Az első 1 hét

Gellért ma 1 hetes. Legújabb neve Pocokmókus :)

Talán kezdünk megnyugodni, talán kezdünk szülők lenni, talán már nem is kapkodunk, talán már sikerült belassulni, kicsit leadni az eddigi tempónkból.
A kórház nem volt kellemes, de a csecsemős nővér nagyon rendes volt és segítőkész, a szülésznő is többször benézett hozzánk. Imádták a kisfiam haja színét, mert az első napokban inkább vörös volt, mint világosbarna. Én bronzvörös hajjal születtem, ő hamarabb szőkül szerintem :) Imádták, ahogy grimaszol és ráncolja a homlokát mint én és mint az apja :)
Az első este nem hittem, hogy fel fogok valaha is kelni ezzel a sebbel a hasamon, de aztán még zuhanyozni is tudtam. Nemrég mertem megnézni a sebem, hát nem 10 cm, szerintem hosszabb és bal oldalt még érzékeny. Szerintem meghúztam kicsit :( Vasárnap varratszedésre kell mennem.
Aminek nem igazán örültem, de el kellett fogadnom, hogy ne legyen üres a pocakja, hogy a kórházban kapott tápszert, cumisüvegből. Szerencsére egész jó volt a cumi, lassan jött belőle a cucc. Amiket vettünk, mind újszülötteknek való, de botrány, hogy ömlik belőlük a cucc. B felhívta a csecsemős nővért, tud-e segíteni, hogy hol lehetne olyat kapni, ami a kórházban van. Mondta, hogy menjen be, ad neki egy szettet :) Egyébként elvileg az Auchan-ban van olyan barna gumis cumi, ami jó, de nem volt hozzá most üveg, így viszont most megnyugodtam, hogy van itthon, viszont most nincs rá szükség :)
Aminek viszont először nagyon nem örültem, de el kellett fogadnom, hogy cumit nyomtak a szájába, mert annyira erős volt a kényszere és ingere, hogy mással nem lehetett megnyugtatni. Ez azóta javult, már többször aludt el cumi nélkül. A 4. nap indult be a tejem. Nem tudom honnan kell számolni, én a születése másnapjától, vagy már az aznap is számít? Akkor az 5. nap. Mindegy, a lényeg, hogy van. Először csak bimbóvédővel tudott szopizni, tegnap óta már az sem kell.
Tapasztalatok: ha felébresztik idő előtt (tegnapi gyerekorvos látogatás), akkor hosszú nyűgös ébrenlét jön, akár 3 óra is.
Van tejem, de ő egyhuzamban csak 10 percet bír enni, aztán bealszik, így viszont nem eszik eleget. Elfárad. Egyszerűen nem tudom felébreszteni! Ez azért aggaszt, mert ilyenkor próbálom azért büfiztetni, de nem sok sikerrel járok. Legtöbbször hason alszik, ez ilyenkor azért jó. A következő 10 perc próbálkozás az etetéssel, maga a küzdés, de aztán nincs tovább. Olyan jó hallani ahogy nyeli a tejet, de már azt is észrevettem, hogy van olyan, ha nem hallom, mégis eszik, mert néha lemérem :) A legutóbbi talán eszik, de inkább csak cumizik érzés után megmértem (20 perc után) 40g pluszban volt, ami neki azért kevés így 1 hetesen. Ez ki is derült, mert 1 óra múlva kelt. B ilyenkor, mikor keveset eszik, kicsit bepánikol, hogy adjunk neki tápszert, mert kevés neki a tej és éhes lesz és és és. Mondtam neki, hogy nem kell, max hamarabb felkel és újra megpróbálom megetetni (ő értem aggódik, hogy nem alszom és kimerülök). Addig mondogatta, míg adtunk neki 20g tápot, hát egy jó kis bukás társaságában ki is jött a fele. Hiába nyúlik ki a karomban, legtöbbször azonnal ébred, ahogy az ágyába teszem, így inkább tovább tartom karban, hátha sikerül kómásan letenni. Ha keveset eszik, akkor csak 1 órát alszik, ha megtömi a pocakját, akkor 3-3 és fél óra alvás van. Tegnap este 9-től, hajnali 2:15-ig aludt, de aztán nagy küzdés volt a 20 percnyi etetés, így 5:30 körül ismét kelt, ismét küzdés, nem is sikerült, csak 10 percet kajolnia, így 1 óra múlva kelt újra.
Nem értem miért nem éhes 10 perc kaja után, mikor a mérleg is azt mutatja, hogy kevés ami benne van? Van olyan is, hogy be sem alszik, nézelődik, szinte csücsörít, szóval nem kell neki a cici. Várok ilyenkor pár percet, próbálkozom újra, de nem akar enni. Ma ebben az esetben a járókába tettem, mert nézelődött, aztán magától, cumi nélkül elaludt, de a 10 perc kajálás hozta a formát, 1 óra múlva kelt :)
A pelenkázás ordítással telik (mikortól várható, hogy nem fog üvölteni közben?), a fürdetés fürdés részénél tegnap volt először 10 másodperc csend, aztán torka szakadtából kiabál, míg végigmegy a menet, egészen addig, míg cicire nem kerül. Nagyon száraz a bőre, így olajozzuk, de a masszírozás sem nagyon nyugtatja meg. A fürdés utáni hajszárítózás sem hatja meg igazán. Túl vagyunk az első hátközépig összefosós részen is :) Hiába áztattam be azonnal a kis rugiját, nem jött ki belőle :( Mit lehet használni ilyenkor? Venish? Domestos?
Bocsi, ha össze-vissza vagyok :)
Ami még fura, hogy nagyon kapálózik, a kezeivel és a fejét eszelősen rángatja ide-oda, mikor a cicit a szájába teszem. Néha totál őrültnek látszik :) aztán meg mikor bealszik és nem eszik, akkor meg elolvadok, mert mosolyog közben. "Tudom anya, hogy szeretnéd, ha ennék, de tojok a fejedre, tudom, hogy így is imádsz!" Egyre gyakrabban csuklik és talán egyre hangosabban. Amikor háton fekszik és elalszik, akkor meg hirtelen szétdobja a karjait, szinte megugrik ettől. Gondolom ezek elmúlnak majd. Ma átjön a sógornőm (védőnő). Igyekszem mindent kitudakolni tőle, hátha lesznek jó ötletei. Ha bárkinek van, azt is szívesen fogadom.
Az egyik barátnőm azt mondogatta nekem, hogy éjszaka hagyjam sírni. Azt mondta nehéz lesz, de bírjam ki és akkor hamar átalussza majd az éjszakát! Nem megy :( Ahogy ébred, én már ott vagyok neki. Azt is érzem, hogy ezt nem csak miatta csinálom, hanem hogy B tudjon aludni. Egyelőre én nagyjából csak és kizárólag a babával foglalkozom és minden más rá marad, ma reggel ráadásul suliba is kellett mennie, így felelősnek érzem magam érte is, szóval ő nem is kel fel, nekem meg belefér, hogy éjjel 1x kel (legalább is eddig :) )
Itt tartunk most. És még annyi minden történt és történik, amiket le sem tudok írni.
Apa így várt minket haza: