Geri születése napján, a kórházban kaptam talán az első megjegyzést, hogy hogy lehet, hogy ilyen idős koromban jött a baba. Konkrétan így hangzott a kérdés:
- Kisfiú, vagy kislány?
Fiú
-Első baba?
Igen
-Hány éves?
38
-Későn jött a szerelem?
Azt hittem nem hallottam jól :D Egy szülészeten sok mindent láttak már és pont egy idősebb asszisztensnek nem jut eszébe, hogy mondjuk van más eshetőség is. Akkor még megmagyaráztam, hogy 8 kemény év van a siker mögött. Nem győzött a hölgy elnézést kérni.
Miután megszületett a baba, a FB-on ismerősnek jelölt, majd gratulált egy lány, akit a gimiben láttam utoljára. Úgy gratulált, hogy azt írta, "Jobb később, mint soha". Először nem esett jól, írni is akartam neki privát, de lemondtam róla, mert bár sosem titkoltam, hogy limbikbabánk van, nem volt kedvem magyarázkodni. Úgy döntöttem, egy ilyen megjegyzés nem engem minősít. Meg persze próbálom is megérteni, hogy van akiben fel sem merül, hogy az élet nem mindenkinek könnyű. A lombikprogram mostanában nem téma, de ha érdeklődik valaki, szívesen beszélek róla, hátha másnak erőt ad és segít a mi sikerünk!
Legutóbb B. régi kollégájával futottunk össze egy bevásárlás során. Meglátta a gyereket, kicsit megállt és azt kérdezte, hányadik gyerek? Mondtuk, hogy az első. Már ment is tovább, de azért még "viccesen" odamondta, hogy nem siettétek el! B. csak annyit mondott, hogy "hát nem", aztán mindenki ment a maga dolgára, még mi sem beszéltünk erről egy szót sem.
Más dolgok is maradtak magyarázat nélkül mostanában. Van amit sajnálok, van amit nem. Az az igazság, hogy eleinte mindent sajnálok aztán megpróbálom elengedni, megérteni, hogy mi, miért is történik. Mondanom sem kell, hogy nem mindig sikerül :)
Én 40 évesen szültem. Akkor el tudod képzelni mennyi hülye megjegyzést kaptam. Még ma is pedig a gyerekem már 12 éves. Én sem tudom mi a jobb, megmagyarázni vagy otthagyni a francba. Mert idegesítő amúgy de nagyon.
VálaszTörlésTapintatlan bunkó emberek...
VálaszTörlésNa nekem az ilyenektől felmegy az agyvizem. Én 41 leszek ha lesz olyan mázlim hogy végigmegy ez a terhességem. De már szinte készülök ezekre a csörtékre.
VálaszTörlésÉn még bőven "próbálkozó koromban" kaptam olyan beszólásokat orvosoktól (munkahelyi menedzserszűrés nőgyógyász és belgyógyász) "hogyhogy nem volt még terhessége?" a legkegyetlenebb "nincs meg a királyfi?" és akkoriban nem akadtam ki hanem motyogtam valamit. Viszont ha nem magyarázod meg akkor sosem jönnek rá hogy ők voltak a bunkók. Nekem volt olyan kolléganőm akinek a 11-ik lombikja sikerült és mikor már terhes volt együtt mentünk ügyfélhez (én vettem át tőle). Gratulált az ügyfél, kérdezte első baba-e és a lány mondta hogy igen első 7 év után. De nem volt az a hatása hogy '7 évig kűzdöttünk, jártunk kezelésekre' hanem csak úgy a levegőbe maradt. Az ügyfél is csak nézett hogy ki nem sz@rja le hogy 7 év. Akkor is úgy beszóltam volna pedig nem az én ügyem volt.
Én egy havernőmmel szakítottam meg teljesen a kapcsolatot, ő persze nem érti, miután az első missed ab után ezt kérdezte a gyerekével a kezében, és nekem könnybe lábadt a szemem: " ez ilyen nehéz?" Sarkon fordultam. Ma ha érne egy ilyen atrocitás, a "meg nem született 3 gyerekem" mondatrész tuti benne lenne a válaszomban. Írásban, Facebookon persze nem. Baromi nehéz higgadtan tűrni az ilyen bunkóságot.
VálaszTörlésNagy az Isten állatkertje!! :(
VálaszTörlésén a legkisebbet 38 évesen szültem, a korommal nem voltak beszólások, viszont mikor a gyermekágyra bejött egy nővér, megkérdezte,h hanyadik gyerek, mondom negyedik. erre ő: és mind egy apától van? na, ez is marha nagy bunkóság volt. mert ha nem egytől lenne, ahhoz lenne bármi köze??
VálaszTörlésEz már csak ilyen....Nagyon sajnálom.
VálaszTörlésNálunk az első három egy kupacban született. Kicsike korkülönbségekkel. Utána ugye a negyedik gyerekünk meghalt és így az emberek azt látják, hogy a negyedik gyerek (aki valójában az ötödik) nagy (majdnem 5 év) korkülönbséggel jött. Kedves kérdések jönnek e miatt.
"Becsúszott?" Meg ilyenek. Engem mondjuk már nem izgat mások lelki épsége (aki ilyen bunkó, annak talán nincs is lelke), szépen megmondom, hogy a negyedik gyerekünk meghalt, ő az ötödik és kevés nála jobban akart és várt gyerek van. Simán kijavítok mindenkit, mert engem hónapokra nyomorba dönt, ha kvázi letagadom a halott gyerekem, nekik meg 2 perc kellemetlenség.
Amúgy van egy ismerősöm, aki 4 gyereket szült úgy, hogy az elsőt 38 évesen szülte. Szóval erről ennyit.:-)
AZ oviban van egy apuka, akinek az unokája 1 hónappal idősebb, mint a gyerekei (ikrek).:-)
Én is ugrok erre, mert ugyan mi valóban nem olyan nagyon sok évig próbálkoztunk, mint ti, de az engem is zavar, hogy azt feltételezik, hogy ha csak 37 évesen szültem, akkor ott valami gyanús... például hogy nem jött az igazi, így beletörődtem, és csináltam egy gyereket az első pasinak, akit ágyba bírtam hurcolni.
VálaszTörlésÉs igaza van kicsinapnak, nehogymá neked kelljen szarul érezni magadat - én is mindig úgy válaszolok, hogy érezze már az illető, hogy mekkora egy bunkó paraszt volt. De tudom, te nem az a típus vagy… sajnos… :)
Másik történet.
VálaszTörlésA másodikos gyerekemék az iskolában családfát csináltak, amire a tanító néni előre megrajzolta a kis karikákat, amibe a gyerek rajzolták és írták a személyeket. Az én fiamnak 4 karikát rajzolt a "gyerekek" sorba. A fiam kért még egy karikát, hogy ők öten vannak testvérek és a tanító néni nem rajzolt neki!! Mert, hogy a halott testvére nincs otthon. Most ha eltekintek attól az aprócska ténytől, hogy a családfán a halott emberek is ott vannak (pl. azok az apai nagyszülei, akik közül egyet ne is ismert, a másik meg le sem tojta és kétszer látta, nem is emlékszik rá), akkor is milyen ez már?
Nincs joga senkinek sem eldönteni helyettünk, hogy mi kit tekintünk a család részének. Ebbe beleszólást nem engedek. A tanító néninek is (amúgy ő hozta fel fogadó órán) elmondtam, hogy mit gondolok erről, persze finoman, de hetekig nem tértem magamhoz.
Vagy. Az Államkincstár nyáron küldött egy levelet, hogy hamarosan lejár a halott fiam utáni GYES és küldjek be valamilyen papírokat. Hát egész testemben remegtem, mert persze halála után lemondtuk a családi pótlékot, a TGYÁS-t, és GYES_t meg soha nem is kaptam utána.
Soha nem lehet kicsit megnyugodni...
Ja és még. A legfájóbb, amikor olyan emberek, akik pontosan tudják mi történt mondanak olyanokat, hogy "hogy van a kis negyedik?". Mondtam neki, hogy halott. Vagy "lesz ötödik?" Mondom hát itt van.
VálaszTörlés"Nem is látszik rajtad, hogy négy gyereket szültél." Mondom, köszi, de ötöt szültem.
Bakker, látom kap mindenki hideget meleget :( Mondhatnám, hogy természetesen nem tudhat mindenki mindent rólam, én sem tudom mindig, hogy kivel mi van, de biztos nem szólnék be! Nem szabadna olyan könnyen ítélkezni!
VálaszTörlésÓ, Kicsinap :( csak lesz megnyugvás egyszer!
A tanárnőnek valóban érdekes a hozzáállása és teljesen jogos, hogy ha egy családfán az ősök rajta vannak, akik lehet, hogy már nem élnek, a tesónak is ott kell lennie! Ráadásul úgy, ha a gyerek direkt kéri ezt!
Est! Pedig nagyon igyekszem :)
Amúgy még azoknak a "védelmében" akik mondjuk tényleg 40 évesen találkoznak a párjukkal. Na és? Tök jó hogy találkoztak és még gyerekük is lett. Szóval már emiatt is utálom az ilyen "késői szerelem?" típusú célzásokat mert azzal meg mi a baj?
VálaszTörlésElla, dehogy van baj! Sőt, igazából azzal sincs semmi baj, ha valaki beletörődik, és csinál egy gyereket az első pasinak, akit ágyba bír hurcolni; ha ő úgy boldog (és igazából akkor is, ha nem), akkor szíve joga.
VálaszTörlésDe velem nem az történt. Én nyolc éve együtt voltam életem szerelmével, amikor végre szültem neki - és előtte sokáig felelős felnőttekként együtt döntöttünk arról, hogy még nincs itt az ideje. És nem az a sértő, hogy késői szerelemnek gondolják, hanem az, hogy gyanakodnak, hogy egyáltalán szerelem-e...
Te jo eg, kicsibap, ez a tanitono!!! Megall az esz. En sem terek magamhoz, ennyire embertelen? Vagy buta? Vagy mindketto?
VálaszTörlésMi egyebkent nem kaptunk soha sehol beszolasokat, pedig en 38, a ferjem meg 64 volt. Lehet, h nem merik :)) de az is igaz, h itt kesobb szulnek a nok es mindenfele felallas ( idos, fiatal, mormon, leszbikus stb) letezik.
Tamko!
VálaszTörlésIgazából az a szomorú, hogy ő ezt teljesen, őszintén így gondolta, nem akart ezzel senkit sem bántani, és igazából ő úgy gondolta, hogy azzal tesz jobbat, ha nem rajzol még egy karikát.
És pont ez az, ami kikészít, mert a szándékos bántás ellen lehet védekezni, hogy hülye, akármi az ember, de ez azt mutatja, hogy egy átlag, normál ember így viszonyul a gyerekünkhöz, és ez tesz padlóra, hogy nem érzik jogosnak hogy ő a gyerekünk és fiamnak meg testvére.
És persze mit várok, anyukám sem tekinti unokájának, sohasem számolja hozzá az unokáihoz, nem sorolja fel, nem említi.
Kicsinap! Megértem, ha fájnak ezek a dolgok! Nem ismerem anyukádat és még véletlenül sem okoskodom, csak egy kérdés fogalmazódott meg bennem ezzek kapcsolatban. Nem lehet, hogy ő így dolgozza fel? Illetve nem tudja másként? Tapasztalatom, hogy mindenki másként gyászol :(
VálaszTörlésPopi!
VálaszTörlésNagyon nehéz erre válaszolni, mert nagyon csúnya dolgok történtek közöttünk a fiam halála után, mert minden döntésünket megkérdőjelezte, amit hoztunk, pedig én is úgy gondolom, hogy jogunk van úgy gyászolni a fiunkat, ahogy nekünk jó, és úgy emlékezni rá, ahogy nekünk jó, és úgy rendelkezni a temetéséről ahogy nekünk jó.
Amikor én ezt párszor próbáltam vele megbeszélni, akkor azt mondta, hogy nem mondhatja azt, hogy 7 unokája VAN, mert a fiam már nincs, tehát jelen időben nem lehet beszélni róla. Na most ezzel mit kezdjek? Ezzel nem lehet kezdeni semmit. Szerintem ő nem gyászol semmit, amíg élt is azt volt számára a legfontosabb, hogy az agya nem sérült, hiába mondtam, hogy ez nagyszerű, de ép aggyal fog meghalni. Szóval még az életében sem éreztem a támogatást, mellénk állást. Eleve már anno azon kiakadt, amikor elmondtam, hoyg terhes vagyok vele, szerinte nagy hülyeség volt bevállalni még egy gyereket.
SZóval egy darabig téptem a szám, hogy nekünk ez fontos, mi lenne a jó, ma már nem csinálok semmit, mert nem érdemes. Csak nem mondok neki el semmit lényegeset.
Az a szomorú igazság, hogy teljesen magunkra maradtunk anno a gyászban a férjemmel, pedig embert, és házasságot próbáló végig csinálni.
Ja és képet se kértek róla (az intenzívre csak a szülők mehettek be), nem is nézték meg azokat, amiket mi csináltunk, egy kedves barátnőm volt akivel megnézegettük, nagyon szép kisfiú volt. És én, mint az anyukája persze pont úgy szerettem volna "büszkélkedni" vele is, mint a többi gyerekemmel, de nem tehetem. A testvéreim is mélyen hallgatnak. Én meg nem akarok úgy tenni, mintha nem is létezett volna.
VálaszTörlésKicsinap! Ezért is írtam, hogy nem ismerem anyukádat és csak mint kérdés merült fel. Természetesen jogod van mindahhoz amit leírtál és becsülendő a te hozzáállásod és a férjedé is!
VálaszTörlésBiztos vagyok benne, hogy az a szépséges kicsi fiú veletek van mindig JELEN IDŐBEN!
Köszönöm és így van! Kevés dolgot tudok biztosan, de azt egészen biztosan tudom, hogy velünk van.
VálaszTörlésÉs ne haragudj, hogy szét offoltam a posztodat...
Amúgy szerintem már az is bunkóság, hogy megkérdezték, hogy hány éves vagy.
Amúgy anyukám védelmében, igen szép gyerekkorom volt, sok mindenért nagyon hálás vagyok neki, de felnőttként úgy érzem mérföldekre vagyunk egymástól.
VálaszTörlés