Napi cukik

1. Pár hete használja a mutató ujját úgy, hogy a szája elé emeli, de a ssss hang helyett ö ö ö van, jelezvén, hogy csendesedjünk, vagy figyeljünk valamire :)

2. Tegnap próbálta először, ma este meg már csak úgy szórta a cuppanós puszikat. Az ujjammal kezdte tegnap. Gondolom azért, mert ha beüti valamilyét, akkor cuppanós puszit szokott rá kapni. Korábban is adott puszit, előbb nyitott, majd csukott szájjal, de ma cuppanósakat kaptunk. Volt, hogy előbb cuppant és csak utána jött a puszi, és olyan is, hogy csak cuppantott, de puszi nem járt hozzá :)

Megörökítendők

Tuti, hogy már nem leszek se napra, se hétre, se hónapra kész friss infókat író, "rendes" anyuka.
Rengeteg új és megdöbbentő dolgot csinál. Néhány tevékenységnél komolyan átgondolt taktika figyelhető meg. Megfogja a labdát a teraszon, a korlát előtt (korlát vízszintes fa lécekből áll), megfigyeli a réseket, majd úgy méri fel, hogy a két léc között nem fog kiférni, ezért felemeli, majd 1 vagy 2 kézzel átpöccinti a legfelső felett. A nagykapu kulcsak nem szokványos kulcs, hanem hosszú és hengeres, a vége pedig olyasmi, mint egy csavarhúzó. Töki kezébe került a kulccsomó, végignézegette a kulcsokat, majd a nagykapu kulcsával odament egy csavarhoz és odaillesztette. Volt már a kezében csavarhúzó, sokat babrál, szerel az apjával.
Sosem tanítottuk, de kérdésre tegnap gyönyörűen végigmutogatta milye, hol van. A szomszédunk kérdezte tőle nemrég, hogy hol az okos feje, döbbentem láttam, hogy megmutatta neki. Korábban próbálkoztam, de nem reagált nekem. A szomszéd sikerén felbuzdulva ismét próbálkoztam, ismét sikertelenül, de mikor feltünő lett, hogy mennyi mindent megért és lereagál, tettünk egy próbát. Megmutatta kezét, lábát, fülét, orrát, száját, fejét, pocakját, fürdésnél a kukiját.
Ó és még mennyi minden van :) Jelenleg 2 szó van amit használ, ez a hoppá és a vava (kutya).  Gagyarászik, néha olyan, mintha énekelne,  nagyon szereti a zenét és rugózik, ha tetszik neki amit hall. Imádja az állatokat.
Már kevésbé harap, viszont helyette fejel. Sebaj, majd elmúlik, mint a hasfájás :)
Vokt nemrég egy nagyon meghitt pillanatunk, ezt azért megörökítem itt.

Egyik este olyan békés volt és nyugodt, hogy ilyet még nem láttam. B elköszönt tőle, ő szokta betenni az ágyába, én még maradok, megbeszéljük az aznapi történéseket, lekapcsolom a villanyt, marad az éjjeli fény, simizem, elalszik. Tegnap, ahogy az apja letette, ő meg sem mozdult, feje alatt a kispárnával csak nézett rám. Én is némán ültem, simiztem és csak néztük egymást, aztán mondtam neki, hogy nagyon szeretem, erre elmosolyodott, nekem meg potyogni kezdtek a könnyeim. Kinyúlt hozzám, mikor meglátta a könnyeket. Mondtam neki, hogy minden rendben van, csak a boldogságtól sírok. Visszahúzta a kezét, aztán becsukta a szemét és elaludt. Alig tudtam kijönni tőle. Csak ültem és néztem. Sugárzott belőle a nyugalom, pedig nap közben visított rendesen.

A nap közbeni és esti altatások nagyon nyugodtak, nincs hiszti, nincs sírás, max ficánkol, míg a kispárnáját gyömöszöli maga alá, de ez a szokása, rituáléja nincs mindig.
Tudom, hogy elkiabálom, de pár napja 2 órákat alszik délután és este mondhatni 8-8-ig alszik. Ez tegnap anyunak meséltem, aztán persze még éjfél előtt felsírt, át is mentem hozzá, szóval gyanús, hogy mátol se 2 órás alvás, se reggel 8-kor ébredés nem lesz :D

Zsivány tündér

Ő cukisága gyakran hisztis. Azonnal krokodilkönnyeket produkál, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, és hát nem mindig úgy van. Amikor megütötte magát, mentem megvigasztalni, adtam gyógypuszit, majd egy idő után, már beütés nélkül is nyújtogatta a kezét pusziért és közben keserves képet vágott, mert hozzáért valamihez. Annyira édesen adta elő, hogy kapott puszit.
Hívom, kérem, hogy jöjjön, de ő nem jön, néz rám, hogy neki aztán fogalma nincs mit akarok tőle, majd mikor odakoccant a buksija és mondtam, hogy gyere, adok rá puszit, azonnal jött.
Imád teregetni, de persze nem adogatja a ruhákat, hanem ráveti magát a nedves cuccra és kidobálja a kosárból őket, illetve lopkodja a vízes zoknikat.
Grimaszol magának a tükörben, sőt, már a terasz ajtó tükörképében is csodálja magát.
Az utóbbi időben előfordult már többször, hogy édesen sétál befelé a a szobájába, ha kérem, hogy menjünk pelust cserélni, de ilyenkor persze mindig hozza azt a valamit is, ami a kezében van. Tegnap kapott egy lábost, hogy a konyhában neki is legyen dolga, így jött velünk az is. Sírás lett belőle, mert a lábos fekvő helyzetben már annyira nem jó játék, homlokon csapta magát vele :(
3 hete, hogy járkál. Addig is próbálkozott, de egyszer csak nagyon megindult. Sokszor kéri még a kezünket és gyakori az esés is, de szépen fejlődik.
Az orrszívás terén van nagy változás. Annyira imádja magát a porszívót, hogy mikor mondom neki kiszívjuk a nózit, hozom az alkatrészeket, akkor mosolyog, megy a fürdőszoba felé a porszívóért. Leültetem magammal szemben. Engedi a bespriccelést, míg kicsit várunk, bekapcsolom a porszívót. Imádja ahogy búg, na meg a gégecső és a nagy kerék szuper találmány. Nézegeti, játszik az orrsziporszi véggel, aztán vagy ő, vagy én tesszük az orrába. Nem gondolom, hogy azért csinálja mert tudja, hogy jobb lesz, inkább tetszik neki. Van, hogy hamar megunja, ilyenkor elrántja a fejét, várunk, újracsináljuk.
Sajnos már kb 1,5 hónapja ébred majdnem minden éjjel. Áll a kiságyban és sír. Bemegyek, azonnal lefekszik. Én ledőlök nála a szivacson. Optimális esetben mindketten tovább alszunk, de előfordul, hogy még felnéz párszor, hogy ott vagyok-e. Ma 3-4-ig felállt, felült és nekem kiabált. Kértem szépen, feküdjön le, akkor lefeküdt, de kis idő múlva újrakezdte. Most meg persze húzza a lóbőrt :)
Annyi minden van és lenne még leírni való, de szinte leírhatatlan az a sok minden ami történik.
Gondolkodtam, hogy el kellene köszönni, meg kellene köszönni mindent és mindenkit, amit és főleg akiket a blognak köszönhetek és lezárni ezt a fejezetet, de még nem megy :)
Így ha ritkán is és zagyván is, azért még jövök!

Cipős story

Alcím: Decathlon élmény, avagy menj-e vásárolni olyan pasival, aki szetet vásárolni?
Gyerek lába otthon lemérve, lányok javaslatára méretre vágott hurkapálcával a farzsebben menetre készek vagyunk, irány a Decathlon. (hurkapálca cipőbe bedug, ráhagysz némi nemű centit, ha jónak látod, rápróbálod és megveszed).
22-es méret kicsi, a 23-as polcok üresen konganak. Férj azonnal kiszúrja a szandálokat 2 oszloppal távolabb "Vegyünk ilyeeeet" mondja és levesszük a polcról. 22-es méret itt is kicsi, 23-as jó, de mire jön a szandis idő, a gyerek lába nagyobb lesz, így döntünk a 24-es méret mellett.
Eladót keresek, viszem magammal a 22-es cipőt, kérdezem van-e 23-as?
Én: ilyet szeretnék 23-as méretben, csak üres a polc.
Eladó: volt ilyen polc ebben a méretben?
???
Én: igen
Eladó: nézzük meg ebben a gépben.......ez kicsit hosszadalmas itt, inkább megnézem bent.
???
Visszatér, mondja, hogy van, meg kell keresni, mert össze-vissza mindenhol van, kb 10-15 perc.
???
Míg várunk, férj sétál a gyerekkel.
Eladó visszatér, mondja, hogy nem találják, úgyhogy inkább megrendeli, pár nap és meglesz.
???
Adatokat felveszi, ha kedd 14 óráig nem hívnak, hívjam őket!
Papírt elteszem.
Egyébként segítőkész volt a srác, igaziból csak fura :)
Férj jön, mondja, hogy talált NEKEM futócipőt, mert a múltkor említettem, hogy futnék!
Finom célzás? Sosem tudjuk meg, nem kérdeztem rá! :)
Választottam.
Mondja, magának is talált :) nem futó, sima utcai viseletnek gondolja.
Választ.
DE AMI EZUTÁN JÖTT, AZ MEGÉRDEMEL EGY HATALMAS PIROS PONTOT!
Kasszánál Geri sírni kezd, mert az apja átadja nekem. Aztán már nem csak sír, üvegrepesztő sikításba kezd. Mikor már többen felfigyelnek ránk, a pénztáros fiatalember a következőt mondja: ez semmi, az én lányom addig visít, amíg kék lesz a feje és elájul!
Tudom, brutálisnak hangzik, de akkor, ott, abban a helyzetben nekem jólesett!

Szörnyecske

Nos, ez a vöröshajú energiabomba, habár mérhetetlen boldogságot okoz nekünk, igazi szörnyecske is egyben :) Mikor kiveszem a kezéből az apja qva drága céges mobilját, vagy egy vendég qva drága mobilját, mert azt se megrágni, se összekarcolni, se dobálni nem lehet, akkor olyan hisztit csinál, hogy az ember lemerevedik. Visít, vergődik. Mindig ez van, ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, ha korlátozni szeretném a mozgásában, ha kihozom a fürdőből, ahová beszökött. Hiába hagyom, hogy a felügyeletem alatt bent legyen és pakoljon, rámoljon stb. Hiába próbáltuk ki korábban, hogy megkapott egy telefont és vártuk, hogy majd érdeklődését veszti. Így jártunk a távirányítóval is és egyebekkel. Őt mindig minden érdekli, mindig mindent megrág és földhöz csap. A legújabb, hogy a legnehezebb játékokat, akár a játék porszívóját is, magasra akarja emelni. Mit akarja, meg is emeli! Legtöbbször pedig elejti, leejti, eldobja. Ez a magasság lehet ő ülve vagy állva, a mi fejünk (mi ülünk), vagy a tv komód, konyhapult, hűtőajtó ahol éri stb. Pelenkázás közben vagy csak úgy, mikor a földön háttal heverészik, felemeli a lábát, akár mindkettőt és lecsapja. Ezt persze csak akkor, ha valamelyik testrészemen landolhat a lába. Mellbe, hátba, vállon vág, csap, rúg. Nem esik jól. Egyre szarabbul esik. Nagyon erős.
Ilyenkor gondolkodom, hogy egy szörnyeteg vagyok-e, hogy ezekez nem hagyom és igen is rászólok, vagy ha azt mondom butaság és több erőteljes nem is társul bőven a mondanivalómhoz. Mondhatom, hogy eleven és hirtelen és rosszcsont és huncut és minden egyéb, de mégis magamban keresem a hibát és nem tudom mit is csináljak, hogy ne rugdosson, ne csapkodjon, ne romboljon, tomboljon. Talán semmit. Talán ez a normális. Ez IS normális. Igyekszem nem túlreagálni, mikor olyasmit csinál, amit nem kéne. Még mindig kotorászik a virágcserépben, eltöri a növényt és rángatja a cserepet, belekapaszkodik, úgy áll fel. Nem vetődöm oda tigrisugrással, közben pedig nem üvöltök eltorzult fejjel, hogy neeeeem. Volt, hogy hagytam, de nem unta meg. Higgadtan mondtam, hogy már kismilliószor megbeszéltük, hogy nem szabad, mert a növénynek szüksége van az élőhelyére, de persze ez is hidegen hagyja. Volt, hogy egy erőteljesebb nem kíséretében elhoztam, volt, hogy figyelem eltereltem, volt, hogy néha valamelyik verzióval sikerrel jártam, de hiába próbáltam legközelebb is, újra nem jött be. Ezek vége persze a hiszti, ha épp fogom a kezeit (elvezetés képpen, mert azt hiszem az ellépkedés izgi), akkor még toporzékolás szerűt is produkál. Ilyenkor megvárom, míg lehiggad, de azért ez a hiszti nem semmi.

Nem igazán értem, hogy mit akarnak emberek hallani, mikor azt kérdezik, hogy jó baba-e!? Azt szoktam mondani, hogy szerintem teljesen normális gyerek. Hisztizni is tud, csapkodni, harapni és még köpködni is, az egyéb cukiságai mellé. A köpködésnél azt vettem észre, hogy azért csinálja, mert élvezi, hogy befolyásolhatja a menetet. Összegyűjti, buborékot fúj, vagy csak fúj/köp egy nagyot.
Na jó, nem taglalom tovább :) Szóval mit is akarnak hallani? Mondta valaha is valaki a saját gyerekére, hogy rossz, vagy azt, hogy nem jó baba? Igen, ő is tud szörnyecske lenni!


A gyerek olyan, mint mi vagyunk!
Szörnyecske én is tudok lenni, nekem is van szar napom, hát neki is lehet :)
Hirtelen és türelmetlen vagyok, néha talán kapkodok. Igaz, hogy sokat "javultam", mióta ő velünk van, de ezek szerint még mindig van mit tanulni.

Mi tagadás, szörnyecskén is imádom!
Talán abban a pár percben pont nem az jut eszembe, hogy mennyire imádom, mikor épp szörnyecske :)

Csak próbálkozom...

...utolérni magunkat.
Töki elmúlt 1 éves, 2 nappal ezután pedig úgy döntött, ő biza felmászik az ülőgarnitúrára. Széles vigyorral, büszkén csücsült. Aztán volt, hogy felmászott és eldobta magát a párnák közé. Pihengetett a drága. Lemászni, azaz tolatni, már hamarabb megtanult, így azzal csak ritkán van gond.
Ez az a dátum, amire még pont emlékszem, de hogy mikor állt fel kapaszkodás nélkül és mióta ácsorog csak úgy, azt nem tudom. Nem tudom mióta éri fel pipiskedve a konyhapultot (85cm a pult) és pakol amit elér. Nemrég volt az is, hogy végre végignézegettünk egy állatos könyvet úgy, hogy csak bizonyos idő elteltével akarta megrágni. Még nem jár, de szeret lépkedni, ha fogjuk a kezét.
2 napja mondja, hogy vau-vau, persze inkább csak azt, hogy vá-vá és már nem tudom mióta mondja mindenre, hogy hoppá, ami néha csak hepp.
Pár napja reggelire vajas kenyér van, utána még tápszer. Néha úgy látom, hogy csak a cumi miatt ragaszkodik a tápszerhez, mert miután befal egy szelet kenyeret, lecsúszik még 150 táp és még kéri vissza az üveget. A 16 órai uzsinál nem tudom hogy lesz majd a táp kiváltása, mert kifejezetten szeret hozzámbújni, és úgy inni, főleg, ha előtte ébredt és még pihizik kicsit. Majd ennek is eljön az ideje, nem rohanunk sehová.
Ma reggel miközben játszott én simogattam a hátát, néztem a kezem és nem győztem hálás lenni, hogy hozzáérhetek a kisfiamhoz, hogy van kit simogatnom. És igen, lehet, hogy uncsi, de én még mindig sírdogálok örömömben, boldogságomban, és még mindig csodálkozom, hogy velünk is megtörténhetett.
Titokban már gondolok a kistesóra. Összetett kézzel reménykedem, hogy megtörténhet újra!

Ma 1 éves

Édes drága tündérbogár 1 éves lett ma :)
Csináltam neki babatortát. Kinézetre botrány, de túrta rendesen és meg is kóstolta. Széttrancsírozni inkább akarta, mint enni :) Olyan elérzékenyülős nap volt a mai :)
10:54-kor született, akkor (is) jól összepuszilgattuk.
Családi buli holnap.

Továbbra is pörgősen

Sajnos és hál'Istennek követhetetlen a gyerek :) Egyszerűen nem jutok oda, hogy mindent leírjak. Plusz a telefonomról nem tudok másokat olvasni, mert folyton lefagy, és valamiért írni sem mindig sikerül. Szóval bekell kapcsolni a gépet, de ahhoz oda kellene ülni, akkor viszont a kusfiam azonnal ott terem. Mikor alszik, akkor meg sok más egyéb dolig van. Sajnálom az időt az írásra, inkább élvezkedem a történésekben :) Most megpróbálik gyorsan írni, míg le nem fagy a telefonom!
Szokás szerint túlaggódtam a karácsonyfa kérdést! A fa térdmagasságban volt egy asztalon és nem volt kikötve. Mikor díszítettük, akkor érdekelték nagyon a díszek. Kapott egy sajátot, azzal játszott kicsit. Biztonság kedvéért azért a fa alsó részéből a díszeket fentebb helyeztem. Néha odament, megnézte, megfogdosta, a talp takaróját huzigálta, aztán ebben ki is merült számára a karácsonyfa kérdés.
Kisfiam karácsonyi ajándéka nekünk, hogy ül :)
Nagyon édes, mert a pocakját így jobban látni. Az a kantáros nadrág, ami hosszban még jó lenne, az már pocakban szűk! 10,8 kg, centire nem tudom, kb. 80cm.
Volt egy kus takonykór, de már kifelé vagyunk belőle mindketten.
Pár napja a zenélős játékokat már azzal a céllal nyomkodja, hogy zenéljen, nem csak úgy csapkodja. A formabedobós, a formabedobó fedél nélkül jobban érdekli, így teszi-veszi bele és ki a dolgokat. Tegnap párszor érdeklődést mutatott az irányban, hogy használja a fedőt is, de ez nem jelkemző. 9. fog kint, fehéredik még 3. Édesen tologatja ami gurul, de még mindig eszelősen rág, dobál és csapkod. Szeret labdázni, szóval teljesen normálus gyerek :)
Van hiszti is, megfeszült testtel és durca, mikor valamit nem lehet. B szerint ő lesz az a gyerek aki hanyat dobja magát a Tecsóban :P
Est Kissmajma volt nálunk vendégségben (persze szülőkkel) és nagyon helyesek voltak a srácok. Geri a hazai pálya előnyével élve ment előre, mint egy kis tank, Kissmajom pedig csak hátrálni tudott. Együtt még nem igazán megy a játék :) de remélem idővel ez is menni fog!
Nem ígérem, hogy sűrűn írok majd, de január 19-én Győrben megbeszélésünk lesz ;)

Birkanyírás

Megvolt az első hajvágás. Oldalt és hátul kellett rendezni a sorokat. Már úgy nézett ki Geri, mint Hókuszpók :) B. kezdett neki, mert bátrabb volt, mint én, majd átvettem a hajvágót. Mindez tegnap este történt, így ma, nappali fényben látom igazán a művet :)
Annyira nem rossz, de ma este igazítani kell. A levágott tincsek egy borítékban vannak eltéve. Szuper, hogy ezt a pár sort le tudtam írni :) Percenként történik valami hihetetlen csoda dolog és csak remélni tudom, hogy nem felejtem el estig, hogy legalább B-nek el tudjam mesélni!

Magyarázat nélkül

Geri születése napján, a kórházban kaptam talán az első megjegyzést, hogy hogy lehet, hogy ilyen idős koromban jött a baba. Konkrétan így hangzott a kérdés:
- Kisfiú, vagy kislány?
Fiú
-Első baba?
Igen
-Hány éves?
38
-Későn jött a szerelem?
Azt hittem nem hallottam jól :D Egy szülészeten sok mindent láttak már és pont egy idősebb asszisztensnek nem jut eszébe, hogy mondjuk van más eshetőség is. Akkor még megmagyaráztam, hogy 8 kemény év van a siker mögött. Nem győzött a hölgy elnézést kérni.
Miután megszületett a baba, a FB-on ismerősnek jelölt, majd gratulált egy lány, akit a gimiben láttam utoljára. Úgy gratulált, hogy azt írta, "Jobb később, mint soha". Először nem esett jól, írni is akartam neki privát, de lemondtam róla, mert bár sosem titkoltam, hogy limbikbabánk van, nem volt kedvem magyarázkodni. Úgy döntöttem, egy ilyen megjegyzés nem engem minősít. Meg persze próbálom is megérteni, hogy van akiben fel sem merül, hogy az élet nem mindenkinek könnyű. A lombikprogram mostanában nem téma, de ha érdeklődik valaki, szívesen beszélek róla, hátha másnak erőt ad és segít a mi sikerünk!
Legutóbb B. régi kollégájával futottunk össze egy bevásárlás során. Meglátta a gyereket, kicsit megállt és azt kérdezte, hányadik gyerek? Mondtuk, hogy az első. Már ment is tovább, de azért még "viccesen" odamondta, hogy nem siettétek el! B. csak annyit mondott, hogy "hát nem", aztán mindenki ment a maga dolgára, még mi sem beszéltünk erről egy szót sem.
Más dolgok is maradtak magyarázat nélkül mostanában. Van amit sajnálok, van amit nem. Az az igazság, hogy eleinte mindent sajnálok aztán megpróbálom elengedni, megérteni, hogy mi, miért is történik. Mondanom sem kell, hogy nem mindig sikerül :)

Mindig, megint, újra

Ő hatalmas lépésekben tárja ki maga előtt a világot, én pedig minden nap egyre szorosabbra szeretném fűzni magunkat. Izgatottan tudom várni a reggelt, még egy nehezebb nap után is, még akkor is, ha előző nap úgy gondoltam, hogy a fürdetés a nap fénypontja és remélem találok valami rövid mesét a mesekönyvben...de aztán...aztán ágyba kerülök én is...ahogy kicsit is hangosabban vesz levegőt máris fülelek...van, hogy csak úgy felkelek és benézek hozzá...mielőtt úgy érzem, hogy most már tudnék aludni, akkor megint benézek. Gyakran érzem ilyenkor is, hogy szívesen kiemelném a kiságyból és szeretném magamhoz ölelni, beleszagolni a meleg kis nyakába, puszilgatni, de ezt csak reggel lehet. Várom a reggelt. Várom milyen lesz a napja, mászik-e ismét magától, mert 2 napja megtett kb 2 métert. Várom, hogy nevessen, kacagjon velem és rajtam. Kukucsolok neki, bújkálok, feltűnök itt-ott a kanapé, a szék, az asztal mögött, fölött. Ő boldog. Az a legfontosabb, hogy ő boldog legyen. Reggel magamhoz ölelem és hangosan ki kell mondanom amit érzek, mert nem fér el odabent az a hatalmas boldogság.
Nagyon szeretlek. Hihetetlen,
hogy vagy nekem. Nem értem hogy történt, hogy megtörténhetett. Született egy kisfiam. Ez egy akkora boldogság, amiről sosem hittem, hogy egyszer átélhetem majd. Kicsit még mindig le vagyok ragadva a küzdésben. Ahhoz vagyok hozzászokva. Nehéz elengedni és hinni, látni és végre elfogadni, befogadni ezt a csodát.
Pedig ennél kézenfoghatóbb már nem is lehetne.
Az utóbbi időben férjemmel voltak vitáink. Leginkább, ahogy az szokott lenni, a feleségnek van gondja és csak beszél és beszél, megsértődik stb. Tegnap előtt mondtam neki, hogy szeretem, bár néha kevésbé. Azt mondta, hogy ő mindig ugyan úgy szeret engem, mert szeretni csak egyféleképpen lehet. Igazat adtam neki, hiszen 10 év után is szerelmes vagyok, amikor fel tudnék robbani tőle, akkor sem a szeretetem fogy el, hanem a haragom nő. A fiamat is szeretem, ez a szeretet olyan mint a szerelem. Különös szerelem. Barátnőmnek is mondtam, aki kisfiúval várandós, hogy majd meglátja ő is, hogy fura dolog ez. Azt mondta fejbe fog vágni, ha olyan tipikus fiús anyuka leszek. Mondja csak! Majd megtudja ő is miről beszélek ;)
Gondolom a lányos anyukák ezt a fajta szerelmet látják az apukák szemében.

Kistesót szeretnénk. Hívtam Győrt, de azt kérték, majd decemberben telefonáljak. Kicsit megint izgulni kezdtem, pedig még azt sem tudom milyen hosszú a várólista.

Méregzsák

Amikor valamit nem engedek neki, akkor hisztizni kezd. Hisztis sírás, csukott szemmel elindulás bármerre. Amikor nem felém indul el, akkor képes addig menni, míg beüti a fejét. Ilyen pl. akkor van, mikor nem szeretne aludni. Négykézláb megy a fej vagy lábvéghez a kiságyban és koppan a feje. Persze nem koppan nagyot, de ez a kopp abban a lelkiállapotban pont elég, hogy mégjobban rázendítsen. Az a veszélyesebb, mikor mérgében a járólapba fejel, orrol vagy beüti a száját. Ezek valóban fájdalmasnak is tűnnek, szóval vígasztalom is. Nem igazán tudom, hogy szét tudja-e választani ilyenkor a tiltást és az ölelgetést vagyis, hogy mit miért kapott. Mikor feláll valahová, de elesik, vagy nem tudja behajlítani a lábát és szegény feszül, akkor megyek, segítek neki, de azonnal visszaáll ugyan oda. Nem érdekli, hogy nem volt jó neki ott az előbb. Tegnap nem engedtem, hogy a virágcserépbe kapaszkodva felálljon. A cserép nem olyan nehéz, hogy őt megtartsa. Mérges lett, felém fordult és megharapott. Mikor ismét nem engedtem, akkor pedig a fejét ütögette hozzám.
Kicsit talán koraiak ezek a hevesnek mondható kirohanások, nem? :)

Lusta, de nem mindenhez

A gyógytornász szerint is tud mászni, de lusta :)
Észrevettem, hogy tesz 3-4 lépést mászva, majd úgy dönt a tuti, korábban már jól bevált, professzionálisra fejlesztett kúszást választja. Igaz, ami igaz, laza még a popsija, csípője, de ahhoz képest, ahogy kezdtük, még mindig időben vagyunk mindennel! A tornán előfordult már, hogy abban a bizonyos Z-ben még ülni is tudott, de még nem elég jó a törzstartása sem, így inkább kibillen valamilyen irányba. Most megint hetente járunk tornázni, de Andi azt mondta, szerinte hamar rájön, hogy a mászás is nagyon izgi, és kihagyhatunk megint heteket :)
Ha mögé és fölé állok, valamint megtartom a combját, ő pedig lépeget a kezével, akkor mászik, magától rakosgatja a lábait is én csak tartom, hogy ne csússzon szét békába.

Egyéb iránt hetek óta feláll és elácsorog akár 20 percet is egy-egy kedvenc helyén. Egyelőre nem jött rá, hogy az asztalt körbe lehet járni, így csak az egyik sarkáról kell elpakolni. Már láttam, hogy állva is képes helyet változtatni a kanapénál, ilyenkor először a kezével fog át, majd húzza a lábát, szóval lassan elpakolhatok minden nem megrágcsálhatót!

Ő nem a lassan és megfontoltan cselekvő babák közé tartozik. Jelenleg a többet erővel dominál. Amennyiben ő fel akar állni akkor bizony feláll. Az új autós ülésből egyszerűen kifordítja magát. Igyekszem mindig résen lenni. Megszállottan rág mindent. Megrágott már papírdossziét, tv állványt, gyerekágy rácsot, dohányzóasztal lábat. Ezeken mind ott a foga nyoma! Ma azt láttam, hogy az étkezőszék ülő részéhez feldérdelt és rágta a sarkát. Eszelős egy törpe :)

Kemény dió

Már előre féltettem a kis manót, mi lesz, mikor majd eljön a borulós időszak, mert a szobák kivételével mindenhol járólap van. Vettünk sérülést tompító cuccokat, mint pl. habtapi, de mindenhová nem lehet tenni, az egész lakást nem lehet leburkolni vele. Tegnap sikerült neki buksin landolni :( Valahogy úgy térdelt fel, hogy elvesztette az egyensúlyát, én nem értem el, ő pedig hátradőlt. Nagyot koppant a buksija hátsó fele. Nekem abban a pillanatban megállt a szívem, de ugyanebben a pillanatban B. már ott is volt, így felvette. Még ebben a pillanatban az is történt, hogy elfordultam, hogy ne lássam mi történik. Erre, hogy én ezt csináltam, csak később jöttem rá és ezért hihetetlen szarul éreztem magam. Hallottam, hogy már nem is sír olyan keservesen, szüleim is itt voltak, apu jött, őrá már mosolygott, előkerült egy hideg dobozos sör, amit pár másodpercre a buksijára tettek, én meg csak álltam és szégyeltem magam, hogy ennyire megijedtem és lefagytam. Anyu átölelt, hogy megnyugodjak, mondta, hogy semmi baj, mondta, hogy lesz még ilyen. Közben kicsit pityeregtem és ő is. Este, fürdetéskor megbeszéltük B-vel a történteket. Abban maradtunk, ha csak én lettem volna vele, biztos másként reagálok, de így, hogy ő pont ott volt, én nem mozdultam. Azóta ezerszer végigjátszottam magamban a történteket, de én nem találok magamnak mentséget :(
Baba jól van, még csak púpja se lett azon a gyönyörű kis kerek fején!
A humor sokszor segít feldolgozni a történteket, de most csak azért, mert nem lett baj tehát
Geri vs járólap
1:0
Azért lett Geri győztes, mert én voltam a bíró és mert nagyon hamar megnyugodott
mert jó kemény kis dió buksija van
és mert a járólap nem nyerhet sosem
és mert nagyon szeretem ezt a kis fickót

Változások

Jó ideje az oldalán és a hátán is szívesen alszik.

A mosolya is változik, ahogy látni lehet a fogacskáit.

Kúszik mindenfelé, rágcsál függönyt, vezetéket, távirányítót, papucsot, papírnoteszt, falevelet, földet...

Nagyon tudja mondani a magáét, ha belendül. Bababababa és a felhúzott orral izgatott szuszogás is ment egy ideig.

Elfoglalta a nagy kádat. Édesen pacsál, huncutkodik, sikítozik, hirtelenkedik. Olyan mint egy halacska. Nyalogatja a kád oldalát és ott is próbálja felhúzni magát. Ahhoz képest, hogy korábban a karja volt a gyengébb pont, most a karjait használva hihetetlen helyekre képes felhúzóckodni.

Bár nagyon ritkán és rövid ideig, de hintáztatja magát a földön feltérdelve, tenyértámaszban. Ez annak a jele, hogy nem sokára mászni fog!
Az ölünkben szívesen ücsörög, egyelőre magától nem.

Legújabban felkapaszkodik ránk, még fel is térdel! Veszélyes a srác, mert nagyon erősen kapaszkodik és harap, tehát nem lehet csak úgy megúszni a dolgot. Több hajszál bánja a megmaradottakból. Olvastam, hogy nem szabad túl erőteljesen rászólni, mert a végén pont tetszeni fog neki a reakciónk. Nagyon nehéz higgadtan, nyugodtan és határozottan azt mondani, hogy NEM, miközben a könnyem kicsordul, annyira fáj a harapása!

A nap közbeni alvás is változik, mert reggel 10-körül szépen visszaalszik 1-1,5 órára, de van, hogy ebéd után (mint pl. tegnap) akár 30-40 percet is elvan az ágyban, mielőtt elalszik. A későbbi alvás totál lutri. Amikor megyünk valahová, akkor a kocsiban 30-40 percet is alszik. Ezzel csak az a gond, hogy vagy a ház előtt hunyja le a szemét és ilyenkor továbbgurulok, autózom még egy kicsit :)

Az ívben hátra feszülés, közben visítás, valamint a simán megfeszülés és közben mérgesen morgás is divatba jött nála. Ilyenkor ő maga a kisördög és a morcos kismalac egyvelege. Mindig is tudtam, hogy mellette fogok türelmet tanulni és most már egyre konkrétabb a feladat. Pl. előfordul, hogy egyszer csak pelenkázás közben majdnem hasra fordul, ha épp nincs kedve 1 percet várni. Erősen kell fogni, higgadtnak, nyugodtnak kell maradni, nem megijedni, hangomat nem felemelni. Mindezek mellett nem veszi át a higgadtságom, mert ő akkor is azt csinál amit akar :) Nap közben inkább a földön pelenkázom. Ilyenkor is forog, de legalább nem kell tartani attól, hogy leesik.


...ééés ma már 8. hónapos :)

Ébredéshez szól a Fáni

Valahogy nem jutok el odáig, hogy ide írjak és sajnos oda sem, hogy másokat olvassak. Próbálok majd írni, de úgy gondolom ez legtöbbször egy nagy katyvasz lesz :)
Ami fontos, hogy gyönyörűen kúszik, tisztára olyan mint egy kommandós! J. J. Rambo :)
Felváltva húzogatja a térdét, használja az alkarját. Néha úgy látom, hogy a kézzel dolgozás ki is meríti, egy-egy hosszabb kúszás után van hogy megáll, repülő pozícióba vágja magát (kezek-lábak égnek állnak) és olyan is van, hogy sír. A mászáshoz még nem elég ügyes, ezen a gyógytornász is dolgozik még, vagy inkább csak lusta :P Tenyértámaszba löki magát, de a térdei szétcsúsznak, azok még békában vannak. Gyakran csinál olyat is, mintha kilökné magát, mintha már használná a térdét is, ilyenkor van az arcra érkezés :( de a lényeg, hogy nagyon szépen fejlődik.
Őrült módon harap a 8 fogacskájával. Talán újabbak jönnek, mert ma pl. botrány nyűgös és éjjel is felsírt többször is. Szereti kóstolgatni a füvet, bármerre is járunk, valamint tegnap elfogyasztott egy kis cetli papír is. Már a nagy kádban fürdik! Egyszer kellett csak kiemelni, mikor úgy gondolta, hogy a dugót víz alól kóstolja. Nyelt egy kis vizet, de megütögettük a hátát, aztán ment vissza. Nem mondanám, hogy megjegyezte a kis bolondja, hogy nem veszünk levegőt a víz alatt, mert azóta is próbálta többször is ledugni az egész arcát, de már résen vagyunk. Engedjük a nózit, hátha rájön, hogy nem jó buli, de a szája azért maradjon kint. Előszeretettel rág minden zsinórt, de inkább a vezetékeket. Nagyon nehéz a takarítás, mert mindenhová jön utánam és hol a porszívó zsinórját rágja, hogy magát a porszívót. Pár napja jött rá, hogy milyen szépen világít a sütő, na onnan távol tartani nem egyszerű. Elő kell venni a kis kerítést, hogy kizárjam ilyenkor a konyhából. Volt már olyan, hogy nem találtam a gyereket, majd egyszer csak hallom a nagy örömködést, hát megtalálta a gardrób szekrényt és a tükröt az egyik szobában. Ott feküdt előtte és hatalmasakat örült saját magának. Ugyan ebben a szobában tegnap majdnem magára borította a szárítókat, volt nagy sírás a hangos zörgéstől. Még jó, hogy a nagy gimnasztika labdára borult a cucc, mert egyébként őt találta volna el. Érdekes, hogy az erős zajoktól van, hogy megijed. Sírt már akkor is, mikor egy beszélgetés közepette egyszer csak valaki felnevetett. Van feladat bőven, mikor ki kell találni mi az, ami  tényleg veszélyes és mi az, ami még belefér a világ felfedezésébe. Amikor a kertben vagyunk, akkor vigyázni kell, hogy a fű mellé a hosszú tű levél azért ne kerüljön a szájába, vigyázni kell, hogy a leander levelét ne csócsálja meg és azt is figyelni kell, hogy cicakaki se legyen a fűben, mert tuti megtalálja (szomszédból átjárnak a macskák). Hangyák vannak, de azok még túl gyorsak, szóval a hangyák vigyáznak magukra :) A tv alatti dvd lejátszó nagyon szuper dolog, mert digitális kijelzője van, tehát azt mindig meg kell fogdosni, ezért képes felhúzni is magát, amíg csak a karja bírja. Anyukám varrt neki egy kis mellényt, ami elöl bélelt, steppelt, hátul pedig csak pántok vannak, így tud kúszni a lakásban amerre csak szeretne és nem kell folyton a szőnyegre pakolni őt. A szobákban parketta van, az nem gond, de mindenhol máshol járólap, így viszont nem fázik meg a pocakja, mellkasa. Olyan a cucc, mint egy golyóálló mellény, csak nincs háta. Először azzal próbálkoztam, hogy takarót teszek a mellkasa alá, ami ideig-óráig működött is, hiszen tolta magát a lábával, a takaró pedig alatta maradt, de egyre sűrűbben lépett túl a takarón. Úgy néz ki, ez a mellény bevált :)
Második napja, hogy a felhúzható, zenélő Fáni (elefánt) hangjára ébredek, tehát tudatosan használja! Először azt hittem csak véletlenül beleakadt, vagy valami hasonló, de ma reggel is a kis csilingelés ébresztett :)
Itt tartunk most és még tuti sok dologról nem is írtam!

Az első betegség

Kiderült a láz oka.
Sajnos még pénteken 17:30-kor felszökött a láza 39,9-re így azonnal kapott 1 kúpot, de elmentünk az ügyeletre is. Nagyon alaposan megvizsgálta a doki. Jeleztük neki, hogy kicsit mintha köhögne is. Mondta, hogy nem talál semmi mást a lázon kívül. Szerinte a betegség neve háromnapos láz, azaz roseola infantum. Elmondta, hogy kell hűtőfürdőt csinálni, ha esetleg nem menne le a láza, valamint ne ijedjünk meg, de a láz elmúltával piros pöttyök jelenhetnek meg a baba testén. Nem kell vele csinálni semmit, majd elmúlik. Mondta még, hogy nem akar minden mást kizárni, ezért figyeljük a gyereket, amennyiben nem menne le a láza vasárnap-hétfőre, akkor újra dokihoz kell menni. Tegnap óta már a piros pöttyös résznél tartunk, tehát ez mégis a háromnapos és lassan vége!
Ez volt az első gyermekbetegsége.
Összességében egész jól viselte a lázat. A láz elmúltával lett csak nagyon nyűgös.
Nagyon nehéz  nap közben és este elaltatni. Éjjel, hajnalban többször is felsír. Szegényem így jelzi, hogy azért még nincs minden rendben vele. Még az is lehet, hogy kicsit fáj a torka, bár a doki nem látta pirosnak. Nekem tegnap este óta fáj kicsit a torkom és folyik az orrom, talán tőlem kapott el valamit, bár nálam csak most jelentkeztek a tünetek. Egyébként borzasztó érzés, hogy lehet én fertőztem meg a gyereket valamivel és meg kell állnom, hogy ne puszilgassam agyon....csak finoman.
Azt olvastam, hogy a lappangás lehet akár 2 hét is, így lehet, hogy azoktól a gyerekektől kapta el, akik körbeszeretgették 2 napon keresztül kb 2 hete.
Mindegy is, a lényeg, hogy semmi komoly és pár nap múlva nyoma sem lesz, és ha valaki átesett ezen a betegségen, többször már nem fertőződik meg!

 Ezt találtam róla:

A háromnapos láz tünetei és előfordulása

A három napos láz vagy roseola infantum egy gyakori vírusos fertőzés, amely magas lázzal és kiütésekkel jár. Hat hónapos és  két éves kor között a leggyakoribb, és mivel tünetei alaján nem könnyű felismerni, sok gyermek szinte észrevétlenül esik át rajta.
A roseola infantum megbetegedést a human parpovírus B19 okozza, amely egyfajta herpesz vírus (HHV-6). A pontos lappangási idő nem ismert, feltehetőleg 5 és 15 nap között van. A gyermek fertőzöttnek számít a láz előtti pár naptól egészen a bőrkiütések megjelenéséig. A betegség cseppfertőzéssel terjed, a gyerekek legtöbbször tüsszentés és köhögés által adják át egymásnak.
Ha valaki átesett ezen a betegségen, többször már nem fertőződik meg.
Első tünetként a gyereknek 3 napig tartó, igen magas (39-41°C) láza van, amelyet általában enyhe légúti hurutos tünetek is kísérnek. Ezt követően a láz mérséklődik, és megjelennek az egész testet beborító, rózsaszínes foltos kiütések. Ezek először a törzsön jelentkeznek, azonban hamar átterjednek a nyakra, a fejre és a végtagokra is. A kiütések nem viszketnek és pár napon belül nyomtalanul elmúlnak.
Egyes gyermekek esetében háromnapos láz mellett egyéb tünetek is jelentkeznek, mint a köhögés, torokgyulladás, hasmenés vagy nyirokcsomó-duzzanat. Nagyon ritka esetekben szövődmények is felléphetnek, mint a máj- vagy agyhártyagyulladás, illetve lázgörcs is kísérheti a betegséget. A lázgörcs általában a belázasodási szakaszban történik. A roham általában pár percig tart, amely után a gyermek álmos lesz, és többnyire el is alszik.

A háromnapos láz kezelése

Az ijesztő tünetek ellenére a roseola infantum kezelése alatt lázcsillapítón kívül más gyógyszerre nincs szükség. Mivel a háromnapos láz vírusos eredetű fertőzés, ezért kezelésére az antibiotikumok nem alkalmasak.
A betegség a gyermek számára csak kisebb kellemetlenséget okoz, általában hamar gyógyul és a szövődményei igen ritkák. A háromnapos lázban szenvedő gyerekek ingerlékenyebbé válnak a kiütések megjelenése után, mint a csupán lázas szakaszban. Amíg a gyermek lázas, rendkívül fontos a megfelelő folyadékpótlás számára, mert szervezete könnyen kiszáradhat.
A kiütések megjelenése előtt nehéz háromnapos lázat diagnosztizálni, mivel a magas láz és az esetleges hurutos megbetegedésre jellemző tünetek többféle más betegségre is utalhatnak.
Ha a láz három-négy napon belül nem múlik el, vagy a gyerek nem érzi jobban magát, orvoshoz kell fordulni! Szintén fordulj a gyermekorvoshoz, ha a csecsemő vagy kisgyermek szokatlanul álmos, erős fejfájása vagy nyakmerevedése van, rángásokat tapasztalsz vagy a foltok terjeszkednek és élénk vörös színűvé válnak.
A kezelés során a hangsúly a lázcsillapításon és egy esetleges lázgörcs megelőzésén kell legyen. Kicsi gyermekek esetében erre a célra legalkalmasabbak a paracetamol tartalmú készítmények, illetve gyermek testének lehűtése borogatások által.
Az aszpirin és az acetilszalicilsav tartalmú készítmények gyermekkorban nem alkalmasak és veszélyesek fájdalom- és lázcsillapításra, valamint a tünetek enyhítésére. A borogatásokkal is bánj óvatosan, mivel a túlzott lehűlés akár hidegrázásokat és újabb magas lázat is eredményezhet.

Az első láz

Mivel Geri nagyon hamar, akár 1 réteg ruhában is megizzad és félek, hogy megfázik, úgy gondoltam, hogy a C vitamint adom neki, reggel és este. Tegnap előtt mégis kicsit tortyogott és olyan szörcsögősen vett levegőt az orrán és a száján is, így megemeltem a C vitamin adagot, valamint aznap este már használtuk az orrspray-t és az orrszívót. Másnapra, vagyis tegnap reggelre már tisztábban vett levegőt, de este ismét hallottam, hogy nem megszokott a levegővétel, kicsit hangosabb mint szokott, így B. bement hozzá, de mondta, hogy minden ok, csak rajta fekszik az alvórongyin és talán attól ilyen fura a hang. Később én is benéztem. Mikor én mentem, már kicsit keresztben feküdt, így gondoltam megigazítom. Hozzáértem és forró volt a keze. Először azt gondoltam, hogy talán csak melege van, mert a vastagabb zsákban aludt, de mivel lentebb engedtem az ágyat, szóltam B-nek, hogy jöjjön, hajoljon be, mert én nem érem el a gyerek homlokát a számmal, kézzel meg annyira nem érzem. Megpuszilta a homlokát és mondta, hogy neki elég forrónak tűnik. Mivel ekkora már kicsit fent volt, megfordítottam a hátára. Kedvesen mosolygott, úgy örült, mintha reggel lenne. Csak a kis sólámpát kapcsoltuk fel, hogy azért ne élje bele magát, hogy máris indul a nap, mert még csak 22 óra volt. Mikor kinyitottam a hálózsákját, éreztem, hogy mindene forró. Popsiban mértünk 39,3-at. Kapott Germicid kúpot, mert az volt itthon még az oltások miatt. Visszafordítottam, remélve, hogy visszaalszik, de nem sikerült neki. B. kérdezte, hogy vigyük-e az ügyeletre, de érdekes módon nem pánikoltam be, mondtam, hogy csak lázas, várjunk és hagyjuk kicsit. Megágyaztam a szobájában magamnak és odaültem a kiságyhoz. B jött, hogy a láz miatt jó lenne, ha inna és hozott is gyümilevet, de nem akart inni. Fura volt, hogy korábban ő megijedt hiszen azonnal orvoshoz akarta vinni, mégis józanul tudott gondolkodni, míg én csak magamhoz tudtam ölelni és próbálni altatni, de egyéb épkézláb dolog nem jutott eszembe. Keresgélt a net-en és jött a következő ötlettel, hogy duplájára hígított tápszert adjunk neki, az is jó folyadékbevitelne. Ez már könnyebben csúszott, meg is nyugodott a kezemben. Betettem az ágyába, de sokat forgolódott. B mondta, hogy hoz Nurofen kúpot, mert azt mindenki dicséri, legyen itthon, biztos ami biztos. Míg nem volt itthon én csak kézzel nézegettem mennyire meleg még, nem nagyon éreztem változást. B hazaérve mondta, hogy felhívta út közben az ügyeletet is. Mondták, hogy mindent jól csináltunk eddig, itassuk továbbra is, ha fent van és mérjünk lázat, mert, ha 40 fokra menne, akkor fizikailag is hűteni kell. Én itt már kezdtem kicsit kétségbe esni, hogy azt egy ekkora babánál mégis hogy? Vizes lepedő! Rettegtem, hogy ideáig eljuthatunk. Egész jól bealudt és már a levegővétel is teljesen csendes volt, de 0:30-kor úgy döntöttem, hogy nem hihetek csak a kezemnek, így szép finoman megfordítom, talán fel sem ébred, kibontom a pelust és gyorsan megmérem a hőjét. Már a megfordításkor felébredt és keservesen sírni kezdett csukott szemmel. Próbáltam a lehető leggyorsabban csinálni mindent, de nagyon sírt. 37,4-et mértem, ez megnyugtatott, de hiába csomagoltam vissza, ő egyre keservesebben sírt. Kivettem a kiságyból, ringattam, de csak sírt és sírt. Mikor visszatettem az ágyába, hogy hátha ott, alvó pozícióban, hason kinyúlva újra megnyugszik, már annyira sajnáltam, hogy zokogni kezdtem. Jött B, mondta, hogy menjek, próbáljak megnyugodni, megpróbálja ő altatni. Sikerrel is járt pár percen belül. Visszacuccoltam a hálóba és lelkiismeret furdalástól szenvedve feküdtem le. Mondtam B-nek, hogy annyira sajnáltam, hogy felébresztettem és hogy ilyen keservesen sírt és már megint kiakadtam magamtól, hogy ez ennyire megviselt, hiszen már olyan jól megy minden, de ha neki valami ennyire fáj, akkor az nekem is nagyon. Próbált nyugtatni, hogy ezt kellett csinálni, meg kellett mérni a lázát és nyugodjak meg, hiszen lentebb ment és már alszik. 5 óra körül ébredt meg, átmentem hozzá, próbáltam nyugtatni, de pár perc múlva kiderült számomra, hogy nem sír, hanem inkább olyan játékosan kiabál, élvezi a saját hangját, így otthagytam és hamar vissza is aludt. 7:15-kor kelt újra, 7:30-kor mértem hőt, 38,4 volt, majd evés és játék után peluscsere kellett, mert bekakilt, így 8:30-kor megint megmértem, 38,3. Nagyon fáradtnak tűnt, a szemein látszott, hogy nincs valami jól, de a játszószőnyegen azonnal kúszni kezdett és játszani. 9:30-kor tettem vissza aludni, már 2 és fél órája alszik. Néztem, keze, feje nem forró. Korábban a fogát is néztem, hátha attól lázasodott be, de újabb fogakat nem érzek. Azt mondták éjjel az ügyeleten, hogy lehet vírustól is, ha ilyen hamar, egyszer csak lázas lett. Nem tudom mi ez, de bízom az alvás segítő erejében, hiszen ha betegek vagyunk mi is fekszünk és pihenünk, viszont ő, ha ébren van nem bújik hozzám, nem fekszik nyugton, vagy csücsül a hintájában, hanem izeg-mozog és játszik. Remélem azt is, hogy jól tettük, hogy azonnal kapott kúpot. Egyszer mondta valaki, hogy a babáknál a lázcsillapítást csak magas láz esetén szabad elkezdeni, hogy dolgozzon az immunrendszer, hiszen a láz a védekezés. Nem tudom mi lehet az a hőfok, amíg várni kell, jelenleg csak azt tudom, hogy van mihez viszonyítani. A legutóbbi mérés volt 38,3. Mikor felébred mérek megint és remélem ennél kevesebbet.
Amennyiben többet mérnék, akkor hívom a dokit.

Nincs írós lendület!?

Már nem is tudom honnan kezdjem, már nem is tudom mit is akartam írni. Eredetileg ez a blogosdi azért indult, hogy nekem jó legyen, hogy kiírhassam a küzdelmeim nehézségeit, de aztán nem lett idő, kedv és még nem is tudom mi....a lényeg, hogy már nem lett olyan fontos. Olvasom a többieket, informálódom, de én magam nem akartam információs blogba átmenni, miszerint a gyerek ezt és ezt csinálja, örüljetek, így nem írtam, pedig lett volna miről. Nem terveztem, hogy majd ezt a blogot megmutatom majd a kisfiamnak, mikor nagyfiú lett. Írok nap mint nap egy kis füzetbe, ahová leírom mikor mennyit eszik és alszik, mikor, milyen új dolgokat csinál. Anyu is írt ilyet róla én is ezt forgattam szívesen, valamint kaptunk babanaplót, ahová minden fontos dolgot vezetek, képeket is lehet bele tenni, szóval dokumentálok rendesen :) Maradt néhány küzdelem, amiről lehetett volna írnom a babán kívül is. Ilyen a mostanában foglalkoztató testsúlyproblémám, ami sok dologra kihat, legfőképp a hangulatomra, önbecsülésemre és mindenre. Írtam is erről több bejegyzést piszkozatban. Először egy komolyat, aztán mikor jobban lettem, akkor egy mókásat, de mikor úgy éreztem kiírtam magamból, inkább kitöröltem. Amire jutottam, hogy kiderült fontos vagyok magamnak, fontos a gyereken kívüli boldogságom is, de olyan botrányosan lusta vagyok, hogy a magam boldogságáért először tevőlegesen tennem kellene, mielőtt csak leülök és írok róla, hogy nekem milyen rossz. A sajnálkozás helyett tennem kellene végre valamit, de most épp úgy néz ki, hogy ez még nem megy. A témát itt be is fejeztem, majd ha sikerült az önsajnálatból kikecmeregni, talán újra lesz miért elővenni :) És most legszívesebben a fentieket is törölném, mert ez a nesze semmi fogd meg jól leírás annyira bosszant, hogy kihullik a maradék hajam is :) Jut eszembe haj! Hullik, hullik, hullik :( a bőröm is botrány, de gondolom, ez utóbbi a botrányos kajálásaimnak az eredménye. Most már "csak" 2 kg plusz van rajtam a terhességkori kiindulóponthoz képest, de én már akkor soknak tartottam amiről indultam, szóval van mit ledolgozni. Egyelőre annyira képtelen vagyok diétázni és megmozdulni, hogy totálisan elítélendő módon arra gondoltam, inkább veszek valami port, turmixot, akármit, amitől elindul lefelé a súly, aztán hátha lesz kedvem többet is tenni magamért. Tudom, hogy egészségtelen, de itt és most ez nem érdekel :)
Akkor most mégis informálok, mert az anyai büszkeségemmel nem lehet bírni! :)
Kicsi fiam 6 és fél hónapos, 9200g volt vasárnap és egy hete a védőnő 74 cm-t mért hosszban. Nagyon ügyesen forog hátról hasra. Hasról hátra is megy neki, de gyakran elfelejti letenni a fejét, így van egy-két kopp és pici sírás. A hason fekvős repülőzést még űzi, remélem már nem sokáig! Ilyenkor megfeszül a háta, nyaka, nem teszik le sem a kezét sem a lábát és nyöszörög :(
7 foga van, felül 4, alul 3. Nagyjából mindent eszik ebédre amit adok neki, eddig a spenót és cukkini volt az, ami nem csúszott. Édesen magyaráz, beszélget, van, hogy konkrétan kiabál. Már a kúszást is gyakorolja, a legjobb motiváció a rózsaszín papucsom. Ezt minden nap lemosom többször is, mert gumiból van, hogy ha eléri megrághassa sikerélményként :) A járókában, kiságyban eléri a felső peremet, szinte felkapaszkodik rá, próbálja magát felhúzni, így úgy látjuk, lassan lentebb kell engedni ezeket. A hordozóban is gyakran próbál már felülni. Imád kint lenni a levegőn, legfőképpen úgy, ha nem babakocsiban van. A teraszon a raklapgarnitúra szivacsos ülőkéje remek kilátást biztosít mindenfelé, de nem lehet magára hagyni, mert tuti lefordulna. Míg jobb idő volt, sokat voltunk így kint, ő hason fekve nézelődött én pedig olvastam, megittam a kávém. Idilli volt :) Mivel a terasz fedett, ki tudunk menni akkor is ha esik, csak jól fel kell öltözni. Ez az öltözés, öltöztetés még mindig nehéz ügy. Nagyon izzadós baba. Tegnap elmentünk vásárolni. Otthon még csak egy hosszú ujjú body volt rajta (és persze zokni meg naci), gondoltam kevés az egy réteg és ráadtam egy kapucnis felsőt, ami nem volt olyan vastag, de mire hazaértünk, le kellett cserélni a body-t, mert csurom víz lett. A gyógytornász szerint ez a hipotóniával jár, hát remélem azért majd ez is változik! Nagyjából beállt egy kiszámítható napirend, ami gyakorlatilag igény szerint módosul! Nem az én igényem szerint :) Reggel 7-8 között ébred, megeszi a reggelit, majd 10 óra körül visszaalszik 1-1,5 órát. Jön az ebéd, aztán 14 óra körül ismét alszik 1-1,5 órát. 16 óra körül uzsi, aztán max 30-40 perc alvás. 19-kor fürdés, aztán vacsi és alvás kb 20-kor. Fentiek persze nem minden nap így néznek ki, hiszen van, hogy többször megébred, mint ma 6-kor, 7-kor. Hallom, ahogy gagyarászik, játszik, aztán visszaalszik. Ma 8:20-kor sikerült igaziból ébrednie :) Van, hogy nem akar aludni reggeli vagy ebéd után, ezt akkor fordul elő, mikor anyósék itt vannak. Érthető, hiszen inkább játszana, mint aludna :) Ha az uzsi után nem alszik, akkor van, hogy 4 órát is fent van alvás nélkül, de bírja :) Ilyenkor persze nagyon fárad és hamar bealszik :)
Annyira szeretem, hogy belesajdul a szívem és könnyes lesz a szemem. Lassan olyan leszek, mint az anyósom, aki mindenen sír (boldogságában). DE EZT Ő SOSEM TUDHATJA MEG, mert mindig mondom neki, hogy nem sírjon már annyit :P
Na mentem, majd meglátjuk hogy alakul...hátha sikerül majd épkézláb dolgokat összehozni és leírni :D

5 hónapos

Vasárnapra kibújt a bal alsó fogacska is :) Imádom, hogy egyre jobban tartja magát és ahogy felveszem a kezembe, már nem kell tartani annyira a buksiját, hátát. Sőt, azonnal tartja magát és forgolódik, nézelődik. Kaptam egy karikás kendőt, abban együtt lenni nagyon szuper. Apjával így együtt locsolnak a kertben, velem sokat sétál és nézelődik. 8,5 kiló, szóval súlyos darab :) Mindenki azt mondta, hogy majd a 74-es ruhákból tankoljak fel, mert azt hordják a legtovább, hát Geri átugrotta ezt a méretet, szinte már csak 80-as ruhákat veszek neki. Volt pár 74-es rucija, de mikor alul már kipattantak a patentok, nem vettünk többet ebből a méretből. Talán 1 hétig hordta őket.
Eszelősen rágja a lábacskáit, állandóan a szájába veszi, hol csupaszon, hol zoknistól, így nem igazán lehet fürdetni és pelenkázni. Édes hangokat ad ki, néha azt hallom, hogy csak sóhajtozik :) A múltkor nagyon néztem, hogy milyen hangokat hallat, erre látom, hogy a játszóállványon lévő szalagot nézegeti, mert rájött, ahogy a szájából kijön a levegő, a masni mozog :) Ugyanekkora lelkesedéssel bír magyarázni és kacagni, a kiságyban lévő fejvédő kötözőjének is. Próbáltam elrejteni, de megtalálja :) Lehúzza magához a fejvédőt és kotorászik. Szerintem nagyon szereti, hogy ő "mozgatja" a dolgokat. Mindenre figyel és édesen rácsodálkozik. Nemrég az elalvás előtti nyöszörgés hirtelen elhallgatott, így benéztem hozzá csodálkozva, hogy milyen hamar elaludt, de ő nem aludt, hanem a kiságyában nézelődött. Nézte a falon a macis matricát és édesen mosolygott nekik. Nagyon ügyesen nyúl oda egy-egy játékért, amire szemet vetett és hason akár 30 percet is eltölt. Tenyértámaszba is kilöki magát, de a forgás az még nem megy. Egyelőre jobb oldalra hajlandó elbillenni, aztán kiflibe feszíti magát és mivel innen se erre, se arra nem megy, jön a nyöszörgés. Bal oldalára is próbálgat billenni, de arra még nem annyira aktív. A tornán is és itthon is a forgások gyakorlásakor látszik, hogy mindenhez már csak egy picit kell segíteni, de Andi (gyógytornász) megnyugtatott, hogy simán van még 1 hónap, hogy magától forogjon, mert ő 6 hónapos korára várja tőle ezt. Édesen kukucsol, nagyokat kacarászik mikor puszilgatjuk, játszunk vele. A fürdetés utáni öltöztetéshez praktikát kell bevetni, mert ha rá figyelünk, akkor hisztitik, ha beszélgetünk a feje felett, akkor rágicsálja kezét, lábát és elvan. Döbbenet volt látni, mikor hisztizni kezdett és nem néztünk rá, akkor engem nézett, hogy hatással van-e rám, majd mikor minden ment tovább, akkor elfoglalta magát :) Ezt más helyzetben is próbálgatja :)
Pénteki ebéd volt az alma gabonapehellyel :)  Ízlett neki!
Mindenféle gyümit szívesen eszik, jöhet a répa is és a sütőtök de a zöldborsó még mindig nem csúszik.
Itthoni környezetben a napi menet általában a következő: 7:45 körül ébred, 8-kor reggeli 180-210g tápszerrel. 9:30 körül visszaalszik kb 1 órát. 12-kor bébikajás ebéd  + tápszer. A tápszer mennyisége a bébikaja mennyiségétől függ. Amennyiben először eszik valami, tehát csak kóstol, akkor 180g, aztán 150g, majd 120g. Az ebéd utáni alvás 1-1,5, esetleg 2 óra is lehet. 16-kor eszik ismét, általában 210-240g tápszert. Legtöbbször nem alszik vissza 16 óra után, ha mégis, akkor az 30 perc. 19-kor fürdés, aztán vacsi 300g tápszerrel és jöhet az alvás reggelig. Amikor jövünk-megyünk és ő a hordozóban alszik el, akkor 30 perceket alszik. Van, hogy két evés közt 2x30 perc is összejön. El szoktam gondolkodni ilyen esetekben, hogy neki az itthoni lét a legjobb, mert nyugi van és alhat rendesen, de tudom, hogy kell, hogy ingerek is érjék, mert ettől is fejlődik.
Esküvőre vagyunk hivatalosak július 26-ra. Nincs senki, aki vigyázna a babára, mert anyósék is jönnek, így visszük magunkkal és amint forró lesz a helyzet, eljövünk :) 18 órakor kezdődik a szertartás, aztán 20 óra körül lesz a vacsi. Elviekben lesz lehetőség 19 óra körül lefürdetni és etetni, altatni, sőt felvetették, hogy lehet lesz bébiszitter is, mert sok a babás vendég. Majd meglátjuk. Visszük a mózeskosarat, hátha elalszik benne. Ma belepróbáltam, háááát még jó lehet :) Amennyiben mégsem jön össze a bébiszitteres felügyelet, kértük, hogy olyan helyre ültessenek, hogy a lehető legtávolabb legyünk a hangfaltól, illetve odaférjen a babakocsi. Bízom benne, hogy valameddig megfelelő lesz Gellértnek így, ha pedig nem, természetesen lelépünk. Örülnék, ha ezt a vacsis őrületet ki lehetne hagyni, mert nyugodtabb lennék, de ez én vagyok. Mindig jobban aggódom, mint kellene :)
Mostanában az alábbi kérdésen rágódom: mivel Geri császármetszéssel jött a világra, én most mondhatom-e, hogy szülés után..., szülés óta...., szülés előtt..... ? Nem is szültem :( Tudom, tudom, most tipikusan olyan hülye p. vagyok, akinek ha nincs problémája, csinál magának :P