Kétségbeesett szombat

Nos, ez a szombat elég érdekesen alakult. A nap elején csak morfondírozgattam, aztán jöttek anyósék, elment a nap. Este még próbáltam szinten tartani az optimizmusom, párommal együtt nézegettünk neveket a neten, közben hatalmasakat nevettünk, aztán egyszer csak jött egy mély zuhanás. Mondtam B-nek, hogy mi a fenének nézegetünk neveket, mikor az is lehet, hogy teljesen felesleges. Ő néma maradt. Mondtam neki, még jó, hogy mindig megkérdezed, hogy van-e valami bajom, én mondom, hogy nincs, most pedig elmondom hogy van, és hogy mi az, te meg csendben vagy! Majd kisvártatva megszólalt, hogy a negatív végkifejletre ő nem is gondol, én se tegyem. Na kösszépen, erről ennyit! Mintha ez így menne! Ja, hogy csak simán nem kell rá gondolni? Hogy ez előbb nem jutott eszembe! Később még előhoztam egy két nevet, és ismét próbáltam a lehető legpozitívabb lenni. Próbáltam ismét nevetni, hát több kevesebb sikerrel jártam.