Tegnap egész nap a következőket mormoltam magamban a melóhelyen: a hűtőben van a tüszőrepi szuri, a hűtőben van a tüszőrepi szuri, haza kell vinni, haza kell vinni! Igen, talán már lehet sejteni, a hűtőben maradt és ez a munkahelytől huszonegynéhány km-re jutott eszembe. 17:00 óra körül volt az idő, hívtam a párom, mondta visszajön velem, hogy ne menjek egyedül, így guruljak érte haza. Kértem készítse össze és hozza a fecskendőt, tűket, mert nagyon nagy dugó volt visszafelé, és ha nem érünk haza időben, ami 19:00 óra +/- 10 perc, akkor én a kocsiban fogom beadni! Hazaértünk 18:55-re :)
Már épp azt hittem, most már nem felejtek el semmit, most már minden sínen van. Remélem ezt már nem lehet cifrázni, mostantól tényleg sima lesz az út! :)
Először elfelejtettem a vérvétel eredmény után telefonálni, aztán a gyógyszert bevenni, aztán a kúpot használni. Nem jellemző rám ez a fajta hozzáállás, lehet öregszem és a szenilitás jelei mutatkoznak!? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése