Napi cukik

1. Pár hete használja a mutató ujját úgy, hogy a szája elé emeli, de a ssss hang helyett ö ö ö van, jelezvén, hogy csendesedjünk, vagy figyeljünk valamire :)

2. Tegnap próbálta először, ma este meg már csak úgy szórta a cuppanós puszikat. Az ujjammal kezdte tegnap. Gondolom azért, mert ha beüti valamilyét, akkor cuppanós puszit szokott rá kapni. Korábban is adott puszit, előbb nyitott, majd csukott szájjal, de ma cuppanósakat kaptunk. Volt, hogy előbb cuppant és csak utána jött a puszi, és olyan is, hogy csak cuppantott, de puszi nem járt hozzá :)

Megörökítendők

Tuti, hogy már nem leszek se napra, se hétre, se hónapra kész friss infókat író, "rendes" anyuka.
Rengeteg új és megdöbbentő dolgot csinál. Néhány tevékenységnél komolyan átgondolt taktika figyelhető meg. Megfogja a labdát a teraszon, a korlát előtt (korlát vízszintes fa lécekből áll), megfigyeli a réseket, majd úgy méri fel, hogy a két léc között nem fog kiférni, ezért felemeli, majd 1 vagy 2 kézzel átpöccinti a legfelső felett. A nagykapu kulcsak nem szokványos kulcs, hanem hosszú és hengeres, a vége pedig olyasmi, mint egy csavarhúzó. Töki kezébe került a kulccsomó, végignézegette a kulcsokat, majd a nagykapu kulcsával odament egy csavarhoz és odaillesztette. Volt már a kezében csavarhúzó, sokat babrál, szerel az apjával.
Sosem tanítottuk, de kérdésre tegnap gyönyörűen végigmutogatta milye, hol van. A szomszédunk kérdezte tőle nemrég, hogy hol az okos feje, döbbentem láttam, hogy megmutatta neki. Korábban próbálkoztam, de nem reagált nekem. A szomszéd sikerén felbuzdulva ismét próbálkoztam, ismét sikertelenül, de mikor feltünő lett, hogy mennyi mindent megért és lereagál, tettünk egy próbát. Megmutatta kezét, lábát, fülét, orrát, száját, fejét, pocakját, fürdésnél a kukiját.
Ó és még mennyi minden van :) Jelenleg 2 szó van amit használ, ez a hoppá és a vava (kutya).  Gagyarászik, néha olyan, mintha énekelne,  nagyon szereti a zenét és rugózik, ha tetszik neki amit hall. Imádja az állatokat.
Már kevésbé harap, viszont helyette fejel. Sebaj, majd elmúlik, mint a hasfájás :)
Vokt nemrég egy nagyon meghitt pillanatunk, ezt azért megörökítem itt.

Egyik este olyan békés volt és nyugodt, hogy ilyet még nem láttam. B elköszönt tőle, ő szokta betenni az ágyába, én még maradok, megbeszéljük az aznapi történéseket, lekapcsolom a villanyt, marad az éjjeli fény, simizem, elalszik. Tegnap, ahogy az apja letette, ő meg sem mozdult, feje alatt a kispárnával csak nézett rám. Én is némán ültem, simiztem és csak néztük egymást, aztán mondtam neki, hogy nagyon szeretem, erre elmosolyodott, nekem meg potyogni kezdtek a könnyeim. Kinyúlt hozzám, mikor meglátta a könnyeket. Mondtam neki, hogy minden rendben van, csak a boldogságtól sírok. Visszahúzta a kezét, aztán becsukta a szemét és elaludt. Alig tudtam kijönni tőle. Csak ültem és néztem. Sugárzott belőle a nyugalom, pedig nap közben visított rendesen.

A nap közbeni és esti altatások nagyon nyugodtak, nincs hiszti, nincs sírás, max ficánkol, míg a kispárnáját gyömöszöli maga alá, de ez a szokása, rituáléja nincs mindig.
Tudom, hogy elkiabálom, de pár napja 2 órákat alszik délután és este mondhatni 8-8-ig alszik. Ez tegnap anyunak meséltem, aztán persze még éjfél előtt felsírt, át is mentem hozzá, szóval gyanús, hogy mátol se 2 órás alvás, se reggel 8-kor ébredés nem lesz :D

Zsivány tündér

Ő cukisága gyakran hisztis. Azonnal krokodilkönnyeket produkál, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, és hát nem mindig úgy van. Amikor megütötte magát, mentem megvigasztalni, adtam gyógypuszit, majd egy idő után, már beütés nélkül is nyújtogatta a kezét pusziért és közben keserves képet vágott, mert hozzáért valamihez. Annyira édesen adta elő, hogy kapott puszit.
Hívom, kérem, hogy jöjjön, de ő nem jön, néz rám, hogy neki aztán fogalma nincs mit akarok tőle, majd mikor odakoccant a buksija és mondtam, hogy gyere, adok rá puszit, azonnal jött.
Imád teregetni, de persze nem adogatja a ruhákat, hanem ráveti magát a nedves cuccra és kidobálja a kosárból őket, illetve lopkodja a vízes zoknikat.
Grimaszol magának a tükörben, sőt, már a terasz ajtó tükörképében is csodálja magát.
Az utóbbi időben előfordult már többször, hogy édesen sétál befelé a a szobájába, ha kérem, hogy menjünk pelust cserélni, de ilyenkor persze mindig hozza azt a valamit is, ami a kezében van. Tegnap kapott egy lábost, hogy a konyhában neki is legyen dolga, így jött velünk az is. Sírás lett belőle, mert a lábos fekvő helyzetben már annyira nem jó játék, homlokon csapta magát vele :(
3 hete, hogy járkál. Addig is próbálkozott, de egyszer csak nagyon megindult. Sokszor kéri még a kezünket és gyakori az esés is, de szépen fejlődik.
Az orrszívás terén van nagy változás. Annyira imádja magát a porszívót, hogy mikor mondom neki kiszívjuk a nózit, hozom az alkatrészeket, akkor mosolyog, megy a fürdőszoba felé a porszívóért. Leültetem magammal szemben. Engedi a bespriccelést, míg kicsit várunk, bekapcsolom a porszívót. Imádja ahogy búg, na meg a gégecső és a nagy kerék szuper találmány. Nézegeti, játszik az orrsziporszi véggel, aztán vagy ő, vagy én tesszük az orrába. Nem gondolom, hogy azért csinálja mert tudja, hogy jobb lesz, inkább tetszik neki. Van, hogy hamar megunja, ilyenkor elrántja a fejét, várunk, újracsináljuk.
Sajnos már kb 1,5 hónapja ébred majdnem minden éjjel. Áll a kiságyban és sír. Bemegyek, azonnal lefekszik. Én ledőlök nála a szivacson. Optimális esetben mindketten tovább alszunk, de előfordul, hogy még felnéz párszor, hogy ott vagyok-e. Ma 3-4-ig felállt, felült és nekem kiabált. Kértem szépen, feküdjön le, akkor lefeküdt, de kis idő múlva újrakezdte. Most meg persze húzza a lóbőrt :)
Annyi minden van és lenne még leírni való, de szinte leírhatatlan az a sok minden ami történik.
Gondolkodtam, hogy el kellene köszönni, meg kellene köszönni mindent és mindenkit, amit és főleg akiket a blognak köszönhetek és lezárni ezt a fejezetet, de még nem megy :)
Így ha ritkán is és zagyván is, azért még jövök!

Cipős story

Alcím: Decathlon élmény, avagy menj-e vásárolni olyan pasival, aki szetet vásárolni?
Gyerek lába otthon lemérve, lányok javaslatára méretre vágott hurkapálcával a farzsebben menetre készek vagyunk, irány a Decathlon. (hurkapálca cipőbe bedug, ráhagysz némi nemű centit, ha jónak látod, rápróbálod és megveszed).
22-es méret kicsi, a 23-as polcok üresen konganak. Férj azonnal kiszúrja a szandálokat 2 oszloppal távolabb "Vegyünk ilyeeeet" mondja és levesszük a polcról. 22-es méret itt is kicsi, 23-as jó, de mire jön a szandis idő, a gyerek lába nagyobb lesz, így döntünk a 24-es méret mellett.
Eladót keresek, viszem magammal a 22-es cipőt, kérdezem van-e 23-as?
Én: ilyet szeretnék 23-as méretben, csak üres a polc.
Eladó: volt ilyen polc ebben a méretben?
???
Én: igen
Eladó: nézzük meg ebben a gépben.......ez kicsit hosszadalmas itt, inkább megnézem bent.
???
Visszatér, mondja, hogy van, meg kell keresni, mert össze-vissza mindenhol van, kb 10-15 perc.
???
Míg várunk, férj sétál a gyerekkel.
Eladó visszatér, mondja, hogy nem találják, úgyhogy inkább megrendeli, pár nap és meglesz.
???
Adatokat felveszi, ha kedd 14 óráig nem hívnak, hívjam őket!
Papírt elteszem.
Egyébként segítőkész volt a srác, igaziból csak fura :)
Férj jön, mondja, hogy talált NEKEM futócipőt, mert a múltkor említettem, hogy futnék!
Finom célzás? Sosem tudjuk meg, nem kérdeztem rá! :)
Választottam.
Mondja, magának is talált :) nem futó, sima utcai viseletnek gondolja.
Választ.
DE AMI EZUTÁN JÖTT, AZ MEGÉRDEMEL EGY HATALMAS PIROS PONTOT!
Kasszánál Geri sírni kezd, mert az apja átadja nekem. Aztán már nem csak sír, üvegrepesztő sikításba kezd. Mikor már többen felfigyelnek ránk, a pénztáros fiatalember a következőt mondja: ez semmi, az én lányom addig visít, amíg kék lesz a feje és elájul!
Tudom, brutálisnak hangzik, de akkor, ott, abban a helyzetben nekem jólesett!

Szörnyecske

Nos, ez a vöröshajú energiabomba, habár mérhetetlen boldogságot okoz nekünk, igazi szörnyecske is egyben :) Mikor kiveszem a kezéből az apja qva drága céges mobilját, vagy egy vendég qva drága mobilját, mert azt se megrágni, se összekarcolni, se dobálni nem lehet, akkor olyan hisztit csinál, hogy az ember lemerevedik. Visít, vergődik. Mindig ez van, ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, ha korlátozni szeretném a mozgásában, ha kihozom a fürdőből, ahová beszökött. Hiába hagyom, hogy a felügyeletem alatt bent legyen és pakoljon, rámoljon stb. Hiába próbáltuk ki korábban, hogy megkapott egy telefont és vártuk, hogy majd érdeklődését veszti. Így jártunk a távirányítóval is és egyebekkel. Őt mindig minden érdekli, mindig mindent megrág és földhöz csap. A legújabb, hogy a legnehezebb játékokat, akár a játék porszívóját is, magasra akarja emelni. Mit akarja, meg is emeli! Legtöbbször pedig elejti, leejti, eldobja. Ez a magasság lehet ő ülve vagy állva, a mi fejünk (mi ülünk), vagy a tv komód, konyhapult, hűtőajtó ahol éri stb. Pelenkázás közben vagy csak úgy, mikor a földön háttal heverészik, felemeli a lábát, akár mindkettőt és lecsapja. Ezt persze csak akkor, ha valamelyik testrészemen landolhat a lába. Mellbe, hátba, vállon vág, csap, rúg. Nem esik jól. Egyre szarabbul esik. Nagyon erős.
Ilyenkor gondolkodom, hogy egy szörnyeteg vagyok-e, hogy ezekez nem hagyom és igen is rászólok, vagy ha azt mondom butaság és több erőteljes nem is társul bőven a mondanivalómhoz. Mondhatom, hogy eleven és hirtelen és rosszcsont és huncut és minden egyéb, de mégis magamban keresem a hibát és nem tudom mit is csináljak, hogy ne rugdosson, ne csapkodjon, ne romboljon, tomboljon. Talán semmit. Talán ez a normális. Ez IS normális. Igyekszem nem túlreagálni, mikor olyasmit csinál, amit nem kéne. Még mindig kotorászik a virágcserépben, eltöri a növényt és rángatja a cserepet, belekapaszkodik, úgy áll fel. Nem vetődöm oda tigrisugrással, közben pedig nem üvöltök eltorzult fejjel, hogy neeeeem. Volt, hogy hagytam, de nem unta meg. Higgadtan mondtam, hogy már kismilliószor megbeszéltük, hogy nem szabad, mert a növénynek szüksége van az élőhelyére, de persze ez is hidegen hagyja. Volt, hogy egy erőteljesebb nem kíséretében elhoztam, volt, hogy figyelem eltereltem, volt, hogy néha valamelyik verzióval sikerrel jártam, de hiába próbáltam legközelebb is, újra nem jött be. Ezek vége persze a hiszti, ha épp fogom a kezeit (elvezetés képpen, mert azt hiszem az ellépkedés izgi), akkor még toporzékolás szerűt is produkál. Ilyenkor megvárom, míg lehiggad, de azért ez a hiszti nem semmi.

Nem igazán értem, hogy mit akarnak emberek hallani, mikor azt kérdezik, hogy jó baba-e!? Azt szoktam mondani, hogy szerintem teljesen normális gyerek. Hisztizni is tud, csapkodni, harapni és még köpködni is, az egyéb cukiságai mellé. A köpködésnél azt vettem észre, hogy azért csinálja, mert élvezi, hogy befolyásolhatja a menetet. Összegyűjti, buborékot fúj, vagy csak fúj/köp egy nagyot.
Na jó, nem taglalom tovább :) Szóval mit is akarnak hallani? Mondta valaha is valaki a saját gyerekére, hogy rossz, vagy azt, hogy nem jó baba? Igen, ő is tud szörnyecske lenni!


A gyerek olyan, mint mi vagyunk!
Szörnyecske én is tudok lenni, nekem is van szar napom, hát neki is lehet :)
Hirtelen és türelmetlen vagyok, néha talán kapkodok. Igaz, hogy sokat "javultam", mióta ő velünk van, de ezek szerint még mindig van mit tanulni.

Mi tagadás, szörnyecskén is imádom!
Talán abban a pár percben pont nem az jut eszembe, hogy mennyire imádom, mikor épp szörnyecske :)

Csak próbálkozom...

...utolérni magunkat.
Töki elmúlt 1 éves, 2 nappal ezután pedig úgy döntött, ő biza felmászik az ülőgarnitúrára. Széles vigyorral, büszkén csücsült. Aztán volt, hogy felmászott és eldobta magát a párnák közé. Pihengetett a drága. Lemászni, azaz tolatni, már hamarabb megtanult, így azzal csak ritkán van gond.
Ez az a dátum, amire még pont emlékszem, de hogy mikor állt fel kapaszkodás nélkül és mióta ácsorog csak úgy, azt nem tudom. Nem tudom mióta éri fel pipiskedve a konyhapultot (85cm a pult) és pakol amit elér. Nemrég volt az is, hogy végre végignézegettünk egy állatos könyvet úgy, hogy csak bizonyos idő elteltével akarta megrágni. Még nem jár, de szeret lépkedni, ha fogjuk a kezét.
2 napja mondja, hogy vau-vau, persze inkább csak azt, hogy vá-vá és már nem tudom mióta mondja mindenre, hogy hoppá, ami néha csak hepp.
Pár napja reggelire vajas kenyér van, utána még tápszer. Néha úgy látom, hogy csak a cumi miatt ragaszkodik a tápszerhez, mert miután befal egy szelet kenyeret, lecsúszik még 150 táp és még kéri vissza az üveget. A 16 órai uzsinál nem tudom hogy lesz majd a táp kiváltása, mert kifejezetten szeret hozzámbújni, és úgy inni, főleg, ha előtte ébredt és még pihizik kicsit. Majd ennek is eljön az ideje, nem rohanunk sehová.
Ma reggel miközben játszott én simogattam a hátát, néztem a kezem és nem győztem hálás lenni, hogy hozzáérhetek a kisfiamhoz, hogy van kit simogatnom. És igen, lehet, hogy uncsi, de én még mindig sírdogálok örömömben, boldogságomban, és még mindig csodálkozom, hogy velünk is megtörténhetett.
Titokban már gondolok a kistesóra. Összetett kézzel reménykedem, hogy megtörténhet újra!

Ma 1 éves

Édes drága tündérbogár 1 éves lett ma :)
Csináltam neki babatortát. Kinézetre botrány, de túrta rendesen és meg is kóstolta. Széttrancsírozni inkább akarta, mint enni :) Olyan elérzékenyülős nap volt a mai :)
10:54-kor született, akkor (is) jól összepuszilgattuk.
Családi buli holnap.

Továbbra is pörgősen

Sajnos és hál'Istennek követhetetlen a gyerek :) Egyszerűen nem jutok oda, hogy mindent leírjak. Plusz a telefonomról nem tudok másokat olvasni, mert folyton lefagy, és valamiért írni sem mindig sikerül. Szóval bekell kapcsolni a gépet, de ahhoz oda kellene ülni, akkor viszont a kusfiam azonnal ott terem. Mikor alszik, akkor meg sok más egyéb dolig van. Sajnálom az időt az írásra, inkább élvezkedem a történésekben :) Most megpróbálik gyorsan írni, míg le nem fagy a telefonom!
Szokás szerint túlaggódtam a karácsonyfa kérdést! A fa térdmagasságban volt egy asztalon és nem volt kikötve. Mikor díszítettük, akkor érdekelték nagyon a díszek. Kapott egy sajátot, azzal játszott kicsit. Biztonság kedvéért azért a fa alsó részéből a díszeket fentebb helyeztem. Néha odament, megnézte, megfogdosta, a talp takaróját huzigálta, aztán ebben ki is merült számára a karácsonyfa kérdés.
Kisfiam karácsonyi ajándéka nekünk, hogy ül :)
Nagyon édes, mert a pocakját így jobban látni. Az a kantáros nadrág, ami hosszban még jó lenne, az már pocakban szűk! 10,8 kg, centire nem tudom, kb. 80cm.
Volt egy kus takonykór, de már kifelé vagyunk belőle mindketten.
Pár napja a zenélős játékokat már azzal a céllal nyomkodja, hogy zenéljen, nem csak úgy csapkodja. A formabedobós, a formabedobó fedél nélkül jobban érdekli, így teszi-veszi bele és ki a dolgokat. Tegnap párszor érdeklődést mutatott az irányban, hogy használja a fedőt is, de ez nem jelkemző. 9. fog kint, fehéredik még 3. Édesen tologatja ami gurul, de még mindig eszelősen rág, dobál és csapkod. Szeret labdázni, szóval teljesen normálus gyerek :)
Van hiszti is, megfeszült testtel és durca, mikor valamit nem lehet. B szerint ő lesz az a gyerek aki hanyat dobja magát a Tecsóban :P
Est Kissmajma volt nálunk vendégségben (persze szülőkkel) és nagyon helyesek voltak a srácok. Geri a hazai pálya előnyével élve ment előre, mint egy kis tank, Kissmajom pedig csak hátrálni tudott. Együtt még nem igazán megy a játék :) de remélem idővel ez is menni fog!
Nem ígérem, hogy sűrűn írok majd, de január 19-én Győrben megbeszélésünk lesz ;)