet köddé válni. Nem merek nagy szavakat használni, mégis erősen remélek, mondhatnám, hogy mindazzal, amit megteszek egy babáért, valóra váltom az álmom, de a sok év küzdelme azt mutatja, hogy kevés az én álmom, kevés, amit én teszek. Sok dologra vágyom, talán álmodom róluk és talán meg is teszek mindenért mindent, de már többször tapasztaltam, hogy azok a dolgok működnek nálam, amikre nem koncentrálok sokat. Mindenki ismeri a Titok című könyvet. Abban szerepel, hogy úgy gondolj valamire amit szeretnél, mintha már a tiéd lenne. Egy régi ismerősnek pl. működni szokott egy teljesen egyszerű szituációban, mint a parkolóhely keresés. Ő elképzeli, hogy megáll pont "az ajtóban". Nekem akkor van parkolóhelyem "az ajtóban", ha totál máshol jár az agyam és rájövök, hogy bakker, én ide jöttem és jé, van egy hely.
Hónapokon át mondtam köszönetet esténként az adott napért, reggelente az előttem állóért. Milliószor képzeltem el, láttam magam terhesen, láttam magunkat családként, éreztem az anyaság örömét, a boldogságot, de csak nem jött a várva várt baba, nem valósult meg az álom.
Próbálok annak örülni ami van, próbálok azzal elégedett lenni ami van és én ezt már nem álmok megvalósításának látom, szimplán elfogadásnak és annak, hogy kihozom abból a legjobbat, ami jut. Persze szeretnék pl. eljutni sok helyre a világon, de nem merem kijelenteni, hogy el fogok oda jutni. Hagyom, hogy megtörténjen, ha megtörténhet.
Hálás vagyok és köszönetet mondok azért, hogy ilyen társam van, mint a férjem. Biztos vagyok benne, hogy álmodoztam egy hasonló társról, de ő túlszárnyal minden álmot és képzeletet azzal, hogy ő olyan, amilyen :)
Mikor megismertem, vadul tiltakoztam magamban a kapcsolat szó ellen is, így nem terveztem vele tartós együttlétet és mégis EZ lett belőle :)
Lehet, hogy kishitű vagyok, sőt sok esetben tudom is, de óvatos lettem, miközben azért erősen remélem, hogy mégis megvalósulhatnak az álmok, amik nem feltétlenül az enyémek, de ha megvalósul egy, akkor biztos jó hatással lesz rám is :) Őszintén és tiszta szívből örülni fogok minden álomnak amit Rita megvalósít a sajátjai közül, hiszen fogom tudni, hogy nem csak hátra dőlt és várta a sült galambot, hanem keményen megdolgozott értük. Becsülni fogom a munkát amit belefektet és ettől nekem is boldog mosolyt csal majd az arcomra, amiért igen is hálás leszek!
Álmok helyett nekem a remények jutottak, amiket talán ugyan olyan intenzitással élek meg, mint egy álom megvalósítását. Talán nincs is olyan erős határvonal az álom és a remény között. A képzelőerő segítségével egy vágy, egy álom reménnyé formálódik bennem, mert talán így elérhetőbb a számomra, kézzel foghatóbb. Talán maga az álom szó túl álomittas ahhoz, hogy merjek utána menni, hogy merjek benne hinni. Most ugrott be, hogy miért is választottam azt az idézetet, ami a blogom fejlécében szerepel!
Ez jutott nekem, ez a küzdés és ez a reményteljes élet, amit egyéb iránt nem bánok, mert ha megvalósul, ha valóra válik az, amiben reménykedem, amiben hiszek, akkor minden alkalommal hálás vagyok, hálás leszek a lehetőségekért.
                        A remény szívós valami, levágod és újranő. ;)

Tud valaki segíteni?

Van egy kedves ismerősöm, aki felajánlotta segítségét, hogy azokat a vérvételeket, amiket még Győrben kérnek megpróbálja elintézni, de nem sikerült :( Azt mondja, hogy kb 50.000.- Ft lesz!
Van valakinek ötlete, hogy lehetne ezt lecsökkenteni? Merre induljak?
A CA125-öt a nőgyógyász szerintem elintézi, mert ilyenem már volt és most kontroll kell és a körzetit is megkérdezem, aki mindig mindenre húzza az orrát, de köszönöm, ha valaki ötletel!

Győr 1.

Tegnap jártunk először Győrben.
A doktor bácsihoz 13:30-ra volt időpontunk, de 13:00-ra hívtak minket, hogy a papírokat lerendezzük. A főnővér vett fel minden adatot. Az első döbbenet akkor jött, mikor megkérdezte, hogy volt-e hiszteroszkópiám és mondtam, hogy nem volt, mire közölte, hogy az a 3. sikertelen lombik után kötelező lett volna. Még jó, hogy meg is kérdeztem a korábbi Intézetben a 4. lombik előtt, hogy nem kellene-e véletlenül megcsinálni és azt a választ kaptam, hogy NEM!!! Pedig TÖRVÉNY ÍRJA ELŐ!!!! Mondta a főnővér, hogy akár be is perelhetném azt az Intézetet, de ezzel nem akarok foglalkozni. Felajánlották, hogy még az utolsó TB-s lombik előtt lehetőségünk van 95 ezerért lombikot csináltatni náluk, amit el fogunk fogadni. Nem tudjuk még, hogy miből lesz rá, de megoldjuk. Így mégsem az utolsó lehetőség jön :)
Jelezték nekem korábban, hogy előfordulhat, hogy nem fog tetszeni az ottani stílus, de nekünk semmi problémánk nem volt senkivel. Még a csúszás sem volt sok, kb. fél óra.
Doktor úr először alaposan átnézte az összes papíromat, majd ugyan az a kérdés fogalmazódott meg benne, mint bennünk, hogy ennyi beavatkozás után, hogyhogy nincs baba?! Kérdezte, hogy ha ennyi sejtet szívtak le minden alkalommal, akkor hogyhogy nem maradt semmi és miért nem fagyasztottak a 3. napon, ha látták, hogy korábban nem tudták elvinni őket az ötödik napig stb, bár mondta, hogy tudja, hogy erre nem fogunk már választ kapni. Következő döbbenet jött, mert kérdezte, hogy miért nem vizsgáltak ki rendesen, ugyanis minden papíromon van valami ami arra mutat, hogy PCOS és endometriózis gyanús vagyok. Mondtam, hogy nem tudom :( erre azt mondta, hogy sebaj, majd most kiderítünk mindent. Csinált ultrahangot és már akkor mondta, hogy a ciklus ezen szakaszában (22. cn) nem így kellene kinéznie a nyálkahártyának, látszik hogy volt ciszta, bevérzés és miomám is van, ez utóbbi nem veszélyes nagyságban, valamint esik benn a hó, így fogalmazott. F@sza! Ezt eddig nem látta senki? Vagy látta, de pont lesz@rta? El fognak végezni egy HBA tesztet is, amihez a véremre is szükség lesz, ezt már most levették. Azt mondta az inzulinos eredményeimre, hogy ő nem Met párti, így velem nem szedetné, inkább mozogjak többet, és mediterrán diétát ajánl.
Annyit mondott végül, hogy ami nekem van, az nem meddőség, hanem többszörös beágyazódás elmaradás (valahogy így fogalmazott) és hogy ezen fog segíteni! Mondta, hogy nem biztos, hogy abban a ciklusban kell megcsinálni a transzfert, mikor a leszívás van, merthogy a nyálkahártyának nem tesz jót a stimus cucc és még sok ötlete van, szóval haladjunk szépen előre. Felírt egy csomó vizsgálatot, inkább csak vérvételnek tűnik, amit szerinte egy hónap alatt lezongorázhatunk, majd azon leletek fényében eldönti, hogy kell-e a hiszteroszkópia, mert fölöslegesen nem csináltatja meg. Észrevette a CA125 emelkedett értékét, amire kontrollt kért, mert az is endometriózisra utalhat. Kért még D3 és B12, valamint folsav meghatározást, és autoimmun eredetű vizsgálatokat.
Ami nagyon megmaradt bennünk az az, mikor azt mondta a doki, hogy létre kell hozni a kommunikációt az embrió és az anya között, mert ez anélkül nem fog menni :) Szóval kommunikálni fogunk :)