Kórházregény

2013.11.22-én, pénteken este kezdtem érezni a vesém újra, majd szombat reggel. Bevettem Algopyrint, Nospát és elmúlt minden. Szombat estére kezdtem "belázasodni". Hűtőfürdővel és 3 Rubophen bekapkodásával telt az éjszaka, majd vasárnap, mikor a 4. Rubophent vettem be és nem lefelé ment a lázam, hanem fel, bementünk az ügyeletre, de inkább csak tartós hőemelkedésem volt, a 38 fok talán valamikor csak éjszaka volt. A kórházban közölték, hogy ott is maradok, befektetnek. Kaptam infúziót, "lázam" lement. Másnap leküldtek az ultrahangra, ott agyon vizsgáltak, megírták a leletet, hogy lehet, hogy van kövem és lehet, hogy gyulladás van a vesémben. Ennyire talán nem egyszerűen, de semmi konkrét nem volt a leleten, csak hogy utalhat, meg gyanús meg stb. Kitalálták, hogy kedden átküldenek a SOTE urológiára, ott feltesznek egy katétert, így nem lesz lappangó vizelet, nem lesz gyulladás és láz. Telefonon leegyeztették, hogy megyek, elérték a saját dokim, akihez eddig jártam oda kontrollokra. Összecsomagoltam, megkaptam a kórház záróját és 12:30-kor B. átvitt a SOTE-ra. Betegfelvételen bejelentkeztünk, mondták, hogy a saját dokim ügyeletes, de tud rólam, üljek le. 2,5 óra várakozás után kezdtem érezni, hogy megy fel a lázam, így kértem egy hőmérőt. Mit kérdezett a nővér? "Azért kér lázmérőt, mert úgy gondolja, hogy lázas?" Nem bameg, kell otthonra! Mértem, 37,7. Akkor kicsit kezdtek odafigyelni rám, nővérke szerzett egy uh gépet és egy dokit, majd behívtak. Előkerült egy fődoki, aki szánt rám kb. 30 másodpercet, használta az uh gépet és közölte, hogy nincs nekem semmit bajom, nincs vesekövem, menjek szépen haza!!! Ekkor felhívtam a Szent Imrét, mondták ez őrület és hogy menjek vissza nyugodtan. Gondoltam megvárom a SOTE papírt és már megyek is. Eltelt ismét 1,5 óra, tehát akkor már 4 órája ott ültünk, nem tudtam, hogy a csoda széktől, a terhességtől, a vesémtől vagy mégis mitől fáj a derekam. Egyszer csak átment a folyosón a saját dokim, felcsillant a szeme, odalépett hozzám, majd közölte, hogy akkor felteszi a katétert. Mondtam neki, hogy ez most elég érdekes, mert 1,5 órája mondták, hogy menjek haza! Kérdezi ki volt az, mondtam, hogy ne haragudjon, fogalmam sincs. No, akkor megkeresi a papírom...aha, szóval még a papírt sem látta. Ismét eltelt 1 óra, akkor már az 5. Leül mellém és elkezdi mesélni, hogy ez a katéter dolog hogy zajlik. Mondom neki, hogy én tuti nem maradok itt, erre csak furán nézett, hogy miért!? Mondtam neki, hogy elvesztettem minden bizalmam. Mint utóbb kiderült, egy adjunktus úr volt az, aki közölte, hogy nincs bajom, menjek haza, most meg a saját dokim, minden vizsgálat nélkül fel akarja tenni a katétert. B. azért érdeklődött tőle, hogy ez hogy is zajlik.
- még aznap este felteszik a katétert
- fájdalomcsillapító nélkül kezdik el felhelyezni (miért nem kaphatok fájdalomcsillapítót? az infúziómban is volt, sőt görcsoldó is)
- nincs közben semmi uh, vagy röntgen, amin figyelik, hogy hol tartanak (a röntgent értem, de hogy uh sincs?)
- ha elakad a katéter, akkor elindulnak másfelé (de meddig?)
- kapok egy zacsis variációt 1 napra, ÉÉÉÉÉS hazaküldenek
- másnap menjek vissza és a zacsis helyett lesz egy belső katéter, ami bent marad a szülésig
- LEGYEK SZÍVES SZÜLÉSIG NEM SOKAT FEKÜDNI, MEG ÜLNI (aha, ez pont fog menni!), MERT A HÓLYAGOMIG VISSZAMEHET A VIZELET, AKKOR HÓLYAGGYULLADÁSOM LESZ ÉS MEGINT LÁZAM!
Kérdem én, akkor mennyivel leszek előrébb ezzel a katéterrel? Ismét gyulladás, ismét láz?
Mondtam, hogy köszi, de nem!
Megírta a papírom, ráírta, hogy elutasítottam a felajánlott kezelést. Mondtam neki, hogy azt is írja már rá, hogy hazaküldtek. Természetesen közölte, hogy azt nem ő mondta, így nem írja rá. Azt is mondtam neki, hogy a nyáron 39 fokos lázzal jöttem ide vissza, amikor is elküldtek a Szent Imrébe, szóval akkor mi történt? Erre azt mondta, hogy sajnálja és elnézést kér a kollégái nevében, de hát ő nem volt itt. Mondtam neki, hogy ne haragudjon, de a lázam nem tudom azokra a napokra időzíteni, amikor dolgozik! Megírta a papírt úgy, hogy meg sem vizsgált, igazából átmásolta a Szent Imrés leletem, majd eljöttünk. Mire visszaértünk a kórházba, eléggé kivoltam idegileg. Már vártak, nagyon rendesek voltak. Mondtam, hogy nem fogják elhinni milyen papírt hoztam, az van rajta, hogy elutasítottam a kezelést (ekkor már sírtam). Mondták, hogy most már ne idegeskedjek, felvesznek újra. Lázat mértek, lázam volt, jött az infúzió. Szerda reggel az osztályvezető mondta, hogy nyugi, ez egy új nap, ott a kórházban majd mindent megoldanak. Eltelt a szerda, csütörtök láz és minden egyéb történés nélkül, csak ígéreteket kaptam, hogy beszélnek az urológussal és összehívnak MAJD egy konzíliumot az urológussal. Kérdeztem, hogy mikor engednek haza, hiszen láztalan vagyok,urológusról semmi hír az  de csak mondogatták, hogy konzílium lesz és még pár nap láz nélkül, akkor mehetek. Nem hagytam magam! Péntek 14 órakor úgy döntöttem elég volt. A legfiatalabb doki nyakára szálltam, aki a végén nekiállt telefonálni. Persze kiderült, hogy az urológussal még mindig nem beszélt senki! A fiatal doki felhívta a saját főnökét, aki utasította, hogy hívja fel az urológust, aki közölte, hogy MAJD, ha megint gond adódna a vesémmel, akkor menjek el az urológiára. Minő meglepetés :) Ismét beszélt a főnökével, aki azt mondta, hogy ha nincs lázam, akkor mehetek. Szóval ugyan úgy lett minden, mint a nyáron.
Azóta sincs lázam, csak köhögök és folyik az orrom. Ezt a kórházban sikerült összeszednem. Hársfavirág teát iszom, pihenek, kicsit teszek-veszek, a lényeg, hogy már itthon vagyok. Könnyebben mozgok, mint a kórházban, szombat este még az utolsó céges bulira is el tudtunk menni :) Kicsi vacsi, kicsi zene, szóval még ki is kapcsolódtunk az őrület után.

Cukorterhelés és a többi

0 perces: 4,09 erre kaptam egy - jelet
60 perces: 6,24
120 perces: 4,62

Egyébként tele van a leletem + és - jelekkel.
Utánanéztem, a fehérvérsejt és vörösvérsejt emelkedés terhességnél normális, így azzal nem foglalkozom, de vannak olyanok amik furák.
Bármikor mérték, a vérnyomásom mindig alacsony volt, erre a Neutrofil értékem magas, amire azt írja a net, hogy a MAGAS vérnyomás eredménye!
Vérszegénységet is mutat a lelet, valamint túlzott szénhidrát, illetve zsírbevitelt a triglicerid és koleszterin magas értéke. A CRP is magas (ultraszenzitiv van odaírva) ez valami gyulladás. Érdekes, mert erre a net azt írha, hogy 8 alatt jó, így a 9,9 értékem nem tűnik soknak, de a leleten az van, hogy 5 alatt jó. Lehet, hogy a többi + vagy - eltérés sem olyan drasztikus, mint látszik, mert a leletemen meghatározott referencia tartományok elavultak?
Bár tudtam, hogy a szőlőben sok a szénhidrát, mégis kilószámra ettem, nem bírtam ellenállni :(
Úgy döntöttem, ennek vége! Pici vagyok, a gyomromtól indul a pocakom, már terhesnek érzem, pedig ez korai még! Van rajtam 9 kiló, bár még a legkritikusabb apukám is csak +5 kg-t saccolt, szóval nem látszik, de kezdem érezni, hogy mostantól odafigyelés jön kaja és mozgás terén is!

Urológus mókus

Ma ismét jártam kontrolon az urológián. Vizeletem negatív, kicsit opálos és a ph 8, ami annyira nem tetszett a dokinak, mert a lúgos vizeletben könnyebben szaporodnak a bacik. Konkrétan megkérdezte, hogy eszem-e elég húst!? Mondtam neki, hogy szerintem igen, majd mondta, hogy biztos, hogy nem iszom elég vizet. Azt sajnos tényleg nem. Csinált uh-t, mondta, hogy van egy kis tágulat, de csak kicsi, 2 hónap múlva kell csak menni, ennek örülök!

A pocakom néha kicsit fura, mert úgy érzem néha nagyon feszül és néha olyan keménynek is érzem. Kicsit sok a néha ;)
Az apró dübögéseket érzem, ilyenkor azért megnyugszom.

Nem merem...

Olvasok sok sikertelen próbálkozásról, sok kudarcról, feladásról, gondról. Átérzem mindenki fájdalmát, mert nem volt az olyan régen, hogy én is abban a cipőben jártam. Sosem fogom elfelejteni honnan indultam, miken mentem keresztül, de a saját 8 évnyi sikertelen próbálkozásai után most mégis itt vagyok terhesen és erre számomra csak egy magyarázat van, az pedig Győr. De hogy mondhatnám felelősséggel bárkinek is, hogy kövesse a példámat és menjen Győrbe? Tudok olyanról, akinek nem jött be Győr, legalább is azt tudom, hogy elsőre nem sikerült, de azt nem tudom, hogy próbálták-e többször. A váróban ültem, mikor egy hölgynek nem sikerült az inszem, természetesen egyikőjük problémáját, élethelyzetet sem ismerem konkrétan, de szeretném hinni, hogy a mi csodánk másokkal is megtörténhet, sőt, nagyobb csodákat is el tudok képzelni :)
Nem fogom mondani senkinek, hogy menj oda és tedd ezt vagy azt, mert nem merem, de annyira szeretnék segíteni, mert hát megiscsak itt vagyok én és Kata, akit követtem Győrbe és a baba a pocakomban. Nekünk és egy nagyon kedves ismerősömnek, valamint az ő szomszédjának is elsőre sikerült a lombik Győrben. Az ismerősöm azt mondta, hogy Győrből mindenki babával jön el.
Egy kicsit át kell írni a mindenki által ismert mondatot, hogy legyen értelme a mai bejegyzésemnek: "nem mondhatom meg senkinek, elmondom hát mindenkinek"
Valahogy így :)

Ami tegnapról lemaradt

Szúrás után azt mondta a doktornéni, hogy a méhlepény hátul van, mélyen! Úgy látom az én méhem egy vándortábor. A lepény eddig volt már elöl, hátul, most meg igaz, hogy hátul, de mélyen!
Mikor kijöttem és lepihentem, elmeséltem B-nek, hogy jobb oldalt szúrtak meg, aztán itthon láttam, hogy bal oldalt. Érdekes az emberi agy! Sajnos most nem kaptunk képet, de nagyon szépen látszott a profilja, mikor szúrás után megnézte és megmérte az orvos.
Folyamatosan ég a gyomrom, rossza a szám íze és minden ételt keserűnek érzek. Azt hittem, ha eddig minden gyomorbántalmat megúsztam, most már nem lesz semmi.
B egy angyal, tegnap is körbe ugrált, csak mondjam meg mi kell, ő hozza. Szegény totál ideges, ha van valami "bajom", így bevett este egy Frintint, hogy tudjon aludni, mert neki dolgozni kell menni. Mondtam neki, hogy nincs semmi bajom, nyugodjon meg, csak most ilyen furán vagyok, de biztos elmúlik hamar! Ma nem volt hasmenés és végre éhes is vagyok :)

A szúrás

Nagyon izgultam. Nagyon, nagyon! Próbáltam erőt meríteni az eddigiekből, hiszen szúrtam már hasba magam, gondoltam az érzéstelenítőt meg sem érzem, aztán a többit sem, de nem így lett. Csípett az érzéstelenítő és máris jött a következő, ami bár nem fájt, de nagyon kellemetlen. A szúrás után levert a víz és csak vártam, hogy vége legyen. Mindenki nagyon kedves volt, doktornő a szúrás után csinált egy alapos ultrahangot, mikor végzett, mondta is, hogy visszajött a színem :) Mindent renben talált. Ő még mindig fiatalabbnak mondja a babát, mint a saját dokim. Akkor most mit vegyek alapul? Itt azt mondták, hogy 13+1 napos, fiatalabb 5 nappal a papírformához képest. Kérdeztem, hogy ugye ez nem gond, megnyugtatott a doktornő, hogy nem. A saját dokim szerint pedig ma 13+3. Nem az itteni 2 napon agyaltam, hanem azon, hogy még fiatalabbat mint a papírforma.
Lepihenhettem szúrás után, B bejöhetett, kértem hozzon nekem egy pohár vizet. Kicsit pihentem, voltam wc-n, még mindig a popsin pisilős műsor volt. Visszadőltem, de nagyon menni akartam, úgyhogy mentünk. Kiértünk a kocsihoz, én meg éreztem, hogy hányni fogok. Nem volt zacsi a kocsiban, így fél liter "folyadékkal" teletöltöttem azt a kis mini hűtőtáskát, amit a gyógyszertárban adnak (mi vizet vittünk benne) szóval ki kellett dobni :(
DE valahogy már most közelebb érzem magamhoz a babát, mert aggódom :)
Remélem minden renben lesz vele!!!
Én még nem vagyok a toppon. Hasmenésem van, éhes vagyok, de nem kívánok semmit. Sebaj, majd alakul.

Otthon, édes otthon

Folytatom a kórház sztorit, de csak röviden, mert épp kezdem magam túltenni az ott történteken.
Ott hagytam abba, hogy vasárnap jön majd a dokim, mert ügyeletes. Jött is, a reggeli vizit után beszéltem vele. A reggeli viziten az egyik doki az ágyam mellett állva (vérvétel és minden egyéb vizsgálat nélkül) úgy döntött, hogy mivel vérzek (minimálisan szivárgok valahonnan), megemeli az utrogestan adagomat 1x3-ról, 3x2-re. Ezek után maradt ott a dokim és rákérdeztem, hogy most ez így jó lesz-e. Azt mondta támogassuk a terhességet, emeljük meg az adagot és majd jön még és csinál ultrahangot. Meg is nézett, igaz, hogy csak este 10-kor és már nem látott hematomát sem, így csak annyit mondott, hogy fekvést ajánl. Másnap mikor rákérdeztem, hogy nem lehet-e, hogy az utro felmarta a hüvelyfalát és onnan jön ez a valami, akkor azt mondta, hogy az nem csinál ilyet. Én nem így hallottam, de nem tudtam mit tenni, inkább legyen a megemelt adag.
A hétfői viziten már arról volt szó, hogy áttérünk a tablettás antibiotikumra és kedden hazamehetek. Nem részletezném, a nővér idiótaságát, nekem kellett utánajárni, hogy kapjak gyógyszert, nekem kellett erősködnöm, hogy végre beadják a saját progi injekciómat és a zárójelentéskor is műsorozott egy sort.
Hétfőn még elküldtek egy ultrahangra, de nem a folyosón lévőbe, hanem leküldtek az orvosi rendelőbe, ahová az utcáról járnak be. Vártam a folyosón, majd 15 percen bugyi nélkül a vizsgálóban, mert a doki a szomszédban beszélgetett. Míg várakoztam és nézelődtem, azt vettem észre, hogy NINCS FÜGGÖNY :) no sebaj! Jött a doki, akinek az asszisztense felolvasta miért vagyok ott, hány hetes terhes vagyok. Ezt tőlem is megkérdezte. Mondom 9. Kérdezi, mikor volt az utolsó menszesz első napja. Mondom mikor, erre elkezd számolni és közli, hogy 10 hetes terhes vagyok. Mondom neki, hogy a nőgyógyászom mondta a 9-et, erre elkezdett velem vitatkozni, hogy ez matematika, ez nem annyira bonyolult....aztán elkezdte, hogy nem is érte, hogy mit keresek ott, elmeséltem újra, amit már az asszisztens felolvasott neki, de már akkor elfordítottam a fejem és monoton felelgettem, így kicsit talán észrevette magát, mert hangnemet váltott, majd megmérte a babát és közölte, hogy a méret alapján valóban 9 hetes. Tényleg? Minő meglepetés!!! Tiszta ideg voltam mikor kijöttem. De ott bent volt egy pillanat, amit nagyon élveztem, mikor felém fordította a monitort és babóca keze lába izgett mozgott és 25 mm volt a mérete! :)
Aztán már csak várni kellett, hogy másnap legyen.
Kedden 11 után valamivel "szabadultam", de úgy éreztem, hogy mintha 1 hónapot lettem volna bent. Akkora már kővé összeállt a nyakam és 2 napja fájt ettől a fejem, derekam, de már nem akartam semmit csak hazajönni. Hétfőn már az uh után nem véreztem, de ezt nem is kérdezte senki! Beültem a kocsiba és zokogásban törtem ki. Szegény B. nagyon megijedt, kérdezgette mi történt. Mondtam neki, hogy nagyon megviselt ez a pár nap :(
Itthon 2 nap saját ágyban fekvés után a nyakam, fejem helyreállt, tegnap már hőemelkedésem sem volt.
A védőnőt csak 2x mondtam le, szegény szerintem nem hiszi, hogy miken mentem keresztül, mert kérte, hogy hozzam a zárójelentéseim hétfőn :)
Ja, egyébként tegnap visszamentem az urológiára kontrollra, ahol a papíromra már csak a bal oldali vesében pangás láthatót írták és diagznózisként, a húgyúti fertőzés nem meghatározott helyen szerepel, miközben a vizeletem totál negatív! Mondta a doki, ha belázasodnék, menjek vissza. Jaj de vicces! Mondom a dokinak, hogy a múltkor is ide jöttem vissza és hogy jártam? Visszaküldtek a nőgyógyászatra! Erre azt mondta, hogy nem baj, menjek az urológiára! MINEK, KÖNYÖRGÖM???? Aztán azt is mondta, hogy 2 hét múlva kontrollra vár! Na lassan csak túl leszek ezen. Most itthon fekszem és pihenek. Tegnap reggelre is volt a betétemen valami rózsaszínes valami, aztán azóta sem.
Ma vagyok 10 hetes terhes :)

Láááz

Próbálom röviden :) de nem fog menni!
A keddi görcsről csütörtökre virradóra (konkrétan éjfélkor) kiderült, hogy valószínűleg nem kaja okozza, mert ismét jelentkezett és elég duván, így mentünk az ügyeletre. Ott mikor megmondtuk, hogy terhes vagyok azonnal a nőgyógyászatra küldtek, ahol mindent renben találtak, így mehettem vissza a sürgősségire, ahol vettek vért, adtam vitelet mintát. Mondta a doktornő, aki meglepően fiatal volt, hogy az eredmény kb 1-2 óra alatt megvan, mert még nem tudja, hogy vesekő vagy bél gyulladás. A fektetőbe vittek úgy, hogy semmi nem volt nálam B. pedig közölte, hogy azt a pár órát megvárja. Telt múlt az idő, aludni nem tudtam sem az izgalomtól, sem a sok hortyogástól ami körülvett. Egyszercsak jött a doktornő, hogy az eredmények fele már megvan, annyit lát, hogy gyulladás van, majd elment. Kezdett világosodni, de mivel óra sem volt rajtam, telefon se volt nálam, nem tudtam hány óra és még B-t sem tudtam hívni. Aztán csak reggel lett, addig lement két infúzió, még mikor bekerültem a sürgősségire, vénásan kaptam nospat a fájdalomra, de mást nem mertek adni, viszon a fektetőben nem múlt a fájdalom úgyhogy kb 2 óra alatt (ezt utólag számoltam ki) sikerült felhívni a nőgyógyászatot és így kaphattam 1 adag algopyrint. Nos reggel lett, nekem pedig ki kellett menni a mosdóba, úgyhogy felkeltem és kimentem, aztán a nővérpultnál láttam, hogy fél 6! Jesszus mi lehet B-vel? Kinéztem de nem volt sehol, gondoltam hazaküldték, legalább neki megmondták mi a helyzet, de kicsivel később beállított :) Jól sejtettem, ő jobban informált volt mint én! Volt otthon, hozott enni, inni! Neki elmondták, hogy reggel 7-kor lesz egy uh, ahol is a vesekőben maradt magával a doki. Látott tágulatot itt-ott, de követ nem. Ekkor azért kicsit kezdtem újra érezni az oldalam. Kaptam egy nagy adag infúziót nospával fűszerezve és egész jól lettem, a fájdalom elkezdett középtájra húzódni. Azzal engedtek el, hogy hívnak egy mentőt és elvisznek a SOTE urológiai ambulanciára. Mondtam, hogy köszi, de inkább kocsival átmegyünk. Átmentünk. Kismillió ember levegőtlen helyen, borzasztó volt az egész. B szólt az egyik asszisztensnek, hogy veszélyeztetett terhes vagyok ( ezt az egyik papíromon láttuk), így egész hamar bejutottunk, ahol ismét csináltak uh-t, ismét nem láttak semmit, szóval hazaengedtek azzal, hogy nospát és algopyrint vehetek be, ha lázas lennék menjek vissza. A saját nődokimat hívtam, ő is megerősített az algopyrinben, úgyhogy kiváltottuk. Estére azonban belázasodtam, 37,7. Gondoltuk ez csak a kimerültség, hiszen nem aludtam semmit, de aztán 38,6-ra ugrott. B hívta a nődokim, ő mondta, hogy ez sajnos normális, algopyrin 6 óránként szedhető + hűtőfürdő, más gyógymód nincs. Egész éjjel küzdöttünk, szegény férjem ott ugrált körülöttem, hogy mit hozzon. Borogatás, tea, víz? Segített a hűtőfürdőnél is, de nem sikerült lenyomni a lázat, csak az algo után 1 órával ment le, de már indult is vissza. Pénteken el kellett mennie dolgozni, de ígérte, hogy siet haza. A reggeli fél 8-as algopiri egész jól bírta, majdnem 3 órán át volt 37,7, de aztán ez is megindult, hiába próbáltam magam hűteni. Mire B hazaért 39,4-lett. Bevettem az algopirit, pont letelt a 6 óra. B nap közben beszélt a nőgyogyimmal, aki azt javasolta, hogy menjünk vissza az urológiára, ott felírnak antibiotikumot. Visszamentünk kb 1,5 órát vártunk, vizeletből megállapították, hogy valóban antibiotikumra lesz szükségem, de menjek vissza a nőgyógyászatra, majd ott felírják! Visszamentünk, 2 órát vártunk, mire egy doktornő kikelt magából, hogy hülyék dolgoznak az urológián, miért nem írtak fel semmit!!! Mondtuk nem tudjuk, mi csak antibiotikumot szertetnénk és itt sem vagyunk, mire közölte, hogy befektet, infúzióban kapom majd és csak hétfőn vagy kedden mehetek haza. Egész jól telt az este, megkaptam az 1 liter cuccot, B jött-ment, hozott mindenféle cuccot otthonról. Ma, szombat reggel kaptam egy kisebb zacsi infúziót, aztán valamikor a reggel folyamán elmentem pisilni és jött egy kis vér, úgyhogy azonnal kértem egy orvost, hogy jöjjön és nézze meg honnan jön. Csinált uh-t, van egy kis hematomám, az vérezhet, de a babával minden ok. Azért, hogy megnyugodjak, bekapcsolta nekem a szívhangot. Akkor hallottam először és megtörtént, amire vártam, könnyekben törtem ki, most is könnyezem, ahogy leírom. Szenzációs volt az a hang, ráadásul olyan jól látszott, mint még soha, egész babaforma volt :) Most ágynyugalmat írtak elő mást nem is nagyon lehet a kórházban csinálni, nekem viszont sűrűn kell pisilni, szóval most kicsit kevesebbet iszom, a nem látható vesekövem annyira nem izgat, mint a baba.
Összefoglalva rengeteg fiatal orvossal találkoztunk, csak a nőgyógyászaton nem, viszont a sürgősségin a nővérek és beteghordók minősíthetetlenül beszéltek az idős betegekkel és betegekről. A lényeg, hogy a vérzés miatt jókor voltam jó helyen, nem kellett kocsiba szállni, autózni és izgulni, míg jött egy orvos és megvizsgált. Görcs nincs, csak belenyilallós szurkálás majdnem középen. Várom, hogy a vérzés elmúljon. Holnap pont ügyeletes a saját dokim itt a kórházban, majd jól kikérdezem a hematomáról.

Gumimaci

Tegnap végre megismerhettük azt a nőgyógyászt, akinél szülni fogok :) Tündérborgárvirágszál a dokinéni! Nagyokat hüledezett az előéletünk miatt, mindent felírt magának, majd jött a rettegve és izgulva várt ultrahang. B természetesen bejött velem. Míg én átöltöztem és felfeküdtem a vizsgálóra, addig ő az orvos asztalánál marad a paraván mögött, aztán mondta neki a dokinéni, hogy le fogja oltani a villanyt és akkor jöhet :) Először megdöbbentő volt, hogy babóca már mekkora, milyen nagy, aztán azt vettem észre, hogy igaziból csak egy foltot látok, még semmi konkrétat, de utána megpillantottam a kis szívét és megnyugodtam. Dokinéni végigmutogatta mije hol van, láttuk a köldökzsinórt, a szikhólyagot, megmutatta a végtagbimbókat, mutatta, hol a feje és nekem egyből egy gumimaci jutott róla eszembe. 1,89 cm, mérete alapján pedig tegnap volt 8+3. B-nek is nagyon tetszett amit láttunk, nagyon aggódott, hogy nem jöhet majd be, de kérdés, kérés nélkül működött minden. Még megnézett az orvos belülről alaposan, petefészkek is rendben, minden ok. Ultrahang után visszaültünk az asztalához és átbeszéltük mik a következő lépések. Az asszisztens még az adatok felvételekor megírta a vérvételes beutalókat, úgyhogy arról csak említést tett, szólt, hogy keressem fel a körzetünk védőnőjét és kifejezetten ajánlotta az Istenhegyi Klinikát és a kombinált vagy integrált tesztet. Mondtuk neki, hogy mi CVS-t is szeretnénk, egyből mondta, hogy akkor mi a biztosra megyünk :) Természetesen jelezte, hogy van kockázata, de szerinte is az biztosabb, mint a statisztika, úgyhogy mivel Audrey-nak köszönhetően tudom, hogy a Honvédban pont szabin vannak, mikor menni kéne, marad a fizetős variáció! Sebaj, hamarabb lesz eredmény!
Íme ő gumimacisága :)

Nyafogok 1. és bejelentkeztem

Az elmúlt napokban, lassan 1 hétben, elég furán vagyok. Múlthét kedden bekajáltam a maradék rizses lecsót, ami egész éjszaka távozni kívánt belőlem, így a wc-n csücsültem hajnalig. Szerdán a popsin pisilős hasmenést adtam elő, nem sokat javult a helyzet csütörtök-péntek. Szombaton a reggeli hasifosi után úgy döntöttem szigorú diétára fogom magam. Pirítós, keksz, krumpli. Ennek meg is lett a hatása, mert csak este kellett wc-re mennem és már szilárdult a dolog (BOCSI!!!). Vasárnap is jobb lett a helyzet, ebédre már rántott husit ettem rizzsel és vacsira már nem csak üres pirítóst. Ma is javultam, de még nem tuti. Nem akartam dokihoz menni, főleg így, hogy javulgatok, meg a háziorvosunk amilyen fura fazon, azon kívül, hogy beutalókat osztogat olyan helyekre, ahol nem fogadnak, még a végén nem tudom hol akarna kivizsgáltatni, ehhez meg most nincs bennem hajlam. Beteg emberek között üldögélni több órát terhesen. Az utóbbi pár napban úgy ébredek, hogy farkas éhes vagyok, illetve ég a gyomrom. Ma reggel kicsit vissza is kellett dőlnöm az ágyra indulás előtt, mert nem voltam valami jól. Nem mondanám, hogy kifejezetten émelyegtem volna, de valahogy a közérzetem sem volt a toppon. Gondolom minderre ez a nagy meleg is rátesz egy lapáttal! A fejem folyamatosan fájdogál, pedig én egyáltalán nem vagyok fejfájós, ezt kicsit nehezen viselem (ezt is :) )
Melóban van cola a hűtőben, így lenyomtam egyet, hogy jobb legyen a gyomrom. Összeragadt tőle a szám :( Egyébként sem szeretem annyira, de mondták, hogy jó a gyomornak és végül is jobban lettem.
Még mindig szurkálódok itt-ott, hol erősebben, hol nem, de remélem ez még mindig jót jelent.
Fáradékony vagyok, és sokat aludnék, de a sok pisiléstől és melegtől nem igazán megy. Szombaton kitakarítottunk mert már nagyon ráfért a házra, de úgy, hogy nekem csak a fürdőszoba szép lassú sikamikálása, törölgetése volt a feladat, B. minden egyebet megcsinált helyettem. Nem is tudom, hogy csinálják azok, akiknek nem ilyen tündérke a párja. Óvatosan ülök le, kelek fel, fordulok, vigyázok magamra, de azért fura, hogy odabent már dobog egy szívecske :)
Ma kaptam először abból a szuriból amit mostantól nem 2, hanem 5 naponta kell csak szúrni. Pont jókor jött a váltás, mert már nem nagyon éreztem a popsim. A hasam épp nem nagyon kék-lila foltos a Clexane-tól, vannak ilyen időszakok :)
És akkor a nyavalygást azt hiszem itt be is fejeztem :)
Úgy gondolom ez a fajta nyűgösség abból is ered, hogy bár hiszem és tudom, hogy ő ott van, valahogy még mindig megfoghatatlan az egész. Apró félsz motoszkál bennem, hogy marad-e velünk, ugye minden rendben van, ugye minden rendben lesz!
Jövőhét hétfőig marad ez az állapot, mert akkor kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, ahová bejelentkeztem :)
Ennél a doktornőnél szeretnék szülni. Még sosem láttam, de barátnőm nála szült és meg volt vele elégedve, csupa szépet és jót mesélt. A bejelentkezés nem volt egyszerű, de ezen már senki nem lepődik meg, ha rólam van szó, igaz? :D Felhívtam a rendelőt. Felvette egy férfi hang. Én bemutatkoztam, mondtam kihez szeretnék bejelentkezni, ő nem mondta, hogy kicsoda, csak visszakérdezett, hogy kihez akarok menni. Elismételtem :) Kaptam időpontot. Kérdezi, hogy első vizsgálat, mondom igen, kérdezi, hogy terhes, mondom igen, erre ő: Jaaaaj akkor ugrott az egész, megadom a doktornő mobilját, hívja fel, hogy vállalja-e! Nem gond, hívom a dokinénit, aki csak annyit kérdezett, hogy mennyi idős terhes vagyok, majd nevetve mondta, hogy nyugodtan kérjek időpontot. Visszatelefonáltam, megkaptam a korábbi időpontot újra :)
2013.07.01. 16:45. Nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz pötyi :) B. természetesen jön velem :) közölte, hogy semmilyen ultrahangról nem akar lemaradni! Ja és nem is ő lenne, ha nem kolbásznak vagy krumplinak hívná pötyit odabent. Hiába, imádja a hasát :D

A háziorvos esete Tóth Marival

Na jó, Tórh Mari nincs is benne a történetben, de a Clexane igen! Elmentem a körzetihez azzal a kitöltendő papírral, amit Győrben kaptam, hogy legyen Clexane-om. Bementem, megkérdezte, hogy mit adhatok? Mondom neki, hogy én biza nagyon úgy néz ki, hogy terhes vagyok :) erre azonnal nyújtotta a kezét és gratulált :) Az asszisztensén is láttam, hogy örül, nagyon aranyosak voltak. Elkezdtem felvezetni, hogy mire van szükségem, adom neki a kitöltendő papírt is. Kérdezi, hogy akkor ezek szerint találtak magánál végre valamit? Mutatom neki a győri papír megfelelő sorát, amiből én egy kukkot sem értettem, de úgy látszott, hogy ő se sokat. Elkezdte keresgélni, hogy mi az az MTHFR, közben az asszisztense megírt nekem egy receptet, de már akkor mondta, hogy ez nem lesz jó, mert azt írta rá, hogy a nőgyógyász ajánlotta, majd felpattant, keresgélt a szekrényben és megajándékozott 2 teljes doboz Clexane-nal + 8 ampulla Fraxiparine injekcióval, hogy ne náluk romoljon meg :) A doki elkezdte kitölteni a belgyógyász konzultációs lapot, majd közölte, hogy mivel ő a belgyógyász, ezt magának írja, de ő nem is ajánlhat ilyet, így írt egy beutalót a Honvéd Kórházba a Haemophylia laborba, hogy ott adjanak nekem ajánlást és el ne jöjjek onnan míg nem foglalkoznak velem.
Az egyik szemem sír, a másik nevet :) Tudtam, hogy nem fog simán menni, de hogy ennyire!

A mai tesztemen a 2. csík majd leugrott, mert olyan erős :) Úgy látom, a pár naponta teszt lesz az idegnyugtatóm az ultrahangig :)
Tudom, hogy van aki unja, de nekem ez jó :)

Győr 4. (5. lombik 3.cn) Türelemjáték

7:30-ra megérkeztünk, ahogy elő volt írva. Bejelentkeztem, a hölgy megismételte, amit a telefonban is mondott, hogy uh 9:30. Vérvételkor megkérdezte a főnővér (ő vett vért), hogy hányadik napon vagyok? Mondtam 3., megkérdezte, hogy akkor ciklus szelekció? Erre csak néztem, majd mindketten mosolyogtunk, mert én tényleg nem tudtam, hogy miről beszél, neki meg tetszett, hogy nem vagyok olyan okos :). Azt mondta, hogy szereti, ha valaki azt csinálja amit mondanak, gyere vérvételre, én meg megyek, szerinte az ilyenek hamar terhesek lesznek. Mondtam neki, hogy akkor ebben most meg is egyeztünk! Egyébként vicc, de tényleg nem tudom, hogy mi lehet ez a ciklus szelekció! 
9-kor mentünk vissza az épületbe, hátha jól halad a sor.
10:15-kor kerültem sorra, előttem talán 1 valaki volt csak! A várakozás kicsit nehezen ment, B. már elég nyűgös volt. Ő ragaszkodik hozzá, hogy velem jöjjön, várni viszont utál! Mondtam neki, hogy próbáljunk hozzászokni az itteni "nyugodtsághoz", de már én se nagyon bírtam :)
Én a következőt hallottam, mikor bejött a doki: aha, ő a pcos kislány! Vagy valami ilyesmi! Mivel nem is értettem biztosan, nem mertem visszakérdezni, de legközelebb rákérdezek! Akkor most tényleg ez a bajom? Mindig egy lépéssel le vagyok maradva :) Az uh-n kicsit ledöbbentem, mert csak sorolta a számokat, majd összesen 12-t számolt, öltözhettem is, vár a szomszéd szobában! Ott azt mondta, hogy összerak nekem valamit. Remélem babáta gondolt! Elmondta, hogy legközelebb hétfőn kell menni, leírta a Gonal adagolást. Most rákérdeztem arra, amit a múltkor elfelejtettem, férjem eredménye és HBA teszt. Minden ok :) Andrológia: N, HBA teszt 95%, túlélés 80%. 
Egy dolog kicsit aggaszt, ami a papírom tetején van: "FSH 10 alatt, de LH 13!!" így 2 felkiáltó jellel. A doki nem nagyon tette szóvá, talán nem is akkora gond?
A beavatkozáshoz azt írta IVF / ICSI + WOW
Mi az a WOW? Azon kívül, hogy hűha, de terhes lesz Popi :D ?
Doki bácsi odaadta a pakkomat, mentem a recepcióra a receptekért. Gonal + Prednisolon. Ott mondta a hölgy, hogy hétfőn ismét lesz vv. 7:30, uh. 9:15, de inkább 9:45 :) és egy hüvely tisztaság vizsgálat is lesz. Ezt követően fél órát vártunk a receptre, mert új a rendszer, majd mivel Győr is fel van túrva, kicsit keveregtünk, de eljutottunk a gyógyszertárba. Ott közölte a hölgy, hogy rossz a recept, mert teljes ár van rajta bejelölve, így hátra ment, majd visszahozta úgy, hogy tollal be volt jelölve egy újabb négyszög és így 29.710.- Ft-ot fizettem a 70 ezer helyett! Remélem tényleg így a helyes!
Prednisolon van itthon, azt nem váltottam ki.
Elolvastam már, hogy hogyan kell használni a "tollam", remélem nem lesz gond a beadásnál. Ma már szúrni kell 187,5-öt! Azt kérte az orvos, hogy ha lehet, mindig ugyan abban az időben adjam be, így én a fél 5-ben maradtam magammal, mert akkor tájt sikerül általában hazaérnem.
Tényleg elkezdődött :)

Sok filózás, egy telefon

A hét végén végre szavakban is megfogalmazódott egy kérdés, ami napok óta motoszkált a fejemben. Mikor a HSC után felébredtem és azt mondta a nővérke, hogy ne ijedjek meg, ha kicsit vérzek, mert eü kaparást is csinált a doktor úr, akkor ezt csak hallottam, de nem gondoltam át, mit is jelent.
Szombatra már konkrét kérdésként jött elő, hogy ha ez valóban megtörtént és volt nekem ilyenem, akkor miért is várom, hogy megjöjjön május elején? Amennyiben megcsinálták a kaparást, akkor nincs mim leváljon, tehát új ciklus indult. Először B-nek tettem fel a kérdés, hát hogy is mondjam csak, furán nézett, hogy ezt valóban neki kell-e megválaszolnia. A "nem tudom" válasza után inkább visszakérdezett, hogy ha most e miatt csúszunk 1 hónapot, akkor csak februárban lesz gyerek? Majd közölte, hogy ne mááár, ő azt hitte, hogy hamarabb! Hű de türelmetlen lett! :)
Ma reggel felhívtam az Intézetet és bár sejtettem, hogy lehet hülyének néznek, valahogy csak feltettem a kérdést, hogy volt-e nekem ilyen beavatkozásom és akkor most hogyan lesz ez a mensi kérdés.
Azt a választ kaptam, hogy volt, de csak egy kicsi, így várjam nyugodtan, mert meg fog jönni :)

Győr 3., avagy az én méhem David Copperfield!

A műtét utáni konzultációt azzal kezdte a doki, hogy a méhem neki David Copperfield. Az első reakcióm ijedtség volt, aztán megértettem miért mondja. No de kezdjük az elején! Bocsi, ha hosszú leszek, kicsit megviselt, így le kell írnom részletesen :)
8-ra kellett menni, 8-ra ott voltunk. Ki kellett tölteni pár papírt, feltüntettem a vélt gyógyszerérzékenységem. Történt ugyanis, hogy kisgyermek koromban fel kellett szúrni a könnycsatornáimat. Belecseppentettek valamit a szemembe, ami azonnal belobbant, így a következőket közölték, "Anyuka! Jegyezze meg, a gyerek atropin érzékeny"! B. megkérdezte a pultnál, hogy meddig jöhet velem, amire az volt a válasz, hogy a műtőbe nem lehet bemenni. Tényleg? Minő meglepetés! Köszi a semmit! Valamikor 9 előtt, még fel kellett menni ultrahangra a műtét előtt. Megkérdeztük, az emeletre B. feljöhetett, a váróban várt rám. Ott nem csak a saját dokim jött be a szobába, hanem még valaki, gondoltam azért, mert ő is ott lesz a műtétkor. Nem mutatkozott be, azért köszöntem neki, majd lelkesen belevetették magukat a monitor nézésbe és magyarázásba. Próbáltam megjegyezni  legalább 1 szót, amit hallottam, de nem sikerült, azt viszont éreztem, hogy nagy gond van, mert a hátsó fal ilyen meg olyan és az első fal meg amolyan, szóval gáz az egész és miómám is van, amire ez az új doki is csak legyintett, mint korábban a sajátom, mert aprócska, majd felmerült még valami, ami lehet, hogy csak egy vastag véna, szóval xyz és zyx áll fenn! F@sza, a lényeget levettem, odabent gondok vannak! Ismét megkaptam a kérdést, hogy a sok-sok petesejtemből miért kaptam csak annyit vissza amennyit és hol van a többi!? Mondtam ismét, mint az első találkozáskor, hogy nem tudok ezügyben segíteni!
Fél 9-re volt kiírva a műtét, de csak 9 körül mehettem átöltözni. Úgy rémlik, hogy 9:05 volt, de visszagondolva már nem is tudom hogy volt :)! A mosdóban még eszembe jutott Rita, hogy fogok rá gondolni, de bevallom később lefoglalt a két hölgy a fejem felett! Felvettem a kis hátulkötőst, lábzsákot és kissatyeszt. Meg kell mondanom, egész jól állt :) Mikor kiléptem az előtérbe, már terelgettek is serényen a műtő felé, fel az ágyra. Ahogy felfeküdtem, megláttam a képet a fejem felett. Nagyon aranyosan, egy kisfiú és kislány kép van feltéve, megdöntve úgy, hogy aki felfekszik, azt lássa, ne a fehér plafont :)
Megkérdezte egy hölgy, gondoltam az aneszteziológus, hogy van-e gyógyszerérzékenységem, így elmeséltem a gyerekkori sztorit. Furcsállotta, de nem szólt, bekötötte az infúziót, majd érkezett egy másik hölgy, aki  közölte, hogy ő az aneszteziológus és megkérdezte, hogy van-e gyógyszerérzékenységem. Ismét előadtam a régi sztorit. Ezek ketten megbeszélték a fejem fölött, hogy van ilyen, bár ritka mint a fehér holló és adhatnának mást is, de az lejárt és van még valamilyen anyag, ami meg nekik sosem volt. Majd valami olyasmit mondott az aneszteziológus, hogy akkor szép feladat lesz, vagy valami ilyesmi, szóval nem éreztem nagy nyugalmat, de már lőtték is az altatót, ami meglehetősen kellemetlen volt először, mert köhögtetett. Az anesztes mondta, hogy nyugi ez mellékhatás mindjárt alszom. Így is lett. Az őrzőben ébredtem, kapart kicsit a torkom, kérdezték jól vagyok-e, fáj-e a hasam. Jeleztem, hogy jól vagyok és nem fáj semmim. Mikor először az órára néztem 10:05-volt. Ébredeztem, ébredeztem, de valahogy mindig visszazuhantam, majd erős hányingerre keltem, de nem volt ott senki, akinek szólhattam volna. Fészkelődtem egy kicsit, majd jött egy hölgy, kérdezi hogy vagyok, mondom neki, hogy hányingerem van. Ezt egy tálca átadásával és egy "látom rosszul van, nagyon fehér" mondattal konstatált és megemelte az ágy háttámláját. Öklendeztem, de nem jött semmi. Megpróbáltam visszaaludni, de így a megemelt háttámlával nem volt kényelmes. Meg akartam kérni a hölgyet, hogy tegye ismét vízszintesbe az ágyam, de valamiért mégsem tettem. Kaptam közben az infúzióba valami cuccot, gondolom azért, hogy csillapítsa a hányingert. Egy idő után arra keltem, hogy törölgetik a karom, ahol be volt kötve az infúzió és még azt is láttam, hogy tiszta vér, de aztán nem foglalkoztam vele. Mértek vérnyomást, mondták rendben. Ismét keltem, mondtam, hogy kimennék a mosdóba. Várnom kellett még egy kicsit, mert valaki pont volt a mosdóban és még az infúzióból is volt, de aztán csak szabad lett a mosdó és az infúzió is lecsöpögött, szóval sikerült kimenni. Éreztem még fekve, hogy vérezhettem alulról is, ezt megerősítette a látvány, mikor leszálltam az ágyról. Mondta a hölgy, hogy egészségügyi kaparást (de ronda szó) csinált a doktor úr, ezért vérezhetek kicsit. Mosdó után, már a fotelkába ültettek vissza, volt ott valami limonádé féle, mondták ehetek és ihatok. Köszi, a cuccom a szekrényben, bár nem éreztem, hogy tudnék enni, viszont a limonádéból ittam. Összeragadt tőle a szám, de reméltem jobban leszek, mert a hányinger csak nem tágított. Közölte a másik hölgy, hogy menjek ki, hányjak, mert az jó lesz mindkettőnknek. Nem tudom neki mennyivel könnyítettem volna meg az életét, nekem valószínűleg tényleg jobb lett volna. Mikor még mindig simogattam a gyomrom és gondolom a zöldbe forduló arcszínem is indokolta a következő reakciót...a hölgy felállt az asztalától, odajött hozzám és közölte, hogy menjek ki és hányjak. Mondtam neki, hogy nem vagyok e téren valami ügyes, erre jött a válasz, aki anya lesz az igen is ügyes. Puff neki, ezt nem lehetett megcáfolni egy ilyen helyen. Hiába dugdostam az ujjam, csak nem sikerült, viszont kellőképpen kiöklendeztem magam ahhoz, hogy jobban érezzem magam., így mikor visszamentem, jeleztem, hogy ha lehet, akkor én felöltöznék. Lehetett, de a branült nem akarták kivenni, mondták, hogy előbb menjek fel, beszéljek a dokival, aztán kiveszik. Ekkor talán fél 12 lehetett. B. már az ajtó előtt várt. Mondta, hogy többször érdeklődött, hogy bejöhet-e hozzám, de mire jöhetett volna én már kifelé jöttem. Másokhoz (transzferesekhez) bejöttek a férjek közben. Nem is gondoltam rájuk, csak furcsállottam, hogy miközben én mozgok, a nővérek nagyon tekergetik a derekam körül a lepedőt :) Ezek szerint kábult állapotban nem vagyok valami szemérmes :) Konkrétan mutogatnám a fenekem, de nem hagyták :).
B-vel felmentünk az emeletre, ott ültömben többször majdnem elaludtam. Próbáltam inni és pihenni. Arra jött egy hölgy és valószínűleg még mindig embertelen színem lehetett, mert azonnal megkérdezte hogy jól vagyok-e, majd jött még egyszer ugyan ezzel a kérdéssel és valószínűsítem, hogy lentről ő küldte föl az egyik nővért, aki szintén megkérdezte minden rendben van-e! Minden rendben volt, csak ültünk és vártunk. Kértem B-t, hogy a dokihoz jöjjön be velem és nagyon figyeljen, mert úgy érzem, hogy totál kába vagyok.
Ide most muszáj beillesztenem és elmesélnem valamit. B. hallotta, én csak ott voltam, de nem fogtam fel :)
Míg ott vártunk, egyszer csak odajött a főnővér egy kint váró férfihoz, akinek a felesége épp ultrahangon volt. Megkérdezte tőle, hogy kertes házban lakik-e, igen volt a válasz, majd közölte vele a főnővér, hogy 2 gyerek. B. totál kiakadt, hogy ezt most tényleg így közölték? Még kicsit hümmögtünk ezen, aztán továbbléptünk :)
Bementünk a dokihoz, illetve dokikhoz, mert a korábban látott dokibácsi ismét feltűnt. Mi a saját dokimmal ismét kezet fogtunk, ezt nem értettem, hiszen az UH-nál már megtettük ezt, de sebaj. B. az új dokinak bemutatkozott, gondolom az új doki most csak megmondta a nevét :) Nem emlékszem!
És ahogy kezdtem a bejegyzést, azt mondta a doki, hogy neki az én méhem David Copperfield. Közölte, hogy az ultrahanghoz képest, ahol is ez meg az látszódott, élőben minden a legnagyobb rendben volt. Nyálkahártya ok, első és hátsó fal ok, kimetszettek 2 csíkot, amit elküldtek szövettanra, majd ismét jött a kérdés. Hogy lehet, hogy ennyi petesejtből nem maradt semmi. Nem tágít :) Mondtam, hogy még mindig nem tudom!!!! Annyit tudok mondani, amit korábban is. A 16 illetve 24 sejtekből összesen 6 termékenyült meg, harmadik napra maradt, ami maradt, a többit nem tudták elvinni az 5. napig, vagy már korábban sem maradt belőlük semmi. Édes volt a doki, mert akkora számokban beszélt! Összeadta a 4 lombik összes leszívott petesejtjét és az összes visszaültetettet, így beszélgettünk kb hatvan-hetven valahány sejtről :):)
Doki bácsi belement a szakmába, nem értettem semmit, annyit vettem ki a szavaiból, hogy sok lehetőség van, majd meglátják melyiket kell alkalmazniuk. Kálcium csatorna megnyitása stb stb stb.
Felírták a D3 vitamint, és még valami szurit, amit meg kell hozatni és a következő ciklus 2. napján vérvételre kell menni, mert kezdődik a lombik. Nem hittem a fülemnek. Máris? Azt hittem még lesz az a bizonyos méh biopsziás ciklus is, de gondolom az eü kaparás miatt erre most mégsincs szükség. Szegény B. nem valószínű, hogy így el tud utazni, de nem bánja :) Hazajövet a kocsiban aludtam, hazaérve a kanapén aludtam, felébredtem, ettem, ittam, aludtam. Felébredtem fájt a fejem, aztán elmúlt, aztán erősödött, aztán elmúlt, szóval ki voltam rendesen. Ma még kába vagyok és már csak épp hogy szivárgok odalent, így lassan összeszedem magam és megyek a dolgomra. Kiváltom a vitaminom :) és mivel szabin vagyok, egy kis napozással rá is segítek a D vitamin hiányosságomra, de csak délután :)
Ma reggel B. nagyon édes volt, megkérdezte, hogy akkor mikor leszek terhes? Júniusban? Mondom neki, hogy nem, már májusban! Mondtam neki, hogy januárban szülök, mire megkérdezte, hogy idén már nem? Mondtam, hogy már nem :) Aztán még beszélgettünk kicsit és nagyon jó érzés volt úgy beszélni erről, mintha már tuti lenne :) Valami kapcsán szóba került, hogy mi lesz 9 év múlva, mire közöltem, hogy 9 év múlva én már rég újra dolgozni fogok és az ikrek meg iskolások lesznek!
Nem tudom mitől lettem ilyen bátor :)

Holnapi bekukk

Csütörtök reggel 8-ra kell menni, fél 9-re van kiírva a műtétem.
Ma éjféltől nincs se szilárd, se folyékony táplálék. Kérdeztem mit kell vinni, de semmi papucs, hálóing. Aranyos volt az asszisztens, akivel beszéltem, mert mondta, hogy száraz kaját vigyek, mert ébredés után lehet már enni, inni. Kérdeztem mire gondol, erre ő: hát ne pörköltet galuskával :)
Ok, akkor valami jópofa szendvics...
Eddig be voltam tojva a műtéttől, most meg csak a kaja jár az eszemben :P

Műtét után 3 óra pihi. Gondolom utána konzultálunk!
Nem kérdeztem, de remélem!!!

Be vagyok....

...sz@rva :)
a csütörtöki műtét miatt
pedig még csak hétfő van!

Már most azon zizgek, hogy mikor lesz már szerda, hogy felhívhassam őket, mert szeretném már megtudni, hogy hányra kell majd menni csütörtökön.

Tudom nem szabad siettetni, hiszen mindennek eljön a maga ideje, szépen és sorban, de
türelem témakörben, most valahogy így vagyok :)

Találkozó szombat, telefon vasárnap

A Gólyahír alapítvány minden évben 2 találkozót tart azoknak, akik babára várnak. Addig nem kaphatsz örökbe babát, míg egy ilyen összejövetelen részt nem veszel! Találkozó van áprilisban és októberben. Tavaly októberben nem tudtunk menni, így úgy döntöttünk, hogy akkor most, szombaton. Az állt a meghívón, hogy 10 órától 15óráig tart, de mivel nem volt sorban a program megjelölve, csak az, hogy 12 órától mutatják be a legutóbb örökbefogadott babákat, így nem siettünk, gondoltuk odaérünk, mikor odaérünk. Szombat reggel már kicsit másként gondoltam, szerettem volna időben odaérni, de B-t nem akartam sürgetni, így megreggeliztünk, aztán megbeszéltük, hogy azért a lehető leghamarabb összeszedjük magunkat és megyünk, mondván minél előbb megyünk, annál előbb jövünk, hiszen B-nek még este be kellett menni suliba, szóval nem is maradunk végig. Nem is késtünk volna sokat, ha találunk parkolóhelyet, így pár kör után rákényszerültünk, hogy beálljunk a parkolóházba. Bementünk, ott segített egy hölgy, mondta, hogy már elkezdődött az előadás és nagyon sokan vannak. Néztünk egymásra, hogy akkor ez most kicsit kellemetlen, hogy elkéstünk, de gondoltuk, majd bemehetünk hátul. A hölgy odakísért egy ajtóhoz ami persze nem a hátsó volt, hanem a legelső :) így mikor beléptünk, csak kb. 600 ember látta, hogy mi elkéstünk :):):) A 2. sorban volt pont 2 szabad hely, ezt a mikrofonba be is mondták nekünk, szóval nem is voltunk feltűnőek :D
Először elkezdtem unatkozni, mert a "száraz" anyagot mondták és durva meleg volt a teremben, alig lehetett levegőt venni, de aztán előkészítő tanfolyamokról esett szó, majd egy lány tartott tájékoztatást arról a lehetőségről, hogy az örökbefogadott babákat hogyan lehet szoptatni és felhívta a figyelmet ennek fontosságára. Jött a szünet, kaphattunk végre levegőt :) B-nek már előre mondtam, hogy Kretty-vel itt fogunk találkozni először, és ő azt mondta, úgy fogom megismerni, hogy csupa kékben lesz, szóval jó lenne megtalálni :) B. ki is szúrta, mondta, hogy hányadik sorban ül! Megbeszéltem egy másik régi net-es ismerőssel, hogy vele is találkozunk, na, hát ők pont egymás mellett ültek! Mert véletlenek nincsenek!!! Nagy örömömben és zavaromban Kretty-nek lenyomtam 2 puszit, remélem nem voltam túl rámenős :) ezt egyébként búcsúzáskor is előadtam, de valahogy olyan jó volt végre találkozni! Bocsi, ha átléptem egy határt! 12 után jöttek a babák. A szülők elmesélték mennyi ideje vártak, mit csináltak, mikor jött a telefon. Az első pár ráadásul ikrekkel volt! Szinte minden pár el volt érzékenyülve, papák és mamák is pityeregtek, illetve én is, valamint körülöttem mindenki fújta az orrát, törölgette a szemét. Megható volt, hogy az apukák is így élik meg az örökbefogadást. Úgy tűnt nekem, mintha a vér szerinti babájuk születéséről mesélnének. Akkor döbbentem meg igazán, mikor a férjemre néztem, aki épp próbált eltüntetni egy könnycseppet, de az gyorsabb volt és végiggördült az arcán. Hallgattuk a párokat, már nem is siettünk annyira haza. Volt olyan pár, akik kicsit túlpörögtek, volt olyan fickó, akinél úgy tűnt imádja a saját hangját, de azért megértőek voltunk :) Valahogy egy kicsit tényleg megnyugodtam. Lesz babánk, csak még várni kell! Nem bántuk meg, hogy elmentünk, úgy gondoljuk elmegyünk majd ilyenre, legfőképp azért, mert a net-es ismerősömék sorszáma már az 50-körül jár és míg tartott a találkozó, az alapítvány kapott 2 telefont, hogy babák születtek és mehetnek, szóval azok közül, akik ott voltak, 2 pár talán épp babát is kapott. Kiráz a hideg :):):) Szeretném az ismerősömék babáját is látni majd és meghallgatni a sztorijukat! Jó volt a szombat!

Ma reggel 9-kor kellett Győrt hívni, hogy megcsinálja-e a doki bácsi a ciklus 11. napján a hiszterómat!? Pontban 9-kor csörögtem, szinte azonnal felvették a telefont, de nem jutottam sokra, mert elfelejtette a főnővér megkérdezni a dokit, a doki meg már a műtőben volt (punkción), így az volt az infó, hogy fél 12-kor telefonáljak újra. 11:12-kor csörgött a telefonom, Győr volt, a doki bácsi nem csinálja meg 11. napon a beavatkozást, de a 20-21. ciklusnapon újra van lehetőség. Kérdezte a hölgy, hogy az nekem mikor van, mert nincs előtte naptár, hátha akkor még van hely. Mondtam, hogy a 20. nap szerda. Jött a válasz, hogy szerdán nem csinálnak hiszteroszkópiát! Ez most tényleg így megy? Mitől függ ez? A holdállástól, vagy vannak szerencsés és szerencsétlen napok? Van olyan, hogy valakinek nincs szerencséje hónapokig, akinek nem csütörtökre vagy péntekre esik az a bizonyos ciklus nap? Mindegy, nekem a 21. nap csütörtök, szóval szerencsém van és április 25-én mehetek.

Frankó

Megjött végre! 29 napos ciklusom lett. Azonnal vettem a telefont és hívtam Győrt. A hiszterót 7-10. ciklusnap között csinálják, ami nekem jelen esetben csütörtök, péntek, szombat, vasárnap. Azt mondta a főnővér a telefonba, hogy 1 nap, csak 1 hiszterót csinál a doki, így nem férek bele, mert már be van neki írva csütörtökre és péntekre is. Ezek szerint a hét végén nem dolgoznak. Kértem, hogy kérdezze meg, nem lehetne-e mégis valahogy megoldani, hiszen a vérvételekkel is elcsesztek mindent (nem ők), így is csúsztam 1 hónapot minimum, a ciklusaim sajnos elég kiszámíthatatlanok, így nem tudom megmondani, hogy következő hónapban mikorra várható és ha megint az első napon telefonálok és ismét nem férek bele a műtéti rendbe, akkor mi lesz? Azt javasolta a főnővér, hogy vasárnap telefonáljak, mert akkor bent lesz ő is és az orvos is. EZEK SZERINT DOLGOZNAK A HÉT VÉGÉN IS! És megkérdezi, hogy hétfőn, azaz a 11. napon megcsinálja-e a doki. Szóval vasárnap reggel 9-kor telefonálok. B-t hívtam, próbált nyugtatni, de nálam eltörött a mécses, hogy most miért így alakul?
Kicsit egyébként is zaklatott vagyok egy barátnős téma miatt, gondolom arra is rátett egy lapáttal, hogy vártam mikor fog már megjönni szóval frankón összejöttek a dolgok, ahelyett, hogy legalább egy kicsit simulna az út.
Nem sikerült a vérvételt lezongorázni 1 hónap alatt, csak kb 2, most meg ez, hogy 1 nap 1 hiszteró.
Keressek másik dokit? Ilyen hamar ki fogad? És különben is úgy vagyok, hogy inkább nézzék meg Győrben, ott ahol a lombik lesz, mert nem tudom konkrétan, hogy a bekukkantáson kívül mit csinálnak még. Úgy rémlik, hogy valami mintavételről is szó volt........ :(
Na most nem egy nyugis hétvége jön!

A soron kívül, az soron kívül :)

Már tegnap azon filóztam, hogy is fogom elintézni én ezt a soron kívüli vérvételt, mert ha nem muszáj, nem szeretek ilyen bekopogós, mindenki előtt bemenőset csinálni. Gondolkodtam, hogy láttam-e olyan gombot a sorszám osztón, hogy sürgős ellátás vagy ilyesmi, de csak az rémlett, hogy terheseknek, gyerekesek van külön gombjuk, ezért úgy döntöttem reggel, hogy majd azt megnyomom, így sorszám szerint hívnak majd, a többiek, meg nem háboroghatnak. Mire beértem, jött valami lendület, így meg sem álltam a gomb nyomkodásnál, hanem beálltam az elé az ablak elé, ahol a beutalókat adják be. Természetesen máris tobzódtak mögöttem, hogy sorszám szerint ők jönnek, nem én, de nem foglalkoztam vele. Egyből megismertek (ami azért kicsit gáz :) ) és mondták, hogy melyik ajtón menjek be, keressem Ágit. Már mentem is, megálltam a szoba közepén és Ágit kerestem. Közölték, hogy nincs ott, menjek ide, meg oda. Jeleztem, hogy én lennék az, akinek ismét elcseszték a vérvételét és pótolni kellene, de nem nagyon érdekelte őket. Végre egy nő megmondta, hogy Ágit hol találom és ő majd leveszi a vért. Folyosóra ki, másik folyosóra át, megtaláltam az ajtót, azonnal kopogtam. Épp kijött egy pocakos lány én meg már mentem is be. Rémlett, mintha valaki állt volna mellettem, gondolom szegény be szeretett volna menni, mert ő jött volna, de ezt most kérem szépen mindenki bukta!!!! Ágika köszönte szépen, hogy vittem másolatot a beutalóból, mert épp arra gondolt, hogy azt még neki le kellene másolni és ő legalább elnézést is kért többször. Azt, hogy mikor lesz lelet, persze nem tudja megmondani, de majd telefonáljak 1 hét múlva.
Úgy lesz!

Miért is menne simán?

Telefonáltam Győrbe. Doktor úr üzeni, hogy szedjek folsavat és Lady vitamint (nemtom mi az!)
és közölték, hogy hiányzik a homocystein meghatározás, ezt pótolni kell, mert majd csak ezek után fogják megcsinálni a méhtükrözést. Még jó, hogy lemásoltam a beutalókat, így megnézhettem, hogy a beutalón bizony szerepel, hogy az is kellett volna. Felhívtam az itteni labort, hogy akkor most mi a teendő, azt a választ kaptam, hogy majd egy óra múlva telefonáljak, mert utána néznek! Tuti megint valaki elb@szott valamit: Megőőőőőőőőőőőőrülööööööööööööök!!!!!
Ja, ami még nagyon édes, hogy Győrben megkérdezték, a férjem volt-e sperma vizsgálaton náluk. Mondom nem. Akkor menni kell, kedd-szerda-csütörtök 11-14 óráig van labor. Kérdezem, hogy akkor ezek szerint nem kell időpontot kérni? De kell! Kérdezem, hogy akkor mikorra van időpont? Erre a hölgy: mondjon egyet és megmondom jó-e! HÁT NEM ÉÉÉÉÉDES????? B. felhívta őket és egyeztettek, jövőhét kedd. Megkérdezték tőle, hogy mikor ott voltunk vettek-e tőlem vért, mert a hölgy nem tudja a telefon végén! Még jó, hogy mi igen, vettek, de vajon megvan-e az a vér?
Ezek a rohadt malmok nem csak lassan őrölnek, de még be is krepáltak :(

Telefonáltam, elnézést kértek, tényleg lemaradt.
Holnap mehetek vérvételre!
PONT