Cipős story

Alcím: Decathlon élmény, avagy menj-e vásárolni olyan pasival, aki szetet vásárolni?
Gyerek lába otthon lemérve, lányok javaslatára méretre vágott hurkapálcával a farzsebben menetre készek vagyunk, irány a Decathlon. (hurkapálca cipőbe bedug, ráhagysz némi nemű centit, ha jónak látod, rápróbálod és megveszed).
22-es méret kicsi, a 23-as polcok üresen konganak. Férj azonnal kiszúrja a szandálokat 2 oszloppal távolabb "Vegyünk ilyeeeet" mondja és levesszük a polcról. 22-es méret itt is kicsi, 23-as jó, de mire jön a szandis idő, a gyerek lába nagyobb lesz, így döntünk a 24-es méret mellett.
Eladót keresek, viszem magammal a 22-es cipőt, kérdezem van-e 23-as?
Én: ilyet szeretnék 23-as méretben, csak üres a polc.
Eladó: volt ilyen polc ebben a méretben?
???
Én: igen
Eladó: nézzük meg ebben a gépben.......ez kicsit hosszadalmas itt, inkább megnézem bent.
???
Visszatér, mondja, hogy van, meg kell keresni, mert össze-vissza mindenhol van, kb 10-15 perc.
???
Míg várunk, férj sétál a gyerekkel.
Eladó visszatér, mondja, hogy nem találják, úgyhogy inkább megrendeli, pár nap és meglesz.
???
Adatokat felveszi, ha kedd 14 óráig nem hívnak, hívjam őket!
Papírt elteszem.
Egyébként segítőkész volt a srác, igaziból csak fura :)
Férj jön, mondja, hogy talált NEKEM futócipőt, mert a múltkor említettem, hogy futnék!
Finom célzás? Sosem tudjuk meg, nem kérdeztem rá! :)
Választottam.
Mondja, magának is talált :) nem futó, sima utcai viseletnek gondolja.
Választ.
DE AMI EZUTÁN JÖTT, AZ MEGÉRDEMEL EGY HATALMAS PIROS PONTOT!
Kasszánál Geri sírni kezd, mert az apja átadja nekem. Aztán már nem csak sír, üvegrepesztő sikításba kezd. Mikor már többen felfigyelnek ránk, a pénztáros fiatalember a következőt mondja: ez semmi, az én lányom addig visít, amíg kék lesz a feje és elájul!
Tudom, brutálisnak hangzik, de akkor, ott, abban a helyzetben nekem jólesett!

Magyarázat nélkül

Geri születése napján, a kórházban kaptam talán az első megjegyzést, hogy hogy lehet, hogy ilyen idős koromban jött a baba. Konkrétan így hangzott a kérdés:
- Kisfiú, vagy kislány?
Fiú
-Első baba?
Igen
-Hány éves?
38
-Későn jött a szerelem?
Azt hittem nem hallottam jól :D Egy szülészeten sok mindent láttak már és pont egy idősebb asszisztensnek nem jut eszébe, hogy mondjuk van más eshetőség is. Akkor még megmagyaráztam, hogy 8 kemény év van a siker mögött. Nem győzött a hölgy elnézést kérni.
Miután megszületett a baba, a FB-on ismerősnek jelölt, majd gratulált egy lány, akit a gimiben láttam utoljára. Úgy gratulált, hogy azt írta, "Jobb később, mint soha". Először nem esett jól, írni is akartam neki privát, de lemondtam róla, mert bár sosem titkoltam, hogy limbikbabánk van, nem volt kedvem magyarázkodni. Úgy döntöttem, egy ilyen megjegyzés nem engem minősít. Meg persze próbálom is megérteni, hogy van akiben fel sem merül, hogy az élet nem mindenkinek könnyű. A lombikprogram mostanában nem téma, de ha érdeklődik valaki, szívesen beszélek róla, hátha másnak erőt ad és segít a mi sikerünk!
Legutóbb B. régi kollégájával futottunk össze egy bevásárlás során. Meglátta a gyereket, kicsit megállt és azt kérdezte, hányadik gyerek? Mondtuk, hogy az első. Már ment is tovább, de azért még "viccesen" odamondta, hogy nem siettétek el! B. csak annyit mondott, hogy "hát nem", aztán mindenki ment a maga dolgára, még mi sem beszéltünk erről egy szót sem.
Más dolgok is maradtak magyarázat nélkül mostanában. Van amit sajnálok, van amit nem. Az az igazság, hogy eleinte mindent sajnálok aztán megpróbálom elengedni, megérteni, hogy mi, miért is történik. Mondanom sem kell, hogy nem mindig sikerül :)

Barbie

Furcsa érzés belegondolni, hogy ebben a családban én vagyok A LÁNY. Apja, fia, kutyák, mind fiúk :) (aranyhalaink megállapíthatatlan neműek, de a tisztogató halacskák négyen vannak felnőtt korúak, és abból 3 fiú). Többször tisztáztam már magamban, hogy én biza sosem voltam olyan igazán nőies jelenség, de azért mindig igyekszem. A smink nálam általában kimerül a szempillaspirálnál és egy kis púdernél, hogy azért mégse csillogjon az arcom, mint egy zsírosbödön és a bőrhibákat is halványítsam kicsit. Amióta itthon vagyok, meg vagyok lepődve magamon. Néha kényszert érzek, hogy odafigyeljek arra, hogy nézek ki. Ruha, haj legyen rendben, az alap smink is van hogy felkerül, mert hát mi van, ha hoz valamit a postás és ki kell menni a kapuhoz? Vagy ha nagy ritkán beesik egy váratlan vendég, ne nézzek már úgy ki, mint aki most ébredt, vagy olyan valaki, akire szánakozva néznek, hogy szegény lestrapált, de ráfoghatjuk, hogy annyira nem is gáz, hiszen kisbabája van. Borzasztó, hogy a gyerek mögé bújtatnak ilyenkor. Mikor azt mondom, hogy nem vagyok elégedett a súlyommal, akkor azonnal azt mondják, hogy mit akarok, hiszen most szültem!? No az már vagy 8 hónapja volt! Mindig furcsán néztem azokat, akik magassarkúban tolták a babakocsit, totál sminkben és csinimben, közben pedig látszott, hogy csak sétálni jöttek az utcára. Ki voltam akadva és még meg is nevettem őket, hogy micsoda marhaság ez, de most azt mondom, talán ők is hasonlóan érezték magukat mint én és ők így tudtak kompenzálni.
Egyébként nagyon ledöbbentem, hogy nem csak én érzem magam néha nagyon magányosnak, hanem sokan mások is, akik otthon vannak a babával. Sőt még az is milyen magányos, akinek szeptemberben iskolába ment a gyereke. Sok idegen emberrel futottam össze, akik azonnal mesélni kezdenek a gyerekeikről. Fura, de én csak a kérdéseikre szoktam válaszolni. Nemrég összetalálkoztam egy hölggyel. Csak megállított az utcán, hogy bicajozás közben megnézhessék a kisfiamat az ő kisfiával és azonnal megragadta az alkalmat, hogy elmondja hogy elszállt az idő, mennyi idős a gyermeke, hogy hívják és most ment iskolába és épp mit beszéltek a férjével stb stb stb.
Kicsit elkanyarodtam, de korábban írtam, hogy ez már csak ilyen kusza lesz, ha ritkán írok :)
Azt mondhatom, hogy anyává válni a legkönnyebb és egyben a legnehezebb dolog, hiszen abban a pillanatban anyává váltam, ahogy megszületett a baba. Nem kérdés, anya lettem. Ott volt a bizonyíték a karomban, de az anyaság érzése később teljesedett ki. Nem tudom a napot és a pillanatot megmondani, csak azt érzem, hogy egyre erősödik és ráadásul egy fura fajta nőiesség is belépett az életembe. Olyasmit kaptam az anyasággal, amit nem gondoltam volna. Most nem az érzelmi töltetről van szó, arról külön oldalakat lehetne írni, hanem valami egész másról.
Bár nem vagyok itthon mindig trendi és friss és tüchtig és schneidig, de talán már eltelt 1 hónap is azóta, hogy először jót nevettem magamon. Reggel felöltöztem, mondhatni házias csinibe. Szabadidőnaci, póló, hozzá illő zokni, fehérnemű, fülbevaló. Feldobtam a szokásos minimum sminket, belőttem a sérót, aztán indult a nap. (atyaééég mikor mondtam volna ilyen "normál" koromban, hogy feldobtam a sminkem :):):) )
Bedobtam egy mosást kora reggel, majd elmentünk gyógytornára. Hazaértünk, Geri bealudt, addig én kiteregettem, elindítottam megint a mosógépet, összekaptam a konyhát és reggeliztem. A nap további része is így folytatódott. Geri evett, játszott, játszottunk, közben újabb teregetés és újabb mosások, ágyneműt cseréltem, én is ettem, főztem és ekkor ugrott be, hogy most épp háztartásbeli Barbie vagyok :) Hiába kaptam hidegrázást ezektől a típusú nőktől, én is beálltam a sorba. Megmagyaráztam magamnak, hogy egy majdnem 40 éves nőnek igen is adnia kell magára és bár lehet, hogy ez a külvilágnak szól, de ha a külvilágnak bejövök, akkor magamnak is könnyebb lesz. EGY FRÁSZT ;) ! Előbb odabent kell rendet tenni és akkor nincs szükség pólóhoz igazodó zoknikhoz. Vagy talán mégis? Jobb lett a kedvem tőle, jobban éreztem magam és hatékonyabban is működtem! Tehát ez a kérdés még válaszokra vár :)
Aztán szerelő Barbie lettem, mert leengedtem a kiságyat és a járókát, hogy még véletlenül se legyen esélye Gerinek kimászni. B. nézett is, hogy ezt mind egyedül adtam elő, de a szükség nagy úr. Eldöntöttem, hogy másnap nem csinálok igaziból semmit. Mint már írtam, nálunk (sajnos) mindig megy a tv. Ez talán abból az időből maradt, mikor évekig egyedül éltem és így mégsem voltam annyira egyedül. Tudom, hogy nem jó dolog, mert ráadásul nem szoktam nézni, csak zörög a háttérben. (gondolom nagy károkat azért nem okozok a gyereknek a természetet mutogató csatornákkal, vagy az esetleges NFL meccsekkel) Amikor egész nap nincs komolyabb dolgom és csak nézek ki a fejemből akkor tévénézős Barbie vagyok és mikor úgy indul a reggel, hogy összeszedetten ébredek, még fogat mosni is van idő, mielőtt bemegyek Gerihez, akkor belekacsintok a tükörbe és megkérdezem magamtól, hogy ma milyen Barbie leszek? Ezt persze nem sok meggyőződéssel teszem, de azért szórakoztat. Milyen jó annak, aki zsigerből Barbie-s!
Minek is szedem össze magam, mikor csak itthon vagyok? Talán szeretném, ha a kisfiamnak is jó érzés legyen rám nézni! Talán azt szeretném, ha számomra sem az lenne a nagy szó, hogy jól nézek ki, hiszen miért is ne figyeljek oda magamra? Miért ne lehetne ez természetes a számomra is. Korábban nem volt az, de most szeretném, ha az lenne. Nagyon szeretném, ha majd a kisfiam felnőttként visszagondol rám, akkor úgy jelenjek meg az emlékeiben, mint egy klassz, jó csaj és ne úgy, mint egy lestrapált, igénytelen öreglány, aki csak akkor szedte össze magát, mikor tudta, hogy emberekkel találkozik.
Nincs mese, az életembe lépett egy olyan fiú, akiért bármilyen Barbie lennék.

Nincs írós lendület!?

Már nem is tudom honnan kezdjem, már nem is tudom mit is akartam írni. Eredetileg ez a blogosdi azért indult, hogy nekem jó legyen, hogy kiírhassam a küzdelmeim nehézségeit, de aztán nem lett idő, kedv és még nem is tudom mi....a lényeg, hogy már nem lett olyan fontos. Olvasom a többieket, informálódom, de én magam nem akartam információs blogba átmenni, miszerint a gyerek ezt és ezt csinálja, örüljetek, így nem írtam, pedig lett volna miről. Nem terveztem, hogy majd ezt a blogot megmutatom majd a kisfiamnak, mikor nagyfiú lett. Írok nap mint nap egy kis füzetbe, ahová leírom mikor mennyit eszik és alszik, mikor, milyen új dolgokat csinál. Anyu is írt ilyet róla én is ezt forgattam szívesen, valamint kaptunk babanaplót, ahová minden fontos dolgot vezetek, képeket is lehet bele tenni, szóval dokumentálok rendesen :) Maradt néhány küzdelem, amiről lehetett volna írnom a babán kívül is. Ilyen a mostanában foglalkoztató testsúlyproblémám, ami sok dologra kihat, legfőképp a hangulatomra, önbecsülésemre és mindenre. Írtam is erről több bejegyzést piszkozatban. Először egy komolyat, aztán mikor jobban lettem, akkor egy mókásat, de mikor úgy éreztem kiírtam magamból, inkább kitöröltem. Amire jutottam, hogy kiderült fontos vagyok magamnak, fontos a gyereken kívüli boldogságom is, de olyan botrányosan lusta vagyok, hogy a magam boldogságáért először tevőlegesen tennem kellene, mielőtt csak leülök és írok róla, hogy nekem milyen rossz. A sajnálkozás helyett tennem kellene végre valamit, de most épp úgy néz ki, hogy ez még nem megy. A témát itt be is fejeztem, majd ha sikerült az önsajnálatból kikecmeregni, talán újra lesz miért elővenni :) És most legszívesebben a fentieket is törölném, mert ez a nesze semmi fogd meg jól leírás annyira bosszant, hogy kihullik a maradék hajam is :) Jut eszembe haj! Hullik, hullik, hullik :( a bőröm is botrány, de gondolom, ez utóbbi a botrányos kajálásaimnak az eredménye. Most már "csak" 2 kg plusz van rajtam a terhességkori kiindulóponthoz képest, de én már akkor soknak tartottam amiről indultam, szóval van mit ledolgozni. Egyelőre annyira képtelen vagyok diétázni és megmozdulni, hogy totálisan elítélendő módon arra gondoltam, inkább veszek valami port, turmixot, akármit, amitől elindul lefelé a súly, aztán hátha lesz kedvem többet is tenni magamért. Tudom, hogy egészségtelen, de itt és most ez nem érdekel :)
Akkor most mégis informálok, mert az anyai büszkeségemmel nem lehet bírni! :)
Kicsi fiam 6 és fél hónapos, 9200g volt vasárnap és egy hete a védőnő 74 cm-t mért hosszban. Nagyon ügyesen forog hátról hasra. Hasról hátra is megy neki, de gyakran elfelejti letenni a fejét, így van egy-két kopp és pici sírás. A hason fekvős repülőzést még űzi, remélem már nem sokáig! Ilyenkor megfeszül a háta, nyaka, nem teszik le sem a kezét sem a lábát és nyöszörög :(
7 foga van, felül 4, alul 3. Nagyjából mindent eszik ebédre amit adok neki, eddig a spenót és cukkini volt az, ami nem csúszott. Édesen magyaráz, beszélget, van, hogy konkrétan kiabál. Már a kúszást is gyakorolja, a legjobb motiváció a rózsaszín papucsom. Ezt minden nap lemosom többször is, mert gumiból van, hogy ha eléri megrághassa sikerélményként :) A járókában, kiságyban eléri a felső peremet, szinte felkapaszkodik rá, próbálja magát felhúzni, így úgy látjuk, lassan lentebb kell engedni ezeket. A hordozóban is gyakran próbál már felülni. Imád kint lenni a levegőn, legfőképpen úgy, ha nem babakocsiban van. A teraszon a raklapgarnitúra szivacsos ülőkéje remek kilátást biztosít mindenfelé, de nem lehet magára hagyni, mert tuti lefordulna. Míg jobb idő volt, sokat voltunk így kint, ő hason fekve nézelődött én pedig olvastam, megittam a kávém. Idilli volt :) Mivel a terasz fedett, ki tudunk menni akkor is ha esik, csak jól fel kell öltözni. Ez az öltözés, öltöztetés még mindig nehéz ügy. Nagyon izzadós baba. Tegnap elmentünk vásárolni. Otthon még csak egy hosszú ujjú body volt rajta (és persze zokni meg naci), gondoltam kevés az egy réteg és ráadtam egy kapucnis felsőt, ami nem volt olyan vastag, de mire hazaértünk, le kellett cserélni a body-t, mert csurom víz lett. A gyógytornász szerint ez a hipotóniával jár, hát remélem azért majd ez is változik! Nagyjából beállt egy kiszámítható napirend, ami gyakorlatilag igény szerint módosul! Nem az én igényem szerint :) Reggel 7-8 között ébred, megeszi a reggelit, majd 10 óra körül visszaalszik 1-1,5 órát. Jön az ebéd, aztán 14 óra körül ismét alszik 1-1,5 órát. 16 óra körül uzsi, aztán max 30-40 perc alvás. 19-kor fürdés, aztán vacsi és alvás kb 20-kor. Fentiek persze nem minden nap így néznek ki, hiszen van, hogy többször megébred, mint ma 6-kor, 7-kor. Hallom, ahogy gagyarászik, játszik, aztán visszaalszik. Ma 8:20-kor sikerült igaziból ébrednie :) Van, hogy nem akar aludni reggeli vagy ebéd után, ezt akkor fordul elő, mikor anyósék itt vannak. Érthető, hiszen inkább játszana, mint aludna :) Ha az uzsi után nem alszik, akkor van, hogy 4 órát is fent van alvás nélkül, de bírja :) Ilyenkor persze nagyon fárad és hamar bealszik :)
Annyira szeretem, hogy belesajdul a szívem és könnyes lesz a szemem. Lassan olyan leszek, mint az anyósom, aki mindenen sír (boldogságában). DE EZT Ő SOSEM TUDHATJA MEG, mert mindig mondom neki, hogy nem sírjon már annyit :P
Na mentem, majd meglátjuk hogy alakul...hátha sikerül majd épkézláb dolgokat összehozni és leírni :D

Aszekszelősvideó

Barátnőm kislánya 7 éves. A barátnőjével csendespihenőben zenét, meséket szoktak nézni, ha épp nincs kedvük aludni az IPad-en. Barátnőm szokta bezárogatni a sok-sok megnyitott ablakot, miután végeztek. Az egyik keresőbe a csókolózós, a másikban a fent említett és így beírt "szekszelő" videóra próbáltak rákeresni. Barátnőm a frászt kapta! Tudta, hogy a másik kislány még nem tud írni, de még nem tudta mi legyen, nem akarta elővenni a saját lányát azonnal, így megvárta, míg a másik kislány hazamegy (másnap) és a következő IPad-es nézelődés után kérdezett rá, hogy miért keresett csókolózós és más videókat, mit szeretett volna látni? Ezeket persze teljesen kedvesen kérdezte, nem rontott a gyerekre. Nem akarom túlragozni, az a lényeg, hogy nagyon jól sikerült megbeszélni a dolgokat. Barátnőm a kézfogástól és puszitól mesélte el a fokozatokat az ágyig. Persze kis ködösítéssel, miszerint csak akkor van szex a felnőttek között, ha gyereket szeretnének. Őszintén szólva kicsit elgondolkodtam, hogy az én időmben már bőven elmúltam 14, mire anyuék próbáltak felvilágosítani. Nekem is volt olyan meztelen emberes képeskönyvem, ami a testrészeket és a különbségeket mutatta, de a "hogy lesz a baba" kérdés nem tudom mikor jött elő és mit válaszolt anyukám. Ezt feltétlen meg kell kérdeztem :) és talán már most gondolkodnom, hogy mit is fogok mondani a fiamnak, ha egyszer hasonló helyzetbe kerülök :) Tisztában vagyok vele, hogy bármire is készülök fel most, tuti máshogy jön majd elő a téma és akkor fogok rögtönözni :) Remélem elég magabiztosnak tűnök majd :)

Kóstolás és minden más

Vacakol a gépem, a telefonomról is nehéz megnyitni a blogom. Nem mindig tudok másokat elolvasni, nem mindig tudok kommentelni. Valahogy szét van csúszva a virtuális életem :) :) :)

Szombaton volt Geri 4 hónapos :) Megvolt az első kóstolás. Sütőtök. Szó mi szó, az első pár kanál sírósra sikeredett, de nem köpte ki, nem fújta ki, csak nem tetszett neki, hogy nem a megszokott módon és ízben érkezik a kaja. Szombaton délben kezdtük, aztán a következő evéskor is, majd ez volt a menet vasárnap, mikor is az uzsira kapott tök, már egész szépen lecsúszott, igaz csak 2 nagyobb adag kanállal melegítettem meg és egy kis tápszert is csempésztem bele. Az unokatesóméktól kaptunk egy nagy zsák ruhát, ami majd később lesz jó. Kibontottam, átnéztem a pakkot és találtam benne sok-sok partedlit. Akkor még nem értettem minek ennyi, de az első sütőtökös kaja után rájöttem :) Marhaepe szappan 4 ever! Imádom ezt a szappant. Bedörzsölöm az aktuális foltot, hagyom kicsit, majd kézzel megdörzsölöm és a folt sehol :)

Annyi minden történik nap mint nap, hogy le sem tudom írni :)
Nagyon ügyesen billeg már az oldalára, megfogja a lábát és magyaráz, illetve sikongat. Már simán könyöktámaszba húzza magát és nézelődik. Imádja az ég felé tartani a lábacskáit. A kádban is ezt csinálja és nagy lendülettel csapja a vízbe, így felmosás van fürdés után :) Már egész nagyokat tud kacagni. Annyira édes, mikor kukucsolunk és szinte ugrik egyet az ijedtségtől, ha hirtelen előbukkanok, vagy egy játék ugrik elő a semmiből, majd hatalmas kacagásba kezd :) Meg kell zabálni.

Vettünk egy hideg párásítót a szobájába. Nem bántuk meg. Érezhetően jobb nála a levegő. Reggelre az orra sem volt tele "csiguszokkal", nem is szörcsögött annyira. Azt írták a neten, hogy ha van kis lerakódás, akkor köhöghet a gyerek, mert a párásító segíti felhozni. Nos, este köhögött is többször, amitől aggódtam és nehezen tudtam csak elaludni.

Tegnap megint megjött. 25 napos ciklus volt. Szeretném, hogy a korábbiakhoz képest majd javuljon a mensi helyzet. Gondolom ehhez több idő kell! Legalább is remélem, hogy tényleg jobb lesz minden, mint korábban!!! Antibogyót szedek, gondoltam már ettől javulni fog az ügy, hááát még várni kell.

Annyi mindent és annyi mindenről írnék, de valahogy csak a fejemben állnak össze a dolgok és nem tudok értelmes mondatokat fogalmazni :) Fogalmazásgátló lenne a fogamzásgátló :):):)

Új és régi rossz szokásaim

Van egy-két új és pár régi rossz szokásom, amiről le kellene állni, le kellene szokni.
Sosem voltam nagy dohányos, úgy is lehet mondani, hogy elvoltam 1 cigivel 1 nap. Mikor terhes lettem, semmi gondot nem jelentett nem rágyújtani többet. Az utóbbi időben este, miután letettem a gyereket, töltöttem egy kis bort magamnak és elszívtam 1 cigit a teraszon. Valahogy így lazítottam le a napot. Mostanában Geri délelőtti alvása alatt ittam meg a  kávémat, de most már 1 cigi is van mellé. Borzasztó :(
Férjem régen sokat bagózott, de csak a munkahelyén és egész jól sikerült leredukálnia a mennyiséget. Kávé mellé, 5 perc munkaszünet, 1 cigi, esetleg még 1 kávé később, még 1 cigivel. Itthon sosem gyújtott rá, ha elutaztunk, ott sem jutott eszébe. Van egy barátunk, aki cigizett, így ha együtt buliztunk valahol, vagy átmentünk egymáshoz, akkor a fiúk rágyújtottak, de már ez a barát sem cigizik, a férjem viszont rágyújt még ilyenkor. Örültem neki, hogy tényleg sokkal kevesebben cigizik, erre most meg én csinálom ezt. A gond, hogy ilyenkor persze ő is rágyújt. Mondtam neki, hogy remélem hamar le tudom majd tenni, ezt az 1-2 darabot is, mert akkor ő is! Nem tudom mire jó :( Semmire :(

Bár már minden rendeződött, de ismét idegesít, ha nem tudom Gerit megnyugtatni. Tuti érzi, hogy ideges vagyok, ezért még inkább nem nyugszik :( Látom rajta, hogy hulla fáradt, piros a szeme, dörzsölgeti stb., így felveszem, hogy altassam, erre ívben hajlik úgy feszít, sírni kezd és vergődik. Próbálom ringatni, de az sem tetszik neki, én meg érzem, hogy kezdek feszülni, szóval együtt feszengünk. Mérges leszek rá, hogy nem nyugszik meg, de persze magamra is, hogy én miért nem tudok higgadt maradni.

Mivel nálunk mindig zörög a tv, valahogy nem csodálkozom, hogy Gellért is tv-t néz. Amennyiben kézben van, addig forgatja a fejét, míg nem látja, hogy honnan jön a hang, illetve tetszik neki a mozgás. Legutóbb a pihenőszékében ülve egy főzőműsort nézett, amiben a legdurvább rész a húsklopfolás volt :). Egy ilyen műsorban azért annyira nem kapkodják a képeket, nincs erős hanghatás sem, így hagytam.

A mensimmel kapcsolatban pedig rájöttem mi volt az a fura, rossz érzés. Megjött. MÁR MEGINT MEGJÖTT! A régi rossz érzések törtek elő, mikor minden hónapban az az érzés fogott el, hogy az a hónap megint sikertelen volt. Rossz lett a hangulatom, ráadásul én nagy kajálós vagyok mielőtt megjön, szóval a mérleg sem segített feldobni a napjaim. Erről is le kellene állni, hiszen már nem azt a kudarcot jelenti a mensi mint régen, most már csak simán zajlik az élet úgy, mint minden normális nő életében.

Megint játék

Valamikor régen kaptam már egy ilyen "felhívást", tudom, hogy meg is írtam, de nem tudtam még visszakeresni, így azt sem tudom miket írtam bele :) Az lenne a feladat, hogy 7 olyan dolgot áruljak el magamról, amit eddig az olvasóim nem tudtak. Fogalmam sincs, hogy mik lehetnek ezek, főleg úgy, hogy már egyszer kitaláltam 7 dolgot :) így lehet, hogy megint olyanokat írok majd le, amiket már megosztottam, de azért megpróbálom.
A játékot Poppy Field küldte nekem, no lássuk:
1. Motoros lány vagyok, volt motorom, nem is kicsi. Nem gyorsasági, hanem chopper (600cm3). Az az érzés leírhatatlan, mikor az ember felül és gurul. Én ilyenkor csak mosolygok és élvezem az életet. Mióta nincs sajátom, utasnak is szeretek lenni.
2. Nem szeretek zuhanyozni, max nyáron, ha tényleg nagyon muszáj. Imádom a meleg vizet :) imádok fürdeni, imádnék minden hónapban elmenni wellness-elni valahová és bugyogtatni magam valami gyogyi vízben.
3. Nem sok dolgot szeretek magamon. Szerintem nincs szép szemem, szám vagy orrom, még a hajam sem olyan, amit szeretni lehet. Amivel nincs gondom az talán csak a fülem. Már tini koromban is inkább a humorom adott el engem, mintsem a kinézetem.
4. Ha szomorú vagyok, vagy lelki problémám van, akkor nagyon csendes vagyok. Ez azért is feltűnő, mert egyébként be nem áll a szám.
5. Nehezen viselem, ha nem adtam rá okot és mégsem szeret valaki :(
6. Alapelvem, hogy tőlem mindig azt kapod amit látsz. Nem tudok hazudni, gyűlölöm is a hazugságot és nem tudok "puncsolni" sem, mindemellett direkt nem bántanék meg senkit, tehát, ha úgy érzem fájna azén  igazságom, inkább nem mondok semmit!
7. Eredeti szakmám lakberendező. Sosem dolgoztam benne. Néha a képzeletem nagyobbat ugrik, mint a pénztárcám lehetősége, így a saját kuckónk még nem olyan, mint igazán szeretném, de így is nagyon szeretem a hibáival együtt.
Mivel szinte mindenkihez eljutott már a játék, a 7 újabb játékos megjelölése lemarad!

Évforduló, hétforduló, pocakfotó stb

Kedden volt az első csókunk 9. évfordulója, pénteken a 4. házassági évfordulónk, és péntekre esett (dokinéni szerint) a félidős pocak "ünneplése" is (20. hét).
Valóban napról napra nagyobbnak tűnik.

Bár a csütörtöki uh-n azt írta a dokibácsi a papírra, hogy 20+2 (ha jól emlékszem), mégis tartom magam a pénteki fordulókhoz.

Csütörtök reggel a védőnőnél is jártam. Eddig nem volt vele gondom, de most gyanús volt, hogy bokán rúgom :) Kérdezte, hogy hoztam-e friss leletet, mondtam, hogy sajnos otthon hagytam, de fejben van minden. Erre kissé felemelte a hangját és felháborodottan magyarázta, hogy ne csináljak ilyet, meg a kismamák hogy gondolják, hogy lelet nélkül jönnek stb stb stb, csak úgy pörgött. Megvártam, míg megnyugszik, majd közöltem vele, hogy urológia leletről beszélünk, mert az AFP-t a nőgyógyász beírta a kiskönyvbe! Akkor visszavett, hogy jaaaa, nem babás lelet? Mondom nem :) Ott javított, hogy magától mondta, hogy szívhangot próbál majd nézni, hallgatni. Jött is a ketyeréjével és mondta, hogy ne aggódjak, ha nem sikerül, mert nem biztos, hogy fogunk hallani valamit. Odatette a pocakomhoz, kicsifiam pedig azonnal engedte, hogy meghallgassuk, ahogy ver a kicsi szíve :) EZ EGY RENDES GYEREK :) Aztán mondta a védőnő, hogy a suhogás, ami hallok, az a köldökzsinór suhogás. Remek, de a gyerek szíve jobban érdekelt :) Vizeletet vittem, megvizsgálta, negatív. Megnézte az AFP eredményt, amit a dokinéni beírt, de csak az egyik mértékegységben írta be, így a védőnő szólt, hogy neki a másik is kell! Szóval legközelebb ne hagyjam otthon a papírjaim, de rajtam nem fogott ki, mert fejből tudtam a másikat, úgyhogy papír nélkül hitt nekem és beírta. Megint elmondta, hogy hagyjam, hogy otthon kényeztessenek és hogy a kisfiúk nagyon anyásak lesznek az elején, sokkal több testi kontaktusra van szükségük és több szeretgetésre, mint a lányoknak. Nekem nincs lányom, nekem ez az első babám, úgy fogom szeretni és ölelgetni, ahogy csak kitelik tőlem :):):) Azt is mondta, hogy a fiúk általában kivárják a kiírt dátumot, vagy tovább is maradnak anya pocakjában. Úgy legyen, ahogy neki a legjobb. Meg persze apának, mert február 2-3 Super Bowl, szóval azt még megnézné azt mondta, utána jöhet :)

Nyafogok 1. és bejelentkeztem

Az elmúlt napokban, lassan 1 hétben, elég furán vagyok. Múlthét kedden bekajáltam a maradék rizses lecsót, ami egész éjszaka távozni kívánt belőlem, így a wc-n csücsültem hajnalig. Szerdán a popsin pisilős hasmenést adtam elő, nem sokat javult a helyzet csütörtök-péntek. Szombaton a reggeli hasifosi után úgy döntöttem szigorú diétára fogom magam. Pirítós, keksz, krumpli. Ennek meg is lett a hatása, mert csak este kellett wc-re mennem és már szilárdult a dolog (BOCSI!!!). Vasárnap is jobb lett a helyzet, ebédre már rántott husit ettem rizzsel és vacsira már nem csak üres pirítóst. Ma is javultam, de még nem tuti. Nem akartam dokihoz menni, főleg így, hogy javulgatok, meg a háziorvosunk amilyen fura fazon, azon kívül, hogy beutalókat osztogat olyan helyekre, ahol nem fogadnak, még a végén nem tudom hol akarna kivizsgáltatni, ehhez meg most nincs bennem hajlam. Beteg emberek között üldögélni több órát terhesen. Az utóbbi pár napban úgy ébredek, hogy farkas éhes vagyok, illetve ég a gyomrom. Ma reggel kicsit vissza is kellett dőlnöm az ágyra indulás előtt, mert nem voltam valami jól. Nem mondanám, hogy kifejezetten émelyegtem volna, de valahogy a közérzetem sem volt a toppon. Gondolom minderre ez a nagy meleg is rátesz egy lapáttal! A fejem folyamatosan fájdogál, pedig én egyáltalán nem vagyok fejfájós, ezt kicsit nehezen viselem (ezt is :) )
Melóban van cola a hűtőben, így lenyomtam egyet, hogy jobb legyen a gyomrom. Összeragadt tőle a szám :( Egyébként sem szeretem annyira, de mondták, hogy jó a gyomornak és végül is jobban lettem.
Még mindig szurkálódok itt-ott, hol erősebben, hol nem, de remélem ez még mindig jót jelent.
Fáradékony vagyok, és sokat aludnék, de a sok pisiléstől és melegtől nem igazán megy. Szombaton kitakarítottunk mert már nagyon ráfért a házra, de úgy, hogy nekem csak a fürdőszoba szép lassú sikamikálása, törölgetése volt a feladat, B. minden egyebet megcsinált helyettem. Nem is tudom, hogy csinálják azok, akiknek nem ilyen tündérke a párja. Óvatosan ülök le, kelek fel, fordulok, vigyázok magamra, de azért fura, hogy odabent már dobog egy szívecske :)
Ma kaptam először abból a szuriból amit mostantól nem 2, hanem 5 naponta kell csak szúrni. Pont jókor jött a váltás, mert már nem nagyon éreztem a popsim. A hasam épp nem nagyon kék-lila foltos a Clexane-tól, vannak ilyen időszakok :)
És akkor a nyavalygást azt hiszem itt be is fejeztem :)
Úgy gondolom ez a fajta nyűgösség abból is ered, hogy bár hiszem és tudom, hogy ő ott van, valahogy még mindig megfoghatatlan az egész. Apró félsz motoszkál bennem, hogy marad-e velünk, ugye minden rendben van, ugye minden rendben lesz!
Jövőhét hétfőig marad ez az állapot, mert akkor kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, ahová bejelentkeztem :)
Ennél a doktornőnél szeretnék szülni. Még sosem láttam, de barátnőm nála szült és meg volt vele elégedve, csupa szépet és jót mesélt. A bejelentkezés nem volt egyszerű, de ezen már senki nem lepődik meg, ha rólam van szó, igaz? :D Felhívtam a rendelőt. Felvette egy férfi hang. Én bemutatkoztam, mondtam kihez szeretnék bejelentkezni, ő nem mondta, hogy kicsoda, csak visszakérdezett, hogy kihez akarok menni. Elismételtem :) Kaptam időpontot. Kérdezi, hogy első vizsgálat, mondom igen, kérdezi, hogy terhes, mondom igen, erre ő: Jaaaaj akkor ugrott az egész, megadom a doktornő mobilját, hívja fel, hogy vállalja-e! Nem gond, hívom a dokinénit, aki csak annyit kérdezett, hogy mennyi idős terhes vagyok, majd nevetve mondta, hogy nyugodtan kérjek időpontot. Visszatelefonáltam, megkaptam a korábbi időpontot újra :)
2013.07.01. 16:45. Nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz pötyi :) B. természetesen jön velem :) közölte, hogy semmilyen ultrahangról nem akar lemaradni! Ja és nem is ő lenne, ha nem kolbásznak vagy krumplinak hívná pötyit odabent. Hiába, imádja a hasát :D

Szarul vagyok

Nem, nem a terhességtől, csak simán lelkileg és anyu miatt. Nem is tudom honnan kezdjem.
Tegnap este 21 óra előtt valamivel csörgött a telefon. Megijedtem, mert már félig aludtam a nappaliban, majd még jobban, mikor látom, hogy anyu keres. Megijedtem, mert ilyenkor már nem szokás telefonálni, tartottam tőle, hogy valami baj van. Felvettem, de kiderült, hogy nincs semmi!!!! Nem értettem, hogy akkor miért telefonál! Beszéltünk és találkoztunk pénteken, én hívtam szombaton, most meg azért hív este 21-kor, hogy megkérdezze milyen volt a szombati nap és mit csináltunk vasárnap! Ez komoly? Ekkor még csak az első döbbeneten voltam túl, majd mikor megkérdezte, hogy akkor holnap (hétfőn) megyünk-e Győrbe, akkor az nagyon rosszul esett! 2 hete voltunk utoljára Győrben. Őt hívtam először, elmondtam, hogy 18-án kedden lesz az uh, majd tuti, hogy a két hét alatt még elmondtam minimum 2x. Mondtam neki, hogy még mindig kedd az időpont, erre közölte, hogy ő hétfőről tudott! Kitől? Csak velem beszél erről! Itt már nem is volt kedvem tovább nagyon beszélgetni, úgyhogy még váltottunk pár szót, aztán letettük, de hallottam, hogy ő volt megsértődve, hogy nem beszélgettem vele a számára megfelelő stílusban. Annyira rossz, hogy nem figyel! Az 5 lombikból 4-ről tudott, tehát Győr előtt minimum 3x meséltem el neki töviről-hegyire, hogy mi után mi jön és hogyan. A mostani ET-nél megkérdezte, hogy altattak-e és még hozzá is tette, hogy azért kérdezi, mert nem tudja. DE TUDJA! 2009-ben, már nem tudom melyik inszemnél, talán a 7-nél, az utolsónál hívtam a kocsiból hazafelé, hogy nem sikerült, akkor még ott pityergett a telefonba, hogy sebaj, majd legközelebb, aztán 2 hét múlva megkérdezte, hogy akkor én most hány hetes terhes vagyok!? Köpni nyelni nem tudtam. Próbáltam visszaemlékezni, hogy lehet, hogy félreértett az akkori telefonkor, de hát akkor min pityergett és miért mondta, hogy majd legközelebb? Én értettem félre? Nem jött ki sehogy!
Én sosem tettem megjegyzést ezekre a dolgokra, de hát mint látjuk, észre sem veszi, hogy mi történik. Gondoltam, hogy ma felhívom, mert alig aludtam és ma is rosszul voltam ettől a lelki őrlődéstől, de aztán mégsem tettem, mert úgy gondolom, nem én vagyok a hibás. Szeretem a szüleimet, semmi gond velük, de hogy még ő legyen megsértődve, ez most nekem nem fér bele! Az a terv egyébként is az, hogy holnap hazafelé (ami persze nem esik útba, csak csupán száz akárhány km pluszt jelent) feléjük jövünk, hogy személyesen újságolgassuk el a jó hírt, mármint amiben reménykedem, hogy mit láttunk az ultrahangon!
Nem akarok ezzel az egésszel foglalkozni, ha akarja felhozza, bennem pedig remélem hamarosan lecseng az ügy. Dél körül már szúrt a szívem, görcsben volt a gyomrom ettől is, meg a holnaptól is és most nekem ez nem hiányzik, nekem most nagyon kell vigyáznom magunkra!!!
Szombaton egyébként anyóséknak is elmondtuk, hogy egyelőre jók az eredmények és csak csendesen és halkan örüljünk, mert úgy néz ki, hogy unokájuk lesz. Apósomon teljesen meglepődtünk, mert könnyes lett a szeme és el is morzsolt párat a szemüvege alatt. Anyóstól vártuk volna ezt a reakciót, de szerintem anyukám, bár ígérte, hogy nem mondja el senkinek, talán mégis elmondta, mert valahogy azt éreztük mindketten B-vel, hogy annyira azért nem volt meglepve.

Figyelemelterelésképpen végignéztem és számoltam, hogy is zajlottak a lombikok, mármint számszakilag!

1. lombik
punkciókor 16 sejt, ebből érett 10, megtermékenyült 6, ET 3.napra maradt 3, mind pocakba ment
2. lombik
punkciókor 13 sejt, ebből érett 12, megtermékenyült 4, ET 3.napra maradt 3, mind pocakba ment
3. lombik
 punkciókor 15 sejt, ebből érett 8, megtermékenyült 7, ET 3.napra maradt 2, mind pocakba ment
4. lombik
punkciókor 24 sejt, ebből érett 15, megtermékenyült 12, ET 3.napra maradt 2, mind pocakba ment Összesítve a fentieket: 68 leszívott sejtből 45 volt érett, 29 megtermékenyült,10 ment pocakba, fagyis nem maradt, baba sem lett.

5. lombik (Győr)
punkciókor 11 sejt, ebből érett 9, ET 5.napra maradt 2, mind pocakba ment, terhes vagyok, papíron holnap 7+0! :)

Holnapra még jobban leszek!
11-re megyünk, nem tudom milyen csúszás lesz, remélem nem sok :)

Elnézést kérek!

Bár a korábbi bejegyzéshez megírtam megjegyzésben, de most itt is!

"Most olvastam vissza a bejegyzésem és szeretnék elnézést kérni, ha félreérthető voltam! Nem azokat az embereket, lányokat "kibiceltem" le, akik olvasnak és írnak nekem, mert tőlük természetesen teljesen máshogy veszem, a nyugtatást, vagy épp együttérzést, hanem azokat, akiknek fogalmuk sincs róla, hogy az ember lánya miken ment/megy keresztül..."

No, így jártam! Fogjam a hormonjaimra? ;)

Kezdődik?

Itt ülök egy Mekiben, mögöttem 1 anyuka, 2 fiával. Egyszer csak ezt hallom: nem tudok rádnézni, nem bírok egyszerűen rád nézni, hogy nézel ki? Töröld már meg a szádat! Próbálj már meg kúltúrált ember módjára enni! A nő, aki a Mekibe hozza a gyerekeit, vajon nem tudta, hogy a hamburgert csak így lehet enni? Igaz, hogy ő nem is eszik, de hát könyörgöm! Mi történik, ha csak a kaja végén törli meg a száját? Hogy lehet azt mondani egy gyereknek, hogy nem tudok rádnézni?
Ok, biztos csak a hormonok dolgoznak bennem, hogy ezen kiakadtam!
Nem akarom én előadni már előre a mintaanyát, de ez most nekem esett rosszul!
Egyébként erős kéztetésem van arra, hogy otthon mindenhol mindent kiselejtezzek. Mondtam is B-nek, hogy minden fiókot ki akarok rámolni.
B reakciója: ajaj, erről olvastam, ez már a terhesség és az anyai ösztön feléledésének a jele lesz :)

Túl erősen sikálok

Tegnap átestem életem első fogkő eltávolításán. Nem lesz kedvenc! 
A hölgy megkérdezte, mikor volt utoljára fogkő szedésem, mondtam, hogy még sosem volt, erre kikerekedett a szeme. Nem tudtam, hogy ez ilyen extra dolog. Belenézett a számba, mondta, hogy van egy kevés kő az alsó fogsoromnál középen, belül. Ezt éreztem én is, ezért gondoltam, hogy eljött az idő, illetve nem osztottam meg vele az infót, hogy mivel találtam occccsó kupont, ezért szántam rá magam :)
Egyébként mindenhol végig ment rendesen és megállapította, hogy bal hátul van egy kis lyuk, javasolta, hogy azt tömessem majd be, illetve kaptam egy kis "fehérítő" polírozást is.

A fogtömésem tuti nem ebben a hónapban lesz, mert annyira nem szeretem a fogászatot, hogy újból, ilyen rövid idő elteltével ismét beüljek egy ilyen székbe :)
Amennyiben a következő 38 évet kihúzom fogkő eltávolítás nélkül, akkor nekem már jó!
Voltak pontok, ahol kifejezetten érzékenyen érintett a művelet. Miután végeztünk megkérdezte a hölgy, hogy erősen sikálom-e a fogam fogmosás közben. Mondtam neki, hogy ez egy jó kérdés, mert hát mihez képes sikálhatok én erősen, de a válaszom mégis az volt, hogy igen, úgy gondolom kellőképpen megsikálom a fogaim. Közölte, hogy rosszul tettem/teszem, mert az ínyem lehúzódott és kilátszik a fognyak, ezért is volt "fájdalmas" itt-ott, illetve ettől érzékenyek lehetnek a fogaim. Jelzem sem hidegre, sem melegre nem reagálnak rosszul. Ajánlotta, hogy csak körkörös mozdulatokkal végezzem a fogmosást. Igaz, hogy az ínyem már nem fog visszamenni, de legalább nem rosszabbodik majd a helyzet. Nos én megpróbáltam ezt a körkörös mozdulatot, ami kívül nem is jelent gondot, de belül nem igazán sikerül a körzés.
Kénytelen leszek a használaton kívüli motoros fogkefét csatasorba állítani. Ma veszek bele új fejet és ezzel folytatom.

3 napos kúra?

A húsvéti zabálásom után úgy döntöttem, hogy csinálok egy 3 napos léböjt szerű valamit. Persze, hogy most jut eszembe, mikor meg fog jönni! Gondolom mensi alatt ez nem szerencsés, vagy pont jó, mert tisztulok mindenfelől? Ezen még hezitálok. Pont akkor ne egyek, amikor a vasszöget is? Mindezt pont húsvét előtt kellett/illet volna... :( Tegnap már hányingerem volt a mogyorós drazsétól, annyit ettem belőle :(
Közben vadul várakozó állásponton vagyok.
Eddig persze 25-26 napos ciklusokat produkáltam, most meg...ma kellene jönnie, de mensike még a kanyarban sincs :) Elvitte a nyuszi!

Megyekafutok

Egyszerűen nem bírok felzárkózni sem a magam dolgaira és blogjára, sem másokéra. Nagyjából sejtem csak ki hol tart...
Csatlakoztam az Fbook-ra, ami alapból nagyon jó, de csak esténként jutok oda, hogy végigfussam, vagy akkor sem :(
Most van 10 percem, hogy leírjam mi a helyzet!

Pezsgőbontás lesz, mert végre valahára megvan minden leletem :)
MTHFR C677T mutációs vizsgálat eredménye a következő:
1. allél: normál
2. allél: mutáns
genotípus: Heterozygota
Természetesen fogalmam sincs, hogy ezek mit jelentenek, bár valakinél mintha láttam volna, de nem tudom visszakeresni, így marad a doki véleménye majd valamikor (remélem hamar).

A korábbi leletek is megvannak, ott minden ok, még a C125 is normál tartományban a korábbi emelkedett helyett! :) Erre is iszom egyet!

Elküldtem mindent Győrbe mail-en is és fax-on is, mert tuti ami fix! Holnap majd rájuk csörgök, hogyan legyen tovább!

Kaptunk meghívót a Gólyahíres rendezvényre április 6-ra (ha jól emlékszem talán Kretty is megy!), sorszámunk 348. Képet még mindig nem tudtam küldeni :(

Holnap B. szülinapja lesz, tehát holnap is iszom :)
Ezt a rohanást józanul nem is lehet kibírni :) :) :) :)

Álmok Popi falváról

Fura dolgok az álmok. Rita bejegyzése kapcsán hirtelen ömleni kezdtek a gondolataim és előbb nagyon szomorú, majd nagyon elégedett lettem.
Én annyit hallottam már azoktól, akik körülöttem élnek, vagy esetleg velem éltek, akik szeretnek, szerettek és akiket én szerettem, hogy majd ez lesz, meg majd az lesz, hogy ígéretekkel telel lett a padlás. Álmokat vetítettek elém, a saját álmaikat amik az enyémek is lettek, amikből aztán nem lett semmi, pedig én mindig hittem nekik és bennük, így alakulhatott ki, hogy nem merek hinni, remélni, álmodni. Lekorlátoztam az álmodozást, erősen próbálok ragaszkodni a realitásokhoz, miközben egy nagy álmot dédelgetek, anya szeretnék lenni. Ezzel kapcsolatos álmaim is inkább remények, bár elég erős a képzelőerőm ahhoz, hogy képekben lássam, mint egy szép álmot.
A sok korábbi csalódás sajnos megtörte a szárnyaim, amiket minden alkalommal megpróbálok meggyógyítani, de mint minden törött csont, ezek is fájnak időváltozáskor, fájnak, ha újra eltörnek, fájnak, ha csak hozzáérnek és vannak, akik megfogdossák erős kezükkel, figyelmeztetve arra, hogy mi történt és mi történhet, ha repülni próbálok. Én mégis újra próbálok repülni, de már óvatos vagyok. Félek attól, hogy magamat csapom be, ha hiszek az álmaimban, ha hiszek mások álmaiban, félek attól, hogy semmit nem tudok megvalósítani a sajátjaimból, így inkább hagyom az egészet köddé válni. Nem merek nagy szavakat használni, mégis erősen remélek, mondhatnám, hogy mindazzal, amit megteszek egy babáért, valóra váltom az álmom, de a sok év küzdelme azt mutatja, hogy kevés az én álmom, kevés, amit én teszek. Sok dologra vágyom, talán álmodom róluk és talán meg is teszek mindenért mindent, de már többször tapasztaltam, hogy azok a dolgok működnek nálam, amikre nem koncentrálok sokat. Mindenki ismeri a Titok című könyvet. Abban szerepel, hogy úgy gondolj valamire amit szeretnél, mintha már a tiéd lenne. Egy régi ismerősnek pl. működni szokott egy teljesen egyszerű szituációban, mint a parkolóhely keresés. Ő elképzeli, hogy megáll pont "az ajtóban". Nekem akkor van parkolóhelyem "az ajtóban", ha totál máshol jár az agyam és rájövök, hogy bakker, én ide jöttem és jé, van egy hely.
Hónapokon át mondtam köszönetet esténként az adott napért, reggelente az előttem állóért. Milliószor képzeltem el, láttam magam terhesen, láttam magunkat családként, éreztem az anyaság örömét, a boldogságot, de csak nem jött a várva várt baba, nem valósult meg az álom.
Próbálok annak örülni ami van, próbálok azzal elégedett lenni ami van és én ezt már nem álmok megvalósításának látom, szimplán elfogadásnak és annak, hogy kihozom abból a legjobbat, ami jut. Persze szeretnék pl. eljutni sok helyre a világon, de nem merem kijelenteni, hogy el fogok oda jutni. Hagyom, hogy megtörténjen, ha megtörténhet.
Hálás vagyok és köszönetet mondok azért, hogy ilyen társam van, mint a férjem. Biztos vagyok benne, hogy álmodoztam egy hasonló társról, de ő túlszárnyal minden álmot és képzeletet azzal, hogy ő olyan, amilyen :)
Mikor megismertem, vadul tiltakoztam magamban a kapcsolat szó ellen is, így nem terveztem vele tartós együttlétet és mégis EZ lett belőle :)
Lehet, hogy kishitű vagyok, sőt sok esetben tudom is, de óvatos lettem, miközben azért erősen remélem, hogy mégis megvalósulhatnak az álmok, amik nem feltétlenül az enyémek, de ha megvalósul egy, akkor biztos jó hatással lesz rám is :) Őszintén és tiszta szívből örülni fogok minden álomnak amit Rita megvalósít a sajátjai közül, hiszen fogom tudni, hogy nem csak hátra dőlt és várta a sült galambot, hanem keményen megdolgozott értük. Becsülni fogom a munkát amit belefektet és ettől nekem is boldog mosolyt csal majd az arcomra, amiért igen is hálás leszek!
Álmok helyett nekem a remények jutottak, amiket talán ugyan olyan intenzitással élek meg, mint egy álom megvalósítását. Talán nincs is olyan erős határvonal az álom és a remény között. A képzelőerő segítségével egy vágy, egy álom reménnyé formálódik bennem, mert talán így elérhetőbb a számomra, kézzel foghatóbb. Talán maga az álom szó túl álomittas ahhoz, hogy merjek utána menni, hogy merjek benne hinni. Most ugrott be, hogy miért is választottam azt az idézetet, ami a blogom fejlécében szerepel!
Ez jutott nekem, ez a küzdés és ez a reményteljes élet, amit egyéb iránt nem bánok, mert ha megvalósul, ha valóra válik az, amiben reménykedem, amiben hiszek, akkor minden alkalommal hálás vagyok, hálás leszek a lehetőségekért.
                        A remény szívós valami, levágod és újranő. ;)

Szerte szana szét

Sok a meló, remélem meg lesz a gyümölcse, mert ha nem...........akkor nagyon mérges leszek és szomorú!
Még sosem kértem egyik munkahelyemen sem fizetés emelést, de most sajnos eljutottam ide. Sosem érdekelt, hogy ki mennyiért dolgozik, ezért nem is szándékozom összehasonlítani magam senkivel, remélem így is menni fog! Kora reggeltől, késő estig dolgozom. Hazaérek és csak beesek az ágyba. A héten már félkómásan panaszkodtam B-nek, hogy mi már nem is fogunk sex-elni!? Mire ő azt mondta, hogy épp most gondolt rá, mire én csak annyit kérdeztem, hogy ha nem zavarja, hogy én közben alszom.... :) De zavarhatja, mert nem volt semmi :)
Valahol jó is, hogy totál leterhel a meló, mert őszintén szólva, ha épp sikerül gondolkodni, akkor rájövök, hogy be vagyok tojva a negyedikei győri látogatástól. Ehhez tartozik, hogy a héten hívtak fel az orvosiból, hogy be kellene fizetnem 15.000.- Ft-ot, mert különben nem kapom meg a Hepa leleteimet. Na köszi, még jó, hogy azért mentem a háziorvoshoz, hogy ne kelljen fizetni!!! Utána fogok nézni, mert tudom, hogy megkaptam valamelyik Hepatitis leletemet, szóval nem tudom most mi van, de arra sincs időm és energiám, hogy kinyissam a leletes mappám :(
Örökbefogadósék hívtak, hogy elfelejtettem elküldeni a határozatunk másolatát és egy fényképet magunkról. Nem emlékszem, hogy olvastam volna bármelyikről is, hogy kell. Persze kép nincs rólunk normális, csak az esküvői, azt meg nem küldeném el! Még jó, hogy van fotós ismerősünk, így megkértük őket, de hogy mikor jutunk el oda, az talány!
Szét vagyok esve :(
Szívesen írnék még és olvasnék többet, de most csak ennyire tellett így össze-vissza.

Mandala

Próbálom röviden elmesélni, remélem sikerül! :)
Meghívtak januárban egy karácsonyi buliba :) Azért januárban, mert akkorra már senkinek nincsenek sürgős dolgai, így kényelmesen el lehet tölteni egy szombat délutánt. Abba az üzletbe hívtak, ahová gyöngyért és gyöngyfűzésre járok. Belépő egy saját készítésű apróság volt, amit tombolán sorsoltak ki. Most nem ecsetelem, de hátborzongató volt, hogy hogyan kerülhettek pont azok az ajándékok azokhoz az emberekhez, akiknek pl.: pont az volt a kedvenc színe, pont ment a ruhájához, de akadt olyan is, akinek "véletlenül" a vezetékneve is rajta volt az ajándékon. Na jó, ezt azért részletezem. A kisorsolt megajándékozott kibontotta a becsomagolt ajándékát. Benne volt egy dekorált dobozka. Az egyik dekoráció egy bélyeg volt és a bélyegen a felirat, a hölgy vezetékneve volt :) Az én ajándékomat sem véletlenül kaphatta az a hölgy, akinek nem sokkal az ajándék sorsolás előtt segítettem gyöngyöt választani, mert megtetszett neki a fülbevalóm (kiszedte a fülemből :) ). Én egy festett mandalát kaptam, amit hazavittem és fel is akasztottam egy olyan kép helyére, amit már rég le akartam cserélni. Nem igazán jó, a mérete oda, mert kicsi, de így kerülhet alá még valami. Most jön a fekete leves. Férjem utánanézett, hogy mégis mit aggatok ki ekkora lendülettel, mert hát nem is biztos, hogy a lakás azon pontját lesz jó, és egyébként sem tudta megmondani a hölgy, aki készítette, hogy milyen Mandala, így elindult a kutatás :) Ami nekem megmaradt, hogy valamiféle egyensúlyra utalt minden. Ez volt szombaton. Hétfő kaptam egy levelet egy volt barátnőmtől, akivel lassan 4 éve nem beszéltem és bocsánatot kért azért, ahogy viselkedett velem, bár azt is írta, hogy ami történt, arról még mindig ugyan az a véleménye. Totál le voltam döbbenve. Nekem nagyon sokat jelentett akkor az a barátság, mondhatni máig fájdalmas volt ahogy véget ért. Szinte ott folytattuk a levelezést, ahol abbahagytuk, majd egyszer csak az is szóba került, hogy találkozhatnánk. Kirázott a hideg. Nem tudtam, hogy miért éreztem magam furcsán, de ezt neki is megírtam, aztán sokat járt ez a fejemben, hogy mégis mitől félek. Sikerült megfogalmazni, kiírni magamból, amivel annyira nem értett egyet, de úgy éreztem, hogy ki kell állnom magamért és a végén sikerrel zártam az ügyet, szóval találkozni fogunk :)
EGYENSÚLYBA KERÜLTEM!!!! :)
Jöhet a baba!
Nem?
:)

2013-ban...

 történjen a történés, jöjjön, aminek jönnie kell :)