Döntöttünk és nem is volt nehéz

Köszönöm az előző bejegyzéshez fűzött kommenteket! Mint írtam, totál "terhes analfabétának" érzem magam és nagyon sokat segít, hogy vannak körülöttem, akik tájékozottabbak, tapasztaltabbak és vagyok annyira szerencsés, hogy még segítenek is! :)
Tegnap átbeszéltünk mindent a férjemmel és mivel a szúrás mellett döntöttünk, azt is megbeszéltük, hogy nem is jut eszünkbe az, hogy esetleg azt fogjuk mondani, ha gond lesz, hogy nem kellett volna. Apukám ez a típus, aki előre "morog", ha igaza lesz, csak annyit mond, hogy én megmondtam (ez a legegyszerűbb), ha nem lesz igaza, akkor meg csendben marad, de hát őt ezért is szeretjük :) Mondhatni mindkét döntés rizikós, mindenhol van kockázat, de eddig is rengeteg kockázatos dolgot csináltunk annak érdekében, hogy babánk legyen, azt gondoljuk, talán némelyik beavatkozás lehet, hogy túl is ment a 0,3%-kos kockázaton! Ha nem csináltatom meg a CVS-t és gond lesz, akkor mit fogok mondani? Azt, hogy meg kellett volna csináltatni? És mit mondanék, ha megcsináltatom és beleesek abba a kis százalékba? Azt, hogy nem kellett volna? A végeredmény szempontjából ez a két válasz ugyan azt jelentené!
Egyéb iránt természetes meg vagyok róla győződve, hogy a mi babánk egészséges, szépséges, erős, ügyes, gyönyörű stb stb stb :)
Ez az egész tegyem, ne tegyem olyan, mint amikor valaki azt mondta régen, hogy melyik meddőségibe ne menjünk, mert rossz tapasztalata volt, közben egy másik lány ugyanonnan már a 2. babáját várta és bőszen ajánlotta a helyet. Én is ajánlottam a régi intézetet ahová jártunk egy kedves ismerősnek, neki elsőre sikerült a lombik, az ikrek elmúltak 3 évesek, nekem 4 lombikom volt ugyanott, sikertelenül. Semmi gond nincs azzal, ha valaki segítségképpen ajánl valamit, a másik majd eldönti, hogy neki mi lesz a legjobb. Én nem sértődtem volna meg, ha az a régi ismerős máshová megy, de az is igaz, hogy azért, mert neki ott sikerült, nem lettem magamra büszkébb, sosem mondtam, hogy én megmondtam, hogy jó lesz, hiszen honnan is tudhattam volna :)
Nagyon sokat küzdöttünk és vártunk, de nem gondoljuk, hogy bárkinek is megfelelő élet lehet, ha a baba betegen jön a világra. Tudom, hogy minden nem szűrhető ki, de amit még megtehetünk azt megtesszük magunk és a babánk érdekében!
Úgy számoltuk, hogy amit 8 év alatt erre a babára költöttünk, kismiska a kifizetendő összeghez képest :) Sajnálatos, hogy minden ilyen drága, de hát min is lepődöm meg? Semmin :)

Átállás

Furcsa érzés, hogy legutóbb nem sóvárgást éreztem, vagy valamiféle fájdalmat, szomorúságot mikor  kisbabát, gyereket láttam, vagy kiderült, hogy valaki terhes. Szabályosan idegen volt a helyzet, nem is tudtam mi történik! Nehéz az átállás! Valaha azt mondtam, hogy ha nekünk egyszer összejön a baba, akkor én biza nem fogok nyafogni, mert hát erre vártam hosszú éveket, de mint a múltkori bejegyzés is mutatja, azért néha összejönnek a dolgok és kikívánkozik belőlem :) Ettől egyébként könnyebb és nem lenne hiteles a történet, ha az árnyoldal nem szerepelne. Jelentem egyébként, hogy a hasmenéses ügy rendeződni látszik, a szelek azok amik még maradtak, de a fejfájásom nem múlik, így azt biztos megemlítem majd hétfőn a dokinéninek. A gyomorégés is jelentkezik reggel, este, hajnalban, erre Salvus vizet kezdtem inni. Egyébként ha a hányás helyett ezek lesznek, nekem jó!
Eddig is erős volt bennem az érzés, hogy anya lehessek, de most, hogy megint minden velem történik, valamiért erősebb lett egy másik érzés is. Nagyon vágyom arra, hogy B mindenben osztozhasson, hogy megadhassam neki az apává válást. Most lehet, hogy hülyén fogalmazok és nem vagyok érthető, de ezt nem tudom másként leírni! Nézem őt, miközben nekem készít vacsit, mert azt mondja mindent megad ami tőle telik, mert ő így tud részt venni és részt vállalni (ez eddig is így volt :) ) és én nem tudok egyelőre átadni semmit az érzésből, hogy odabent lakik valaki, hiszen még én sem merem mindig elhinni és arra a kérdésre, hogy hogy vagyok, nincs sokféle variációm, az "ugyan úgy" és a "sehogy" között válogatok. Szóval kérdezi mi a helyzet én meg azt mondom neki legtöbbször, hogy "nem tudom", vagy hogy "a helyzet változatlan" :) mert nem merem azt mondani, hogy minden rendben, közben meg annyira szeretném, ha felszabadultabbak lehetnénk és büszke lehetne és én is az lehetnék és és és és....
Gondolom ez akkor lesz majd az igazi, ha tényleg letelik ez a nyüves 12 hét és már a pocakom is úgy fog kinézni, mint egy terhes kismamáé, nem mint aki felszedett pár kilót és úszógumija nőtt így nyárra a bikiniszezonra :D Tudom, hogy majd a 12. hét után újabb és újabb frászkarika jön, de mégis bízom benne, hogy lazábban leszünk, lazábbak leszünk, mert az annyira jó!
Egyre többet tudják, hogy kisbabánk lesz. Nem tőlünk, de valahogy terjed a hír :) Nagyon sokan vannak mellettünk, akik tényleg velünk bíztak és reméltek, drukkoltak és örültek, úgyhogy hiába mondtuk, hogy még kicsit tartsuk vissza az infót, ők sem tudnak hazudni, ha valaki megkérdezi tőlük, hogy mi van velünk, akkor büszkén mesélik, hogy sikerült! Azt mondta tegnap az egyik barátom nagymamája (aki szintén továbbadta az infót :) ), hogy tessék örülni, hiszen ennek a babának mindenki tiszta szívből örül, aki nekünk szurkolt. Szóval próbálok örülni :)
Az viszont kifejezetten megrémiszt, hogy mennyire nem vagyok képben a terhesség alatti labor és egyéb vizsgálatokkal, ráadásul itt nincs nagyon idő variálni, nem mondhatom, hogy majd a következő hónapban utánanézek, mert ha menni kell, akkor menni kell, ugyanis ez az idő így is nagyon megy ám! Elkezdtem utánanézni, utánaolvasni, hogy mik várnak rám és a frászt kaptam. Nem csak attól, hogy mennyi minden vizsgálat létezik, hanem attól is, hogy mindez mennyibe is kerülhet. Nekünk most Győr után igen csak üres maradt a kassza :( A legnagyobb gondom, hogy vénségem miatt mennyi minden javasolt és ajánlott mindazok közül, amiket el akartam kerülni. Nem akartam megszúratni a pocakom, de úgy néz ki, hogy nem lehetek majd én sem másként nyugodt. Audrey nagyon szépen összeszedte és összeírta amiket eddig én is olvasgattam, így kicsit összeszedettebb és érthetőbb számomra is, köszönet érte :)
Tegnap úgy döntöttem, hogy először megvárom a jövőhét hétfőt, hogy a saját dokinénim mit mond, mit lát, mit javasol, aztán jöjjön aminek jönnie kell! Át kell állnom terhes üzemmódba!

Nyafogok 1. és bejelentkeztem

Az elmúlt napokban, lassan 1 hétben, elég furán vagyok. Múlthét kedden bekajáltam a maradék rizses lecsót, ami egész éjszaka távozni kívánt belőlem, így a wc-n csücsültem hajnalig. Szerdán a popsin pisilős hasmenést adtam elő, nem sokat javult a helyzet csütörtök-péntek. Szombaton a reggeli hasifosi után úgy döntöttem szigorú diétára fogom magam. Pirítós, keksz, krumpli. Ennek meg is lett a hatása, mert csak este kellett wc-re mennem és már szilárdult a dolog (BOCSI!!!). Vasárnap is jobb lett a helyzet, ebédre már rántott husit ettem rizzsel és vacsira már nem csak üres pirítóst. Ma is javultam, de még nem tuti. Nem akartam dokihoz menni, főleg így, hogy javulgatok, meg a háziorvosunk amilyen fura fazon, azon kívül, hogy beutalókat osztogat olyan helyekre, ahol nem fogadnak, még a végén nem tudom hol akarna kivizsgáltatni, ehhez meg most nincs bennem hajlam. Beteg emberek között üldögélni több órát terhesen. Az utóbbi pár napban úgy ébredek, hogy farkas éhes vagyok, illetve ég a gyomrom. Ma reggel kicsit vissza is kellett dőlnöm az ágyra indulás előtt, mert nem voltam valami jól. Nem mondanám, hogy kifejezetten émelyegtem volna, de valahogy a közérzetem sem volt a toppon. Gondolom minderre ez a nagy meleg is rátesz egy lapáttal! A fejem folyamatosan fájdogál, pedig én egyáltalán nem vagyok fejfájós, ezt kicsit nehezen viselem (ezt is :) )
Melóban van cola a hűtőben, így lenyomtam egyet, hogy jobb legyen a gyomrom. Összeragadt tőle a szám :( Egyébként sem szeretem annyira, de mondták, hogy jó a gyomornak és végül is jobban lettem.
Még mindig szurkálódok itt-ott, hol erősebben, hol nem, de remélem ez még mindig jót jelent.
Fáradékony vagyok, és sokat aludnék, de a sok pisiléstől és melegtől nem igazán megy. Szombaton kitakarítottunk mert már nagyon ráfért a házra, de úgy, hogy nekem csak a fürdőszoba szép lassú sikamikálása, törölgetése volt a feladat, B. minden egyebet megcsinált helyettem. Nem is tudom, hogy csinálják azok, akiknek nem ilyen tündérke a párja. Óvatosan ülök le, kelek fel, fordulok, vigyázok magamra, de azért fura, hogy odabent már dobog egy szívecske :)
Ma kaptam először abból a szuriból amit mostantól nem 2, hanem 5 naponta kell csak szúrni. Pont jókor jött a váltás, mert már nem nagyon éreztem a popsim. A hasam épp nem nagyon kék-lila foltos a Clexane-tól, vannak ilyen időszakok :)
És akkor a nyavalygást azt hiszem itt be is fejeztem :)
Úgy gondolom ez a fajta nyűgösség abból is ered, hogy bár hiszem és tudom, hogy ő ott van, valahogy még mindig megfoghatatlan az egész. Apró félsz motoszkál bennem, hogy marad-e velünk, ugye minden rendben van, ugye minden rendben lesz!
Jövőhét hétfőig marad ez az állapot, mert akkor kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, ahová bejelentkeztem :)
Ennél a doktornőnél szeretnék szülni. Még sosem láttam, de barátnőm nála szült és meg volt vele elégedve, csupa szépet és jót mesélt. A bejelentkezés nem volt egyszerű, de ezen már senki nem lepődik meg, ha rólam van szó, igaz? :D Felhívtam a rendelőt. Felvette egy férfi hang. Én bemutatkoztam, mondtam kihez szeretnék bejelentkezni, ő nem mondta, hogy kicsoda, csak visszakérdezett, hogy kihez akarok menni. Elismételtem :) Kaptam időpontot. Kérdezi, hogy első vizsgálat, mondom igen, kérdezi, hogy terhes, mondom igen, erre ő: Jaaaaj akkor ugrott az egész, megadom a doktornő mobilját, hívja fel, hogy vállalja-e! Nem gond, hívom a dokinénit, aki csak annyit kérdezett, hogy mennyi idős terhes vagyok, majd nevetve mondta, hogy nyugodtan kérjek időpontot. Visszatelefonáltam, megkaptam a korábbi időpontot újra :)
2013.07.01. 16:45. Nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz pötyi :) B. természetesen jön velem :) közölte, hogy semmilyen ultrahangról nem akar lemaradni! Ja és nem is ő lenne, ha nem kolbásznak vagy krumplinak hívná pötyit odabent. Hiába, imádja a hasát :D

Zebrát mindenkinek

Lányok! 

Rátok szabadítok egy egész csordát, ebből jut mindenkinek aki szeretné :)

Az első terhes ultrahang

Már lefelé menet nagyon izgultam, bíztam és reméltem. Időben érkeztünk, de 1,5 órás csúszás volt, így próbára lettek téve az idegeink :) Behívtak az uh szobába. Míg vártam az orvost, megkérdeztem a nővérkétől, hogy férjem bejöhet-e majd. Kérdőn nézett rám, akkor mondtam neki, hogy ez az első terhes ultrahangunk lesz. Máris mosolyra váltott és ment megkérdezni a dokit. B. előbb beért, mint az orvos :) Jött a doki, uh fej be, fordította a monitort és máris mondta, hogy ott látható a pulzálás. Mivel nem lehetett teljesen felém fordítani a monitort, alig láttam valamit, sőt úgy is mondhatnám, hogy semmit, aztán addig néztem, míg meg nem láttam én is a kis kalimpálást. Annyira koncentráltam, hogy akkor elmaradt a pityergés, de csak részemről. B-re néztem, ő igen csak könnyezett :) Megfogtam a kezét, aztán néztem tovább a monitort. Elmondta a doki, hogy 0,41 cm és egyelőre 1. :) Az mondta a doki, hogy bal oldalt fent tapadt meg, ezt később B. úgy kommentálta, hogy tényleg a szívem alatt hordom :)
Azt is mondta, hogy a petefészkeim nagyon nyugisak :)
Felírt egy másik szurit, hogy ne kelljen 2 naponta járni, ezt már majd csak 5 naponta kell szúrni, de a Clexane is marad a 12. hétig és ez is, meg az utro is. Érdekes, de azt nem mondta, hogy majd fokozatosan kell leépíteni az utrot, de szerintem én úgy fogom. Rákérdeztem, hogy akkor megvan-e a konkrét ok, azt mondta, nincs, ő arra esküszik, hogy amit ő csinál táptalaj, az segít.
B. rákérdezett a házas életre, azt a választ kapta, hogy neki lehet, nekem nem, a 12. hétig, mert oxitocin szabadulhat fel akár a mell és a méhszáj érintésekor is, ami méhösszehúzódást okozhat, az pedig vetélést, úgyhogy még 6 hét "pihi".
A kocsiban sokat beszélgettünk arról, hogy még mindig hihetetlen, de már felfoghatóbb, hiszen láttuk az életet bennem.
Hazafelé anyuékhoz bementünk, odaadtam az uh képet, összepuszilgatta, beszkennelte magának és pityergett kicsit, apu mosolygott :) Azért később csak megemlítette, hogy ingerült voltam vasárnap. Felvilágosítottuk, hogy hány órakor telefonált, nem volt semmi fontos mondandója, ráadásul rosszul esett, hogy elfelejtette a keddet, szóval ezért voltam olyan amilyen. Ő csak nézett, aztán úgy látszott érti!
Apósom ránk telefonált, hogy mi van már :) neki is elmeséltük, aztán hazaérve még a nagybátyáméknak, mert ők segítettek, hogy a lehető leghamarabb lejussunk Győrbe és Kőrösi dokihoz. Anyóst és sógort még este tájékoztattuk. Én Győrből eljövet írtam a Csibe csapatnak a FB-n, a kommenteket olvasva kezdtem el pityeregni, aztán nagybátyáméknak majdnem :)
Ezzel a Clexane felírással lesznek gondok! Hívtam a Honvéd Kórházat, de nem veszik fel :( Nekem vagy egy receptem, amire azt mondta a háziorvos, hogy nem lesz jó, de odaadták, úgyhogy megpróbálom kiváltani, de kevés lesz a 3 doboz, úgyhogy csak el kell mennem a beutalóval a Honvédba :(
Nagyon elfáradtam tegnap!
Éjszak volt egy kis horror is, mert jól kitoltam magammal az esti vacsimmal. Megettem a maradék rizses lecsót, amitől egész éjszaka hasgörcsöm és hasmenésem volt. Hajnali 4-kor már nem tudtam eldönteni, hogy alul, vagy felül jön-e valami, úgyhogy ültem a wc-n, előttem egy vödör, vert a víz, szóval remek volt. Le kellett feküdnöm a fürdőszoba szőnyegre, de gyorsan rájöttem, hogy hideg a kő, úgyhogy kimentem a nappaliba, kinyitottam a teraszajtót, betakaróztam és ott sikerült végre elaludni. Reggel őrületes fejfájással keltem. Most sem vagyok még a toppon. Gondoltam iszom egy kis cola-t, hogy legalább a gyomrom jobb legyen! Várom a hatást! Gyenge kezem lábam, de azért jól vagyok :)
Kismama vagyok :)

Részletek holnap

0,41 cm és dobog a szíve :)

Szarul vagyok

Nem, nem a terhességtől, csak simán lelkileg és anyu miatt. Nem is tudom honnan kezdjem.
Tegnap este 21 óra előtt valamivel csörgött a telefon. Megijedtem, mert már félig aludtam a nappaliban, majd még jobban, mikor látom, hogy anyu keres. Megijedtem, mert ilyenkor már nem szokás telefonálni, tartottam tőle, hogy valami baj van. Felvettem, de kiderült, hogy nincs semmi!!!! Nem értettem, hogy akkor miért telefonál! Beszéltünk és találkoztunk pénteken, én hívtam szombaton, most meg azért hív este 21-kor, hogy megkérdezze milyen volt a szombati nap és mit csináltunk vasárnap! Ez komoly? Ekkor még csak az első döbbeneten voltam túl, majd mikor megkérdezte, hogy akkor holnap (hétfőn) megyünk-e Győrbe, akkor az nagyon rosszul esett! 2 hete voltunk utoljára Győrben. Őt hívtam először, elmondtam, hogy 18-án kedden lesz az uh, majd tuti, hogy a két hét alatt még elmondtam minimum 2x. Mondtam neki, hogy még mindig kedd az időpont, erre közölte, hogy ő hétfőről tudott! Kitől? Csak velem beszél erről! Itt már nem is volt kedvem tovább nagyon beszélgetni, úgyhogy még váltottunk pár szót, aztán letettük, de hallottam, hogy ő volt megsértődve, hogy nem beszélgettem vele a számára megfelelő stílusban. Annyira rossz, hogy nem figyel! Az 5 lombikból 4-ről tudott, tehát Győr előtt minimum 3x meséltem el neki töviről-hegyire, hogy mi után mi jön és hogyan. A mostani ET-nél megkérdezte, hogy altattak-e és még hozzá is tette, hogy azért kérdezi, mert nem tudja. DE TUDJA! 2009-ben, már nem tudom melyik inszemnél, talán a 7-nél, az utolsónál hívtam a kocsiból hazafelé, hogy nem sikerült, akkor még ott pityergett a telefonba, hogy sebaj, majd legközelebb, aztán 2 hét múlva megkérdezte, hogy akkor én most hány hetes terhes vagyok!? Köpni nyelni nem tudtam. Próbáltam visszaemlékezni, hogy lehet, hogy félreértett az akkori telefonkor, de hát akkor min pityergett és miért mondta, hogy majd legközelebb? Én értettem félre? Nem jött ki sehogy!
Én sosem tettem megjegyzést ezekre a dolgokra, de hát mint látjuk, észre sem veszi, hogy mi történik. Gondoltam, hogy ma felhívom, mert alig aludtam és ma is rosszul voltam ettől a lelki őrlődéstől, de aztán mégsem tettem, mert úgy gondolom, nem én vagyok a hibás. Szeretem a szüleimet, semmi gond velük, de hogy még ő legyen megsértődve, ez most nekem nem fér bele! Az a terv egyébként is az, hogy holnap hazafelé (ami persze nem esik útba, csak csupán száz akárhány km pluszt jelent) feléjük jövünk, hogy személyesen újságolgassuk el a jó hírt, mármint amiben reménykedem, hogy mit láttunk az ultrahangon!
Nem akarok ezzel az egésszel foglalkozni, ha akarja felhozza, bennem pedig remélem hamarosan lecseng az ügy. Dél körül már szúrt a szívem, görcsben volt a gyomrom ettől is, meg a holnaptól is és most nekem ez nem hiányzik, nekem most nagyon kell vigyáznom magunkra!!!
Szombaton egyébként anyóséknak is elmondtuk, hogy egyelőre jók az eredmények és csak csendesen és halkan örüljünk, mert úgy néz ki, hogy unokájuk lesz. Apósomon teljesen meglepődtünk, mert könnyes lett a szeme és el is morzsolt párat a szemüvege alatt. Anyóstól vártuk volna ezt a reakciót, de szerintem anyukám, bár ígérte, hogy nem mondja el senkinek, talán mégis elmondta, mert valahogy azt éreztük mindketten B-vel, hogy annyira azért nem volt meglepve.

Figyelemelterelésképpen végignéztem és számoltam, hogy is zajlottak a lombikok, mármint számszakilag!

1. lombik
punkciókor 16 sejt, ebből érett 10, megtermékenyült 6, ET 3.napra maradt 3, mind pocakba ment
2. lombik
punkciókor 13 sejt, ebből érett 12, megtermékenyült 4, ET 3.napra maradt 3, mind pocakba ment
3. lombik
 punkciókor 15 sejt, ebből érett 8, megtermékenyült 7, ET 3.napra maradt 2, mind pocakba ment
4. lombik
punkciókor 24 sejt, ebből érett 15, megtermékenyült 12, ET 3.napra maradt 2, mind pocakba ment Összesítve a fentieket: 68 leszívott sejtből 45 volt érett, 29 megtermékenyült,10 ment pocakba, fagyis nem maradt, baba sem lett.

5. lombik (Győr)
punkciókor 11 sejt, ebből érett 9, ET 5.napra maradt 2, mind pocakba ment, terhes vagyok, papíron holnap 7+0! :)

Holnapra még jobban leszek!
11-re megyünk, nem tudom milyen csúszás lesz, remélem nem sok :)

Elnézést kérek!

Bár a korábbi bejegyzéshez megírtam megjegyzésben, de most itt is!

"Most olvastam vissza a bejegyzésem és szeretnék elnézést kérni, ha félreérthető voltam! Nem azokat az embereket, lányokat "kibiceltem" le, akik olvasnak és írnak nekem, mert tőlük természetesen teljesen máshogy veszem, a nyugtatást, vagy épp együttérzést, hanem azokat, akiknek fogalmuk sincs róla, hogy az ember lánya miken ment/megy keresztül..."

No, így jártam! Fogjam a hormonjaimra? ;)

Csendes őrületből jeles!

Tudom, hogy ha épp most nem érzem a melleim feszülését, vagy épp kevésbé, mint eddig, az nem jelent semmit!
Tudom, hogy ha épp most nem úgy szurkálódik a hasam, mint eddig, vagy épp kevésbé, vagy épp erősebben, az nem jelent semmit!
Tudom, hogy az, hogy nincs hányingerem és még csak nem is émelygek, nem jelent semmit, mert majd lehet, hogy lesz, vagy lehet, hogy nem is lesz!
Tudom, hogy az, ha nem vagyok épp kívánós, nem jelent semmit!
Talán mégis aluszékonyabb és fáradékonyabb vagyok mint korábban, de tudom, hogy ez sem jelent semmit, mert lehet, hogy csak a sok meló teszi!
Többen mondták hogy elég nyúzott vagyok, van aki a terhességemre fogja, mondja, hogy biztos azért! Foghatnám én is arra, de lehet, hogy nem ettől van.
Stresszoldásnak csináltam tegnap délután egy tesztet, jó erős lett. Régi beidegződés volt az, hogy ha teszt, akkor csak reggel, hát gondoltam most mindennel szembe megyek és csinálok délután is.
Veszélyesen élek, mi? :)
Ma reggel fodrásznál jártam, a fodrász jól ismer, legutóbb nála kellett beadnom pár szurit. Szerintem barátnőm már leadta előre a drótot, mert egyből azt kérdezte, hogy mi újság a babával? Sokatmondóan bólogattam és mosolyogtam hozzá. Mondta, hogy akkor óvatosan, csendesen örül ő is, majd közöltem vele, hogy akkor valami vagány kismamás frizurát csináljon, úgyhogy extrém rövidre vágta :):):)

Lassan ki is gyúrom magam és jöhetnek a tetkót a karomra :)
Na jó, azért még nem vagyok kopasz!
Kedden lesz az első ultrahang, addig nem tudom, hogy megnyugtat-e majd az a maradék 1 db teszt, ami még otthon van. Megfogadtam, hogy nem veszek többet és vérvételre sem megyek.
Ezt hogy lehet kibírni a 12. hétig? Hogy lehet kibírni 1-2 hetet majd a következő ultrahangig? Azt mondják bármi történhet a 12. hétig. Velünk nem történhet semmi rossz! Nem bírnám ki! Persze tudom, hogy kibírnám. Mindenki azt mondja, hogy most már nyugodjak meg, mert ott van és nem megy sehová. AHA! Kérdezgetik, hogy eljutottunk-e valaha idáig, mikor mondom, hogy még sosem volt pozitív tesztem és a nullán kívüli hCG-m akkor meg azt mondják, hogy akkor tuti most minden ok! AHA! Ők biztosan tudják, de akkor én miért nem? Mert a kibicnek semmi sem drága? Annyi mindent láttam már, annyi mindent hallottam és olvastam, hogy nem tudok nem arra gondolni, hogy igen is lehet gond, de közben egész egyszerűen képtelen vagyok a legrosszabbra felkészülni. Nem tudok forgatókönyvet gyártani arra az esetre, ha kedden közlik amit sosem akarok hallani. Ez már tiszta Harry Potter :) AKINEK NEM MONDJUK KI A NEVÉT....
Az van bennem, hogy dobogni fog a kis szíves és kész, miközben ép ésszel (azzal a kevéssel ami még maradt :) ) felfogom, hogy lehet máshogyan is. Tudathasadás felső fokon! Ebből nem lehet diplomázni? Simán menne!
Jártam kozmetikusnál is, gondolván a kényeztetés kijár nekem :) A hölgy is képben van, pont stimu előtt jártam nála, kérdezte ő is, hogy hogy állunk? Mondtam, hogy papíron 6 hetes a baba. Neki van valami fura összeköttetése a fentiekkel, mindig van valami infója. Legutóbb közölte, hogy már mindketten felkészültünk (B és én) és ez most sikerülni fog. Akkor annyira nem örültem, mert úgy gondolom ilyet nem szabadna mondania, hiszen ő aztán honnan tudhatná, de most mondtam neki, hogy úgy történt, ahogy mondta, mert sikerült. Ez most az 50-50% esély volt? Nem tudom! Most kérdeztem, hogy van-e infója, esetleg hányan vannak stb. Azt mondta, hogy érdekes, de mióta ott vagyok, semmi infó nem érkezik, aztán kicsit csönd volt és közölte, hogy olyan mintha 2 lenne, vagy 3, de még nincs eldöntve. Mondtam neki, hogy nem lehet 3 (tudom, hogy elvileg lehet), és hogy a beágyazódáson már túl vagyunk, szóval eldőlt már minden. Isten igazából azt szerettem volna, hallani, hogy minden ok odabent, amit mondott is, csak valahogy most nem éreztem azt a bizonyosságot a részéről mint a múltkor. Mikor még nem kértem tőle infót, akkor is többes számban beszélt a babákról. Mit jelenthet, az, hogy még nem dőlt el? Azt, hogy 1 vagy 2 lesz, vagy azt, hogy 1 sem? Miért nem kapott infót? Mi blokkolta ezt? Aztán honnan szedett mégis valamit?
MINEK FOGLALKOZOM ILYEN MARHASÁGOKKAL?????????

Csak mert megígértem

Tegnap elfelejtettem tesztet venni, így ma nem tudtam csinálni, ami talán nem is baj, már a saját agyamra megyek ezzel :) Ígértem, hogy megmutatom ami kedden készült, de ez az utolsó. Mármint kép a blogon, egy tesztről.
Fura, hogy nap közben eszembe sem jut, hogy tesztet csináljak, csak reggel. Még ez is egyfajta régi berögződés lehet.

Tudom, hogy ígértem, de nem merem szabadjára engedni a vándor zebrámat az ultrahangig! Bocsi, de ha minden ok lesz, küldöm az egész csordát.

Kezdődik?

Itt ülök egy Mekiben, mögöttem 1 anyuka, 2 fiával. Egyszer csak ezt hallom: nem tudok rádnézni, nem bírok egyszerűen rád nézni, hogy nézel ki? Töröld már meg a szádat! Próbálj már meg kúltúrált ember módjára enni! A nő, aki a Mekibe hozza a gyerekeit, vajon nem tudta, hogy a hamburgert csak így lehet enni? Igaz, hogy ő nem is eszik, de hát könyörgöm! Mi történik, ha csak a kaja végén törli meg a száját? Hogy lehet azt mondani egy gyereknek, hogy nem tudok rádnézni?
Ok, biztos csak a hormonok dolgoznak bennem, hogy ezen kiakadtam!
Nem akarom én előadni már előre a mintaanyát, de ez most nekem esett rosszul!
Egyébként erős kéztetésem van arra, hogy otthon mindenhol mindent kiselejtezzek. Mondtam is B-nek, hogy minden fiókot ki akarok rámolni.
B reakciója: ajaj, erről olvastam, ez már a terhesség és az anyai ösztön feléledésének a jele lesz :)

Nincs más, mint tudni 6+0

Nincs mostanság a teszten kívül konkrét visszajelzésem azzal kapcsolatban, hogy terhes vagyok. Már nincs vérvétel, bár egy csütörtökin azért még gondolkodom :)
Merjem-e mondani, ha megkérdezik? Hazudni nem tudnék ezzel kapcsolatban! Idióta egy válaszom volt egyszer egy ilyen kérdésre. Azt mondtam, hogy nagyon úgy néz ki, hogy sikerült. Ez meg milyen válasz? Sőt, anyunak azt mondtam, hogy egyelőre jól állunk. Mivan?
Senkit nem akarok belelovalni ebbe, magunkat sem, de hát tény, hogy terhes vagyok, akkor meg mit csinálok?
Nagyon erős bizonytalanság van bennem. Sokkal bizonytalanabbul érzem magam, mint abban a két hétben, míg az eredményt vártam. Annyit küzdöttünk érte, annyit vártunk rá, mégsem hihető, hogy sikerült. Azt az állapotot szoktam meg, hogy menni kell tovább, de most nem kell menni sehová, csak várni és növeszteni a pocakom, ami egyébként fogalmam sincs mitől, de akkora, hogy valóban nem férek bele a nadrágjaimba. Anyukámról van egy bikinis kép, amin 3 hónapos terhes velem és konkrétan semmi nem látszik rajta én meg már most gömbölyödöm? Akarom hinni, hogy a terhesség, de hát hogyan? Fel lennék csak fújódva? Mindig? Mitől? Mindentől? Annyira azért nem voltam vékony (sőt :P ), hogy így lehessen látni a pont ma 6 hetes pocakom :)
Az lehetne a kézzelfogható tény, hogy látom a hasamat szépen nőni, de inkább azt látom, hogy az a rengeteg szuri képzett egy úszógumit oda előre magának.
A ma reggeli hihetetlen erős két csík azért megnyugtatott :) de ezt meddig lehet csinálni?

Tisztázni való dolgok

Nem kellene több tesztet csinálnom, mert azon fogok aggódni, hogy vajon annyira erős-e a teszt mint az előző!
ET + 19. napon még mindig szurkálódok hol itt, hol ott, néha elég erőteljesen. Ez normális?
Se hányinger, se émelygés.
Cicim, bimbók feszülnek.

Olyan idiótán érzem magam, hogy még csak nemrég derült ki, hogy terhes vagyok de máris 

ki kell gombolni a nacim, ha leülök, pedig nem is látszik még semmi. Már most vennem kellene valami terhesnacit? Már a gondolatától is tartok, hogy nehogy elsiessem, de nem igazán kényelmesek a cuccaim így. Ha veszek egy számmal nagyobb gatyót, az meg lóg a fenekem.
Nem érzem fáradtabbnak és álmosabbnak magam, mint korábban. Igaz, hogy nem alszom jól, többször kijárok pisilni, de hát aki sokat iszik, az így jár.
Nem vagyok éhesebb, nem kívánok dolgokat.
Tudom, hogy mindezeken rágódni korai, de mi a franccal töltsem el a maradék időmet az uh-ig? :)
Ma azt olvastam, hogy a terhesség alatt szedett D vitamin ételallergiát okozhat a babánál! F@sza!
Legyen már 18-a!!!! Sok mindent szeretnék megkérdezni a dokibácsitól, persze majd azután, hogy mosolygóssírósan kiörvendeztük magunkat az uh szobában! ;)
Lécci lécci lécci

A háziorvos esete Tóth Marival

Na jó, Tórh Mari nincs is benne a történetben, de a Clexane igen! Elmentem a körzetihez azzal a kitöltendő papírral, amit Győrben kaptam, hogy legyen Clexane-om. Bementem, megkérdezte, hogy mit adhatok? Mondom neki, hogy én biza nagyon úgy néz ki, hogy terhes vagyok :) erre azonnal nyújtotta a kezét és gratulált :) Az asszisztensén is láttam, hogy örül, nagyon aranyosak voltak. Elkezdtem felvezetni, hogy mire van szükségem, adom neki a kitöltendő papírt is. Kérdezi, hogy akkor ezek szerint találtak magánál végre valamit? Mutatom neki a győri papír megfelelő sorát, amiből én egy kukkot sem értettem, de úgy látszott, hogy ő se sokat. Elkezdte keresgélni, hogy mi az az MTHFR, közben az asszisztense megírt nekem egy receptet, de már akkor mondta, hogy ez nem lesz jó, mert azt írta rá, hogy a nőgyógyász ajánlotta, majd felpattant, keresgélt a szekrényben és megajándékozott 2 teljes doboz Clexane-nal + 8 ampulla Fraxiparine injekcióval, hogy ne náluk romoljon meg :) A doki elkezdte kitölteni a belgyógyász konzultációs lapot, majd közölte, hogy mivel ő a belgyógyász, ezt magának írja, de ő nem is ajánlhat ilyet, így írt egy beutalót a Honvéd Kórházba a Haemophylia laborba, hogy ott adjanak nekem ajánlást és el ne jöjjek onnan míg nem foglalkoznak velem.
Az egyik szemem sír, a másik nevet :) Tudtam, hogy nem fog simán menni, de hogy ennyire!

A mai tesztemen a 2. csík majd leugrott, mert olyan erős :) Úgy látom, a pár naponta teszt lesz az idegnyugtatóm az ultrahangig :)
Tudom, hogy van aki unja, de nekem ez jó :)

Domborítok

Előre vetíteném, hogy nem parázok, de azért elég furát érzek!
Minden lombiknál előfordult eddig és úgy rémlik, hogy ez a fajta csak akkor, hogy kényszer nyújtózkodás jött rám. Nem tudom hogy magyarázzam el, hogy mi ez, de valami olyasmi, hogy egyszerűen has környékén jelentkezik és kényszert érzel, hogy homorítsd a hátad, jól megfeszülj, mint egy íj. Mivel valahol olvastam, vagy valaki mondta, hogy ne nyújtózkodjak, nagyon igyekeztem nem azt tenni. Már épp örültem, hogy a mostaninál hamar túlestem ezen a szakaszon, erre ma éjszaka folyamatosan gyötört az érzés. A következőt csináltam, mikor jött a feszíthetnék: domborítottam, nem homorítottam, összegömbölyödtem és vártam, hogy elmúljon ez a fura érzés, ami így összegömbölyödve is végigmegy rajtam, olyan remegősen. Elég fura érzés úgy nyújtózkodni, hogy megpróbálsz a lehető legkisebbre összehúzódni, és remélni tudom, hogy nem jelent rosszat és sikerül ezzel a módszerrel kiküszöbölni, hogy megfeszítsem a hasam, a méhem, a mit tudom én mim.
Na jó, parázok :)

Győr 9. ET+15 hCG

A legújabb számunk 413,4 :)

Már egész hihető, hogy terhes vagyok! 2 hét múlva ultrahangra megyünk. Szerintem akkor lesz meg a sírós áttörés, ha dobog is a kicsi szíve! 

Egyelőre minden szuri és bogyó marad.

Ma kicsit sokat kellett várni, 1 óra csúszás volt, de megérte!

Hazafelé beszaladtunk Katához, ezúton is ezer köszönet az ajándék ampullákért :)

Nagyon tüneményes babái vannak :) és a kutyusok is helyesek voltak, bár ők, a mi 2 németjuhászunkhoz képest igen csak minikék :)

Hazaértünk, ebédeltünk és végre aludtam egy jót! Mostanában nem jól alszom, 2-3x járok pisilni és régóta nem is álmodtam már. Az elmúlt éjszaka sikerült valami marhaságot álmodni, ébredés után jót mosolyogtam rajta. Egy gyerekkori szerelmem bajusszal úgy nézett ki, mint egy brazil szappanopera hős. Hose Armandó kutya f@sza volt hozzá képest :D Nekem nem volt jó a hajam és bújkáltam előle :) 

Anyut hívtam még hazafelé. Próbálom neki adagolni és kérem, hogy még ne meselje mindenkinek, mert akármi történhet. Mondtam neki, hogy 2 hét múlva többet tudunk és majd így haladunk szépen előre. Azt mondtam neki, hogy egyelőre úgy néz ki, hogy jól állunk :) Szívem szerint elmesélném mindenkinek :)

ET+14 teszt és a különbségek

Azt tudom, hogy működik egy lombik, mikor mi zajlik odakint és idebent, néha többet is tudok egy női szervezetről, mint azok, akik több gyereket szültek, de bakker én tegnap tudtam meg, hogy csak a 7. hónapban szabad bababútort venni meg miegymást, mert hát ugye a babona :D
Van még mit tanulnom a terhességről, ezen a terepen egyelőre elveszettnek érzem magam :) Fogalmam sincs, hogy mikor milyen vizsgálatokra kell majd menni, de ezt a dokik úgyis mondják majd. Rémlik, hogy a 6. héttől már lehet szívhangot hallani, így remélem, hogy mire mi megyünk az első ultrahangra, már lesz dobogás, akkor már 7 hetes lesz pötyi. Legalább is a hivatalos számítások szerint 7 hetes.
Azért teszteltem ma reggel, hogy lássam, erősödik :) Szerintünk erősödött :)

És az eddigi lombikokhoz képest a különbségek:
(nem tudom, hogy az Intézet váltás is ide tartozik-e, de azt sejtem, hogy nagyon is :D )
Eddig volt Elonva (1x kellett csak szúrni), mint stimulálószer, de korábban Puregont is használtam és Merionalt is. Volt korábban Cetrotide, Orgolutran és ha jól emlékszem akkor Ovitrelle, de Choragon-t is szúrtam régen. Szedni kellett mindkettőnknek a Prednisolont punkcióig, volt Doxycycline és használni kellett Betadine kúpot, majd Estrimax-ot punkciótól. Úgy rémlik, hogy Utrogestanból 3x3-at kellett használni, kettőt lentről, egyet fentről.
Most
Volt egy méhüregtükrözésem a lombik előtt, mintát is vettek a méh falából.
Gonal F volt a stimuláló 10 napon át, közben szedtem Prednisolont, de csak én (12db).
8.cn-től ment a Cetrotide (6 db), használni kellett hüvelykrémet (4 alkalom), tüszőrepi Ovitrelle.
Punkciótól Tinidazol (4db).
Punkció után indult 2 naponta a Prontogest szuri, minden nap Clexane, esténként 3 Utrogestan (ezek most is mennek), Isostar ivás (3-4 nap) és Medrolból (10xfél).
ET utáni nap volt 1 szuri Gonapeptyl.
Már a program elején elkezdtem a D vitamint, C vitamint, Ladeevit-et, Folsav-at.
Amit a legfontosabbnak tartottak az új helyen és így én is, hogy NEM SZABAD FEKÜDNI!
Transzfer napján pihiztem, de a következő nap már sétáltunk egy jó nagyot, aztán itthon voltam, de sűrűn sétáltam, felálltam, NEM FEKÜDTEM! Meggyőződésem, hogy kell a mozgás a vérkeringés miatt :)
Nagyon várom a holnapi vérvételt!

Apának készül piszkosul :)

B-nek olvasgattam kedves szavaitokat, a sok gratulációt és valami olyasmi mondott, hogy "nem semmi" :) aztán a következőt: hűha, szeptemberig ki kell festeni a szobát, hogy megszáradjon, mert télen nem tud! Nagyon készül! Azt is mondta, hogy ő is bele akar jutni abba, hogy éjszakánként nem alszik. Szerintem ezen módosítani fog! Eddig arról volt szó, hogy a baba a saját szobájában tölti már az első napot, most meg azon variál, hogy a fotelt ki kell vinni, hogy beférjen hozzánk a kiságy és hogy kellene valamit építeni gipszkartonből a kiságyhogy stb.
Már szerzett kiságyat! Illetve, 1 valaki tudja csak a cégénél, hogy mi az eredmény, az egyik főnök, ő azonnal felajánlotta a kiságyukat, mert úgy gondolják nem lesz 4. gyerekük :) közben meg nekem mondja B., hogy várjam meg a hétfőt, meg az ultrahangot, mielőtt könyveket veszek a terhességről :) Mivel a szülők még nem tudnak semmit, megbeszéltük, hogy tálaljuk majd! Anyuék tudják a lombikot, de azt mondtam, hogy traszfer után még 2 hét az eredmény, így őket hétfőn hívom, de anyósék most nem lettek beavatva, így majd csak június 15-én szólunk nekik, mikor úgyis megyünk! Meg fogunk kérni mindenkit, hogy ha kehet, akkor tartsa a száját még egy kicsit! :)
Szeretném hallani a kis szívét, akkor majd talán merem biztosabban vállalni, hogy tényleg sikerült!