Fordítva

Nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom nagyot fordult a világ az utóbbi 50 évben, de lehet, hogy nem is kell az az 50 év, elég 30 is! Manapság a lányok udvarolnak, divat egyedül élni (szinglinek lenni), 23 órakor indul egy buli, nekem 22-23:00-ra haza kellett érnem! A nők többségének eszébe sem jut húszas éveinek elején szülni, Ezek persze mind nem akkora változások, hogy gyökeresen megváltoztatnák jelenlegi életem, de elgondolkodtam mindezeken, mert úgy érzem fordítva ülök a lovon. Bár félek (rettegek) hogy nem sikerült a lombik, mégis keresztnevekről megy a diskurzus már a munkahelyemen is és lehetséges keresztszülőségről beszélgetünk. Mindezt persze azért, mert jól esik kicsit úgy érezni, hogy tényleg van esélyünk arra, hogy nevet adjuk leendő gyermekünknek és arra, hogy abban a kis templomban kereszteljék majd meg, ahol minket összeadtak. Főnököm már betervezte, hogy a mi keresztelőnket ő összekötné leendő esküvőjével :D (menyasszony persze még nincs! :) ) Szóval előre le van osztva, játszva, de bizonyosság még nincs.
Ráadásul ma már az első utro adag előtt öklendezős hányingert adtam elő! Lehet, hogy időre öklendezek és nem a gyógyszer hatásaként? 9:00, akkor menjünk és hányjunk majdnem! Minden a feje tetején van :)
Ráadásul meg vagyok veszve egy holnapi tesztelésért (ET+10 lesz), abban a reményben, ha nega lesz, akkor innentől 2 naponta talán könnyebb lesz szépen leépíteni mindazt a lelkesedést, amit a fent leírtakban előadtam. Nem merem azt gondolni, hogy pozitív lesz, nem merek bízni, nem merek pozitívan gondolkodni. Ma már azt mondtam magamnak, hogy végül is mi van akkor, ha nem sikerült? Semmi! Minden megy ugyan úgy tovább, mint eddig. Semmi sem fog változni.