Defektes lennék?

Azon gondolkodtam, miért is osztok meg olyan dolgokat mindenkivel (akiket nem ismerek), amiről mások hallgatnak, vagy csak bizonyos emberekkel, bizalmasukkal osztanak meg. Nem kellett olyan sokat agyalni, mert tudom a választ, csak ismét szembesítettem magam ezzel. Nincs bizalmasom, barátom, barátnőm, akiben 100%-ig megbíznék. Vannak barátaim, de nem lennék benne biztos, hogy "titokból jók". Én még azoknak a titkát is őrzöm, akik megbántottak és már nem vagyunk jóban, mert megkértek rá, de ez másik történet! Ajánlatot kaptam ma is arra, hogy szívesen meghallgat egy nagyon kedves ismerősom, talán barátomnak is mondanám, de nem mondtam el mitől nézek ki úgy, mint egy mosogatórongy :) ráadásul szerinte nagyon csinos vagyok (ami enyhén sántít, így 5-6 kg plusszal), de azt látta rajtam, hogy meg vagyok zuhanva. Annyit elmeséltem, hogy milyen fura, hogy B. mindig is olyan volt amilyen, így szerettem meg, fogadtam el, de azért hiányzik néha ez vagy az és úgy gondolom a többférjűség nem is lenne olyan rossz ötlet, csak ne kelljen együtt élnem minddel :) Azt is elmondtam, hogy mindazt, amit B-vel kapcsolatban ilyenkor érzek nem csalódásként élem meg, nem gondolom, hogy elszúrtam és nem kellett volna hozzámennem, csak elmélázok ilyeneken. Azért is meséltem el neki, mert ő olyan tökéletes lányt keres, aki szerintem nem létezik, vagy ha létezik, akkor esélyt sem ad neki, hogy megismerje, mert szinte ránézésre dönt, hogy kell, vagy nem. Mondtam neki, mikor én B-t megismertem, nem akartam tőle semmit, csak jól akartam érezni magam és ez lett belőle. Azt válaszolta, hogy látja rajtunk, hogy nagyon jó haverok vagyunk B-vel és hogy ez fura, mert nem azt látta rajtunk a múltkor, mikor együtt ment valahová a társaság, hogy mi házasok lennénk, hanem hogy jó barátok. Ez gáz? Egyébként emlékszem, hogy B. megcsókolt csak úgy, az asztalnál ülve és ezt a haverok talán nem csinálják, bár ilyet is láttam már ;) No mindegy!
Talán említettem már valamikor, hogy motoroztam, csak el kellett adni a motort. Azóta is minden szezonban szűkölök és forgatom a fejem, mikor motor hangot hallok. Egyesek szerint azért vettek fel a jelenlegi munkahelyemre, mert már épp elmenőben voltam, mikor kiderült, hogy motorozom és a főnököm is :) Barátok lettünk a főnökömmel és mint említettem, ő is és a baráti társasága is motoros és vannak olyan rendesek, hogy néha elvisznek minket magukkal. Nekem kicsit furi, hogy B. egy pasi mögött ül a motoron, de azért jól érezzük magunkat és mindig megbeszéljük, hogy újra vennünk kellene egy motort. Voltunk nemrég így motorozni és azt mondta valaki, hogy jó engem ilyenkor látni, mert teljesen átszellemülök és olyan kis hülye vagyok ilyenkor. Szerintem máskor is :) Ma kaptam egy olyan ajánlatot, hogy menjek motorozni, de csak ketten menjünk és a másik fél nem B. Felháborító, hogy elgondolkodtam rajta, hogy menjek? Tuti azért van ez, mert itt a tavasz és félek, hogy megöregszem és a barátaink mind fiatalabbak tőlünk és imponál, hogy egy fiatalabb fiú ilyet mond és nem jött össze a baba és most mennék a vakvilágnak. Olyan vagyok mint egy pasi, vagy csak a normák miatt elfogadhatatlan ahogy én gondolkodom és érzek?
Bár komolyan veszem a párkapcsolatokat, mégis talán másként, mint mások? Egyszer nagyon jól szórakoztam, mikor megkörnyékezte valaki a páromat. B. kizökkenthetetlennek tűnt, de kíváncsi voltam mi lesz :) Azt mondta az a lány, hogy bebizonyítja nekem, B. is olyan mint a többi pasi, mondtam neki, hogy hajrá! B. tűrt egy ideig, majd azt mondta a lánynak, hogy ő még nem ütött meg nőt, de ha nem fejezi be, kaphat egyet :) A többi lány, a bulin, már azon kiakadt, hogy engedtem ezt. De miért is ne? Én azóta sem neheztelek arra a lányra, megpróbálta, nem jött össze! B. járt többször is külföldön nélkülem. Úgy bocsátottam el, hogy azt csinál amit akar, csak ne hozzon haza semmilyen betegséget. Erre is azt mondták felhúzott szemöldökkel, hogy hogy mondhatok ilyet!? Fiatalon egyszer már voltam férjnél, a válás nagy pofon volt, mert akkor még nem is tudtam mi az az élet és mi az, hogy csalódás és mi az, hogy élvezet. Azóta igen is vállalom magam és az érzéseim, gondolataim. Több pasi barátom volt régen is és talán most is. Szívesen megosztanak velem bizalmas dolgokat lányokról, mert nem úgy gondolkodom, mint a legtöbb lány. Nem akadok ki, ha elmesélik, hogy több barátnőt tartanak a tűzben, elmesélik kivel mit, hol és mikor, de azt is elfogadják, ha nem vagyok velük egy véleményen. Na ezt eddig lányoktól nem nagyon kaptam meg. Volt olyan barátnőség, ami abban a pillanatban megszűnt, ahogy az a valaki nem azt hallotta, amit hallani akart. Bakker, de hát egy barátság, az pont ettől barátság, hogy rákoppinthatok a másik fejére, persze csak képletesen, ha úgy gondolom hülyeség amit csinál, nem?
Szerintem nem kell mintafeleségnek lenni, vagy kifelé ezt mutatni. Igen is vannak gyengeségeim és elfogadom, hogy B-nek is lehetnek, bár még sosem tapasztaltam, hogy neki lenne. Ő egy kőszikla :) Én igen is el tudok gyengülni és vállalom is, de csak magamnak tudom bevallani, ami azért nem is nagy gond :) és így tudom ezt megosztani, hogy megírom, pedig jó lenne ha nekem is lenne valaki, aki az orromra koppint, vagy elmondja, ha másként látja, vagy kicsit cinkosan velem mosolyog a hülyeségemen, most épp azon, hogy elmennék motorozni valakivel...
Tudom, hogy bizonyos témákban, mint a baba, van nekem tükröm, TI, akik olvastok és vagytok olyan rendesek, hogy írtok is :) Hol támogattok, hol felráztok, szóval nem vagyok telhetetlen, de most más a téma. Kényszerből más lett a téma. Eszembe sem jutna motorozáson gondolkodni, ha terhes lennék. De nem vagyok, max gond terhes.

Hol a régi kerékvágás?

Nem vagyok valami jól. Hiába magyarázom magamnak, hogy hát nem vagyunk egyformák mi nők, és ők, a pasik, tehát nem is gondolkodnak úgy és nem is éreznek úgy mint mi, szóval ne akadjak ki azon, hogy lombik óta még nem úgy vagyunk, mint azt én gondoltam. Ez a lombik a lelkemen kívül a kilóimat is megviselte, B. kilóival nincs gond, de a lelkével lehet. Mondtam B-nek,  hogy milyen kövér lettem. Mi volt a válasz? Mozogjak, meg fogyózzak, ha gondolom, meg persze szerinte nem is vagyok kövér. Köszi. Mindezek mellett nagyon jól esett volna, ha érezteti velem, hogy azért még akar engem, de nem érezteti. Tegnap rákérdeztem, hogy lesz-e olyan, hogy mi együtt, erre azt volt a válasz, hogy tudja, hogy elhanyagolt mostanában és ez a helyzet az ő hibája, de aztán ezzel ez a beszélgetés lezárult és nem történt más, mint hogy elaludtunk. Sulija van, sok a meló, otthon is sok minden van a kertben, merthogy eljött a tavasz és fát ültetünk és veteményest ásunk (nagyobb munka rá hárul) és még mit tudom én milyen magyarázatot találnék, találtam eddig, de már nem akarom magamnak megmagyarázni és megérteni sem akarom. Most jobban vágyom arra, hogy ha már anya nem lehettem, akkor legalább nőnek érezzem magam, vagy valami hasonló, de ez a helyzet most nem sokat segít. Ölelget és puszilgat (ruhában), szóval ott van velem és nekem, de valahogy ez most kevés. Lehet, hogy önző vagyok, de most ez akkor is kevés.
Ma már tudom, hogy változás lesz (vagy nem, mert későn ér haza a suliból), de ez így kicsit erőltetett nekem, mert ez azért lesz, mert szóvá tettem. Nem akarok én elégedetlenkedni, de jobb lett volna, ha magától áll helyre minden.
Sebaj, majd csak lesz valahogy!

Most jobb előbb, mint soha

Totál ki vagyok akadva, de közben nem értem miért! Azon kattog az agyam, hogy tényleg fel tudom-e majd dolgozni az örökbefogadást, mintha már holnap lenne rá lehetőség! Talán mégis jobb, ha most pánikolok, mint később, de így hogy indítsuk el az egészet? Mondjam magamnak, hogy majd 4 év alatt megnyugszom és hálás leszek a mostani döntésemért, hogy belevágtunk? Elindítjuk, de közben azzal nyugtatom majd magam, hogy meggondolhatom az egészet? Hű, de nehéz ez! Más is indult már neki ennek így, vagy csak én vagyok defektes? Mindenki tudja, hogy gyereket akar bármilyen úton, csak én nem?
Megbeszéltük B-vel, hogy én nem egy apát kerestem, aki majd gyereket csinál, hanem megismertem őt és én tőle szeretnék gyereket. Olyat, aki belőlünk van, nekünk és mi őneki. Most akkor tényleg ennyire önző lennék? Azt hiszem megőrülök :) Épp kezdem magam jobban érzeni a lombik után, erre találok magamnak valami mást, amin pöröghetek. Nekem tényleg kellene egy pszichológus :) Gyereket, családot szeretnék, ez nem kérdés és talán tényleg mindegy, hogy hogyan...
Nagy levegő, szúúúúszááááá.
Tessék mosolyogni, minden rendben lesz!

Nekem már jobb is :)
Remélem még mindig a hormonok dolgoznak csak és ettől vannak ilyen idióta kirohanásaim!

Ez most normális??????

Konkrétan nekiindultam a net-en örökbefogadás témakörben.
Tejóóóóószagúúúúúúúatyaúúúúúristen.
Fórumok tömkelege, pszichológusok okosságai, rémtörténetek. Akarom én ezt? Mi az, hogy ha lombikolsz akkor még nem vagy felkészülve az örökbefogadásra? Nem én tehetek róla hogy 4-5, esetleg még több évet kell várni, mire örökbefogadhatsz egy babát és arról sem, hogy a lombikos várólista is 1 év és arról sem, hogy spontán nem jött össze. Van olyan, aki le tud mondani egy saját gyerekről, miközben azt mondják neki, hogy orvosilag minden ok? Persze van, mikor már annyi idős leszek, de mire annyi idős leszek, addigra meg pont a korom miatt leszek alkalmatlan, mire kivárjuk a 4 évet! Miért rémisztgetnek, mikor azt írják, hogy ilyenkor lesz egy űr, a meg nem született saját gyermek miatt és nagyobb elvárásokat támaszt az ember az örökbefogadottal szemben. Mivan? Ez komoly? Ja és senki ne felejtse el mekkora trauma és milyen nehéz egy örökbefogadott gyerekkel, merthogy az ő lelki problémáit milyen nagyon nehéz lesz megoldani és segíteni neki. Szerintem ezek a dolgok ugyan úgy fennállnak a saját gyerekeinkkel is, nem? Beszélnek magzati korról, kötődésről és pici gyerekek lelki sérüléseiről. Mi is újszülött babában gondolkodtunk, nem tudom miért kell, hogy a frászt hozzák ránk? Ez egy próba? A saját gyermek vállalása előtt miért nem tesznek próbára? Én túl lelkis vagyok, valamint még túl érzékeny is mostanság. A kutyás óriásplakáton (menhelyes plakát) is folyton sírnom kell, így talán még rágódhatnék ezen az örökbefogadáson, mert tartok tőle, hogy az első beszélgetéskor sikítva fogok kirohanni. Vagy hazugsággal kellene kezdeni a pszichológusnál? Azt kellene mondanom, hogy lemondtam a saját gyerekről? F@sza. Erre nem leszek képes!
Egyelőre az is megrémít, hogy mivel nem leszek terhes és nem én hordom ki, egyszer csak ott lesz egy baba a semmiből. Azt tudtam, hogy ez az út is igen hosszú, de hogy ez  is ilyen rögös!?
Milyen jól voltam tegnap, mennyire nyugodt, még ma reggel is, most meg hagyom, hogy ilyenek befolyásoljanak.
Borzasztóan érzem magam és zsibbad a fejem :) de legalább már tudok magamon vigyorogni, mert már én sem hiszem el, hogy ekkora marha vagyok!

Genetika

A tegnapi nagy beszélgetés másik eredménye, hogy megcsináltatjuk a genetikai vizsgálatot. Azt, hogy mindez mivel jár és mennyibe fáj majd nem tudom, csak azt, hogy az Istenhegyi úton csinálják. Úgy hallottam vért vesznek, aztán várjuk az eredményt. Az Intézetbe természetesen visszamegyünk majd és kíváncsian várjuk milyen egyéb vizsgálatot ajánlanak ami eddig még nem volt, és a 2 megmaradt támogatott lombik lehetőségét sem dobjuk el.
Egész összeszedett lettem, nem? :)

Lesz egy másik sor is

Tegnap előtt este (kedden) szerettem volna beszélni B-vel arról, hogy hogy vagyunk és mit gondolunk és mit érzünk és mi lesz és és és, de valahogy nem tudtam honnan kezdjem. Jó lett volna beszélgetni, mert nagyon cudarul voltam már lelkileg. Szerettem volna az örökbefogadásról is beszélni, de annak a mondatnak sem találtam az elejét. Másnap, szerda reggel Babszi írt nekem, és pont az örökbefogadásról, így kicsit összeszedtem a gondolataim, félelmeim ezzel kapcsolatban és leírtam neki. Leírtam, hogy félek saját magamtól, félek, hogy azt fogom érezni, hogy nem a miénk és nem akarok magunknak hazudni, valamint 41 éves leszek, mire a sorban előre kerülhetünk és nem tudom, hogy akkor akarom-e majd.
Hogy mindezt leírtam, kicsit összeszedettebbnek gondoltam magam és este egyszer csak kiböktem azt a nehéznek tűnő mondatot, hogy "Beszélnünk kellene". A konyhában voltunk, én ültem a pultnál, B. a hűtőben matatott és én ezt a pillanatot ragadtam meg :) Idilli, nem? :) Mondtam neki, hogy az örökbefogadásról sem ártana szót ejtenünk, mire azt mondta, hogy pont aznap reggel jutott eszébe, hogy beszéljünk róla. Szóval ilyen nagy egyetértésben kezdtünk neki. Nem volt egyszerű és rövid beszélgetés, de B. is végre mert beszélni mindenféle érzéséről, mert megértette, hogy így nekem is könnyebb, hogy nem kell feltételeznem vajon mire is gondol, vagy mit is érez pontosan. Egyszer könnybe lábadtak a szemei, ami nagyon megviselt, de tisztán éreztem mennyire őszinte és ez megható volt. Mire átrágtunk és megbeszéltünk mindent, már nem féltem annyira magamtól, már nem féltem az érzéseimtől, ismét megerősítettük egymást, illetve ő engem jobban. Ő nem fél ennyire és neki nincsenek ilyen fura érzései mint nekem, de engem megért és azt is, hogy ez egy nőnek talán nehezebb.
Úgy döntöttünk, beállunk egy másik sor végére is és nem baj, ha 4 évig menetelünk majd előre.
Annyi minden történhet addig és majd azután is. Lesz időnk mindent átgondolni és felelősségünk teljes tudatában, őszintén dönteni.

Nem fogynak a könnyek

Csalódott vagyok és elkeseredett, bármiféle hírt hallok, olvasok, vagy csak épp magunkra gondolok, máris könnyes lesz a szemem. Annyira hiányzik az érzés, mikor még azt hittem babánk lehet. Nincs hitem, bár azt írtam korábban, hogy ez a sírós időszak elmúlik és megyünk majd tovább. Nem tudok tovább menni. Az sem zavar, ha épp a munkahelyemen szöknek könnyek a szemembe. Nem tudom befolyásolni, csak megtörténik. Tudom, hogy a férjem ugyan ennyire csalódott, de hát ő férfiból van és magában "szenved". Nem mutatja, mert ő így támogat engem. Tudom, hogy sosem fogja a fejemre olvasni, hogy miattam nem lett gyerekünk, de mindig is ott lesz az érzés, ott lesz az a nagy űr. Ketten leszünk és kimondatlanul, némán szenvedünk majd a mosoly mögött, mikor másoknak összejön, mikor más gyerekeit látjuk, mikor mások teljes család lesznek. Már most hazudok, mikor megkérdezik hogy vagyok, mert azt mondom minden rendben és még mosolyogni is tudok hozzá, ami már kevésbé őszinte és kellőképpen szomorú mosoly, de ezt nem sokan veszik észre. Egy valaki tudja csak, hogy az a gyenge ív a szám szélén nem mosoly, csak egy megszokás és ez az én drága férjem, aki nélkül nem is tudnék már létezni. Hiszek a köztünk lévő örök szerelemben, mert ez az ami maradt nekünk és tudom, hogy ez nem kevés. Próbálom hinni, hogy elég lehet a teljes boldogsághoz. Nem tudom leírni milyen, mikor azt mondjuk egymásnak "szeretlek" és a másik válaszol, hogy "de én jobban". Nem tudom leírni milyen, mikor azt mondjuk, hogy "nekem te vagy a legfontosabb", mert csak magyarázni tudnám, de az érzés olyan mélyről jön, hogy erre nincsenek szavak. Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy talán az élet így tesz igazságot, hogy van kinek jut 3 gyerek és egy iszákos férj, vagy feleség, nekünk pedig nincs gyerek, de tökéletes házasságunk van. Nem gondolom, hogy ez igazságos így, nem gondolom, hogy egyáltalán van igazság.

Akarom, hogy jobb legyen

A szerdai negatív teszt után abbahagytam minden gyógyszert és vártam. Vasárnap reggelre már kész ideg voltam, hogy miért nem jön meg. B-nek említettem, hogy még mindig semmi. Nem kellett volna! Újra remény csillant a szemében, menjünk, vegyünk tesztet. Elmentünk, megcsináltam, negatív lett, majd pár óra múlva megjött. Most már nem csak lelkileg fáj. Legszívesebben otthon gubbasztanék. Szabályosan félek, rettegek attól, hogy nem lesz gyerekünk.
B-nek ma van a szülinapja. Egy dolgot kért csak, egy két csíkos tesztet. Nem tudtam neki megadni. Reggel énekeltem neki a telefonban, illetve csak elkezdtem, a "boldog szülinapot...", de annyira nevetett, hogy abba hagytam és nevettem én is. Mondtam neki, mennyire sajnálom, hogy amit kért, a két csíkosat nem adhattam meg, azt mondta, hogy ezen aztán tényleg ne aggódjak, jó lesz neki a csokis keksz is :) Szerelmes vagyok a férjembe :)
Szeretnék már jobban lenni, szeretném újra hinni, hogy nekünk is megadatik majd. Egyelőre nem megy.
Ma reggel ráálltam a mérlegre. Nem tudom mit is vártam! 60 kg. Atyaéééég. Minden lombik után felszökött a súlyom, most sem volt másként. Döbbenet. Ez a +4 kg 4 hét alatt jött fel, de nem 4 hét alatt fog lemenni! Ma reggel egy nagy poncsóban jöttem dolgozni, ami ápol és eltakar. B. szerint járjak el úszni. Meg van ez az ember őrülve? Olyan helyre akar küldeni, ahol egy szál fürdőruhában kell lenni!!!
Nem tudok rendesen dolgozni, mert nem tudok koncentrálni, nincs kedvem semmihez, pedig süt a nap, szóval még a rossz időre sem tudom fogni.

Díj

Nem igazán tudom, hogy is működik, de köszönöm szépen Family Maker-nek, kicsit tényleg eltereli a gondolataim, míg kitalálom mit írjak (bár a 3 dolog magamról most kicsit nehéz, mert mindig a babára lyukadok ki)

Szabályok:

-megköszönni, akitől kaptam,

- kitenni a képet a blogunkba,

- írjunk magunkról 3 dolgot,

- továbbítjuk 4 bloggernek.

 

3 dolog magamról:

- imádom a szilvás gombócot :)

- ha szomorú vagyok, az nagyon feltűnő, mert olyankor elcsendesedem :)

- nagyon nehezen viselem, az igazságtalanságot és a hazugságot

 

Továbbítom is, mégpedig:

Katának , Pocilakónak , Egynyulacskának , Giginek

Kutyaharapás szőrével, illetve babával

Mert hát milyen is az élet? Tegnap volt keresztanyám 60. születésnapja és meglepetés partit szervezett neki a fia. Nem sok kedvünk volt, de elmentünk. A család csak annyit tud, hogy régóta babát szeretnénk, de arról fogalmuk sem volt, hogy pont aznap teszteltem (az eredményt tudjuk). Megérkeztünk, beszélgettünk, megjött az ünnepelt, örvendeztünk, ettünk-ittunk. A kisebbik unokát tisztes távolból figyeltem csak, ő 8 hónapos, mindenki kézről kézre adta, aztán egyszer csak kitalálta valaki, hogy én jövök. Nem tudtam kitörő lelkesedéssel tudomásul venni, így azt mondtam, hogy "hát, végül is jöhet". Nagyon gáz voltam. Szerencsére Bence egy kis tünemény, a hangját sem lehetett hallani, így az én ölemben is csendesen nézelődött, nekem meg csak azon járt az eszem, hogy lehetne akár az én babám is. Simogattam a kis kezét, ő meg nézett a nagy kék szemével. B. ott ült mellettem, kicsit játszott is vele, aztán átadtam neki a törpét. Egyszer csak a földön landolt a cumi. A baba anyukája jót mosolygott, de nem érdekelte. B. felvette a cumit, lerakta az asztalra, de kis idő múlva már fészkelődött a csöppség, kellett volna a cumi. B. nézett a gyerek anyjára, kérdezte, hogy a cumi hiányozhat? Anyuka csak rántott egyet a vállán. B. rám nézett felhúzott szemöldökkel, hogy most akkor ennyi? Kicsit még vártunk, nem akart szűnni a nyűglődés, így megfogtam a cumit, elvittem és lemostam, majd beraktam a szájába és minden rendben lett. Nem igazán értettem pontosan, de az anyuka valami olyasmit mondott, hogy második gyerek és végül is nincs kutya...szóval valami olyasmit akart ezzel mondani, hogy csak dugjuk vissza a cumit, amit felvettünk a földről! Eszem ágában nem volt így visszaadni a cumit, de azt sem bírtam kivárni, amíg az anyja végre csinál valamit, és láttam az érdektelenséget, így lépnem kellett. B-vel megbeszéltük, hogy ez a hozzáállás "érdekes" volt.
Szóval tegnap még babáztam is! Fura humora van annak aki az én sorsomat vetette papírra.

Egyébként tegnap hívtam az Intézetet és beszéltem a Tanár úrral, kérte, hogy holnap még teszteljek, de máris ült a gép elé és jelezte, hogy 3/4 és 1 év közötti a várólista, valamint, ha most megjön, akkor várjunk meg még egy ciklust és menjünk be hozzá beszélgetni. Talán nem is ártana átbeszélni a dolgokat, hátha számunkra is kiderül valami, mert eddig csak azt hallottuk, hogy mindig minden ok.

ET+14

Csináltam egy tesztet vasárnap (ET+13) hajnalban. Negatív lett. Jobb volt így, hogy B. otthon volt, nem bírtam volna egyedül lenni, nélküle feldolgozni. Úgy alakult, hogy neki volt most több támogatásra szüksége, így nem sok energiám maradt magamat sajnálni. Talán így kicsit könnyebb lesz. Annyit mondott még, hogy egy mérés nem mérés, így abban maradtunk, hogy természetesen csinálok még tesztet holnap és szerdán is, ahogy az elő van írva, de valahogy nem érzem, hogy változás lesz. Tudom sokaknak később ágyazódik be és a teszt később lesz pozitív, de az biztosan nem én vagyok. Nekem ez nem megy.
A hétfő reggeli teszt is negatív. 4:30 körül csináltam. B. fent volt és megkérdezte:
- Csináltál tesztet?
- Igen.
- Mi van?
- Semmi.
Odabújt hozzám, azt mondta, hogy sajnálja. Én nem tudtam megszólalni, csak feküdtünk és próbáltunk visszaaludni. Nekem nem ment, annyira hangosak voltak a gondolataim. Aztán jelzett B. ébresztője. Akkorákat sóhajtozott, majd megszakadt a szívem. Hozzáértem, hogy tudja fent vagyok. Összebújtunk, de már nem tudtam tovább tartani magam, csendesen gördültek le a könnyek az arcomon. Mikor megsimogatta az arcom, érezte, hogy sírtam. Kicsit próbáltunk beszélgetni, hogy mi is legyen most. Abban maradtunk, ma felhívom az Intézetet, beíratom magunkat abba a nyavalyás hosszú sorba, aztán majd lesz valahogy. Volt egy kis önostorozás, mert annyira sajnáltam, hogy nem adhatom meg neki, amire vágyik, úgy éreztem csak az én hibám, hogy nem tudom megtartani a pöttyeinket. B. azt mondta, hogy mi ketten vagyunk egyek, így eszembe se jusson azt gondolni, hogy miattam nem jön össze. Azt mondta, hogy majd legközelebb. Kicsit még pityeregtem miután elment, aztán talán aludtam is pár percet. Érdekes volt, hogy fürdés és hajmosás után, már nem is éreztem annyira nyomorultul magam. Végül is, mint korábban írtam, nem történt változás, minden maradt a régiben. Talán korai lenne már most tudnom, mi lesz a következő lépés, de azért már körvonalazódik bennem. Pár hónap pihi jön, aztán újra átgondoljuk merre menjünk tovább, ezen a nagyon nehéz, nagyon hosszú úton.

Jaj nekem

Elgondolkodtam, hogy este, mikor beveszem a vitaminokat a Gravida nélkül, akkor nincs hányingerem, így ma reggel nem vettem be, gondolván letesztelem ezt az elméletem és beigazolódott, hogy így nincs inger. Nap közben fogom bevenni, kíváncsi leszek mi lesz.
Ez persze annyira nem nyugtatott meg, mert így mégsem attól van hányingerem, amitől szeretném :(
Megjelentek az arcomon azok a pattanások is, amik mensi előtt szoktak, szóval totál lemondtam már az egészről és mindezek mellé még bunkón is viselkedtem B-vel :( Látja rajtam, hogy nem vagyok a toppon és próbál kedves lenni és feldobni a hangulatom, de nem sok sikerrel jár. Közöltem vele este, hogy mit jelentenek a pattanások, erre elmesélte, hogy most nem így lesz, mert ő megálmodta a két csíkos tesztet, mire én fancsali pofával csak annyit mondtam, hogy na persze.
Vettem tegnap 2 tesztet és otthon találtam még 1-et, így akár már holnap...de közben az érzem, hogy úgysem sikerült, mert nekem sosem...

Mire fogjam?

Második napja van, hogy 9 óra körül, öklendezős hányingeres műsort adok elő úgy, hogy még csak a vitaminokat szedtem be.
1. E vitamin, Gravida, barátcserje. Ezektől lehet?
Ezeket szedtem korábban is, ráadásul ugyan így, mégsem volt semmi.
Hányingeres émelygés eddig csak az utro után jött.
2. Második napja van, hogy az egyik kollégám bejön az irodába reggel (bár tegnap nem tudom, hogy ugyan ebben az időpontban érkezett-e), megérzem a szagát (Bocsi, de ez már tényleg szag! Cigi, izzadtság szerű akármi.) és felfordul a gyomrom.
Szóval mitől van ingerem?
3. Szeretném inkább arra fogni, hogy terhes vagyok, de ez igen csak korai lenne :) (De jó lenne!)

Ma ET+10. Természetesen nem teszteltem, mert tudom, hogy nem szabad ilyen korán :)
Ma veszek teszteket, mondjuk kettőt és a hét végén csinálok egyet (kettőt?). Nem azért, mert nem bírom ki hétfőig, hanem azért, mert szeretném, ha B. otthon lenne és együtt örülhetnénk (ugye örülni fogunk!). Ez nem egy olyan hír, amit jó telefonon közölni és neki szeretném elmondani először.

Fordítva

Nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom nagyot fordult a világ az utóbbi 50 évben, de lehet, hogy nem is kell az az 50 év, elég 30 is! Manapság a lányok udvarolnak, divat egyedül élni (szinglinek lenni), 23 órakor indul egy buli, nekem 22-23:00-ra haza kellett érnem! A nők többségének eszébe sem jut húszas éveinek elején szülni, Ezek persze mind nem akkora változások, hogy gyökeresen megváltoztatnák jelenlegi életem, de elgondolkodtam mindezeken, mert úgy érzem fordítva ülök a lovon. Bár félek (rettegek) hogy nem sikerült a lombik, mégis keresztnevekről megy a diskurzus már a munkahelyemen is és lehetséges keresztszülőségről beszélgetünk. Mindezt persze azért, mert jól esik kicsit úgy érezni, hogy tényleg van esélyünk arra, hogy nevet adjuk leendő gyermekünknek és arra, hogy abban a kis templomban kereszteljék majd meg, ahol minket összeadtak. Főnököm már betervezte, hogy a mi keresztelőnket ő összekötné leendő esküvőjével :D (menyasszony persze még nincs! :) ) Szóval előre le van osztva, játszva, de bizonyosság még nincs.
Ráadásul ma már az első utro adag előtt öklendezős hányingert adtam elő! Lehet, hogy időre öklendezek és nem a gyógyszer hatásaként? 9:00, akkor menjünk és hányjunk majdnem! Minden a feje tetején van :)
Ráadásul meg vagyok veszve egy holnapi tesztelésért (ET+10 lesz), abban a reményben, ha nega lesz, akkor innentől 2 naponta talán könnyebb lesz szépen leépíteni mindazt a lelkesedést, amit a fent leírtakban előadtam. Nem merem azt gondolni, hogy pozitív lesz, nem merek bízni, nem merek pozitívan gondolkodni. Ma már azt mondtam magamnak, hogy végül is mi van akkor, ha nem sikerült? Semmi! Minden megy ugyan úgy tovább, mint eddig. Semmi sem fog változni.

Pöttöm pötyi felhívás

Na figyu, te kis pöttöm pötyi odabent, esetleg figyeljetek pöttöm pöttyök!
Annyian várnak téged/titeket, annyian szeretnek már most is, hogy velem kell maradnod/maradnotok, mindenki legnagyobb- de legfőképp szerető szüleid, szüleitek örömére!
És ezt nyugodtan veheted/vehetitek nagyon komolyan!!! :)
Annyian drukkolnak nekünk, mutassuk meg, hogy egy drukk sem megy kárba!!!

Totál káosz

Tegnap egész nap kétségek gyötörtek, aztán este jött egy pillanat, mikor is elöntött valami félelem. Félelem attól, hogy most akkor mi is lesz, ha sikerült és gyorsan el is könyveltem magamban, hogy ha ezt érzem, akkor sikerült! Ma reggel ismét nem voltam a toppon, a hasam is görcsölget, van egy kis hasmenésem (remélem csak a tegnapi majonézes krumplisalitól vannak a görcsök és nem mástól) és ismét itt vannak a kétségek. Mindehhez annyira sz@rul vagyok az utro-tól, hogy öröm nézni. Hányinger, öklendezés, totál szédelgős kóválygás és 5 percenként járok pisilni. Nem aludtam jól és ma már munkanap van. Jellemző, hogy míg szabin voltam, magamtól keltem fél 8 körül, most meg 7-kor alig tudtam kikecmeregni az ágyból. Nem gondolom, hogy otthon kellene maradnom, mert otthon csak fekszem és eszem, nulla vérkeringés, itt legalább csinálok valamit és nem megerőltető csücsülni. Kerülöm a hirtelen mozdulatokat, óvatos vagyok és legfőképp nyugodt :) Olyan vagyok mint egy lajhár :) csak én még ásítozom is hozzá! Tegnap még úgy gondoltam, hogy talán jobb lenne előre leírni ezt az egészet, hátha nem fog fájni annyira, ha nem sikerült, de úgy látom, erre nincs sok esélyem :) Az első lombiknál csak sodródtam, a másodiknál nagyon bíztam, most mindezeket mixelem. Hű de jó lenne egy jó kis koktél, amitől ellazulhatnék. Mondjuk egy egész hétre!

Csak mint mások

Bár kedvelt megjegyzéseim közé tartozik, hogy hál' Istennek nem vagyunk egyformák, most mégis másnak adok hálát. Hálát adok annak, hogy amit érzek, azt más is ugyanígy érezte már (köszi Szilva :) ) Szóval tegnap este ugyan azt az ürességet éreztem, mint Szilva az ET-je után. Úgy éreztem nincs odabent semmi. A jelekről, melyek talán nem is léteztek soha, már ne is beszéljünk! Cicifeszülés hol van, hol nincs, has szurka hol van, hol nincs, mind ezek persze a gyógyszerek miatt, tehát nem terhességem előjeleiként vannak/voltak, így én is úgy döntöttem, négylábú barátaimhoz fordulok és kimentem ma hozzájuk a kertbe. Szép napsütés, feltöltődés, másra gondolás. Ez volt a feladat. Egész jól sikerült, míg be nem jöttem a lakásba.
Hol is tartunk? ET+5. Ajajaj, még milyen sok nap van hátra mire kiderül, hogy örülünk, vagy sírunk egy kicsit.
Érdekes, miközben frászban vagyok attól, hogy nem sikerült, azon is aggódom, hogy mikor is merem majd elhinni, hogy sikerült :) 6 hetesen? 9-10-12. hetesen? Majd ha megszületett?
Szeretnék egy ET+5. napon használható tesztet, ami kimutatja mi újság. Na jó, legyen ET+6, hogy holnap reggel megcsinálhassam :) illetve egy csoda UH-t is szeretnék :)
Illetve igaziból babát szeretnék, szóval mostantól türelmet gyakorlok és lazítok és csak csendben várakozok :)

Valami nagyon morbid dolog történt velem épp most! Éjszaka, mikor felkeltem, kértem egy jelet odafentről, hogy könnyebb legyen a várakozás, erre most megy a tv-ben egy sorozat "Egy kapcsolat szabályai" címmel és azon viccelődnek benne, hogy béranyát kell fogadniuk, mert nem sikerült a beültetés.
OK, akkor inkább azt a következtetést szeretném ebből levonni, hogy jobb lesz, ha mókásan fogom fel ezt az egészet, mert különben be fogok kattanni! :)

Mindig egy kicsit előre

Tegnap abban a reményben telefonáltam az Intézetbe, hogy maradt fejlődő sejtecskénk, amit lefagyaszthatnak, de nem maradt :(
Azt mondta a Tanár úr, hogy abból tessék terhes lenni, ami már bent van :)
Kissé elkeseredve hívtam B-t, kértre, hogy ne kenődjek el, én ígértem, hogy nem fogok, de azért nem ment könnyen. Az jutott eszembe, hogy ha ők nem fejlődtek tovább, hogy fognak azok, akik odabent vannak? Fognak? Fognak! Bíznom kell és kitartani. Arra gondoltam, megpróbálok mindig csak egy kicsit előre gondolkodni, kezdve azzal, hogy mit reggelizzek, aztán arra, hogy milyen filmet nézzek meg, aztán mi lesz az ebéd stb. DE ezt már megint könnyebb leírni, mint betartani :)
...és azt hiszem el kellene felejtenem a netet is egy időre :)
A szokásos frász van rajtam, hogy nekem kell megtartanom a pöttyeim, rajtam múlik hogy megmarad-e, én vagyok a felelős stb. stb. stb.
Hogy ez sosem változik? Mindig ugyan azt gondolom, ugyanazt érzem. De uncsi vagyok :)
Ennek most nem szabad ugyanúgy végződnie!!!
Annyira szép volt 10 sejtes csöppünk és annyira flottul ment minden, úgyhogy ennek a pozitív folyamatnak folytatódnia kell!!!!!!!!!!!!!!!! :) légyszilégyszilégyszi