Egy új irány és csak take it easy

Úgy érzem, egy teljesen új irányt vesz az életem, mintha egyre inkább magamra találnék.
Most mondhatnátok, hogy elég későn kislány, hiszen már el is múltál 36, de mint tudjuk én későn érek. :) Ez van! Valahogy ez a babátlanság és gondolom a korom az, ami kezdi megtalálni az egyensúlyt. Kevesebbet foglalkozom a babával és többet magammal/magunkkal. Elkezdtem erősen arra figyelni, hogy mi az, ami valóban örömet okoz, mi lehet az az út, amit saját választásom szerint járnom kellene. Még mindig nem vagyok a megfelelő helyen, de törekszem rá, hogy megtaláljam a lehetőséget, hogy azt csinálhassam végre, amit tényleg szeretnék. Jelenlegi munkahelyemen, munkakörömben még nincs sikerélményem (igaz, még csak próbaidős vagyok és nem tudom mi lesz, ha letelik), lehet hogy ez is segít abban, hogy arra felé kezdjek orientálódni, amerre tényleg mennem kellene.
Valamilyen úton-módon az általam kézzel készített tárgyakkal szeretnék hosszútávon foglalkozni, lehetőséget kapni arra, hogy akár a megélhetésben is besegítsen ez a foglalatosság, illetve gyerekkorom óta szorosabb kapcsolatban állok a kutyákkal, mint más "normális" :) ember, így a velük való foglalkozásra is szeretnék időt, energiát fordítani. A saját kutyáinkat sajnos kellőképpen elkényeztettük, így úgy döntöttem, először őket próbálom meg visszaterelni a megfelelő irányba, és ha ez sikerül, akkor jöhetnek a többiek. Ahhoz, hogy megkeressem a közelünkben lévő menhelyeket, hogy megkérdezzem tudok-e segíteni, még meg kell erősítenem a lelkem, mert képes lennék az összes kutyát hazavinni, annyira szeretném, ha mind jó helyen lenne, szerető környezetben.
Sokszor egy olyan érzés kerít hatalmába, hogy biztosan tudom, minden rendben lesz, ha nem görcsölök rá!
Megy minden a maga útján. Nagy levegő, nyugi és minden rendben lesz! Csak lazán és csak könnyedén!
Nos, ez az új irány! :) Take it easy :)

Nem lesz örökbe.

Rákérdeztem a páromra, hogy mi legyen velünk mostanában baba ügyben, gondolkodott-e ezen!?
Azt mondta, hogy próbáljunk meg pénzt összerakni a következő lombikra, mert ha már letelik a próbaidőm a melóhelyen akkor megpróbálhatnánk újra.
Megkérdeztem, hogy szerinte mi legyen az örökbefogadással, azt mondta, hogy az a várakozási idő, a 4 év nagyon sok neki is, így azt inkább hagyjuk. Kicsit megkönnyebbültem mikor ezt mondta, mert eddig csak kerülgettük a témát, hogy jó is lenne, meg nem is, de nem indultunk el sem az egyik, sem a másik irányba, viszont ezt semmiféleképpen nem akartam a saját akaratommal terelgetni. Valahogy úgy éreztem, ehhez most ő kell és én elfogadom bármit is mondjon.
Bizakodom és valahol mélyen hiszem is, hogy lesznek saját gyerekeink, csak győzzük kivárni ;)

Örökbe, de kit és mikor és milyen lesz, és ...

Már jó ideje ismét gondolkodom az örökbefogadáson, párommal már idén is beszéltünk erről. Egyikőnknek sincs ezzel semmi gondja, illetve csak nekem van néhány :) Az egyik a várólista, ami 3, de inkább 4 év várakozást jelent. 36 éves vagyok, 6 éve várunk arra, hogy kisbabánk szülessen. Amiről már korábban is írtam, az az, hogy pillanatok alatt elszaladt 6 év, ami mondhatni várakozással telt és még mindig attól tartok, illetve ott tattok, hogy még 4 év telne el várakozással és én 4 év múlva már 40 éves leszek! Eddig úgy gondoltam, hogy 36-38 éves koromig várnék a babával, aztán "letészem a lantot". Állandóan az zakatol a fejemben, hogy 40 évesen lennék anyuka, attól valahogy félek. Még mindig csak egy megoldást látok erre a problémámra az pedig az, hogy nagyobb, talán 2-3 éves gyermeket fogadnánk örökbe. Nagyon fáj belegondolni, hogy esetlegesen így a mi életünkből kimaradna a kisbaba korszak, mikor is látjuk, hogyan kezdődik a kis élete, hogyan fordul meg először, hogyan kezd járni és beszélni. Hatalmas nagy kavar van a fejemben, ez tisztán látszik, hiszen nem olyan régen azt írtam, hogy egy nagyobb gyermek hiányát érzem, most meg azt, hogy mi lesz, ha az újszülött és kisbaba részről lemaradunk! Egy félsz van bennem, hogy nem mi neveltük első perctől, vajon milyen a személyisége és van egy hatalmas nagy "butaság" is, hogy én pl. szeretem, mikor anyu azt mondja, hogy olyan vagyok mint apu. Úgy jár az agyam, úgy gondolkodom, tehát az egyéniségem egy részét tőle örököltem és ha örökbe fogadunk egy gyermeket, akkor ez majd nem lesz és az sem, hogy kire hasonlít a gyerek :) :(
Az érzés és a gondolat nem idegen, hogy örökbe fogadjunk, csak valahogy az első lépést nehéz megtenni.

Lendületben

Túl vagyok a szülinapomon, nem is volt akkora depi, mint korábban gondoltam.
Kaptam a kedvenc virágomból, csokimból, pezsgőmből és gyümölcsömből is, rendeltünk pizzát és úgy ettük meg a földön ülve, a dohányzóasztalnál, mint régen :) Szerelmes vagyok a férjembe :):):):)
Már 3. napja dolgozom, nagy lendülettel és tele bizakodással. Drukkolok magamnak, hogy sikeres és hosszútávú kapcsolat legyen!
Gyerek téma egyelőre kilőve, mert se pénz, se lehetőség nincs a régi és új munkahely miatt, szóval babaprojekt pihenő van, de ettől még házastársi "kötelezettségeinket" természetesen ellátjuk ;)
Nagyon várom már a tavaszt, konkrétan elegem van a hidegből!!! Virágokat szeretnék látni és sok zöldet!
Remélem a természet is lendületben jön velem együtt :)