Szörnyecske

Nos, ez a vöröshajú energiabomba, habár mérhetetlen boldogságot okoz nekünk, igazi szörnyecske is egyben :) Mikor kiveszem a kezéből az apja qva drága céges mobilját, vagy egy vendég qva drága mobilját, mert azt se megrágni, se összekarcolni, se dobálni nem lehet, akkor olyan hisztit csinál, hogy az ember lemerevedik. Visít, vergődik. Mindig ez van, ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, ha korlátozni szeretném a mozgásában, ha kihozom a fürdőből, ahová beszökött. Hiába hagyom, hogy a felügyeletem alatt bent legyen és pakoljon, rámoljon stb. Hiába próbáltuk ki korábban, hogy megkapott egy telefont és vártuk, hogy majd érdeklődését veszti. Így jártunk a távirányítóval is és egyebekkel. Őt mindig minden érdekli, mindig mindent megrág és földhöz csap. A legújabb, hogy a legnehezebb játékokat, akár a játék porszívóját is, magasra akarja emelni. Mit akarja, meg is emeli! Legtöbbször pedig elejti, leejti, eldobja. Ez a magasság lehet ő ülve vagy állva, a mi fejünk (mi ülünk), vagy a tv komód, konyhapult, hűtőajtó ahol éri stb. Pelenkázás közben vagy csak úgy, mikor a földön háttal heverészik, felemeli a lábát, akár mindkettőt és lecsapja. Ezt persze csak akkor, ha valamelyik testrészemen landolhat a lába. Mellbe, hátba, vállon vág, csap, rúg. Nem esik jól. Egyre szarabbul esik. Nagyon erős.
Ilyenkor gondolkodom, hogy egy szörnyeteg vagyok-e, hogy ezekez nem hagyom és igen is rászólok, vagy ha azt mondom butaság és több erőteljes nem is társul bőven a mondanivalómhoz. Mondhatom, hogy eleven és hirtelen és rosszcsont és huncut és minden egyéb, de mégis magamban keresem a hibát és nem tudom mit is csináljak, hogy ne rugdosson, ne csapkodjon, ne romboljon, tomboljon. Talán semmit. Talán ez a normális. Ez IS normális. Igyekszem nem túlreagálni, mikor olyasmit csinál, amit nem kéne. Még mindig kotorászik a virágcserépben, eltöri a növényt és rángatja a cserepet, belekapaszkodik, úgy áll fel. Nem vetődöm oda tigrisugrással, közben pedig nem üvöltök eltorzult fejjel, hogy neeeeem. Volt, hogy hagytam, de nem unta meg. Higgadtan mondtam, hogy már kismilliószor megbeszéltük, hogy nem szabad, mert a növénynek szüksége van az élőhelyére, de persze ez is hidegen hagyja. Volt, hogy egy erőteljesebb nem kíséretében elhoztam, volt, hogy figyelem eltereltem, volt, hogy néha valamelyik verzióval sikerrel jártam, de hiába próbáltam legközelebb is, újra nem jött be. Ezek vége persze a hiszti, ha épp fogom a kezeit (elvezetés képpen, mert azt hiszem az ellépkedés izgi), akkor még toporzékolás szerűt is produkál. Ilyenkor megvárom, míg lehiggad, de azért ez a hiszti nem semmi.

Nem igazán értem, hogy mit akarnak emberek hallani, mikor azt kérdezik, hogy jó baba-e!? Azt szoktam mondani, hogy szerintem teljesen normális gyerek. Hisztizni is tud, csapkodni, harapni és még köpködni is, az egyéb cukiságai mellé. A köpködésnél azt vettem észre, hogy azért csinálja, mert élvezi, hogy befolyásolhatja a menetet. Összegyűjti, buborékot fúj, vagy csak fúj/köp egy nagyot.
Na jó, nem taglalom tovább :) Szóval mit is akarnak hallani? Mondta valaha is valaki a saját gyerekére, hogy rossz, vagy azt, hogy nem jó baba? Igen, ő is tud szörnyecske lenni!


A gyerek olyan, mint mi vagyunk!
Szörnyecske én is tudok lenni, nekem is van szar napom, hát neki is lehet :)
Hirtelen és türelmetlen vagyok, néha talán kapkodok. Igaz, hogy sokat "javultam", mióta ő velünk van, de ezek szerint még mindig van mit tanulni.

Mi tagadás, szörnyecskén is imádom!
Talán abban a pár percben pont nem az jut eszembe, hogy mennyire imádom, mikor épp szörnyecske :)

Csak próbálkozom...

...utolérni magunkat.
Töki elmúlt 1 éves, 2 nappal ezután pedig úgy döntött, ő biza felmászik az ülőgarnitúrára. Széles vigyorral, büszkén csücsült. Aztán volt, hogy felmászott és eldobta magát a párnák közé. Pihengetett a drága. Lemászni, azaz tolatni, már hamarabb megtanult, így azzal csak ritkán van gond.
Ez az a dátum, amire még pont emlékszem, de hogy mikor állt fel kapaszkodás nélkül és mióta ácsorog csak úgy, azt nem tudom. Nem tudom mióta éri fel pipiskedve a konyhapultot (85cm a pult) és pakol amit elér. Nemrég volt az is, hogy végre végignézegettünk egy állatos könyvet úgy, hogy csak bizonyos idő elteltével akarta megrágni. Még nem jár, de szeret lépkedni, ha fogjuk a kezét.
2 napja mondja, hogy vau-vau, persze inkább csak azt, hogy vá-vá és már nem tudom mióta mondja mindenre, hogy hoppá, ami néha csak hepp.
Pár napja reggelire vajas kenyér van, utána még tápszer. Néha úgy látom, hogy csak a cumi miatt ragaszkodik a tápszerhez, mert miután befal egy szelet kenyeret, lecsúszik még 150 táp és még kéri vissza az üveget. A 16 órai uzsinál nem tudom hogy lesz majd a táp kiváltása, mert kifejezetten szeret hozzámbújni, és úgy inni, főleg, ha előtte ébredt és még pihizik kicsit. Majd ennek is eljön az ideje, nem rohanunk sehová.
Ma reggel miközben játszott én simogattam a hátát, néztem a kezem és nem győztem hálás lenni, hogy hozzáérhetek a kisfiamhoz, hogy van kit simogatnom. És igen, lehet, hogy uncsi, de én még mindig sírdogálok örömömben, boldogságomban, és még mindig csodálkozom, hogy velünk is megtörténhetett.
Titokban már gondolok a kistesóra. Összetett kézzel reménykedem, hogy megtörténhet újra!

Ma 1 éves

Édes drága tündérbogár 1 éves lett ma :)
Csináltam neki babatortát. Kinézetre botrány, de túrta rendesen és meg is kóstolta. Széttrancsírozni inkább akarta, mint enni :) Olyan elérzékenyülős nap volt a mai :)
10:54-kor született, akkor (is) jól összepuszilgattuk.
Családi buli holnap.