Annyira nem vagyok elégedett a ma reggeli méréstől :(
Baba 4050g volt mikor született, majd 3850g, mikor hazahoztuk.
Ma, mikor is 2 hetes lett, reggel, pucéran 3940g. Azt mondta a védőnő, hogy a születési súlyát kellene mára mutatnia a mérlegnek :(
Ezek után ruhában is lemértük, valamint cicinként is, mert bár egyikünk sem szólt semmit, de tuti egyre gondoltunk, hogy keveset eszik!
Mindezek után, 1 órányi, többszörös megszakítások és 10-20-30 perc szünet után, bekajált 130g-ot a két ciciből. Most több mint 1 órája alszik, ráadásul cumi nélkül! Ezek szerint, mikor korábban feladtam 10-20 perc könyörgés és kínálgatás után, akkor kell rátenni még 10-20 percet és sikerül eleget ennie :)
2014. február 28., péntek
2014. február 27., csütörtök
Változások
Geri baba nagyon édesen tud grimaszolni és mosolyogni. Nagy lendülettel integet, kapálózik, rugdalózik és megfeszíti magát, mindezt olyan erővel, hogy alig lehet megtartani. A pelenkázáshoz és öltöztetéshez még a végén gyúrnom is kell! :) Sokat ráncolja a homlokát és összehúzza a szemöldökét is (tiszta apja), ilyenkor mérges és közben fürkésző arcot is vág, közben pedig van, hogy még csücsörít is. Meg kell zabálni :)
- Úgy néz ki eljött az idő, mikor a bilirubin kiürült a törpe szervezetéből (védőnő infó) és már vége is a menetrendszerű kaja és máris alvás fázisoknak. 3. napja nem alszik délelőtt és ma hajnalban, éjjel, már nem végzett 5-10-20 perc alatt az evéssel sem, így 1,5 órát voltunk fent. Leginkább azért, mert cumi nélkül nem alszik el, aztán meg azért nem alszik, mert kiesik a cumi a szájából, hiába támasztom ki. Felvettem, dajkáltam, altattam, a karomban bealszik, aztán az ágyában már ébredezik. Reggel a járókában nézelődött míg reggelizünk, aztán talán unatkozik, de hiába fordítom hasra, hiába jön a cumi, már csak a nyűglődés van. Aztán jön a szokásos menet, felveszem, ringatom, már már úgy látszik, hogy bealszik, mehet az ágyába éééés máris kipattannak a szemei.
Most épp az 1 óra alvás és újra evést adja elő és nagyon sokat csuklik, a csuklástól meg nem tud elaludni :( Sokáig simizem a hátát, de persze a csuklás ettől nem múlik el, ő meg nem alszik :( Gyakran büfi után csuklik. Ilyenkor van, hogy visszateszem cicire, hátha a nyeléstől abbamarad. Nem igazán sikeres a manőver!
- Egyszer csak az én uram azt mondta, hogy már csak péntekenként fogunk mérni! Nofene :) Szerintem nagyon izgul mit fogunk látni holnap reggel a mérlegen :)
(2 napja nem volt mérés)
- Jövő héttől B. már dolgozik, sőt csütörtökön egy konferenciára megy és csak pénteken jön haza. Izgi lesz egyedül csinálni mindent, remélem menni fog! Először úgy gondoltam szólok anyukámnak, hogy jöjjön, de azért az 1 napért, estéért mégsem kérem meg, hogy autózzon 300km-t (oda-vissza). Különben is jön a család vasárnap látogatóba. Anyukám csodálkozott is, mikor szóltam, hogy jöjjenek, de anyós miatt van minden, mert már a férjem agyára megy, hogy szinte minden nap, síron túli hangon mondja, hogy nézegeti az átküldött képeket, mert neki ez jut és ez is elég. Elegem van ebből, hogy nem igazodik, de így legalább letudjuk most! Persze kérdezte, hogy milyen kaját hozzon és mennyit, mert hát anyukámék is jönnek!? Mondta neki a férjem, hogy nem kajálás lesz, hanem gyereknézés és rendelünk pizzát. Nem igazán tetszett neki gondolom.
- Nagyon száraz volt a baba bőre, így javasolták, hogy minden másnap legyen csak fürdetés, de minden nap olajos masszázs, így pár nap alatt egész jól állunk már. Pelenkázáskor még beolajozom a lábacskáit és kezecskéit is, meg a nyakánál a bőrt.
- Ma reggelre leesett a köldökcsonk :)
- Mióta a gyerekorvos felhívta a figyelmemet arra, hogy SZERINTE eláll kicsit Gellért füle és le lehetne ragasztani, azóta azt fürkészem, hogy tényleg le kell-e ragasztani, tényleg eláll-e. Mondjuk mindig begyűri valamelyik fülét, mikor alszik, talán erre is jó lenne a ragasztás? Milyen hülye vagyok, már megint :):):)
Azt is mondta valamelyik, vagy a gyerekorvos, vagy a védőnő, hogy a fülénél lévő kis bögöt el lehetne köttetni, de arra élből mindketten azt mondtuk, hogy köszönjük, nem!
- Pár napja jött ki rajtam a kimerültség és a stressz, amit jól elzártam magamban. Zuhanyzás után kiléptem a kabinból és azt hittem megfagyok. Magam köré tekertem a törülközőt, felvettem a fürdőköpenyt, magamra irányítottam a hősugárzót (ami eddig nem is volt nekünk, mert csak a gyerek miatt vettük) és összegörnyedve jajgattam a fájdalomtól, annyira fáztam. B. beszaladt, hogy mi ez a hang, mert nagyon jajgattam és nyöszörögtem. Gyorsan hozott még takarót, magához ölelt és szép lassan megnyugodtam, de az este folyamán még többször éreztem, hogy erős rázkódással didergek és mindjárt megfagyok. Azóta sem jelentkezett ez az érzés.
- A görögszéna mag teát egyelőre hanyagolom, mert a hajam is széna szagú lett tőle, illetve az izzadtságom és a bőröm is, pedig tegnap csak 2 pohárral ittam.
- Még mindig vérezgetek, gondolom ez normális!? Meddig tarthat még? Elég tág tartományt olvastam, lehet 2 hét, 4-6 hét, de akár 10 hét is. A hasam egész jól visszament, de azért még van bőven (magamhoz képest persze), rajta pedig a barna csík is ott díszeleg. Olvastam, hogy majd az is múlik, vagy csak halványul. Meglátjuk.
- Ami érdekes, hogy szülés óta, nagyon nagy erővel pisilek. Ezt most nem tudom hogy írjam le jobban. Sokat pisilek egyszerre és azt nagy, erős sugárban. Fura.
- A mellbimbóm már nem vérzik, jót tesz neki a lanolinos krém és a szellőztetés. Vicces volt tegnap a védőnő, mert mondta, hogy álljak ki az ablakba és süttessem a napon, az is jót tesz! Aha, meg a szomszédságnak is biztos jót teszek :)
- Úgy néz ki eljött az idő, mikor a bilirubin kiürült a törpe szervezetéből (védőnő infó) és már vége is a menetrendszerű kaja és máris alvás fázisoknak. 3. napja nem alszik délelőtt és ma hajnalban, éjjel, már nem végzett 5-10-20 perc alatt az evéssel sem, így 1,5 órát voltunk fent. Leginkább azért, mert cumi nélkül nem alszik el, aztán meg azért nem alszik, mert kiesik a cumi a szájából, hiába támasztom ki. Felvettem, dajkáltam, altattam, a karomban bealszik, aztán az ágyában már ébredezik. Reggel a járókában nézelődött míg reggelizünk, aztán talán unatkozik, de hiába fordítom hasra, hiába jön a cumi, már csak a nyűglődés van. Aztán jön a szokásos menet, felveszem, ringatom, már már úgy látszik, hogy bealszik, mehet az ágyába éééés máris kipattannak a szemei.
Most épp az 1 óra alvás és újra evést adja elő és nagyon sokat csuklik, a csuklástól meg nem tud elaludni :( Sokáig simizem a hátát, de persze a csuklás ettől nem múlik el, ő meg nem alszik :( Gyakran büfi után csuklik. Ilyenkor van, hogy visszateszem cicire, hátha a nyeléstől abbamarad. Nem igazán sikeres a manőver!
- Egyszer csak az én uram azt mondta, hogy már csak péntekenként fogunk mérni! Nofene :) Szerintem nagyon izgul mit fogunk látni holnap reggel a mérlegen :)
(2 napja nem volt mérés)
- Jövő héttől B. már dolgozik, sőt csütörtökön egy konferenciára megy és csak pénteken jön haza. Izgi lesz egyedül csinálni mindent, remélem menni fog! Először úgy gondoltam szólok anyukámnak, hogy jöjjön, de azért az 1 napért, estéért mégsem kérem meg, hogy autózzon 300km-t (oda-vissza). Különben is jön a család vasárnap látogatóba. Anyukám csodálkozott is, mikor szóltam, hogy jöjjenek, de anyós miatt van minden, mert már a férjem agyára megy, hogy szinte minden nap, síron túli hangon mondja, hogy nézegeti az átküldött képeket, mert neki ez jut és ez is elég. Elegem van ebből, hogy nem igazodik, de így legalább letudjuk most! Persze kérdezte, hogy milyen kaját hozzon és mennyit, mert hát anyukámék is jönnek!? Mondta neki a férjem, hogy nem kajálás lesz, hanem gyereknézés és rendelünk pizzát. Nem igazán tetszett neki gondolom.
- Nagyon száraz volt a baba bőre, így javasolták, hogy minden másnap legyen csak fürdetés, de minden nap olajos masszázs, így pár nap alatt egész jól állunk már. Pelenkázáskor még beolajozom a lábacskáit és kezecskéit is, meg a nyakánál a bőrt.
- Ma reggelre leesett a köldökcsonk :)
- Mióta a gyerekorvos felhívta a figyelmemet arra, hogy SZERINTE eláll kicsit Gellért füle és le lehetne ragasztani, azóta azt fürkészem, hogy tényleg le kell-e ragasztani, tényleg eláll-e. Mondjuk mindig begyűri valamelyik fülét, mikor alszik, talán erre is jó lenne a ragasztás? Milyen hülye vagyok, már megint :):):)
Azt is mondta valamelyik, vagy a gyerekorvos, vagy a védőnő, hogy a fülénél lévő kis bögöt el lehetne köttetni, de arra élből mindketten azt mondtuk, hogy köszönjük, nem!
- Pár napja jött ki rajtam a kimerültség és a stressz, amit jól elzártam magamban. Zuhanyzás után kiléptem a kabinból és azt hittem megfagyok. Magam köré tekertem a törülközőt, felvettem a fürdőköpenyt, magamra irányítottam a hősugárzót (ami eddig nem is volt nekünk, mert csak a gyerek miatt vettük) és összegörnyedve jajgattam a fájdalomtól, annyira fáztam. B. beszaladt, hogy mi ez a hang, mert nagyon jajgattam és nyöszörögtem. Gyorsan hozott még takarót, magához ölelt és szép lassan megnyugodtam, de az este folyamán még többször éreztem, hogy erős rázkódással didergek és mindjárt megfagyok. Azóta sem jelentkezett ez az érzés.
- A görögszéna mag teát egyelőre hanyagolom, mert a hajam is széna szagú lett tőle, illetve az izzadtságom és a bőröm is, pedig tegnap csak 2 pohárral ittam.
- Még mindig vérezgetek, gondolom ez normális!? Meddig tarthat még? Elég tág tartományt olvastam, lehet 2 hét, 4-6 hét, de akár 10 hét is. A hasam egész jól visszament, de azért még van bőven (magamhoz képest persze), rajta pedig a barna csík is ott díszeleg. Olvastam, hogy majd az is múlik, vagy csak halványul. Meglátjuk.
- Ami érdekes, hogy szülés óta, nagyon nagy erővel pisilek. Ezt most nem tudom hogy írjam le jobban. Sokat pisilek egyszerre és azt nagy, erős sugárban. Fura.
- A mellbimbóm már nem vérzik, jót tesz neki a lanolinos krém és a szellőztetés. Vicces volt tegnap a védőnő, mert mondta, hogy álljak ki az ablakba és süttessem a napon, az is jót tesz! Aha, meg a szomszédságnak is biztos jót teszek :)
2014. február 24., hétfő
A szopi, mérleg, táp és a cumi, alvás őrült bűvköre
Írtam tegnap egy jó kis bejegyzést arról, hogy kétségbe estem, mert nincs elég tejem (kb 30-40g/cici), mert a kisfiam 10 perc után kidől és nem szopizik, mert inkább alszik. Hiába teszem át egyik mellről a másikra, a másikból már nem szopizik ugyan olyan intenzitással, mint az elsőből, max. 1-2 percet és jön az alvás. Ráadásul B abban erősített, hogy keveset eszik, nem abban, hogy annyi elég neki amit kap. Hiába mondom neki, hogy szerintem elégnek kell lennie, ragaszkodik tankönyvi számolásokhoz és folyton rákérdez, hogy csináljon-e tápszert, mert aszerint 80g/alkalom amit meg kell ennie, én meg morgok, hogy nem kell tápszer :)
Mára már talán sikerült őt meggyőzni, hogy mindig jó az, ami van (hála a Csibéknek is!) Plusz ez a mérlegelés is az agyamra kezdett menni, így megegyeztünk, hogy csak reggel van mérés és este, valamint pucéran 1x 1 héten.
Miután jól kipanaszkodtam magam ezzel kapcsolatban a FB-on :), estére 80g-ot szopizott 1 ciciből :) Iszom a görögszéna mag teát, remélem attól indult így meg!
A mai frász, hogy Geri nem tud még mindig rendesen rákapni a cicire és annyira fáj, mikor nekiáll enni, hogy a könnyem is kicsordul a fájdalomtól. Ma véreset szopizott szegényem a bal mellemből, de szerencsére még a legelején elkaptam és tettem a másikra. Az is őrült módon fáj, de valamiért könnyebben kap rá. Nem tudom már hogyan segíthetnék neki. Felhívtam a védőnőt, hogy van-e itt nálunk olyan szoptatási tanácsadó, aki házhoz jön, mert nem tudom így hogy leszünk. Mondta, hogy van, de pénzbe kerül, ő pedig úgyis jön szerdán és ugyan azt fogja tudni elmondani. Ez ok, de mikor ő jön, Gellért megint aludni fog szerintem :(
Azt ajánlotta egyébként, hogy szoptatás előtt dugjam az ujjamat a szájába, hogy levezethesse azt az őrült ingert, mohóságot ami benne van, hátha így nem fog megcsócsálni. Ki fogom próbálni, de ha az ujjamból nem jön semmi, szerintem nem fogja levezetni ezt a fajta fölös energiát. Sebes a mellbimbóm, kenegetem, szellőztetem :( Ma pont emiatt a vérzés miatt ismét elővettem a mellszívót és sikerült lefejni kb. 35g-ot, amit aztán cumiból megkapott. Próbáltuk korábban pohárból itatni, de esélytelen volt. Fejrángatás, nyakon öntés, minden játszott. A kanalat még nem próbáltam. Ha továbbra is cumiból kapja a pótlást, akkor nem fog tudni cicizni? Van 2 féle egészen apró lyukú cumink, amiből meg kell dolgozni a kajáért, de most már nem tudom mi lesz. A sógornőm azt mondta, hogy kicsit "öreg arca van" a babának, szerinte az arcán kötöttek kicsit az izmok és ezért nem tud sokáig szopizni. Ajánlotta, hogy masszírozzam neki, így masszírozom, hátha...
Olvastam egy őrültségnek tűnő dolgot a neten, hogy azért alszik egy baba sokat, mert tudja, hogy nem kap eleget enni és spórol az energiával. Az afrikai éhező gyerekeket hozta fel ez a valaki példának, hogy azok sem sírnak, pedig éheznek és leállnak a szerveik maguktól, hogy energiát takarítsanak meg! Komolyan hiszi is ezt valaki? Miért kell ilyeneket írni? Ok, tudom, minek olvasok ilyen baromságokat?
Mint már írtam, pont emiatt a nagyon erős szopási ingere miatt cumit dugtak a szájába a kórházban, így azóta sem alszik el máshogy. Mindig cumi nélkül tesszük le, hátha, de csak pár percig van el, jön a vergődés, sírás, amit ha hagyok, akkor totál felhergeli magát. Próbáltam hagyni sírni, sz@rul éreztem magam ettől. Nem azért kap cumit, hogy csönd legyen, hanem hogy megnyugodjon, mert elég jól bírjuk, ha ordít :) Végigordítja a pelenkázást és a fürdetést is, bár fürdetéskor volt már, hogy a meleg vízben kicsit megnyugodott, aztán volt, hogy a hajszárító hangja mégis csak működött és elhallgatott, de nem ez a jellemző :). Azt mondta a csecsemős nővér, hogy ha majd beindul a tej, akkor le fog állni ezzel a cumival, hát erre még várni kell (tudom, ne akarjak csodát és rendszert és minden egyebet, mert még csak 1 hetes!)
Az alvás a másik dolog, amivel nem nyugtattam még meg magam. Egyhuzamban általában 4-4,5 órát alszik! Ez nem sok? Még akkor is képes ilyen sokat aludni, ha éjjel csak 5 percet eszik. Letettük tegnap este 9-kor, kelt hajnali 1:30. Evett 5 percet, majd ismét aludt 4,5 órát.
És még ki tudja mi minden bajom van, miközben a gyerekünk gyönyörű és édes, szépséges, csak hát szülők lettünk na, és aggódunk és tanulunk és és és :)
Mára már talán sikerült őt meggyőzni, hogy mindig jó az, ami van (hála a Csibéknek is!) Plusz ez a mérlegelés is az agyamra kezdett menni, így megegyeztünk, hogy csak reggel van mérés és este, valamint pucéran 1x 1 héten.
Miután jól kipanaszkodtam magam ezzel kapcsolatban a FB-on :), estére 80g-ot szopizott 1 ciciből :) Iszom a görögszéna mag teát, remélem attól indult így meg!
A mai frász, hogy Geri nem tud még mindig rendesen rákapni a cicire és annyira fáj, mikor nekiáll enni, hogy a könnyem is kicsordul a fájdalomtól. Ma véreset szopizott szegényem a bal mellemből, de szerencsére még a legelején elkaptam és tettem a másikra. Az is őrült módon fáj, de valamiért könnyebben kap rá. Nem tudom már hogyan segíthetnék neki. Felhívtam a védőnőt, hogy van-e itt nálunk olyan szoptatási tanácsadó, aki házhoz jön, mert nem tudom így hogy leszünk. Mondta, hogy van, de pénzbe kerül, ő pedig úgyis jön szerdán és ugyan azt fogja tudni elmondani. Ez ok, de mikor ő jön, Gellért megint aludni fog szerintem :(
Azt ajánlotta egyébként, hogy szoptatás előtt dugjam az ujjamat a szájába, hogy levezethesse azt az őrült ingert, mohóságot ami benne van, hátha így nem fog megcsócsálni. Ki fogom próbálni, de ha az ujjamból nem jön semmi, szerintem nem fogja levezetni ezt a fajta fölös energiát. Sebes a mellbimbóm, kenegetem, szellőztetem :( Ma pont emiatt a vérzés miatt ismét elővettem a mellszívót és sikerült lefejni kb. 35g-ot, amit aztán cumiból megkapott. Próbáltuk korábban pohárból itatni, de esélytelen volt. Fejrángatás, nyakon öntés, minden játszott. A kanalat még nem próbáltam. Ha továbbra is cumiból kapja a pótlást, akkor nem fog tudni cicizni? Van 2 féle egészen apró lyukú cumink, amiből meg kell dolgozni a kajáért, de most már nem tudom mi lesz. A sógornőm azt mondta, hogy kicsit "öreg arca van" a babának, szerinte az arcán kötöttek kicsit az izmok és ezért nem tud sokáig szopizni. Ajánlotta, hogy masszírozzam neki, így masszírozom, hátha...
Olvastam egy őrültségnek tűnő dolgot a neten, hogy azért alszik egy baba sokat, mert tudja, hogy nem kap eleget enni és spórol az energiával. Az afrikai éhező gyerekeket hozta fel ez a valaki példának, hogy azok sem sírnak, pedig éheznek és leállnak a szerveik maguktól, hogy energiát takarítsanak meg! Komolyan hiszi is ezt valaki? Miért kell ilyeneket írni? Ok, tudom, minek olvasok ilyen baromságokat?
Mint már írtam, pont emiatt a nagyon erős szopási ingere miatt cumit dugtak a szájába a kórházban, így azóta sem alszik el máshogy. Mindig cumi nélkül tesszük le, hátha, de csak pár percig van el, jön a vergődés, sírás, amit ha hagyok, akkor totál felhergeli magát. Próbáltam hagyni sírni, sz@rul éreztem magam ettől. Nem azért kap cumit, hogy csönd legyen, hanem hogy megnyugodjon, mert elég jól bírjuk, ha ordít :) Végigordítja a pelenkázást és a fürdetést is, bár fürdetéskor volt már, hogy a meleg vízben kicsit megnyugodott, aztán volt, hogy a hajszárító hangja mégis csak működött és elhallgatott, de nem ez a jellemző :). Azt mondta a csecsemős nővér, hogy ha majd beindul a tej, akkor le fog állni ezzel a cumival, hát erre még várni kell (tudom, ne akarjak csodát és rendszert és minden egyebet, mert még csak 1 hetes!)
Az alvás a másik dolog, amivel nem nyugtattam még meg magam. Egyhuzamban általában 4-4,5 órát alszik! Ez nem sok? Még akkor is képes ilyen sokat aludni, ha éjjel csak 5 percet eszik. Letettük tegnap este 9-kor, kelt hajnali 1:30. Evett 5 percet, majd ismét aludt 4,5 órát.
És még ki tudja mi minden bajom van, miközben a gyerekünk gyönyörű és édes, szépséges, csak hát szülők lettünk na, és aggódunk és tanulunk és és és :)
2014. február 21., péntek
Az első 1 hét
Gellért ma 1 hetes. Legújabb neve Pocokmókus :)
Talán kezdünk megnyugodni, talán kezdünk szülők lenni, talán már nem is kapkodunk, talán már sikerült belassulni, kicsit leadni az eddigi tempónkból.
A kórház nem volt kellemes, de a csecsemős nővér nagyon rendes volt és segítőkész, a szülésznő is többször benézett hozzánk. Imádták a kisfiam haja színét, mert az első napokban inkább vörös volt, mint világosbarna. Én bronzvörös hajjal születtem, ő hamarabb szőkül szerintem :) Imádták, ahogy grimaszol és ráncolja a homlokát mint én és mint az apja :)
Az első este nem hittem, hogy fel fogok valaha is kelni ezzel a sebbel a hasamon, de aztán még zuhanyozni is tudtam. Nemrég mertem megnézni a sebem, hát nem 10 cm, szerintem hosszabb és bal oldalt még érzékeny. Szerintem meghúztam kicsit :( Vasárnap varratszedésre kell mennem.
Aminek nem igazán örültem, de el kellett fogadnom, hogy ne legyen üres a pocakja, hogy a kórházban kapott tápszert, cumisüvegből. Szerencsére egész jó volt a cumi, lassan jött belőle a cucc. Amiket vettünk, mind újszülötteknek való, de botrány, hogy ömlik belőlük a cucc. B felhívta a csecsemős nővért, tud-e segíteni, hogy hol lehetne olyat kapni, ami a kórházban van. Mondta, hogy menjen be, ad neki egy szettet :) Egyébként elvileg az Auchan-ban van olyan barna gumis cumi, ami jó, de nem volt hozzá most üveg, így viszont most megnyugodtam, hogy van itthon, viszont most nincs rá szükség :)
Aminek viszont először nagyon nem örültem, de el kellett fogadnom, hogy cumit nyomtak a szájába, mert annyira erős volt a kényszere és ingere, hogy mással nem lehetett megnyugtatni. Ez azóta javult, már többször aludt el cumi nélkül. A 4. nap indult be a tejem. Nem tudom honnan kell számolni, én a születése másnapjától, vagy már az aznap is számít? Akkor az 5. nap. Mindegy, a lényeg, hogy van. Először csak bimbóvédővel tudott szopizni, tegnap óta már az sem kell.
Tapasztalatok: ha felébresztik idő előtt (tegnapi gyerekorvos látogatás), akkor hosszú nyűgös ébrenlét jön, akár 3 óra is.
Van tejem, de ő egyhuzamban csak 10 percet bír enni, aztán bealszik, így viszont nem eszik eleget. Elfárad. Egyszerűen nem tudom felébreszteni! Ez azért aggaszt, mert ilyenkor próbálom azért büfiztetni, de nem sok sikerrel járok. Legtöbbször hason alszik, ez ilyenkor azért jó. A következő 10 perc próbálkozás az etetéssel, maga a küzdés, de aztán nincs tovább. Olyan jó hallani ahogy nyeli a tejet, de már azt is észrevettem, hogy van olyan, ha nem hallom, mégis eszik, mert néha lemérem :) A legutóbbi talán eszik, de inkább csak cumizik érzés után megmértem (20 perc után) 40g pluszban volt, ami neki azért kevés így 1 hetesen. Ez ki is derült, mert 1 óra múlva kelt. B ilyenkor, mikor keveset eszik, kicsit bepánikol, hogy adjunk neki tápszert, mert kevés neki a tej és éhes lesz és és és. Mondtam neki, hogy nem kell, max hamarabb felkel és újra megpróbálom megetetni (ő értem aggódik, hogy nem alszom és kimerülök). Addig mondogatta, míg adtunk neki 20g tápot, hát egy jó kis bukás társaságában ki is jött a fele. Hiába nyúlik ki a karomban, legtöbbször azonnal ébred, ahogy az ágyába teszem, így inkább tovább tartom karban, hátha sikerül kómásan letenni. Ha keveset eszik, akkor csak 1 órát alszik, ha megtömi a pocakját, akkor 3-3 és fél óra alvás van. Tegnap este 9-től, hajnali 2:15-ig aludt, de aztán nagy küzdés volt a 20 percnyi etetés, így 5:30 körül ismét kelt, ismét küzdés, nem is sikerült, csak 10 percet kajolnia, így 1 óra múlva kelt újra.
Nem értem miért nem éhes 10 perc kaja után, mikor a mérleg is azt mutatja, hogy kevés ami benne van? Van olyan is, hogy be sem alszik, nézelődik, szinte csücsörít, szóval nem kell neki a cici. Várok ilyenkor pár percet, próbálkozom újra, de nem akar enni. Ma ebben az esetben a járókába tettem, mert nézelődött, aztán magától, cumi nélkül elaludt, de a 10 perc kajálás hozta a formát, 1 óra múlva kelt :)
A pelenkázás ordítással telik (mikortól várható, hogy nem fog üvölteni közben?), a fürdetés fürdés részénél tegnap volt először 10 másodperc csend, aztán torka szakadtából kiabál, míg végigmegy a menet, egészen addig, míg cicire nem kerül. Nagyon száraz a bőre, így olajozzuk, de a masszírozás sem nagyon nyugtatja meg. A fürdés utáni hajszárítózás sem hatja meg igazán. Túl vagyunk az első hátközépig összefosós részen is :) Hiába áztattam be azonnal a kis rugiját, nem jött ki belőle :( Mit lehet használni ilyenkor? Venish? Domestos?
Bocsi, ha össze-vissza vagyok :)
Ami még fura, hogy nagyon kapálózik, a kezeivel és a fejét eszelősen rángatja ide-oda, mikor a cicit a szájába teszem. Néha totál őrültnek látszik :) aztán meg mikor bealszik és nem eszik, akkor meg elolvadok, mert mosolyog közben. "Tudom anya, hogy szeretnéd, ha ennék, de tojok a fejedre, tudom, hogy így is imádsz!" Egyre gyakrabban csuklik és talán egyre hangosabban. Amikor háton fekszik és elalszik, akkor meg hirtelen szétdobja a karjait, szinte megugrik ettől. Gondolom ezek elmúlnak majd. Ma átjön a sógornőm (védőnő). Igyekszem mindent kitudakolni tőle, hátha lesznek jó ötletei. Ha bárkinek van, azt is szívesen fogadom.
Az egyik barátnőm azt mondogatta nekem, hogy éjszaka hagyjam sírni. Azt mondta nehéz lesz, de bírjam ki és akkor hamar átalussza majd az éjszakát! Nem megy :( Ahogy ébred, én már ott vagyok neki. Azt is érzem, hogy ezt nem csak miatta csinálom, hanem hogy B tudjon aludni. Egyelőre én nagyjából csak és kizárólag a babával foglalkozom és minden más rá marad, ma reggel ráadásul suliba is kellett mennie, így felelősnek érzem magam érte is, szóval ő nem is kel fel, nekem meg belefér, hogy éjjel 1x kel (legalább is eddig :) )
Itt tartunk most. És még annyi minden történt és történik, amiket le sem tudok írni.
Apa így várt minket haza:
Talán kezdünk megnyugodni, talán kezdünk szülők lenni, talán már nem is kapkodunk, talán már sikerült belassulni, kicsit leadni az eddigi tempónkból.
A kórház nem volt kellemes, de a csecsemős nővér nagyon rendes volt és segítőkész, a szülésznő is többször benézett hozzánk. Imádták a kisfiam haja színét, mert az első napokban inkább vörös volt, mint világosbarna. Én bronzvörös hajjal születtem, ő hamarabb szőkül szerintem :) Imádták, ahogy grimaszol és ráncolja a homlokát mint én és mint az apja :)
Az első este nem hittem, hogy fel fogok valaha is kelni ezzel a sebbel a hasamon, de aztán még zuhanyozni is tudtam. Nemrég mertem megnézni a sebem, hát nem 10 cm, szerintem hosszabb és bal oldalt még érzékeny. Szerintem meghúztam kicsit :( Vasárnap varratszedésre kell mennem.
Aminek nem igazán örültem, de el kellett fogadnom, hogy ne legyen üres a pocakja, hogy a kórházban kapott tápszert, cumisüvegből. Szerencsére egész jó volt a cumi, lassan jött belőle a cucc. Amiket vettünk, mind újszülötteknek való, de botrány, hogy ömlik belőlük a cucc. B felhívta a csecsemős nővért, tud-e segíteni, hogy hol lehetne olyat kapni, ami a kórházban van. Mondta, hogy menjen be, ad neki egy szettet :) Egyébként elvileg az Auchan-ban van olyan barna gumis cumi, ami jó, de nem volt hozzá most üveg, így viszont most megnyugodtam, hogy van itthon, viszont most nincs rá szükség :)
Aminek viszont először nagyon nem örültem, de el kellett fogadnom, hogy cumit nyomtak a szájába, mert annyira erős volt a kényszere és ingere, hogy mással nem lehetett megnyugtatni. Ez azóta javult, már többször aludt el cumi nélkül. A 4. nap indult be a tejem. Nem tudom honnan kell számolni, én a születése másnapjától, vagy már az aznap is számít? Akkor az 5. nap. Mindegy, a lényeg, hogy van. Először csak bimbóvédővel tudott szopizni, tegnap óta már az sem kell.
Tapasztalatok: ha felébresztik idő előtt (tegnapi gyerekorvos látogatás), akkor hosszú nyűgös ébrenlét jön, akár 3 óra is.
Van tejem, de ő egyhuzamban csak 10 percet bír enni, aztán bealszik, így viszont nem eszik eleget. Elfárad. Egyszerűen nem tudom felébreszteni! Ez azért aggaszt, mert ilyenkor próbálom azért büfiztetni, de nem sok sikerrel járok. Legtöbbször hason alszik, ez ilyenkor azért jó. A következő 10 perc próbálkozás az etetéssel, maga a küzdés, de aztán nincs tovább. Olyan jó hallani ahogy nyeli a tejet, de már azt is észrevettem, hogy van olyan, ha nem hallom, mégis eszik, mert néha lemérem :) A legutóbbi talán eszik, de inkább csak cumizik érzés után megmértem (20 perc után) 40g pluszban volt, ami neki azért kevés így 1 hetesen. Ez ki is derült, mert 1 óra múlva kelt. B ilyenkor, mikor keveset eszik, kicsit bepánikol, hogy adjunk neki tápszert, mert kevés neki a tej és éhes lesz és és és. Mondtam neki, hogy nem kell, max hamarabb felkel és újra megpróbálom megetetni (ő értem aggódik, hogy nem alszom és kimerülök). Addig mondogatta, míg adtunk neki 20g tápot, hát egy jó kis bukás társaságában ki is jött a fele. Hiába nyúlik ki a karomban, legtöbbször azonnal ébred, ahogy az ágyába teszem, így inkább tovább tartom karban, hátha sikerül kómásan letenni. Ha keveset eszik, akkor csak 1 órát alszik, ha megtömi a pocakját, akkor 3-3 és fél óra alvás van. Tegnap este 9-től, hajnali 2:15-ig aludt, de aztán nagy küzdés volt a 20 percnyi etetés, így 5:30 körül ismét kelt, ismét küzdés, nem is sikerült, csak 10 percet kajolnia, így 1 óra múlva kelt újra.
Nem értem miért nem éhes 10 perc kaja után, mikor a mérleg is azt mutatja, hogy kevés ami benne van? Van olyan is, hogy be sem alszik, nézelődik, szinte csücsörít, szóval nem kell neki a cici. Várok ilyenkor pár percet, próbálkozom újra, de nem akar enni. Ma ebben az esetben a járókába tettem, mert nézelődött, aztán magától, cumi nélkül elaludt, de a 10 perc kajálás hozta a formát, 1 óra múlva kelt :)
A pelenkázás ordítással telik (mikortól várható, hogy nem fog üvölteni közben?), a fürdetés fürdés részénél tegnap volt először 10 másodperc csend, aztán torka szakadtából kiabál, míg végigmegy a menet, egészen addig, míg cicire nem kerül. Nagyon száraz a bőre, így olajozzuk, de a masszírozás sem nagyon nyugtatja meg. A fürdés utáni hajszárítózás sem hatja meg igazán. Túl vagyunk az első hátközépig összefosós részen is :) Hiába áztattam be azonnal a kis rugiját, nem jött ki belőle :( Mit lehet használni ilyenkor? Venish? Domestos?
Bocsi, ha össze-vissza vagyok :)
Ami még fura, hogy nagyon kapálózik, a kezeivel és a fejét eszelősen rángatja ide-oda, mikor a cicit a szájába teszem. Néha totál őrültnek látszik :) aztán meg mikor bealszik és nem eszik, akkor meg elolvadok, mert mosolyog közben. "Tudom anya, hogy szeretnéd, ha ennék, de tojok a fejedre, tudom, hogy így is imádsz!" Egyre gyakrabban csuklik és talán egyre hangosabban. Amikor háton fekszik és elalszik, akkor meg hirtelen szétdobja a karjait, szinte megugrik ettől. Gondolom ezek elmúlnak majd. Ma átjön a sógornőm (védőnő). Igyekszem mindent kitudakolni tőle, hátha lesznek jó ötletei. Ha bárkinek van, azt is szívesen fogadom.
Az egyik barátnőm azt mondogatta nekem, hogy éjszaka hagyjam sírni. Azt mondta nehéz lesz, de bírjam ki és akkor hamar átalussza majd az éjszakát! Nem megy :( Ahogy ébred, én már ott vagyok neki. Azt is érzem, hogy ezt nem csak miatta csinálom, hanem hogy B tudjon aludni. Egyelőre én nagyjából csak és kizárólag a babával foglalkozom és minden más rá marad, ma reggel ráadásul suliba is kellett mennie, így felelősnek érzem magam érte is, szóval ő nem is kel fel, nekem meg belefér, hogy éjjel 1x kel (legalább is eddig :) )
Itt tartunk most. És még annyi minden történt és történik, amiket le sem tudok írni.
Apa így várt minket haza:
14.02.14. (+1 kép)
Mint korábban írtam, mindenféle előírás miatt, már 02.13-án be kellett menni a kórházba, reggel 11-kor kellett jelentkezni. Szülésznő nagyon rendes volt, mert azonnal intézte a befektetésem papírjait, le is vette gyorsan a vért, hogy minden a lehető leghamarabb meglegyen, elküldött uh-ra, oda is szólt, hogy kint ülünk a folyosón. Ott csak ráncolta a dokinéni a homlokát, mondogatta a méreteket, mondta, hogy nagyon magasan van a feje, és kb 4000g-ra saccolta. B látta rajtam, hogy valami nem stimmel, mikor kijöttem uh-ról, mondom neki, hogy 4kg a gyerek :) ő is csak hüledezett :) Mindennel végeztünk és a szülészet előtt még kb 13 órakor is a folyosón ültünk, de aztán végre elhelyeztek egy 2 ágyas szobában és B. hazament, majd később visszajött látogatni :) Még aznap volt NST (szokásosan minden ok), megvizsgált egy doktornő (szokás szerint méhszáj zárt, gyerek feje hiába lefelé, mégis magasan fent). Minden doki minden dokival egyeztetett és abban maradtak, hogy reggel NST, aztán méhszáj érlelés, aztán meglátjuk, mert elvileg 1 óra múlva újra megnéztek volna, aztán talán 4 óra múlva, már nem emlékszem :) Aztán szombatra pihit terveztek és vasárnapra indítást.
2014.02.14-én reggel 6-ra kellett NST-re menni. Odamentem, elküldtek, hogy majd fél óra múlva nézzek vissza, mert minden gép foglalt. Fél 7-kor ismét jelentkeztem, az egyik szülőszobában rámtették a ketyerét, majd 10 perc után jöttek, hogy bocsi, menjek át a másik szobába, mert ez a gép nem mutat valamit, amire nekik szükségük van. Átcuccoltam, gép újra fel. Bejött egy hölgy, kérdezgetett. Első baba? Kisfiú, vagy kislány? Hány éves vagyok? És most jött a tuti kérdés!!!! Későn jött a szerelem? MIVAN? Köpni nyelni nem tudtam. Mondom neki, hogy 8 év kemény munkája van ebben a gyerekben és 7 inszem és 5 lombik, mire sűrű elnézéstbe kezdett, hogy ne haragudjak, erre nem is gondolt! Érdekes, hogy egy szülészeten ilyenre nem gondol! Ráadásul nem volt a hölgy fiatal! Sebaj, túllendültem rajta. Jött egy dokinéni (ha minden igaz, ő valamilyen főorvos volt, legalább is ez rémlett). Menjek megvizsgál, addig hozzák az érlelő bogyókat. Ugyanazokat hallottam, mint eddig. Méhszáj totál zárt, baba feje...... Beértek a golyókkal, majd közölte a nővérrel, hogy vigye el, és hogy felejtős a dolog, és ő nem szokott ilyet mondani, de semmi értelme érlelgetni, valószínűleg fájásaim se lennének, úgyhogy császár lesz. Mondtam, hogy sejtettem én ezt, kérdeztem mikor, azt mondta most. MOST? Ekkor kb 1/2 8 lehetett. Mivel nem mondtak mást, kicsit még tébláboltam a folyosón. Jött egy hölgy, kérdeztem tőle, hogy most mondták, hogy mindjárt császárom lesz, de akkor én most mit csináljak? Mondta, hogy menjek vissza a szobámba, hívják a dokinénimet, még vele is egyeztetnek, aztán szólnak. Kérdeztem tőle, hogy szerinte nem mehetnék-e addig át egyágyas szobába, megnézte a gépet, mondta, hogy a 6-os szabad, menjek és szóljak a nővérpultnál, hogy átköltöznék. Visszafelé menet a szobámba, összefutottam a pultnál a saját dokinénimmel. Mondom neki, hogy tsóóókolom, az a döntés született, hogy császár lesz. Egyből mondta, hogy ő sem akarta mondani, de szinte tudta, hogy ez lesz. NAJA! Mondta, hogy még megy és egyeztet, hívja a szülésznőt is. Mivel nem tudtam, hogy mikorra hívjam B-t, inkább rácsörögtem a szülésznőre, hogy szerinte hogy legyen, azt mondta, hogy ő indul, B is induljon. B-t hívtam, hogy mi lesz és ezerrel próbáltam nyugtatni, hogy ez most váratlan, de higgye el, hogy mindenkinek így lesz a legjobb. Próbáltam viccelődni, hogy Valentin napon születni nem semmi, tényleg szerelemgyerekünk van :) Mondogatta, hogy tudja, hogy minden ok lesz! Épp úton volt a Tecsóba, aztán már fordult is vissza. Összepakoltam és jöttek szólni, mikor az 1 ágyas elkészült. Átsegítették a cuccaimat, ott néhány dolgot kipakoltam, amiről úgy gondoltam kellhet. B megérkezett, mondta neki a szülésznő, hogy öltözzön át, aztán jött, mikor menni kellett. Kicsit még ültünk a műtő előtt a folyosón, azon kis fa padon, ami olyan feeling volt, mint az általánosban a tornaórán. Érdekesen nem voltam izgatott, talán B miatt, mert nagyon aggódtam érte, hogy ne aggódja túl magát. A dokinénire kicsit még várni kellett. Fél 11-kor besétáltam, ott pucérra vetkőztem. Felsegítettek arra a pici műtővalamire. Ágynak nem is nevezném, tényleg nagyon apró volt. Mértek vérnyomást, majd dőljek előre, jött az érzéstelenítő, amit nem is igazán éreztem, de megköszönték, hogy nem ugrottam el, mikor beadták :) aztán jött a gerinc mellé az érzéstelenítő, majd végigfutott a meleg, ahogy mondták, aztán már nem is éreztem a lábam, mikor felfektettek. Jött a paraván és a dokik is megérkeztek, aztán csak egy-két dolgot hallottam. Mondta a dokinénim, hogy felhelyezi a katétert. Azt is hallottam, mikor mondták, hogy jön a víz, meg hogy valakit leszúrtak, mert valamivel spórolt :) Azt mondták neki, hogy nem lehet azzal a valamivel spórolni, mikor ennyire áll a burok :) Aztán mondogatták, hogy "hű de szép nagy", meg olyanokat, hogy "hű de hosszú"... aztán 10:54-kor megszületett Gellért :) Megmutatták a buksiját, nagyon lila volt, de már nyöszörgött. Olyan volt, mint egy bábszínház :) Csak néztem, mint aki nem tudja mit mutatnak neki. Hihetetlen volt és felfoghatatlan az egész. Aztán elvitték a mellettünk levő helyiségbe, onnantól bal oldalra fordított fejjel léteztem és fürkésztem az üveget, hátha meglátom végre B-t és kezében a kismanót. Hallottam ahogy sír, nagyon erőteljes, gyönyörű hangon. Aztán odajött az ablakhoz a szülésznő és mutatta, hogy minden ok, majd B is feltűnt, ő is mosolygott, aztán nem tudom mennyi idő telt el, végre becsomagolva, B karjaiban feltűnt a kismanó. Ott állt a családom! Utólag mesélte B, hogy ő vághatta el a maradék köldökzsinórt és a kis karszalagját is ő írhatta meg. Kicsit még várni kellett és behozták hozzám, megpuszilgathattam. Nem tudtam mást mondani, csak köszöntem neki és mondogattam, hogy nagyon szép :) Utólag tudom, hogy nem volt 20 perc sem, míg mindent visszatettek a helyére odabent, majd visszatoltak a szobába. B. hozta a töpit. A szobában cicire tették a babát, nagyon ügyesen próbálkozott. Próbáltam odafigyelni, hogy ne emelgessem a fejem, mert mondták, hogy csak jobbra-balra lehet, de persze nem ment, mert folyamatosan a babát figyeltem. Nem tudom meddig volt velünk, kb 1 órát lehetett, majd kicsit elvitték, hogy pihenni tudjak, de persze nem tudtam :) B ott volt velem/velünk végig, csak valamikor este 8 körül ment haza. Nem emlékszem érzésekre így utólag, mert a mostaniak annyira erősek. Még a kórházban túlestem az első síráson, mert nem tudtam jól tartani a karomban, hogy szopizni tudjon, de B csak mondogatta, hogy ügyes vagyok és hogy jól csinálom, legyek türelmesebb, minden jó lesz stb. Kedden engedtek minket haza. Azóta sírdogálok néha, annyira túlcsordult bennem minden. Őrült hormonok. Ha nem a babával vagyok, akkor az összes szeretetem B felé irányul. Hol azért sírtam, mert hihetetlen volt, hogy évekig vártunk és itt van és nem értettem magam, hogy mégis miért fura ez nekem, miért is nem érzek totál eufóriát, aztán meg azért, mert milyen hálás vagyok B-nek, hogy mindig mellettem áll, aztán nem tudom miért, mindenért! Őrült gondolataim voltam, totál megzakkantam. Azóta javult a helyzet, 3. napja már tejem is van, ez nagyon megnyugtat. Már egyre jobban hiszem, hogy ő a miénk és kezdem élvezni is, de két ébredés között azért még néha lebénulok. Úgy éreztem, mintha folyamatos készenlétben kellene lennem, ugrásra készen, pedig nem kell!
Sok megható szüléstörténetet olvastam, olyat is, ami sírásra késztetett, de a miénk nem ilyen. Boldog vagyok, hogy B mégis részt vehetett mindenben amiben csak lehetett még így is, hogy császár lett.
Örülök és hálás vagyok, hogy szépen nyugodtan zajlott minden.
2014.02.14-én reggel 6-ra kellett NST-re menni. Odamentem, elküldtek, hogy majd fél óra múlva nézzek vissza, mert minden gép foglalt. Fél 7-kor ismét jelentkeztem, az egyik szülőszobában rámtették a ketyerét, majd 10 perc után jöttek, hogy bocsi, menjek át a másik szobába, mert ez a gép nem mutat valamit, amire nekik szükségük van. Átcuccoltam, gép újra fel. Bejött egy hölgy, kérdezgetett. Első baba? Kisfiú, vagy kislány? Hány éves vagyok? És most jött a tuti kérdés!!!! Későn jött a szerelem? MIVAN? Köpni nyelni nem tudtam. Mondom neki, hogy 8 év kemény munkája van ebben a gyerekben és 7 inszem és 5 lombik, mire sűrű elnézéstbe kezdett, hogy ne haragudjak, erre nem is gondolt! Érdekes, hogy egy szülészeten ilyenre nem gondol! Ráadásul nem volt a hölgy fiatal! Sebaj, túllendültem rajta. Jött egy dokinéni (ha minden igaz, ő valamilyen főorvos volt, legalább is ez rémlett). Menjek megvizsgál, addig hozzák az érlelő bogyókat. Ugyanazokat hallottam, mint eddig. Méhszáj totál zárt, baba feje...... Beértek a golyókkal, majd közölte a nővérrel, hogy vigye el, és hogy felejtős a dolog, és ő nem szokott ilyet mondani, de semmi értelme érlelgetni, valószínűleg fájásaim se lennének, úgyhogy császár lesz. Mondtam, hogy sejtettem én ezt, kérdeztem mikor, azt mondta most. MOST? Ekkor kb 1/2 8 lehetett. Mivel nem mondtak mást, kicsit még tébláboltam a folyosón. Jött egy hölgy, kérdeztem tőle, hogy most mondták, hogy mindjárt császárom lesz, de akkor én most mit csináljak? Mondta, hogy menjek vissza a szobámba, hívják a dokinénimet, még vele is egyeztetnek, aztán szólnak. Kérdeztem tőle, hogy szerinte nem mehetnék-e addig át egyágyas szobába, megnézte a gépet, mondta, hogy a 6-os szabad, menjek és szóljak a nővérpultnál, hogy átköltöznék. Visszafelé menet a szobámba, összefutottam a pultnál a saját dokinénimmel. Mondom neki, hogy tsóóókolom, az a döntés született, hogy császár lesz. Egyből mondta, hogy ő sem akarta mondani, de szinte tudta, hogy ez lesz. NAJA! Mondta, hogy még megy és egyeztet, hívja a szülésznőt is. Mivel nem tudtam, hogy mikorra hívjam B-t, inkább rácsörögtem a szülésznőre, hogy szerinte hogy legyen, azt mondta, hogy ő indul, B is induljon. B-t hívtam, hogy mi lesz és ezerrel próbáltam nyugtatni, hogy ez most váratlan, de higgye el, hogy mindenkinek így lesz a legjobb. Próbáltam viccelődni, hogy Valentin napon születni nem semmi, tényleg szerelemgyerekünk van :) Mondogatta, hogy tudja, hogy minden ok lesz! Épp úton volt a Tecsóba, aztán már fordult is vissza. Összepakoltam és jöttek szólni, mikor az 1 ágyas elkészült. Átsegítették a cuccaimat, ott néhány dolgot kipakoltam, amiről úgy gondoltam kellhet. B megérkezett, mondta neki a szülésznő, hogy öltözzön át, aztán jött, mikor menni kellett. Kicsit még ültünk a műtő előtt a folyosón, azon kis fa padon, ami olyan feeling volt, mint az általánosban a tornaórán. Érdekesen nem voltam izgatott, talán B miatt, mert nagyon aggódtam érte, hogy ne aggódja túl magát. A dokinénire kicsit még várni kellett. Fél 11-kor besétáltam, ott pucérra vetkőztem. Felsegítettek arra a pici műtővalamire. Ágynak nem is nevezném, tényleg nagyon apró volt. Mértek vérnyomást, majd dőljek előre, jött az érzéstelenítő, amit nem is igazán éreztem, de megköszönték, hogy nem ugrottam el, mikor beadták :) aztán jött a gerinc mellé az érzéstelenítő, majd végigfutott a meleg, ahogy mondták, aztán már nem is éreztem a lábam, mikor felfektettek. Jött a paraván és a dokik is megérkeztek, aztán csak egy-két dolgot hallottam. Mondta a dokinénim, hogy felhelyezi a katétert. Azt is hallottam, mikor mondták, hogy jön a víz, meg hogy valakit leszúrtak, mert valamivel spórolt :) Azt mondták neki, hogy nem lehet azzal a valamivel spórolni, mikor ennyire áll a burok :) Aztán mondogatták, hogy "hű de szép nagy", meg olyanokat, hogy "hű de hosszú"... aztán 10:54-kor megszületett Gellért :) Megmutatták a buksiját, nagyon lila volt, de már nyöszörgött. Olyan volt, mint egy bábszínház :) Csak néztem, mint aki nem tudja mit mutatnak neki. Hihetetlen volt és felfoghatatlan az egész. Aztán elvitték a mellettünk levő helyiségbe, onnantól bal oldalra fordított fejjel léteztem és fürkésztem az üveget, hátha meglátom végre B-t és kezében a kismanót. Hallottam ahogy sír, nagyon erőteljes, gyönyörű hangon. Aztán odajött az ablakhoz a szülésznő és mutatta, hogy minden ok, majd B is feltűnt, ő is mosolygott, aztán nem tudom mennyi idő telt el, végre becsomagolva, B karjaiban feltűnt a kismanó. Ott állt a családom! Utólag mesélte B, hogy ő vághatta el a maradék köldökzsinórt és a kis karszalagját is ő írhatta meg. Kicsit még várni kellett és behozták hozzám, megpuszilgathattam. Nem tudtam mást mondani, csak köszöntem neki és mondogattam, hogy nagyon szép :) Utólag tudom, hogy nem volt 20 perc sem, míg mindent visszatettek a helyére odabent, majd visszatoltak a szobába. B. hozta a töpit. A szobában cicire tették a babát, nagyon ügyesen próbálkozott. Próbáltam odafigyelni, hogy ne emelgessem a fejem, mert mondták, hogy csak jobbra-balra lehet, de persze nem ment, mert folyamatosan a babát figyeltem. Nem tudom meddig volt velünk, kb 1 órát lehetett, majd kicsit elvitték, hogy pihenni tudjak, de persze nem tudtam :) B ott volt velem/velünk végig, csak valamikor este 8 körül ment haza. Nem emlékszem érzésekre így utólag, mert a mostaniak annyira erősek. Még a kórházban túlestem az első síráson, mert nem tudtam jól tartani a karomban, hogy szopizni tudjon, de B csak mondogatta, hogy ügyes vagyok és hogy jól csinálom, legyek türelmesebb, minden jó lesz stb. Kedden engedtek minket haza. Azóta sírdogálok néha, annyira túlcsordult bennem minden. Őrült hormonok. Ha nem a babával vagyok, akkor az összes szeretetem B felé irányul. Hol azért sírtam, mert hihetetlen volt, hogy évekig vártunk és itt van és nem értettem magam, hogy mégis miért fura ez nekem, miért is nem érzek totál eufóriát, aztán meg azért, mert milyen hálás vagyok B-nek, hogy mindig mellettem áll, aztán nem tudom miért, mindenért! Őrült gondolataim voltam, totál megzakkantam. Azóta javult a helyzet, 3. napja már tejem is van, ez nagyon megnyugtat. Már egyre jobban hiszem, hogy ő a miénk és kezdem élvezni is, de két ébredés között azért még néha lebénulok. Úgy éreztem, mintha folyamatos készenlétben kellene lennem, ugrásra készen, pedig nem kell!
Sok megható szüléstörténetet olvastam, olyat is, ami sírásra késztetett, de a miénk nem ilyen. Boldog vagyok, hogy B mégis részt vehetett mindenben amiben csak lehetett még így is, hogy császár lett.
Örülök és hálás vagyok, hogy szépen nyugodtan zajlott minden.
2014. február 14., péntek
2014. február 12., szerda
41. hét Sírós reggel
Keddi NST-n a szokásos semmit láttuk a papíron, a baba remekül van, izeg-mozog, egyéb okból a méhem nem reagál semmire. A védőnőnk is előkerült. Decemberben voltam nála utoljára, mikor is kérdeztem, hogy jöjjek-e januárban, de azt mondta, majd ő meglátogat. No, nem látogatott meg :) de most felhívott, hogy megvan-e a baba? Mondtam neki, hogy még nincs, és majd mindenképpen tájékoztatjuk!
Ma betöltöttem a 41. hetet. Mióta a szülésznő vázolta, hogy holnap be kell feküdnöm, nem voltam valami jól. Ma hajnalban arra ébredtem, hogy ha nem indul be a szülés és tényleg csak vasárnap indítják, akkor én 3 nagyon hosszú és szomorú egyedül töltött napot leszek bent a kórházban B nélkül. Egyből a gyerekágyas részre fektetnek, ott nem lehet látogatni, illetve ő bejön a kórházba, én meg kiülhetek vele a folyosóra, ahol jönnek-mennek az emberek, nagyon remek fémpadokon csücsülhetünk egymás mellett (jó, mi? :( )
Szóval hajnaltájt B is észrevette, hogy fent vagyok, átölelt, majd egyszer csak sírva fakadtam, hogy nem akarok bemenni és nem akarok bent egyedül lenni. Megbeszéltük, hogy reggel felhívom a szülésznőt, hátha lehet egyezkedni vele. Szülésznő mondta, hogy a dokinénit hívjam, de készüljek fel, hogy nem fogja megengedni az otthon maradást, mert erre szabály van, hogy a 41. hét után be kell menni. Mondtam neki, hogy ok, de ez nem a rendőrség! Sebaj, hívtam a dokinénit, aki valóban hajthatatlan volt. Azt magyarázta, hogy most nem én vagyok a fontos, hanem a baba. Tényleg? Nem mondod! Magyarázta, hogy persze saját felelősségemre megtehetem, hogy nem megyek, de akkor vállaljam a kockázatot és értsem meg, hogy ha bármi történik akkor én leszek a felelős. Ki gondolta volna!?
Az x. nekifutásra sem sikerült őt meggyőzni, hogy ha kell én minden vizsgálatra egyenként bemegyek, mert csak 25-30 percre van a kórház, mindig oda lyukadtunk ki, hogy ha bármi van, akkor mégiscsak bent vagyok és azonnal van segítség. Kérdeztem, hogy mi lehet, mikor a méhszáj teljesen zárt, a baba remekül van? Azt mondta, hogy lehet, hogy rosszul leszek! Aha!
Majd elkezdte, hogy a méhben a terminus túllépésével, akár el is halhat a baba! ÓÓÓÓ de f@sza, mondj még ilyeneket. Mondtam neki, hogy de hát az NST-s gép nincs rajtam 24 órán keresztül, azt 1 nap 1x csinálják meg, amire bemennék, de csak mondta, mondta, én meg sírva fakadtam, ő meg meghallotta, pedig próbáltam csendben csinálni. Közölte, hogy ne sírjak, mert a rossz lelkiállapotom az nem tesz jót a babának. Mondtam neki, hogy pont erről beszéltem én is eddig, hogy ha itthon vagyok, az mindkettőnknek jobb lenne.
Persze abban maradtunk, hogy bemegyek. Mint természetes szülésmegindítás, javasolta az együttlétet, mondtam ok! B-t hívtam, pityeregtem kicsit, ő meg nyugtatott, hogy minden rendben lesz. Csütörtökre és péntekre is kivesz szabit és azt mondta velem lesz a kórházban, de hát az folyosón ücsörgés nem egy leányálom. Meglátjuk. Mindenesetre mondtam neki, hogy mit javasolt a dokinéni szülésmegindítás céljából, erre közölte, hogy akkor mindjárt jön is haza :) Persze nem indult el, de jól esett, hogy megmosolyogtatott :)
Majd jelentkezem.
Ma betöltöttem a 41. hetet. Mióta a szülésznő vázolta, hogy holnap be kell feküdnöm, nem voltam valami jól. Ma hajnalban arra ébredtem, hogy ha nem indul be a szülés és tényleg csak vasárnap indítják, akkor én 3 nagyon hosszú és szomorú egyedül töltött napot leszek bent a kórházban B nélkül. Egyből a gyerekágyas részre fektetnek, ott nem lehet látogatni, illetve ő bejön a kórházba, én meg kiülhetek vele a folyosóra, ahol jönnek-mennek az emberek, nagyon remek fémpadokon csücsülhetünk egymás mellett (jó, mi? :( )
Szóval hajnaltájt B is észrevette, hogy fent vagyok, átölelt, majd egyszer csak sírva fakadtam, hogy nem akarok bemenni és nem akarok bent egyedül lenni. Megbeszéltük, hogy reggel felhívom a szülésznőt, hátha lehet egyezkedni vele. Szülésznő mondta, hogy a dokinénit hívjam, de készüljek fel, hogy nem fogja megengedni az otthon maradást, mert erre szabály van, hogy a 41. hét után be kell menni. Mondtam neki, hogy ok, de ez nem a rendőrség! Sebaj, hívtam a dokinénit, aki valóban hajthatatlan volt. Azt magyarázta, hogy most nem én vagyok a fontos, hanem a baba. Tényleg? Nem mondod! Magyarázta, hogy persze saját felelősségemre megtehetem, hogy nem megyek, de akkor vállaljam a kockázatot és értsem meg, hogy ha bármi történik akkor én leszek a felelős. Ki gondolta volna!?
Az x. nekifutásra sem sikerült őt meggyőzni, hogy ha kell én minden vizsgálatra egyenként bemegyek, mert csak 25-30 percre van a kórház, mindig oda lyukadtunk ki, hogy ha bármi van, akkor mégiscsak bent vagyok és azonnal van segítség. Kérdeztem, hogy mi lehet, mikor a méhszáj teljesen zárt, a baba remekül van? Azt mondta, hogy lehet, hogy rosszul leszek! Aha!
Majd elkezdte, hogy a méhben a terminus túllépésével, akár el is halhat a baba! ÓÓÓÓ de f@sza, mondj még ilyeneket. Mondtam neki, hogy de hát az NST-s gép nincs rajtam 24 órán keresztül, azt 1 nap 1x csinálják meg, amire bemennék, de csak mondta, mondta, én meg sírva fakadtam, ő meg meghallotta, pedig próbáltam csendben csinálni. Közölte, hogy ne sírjak, mert a rossz lelkiállapotom az nem tesz jót a babának. Mondtam neki, hogy pont erről beszéltem én is eddig, hogy ha itthon vagyok, az mindkettőnknek jobb lenne.
Persze abban maradtunk, hogy bemegyek. Mint természetes szülésmegindítás, javasolta az együttlétet, mondtam ok! B-t hívtam, pityeregtem kicsit, ő meg nyugtatott, hogy minden rendben lesz. Csütörtökre és péntekre is kivesz szabit és azt mondta velem lesz a kórházban, de hát az folyosón ücsörgés nem egy leányálom. Meglátjuk. Mindenesetre mondtam neki, hogy mit javasolt a dokinéni szülésmegindítás céljából, erre közölte, hogy akkor mindjárt jön is haza :) Persze nem indult el, de jól esett, hogy megmosolyogtatott :)
Majd jelentkezem.
2014. február 9., vasárnap
40+4 NST
Reggel voltunk NST-n. Most legalább volt 2 olyan jel is a papírkán, ami arra utalt, hogy a méhem nem csak akkor reagál, mikor a baba rúg, hanem egyébként is, bár én nem éreztem semmit. Kérdezte, hogy szoktam-e olyat érezni, hogy az egész hasam befeszül, de hát nekem a több víz miatt, szinte egész terhesség alatt feszült a pocakom, legalább is ezt éreztem, így most nem érzek különbséget. A szülésznő volt olyan rendes és még a méhszájamat is megnézte, de ott a helyzet változatlan, sőt, még fel is hívott délután, hogy beszélt a dokinénivel, leegyeztették mi lesz a menet nálam. Megbeszélték amit a szülésznő korábban nekem felvázolt (milyen jó, hogy neki konkrét elképzelési vannak és a dokinéni hallgat rá). Kedden újra NST 15:00-kor, majd csütörtökön befekvés (persze, ha addig nem történik semmi). Most arra is rákérdeztem, hogy mi várható csütörtöktől. Csütörtökön 11 óra körül kell menni, ha szükséges, akkor még csütörtökön méhszáj érlelés, majd várnak és megnézik, hogy hat a cucc, ha jól emlékszem akkor másnap nézik meg. Minden nap NST lesz és előreláthatóan vasárnap megindítják a szülést. Ez a legutolsó időpont (41+4). Mondta a szülésznő, hogy vasárnap úgyis ügyeletes a doktornő. Most nem tudom, hogy ennek örülnöm kellene-e!? Jó az nekem, ha nem csak miattam van bent és nem csak velem foglalkozik? Bár, amit eddig hallottam másoktól, az alapján a szülésznő végzi a munka dandárját :)
Egyébként 2 nagyon erőteljes érzés kerít hatalmába folyamatosan, mondhatni felváltva. Az egyik, hogy be vagyok sz@rva, hogy egyszer csak megindul a szülés, szóval szülni fogok és ettől félek, néha szinte rettegésnek érzem, a másik meg az, hogy olyan simán fog menni minden a maga útján ahogy kell. Már nagyon kíváncsi vagyok a kisfiamra, nagyon szeretném már látni és megölelni, szeretném látni, ahogy az apja magához öleli :) Néha szinte látom magam előtt, ahogy itthon vagyunk és a karjában tartja. Nagyon jó lenne, ha már nem az üres kiságyat és járókát kellene nézegetni, jó lenne érezni az illatát, megsimogatni a buksiját, a kis kezét, pocakját, lábacskáját.
Annyi van, hogy talán szerda vagy csütörtök hajnalban éreztem először, mintha meg akarna jönni a mensim, majd tegnap 2x délután, de mikor pozíciót változtattam, ülésből fekvésbe, akkor elmúlt. Most is érzem, de most is huzamosabb ideje ülök, szóval lehet, hogy ettől van, de lehet, hogy nem :) Ilyenkor már régen bevettem egy görcsoldót :) Volt émelygésem is többször, ha akarom, akkor ez is jel, ha nem akarom, akkor nem az!
Marad a várakozó álláspont.
Egyébként 2 nagyon erőteljes érzés kerít hatalmába folyamatosan, mondhatni felváltva. Az egyik, hogy be vagyok sz@rva, hogy egyszer csak megindul a szülés, szóval szülni fogok és ettől félek, néha szinte rettegésnek érzem, a másik meg az, hogy olyan simán fog menni minden a maga útján ahogy kell. Már nagyon kíváncsi vagyok a kisfiamra, nagyon szeretném már látni és megölelni, szeretném látni, ahogy az apja magához öleli :) Néha szinte látom magam előtt, ahogy itthon vagyunk és a karjában tartja. Nagyon jó lenne, ha már nem az üres kiságyat és járókát kellene nézegetni, jó lenne érezni az illatát, megsimogatni a buksiját, a kis kezét, pocakját, lábacskáját.
Annyi van, hogy talán szerda vagy csütörtök hajnalban éreztem először, mintha meg akarna jönni a mensim, majd tegnap 2x délután, de mikor pozíciót változtattam, ülésből fekvésbe, akkor elmúlt. Most is érzem, de most is huzamosabb ideje ülök, szóval lehet, hogy ettől van, de lehet, hogy nem :) Ilyenkor már régen bevettem egy görcsoldót :) Volt émelygésem is többször, ha akarom, akkor ez is jel, ha nem akarom, akkor nem az!
Marad a várakozó álláspont.
2014. február 7., péntek
40+2 UH
Fél tízre volt időpont Uh-ra. Kicsit várni kellett, de megérkezett a doki, majd szórni kezdte az infókat, persze nem tudtam miről beszél, a lényeg az volt, hogy az asszisztens tudta és írta, aztán megnézhettem a leleten. Kicsit nagy a kisfiam, de azt mondták nem veszélyes!
BDP: 100 mm (hű)
HC: 340 mm
AC: 349 mm
OFD: 119 mm
TAD: 106 mm
FL: 77 mm
becsült súly: 3.662 g (jaj)
Norm.flow
Magzat fekvése: fejvégű
Placenta tapad: hátsó falon
Érettségi foka: II.
Magzatvíz: ÁTLAGOS! (ez azért a korábbiak ismeretében elég érdekes)
Aztán itt jött a még érdekesebb! Az asszisztens mondta, hogy tudja, hogy most megyek az orvosomhoz, mire megszólalt az Uh-s doki, hogy az én orvosom ügyeletes volt és már HAZAMENT!
Kint a folyosón mondom B-nek, hogy állítólag nincs bent a doki, mondja sebaj, azért menjünk fel, nézzük meg. Felmegyünk, elkapok egy dokit a folyosón, kérdezem, hogy az én orvosom bent van-e, mondja NEM TUDJA! Felhívtam a szülésznőt, nem vette fel, megint hívtam, nem vette fel, megint hívtam, NEM VETTE FEL!!!!
Szülész orvosomat hívtam NEM VETTE FEL!
Elkaptunk egy másik fehér ruhás hölgyet a gyerekágyas osztályról, aki mondta, hogy utána néz a dokimnak, de szerinte tuti nincs bent. Kiderült, hogy valóban "ügyeletes volt és nagyon sok dolga volt éjszaka és nagyon elfáradt és szegény azt sem tudta merre van arccal" stb stb stb, szóval lelépett. Ez a hölgy egyébként NEM ORVOS VOLT, DE Ő MEGNÉZTE A LELETEM ÉS KÖZÖLTE, HOGY MINDEN OK, MEHETEK HAZA!!!
A szülésznő 2 óra múlva hívott vissza, az orvos azóta sem (ez utóbbit értem), de azért elgondolkodtam, ha most épp szültem volna.....és mondjuk ügyes vagyok és nagyon gyorsan......akkor most spóroltam volna...... No de ne szaladjunk előre, nem volt szülés! Ennyire volt roppant fontos a dokinéninek, hogy ma befeküdjek és méhszájat nézzen! A szülésznővel leegyeztettük, hogy vasárnap reggel újabb NST (most nem volt, pedig a dokinéni azt is akarta, hogy legyen), aztán ő majd beszél hétfőn a dokival.
A méhszájamra úgy néz ki, mégsem kíváncsi senki :) !
Így jártam ma!
Van ötletetek, hogy hogyan lehetne megsaccolni, méretre mekkora lehet a baba? Mármint hosszra! Van erre valami számolási mód a megkapott méreteket alapul véve?
BDP: 100 mm (hű)
HC: 340 mm
AC: 349 mm
OFD: 119 mm
TAD: 106 mm
FL: 77 mm
becsült súly: 3.662 g (jaj)
Norm.flow
Magzat fekvése: fejvégű
Placenta tapad: hátsó falon
Érettségi foka: II.
Magzatvíz: ÁTLAGOS! (ez azért a korábbiak ismeretében elég érdekes)
Aztán itt jött a még érdekesebb! Az asszisztens mondta, hogy tudja, hogy most megyek az orvosomhoz, mire megszólalt az Uh-s doki, hogy az én orvosom ügyeletes volt és már HAZAMENT!
Kint a folyosón mondom B-nek, hogy állítólag nincs bent a doki, mondja sebaj, azért menjünk fel, nézzük meg. Felmegyünk, elkapok egy dokit a folyosón, kérdezem, hogy az én orvosom bent van-e, mondja NEM TUDJA! Felhívtam a szülésznőt, nem vette fel, megint hívtam, nem vette fel, megint hívtam, NEM VETTE FEL!!!!
Szülész orvosomat hívtam NEM VETTE FEL!
Elkaptunk egy másik fehér ruhás hölgyet a gyerekágyas osztályról, aki mondta, hogy utána néz a dokimnak, de szerinte tuti nincs bent. Kiderült, hogy valóban "ügyeletes volt és nagyon sok dolga volt éjszaka és nagyon elfáradt és szegény azt sem tudta merre van arccal" stb stb stb, szóval lelépett. Ez a hölgy egyébként NEM ORVOS VOLT, DE Ő MEGNÉZTE A LELETEM ÉS KÖZÖLTE, HOGY MINDEN OK, MEHETEK HAZA!!!
A szülésznő 2 óra múlva hívott vissza, az orvos azóta sem (ez utóbbit értem), de azért elgondolkodtam, ha most épp szültem volna.....és mondjuk ügyes vagyok és nagyon gyorsan......akkor most spóroltam volna...... No de ne szaladjunk előre, nem volt szülés! Ennyire volt roppant fontos a dokinéninek, hogy ma befeküdjek és méhszájat nézzen! A szülésznővel leegyeztettük, hogy vasárnap reggel újabb NST (most nem volt, pedig a dokinéni azt is akarta, hogy legyen), aztán ő majd beszél hétfőn a dokival.
A méhszájamra úgy néz ki, mégsem kíváncsi senki :) !
Így jártam ma!
Van ötletetek, hogy hogyan lehetne megsaccolni, méretre mekkora lehet a baba? Mármint hosszra! Van erre valami számolási mód a megkapott méreteket alapul véve?
2014. február 5., szerda
Betöltöttem
Ma betöltöttem a 40. hetet.
Így megnézve a fotókat, nagyon durva az utolsó 1 hónap növekedése :)
Ez a farmer azért már csak állva kényelmes mert alul feszül és folyamatosan lecsúszik a pocakomon a pocakvédő része :)
Van aki azt kérdezgeti telefonon, hogy lentebb ment-e a pocakom, mert az jel lehet, de mondta a szülésznő, hogy az én pocakom bizony nem nagyon fog lentebb menni, mert nincs hová, a baba mindenhol kitölti a helyet, de "Dr. B" természetesen már látja, hogy lentebb ment :) !
Azért most is vannak, akik úgy gondolják nekem kell igazodnom, ilyen a doki, aki csütörtök délelőtt szeretne rendelni, vagy hétfő délután, ezért akkor ne szüljek, illetve a szülésznő is kitalálta, hogy kedden reggel 6 előtt és 10 után ér csak rá :) "milyen jó is ez"
Az alábbi menet csak és kizárólag abban az esetben áll, ha péntekig nem jön a baba:
- pénteken a kórházba 9:30-ra beírt a szülésznő uh-ra és megnézik a baba keringését is és még ki tudja mi mindent, elviekben lesz újra NST/CTG és találkozom az orvosommal is, újabb méhszáj nézegetésre
- vasárnap délelőtt újból NST
- kedden újból NST
- csütörtökön újból és akkor kell befeküdni (2014.02.13.)
Lehet, hogy a kisfiam egy érdekes dátumra hajt 14.02.14.
Tegnap porszívóztam és felmostam, hátha a mozgás hat. Semmi.
Mára a portörlés maradt, de az nem jelent olyan aktív mozgást, mint a múltheti ablakpucolás, vagy a tegnapi takarítás, tehát ebből csak 1 következik, hiába ficánkolok :)
2014. február 3., hétfő
Kilátások
Voltunk nődokinál, méhszáj magasan, zárt. Azt mondta, hogy ez alapján még csütörtökön sem lesz szülés.
Dokinéni szerint a következő lesz a menet:
kedd NST 17:00
péntek vizsgálat a kórházban 9:00
És most jön ami nem tetszik - szeretné, ha pénteken bent is maradnék!
ÉN NEM SZERETNÉM!
Azért, mert nem születik meg aznap a gyerek, amikorra ki van írva, miért kell 2 nap múlva befeküdni?
Azt mondta, hogy mivel IVF-es a baba és volt a vesémmel is gond, illetve több a víz, ezért javasolja.
Ha tényleg kell, akkor a hétvégét még kihagynám. Bemegyek NST-re vasárnap és ha méhszáj érlelés kell, akkor akár minden nap, csak ne kelljen befeküdni!!!!
Az sem tetszett annyira, hogy B-vel arról beszélgettek, hogy ne szüljek csütörtök délelőtt, mert ő rendel :(
Az együttléten kívül van ötlet, hogy mivel lehetne beindítani a babát?
A holnapi NST-n megkérdezem a szülésznőt is, hogy van-e ötlete!
Dokinéni szerint a következő lesz a menet:
kedd NST 17:00
péntek vizsgálat a kórházban 9:00
És most jön ami nem tetszik - szeretné, ha pénteken bent is maradnék!
ÉN NEM SZERETNÉM!
Azért, mert nem születik meg aznap a gyerek, amikorra ki van írva, miért kell 2 nap múlva befeküdni?
Azt mondta, hogy mivel IVF-es a baba és volt a vesémmel is gond, illetve több a víz, ezért javasolja.
Ha tényleg kell, akkor a hétvégét még kihagynám. Bemegyek NST-re vasárnap és ha méhszáj érlelés kell, akkor akár minden nap, csak ne kelljen befeküdni!!!!
Az sem tetszett annyira, hogy B-vel arról beszélgettek, hogy ne szüljek csütörtök délelőtt, mert ő rendel :(
Az együttléten kívül van ötlet, hogy mivel lehetne beindítani a babát?
A holnapi NST-n megkérdezem a szülésznőt is, hogy van-e ötlete!
Megint játék
Valamikor régen kaptam már egy ilyen "felhívást", tudom, hogy meg is írtam, de nem tudtam még visszakeresni, így azt sem tudom miket írtam bele :) Az lenne a feladat, hogy 7 olyan dolgot áruljak el magamról, amit eddig az olvasóim nem tudtak. Fogalmam sincs, hogy mik lehetnek ezek, főleg úgy, hogy már egyszer kitaláltam 7 dolgot :) így lehet, hogy megint olyanokat írok majd le, amiket már megosztottam, de azért megpróbálom.
A játékot Poppy Field küldte nekem, no lássuk:
1. Motoros lány vagyok, volt motorom, nem is kicsi. Nem gyorsasági, hanem chopper (600cm3). Az az érzés leírhatatlan, mikor az ember felül és gurul. Én ilyenkor csak mosolygok és élvezem az életet. Mióta nincs sajátom, utasnak is szeretek lenni.
2. Nem szeretek zuhanyozni, max nyáron, ha tényleg nagyon muszáj. Imádom a meleg vizet :) imádok fürdeni, imádnék minden hónapban elmenni wellness-elni valahová és bugyogtatni magam valami gyogyi vízben.
3. Nem sok dolgot szeretek magamon. Szerintem nincs szép szemem, szám vagy orrom, még a hajam sem olyan, amit szeretni lehet. Amivel nincs gondom az talán csak a fülem. Már tini koromban is inkább a humorom adott el engem, mintsem a kinézetem.
4. Ha szomorú vagyok, vagy lelki problémám van, akkor nagyon csendes vagyok. Ez azért is feltűnő, mert egyébként be nem áll a szám.
5. Nehezen viselem, ha nem adtam rá okot és mégsem szeret valaki :(
6. Alapelvem, hogy tőlem mindig azt kapod amit látsz. Nem tudok hazudni, gyűlölöm is a hazugságot és nem tudok "puncsolni" sem, mindemellett direkt nem bántanék meg senkit, tehát, ha úgy érzem fájna azén igazságom, inkább nem mondok semmit!
7. Eredeti szakmám lakberendező. Sosem dolgoztam benne. Néha a képzeletem nagyobbat ugrik, mint a pénztárcám lehetősége, így a saját kuckónk még nem olyan, mint igazán szeretném, de így is nagyon szeretem a hibáival együtt.
Mivel szinte mindenkihez eljutott már a játék, a 7 újabb játékos megjelölése lemarad!
A játékot Poppy Field küldte nekem, no lássuk:
1. Motoros lány vagyok, volt motorom, nem is kicsi. Nem gyorsasági, hanem chopper (600cm3). Az az érzés leírhatatlan, mikor az ember felül és gurul. Én ilyenkor csak mosolygok és élvezem az életet. Mióta nincs sajátom, utasnak is szeretek lenni.
2. Nem szeretek zuhanyozni, max nyáron, ha tényleg nagyon muszáj. Imádom a meleg vizet :) imádok fürdeni, imádnék minden hónapban elmenni wellness-elni valahová és bugyogtatni magam valami gyogyi vízben.
3. Nem sok dolgot szeretek magamon. Szerintem nincs szép szemem, szám vagy orrom, még a hajam sem olyan, amit szeretni lehet. Amivel nincs gondom az talán csak a fülem. Már tini koromban is inkább a humorom adott el engem, mintsem a kinézetem.
4. Ha szomorú vagyok, vagy lelki problémám van, akkor nagyon csendes vagyok. Ez azért is feltűnő, mert egyébként be nem áll a szám.
5. Nehezen viselem, ha nem adtam rá okot és mégsem szeret valaki :(
6. Alapelvem, hogy tőlem mindig azt kapod amit látsz. Nem tudok hazudni, gyűlölöm is a hazugságot és nem tudok "puncsolni" sem, mindemellett direkt nem bántanék meg senkit, tehát, ha úgy érzem fájna azén igazságom, inkább nem mondok semmit!
7. Eredeti szakmám lakberendező. Sosem dolgoztam benne. Néha a képzeletem nagyobbat ugrik, mint a pénztárcám lehetősége, így a saját kuckónk még nem olyan, mint igazán szeretném, de így is nagyon szeretem a hibáival együtt.
Mivel szinte mindenkihez eljutott már a játék, a 7 újabb játékos megjelölése lemarad!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
olvasók innen-onnan
