Mindig egy kicsit előre

Tegnap abban a reményben telefonáltam az Intézetbe, hogy maradt fejlődő sejtecskénk, amit lefagyaszthatnak, de nem maradt :(
Azt mondta a Tanár úr, hogy abból tessék terhes lenni, ami már bent van :)
Kissé elkeseredve hívtam B-t, kértre, hogy ne kenődjek el, én ígértem, hogy nem fogok, de azért nem ment könnyen. Az jutott eszembe, hogy ha ők nem fejlődtek tovább, hogy fognak azok, akik odabent vannak? Fognak? Fognak! Bíznom kell és kitartani. Arra gondoltam, megpróbálok mindig csak egy kicsit előre gondolkodni, kezdve azzal, hogy mit reggelizzek, aztán arra, hogy milyen filmet nézzek meg, aztán mi lesz az ebéd stb. DE ezt már megint könnyebb leírni, mint betartani :)
...és azt hiszem el kellene felejtenem a netet is egy időre :)
A szokásos frász van rajtam, hogy nekem kell megtartanom a pöttyeim, rajtam múlik hogy megmarad-e, én vagyok a felelős stb. stb. stb.
Hogy ez sosem változik? Mindig ugyan azt gondolom, ugyanazt érzem. De uncsi vagyok :)
Ennek most nem szabad ugyanúgy végződnie!!!
Annyira szép volt 10 sejtes csöppünk és annyira flottul ment minden, úgyhogy ennek a pozitív folyamatnak folytatódnia kell!!!!!!!!!!!!!!!! :) légyszilégyszilégyszi