Gyógyulgatunk

Bár tegnap azt írtam, hogy tudom mára még nem leszek jobban, mégis tegnap estére már jobban éreztem magam. Alig vártam, hogy hazaérjek. Igaziból most olyanom van, hogy ha nem B-vel vagyok, akkor egyedül érzem magam, hiába vannak körülöttem többen is, ezért is siettem haza.
Alig vártam, hogy átöleljen :) Meg és átbeszéltünk mindent, ami nagyon jól esett mindkettőnknek, majd leültem gyöngyöt fűzni, ő tv-t nézett mellettem, megtárgyaltuk a tv-ben látottakat, szóval teljes volt az idill :) Visszazökkentem a régi kerékvágásba. Persze még nem vagyok 100%-os, de már tegnap, egy percre újra fontolóra vettem az örökbefogadás gondolatát. Nem sietem el a döntést, csak szépen lassan. Egyelőre az egész baba témát le szeretném tenni, szóval csak finoman gondolkodom minden gyerekkel kapcsolatos dolgon. Bár a reklámdömping ezt nem könnyíti meg, mert ha kell, ha nem, babákat, gyerekeket és boldog családokat mutogatnak, de én leszek az erősebb ;) Idén már csak magunkkal szeretnék foglalkozni, majd az új évben veszem elő az új élet lehetőségét :)
Persze nem január elsején :):):):)

Eltoltuk

Szombat este átmentünk barátokhoz vacsorára, gondolván jól fog jönni egy kis kikapcsolódás. Egész jó volt az este. Vacsiztunk, beszélgettünk. Én nem igazán akartam alkoholt inni, mert vállaltam a sofőr szerepét, így csak fél bögre forralt bort szürcsöltem el a vacsi elején. Vacsora végeztével, megszálltuk a nappalit, szólt a zene, oldódott a hangulat. Az enyém nem nagyon akart. Egyszer felálltam, hogy én is táncra perdülök, hát abból egy light-os jobbra-balra ringatózás lett, aztán visszaültem. B. kérdezte mi bajom. Mondtam, hogy nagyon fáradtnak érzem magam.
Mire ő: Menjünk bulizni!
Én: Menj nyugodtan, én hazamegyek, valaki majd hazahoz!
A többiek egész jól érezték magukat, nem is nagyon akartam zavarogni, csak ültem és hallgattam a zenét. Az est folyamán még minimum 3x megkérdezte B., hogy mi van velem! Ezt nem tudtam hová tenni, hiszen elmondtam már, hogy fáradt vagyok stb. Aztán az utolsó ilyen irányú kérdésénél elpattant a húr. Mondtam neki, hogy ha nem gond, akkor baromira sajnálom, hogy nem sikerült a lombikunk és magam alatt vagyok.
Ő: Nekem is nagyon fáj, elhiheted!
Én: Látom!
Nagyon sajnáltam, de valahogy nem tudtam kellőképpen tolerálni, hogy ő így vezeti le a feszültséget.
A legnagyobb gondom az volt, hogy táncolt és nevetgélt és csak ivott és ivott.
Aztán eljött az én várakozási időm végső határa, így felálltam, hogy haza szeretnék menni, mert addigra már 3 ablak volt nyitva, így szarrá fagytam, fáradt voltam, fájdogált a hasam is és úgy éreztem a végsőkig kitartottam, de most volt elég. Meg is beszéltem valakivel, hogy B-t hazahozzák így elindultam. B. elkapott a lépcsőn, hogy miért csinálom ezt vele! Akkor visszaültem és megkérdeztem tőle, hogy mégis mire gondol, de akkor már láttam rajta, hogy valószínűleg nincs képben. Mondtam neki, hogy eddig bírtam, haza kell mennem, de ő maradjon, vagy menjen bulizni, mire ő közölte, hogy nélkülem nem megy. Döbbenten ültem ott, hogy most mi van? Sehová nem megyek, max haza. Ő közölte, hogy jön, majd én elindultam a kocsihoz. Rá még várni kellett kb 15 percet. Totál nyugalomban röhögcsélt, felvette a cipőjét, láttam, hogy még valakit felhív, gondoltam engem hív, hogy ugye nem mentem-e haza nélküle, de nem csörgött a telefonom. Kibotorkált, alig állt a lábán, beszállt a kocsiba, némán hazamentünk, ő elaludt. Mikor megálltam a ház előtt, kiszállt, hogy kinyitja a kaput, de láttam, hogy nem fog menni, így utána indultam. Mondtam neki, hogy menjen be! Igaziból kiabáltam vele :( Beálltam, bezártam. Hallom, hogy a wc-ben van és olyan hangok szűrődnek ki, mintha valaki épp összetörne mindent odabent. Kérdeztem, hogy mit csinál, az volt a válasz, hogy semmit. Kijött, majd elesett a szobában és mindenen nevetett. A legfontosabb kérdése az volt, hogy hol a telefonja. Megfogtam és bekísértem az ágyba. Igaziból berángattam :( Akkor totál kiborultam. Fogtam a takarómat és kimentem a nappaliba. Nem bírtam és nem mertem elaludni. Nem tudom megmagyarázni, de féltem. Nem tudom mitől! Néztem a tv-t, majd lekapcsoltam, hogy most már aludni kellene, de a lámpát nem mertem. Aztán csak visszakapcsoltam a tv-t, majd újra le és a lámpát is, akkor már hajnal lehetett. Többször felriadtam arra, hogy félek, aztán csak sikerült aludni egy keveset. Reggel is zavart voltam még. Annyira egyedül éreztem magam, talán ettől pánikoltam be!?
Reggel kibotorkált rémült arccal, hogy ne haragudjak rá, ugye nem csinált semmi rosszat. Mondtam neki, hogy csak lelkileg viselt meg. Mivel ilyennek még sosem láttam, ennyit inni sem és másnaposnak sem, próbáltam megértő maradni. Ő is azt mondta, hogy ilyen még sosem volt, hogy ennyit igyon, nagyon sajnálja, hogy így viselkedett velem. Majd annyira rosszul volt, hogy wc látogatások után jobbnak látta visszafeküdni. Ránéztem párszor, mikor fent volt megkérdeztem hozzak-e valamit, mondta, hogy nem kell. Nem tudom mikor jött ki a nappaliba végleg, de nagyon magába volt zuhanva. Lezuhanyozott, egy bögrésleves volt a max. amit le tudott nyomni a saját torkán. Odabújt hozzám és kérte, hogy bacsássak meg neki. Mondtam, hogy nem haragszom, csak annyira rosszul jött ki most minden. Egész nap csak feküdtem, hol görcsöltem, hol nem, tönkretettem egy hot/cold tasakot, mert a mikróban felfújódott a tasak, így ki kellett dobni, bevettem egy algoflex m-et, aztán este felé még egyet és végre megjött! B. talált még a mélyben egy kis tasakot, azt megmelegítette nekem, a hasamra raktam, aztán elaludtam a nappaliban. Nem tudom mikor keltem fel, 21 óra körül lehetett. Egész jól aludtam, de görcsökkel ébredtem. Nem olyan görcsök voltak, mint a mensis, inkább olyanok, mint ha az emésztésemmel lenne gond. Alig tudtam elindulni otthonról. Ébredés után rácsörögtem B-re, hogy ugye rendben van vele minden, és jók-e az utak? Mondta, hogy minden rendben. Én még mindig nagyon zavartnak érzem magam. A délelőtt folyamán többször összegörnyedtem a fájdalomtól, de úgy érzem a görcsök talán mára már békén hagynak! Kissé viseltes vagyok. Nem akarok több ilyen napot!!!
Visszagondolva, olyan érzésem volt, hogy mindjárt átbillenek azon a ponton, amikor már nincs vissza. Ilyet akkor éreztem, mikor "ideg összeroppanásom"(vagy valami hasonló) volt kb. 10 éve, de akkor nem tudtam megálljt parancsolni, akkor ájulásig tudtam sírni és kiborulni, most valahogy sikerült megállni. Annyira féltem, hogy megint az lesz velem, mint régen. Igen, talán az érzés kerített hatalmába, ha más is váltotta ki belőlem most. Tudom, hogy holnap még nem lesz rendben minden, hogy ez most hosszabb lesz, de helyrejövök. Azt hiszem, ezt most mindketten nagyon rosszul csináltuk :(

Elfogyott lendület

Azt nem mondanám, hogy totál kedvetlen lennék, de valahogy leültem, mint az iszap és csak várom, hogy teljen az idő a melóban és mehessek haza.
Jön a karácsony! Tessék örülni! Nem megy!
Valahogy a készülődésre és lakászdíszítésre sem vágyom, a szentesti vacsi hidegen hagy. Lesz halászlé, mert hal van a mélyben, de utána? Eszünk amit találunk. Karácsonyi paprikás krumpli? Divatot teremthetnék vele! Karácsonyi ajándékok? Még jó, hogy a családdal megállapodtunk kb. 4-5 éve, hogy csak és kizárólag pezsgőcsere fogadtatik el ajándék gyanánt, hiszen ez az ünnep szóljon a családról, ne a pénzről, így csak én szoktam apróságokat készíteni kézzel, illetve azért innen-onnan becsúszik pár apróság. Most egyébként sem lenne miből költekezni!!! Páromnak kinéztem egy könyvet, amit szívesen elolvasna, remélem meg tudom venni! Ezek mind a karácsonyi terveim.
Ami mostanság érdekel, az a gyöngyfűzés, ez az egyetlen dolog ami kellőképpen motivál, hogy egyáltalán használjam az agyam és a kezem. A melóban kattog az agyam, hogy mikor mehetnék már haza fűzni, vagy miért is nem lehet a melóhelyen fűzni? :) Igaziból jobb lenne a kedvem is, ha nem a monitort bámulnám és papírokat tologatnék :) Nem hinném, hogy örülnének, ha felvetném mint ötlet, ezért ezt a felvetés pillanatában elvetem.
Ezt az egész baba témát is szívesen jegelném az első faggyal, aztán majd kiengedem tavasszal. Hogy kell olyat csinálni, hogy nem foglalkozom ezzel? Az egyik pillanatban lesz@rom az egészet és mindenkit, aki terhes, vagy babás, aztán a következő pillanatban erőt ad egy baba látványa vagy anyuka elbeszélése, hogy miket csinál az ő manója, mert olyankor valahogy el tudom hinni, hogy nekünk is lesz és ilyeneket vagy olyanokat fog csinálni. Két barátnőm is jövő év elején szül, néha kerülném őket, de hát szeretem mindkettőt! Nehéz ügy :)
Ok, tisztában vagyok azzal, hogy a depresszió ilyen, egyszer fent, aztán irány lefelé, aztán újra felfelé, de most csak nem leszek depis! Elég volt már! Ott van nekem az én szerető, mindenben támogató férjuram, akire ha ránézek elönti a szívem a melegség, de szegény mostanság csak néz rám és fogalma sincs mint kezdjen velem. Látja rajtam, hogy beborultam. Én sem tudom mit kellene velem kezdeni! Remélem hamar rendeződik a házaséletünk is, mert a punkció óta nem voltunk együtt. Punkció után örültem, hogy tudok mozogni, fájt a pocakom rendesen, így a transzferig várt 3 napban valahogy eszembe se jutott, aztán transzfer után pedig le lettünk tiltva.
A szerdai halovány szellemcsíkos reménykedés óta ez még csak a 3. nap, mégis úgy érzem, hogy már nagyon régen fáj a legutóbbi sikertelenség.

Baba örökbe!? 2.

Úgy is mondhatnám, hogy nem a legjobbkor került elő a téma újra, mert épp a hétfői negatív tesztem estéjén, gondolom gondolat elterelésnek szánva hozta elő párom ismét az örökbefogadást. Úgy gondolja, hogy mivel sokat kell várni, talán el kellene indítani a folyamatot. Ellenkeztem :( Szerintem ki kell várni a 4 évet, mert ilyen hosszú a várólista és úgy gondolom nem szeretnék még 4 évet azzal tölteni, hogy várok. Addigra már szeretném magam túltenni azon, ha nincs baba. Mondtam a férjemnek, ha nagyon szeretné, akkor állok elébe, de ezt azon az estén nem tudtam volna vele ennél részletesebben megbeszélni, jelenleg sem állok még erre készen, talán jövőre újragondolom.

HCG eredmény a vérből O

no comment

Szellemcsík

Ma hajnalban elég korán keltem, 3:15 körül. Forgolódtam, forgolódtam, eszembe jutott, hogy tesztet kell majd csinálni, de nem éreztem ingert a pisilésre, így megpróbáltam elaludni újra. 4:30 körül ébredtem újra, bár az is lehet, hogy el sem aludtam, ami tuti, hogy kattogtak a fogaskerekek a fejemben rendesen. Kimentem pisilni, teszteltem, vártam 3 percet. Nem tudom miért csak ennyit, talán úgy gondoltam, hogy a pozitív eredmény ennyi idő alatt kiderül, de mivel 1 igen erőteljes csíkot láttam csak, visszabotorkáltam aludni. Hamar elaludtam, 6:15-kor ébresztett a telefon, kimentem a fürdőbe, vetettem egy pillantást a tesztre és megláttam egy haloványka 2. csíkot. Azonnal elővettem a fényképezőgépet, hogy megnézzem, ha lefotózom is látszik-e vagy csak az én szemem, fürdőszobai lámpám csal! Látszott a fotón is:

Majd mielőtt eljöttem otthonról 7 óra körül már nem láttam a halványat, eltűnt!
Megnézte más is ezt a képet, látják a csíkot, mint én :) Többek javaslatára elszaladtam egy vérvételre az I. Belgyógy-ra, itt van 5 perce a melóhelytől, fizettem 1.305 Ft-ot és kora délutánra megmondják van-e HCG a véremben. Szerintem nincs. Az Intézetet nem hívom addig, míg nem tudok valami konkrétat.

Mindenki terhes???????????

Tudom, hogy most jött el a pont, hogy túlérzékenységem miatt  ki vagyok hegyezve minden babás hírre, és szinte csak azokat veszem észre, de most kicsit azért kiakadtam. Mindenki terhes körülöttem, a reklámban azt kérdezik, hogy kisbabát szeretnék-e, mert akkor szedjek ezt meg azt, vegyek popsikrémet és pelenkát stb., stb., stb. Mindenhol azt látom, hogy simán kikalkulálhatom mikor születik leendő gyermekem, de úgy érzem, ezt nem az elkövetkezendő pár évre lehet kikalkulálni! Mikor máskor, ha nem tegnap jött szembe a hír, hogy egy 41 éves énekesnőnk terhes, majd feltűnt, hogy az egyik sorozat szereplő is ki van gömbölyödve, nem mutatják mell alatt és már olvasom is, hogy februárban jön a baba. Mondtam a páromnak, hogy mivel neki mindig minden jobban megy, mint nekem, ezért legközelebb megpróbálkozhatnánk azzal, hogy ő essen teherbe, hátha! Mondta, hogy semmi akadálya, szerezzek petefészkeket és anyaméhet. Gondolom az enyém nem lesz jó, mert akkor az bennem is működne. Nincs valahol egy ilyen szakkereskedés?

Az elsiratott kacsatepertő

Nem volt egyszerű a tegnapi nap, de ha otthon maradtam volna, tuti bedagadt szemekkel ülnék most a gép előtt, mert végigbőgöm az egész napot. A melóhelyen csak néha-néha görbült le a szám széle és szökött könny a szemembe, aztán 1 órával hamarabb elkértem magam a melóból, hazamentem, tettem, vettem, majd megjött a párom. Már ahogy ránéztem a szomorú arcára könnyes lettem, de erőt vettem magamon és csak átölelkezve álltunk a fürdőszoba küszöbén, mert ott találkoztunk először a lakásban :) Aztán ő ment kereket cserélni én pedig nekiláttam a kacsatepertő készítésnek. Odahúztam a széket a tűzhelyhez, hogy ne kelljen állnom (lusta dög vagyok :) ) aztán egyszer csak kiszakadt belőlem és zokogni kezdtem a készülő tepertő felett. Nem tartott sokáig, de sikerült elsiratnom amit el kellett. A babát és a kacsát is.

Amikor a fagyi visszanyal

Szombaton hajnalban majdnem kísértésbe estem egy tesztre, de aztán inkább csak kimentem pisilni és visszafeküdtem. A vasárnap enyhe félelemben telt, hogy mi lesz, ha negatív lesz a teszt hétfőn, így már azt is kilátásba helyeztem, hogy nem is tesztelek egyáltalán :) B. azt mondta, hogy ne keljek olyan korán, hogy ő beérjen időben melózni, majd ő később indul, de megvárja a tesztem. Hétfőn reggeli 4:30 körül negatívat teszteltem. Visszafeküdtem "aludni". 5:30 körül éreztem, hogy B. fent van, mondtam neki, hogy menjen nyugodtan mert nem sikerült. Megkérdezte, hogy ez már biztos-e, mondtam, hogy az. Akkor kicsit eltörött a mécses nálam, kicsit összebújva feküdtünk még. Mondta hogy sajnálja, mondta, hogy mennyire szeret és kérte, hogy maradjunk otthon a mai nap. Mondtam, hogy én is nagyon sajnálom én is nagyon szeretem, de ha otthon maradunk, akkor végigbőgöm a napot, így inkább menjünk el dolgozni, hátha hamarabb telik a nap.
Még tegnap este is azt éreztem, hogy tuti minden ok. Annyira feszült a cicim, még mindig szurkált a hasam. Tudom, hogy ez a gyógyszerek hatása, de ez most más volt, szóval nem adtam fel, hittem és bíztam, pozitív voltam. Mikor a teszt után visszafeküdtem, még mindig azt mondogattam magamban, hogy minden úgy jó, ahogy van, minden rendben van, reggelre aztán levert a bánat a lábamról. Felkeltem, lefürödtem, aztán csak visszafeküdtem és néztem a plafont, majd felöltöztem és elindultam dolgozni. Mondhatnám, hogy ennyit a pozitivitásról, de nem mondom ;) Nagyon biztos voltam a dolgomban, biztos voltam a sikerben, biztos voltam mindenben ami a babát illeti. A fagyi visszanyalt. Ez van.

Szegény Popinak teljesen elgurult a gyógyszere :)

Elmesélem, hogy micsoda komoly minőségi ellenőrzést végzett az én petesejtem, mielőtt engedte bejutni a harcost a tutiba! A három pocakomban levő embrió közül kettőnél csak úgy engedték, hogy a természet szelektáljon, nos szelektált :) A harmadiknál a biológus hölgy választott katonát. Sosem tudjuk meg, ki volt a jobb MEO-s :):):)

Megpróbálom leírni, hogy ezt én hogy is képzelem el:
Sejtecském csücsül egy petri-csészében, csak úgy lazán nekiveti hátát a csésze falának, miközben feléje halad és szalad a nagy had.
Már messziről nézegeti, méregeti őket, ráncolja szemöldökét, morfondírozik.
Figyelgeti, vizsgálgatja a feléje rohanó katonák fejecskéit, hogy azok közül vajon melyik jelei a legtökéletesebbek, melyet az erre a feladatra kifejlesztett receptoraival érzékelni tud. Igazándiból mindenki fejjel rohan a falnak, akarom mondani a sejtecskémnek, miközben inpulzív jeleket, villódzó fényeket, jelző fáklyákat égetnek fejük búbján, próbálják megmutatni, hogy az ő buksijukon lévő molekula fog passzolni a sejtem molekuláihoz a legtökéletesebben. Olyasmi lehet, mint egy puzzle játék :) Csak egy passzolhat igazán ;) Vagy mint a hegylakóban, csak egy maradhat! Ezeket a jeleket, molekulákat vizsgálja meg és veszi górcső alá az én sejtem és kiválasztja AZT az egyet, aki a befutó, aki a legtökéletesebb jeleket küldte! A bajnok átment az előírt megfelelőségi vizsgálaton, megfelelőnek találtatott és kiválasztatott a megtermékenyítésre.

Azt hiszem totál  megzakkantam :)
Majd megveszek egy holnapi tesztelésért. Hirtelen felindulásomban megnéztem a neten (hol máshol), hogy melyik a legérzékenyebb teszt (azt írja, hogy a Qupido), majd szintén a netről kiírkáltam az összes nagyobb patika telefonszámát, ami útba esik hazafelé, hogy felhívjam őket, van-e náluk ilyen, majd mintha valaki fejbevágott volna, néztem a telekörmölt papírra, amit összegyűrtem és kidobtam. MERT, ha már egyszer, kétszer, háromszor azt mondtam, hogy hétfő, akkor most már hétfő lesz az a nap, ha  fene fenét eszik is, hogy tesztelek, és pozitívat tesztelek!!!
UFF én beszéltem ;)

Na erről beszélek nyuszómuszó

Most kattintottam rá az alábbi cikkre a Wellness Cafe-n, rögvest gyakorolni is kezdtem ;)

A manapság sokunkra jellemző búskomorság a tél közeledtével, mintha hatványozottan lenne jelen életünkben. Sokan pesszimistán tekintenek maguk elé, és olyan kívánságokat fogalmaznak meg, mint: „Bárcsak boldogabb lennék.” „Több pénzt szeretnék.” „Úgy vágyom egy társ után.” Ezek a kérések azonban nem visznek előre bennünket, mert pusztán a felsoroltak hiányát erősítik meg, megnyújtva ezzel a vágyakozással töltött hetek számát.

Negatív kívánságokat mindenki ismer: „csúnya vagyok”, „buta vagyok”, „jaj, csak le ne késsem a villamost”. Vigyázz nehogy ráfázz! Mert bizony ezek mind kérések, holott látszólag okos figyelmeztetésnek tűnnek. Ki ne mondott volna már valami hasonlót: „Olyan ügyetlen vagyok, tudtam, hogy leverem a poharat az asztalról.” Ezek után még csodálkozunk, hogy tényleg lesodortuk a kezünkkel?

Nem kerül semmibe átformálni a mondatokat a fejünkben, úgy, hogy azokkal valóban pozitív dolgokat teremtsünk: „szép és okos vagyok”, „elérem a villamost”, „egészséges vagyok”.

Most pedig nézzük a legfőbb szabályokat, melyeket betartva, rövid időn belül valódi csodák szemtanúi lehetünk.

1. Apró dolgokkal érdemes kezdeni a kívánságok sorát, mert így már az elején sikerélményeket gyűjthetünk. Ezeket nem blokkoljuk félelmeinkkel, mert kevésbé fontosak. A kívánságokat mindig jelen időben kell megfogalmazni. Tehát a „boldog szeretnék lenni” helyett, minden kétkedést mellőzve, a „boldog vagyok” kijelentés a siker kulcsa.

2. Írjuk le 1-2 mondatban a kívánságot, így bármikor vissza tudjuk keresni, és idővel egyre pontosabb kéréseket tudunk megfogalmazni. Kívánságunkat bárkihez intézhetjük: Istenhez, angyalokhoz, az univerzumhoz, a lényeg, hogy higgyünk a sikerben! Minél nagyobb az érzelmi töltés, annál sikeresebb a kívánság. Gondoljunk csak bele, azok a kívánságaink teljesülnek jobban, amiben szívünk, lelkünk benne van, és nem kezdünk el már rögtön a kérés megfogalmazásakor kételkedni. Kis odafigyeléssel több lesz a pozitív gondolatunk, és ezáltal elégedettebbek leszünk!

3. Köszönjük meg a segítséget, hiszen ezzel is erősítjük kívánságunk erejét! Majd ne foglalkozzunk tovább a dologgal, hiszen „megrendelésünket leadtuk”. Ha sokat gondolkodnánk még rajta, biztos módosítgatnánk, és így már magunk sem tudnánk pontosan mi is volt az eredeti kívánság, aminek a beteljesülését kértük.

Kívánj hát bátran, és meglátod, a beteljesülés nem fog sokáig váratni magára! Inkább arra vigyázz, hogy csak olyat kívánj, ami biztosan jó neked!

Forrás: Pierre Franckh - Kívánjunk sikeresen

Masszív vízista lettem :):):)

Az utóbbi 3 napban rengeteget iszom. Mármint vizet! :) Ez is egy izmus lehet, mint az alkoholizmus? :)
Megiszom egy pohárral, majd megyek a következőért és máris iszom belőle, majd hamar kiürítem a poharat és már töltöm is újra. Ez nem volt rám jellemző! Régebben már örültem, ha 1 litert benyomtam, aztán ha csak rágondoltam rosszul voltam az ízétől, most pedig csak a melóhelyen tuti megiszom 2 literrel, aztán otthon még iszom. Ezek mind ballonos és palackos vizek, mert a csapvízről eddig csak rosszat hallottam, szinte tiltják, hogy igya az ember! Egyéb iránt a szurkálódások még megvannak, bár eddig a bal, most inkább a jobb oldalasak a jellemzőek. Érdekes, hogy oldalt érzem, gondolom a női hormonos gyógyszer hathat a petefészkeimre és azt érzem, ahogy combba is képes lesugározni. Vagy a folyton teli hólyagom feszít :)

Még ötöt kell aludni :)

A hét végén megnéztem a Titok című filmből egy nagyobb részt. Segített feltöltődni és adott egy kis lökést. Azóta reggelente mosolygósan ébredek, és az alábbi gondolatok sokaságával:
Hálás vagyok a szeretetnek, ami körülvesz, hálás vagyok az újabb szép napért, azért, hogy végre baba növekszik a pocakomban, hálás vagyok ezért az új életért. Hálás vagyok a férjemért, hogy vele lehetek, vele élhetek. Hálás vagyok, hogy megadatik, hogy boldog család lehessünk.
Kétségbeesettnek tűnhetek, ha egy film ilyenekre késztet, de hálás voltam, hogy feltöltött pozitív gondolatokkal és energiákkal, így most kicsit könnyebb a várakozás.
Bár ma reggel is még eszembe jutott a tegnap említett esetleges pénteki vérvétel :):):) A türelem nem erényem, ezért is nagyon nehéz, de már most tudom, hogy a baba meg fog tanítani, hogy kell ezt csinálni :) hogyan kell türelmesnek lenni!
Az igazsághoz tartozik, hogy néha beszökik egy-egy apróbb negatív gondolat a végkifejlettel kapcsolatban. Nem lennék őszinte magamhoz, ha ezt nem mondanám el! Próbálok erős lenni, felkészülni mindenre, amire szerintem egyébként nem lehet :) Nap közben is többször nagy levegőt veszek, próbálok nyugodt és kiegyensúlyozott maradni. Nincs semmi, ami most jobban érdekelne mint a baba.
B. kérdezte tegnap, hogy érzek-e már valamit, mondtam, hogy épp semmit. Nem kezdtem el neki ecsetelni ismét, hogy amit érzek, az a gyógyszerektől van, mint érzékeny mell, feszülgetős, szurkálgatós has, mert ezt már korábban mondtam neki. Úgy gondolom vagy nem emlékszik, mert nem figyelt mikor erről beszéltünk, vagy csak beszélgetni szeretett volna a babáról amit ilyen furán kezdett el és itt be is fejezett :)
Tegnap este egy jó nagy belenyilalás volt az alhasam kellős közepén, mintha méhen szúrtak volna, aztán ennyi.
Alszom még ötöt és mindenre fény derül :)

Ok, akkor most kezdek megőrülni :):):):)

Tanár úr azt mondta, hogy transzfert követően 14 napra szabad csak tesztelni. Mikor ezt mondta, totál meg voltam győződve arról, hogy ez most is simán fog menni, kivárom.
DE MOST ÚGY GONDOLOM NEM BÍROM KI ADDIG :)
Szüleimhez megyünk a hét végén, ott semmiféleképpen nem tesztelnék, inkább előtte pénteken, az pedig csak a 11. nap lenne. Párom nagyon korán indul otthonról, így a kitűzött okt.22-i hétfő reggeli tesztet egy igen korai keléssel fogom megoldani (úgysem fogok tudni aludni :) ) mert egyedül nem szeretném megcsinálni, VAGY, megcsinálom pénteken és akkor simán együtt örömködünk majd!
MEGŐRÜLÖK!!!!!!!!!!
Valahogy össze kellene szednem magam :)
De hogy?
Már a pénteki privát vérvételen is elgondolkodtam.
NEM VAGYOK NORMÁLIS!!!! :)
Hát így viselkedik egy hormonokkal agyontáplált fehérnép? ÍGY! ;)
Ok, akkor most levegő beszív, kifúj, beszív, kifúj, beszív, kifúj.
Nyugodt vagyok, nyugodt vagyok, nyugodt vagyok! És legfőképpen türelmes!!! :)
Teszt 2010.11.22-én!

Hasfogdosás, simogatás, vakargatás

Nem tudom megállapítani, hogy direkt csinálom-e, vagy ösztönös a mozdulat, de állandóan fogom a hasam, vagy csak átsimogatom, vagy valami hasonló, de a kezem többet van ott, mint máshol. Még jó, hogy vezetés közben a kormányon tudom tartani :) A melóhelyen is ezt csinálom, ha a székemben ülök, otthon, ha lefekszem tv-t nézni, majd alvás előtt, alatt. B rám szólt tegnap, hogy ne fogjam állandóan a hasam, mert azt hiszi, hogy valami baj van, esetleg fáj. Kiborultam, hogy miért szól rám. Bosszantóak ezek a hormonok, B szerint nagyon ingerült vagyok :( Sajnálom. A sok gyógyszer miatt nem tiszta, hogy mit miért is érzek, illetve nagyon is tiszta. Minden a gyógyszerek miatt van. Tegnap épp megörültem, hogy milyen jó, hogy a héten már dolgozom, mert nem kezdtem szédülni az Utrogestan-tól, gondoltam a meló lefoglal, de ma már újraindult a szédület és a szédület után 1 órával az álmosság.
Egyszer megfogadtam, hogy én nem fogok nyafogni, ha összejön a baba, hogy rosszul vagyok stb, mert a legnagyobb öröm lesz mindezt ennyi idő után átélni, így most sem nyafogok, csupán tájékoztatást adok magamról ;)

Turbó vasárnap

Nagyon sokat gondolkodtam, hogy hát miért is nem engedem át magam teljesen annak az örömnek, hogy terhes vagyok? Mi, vagy ki gátolhat meg ebben? Az, hogy jobban fog fájni, ha mégsem? Mi az hogy mégsem? Terhes vagyok és kész! Nincs mégsem! Érzem, hogy odabent van, érzem, hogy velem van! Az vesse rám az első követ, aki nem akarná mindezt kiélvezni! Hiszen ezek a terhességem első hetei! Örülök, boldog vagyok! Megnéztem és felolvastam a páromnak, hogy ilyenkor mi is történik odabent. Elképzeltük, beszéltünk róla, szeretjük ezt az egészet. A szurkálódást is érzem még, szóval nincs min aggódni.
Megérdemeljük, hogy család lehessünk :)
Család leszünk :)

Kétségbeesett szombat

Nos, ez a szombat elég érdekesen alakult. A nap elején csak morfondírozgattam, aztán jöttek anyósék, elment a nap. Este még próbáltam szinten tartani az optimizmusom, párommal együtt nézegettünk neveket a neten, közben hatalmasakat nevettünk, aztán egyszer csak jött egy mély zuhanás. Mondtam B-nek, hogy mi a fenének nézegetünk neveket, mikor az is lehet, hogy teljesen felesleges. Ő néma maradt. Mondtam neki, még jó, hogy mindig megkérdezed, hogy van-e valami bajom, én mondom, hogy nincs, most pedig elmondom hogy van, és hogy mi az, te meg csendben vagy! Majd kisvártatva megszólalt, hogy a negatív végkifejletre ő nem is gondol, én se tegyem. Na kösszépen, erről ennyit! Mintha ez így menne! Ja, hogy csak simán nem kell rá gondolni? Hogy ez előbb nem jutott eszembe! Később még előhoztam egy két nevet, és ismét próbáltam a lehető legpozitívabb lenni. Próbáltam ismét nevetni, hát több kevesebb sikerrel jártam.

Jó érzések begyűjtése

Amivel lekötöttem ma magam, az a keresztneves és egyéb olyan oldalak böngészése, ahol az embrió fejlődésének képeit nézegettem. Tudom, hogy ez nagyon korai de valahonnan pozitív gondolatokat kell merítenem és kerítenem, és ezek a böngészések jó érzéssel töltöttek el.
Ma is szépen sütött a nap. A szomszéd bácsi hófehér cicája úgy néz ki szeret a kertünkben sütkérezni. Már említettem, hogy nem vagyok egy macskás tipus, de ez a hófehér cica szinte sugárzott a napfényben és kifejezetten szépnek láttam. Dél körül elszürcsöltem egy nagy csésze tejes kávét, ez is nagyon kellemes volt, de már jó lesz hétfőn bemenni a melóhelyre, hogy lefoglaljam magam. Már akciófilmeket nézek, mert a romantikusoktól csömöröm van :)
Szurkálódok még mindkét oldalon. Hű de roppant messze van 2010.11.22. Ezen a reggelen lehet majd először tesztelni. Aha, szóval 22-én! Két kettes! :) Vannak véletlenek? Remélem nincsenek!
Egy apó negatívum, az alulról dugdosós Utrogestan úgy néz ki kicsípett odalent, pedig sűrűn cserélek betétet.

Jobbnál jobb ötletek és variációk pozitív gondolkodásra

Boldogságos szép nap van, legfőképpen azért, mert épp süt a nap. A lakásból, fekvésből nézve, ez remek :)
A DVD lejátszónk távirányítója döglődik már egy ideje. B. már többször cserélt elemet és próbálta megjavítani, de kevés sikerrel. Manuálisan ok, de távilag nem működtethető a play gomb. Tegnap azt mondtam magamnak, ha most megnyomom a gombot és működik, akkor a baba is sikerülhet. Nyomkodtam és elindult, majd hangosan kimondtam, hogy kisbabánk lesz! Furán hangzott. Most épp úgy gondolom, ha mégsem, akkor semmi extra nem történik, hiszen ilyet már átéltem, ilyen már volt, szóval semmi újat nem kell feldolgozni. Meggyőzhető vagyok, most épp meggyőztem magam :)
Nem tudom melyik gyógyszer mellékhatása, hogy bántanak a szelek. Milyen szépen fejeztem ki magam :) Olyan fingó-bingó rózsaszálnak érzem magam, ami jelenlegi nagy magányomban annyira nem gáz (de gáz :) ) remélem hamar elmúlik. Viszont egy-egy nagy wc után azért érzem az alhasam, olyan megjövős. Lehet, hogy ez normális, de lehet, hogy ez nagyon nem jó. Nagyon nem érdekel!!! Szórakoztató, romantikus, limonádé filmeket nézek, amikkel egész jól elment ez a hét. Mi lesz velem a jövő héten? Mit fogok kitalálni a következő 10 napra? Mibe fogok kapaszkodni? Mondjuk mi lenne, ha már kész ténynek venném, hogy terhes vagyok, aztán max nem vagyok az!? Ez mekkora egy hülyeség. Szurkálódok két oldalt néha néha, ez a múltkor is volt 1 hétig. Vajon elkönyvelem-e 1 hét után, ha ismét nem szurkálódok tovább, hogy ennyi volt?  Azt mondták az Intézetben, hogy beszéljünk a pocakunkhoz, illetve a babákhoz. Én beszélek, néha úgy érzem sületlenségeket :) de talán jobb, ha hozzászokik, hogy én már csak ilyen vagyok!
Most jön hozzám két pocakos barátnőm látogatóba, remélem kellőképpen "megfertőznek" a terhességükkel!
Borzasztó marhaságokat írok :):):) Nincs mit tenni, szőke vagyok, vállalom!

Szédületes

Hű, ez az Utrogestan kemény cucc. Beveszem (kettőt alul, egyet felül, ebből 3x3/nap) és egy idő után szédülök, meg a gyomrom sem az igazi. Kótyagos a fejem rendesen. Jövő héttől pedig ezt a melóhelyen is valahogy el  kell majd viselni. Remélem vezetés közben nem lesz gond! A múltkor nem emlékszem, hogy ennyire megviselt volna! Sebaj! Egész pozitív vagyok. Igaziból úgy mondanám, hogy többször pozitív mint negatív :) Néha konkrét elképzelésem van a pozitív tesztről és egy babáról, vagy épp kettőről. A háromtól a frászt kapom, pedig pont tegnap mondtam, hogy ennyi idő várakozás után nem is kérdés, hogy ha 3, akkor 3, de őszintén szólva nem hiszem, hogy menne. Arre riadtam az éjjel, hogy kétségbe voltam esve, hogy 3 nem lehet, de azt hiszem minderről valóban ráérek még gondolkodni :) Valahogy a 7 sejtes kis tökéletességünkben, "ötös tanulónkban" nagyon bízom, miközben szeretettel gondolok a 6 sejtesre is, hiszen ő még hétfő reggel 4 sejtes volt, de a beültetésre 6 sejtessé nőtte ki  magát, szóval nagy küzdő :) A 4 sejtessel kapcsolatban egyenlőre az jut eszembe, hogy a múltkor mind a hárman 4 sejtesek voltak és mindenki azt mondta, hogy lehet belőlük baba, de utólag azon a véleményen voltak, hogy hát elég éretlenek lettek. Kolléganőm ikrei is 7 sejtes embriókból születtek, ez is ad egy kis löketet. Már lány és fiú nevekről is beszélgettünk, igaz ezekről már évek óta diskurálunk és érdekes, hogy néha azért előkerül egy-egy újabb név is! Annyira korai még mindezeken agyalni, de azért jó ;) ! Mindezek mellett, ott motoszkál valahol mélyen az a gondolat is, hogy mi is lesz, ha mégsem sikerül, de jelenleg szívesebben söpröm ezt a szőnyeg alá. Ez hazugság lenne magam felé? Most nem hiszem! Elég magas százalékban járhatunk sikerrel, hiszen vagy sikerül, vagy nem, ez 50-50% :)

Teli hólyag, transfer (15. ciklusnap), telefonálási tilalom

Hétfő reggel 9-kor telefonáltam az Intézetbe, hogy lesz-e transzfer aznap? Tanár urat adták a telefonhoz. Először hidegzuhanyként ért, hogy megint csak 3 embrió maradt, de hamar megnyugtatott, mert mondta, hogy mindenki nagyon meg van elégedve, mert az egyik embriónk egy ötös skálán ötös, a másik kettő 4-3/4, de egy négyes tanulóból is lehet tisztességes felnőtt ;) szóval menjek. Mentünk. Teli hólyag szükséges a transzferhez és a korábbiból kiindulva, mikor már otthon nekiálltam inni és azt hittem bepisilek a transzfer közben, most csak az Intézetben láttam neki fél liter víznek. 5 transzferes volt aznap, ismét utolsóként mentem (most jut eszembe, van egy ilyen mondás, hogy az utolsókból lesznek az elsők, de most olyan első szeretnék lenni, aki pozitívat tesztel!!!). Egész jól bírtam a vízivást és a transzfert. Visszakaptam mind a három embriónkat. Ebből a háromból egy 7 sejtes, egy 6 sejtes és egy 4 sejtes. A 7 sejtesről kaptam képet, valamint a transzferről egy UH-képet is :) Fura, de remélem ezeket a képeket betehetem majd a baba/babák első fényképalbumába! A három embrióból 2 konvencionális megtermékenyítésű, így nagyon megdicsérték a párom :) Hazafelé mondta az én drágám, hogy aznap már nem is telefonálhatok, majd másnaptól, így átirányíttatta a telefonom és ő "tárgyalt" a nevemben :):):):)
Akkor most 1 hét pihi jön, aztán még 1 hét és aztán...

a másnap...

Szombaton esküvőre voltunk hivatalosak úgy, hogy reggeltől mentünk segíteni. Kicsit fárasztó volt, de egész jól bírtam. Reggel még kaptunk egy telefont az Intézetből, hogy a 12 sejtből összesen 4 maradt, 2 ICSI, 2 hagyományos megtermékenyítésű. A kocsiban ültünk, elmondtam a páromnak hol tartunk, egy kicsit elkeseredtem, aztán valahogy a nap eseményei sodortak magukkal, így nem sokat gondolkodtam rajta tovább, már csak abban bíztam, hogy ez a 4 megmarad.

Punckió 12. ciklusnap

Péntek reggel 6:15-re az Intézetben voltunk. Kicsit azért izgultam, bár tudtam mi jön. Elég sokan voltunk aznap punkción, összesen 4-en. Vállaltam, hogy leszek utolsó. Gondoltam minden úgy zajlik majd, mint korábban, de nem! Előre bekötötték kézfejbe a kanült, ami azért feszített kicsit. Besétáltam saját lábon, majd az ágyamban ébredtem. Korábban már akkor fent voltam, mikor kitoltak, most nem emlékeztem semmire, illetve meg voltam lepődve, mert be volt kötve az infúzió! Tanár úr jött oda, kérdezte minden rendben van-e, kérdeztem miért van bekötve az infúzió? Azt mondta, hogy tovább tartott az altatás, mert a bal petefészkem a méhem mögött van, és most valamiért nehezebben lehetett hozzáférni, meg volt egy kis vérzés is, így jobbnak látták az infúziót. Na ez aztán végig feszítette a kézfejem :( Még most is érzem. 13 sejtet szívtak le, ebből 1 szegény elég hamar feladta. A biológus hölgy mondta, hogy 6 ICSI-s és 6 konvencionális megtermékenyítéssel dolgoznak majd, mi pedig várjuk a szombati telefont, hogy milyen eredménnyel sikerült mindez. Annyira kiütött most az egész, hogy mikor hazaértünk csak feküdtem és próbáltam úgy fordulni, hogy ne feszüljön a hasam. De az csak feszült rendületlenül. Felfújódtam, ahogy a párom mondaná, mint egy lucernás tehén :):):)

Mi jöhet még? :)

Tegnap egész nap a következőket mormoltam magamban a melóhelyen: a hűtőben van a tüszőrepi szuri, a hűtőben van a tüszőrepi szuri, haza kell vinni, haza kell vinni! Igen, talán már lehet sejteni, a hűtőben maradt és ez a munkahelytől huszonegynéhány km-re jutott eszembe. 17:00 óra körül volt az idő, hívtam a párom, mondta visszajön velem, hogy ne menjek egyedül, így guruljak érte haza. Kértem készítse össze és hozza a fecskendőt, tűket, mert nagyon nagy dugó volt visszafelé, és ha nem érünk haza időben, ami 19:00 óra +/- 10 perc, akkor én a kocsiban fogom beadni! Hazaértünk 18:55-re :)
Már épp azt hittem, most már nem felejtek el semmit, most már minden sínen van. Remélem ezt már nem lehet cifrázni, mostantól tényleg sima lesz az út! :)
Először elfelejtettem a vérvétel eredmény után telefonálni, aztán a gyógyszert bevenni, aztán a kúpot használni. Nem jellemző rám ez a fajta hozzáállás, lehet öregszem és a szenilitás jelei mutatkoznak!? :)

Állati kérdések

Tegnap hallottam egy kérdést, amit nem nekem tettek fel, de elgondolkodtam. Milyen állat szeretnél lenni, ha választhatnál? Elsőre sima ügynek tűnt, aztán csak nem tudtam rávágni semmit. Mi lennék? Nézzük csak! Valami fura kötődésem van a kutyákhoz. Néha elég bizarrnak érzem, mert jobban tudok sajnálni egy kutyát, mint egy embert. Valahonnan a gyerekkoromból jöhet ez. Nincs testvérem, de kutyám mindig is volt és tudom néha elítélhető módon, de még puszilgatni is képes vagyok a kutyáimat, sőt kedves, ismerős kutyákat is teljes imádattal veszek körbe. Szóval lennék-e kutya? Nem. Kutyabolond vagyok, de nem vagyok kutya típus. Egy kutya feltétel nélkül szeret, utasításokra vár és ettől boldog. Én nem tudnék ilyen lenni. Miért is olyan állat jut eszembe, ami számomra kedves? Talán mert  ez a leglogikusabb válasz, de őket azért szeretem amilyenek, nem azért mert olyan lennék, vagy szeretnék lenni. Lennék-e hal? Nem. Első és legfontosabb kérdés a halakkal kapcsolatban, hogy például nem tudom, hogy a hal fázik-e a vízben télen? Gondolom nem. Miért vagyok ilyen földhöz ragad? Lehetnék hal, valami meleg vízben is, nem feltétlen a Balaton az egyetlen hely! Egy akvárium? Na nem, ott aztán be lennék zárva rendesen, meg ott a többi hal, akik esetleg ha nem kedvelnek, csak üldöznek majd és csipkednek. A macskákat nem szeretem kifejezetten, de elgondolkodtatnak. Végül is miért ne? Elég öntörvényűek, szinte azt csinálnak amit akarnak. Esznek, alszanak, kóricálnak, játszanak. Egy házi macska, amelyik szabadon kószál egész szimpatikus. Az áldozat típusú állatokat kihagynám, mint egér, madár és társai, főleg a kisebb kategóriásokat. Nem lennék pillangó sem, mert hát szépnek szépek, de hol is vannak ők ősszel és télen? Na nem! Semmiféle ízelt láb sem jöhet szóba, valamint az egyéb lassú járásúak sem, mint teknősbéka, csiga, lajhár. Mi van a medvékkel? Nem mondanám, hogy melegség borítja el szívemet, mikor arra gondolok, egy egy maci mindenféle szőröket töm magába téli álom előtt, hogy bedugaszolja magát.....na nem is folytatom. A majmokkal az van, hogy feléjük már jártunk evolúciónk során. Azt mondják az elefántnak max az ember lehet ellensége, de elképzelhetetlen számomra, ahogy az ormányommal tekergek jobbra, balra azzal a hatalmas testemmel :) A zsiráf is bukta, szegény mire lehajol inni... azokat a lábakat sem irigylem. A delfinnel úgy vagyok, hogy ok hogy okos, meg szép, de hát annyian odavannak érte, szóval nem! Ami még kedves nekem, az a vidra! Nem is tudom miért! Zabálnivaló, ahogy a tengeri vidra a hasán töri meg a kagylókat és nagyon kecses a vízben, mint a fóka. Ok, fóka! Izé, egy fóka csak kúszik-mászik a parton, olyan kis esetlen, neki a víz a lételeme, aztán jön egy cápa, vagy egy kardszárnyú és annyi.
Pingvin! A párom pingvin mániás. Tudom eszik a pingvineket is a vadonban, de hát mégis. A pingvin például egy életre választ társat magának. Láttuk a pingvinek vándorlása című filmet. Ajaj, annyi hideg és küzdelem. Nem is tudom. Valahogy a küzdés még közel áll hozzám, de ha már választani lehetne, ezt a terhet leraknám. Maradok a macskáknál. Azok egyéb fajtái is jónak tűnnek, mint fekete párduc, jaguár, tigris vagy oroszlán, de én mégiscsak házi macsek lennék. Sosem gondoltam volna :)

10. ciklusnap, UH, valamint a pálinka és a fordított bugyi rejtélye

Voltam reggel ultrahangon. Mindkét oldalon több tüsző van, jobb oldalon min. 6-7db, 14-16-18-20 mm-esek. Nagyon tetszik ez a 20 mm :), bal oldalon is többen sorakoztak, ott több kisebbet is láttam a monitoron, de amit lemértek, azok 14-16-18 mm-esek. A Bal oldalra azt mondták, hogy a méhem mögött van. Ezt nem nagyon értettem, illetve azt nem tudom, hogy befolyásol-e bármit is. Mindegy lehet, hogy csak úgy ott tartom a bal petefészkem és kész :) A méhnyálkahártya vastagsága aggaszt kicsit, mert 2 napja 10 mm volt, most 8 mm-t mértek. Mi lehet az oka? Ennek vastagodnia kellene! Szerettem volna megkérdezni a dokit, de mindkettő bent volt és folyamatosan beszéltek, így elmaradt. Véremet is adtam, nemsokára telefonálok. Be kellett még adni reggel 3 Merional-t egyszerre, aztán este 19:00-kor beadom tüszőrepesztőt és pénteken punkció. A Doxicyclin és Prednisolon is mehet nálam (párom majd a mintaadástól már nem szedi) + Betadine kúp.
Korábban egy ismerőstől kaptunk ajándékba egy üveg pálinkát, azt mondták, csak mi ihatjuk a párommal ketten. Lehet van benne valami hókusz-pókusz? Rejtélyes :) Eddig iszogattam belőle, mondjuk 1x 1nap 1 kortyot és borzasztó az íze, úgyhogy gyorsan utána küldtem mindig valamit. Nem bírom a töményet. Szóval ittam, de az utóbbi napokban már nem. Lehet, hogy ezt hiányolja a nyálkahártyám?
No majd pótolom az ügyet, hátha!!!
A bugyimat pedig fordítva vettem fel és ezt a dokinál vettem csak észre. Nem cseréltem vissza, mert ha már így rendeltetett, akkor így viselem. Még jó, hogy nem tanga :)))))

Az a bizonyos kettes szám

Életem során, a kettes szám és a duplázódás valahogy nem tágít mellőlem. Nem úgy értem, hogy beleképzelem mindenbe a kettes számot, hiszen két szemem, kezem és fülem van, mint mindenki másnak, hanem hogy több kettes jön szembe, mint "normál" esetben. Először egy parapszichológus lány szembesített ezzel. Azt mondta, ő még ennyi kettest nem látott valakinek az életében. Régen voltam nála, úgy emlékszem kártyát is használt és sokat beszélgettünk. Megjegyzem akármerre is jártam, akár jósnő, vagy kineziológus, asztrológus, mindig is az érdekesség határán kezeltem az ott hallottakat, nem kőbevésettnek. Gondoltam, majd meglátom kinek mi jön be! Utánagondolva valóban sok a dupla szám és főleg a kettes. Egyke gyerek vagyok, de mindig is a kettősség jellemzett. Apukámmal autót szereltem mint egy fiú, anyunak segítettem takarítani, mosni, mint a lánygyerekek. A fiúkkal mindig is jobban megtaláltam a hangot, mint a lányokkal (ebből rengeteg problémám volt és van is a mai napig). Majdnem mindig mindenből kettő volt/van otthon. Két kutyám van, két autó áll a garázsban. Mikor motorom volt, akkor állt mellette még 1. Második házasságomban élek, párom halak jegyű (dupla jegy). Én a bak jegyében születtem, bár eddig minden asztrológus azt mondta, hogy nem vagyok bak, pedig gyereknek nagyon is az voltam :):):) A bak és vízöntő határon születtem, és én is észreveszem már, hogy inkább vízöntő vagyok, szóval egy újabb kettősség. 11 éve csináltattam egy tetoválást, akkor úgy gondoltam, a halfarkú bak lesz a tuti (még mindig így gondolom). A végén 2 db lett belőle, mert úgy volt szép és ezt az ajánlotta, aki készítette, aztán nekem is jobban tetszett :) Sokszor sikerül pont akkor ránézni egy digitális órára mikor 11:11 vagy 22:22 van rajta. Egy családállításon kiderült, hogy valószínűleg volt ikertestvérem anyu pocakjában, de akkortájt nem igen volt ultrahang, így nem derült ki orvosilag. Mikor ezt megtudtam nagyon megérintett a dolog, úgy éreztem kicsit mintha tisztulna a kép, talán helyre került ismét több dolog is bennem. Ezt az iker témát nem én hoztam fel, aki járt már ilyen családállításon, tudja hogy megy ez! Lehet, hogy sokan érzik ugyan ezt mint én, hogy 2 különböző személyiség bujkál benne, persze nem a skizofrénia határát súrolva :) Többször találkozom a kettes számmal és most is remélem, hogy esetleg a 2. lombik sikert hozhat. Azt sem tartom kizártnak, hogy ikreink lesznek. Vasárnap az autóban ez a kép még be is ugrott, és mintha teljesen természetes lenne, hogy így alakult :) Előfordul, hogy úgy érzem ülnek mögöttünk az autóban, van hogy konkrétan 2 gyerekülést "érzek" persze van, hogy kevesebbet :) Tudom, hogy ez kicsit furcsán hangzik de ezek a képek csak úgy jönnek. Vizuális típus vagyok tudom, néha lehet túlságosan is :)  Egyszer egy meditálás során láttam meg a páromat, a nappali közepén állt. Mellette sorban jelentek meg a gyerekek két oldalról, 1 fiú, majd egy lány, aztán jött még egy baba akit a karjában tartott. Régebben, szintén az autóban ültünk (hogy mi állandóan  megyünk valahová :):) ) mikor a párom egyszer csak közölte, hogy ő belenyugodott, hogy ikreink lesznek, de akkor még nem volt szó lombikról. Sőt, akkor épp semmiről nem volt szó, de ő ezzel nyitotta a beszélgetést! Furcsa, mert van, hogy csak később veszem észre a kettest és jót mosolygok, hogy már megint! Mikor megnyertem a nászutunkat egy rádiós játékban, akkor a 2. játéknapon sikerült és 2 db sms-t küldtem el. Többször előfordul, hogy valamivel akkor kezdek csak el foglalkozni, mikor már másodszorra kerül elém.
Jól kiokoskodtam magam :)
Most látom csak, hogy másodika van, mikor erről a témáról írok :) Mókás, nem?!

Felgyorsultak az események

Szép, nyugodt, szurkálós hétvégén vagyunk túl. Szúrtam az injekciókat és a petefészkeimet is éreztem, hogy feszülnek, szurkálódnak, valamint a mellem is kicsit mintha feszülne. Hétfőn, a 8. ciklusnapon ultrahangra kellett menni az Intézetbe, ünnep ide vagy oda. Sokan voltak, sokat vártunk, de megérte :) Dokibácsi többször is megdicsért! Ultrahang eredmény: mindkét oldalon több 14-12-10 mm tüszők, nem számoltam, hogy össz. mennyi, de nem tűnt túl soknak. Talán most a mennyiség nem megy majd a minőség rovására.
Az előző lombiknál nem álltam ilyen jól, akkor a 7. napon csak 5-6-7-8 mm-esek voltak, és a 11. napon volt a legnagyobb 15 mm.
Méhnyálkahártya 10 mm :) Felírtak egy új szuriból 3 adagot, hogy idő előtt ne repedjenek meg a tüszők, kaptam még Fostimont, mert az elfogyott. Mivel ünnep volt, csak a Délinél lévő patikában lehetett ezeket kapni. Elmentünk és azt hittem összeesek, mert kb 37.000 Ft volt amit (ismét a hitelkártyámról) otthagytam. Csak az új szuri volt 32.000.-! Sebaj. Párom szokta is mondani, hogy sokba van ez a gyerek, de ha egyszer lever valamit.... :):):):) Egyébként tényleg, a közel 6 év alatt, már milliós nagyságrendnél tartunk!
Most reggelente 1 Orgolutran, 1 Fostimon+ 1 Merional, este 1 Fostimon+ 1 Merional szuri.
Szerdán újabb UH-ra kell menni (10. cn)
Pénteken punkció a 12. napon, előzőnél 2 nappal később volt.
Hétfőn ET (embrió traszfer) a 15. napon. Ez a valószínűbb, nem a szerda, de majd meglátjuk :)
Annyira felgyorsult most minden, hogy totál elfelejtettem este a Betadine kúpot használni, ma reggel meg a Doxicyclint és Prednisolont bevenni. Szétcsúsztam :) pedig annyira oda tudok figyelni minden ilyesmire.
Anyukám rákérdezett, hogy mi a helyzet, doki, egyebek, így elmondtam hol tartunk. Nem szerettem volna, de hazudni meg pláne nem, szóval elmondtam, de megkértem, hogy senkinek ne mondjon most semmit! Kíváncsi leszek :) Egyébként anyósom is tudja, mert a párom elmesélte, szóval ennyit a némasági fogadalomról :)