HCG eredmény a vérből O

no comment

Szellemcsík

Ma hajnalban elég korán keltem, 3:15 körül. Forgolódtam, forgolódtam, eszembe jutott, hogy tesztet kell majd csinálni, de nem éreztem ingert a pisilésre, így megpróbáltam elaludni újra. 4:30 körül ébredtem újra, bár az is lehet, hogy el sem aludtam, ami tuti, hogy kattogtak a fogaskerekek a fejemben rendesen. Kimentem pisilni, teszteltem, vártam 3 percet. Nem tudom miért csak ennyit, talán úgy gondoltam, hogy a pozitív eredmény ennyi idő alatt kiderül, de mivel 1 igen erőteljes csíkot láttam csak, visszabotorkáltam aludni. Hamar elaludtam, 6:15-kor ébresztett a telefon, kimentem a fürdőbe, vetettem egy pillantást a tesztre és megláttam egy haloványka 2. csíkot. Azonnal elővettem a fényképezőgépet, hogy megnézzem, ha lefotózom is látszik-e vagy csak az én szemem, fürdőszobai lámpám csal! Látszott a fotón is:

Majd mielőtt eljöttem otthonról 7 óra körül már nem láttam a halványat, eltűnt!
Megnézte más is ezt a képet, látják a csíkot, mint én :) Többek javaslatára elszaladtam egy vérvételre az I. Belgyógy-ra, itt van 5 perce a melóhelytől, fizettem 1.305 Ft-ot és kora délutánra megmondják van-e HCG a véremben. Szerintem nincs. Az Intézetet nem hívom addig, míg nem tudok valami konkrétat.

Amikor a fagyi visszanyal

Szombaton hajnalban majdnem kísértésbe estem egy tesztre, de aztán inkább csak kimentem pisilni és visszafeküdtem. A vasárnap enyhe félelemben telt, hogy mi lesz, ha negatív lesz a teszt hétfőn, így már azt is kilátásba helyeztem, hogy nem is tesztelek egyáltalán :) B. azt mondta, hogy ne keljek olyan korán, hogy ő beérjen időben melózni, majd ő később indul, de megvárja a tesztem. Hétfőn reggeli 4:30 körül negatívat teszteltem. Visszafeküdtem "aludni". 5:30 körül éreztem, hogy B. fent van, mondtam neki, hogy menjen nyugodtan mert nem sikerült. Megkérdezte, hogy ez már biztos-e, mondtam, hogy az. Akkor kicsit eltörött a mécses nálam, kicsit összebújva feküdtünk még. Mondta hogy sajnálja, mondta, hogy mennyire szeret és kérte, hogy maradjunk otthon a mai nap. Mondtam, hogy én is nagyon sajnálom én is nagyon szeretem, de ha otthon maradunk, akkor végigbőgöm a napot, így inkább menjünk el dolgozni, hátha hamarabb telik a nap.
Még tegnap este is azt éreztem, hogy tuti minden ok. Annyira feszült a cicim, még mindig szurkált a hasam. Tudom, hogy ez a gyógyszerek hatása, de ez most más volt, szóval nem adtam fel, hittem és bíztam, pozitív voltam. Mikor a teszt után visszafeküdtem, még mindig azt mondogattam magamban, hogy minden úgy jó, ahogy van, minden rendben van, reggelre aztán levert a bánat a lábamról. Felkeltem, lefürödtem, aztán csak visszafeküdtem és néztem a plafont, majd felöltöztem és elindultam dolgozni. Mondhatnám, hogy ennyit a pozitivitásról, de nem mondom ;) Nagyon biztos voltam a dolgomban, biztos voltam a sikerben, biztos voltam mindenben ami a babát illeti. A fagyi visszanyalt. Ez van.

Még ötöt kell aludni :)

A hét végén megnéztem a Titok című filmből egy nagyobb részt. Segített feltöltődni és adott egy kis lökést. Azóta reggelente mosolygósan ébredek, és az alábbi gondolatok sokaságával:
Hálás vagyok a szeretetnek, ami körülvesz, hálás vagyok az újabb szép napért, azért, hogy végre baba növekszik a pocakomban, hálás vagyok ezért az új életért. Hálás vagyok a férjemért, hogy vele lehetek, vele élhetek. Hálás vagyok, hogy megadatik, hogy boldog család lehessünk.
Kétségbeesettnek tűnhetek, ha egy film ilyenekre késztet, de hálás voltam, hogy feltöltött pozitív gondolatokkal és energiákkal, így most kicsit könnyebb a várakozás.
Bár ma reggel is még eszembe jutott a tegnap említett esetleges pénteki vérvétel :):):) A türelem nem erényem, ezért is nagyon nehéz, de már most tudom, hogy a baba meg fog tanítani, hogy kell ezt csinálni :) hogyan kell türelmesnek lenni!
Az igazsághoz tartozik, hogy néha beszökik egy-egy apróbb negatív gondolat a végkifejlettel kapcsolatban. Nem lennék őszinte magamhoz, ha ezt nem mondanám el! Próbálok erős lenni, felkészülni mindenre, amire szerintem egyébként nem lehet :) Nap közben is többször nagy levegőt veszek, próbálok nyugodt és kiegyensúlyozott maradni. Nincs semmi, ami most jobban érdekelne mint a baba.
B. kérdezte tegnap, hogy érzek-e már valamit, mondtam, hogy épp semmit. Nem kezdtem el neki ecsetelni ismét, hogy amit érzek, az a gyógyszerektől van, mint érzékeny mell, feszülgetős, szurkálgatós has, mert ezt már korábban mondtam neki. Úgy gondolom vagy nem emlékszik, mert nem figyelt mikor erről beszéltünk, vagy csak beszélgetni szeretett volna a babáról amit ilyen furán kezdett el és itt be is fejezett :)
Tegnap este egy jó nagy belenyilalás volt az alhasam kellős közepén, mintha méhen szúrtak volna, aztán ennyi.
Alszom még ötöt és mindenre fény derül :)

Ok, akkor most kezdek megőrülni :):):):)

Tanár úr azt mondta, hogy transzfert követően 14 napra szabad csak tesztelni. Mikor ezt mondta, totál meg voltam győződve arról, hogy ez most is simán fog menni, kivárom.
DE MOST ÚGY GONDOLOM NEM BÍROM KI ADDIG :)
Szüleimhez megyünk a hét végén, ott semmiféleképpen nem tesztelnék, inkább előtte pénteken, az pedig csak a 11. nap lenne. Párom nagyon korán indul otthonról, így a kitűzött okt.22-i hétfő reggeli tesztet egy igen korai keléssel fogom megoldani (úgysem fogok tudni aludni :) ) mert egyedül nem szeretném megcsinálni, VAGY, megcsinálom pénteken és akkor simán együtt örömködünk majd!
MEGŐRÜLÖK!!!!!!!!!!
Valahogy össze kellene szednem magam :)
De hogy?
Már a pénteki privát vérvételen is elgondolkodtam.
NEM VAGYOK NORMÁLIS!!!! :)
Hát így viselkedik egy hormonokkal agyontáplált fehérnép? ÍGY! ;)
Ok, akkor most levegő beszív, kifúj, beszív, kifúj, beszív, kifúj.
Nyugodt vagyok, nyugodt vagyok, nyugodt vagyok! És legfőképpen türelmes!!! :)
Teszt 2010.11.22-én!