Átállás teszt 3. eredmény

A tegnapi nap, egy őrült ordítós, sírós, vergődős menetben teljesedett ki 18-19 óráig, kisebb megszakításokkal. Álmos volt, próbáltam karban altatni, erre felpörgött. Betettem az ágyába, hátha....vergődött 20 percig. Kivettem, betettem a járókába, míg magamra készítettem a kendőt, erre elhallgatott és játszott, mint aki most ébredt :) Később újra kezdte a nyűgösködést, jöhetett a kendő, amiben csak akkor volt nyugodt, ha sétáltam és ráztam közben, majd a kendőben is sírni kezdett, így kivettem. Próbáltam karban nyugtatni, de ő nem adta fel a sírás, ordítás, rúgkapálás menetet. Ezután végre eljött a fürdetés ideje és csak a vége felé lett ismét nyűgös. Az eddigi 180ml helyett csak 140-et evett meg, mert bealudt büfiztetés közben.
3:30-kor cumi
5:30-kor cumi
6:30-kor cumi
6:45-kor kaja

Átállás teszt 2. eredmény

Este simán ment minden, mintha 20 órakor fürdettünk volna. Mosolygás volt a kádban, az öltöztetés is egész simán ment (nem kedveli, amikor a fején áthúzzuk a rucit) majd a végén a hiszti is elmaradt az éhség miatt. Mikor már a szobájában volt csak a szokásos izgatottság maradt kis rúgkapálással, hogy hol a kaja, hol a kaja, hol a kaja :)
Reggel:
5:47-kor cumi
5:57-kor cumi
valamikor ismét cumi
6:39-kor cumi
7:30-kor cumi
8:00-kor ébresztettem, mert sejtettem, ha akkor nem ébred és nem eszik, akkor annyira megcsúszunk, hogy totál nyűgös lesz egész nap. Így is soron kívül nyűgösködik ma, de azért ez még belefér. Előadott egy 20 perces hisztis vergődős, sírós ordítósat, aztán bealudt :)
Minden cumikor készenlétben voltam, hogy nem alszik vissza, de végig csukva maradt a szeme és aludt. A fél hetes cumikor már kint voltam a konyhában, felöltözve, készenlétben és hallgatóztam, hogy ébred-e, de csend volt, így volt időm kicsit elpakolni a konyhában.
Korábban olyan szépen szopizta az ujját az ágyában is, de az utóbbi időben lusta elővenni a mancsát, így igényli a cumit. Bedugja a kezecskéit a zsákja alá és nem veszi elő :) Azt hittem azért csinálja, mert fázik a keze, de nem fázik, mert ha nem dugja el akkor érezni, hogy meleg. Amennyiben mégis hajlandó cumi helyett a kezét használni, akkor több ujj van egyszerre a szájában, őrült módon nyammog velük, mondhatni ledugja őket a torkán, majd ideges lesz és hisztis, ilyenkor is csak a cumi nyugtatja meg. Nap közben is többször "fullasztja" meg magát a kezével. Van, hogy konkrétan köhög tőle.
Már többször elkapta a lelógó csörgőt és nem ereszti, ha a kezébe adom a csörgőt, akkor ráfog és egyből tolja a szájába. Kapott egy kiscsacsi plüsst, aminek ha elkapja a fülét, az is azonnal a szájában köt ki, úgyhogy figyelni kell :)

Átállás teszt 1. eredmény

Nem kelt fel sem éjjel, sem hajnalban, még cumit sem kért. Én persze nem igazán aludtam, mert azt vártam, hogy mikor ébred :). 6:17-kor jöhetett először a cumi, aztán 6:30-kor a kaja :)

Átállás teszt 1.

Eddigi menet úgy nézett ki, hogy pici fiam nap közben 2,5-3 óránként evett, majd 20 óra körül jött a fürdés, 21 óra körül pedig alvás. Reggel 6-7 körül ébredés, evés. Az utóbbi időben hajnali 4, vagy 6 körül cumi kéréssel megszakítva.
Geri 4 napja pontban 19 órakor nekiállt hisztizni úgy, hogy sehogy nem volt jó neki. Ilyenkor csak a kendő segített. Magamra, vagy B-re kötöttük a törpét és sok mászkálás után, kb 30 perc múlva végre megnyugodott, majd be is aludt, de aztán 30 perc múlva, 20 órakor fürdés van, szóval kelteni kellett és ezt sem ő, sem mi nem szeretjük igazán. Ha hagytuk tovább aludni, akkor csúszott minden, amivel nem volt gond, de akkor meg totál türelmetlen volt a fürdéskor, végig nyűgösen viselte, vergődött mert már nagyon éhes volt. Arra gondoltunk, hogy lehet, hogy valamit jelezni szeretne a gyerek, szóval valamiféle módosításban kezdtünk gondolkodni
A mai tesztüzem a következőképpen zajlott: 19-kor fürdés (itt csak a vége felé kezdett nyűglődni), majd jöhetett a kaja és utána ugyan úgy bealudt, mintha 1 órával később lett volna a fürdés. Nap közben egyébként is úgy jött ki a sor, hogy simán bírta a 3 óránkénti evést és 16 órakor evett a fürdés előtt. Mivel holnap munkanap, gondoltuk nem lesz baj, ha esetleg előbb kel majd mint szokott, akár 1 órával is és mivel 1 evéssel kevesebb volt ma, az sem baj, ha ma (vagy ha sikerül az átállás, akkor akár a többi napon is) még be szeretné pótolni a kaja ügyet 22-körül :) 1x már volt így, hogy csak 5x evett egy nap a 6 helyett, mert hatalmasakat aludt nap közben és nem ébresztettem fel, konkrétan átaludt egy evést :) Aznap még így is 21 óra után fürdött, de ugyan úgy aludt éjjel, mint szokott, nem kelt fel pótolni és ugyan úgy is kelt (hiába hittük, hogy később fog kelni :) )
Hogy miért is lett ez a fürdetős dolog probléma? Mikor Gellért megszületett, a kórházban kérdeztük, hogy hogyan legyen a fürdetés, mikor is jó az időpont? Azt kérdezték tőlünk, hogy mi mikor szoktunk feküdni, majd ahhoz képest javasolták a 20 órai fürdetést. Bár ne tették volna! Éreztük már korábban is, hogy mégsem jó az, ha a gyerek lefekszik és mi is beájulunk 21-22 óra körül, mert nincs időnk egymásra és semmi másra sem. Ma nagyon jó volt, hogy még tudtunk beszélgetni, nem voltunk fáradtak, néztük kicsit a tv-t, szóval igazán jól sikerült este volt! Még írni is van energiám :)
Természetesen nem tudjuk, hogy ez az átállás sikerül-e, de szánunk erre (is) időt és reménykedünk :)

Körbekérdeztem

Én is, Audrey is írtunk már erről és mint tudjuk, sokan mások is átestek, átesnek rossz időszakon közvetlen a baba születése után. Van akinek könnyebb és gyorsabb lefolyású, van akinek nehézkes és komoly depressziós a menet, de van olyan is, akinél minden szép és minden jó. Nálam ez lelki gyötrődés, önmarcangolás formájában jött, nem volt könnyű. Nagyon nem! Nem tudom elképzelni, ha valaki megkérdezné tőlem, hogy milyen volt az eleje, azt válaszolnám, hogy már nem is emlékszem, mert engem igen is nagyon megviselt. Mikor hazamentünk a kórházból a babával, 3 napig nem is fürödtem, annyira nem találtam a helyem, nem tudtam mi fog történni a következő pillanatban, csak ültem, bámultam magam elé és ha csak nagyobb levegőt vett a baba, máris ugrottam és azonnal kétségbe tudtam esni, mert fogalmam se volt, mit kellene tennem. Kiborultam mindenen, hol azon, hogy nincs tejem, hol azon, hogy van, de Geri nem eszik, hol azon, hogy sír, hol azon, hogy nem alszik, hol meg azon, hogy alszik. Gellért csuda jó baba volt már az elején is, de ezt én nem is tudtam, hiszen hiába nőtt fel körülöttünk sok gyerek, mégsem voltunk velük akár 1 napot is elejétől a végéig. Nincs testvérem, így emlékem se lehet, hogy csinálta anyukám. A mai világban pedig úgy látom az az alap, hogy mindenki megy a maga feje után, mindent igyekszik egyedül megoldani. Sajnos mi is beleestünk ebbe a hibába. Mindkettőnk szülei nagyon régen fogtak babát a kezükben és nagyon előrehaladt azóta az élet és szemlélet, így mi is a mai világot, elméleteket akartuk követni, gondoltuk ezt ők úgysem értenék (és tényleg nem!). Nem merem állítani, hogy könnyebb lett volna, ha bármelyikünk anyukája itt van velünk, hiszen mostanság sem tudnak mit kezdeni azzal, ha elmondom milyen gondjaim, gondolataim vannak. Anyu csak mondja a saját élményeit, amik valljuk be rosszabbak, mint az enyémek, anyós meg hiába mondogatja, hogy nem zavarja a gyereksírás, ahogy Geri sír, ő kétségbeesett fejjel néz rám, hogy úúúristen mi baja! Nekünk is csak mondogatták a "jóakarók", hogy majd megtudod milyen ez és majd milyen rossz lesz, amikor nem alszol, de ahogy Audrey is írta, semmi konkrét dolgot ezen kívül nem mondott senki. Nekiveselkedtem újra és megpróbáltam átgondolni, hogy is történtek nálunk a dolgok, hogy juthattam el odáig ahová és hogy sikerült a nagyon nehéz részen túljutni.
Meg kellett értenem, hogy valóban van olyan, akinél minden szép és minden jó, hiszen mások vagyunk. Amennyiben a baba ordít, de a mamát ez nem akasztja ki mert nagyon jól tudja kezelni, akkor ez JÓ! Ha a cicizés nehezen megy, vagy épp egyáltalán nem megy, de egy anyukának nagy türelme, tűrőképessége vagy mit tudom én mije van ehhez, akkor ez is JÓ, így ő nem mondhatja, hogy problémái vannak és ő nem tudja elmesélni másoknak, hogy nehéz lesz és megterhelő. Kutatásba fogtam, sokakat megkérdeztem az első nehézségekről és bizony kiderült, hogy mindenki megjárta a maga kálváriáját, de ezt sosem mondták el senkinek. Akiket megkérdeztem, mind minimum 3 éves gyereket nevelnek mostanság, vagy esetleg többet is, de a legkisebb 3 éves. Van aki a mai napig depressziós, de nem akar változtatni rajta. Van, ahol a gyereket elvitték nevelési tanácsadóba mert nem bírtak vele és ott mondták neki, hogy amíg ő nincs jól, a gyerek sem lesz, aki mindjárt iskolás. Beszéltem egy apukával, aki azt mondta, hogy csak az első 3 éven legyünk túl és jó lesz. Döbbenten hallgattam! Volt, aki azt mondta, hogy vissza fogom sírni a kisbaba kort, ami jelenleg hihetetlennek tartok :) Beszéltem egy másik apukával, akitől eddig csak a rosszat hallottam gyerek ügyben, hogy ez milyen szenvedés és nyűg és néha komolyan éreztem hogy nehezen viseli a gyerekeit, még a mai napig is komoly problémaként tudja megélni őket, de közben tudom, hogy nem is igazán segített a babáknál, talán 1x cserélt pelust 1 gyereken, mégis ő mondta ki azt, amit talán én is fogok: megszépül minden!
Ahogy ezt kimondta, meg is értettem, hogy ez valóban így lesz, de tudom, hogy ha tőlem valaha is megkérdezi valaki, hogy milyen volt az eleje, nem fogom letagadni az őrület határát. De mégis ki a fene kérdezne ilyet? Abban is biztos vagyok, hogy nekem aztán hiába mondta volna bárki, akár részletekbe menően, hogy ez milyen nehéz lesz, tuti nem hittem volna el, de mikor beleestem volna, akkor mégis eszembe jutott volna, hogy ezt mondták nekem és talán nem lett volna ilyen nehéz. Volna, volna, volna...
Nemrég megkérdezte tőlem egy 3 gyerekes anyuka, hogy ugye milyen jó babázni? Nos, én nem hazudtam, elmondtam milyen nehezen viseltem az elejét. Szomorúan nézett rám, nem erre a válaszra számított, gondolom a szokásos ömlengést várta. És mi történt? Egyszer csak ő is bevallotta, hogy valóban nem volt könnyű. Most, már a terhessége alatt is kétségbe volt esve a 3. gyereknél pl. azért, hogy milyen rég babázott, a 2 nagyobb gyerek már bőven tizenéves, nem tudta elképzelni, hogyan lesz. Tehát nem felejtette el a korábbi nehézségeket. Miért kell titkolózni és letagadni? Az is igaz, ha találkozom majd egy terhes kismamával, biztos nem azzal fogom kezdeni, hogy ecseteljem milyen nehéz lesz az eleje. Én sem vettem volna jó néven, de akkor hogy is lenne ez jó? Igaza van Audrey-ank, mikor azt mondja, hogy csak a szülésre készülünk fel és olvasunk róla, de ki lenne kíváncsi arra, ki olvasná szívesen, hogy "Bizony lányom, készülj fel a legrosszabbra, mert lehet, hogy ki fogsz fordulni magadból és ordítva fogsz sírni, sírva fogsz ordítani...stb., stb., stb."
A végeredmény az lett számomra, hogy sajnos olyan a világ amilyen, sajnos már nem él több generáció együtt, hogy segítse egymást és sajnos úgy is gondolom, hogy nem is bírnék így élni, de azért jó lenne, ha az anyukám közelebb lakna hozzánk. Sajnos túl önfejű vagyok és nehezen kérek segítséget, még olyanoktól is akik felajánlották, mert valahogy nem hiszem, hogy komolyan mondták. Mikor a barátnőm, akinek 2 gyereke van kézbe veszi Gellértet, nem attól esem kétségbe, hogy nem tudja mit kell vele tenni, hanem attól, mert nem ismeri a gyereket, nem tudja neki mi a jó és esetleg olyat csinál, amitől sírni fog, az meg itthon a 4 fal között nekem nem gond, de társaságban igen is ciki. TUDOM, HOGY EZ IS HÜLYESÉG, DE AZÉRT ÍGY VAN! És ez mind azért van, mert 0-24-ben a gyerekkel vagyok és nem tudok kikapcsolni, nem tudok kilépni abból a szerepből, amiben élek.
ÉS NEM UTOLSÓ SORBAN: hálás vagyok a férjemnek, aki támogatott és segített nekem kilábalni abból a mélységből, ahol voltam. Nélküle nem ment volna és most sem menne, ha épp rosszabb napunk van. Mindemellett vannak nehézségeink, de erről majd egy másik bejegyzés fog szólni. Nem akarom a kettőnk kapcsolatát túl rózsaszínnek feltüntetni, de tény, hogy senki mással nem tudnám elképzelni az életem.
Tehát meg kell tanulnom és meg kell értenem, hogy amiket érzek és gondolok az normális, semmi rendellenes nem történt, "csak" gyerekem született és jól akarom csinálni.
Azt is tudni kell, hogy nem ettől a bejegyzéstől fog megváltozni egycsapásra minden, hanem tanulni fogom még nagyon sokáig és bízom benne, hogy könnyebben tudom majd kezeli a gondjaim.
Jelenleg nem tagadom, hogy nagyon várom már, hogy nagyobb legyen, nem érdekel, hogy a nagyobb gyerekesek hülyének néznek és azt mondogatják, hogy visszasírom majd ezt az időszakot ami most van :) Sokan mondják, hogy élvezzem minden pillanatát, mert ez az időszak nem jön vissza, de jelenleg így tudom élvezni, jelenleg így vagyok jól, jelenleg így érzek és nem vagyok hajlandó ostorozni magam ezért :)

Fentről lefelé (9 hetes)

Haja már annyira talán nem vörös, mint mikor született, de még elég vöröses árnyalatú, nekem tetszik :)  Nem tudni, hogy kiszőkül-e, vagy bebarnul. Jó ez a Babe sampon, amit koszmó ellen ajánlanak. Szerintem még az előtt elkezdtük használni, mielőtt komolyabbra fordult volna a helyzet. Az is lehet, hogy semmi nem volt, csak én hittem, de így, hogy 2 naponta használjuk, szerintem mégis hatásos.
Kicsit száraz néha a kis homloka feletti buksi rész, ezt este felé be szoktam olajozni és fürdéskor lemossuk.
Szeme színe jelenleg inkább szép sötétzöld, úgy rémlik sosem volt kék :) Néha úgy látom, már barnul. Családban csak anyukám és apósom szeme kék, így úgy gondoljuk Gellért is barna szemű lesz, mint a többség :)
Kifejezetten utálja, ha a fülét piszkálom. Olyan kis édes a füle :)
Reggelente ébredéskor van, hogy úgy szörcsög, mint egy kis francia bulldog. Hol sok a nyál, amitől néha köhög is, de inkább az orra miatt szörcsög. Kis helyes, fitos orrocskája van, szerencsére nem olyan krumpli, mint az enyém :) Gyakran prüszköl is (születése óta), az orrát szinte minden reggel tisztítom az orrszívóval, amit egész jól hagy, így hamar végzünk, csak egy mozdulat az egész. (Van arra valakinek valami trükkje, hogy ezt az orrszívó-porszívós véget hogy lehet hatékonyan tisztítani. Hiába mosom ki forró vízzel közvetlen használat után, a fejnél koszos marad, nem fér bele semmi. Zsepivel néha próbálkozom, de nem igazán használ. A fertőtlenítőbe is be szoktam tenni, de a gőz sem használ. Lehet majd megkérdezem a gyártót! A dobozon van egy mail cím.) A kórházban azt mondták, hogy azért prüszköl, mert mohón eszik és a kaja az orrába is megy. Hogy most is ettől van-e nem tudom. Nincs megfázva, remélem ez a prüszkölés semmi allergiát nem jelez!
Az arcán van 1-2 mitesszer, ami nem tetszik, de nem nyúlok hozzá. A korábbi fehérekhez sem nyúltam és eltűnt, remélem ezek is nyom nélkül. Valahol olvastam, hogy volt aki felpuhította a bőrt melegvizes vattával és kinyomta, de ettől rettegek. Félek, hogy nyoma marad. Az orra alatt volt egy fehér, amit talán én pattintottam ki véletlenül és látom a nyomát. Barátnőm azt mondta, hogy azt csak én látom, sőt a mitesszert is csak én, mert ő nem :) Édes egy pofija van egyébként :)
Vállán a BCG oltás hege már kifakadt, egész szépen gyógyul. Korábban aggódtunk, mert nem volt valami szép látvány, lila volt és gyulladt, de mondták, hogy ez ilyen nem kell aggódni, akkor lenne gond, ha nem ilyen lenne! A csuklójánál is alakulnak a hurkák, az ujjait pedig szép hosszúnak látom :)
Nagyon gyorsan nő a kézfején a körme, ezt vágni nem egyszerű, de már bátran csinálom. Igaz, mikor elrántja a kezét, akkor van, hogy a bőréből is csippentek, de azt nem érezte meg :) Kétszer sikerült így sajnos nagyobbat csippenteni és kicsit kiserkent a vér :( Szidtam magam egész nap, hogy lehettem ilyen ügyetlen, de hát ez van.
Hasfájás már nincs (legalább is kaja után 1 órával sem jelentkezik semmi), de még mindig ott tartunk, hogy nincs sűrűn kaki. Azt hallottam több helyről, hogy egy tápszeres babánál minden nap kellene lennie, hát nálunk csak 4 naponta van. Legutóbb gondoltam kivárom mikor lesz, ha nem segítünk neki és így is 4 nap lett, szélcső és hőmérő nélkül. Az első kis adag nagyon kemény, szegény sikítósan nyomja ki. Olyan, mintha az eldugaszolná a kijáratot. Kibontom és segítek neki a többit nyomni (tartom a lábát), ami ilyenkor nagyon sok és azért annyira nem könnyen jön. Kicsit nyöszörög hozzá. Tartok tőle, hogy később ez befolyásolja majd a kakilást, mert fáj és majd nem mer kakilni, de azzal biztatom közben magam, hogy még kicsi és úgyis javulni fog a helyzet. Javasolták, olvastam, hogy esetleg több folyadékra lenne szükség, így próbálom vízzel itatni. Ez csak úgy működik, hogy kaja előtt adom neki. Nem sokat iszik ilyenkor, 5-10 korty. Amennyiben két etetés közben próbálom, akkor jön a hiszti, hogy ok, ez is cumi, de hol az igazi kaja :) Nem értem, ha az van a Milumil Komfort 1-re írva, hogy székrekedéses babáknak, akkor miért nem javul a helyzet? Már 2-3 dobozzal megevett belőle, szóval még időt is hagytunk, hogy hozzászokjon. Ez ügyben szerintem fel kell hívnom a dokiját, de nem nagyon bízom a nőben. Eddig sem kérdezett semmit, csak felírta mikor melyik tápszert kértem. Gondolom, ha kötekedett volna, akkor meg az lenne a bajom :):):) Még próbálkozom a vízzel, aztán lehet, hogy a kamilla tea jön.
Kukiját minden fürdésnél próbáljuk apránként igazítani és olajozzuk a végét, mert azt vettem észre, hogy a kamilla szárította a bőrt.
A fokhagyma popsiját egyszerűen imádom :) B. szokta fürdés után beolajozni, ilyenkor mindenét meg is masszírozza és mindketten nagyon élvezik. Imádom, mikor B. szagolgatja a lábfejét és mondja neki, hogy milyen sajtszagú és menni kell megmosni, ő meg vigyorog :) A lábujjait ugyan úgy tudja mozgatni, mint én, ilyenkor olyan, mint a sült szalonna :)
Lábán is vágtam már körmöt 1x :) és alakulnak a hurkák is a combján :) Nagyon hosszú baba, így nem látszik rajta, hogy már közel 6 kg (vasárnap mérünk, talán akkorra el is éri). A 62-es rugdalózók már nagyon feszülnek a lábfején, a hosszú ujjú body-kat pedig nem tudjuk ráadni, mert a karján is feszül, szóval jöhetnek a 68-as rucik.

Sokat izeg-mozog, jár mindkét keze és lába, ráadásul egyszerre :)
Geri, ha a hátán fekszik a járókában és az állványról lelógó dolgokat püföli, akkor azt szereti, ha a bal kezénél van a csörgős cucc, így arra fordítja a fejét és püföli ezerrel.  Ez a képen látható oroszlán lóg neki fejjel lefelé, a sörénye zörgős, ha püföli, akkor meg csörög. Többször sikerült már elkapnia az oroszlán sörényét, ilyenkor az zörög, ő meg tartja és nézegeti. Lóg még itt egy majom, ami nagyon jó színes, ennek a kezét sikerült már többször megmarkolnia.

Próbáltam áttenni a másik oldalra a csörgőt, hogy "mindkét oldalát használja", akár a kezét, akár a fejét beleértve, de ilyenkor hiszti van :( Ha a neki tetsző oldalon van a csörgő, akkor édesen csapkod, gagyarászik és ficánkol, képes majdnem keresztbe fordulni, annyira mocorog, közben van, hogy a keze a szájában van, van hogy az egész ökle! Volt már, hogy alvás után is keresztben kelt az ágyon, és már nagyon igyekszik az oldalára fordulni. Szoktam foglalkoztatni a jobb kezét is, próbálom, hogy a másik oldalára is fordítsa a fejét. Fura, mert ha alszik, akkor azt meg inkább a jobb arcán teszi. A hangommal hol meg van elégedve, hol nincs :) Énekelgetek, ő figyel, de aztán érdeklődése hiányában abbahagyom :) Végigénekeltem már az egész karácsonyi repertoárt, mert épp az jutott eszembe.

Vizsgálat és oltás (2 hónapos)

Megvolt a vizsgálat az ortopédián. Egyedül vittem Gerit, nagyon izgultam, de minden rendben zajlott. Úgy kezdte a dokibácsi, hogy hol az uh lelet. Mondtam, hogy csak jövőhétre van időpont. Nem tetszett neki. Ezt mondjuk nem értettem, hiszen az uh fizetős, nem hiszem, hogy mindenki elmegy, szóval milyen alapon kéri számon? Megvizsgálta Gellértet, közölte, hogy minden ok, de ha az uh-n találnak valamit, akkor vissza kell menni. Kicsit olyan érzésem volt, hogy az ortopédiára menni tök fölösleges volt így, de mindegy.
Voltunk uh-n, oda már jött velem a férjem. Uh-n is mindent rendben találtak. Volt koponya, has és csípő uh. A dokinéni végig azon aggódott, hogy le ne pisilje a baba. Könyörgöm, nem kromofágot pisilnek a babák, mi a bánat baja volt!? Egyébként Gellértnek ez az uh nem tetszett. Eddig mindig mindenhol türelmes volt és csendes, de most sírt. Megjegyezte a doktornő, hogy ma még nem sírt így senki. Aha, előttünk kettővel kisbaba volt bent és kihallottuk, hogy sír, de sebaj! Jól esett :(
Ma voltunk oltáson, egyedül vittem. Ő is sírt, én is sírtam :( Kettőt kapott, egyiket az egyik, másikat a másik combjába. Nagyon sírt. Aztán sikerült megnyugodni, a kocsiban már nem is sírt, itthon annál inkább. A tegnapi napja is nagyon nyűgös volt, össze-vissza evett, azt mondják, hogy az időjárás miatt lehet ilyen. Remélem a mai nyűg is inkább az időjárástól van. Sokat pihengetett ma itthon, inkább a karomban volt, nem volt szívem betenni az ágyába. A védőnő mondta, hogy az esti lefekvés előtt adjak neki fél kúpot. 5910g-ot mért és egy 6 kilós gyerek kaphat 1 egész kúpot, de szerinte elég a fél. Kérdeztem, hogy adhatok-e egy felet, ha hazaérünk és este is, azt mondta ok. Az esti fél nem tudom, hogy elég lesz-e?

Megint tápszer

Beba-ról váltottunk Humana-ra, javult is a hasfájós helyzet, de nehezen jött a kaki. Aztán Milimil-ra váltottunk, mert mikor a Humana mellett kapott Milumil-t is, hogy elfogyjon ami itthon volt, akkor volt kaki. Most viszont már csak Milumil-t kap, rá is van írva, hogy szorulásos babáknak, de 2 napja semmi kaki :(
No, akkor most mi van!?

Praktika

Anita is ajánlotta már és más is, hogy használjunk cumimelegítőt. Kaptunk korábban kölcsön, de valahogy nem jutottunk el a használatig. Később úgy gondoltuk, hogy nem ártana egy olyan, amit kocsiban is tudunk használni, mert mi nagyon jövősmenősek vagyunk, így vettünk egyet. 1x már a kocsiban is használtuk. Sajnos a kocsiban 15 perc kell neki, hogy jó legyen a víz, de most már legalább ezt is tudjuk. Próbáltuk itthon is használni, de Gerinek mikor reggel ébred nincs 5 perce sem, hogy megvárja míg felmelegszik a víz, így kitaláltam valamit. Van itthon időzítő, amit a konnektorba lehet dugni, abba pedig a melegítőt. Már csak ki kellett tapasztalni, hogy hány fokra kell állítani és mikor kapcsoljon be, mert az időzítőt csak úgy lehet beállítani, hogy negyed órát tuti bekapcsolva van. Mikor Gellért ébred, már csak az előre bekészített porra, rá kell önteni a vizet, mindezt pedig lehet a szobájában, szóval kényelmes és praktikus :) Amennyiben nem akkor ébred, mint szokott, akkor marad a mikró, vagy esetleg egy kis hidegebb víz, hogy jó legyen! Mivel már megértettem, hogy B-t nem zavarja az esetleges gyereksírás, illetve az, ha korábban kell kelnie, már az sem aggaszt, ha a mikróval kell vacakolni és zörögni. Mostanság előfordul, hogy hamarabb ébred mint szokott, de csak nyöszörgés van és mocorgás, aztán kap cumit, vagy épp megtalálja az ujját és tovább alszik, ma pl. még 2,5 órát :)

A csend után

Szeretném ismét megköszönni mindenkinek, aki segíteni próbált nekem!!!!
Úgy néz ki, hogy helyére kerültek a dolgok. Meg- és átbeszélgettem magammal és másokkal a hülye gondolataim, a hülye érzéseim. El tudtam fogadni azt ami történik velem, velünk és már jól vagyok. Nem volt egyszerű, talán mondhatom azt is, hogy a depresszió küszöbéről sikerült hátralépni, megfordulni és elindulni az ellenkező irányba. Nem egyik pillanatról a másikra, de hát ez is egy olyan út volt, amin végig kellett mennem. Szerencsés, akinek nem kellett, akinek ez könnyen ment!

A szonda megbukott többszöri próbálkozásra. Egy idő után már nem éreztem, hogy ugyanúgy szívná a cicit, mint eddig, hiszen könnyen jött a szondából a kaja. Sokat ficánkolt, kezdte zavarni a szonda, nehezen tudtam becsempészni. Tiszta kabaré volt, ahogy próbáltam megakadályozni, hogy ne öntsem nyakon a tápszerrel :) A kapott inger (mármint a cicimnek) pedig nem volt elég ahhoz, hogy több tejem legyen. Etetések alkalmával max 10-10g maradt, vagy annyi sem. Próbáltam még a szaporító fejést, csináltam akkor is, ha nem jött belőle semmi, ez viszont megdőlt, mikor Geri max 30 percre csökkentette a nappali alvásait és nem tudtam végigcsinálni azt a bizonyos 7-7-5-5-3-3-at. Csináltam, amíg volt időm, de nem javult a helyzet. A sört is újrakezdtem, lefekvés előtt ittam meg, hogy reggelre lássam vagy érezzem a hatást, legyen elég idő telítődni, de még csak nem is feszült a cicim. El kellett fogadnom, hogy ez ennyi volt részemről. Azóta megnyugodtam és szerintem ezt Gellért is érzi :) Az meg bónusz, hogy a férjem is látja, hogy jól vagyok és ettől neki is jobb :) Szombat reggel még volt egy feszülésem, mert szerettem volna, ha B tud tovább aludni, de a kisfia ordított pelenkázás közben, aztán nem akart karban sem megnyugodni. B végre megértette velem, hogy ez őt nem zavarja, Geri az ő fia is, ő tudja, hogy ez ilyen, legyek szíves ezzel nem foglalkozni. Vasárnapra sikerült :)
Már a nap közbeni sírás sem ráz meg, nem akadok ki tőle. Rá kellett jönnöm, fel kellett ismernem, hogy Gellért mennyire jó baba :) Többször jöttünk-mentünk, vásároltunk, intézkedtünk úgy, hogy jött velünk. Előfordult, hogy sírt kicsit a kocsiban, vagy bevásárlás közben, de tudtuk kezelni, mondhatni nem zavart minket, ha sírt, nem érdekelt, hogy más mit szól. Próbáltuk nyugtatni, a cumi erre többnyire megoldás volt. Ha megunta, kiköpte :) Éjszaka szuperül alszik, 7-8-9-10 órát is tud egyhuzamban. Nap közben már egyre többet játszik. Meg kell zabálni, ahogy gagyarászik, csücsörítve mondja a magáét és izeg-mozog. Volt már, hogy letettem aludni, de keresztben ébredt az ágyban :) Olyan, mintha máris az oldalára akarna fordulni. B bázisugrónak hívja, ahogy az ő mellkasán fekszik, de közben keze és lába, feje megemelkedik és még nyökög is hozzá. Nem is tudom, hogy bírja olyan sokáig megemelve tartani a fejét! Nagyon ügyes és nagyon "nagyfiú" már :) Mások azt mondják, hogy milyen kicsi, de én látom, hogy már nem az :) Bármilyen rossz napja is van, esetleg nem sikerül csendesen elaludnia, mégis mosolyogva ébred. Ilyenkor értem meg, hogy minden úgy jó, ahogy van, ő boldog baba és mi boldog szülők leszünk.
Most épp tápszer tesztben vagyunk. Humana-t evett, de sokszor, több napig nem volt kaki, ha pedig volt, akkor nagyon kellett nyomnia, nagyon sok jött és sírt is :( Mivel volt itthon Milumil és úgy gondoltuk, hogy azt ne dobjuk ki, adtunk neki belőle és láss csodát, lett kaki. Szegényem ilyenkor sikítósan kakilt, még mindig keményet, így úgy döntöttem, hogy megpróbálom, hogy csak a Milumilt adom, kíváncsi leszek mi történik.
Még mindig sajnálom, hogy ez a szoptatás nem úgy sikerült, mint azt gondoltam, de majd legközelebb ;) Már nem nehéz kistesóban gondolkodnom, persze, nem holnap! :)
Szép az élet, süt a nap, jön a nyár! Mi kell még? ;)