Bár kedvelt megjegyzéseim közé tartozik, hogy hál' Istennek nem vagyunk egyformák, most mégis másnak adok hálát. Hálát adok annak, hogy amit érzek, azt más is ugyanígy érezte már (köszi Szilva :) ) Szóval tegnap este ugyan azt az ürességet éreztem, mint Szilva az ET-je után. Úgy éreztem nincs odabent semmi. A jelekről, melyek talán nem is léteztek soha, már ne is beszéljünk! Cicifeszülés hol van, hol nincs, has szurka hol van, hol nincs, mind ezek persze a gyógyszerek miatt, tehát nem terhességem előjeleiként vannak/voltak, így én is úgy döntöttem, négylábú barátaimhoz fordulok és kimentem ma hozzájuk a kertbe. Szép napsütés, feltöltődés, másra gondolás. Ez volt a feladat. Egész jól sikerült, míg be nem jöttem a lakásba.
Hol is tartunk? ET+5. Ajajaj, még milyen sok nap van hátra mire kiderül, hogy örülünk, vagy sírunk egy kicsit.
Érdekes, miközben frászban vagyok attól, hogy nem sikerült, azon is aggódom, hogy mikor is merem majd elhinni, hogy sikerült :) 6 hetesen? 9-10-12. hetesen? Majd ha megszületett?
Szeretnék egy ET+5. napon használható tesztet, ami kimutatja mi újság. Na jó, legyen ET+6, hogy holnap reggel megcsinálhassam :) illetve egy csoda UH-t is szeretnék :)
Illetve igaziból babát szeretnék, szóval mostantól türelmet gyakorlok és lazítok és csak csendben várakozok :)
Valami nagyon morbid dolog történt velem épp most! Éjszaka, mikor felkeltem, kértem egy jelet odafentről, hogy könnyebb legyen a várakozás, erre most megy a tv-ben egy sorozat "Egy kapcsolat szabályai" címmel és azon viccelődnek benne, hogy béranyát kell fogadniuk, mert nem sikerült a beültetés.
OK, akkor inkább azt a következtetést szeretném ebből levonni, hogy jobb lesz, ha mókásan fogom fel ezt az egészet, mert különben be fogok kattanni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése