Fura dolgok és egy közelgő szülinap

Fura, mert a férjem és én család vagyunk, de mégis, mikor arra gondolok, hogy gyerekeket szeretnék, azt úgy mondom, hogy családot szeretnék. Gyerekeket szeretnék! Többet! Azt hittem ez az érzés, az elmúlt hónapok tükrében majd halványul, de nem teszi. Sőt! Fura, de mostanság, nem is az az érzés hiányzik, hogy kisbabám legyen, hanem egy olyan dolog hiányát érzem, hogy már nagyobb gyermekeim vannak, akikkel beszélgetni lehet, akiknek segíteni lehet, ha gondjaik vannak az életben. Ilyet korábban még nem éreztem. Talán korral jár! Lassan 36 éves leszek (még pár nap!) és talán már elég öreg ahhoz, hogy ilyeneket érezzek? :-) Tegnap láttam egy ismert nőt a tv-ben, aki elmesélte, hogy 40 évesen szült. Akkor annyira természetesnek éreztem, hogy akár én is lehetnék az, aki 40 évesen fog szülni. Fura, mert a barátnőm elmúlt 40 éves és márciusban fog szülni, de eddig ezt nem éreztem, pedig itt van az orrom előtt!
Fura érzés keltett ma hatalmába. Hirtelen, mintha rájöttem volna, hogy felnőttem. Pedig ez a felnőtté válás azért nem most történt :-) Lehet, hogy a közelgő szülinapom miatt érzem magam ilyen furán?

Lebetegedtem, 5. napja fekszem, talán túl sok időm van egyedül itthon gondolkodni...remélem hamarosan helyreáll minden!

Mit hozzon az új év?

Boldogabb, illetve sikeresebb új évet mindenkinek, beleértve magamat is!
Amennyiben mondhatnám, akkor mondanám, hogy az új évnek elég sok dolga lesz velem, de valójában tudom, hogy a megoldást nekem kell megtalálni! Hozhatna az új év új munkahelyet, mert január 3-án (az első munkanapon) közölték, hogy ennyi volt az egész cégnek, viszlát és ne is akarjam ami 5 és fél év munkaviszony után jár, mert akkor szemét vagyok és nem elég megértő, illetve mehetek a bíróságra, ha pénzemhez akarok jutni, de azért a közös megegyezéses felmondást írjam alá és örüljek, ha megkapom a decemberi fizum. Mikor mondtam, hogy ok, akkor megyek a bíróságra, mégis lett pénz, ha nem is az egész, de a 2/3-a, ami még nincs a bankszámlámon, de ezekben a  napokban remélhetőleg sikerül lezárni ezt a témát, kívánom hogy a nevükkel sem találkozzam soha többé. 5 és fél évig toltam azt a nyomorult szekeret felfelé, de csak azt kaptam, hogy holnaptól nincs munkád, menj ahová akarsz!
Az új évnek dolga lesz velem a súlyomat és idegi állapotomat illetően is, merthogy 5kg-t fogytam 1 hónap alatt, mivel nem eszem, nem alszom és egyfajta pótcselekvésként néha sikerül nem véresre vakarnom a fejem búbját :) Amikor gyógyszerrel próbálok pár naponta aludni, akkor az elalvás szintén nehézkes, de felkelni viszont annál nehezebben megy :) A házaséletünk fentiekből kifolyólag hagy némi nemü nemi nami kívánni valót maga után :) Már délután 1 óra van, én még pizsiben, szóval remek kilátásaim vannak a mai napra is.
Terápiaként a karácsonyi ajándékok szinte teljes tárházát kézzel oldottam meg, azóta sem kapcsol ki semmi más, mint hogy "alkossak". Festek, dekupázs-olok (sajnos az erre fordítható kevéske pénzt elköltöttük), azon vagyok, hogy a házimunka nagy részét is ellássam (ez utóbbi nehezemre esik). Férjem jót akarva mondogatja, hogy mit szeretnék festeni és menjünk vegyünk hozzá valókat, de le kell állítanom, mert most minden forint számít!
Ma még csak egy tejeskávét ittam, némi maradék sütit is lenyomtam, szóval tele a has :), most 1 hónap elteltével írok is, de egyéb foglalatosságra úgy érzem ma már nem futja :(
Korábban elküldtem pár helyre az önéletrajzomat, 1 állásinterjún már voltam (remélem nem látszódott a lelki frusztráltságom!!!) FEBRUÁR ELSEJÉVEL DOLGOZNOM KELL valahol, ahol többet adnak, mint a munkanélküli segély, különben el kell adni a kocsit. Azt mondta a párom, hogy inkább a kocsi vesszen, mint a ház! Igaza van, de megszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy el kell adni (vagy épp visszaadnia a banknak) az autóját, amit annyira szeret :(:(:( mindezt miattam! Tudom, hogy nem tehetek a kialakult helyzetről, és hogy ő is tavaly áprilistól szeptember 1-ig átélte mindezt, de nekem ez még nagyon friss, talán fel sem dolgoztam még a vele történteket sem. Próbál biztatni, hogy tudja, hogy minden rendbe fog jönni, de én meg azt tudom, hogy már kölcsönkértünk mindent amit eddig lehetett, szóval innentől elég rázós lehet a helyzet!
Néha én is hiszem, hogy rendben leszünk és minden rendeződik, csak nehezen kerülök ebbe a pozitív lelkiállapotba, de dolgozom rajta :)
Most megyek is és lezuhanyozom, felöltözöm, mert nem akarom, hogy ilyen állapotban lásson a párom, mikor hazajön! Kócosan, pizsiben, alvásszagúan... :)
Azt mondják ami nem öl meg, erősebbé tesz. Lassan fekve nyomok 100kg-t, ha így megy tovább :)
Azt már csak lábujjhegyen merem mondani, hogy lombikról szó sem eshet, merthogy nem tudom miből és nem tudom hogyan tudnánk megoldani akkor ha nincs munkám, illetve akkor, ha épp lesz, de új emberként nem gondolom, hogy ezzel lehetne nyitni :) Jó napot kívánok, igaz, hogy új vagyok ezen a helyen, de most 1 hétig nem leszek, mert lombikozunk!? Szóval gyerek téma kilőve. Érdekes, hogy mindig jön valami, ami keresztbe tesz ennek! Lehet, hogy nem erre vagyok kódolva? De akkor mire? Jó lenne valaki, aki a jövőmbe lát és lát saját gyerekeket körülöttünk, hogy megnyugodjak, legalább ez össze fog jönni!
Amit mindezek ellenére leszűrtem, az az, hogy boldog házasságban élek, kis zökkenőkkel, szóval boldog vagyok, a többi meg majd alakul ;)