Totál káosz

Tegnap egész nap kétségek gyötörtek, aztán este jött egy pillanat, mikor is elöntött valami félelem. Félelem attól, hogy most akkor mi is lesz, ha sikerült és gyorsan el is könyveltem magamban, hogy ha ezt érzem, akkor sikerült! Ma reggel ismét nem voltam a toppon, a hasam is görcsölget, van egy kis hasmenésem (remélem csak a tegnapi majonézes krumplisalitól vannak a görcsök és nem mástól) és ismét itt vannak a kétségek. Mindehhez annyira sz@rul vagyok az utro-tól, hogy öröm nézni. Hányinger, öklendezés, totál szédelgős kóválygás és 5 percenként járok pisilni. Nem aludtam jól és ma már munkanap van. Jellemző, hogy míg szabin voltam, magamtól keltem fél 8 körül, most meg 7-kor alig tudtam kikecmeregni az ágyból. Nem gondolom, hogy otthon kellene maradnom, mert otthon csak fekszem és eszem, nulla vérkeringés, itt legalább csinálok valamit és nem megerőltető csücsülni. Kerülöm a hirtelen mozdulatokat, óvatos vagyok és legfőképp nyugodt :) Olyan vagyok mint egy lajhár :) csak én még ásítozom is hozzá! Tegnap még úgy gondoltam, hogy talán jobb lenne előre leírni ezt az egészet, hátha nem fog fájni annyira, ha nem sikerült, de úgy látom, erre nincs sok esélyem :) Az első lombiknál csak sodródtam, a másodiknál nagyon bíztam, most mindezeket mixelem. Hű de jó lenne egy jó kis koktél, amitől ellazulhatnék. Mondjuk egy egész hétre!