A másik

Az utóbbi időben sokat gondolkodom a terhességemen. Mit miért csinálok, vagy nem csinálok, mit miért érzek, vagy épp nem érzek. Előfordult már például több reggel, hogy úgy ébredtem, hogy elfelejtettem, hogy terhes vagyok. Ez egyébként nap közben is előfordul. Van, hogy nem figyelek és behúzom magam az asztalhoz, illetve csak húznám, mert ott a hasam és mégsem megy. Úgy gondoltam, hogy majd sokat fogok tornázni, de jógán is csak 2x voltam, aztán beszereztem kismama tornát is, hogy majd otthon csinálom, de még elő sem vettem. Úgy képzeltem, hogy teljesen átszellemült kismama leszek, csupa pillangós rózsaszínes lesz minden és a föld fölött járás lesz 10 centivel, ezzel szemben ez nincs meg, csak nagyon ritkán. Azt hittem, ha a baba megmozdul, akkor ez fellángol, de nem lángolt fel. Nem értem mi lehet a gond, talán valami fajta félelem van bennem? Nem hiszem el? Pedig itt van a pocakban és mozog! Ez már nem múlik el! Azt már sikerült megfogalmaznom, hogy miért is viselkedek úgy néha, mintha nem érdekelne a terhesség. Nagyon sokat vártunk, nagyon nehezen jött össze, nagyon sok mindenen mentünk keresztül és bár csodababánk lesz, valahogy mégis nagyon szeretném teljesen természetesnek és normálisnak felfogni ezt, így átestem a túloldalra. Annyira természetes és annyira normális ez az egész, hogy nem is kell vele túl sokat foglalkozni.
Mikor is ez végre összeállt a fejemben és már épp haragudni is kezdtem magamra, hogy lehetek ilyen rossz ember, történt valami. Ez a valami tegnap éjszaka történt. Ébren agyaltam, hogy mi baj lehet velem, mikor is egyszer csak eszembe jutott a másik kis pöttyünk, amit beültettek. Felidéztem a csalódottságomat, mert elfelejtettünk képet kérni a pöttyeinkről, mikor a beültetés előtt megmutatták őket egy monitoron. B. mondta, hogy nem baj, mert úgysem tudnánk megmondani melyikük is születhetett meg. Volt 1 erősebb és 1 gyengébb pötyike. A doktorbácsi korábban valami olyasmiket mondott, hogy ezek az embriók segítik egymást a táptalajban. Hol az erősebb adja át az energiáját a gyengébbnek, hol a gyengébb adja oda mindenét az esélyes erősebbnek, hogy az élhessen, megszülethessen. Úgy éreztem, hogy ez nem csak a táptalajban van így, hanem a beültetés után is! Vajon mi történhetett nálam odabent? Ki segített kinek? Hová lett a másik? Mi történt vele? Elöntött egy fura érzés, és szinte láttam magam előtt, ahogy az egyik pöttyünk feláldozva magát, átadva minden energiáját segíti a másikat. Valahogy úgy képzeltem, hogy még hozzá is ért, szinte megsimogatva őt, jó utat kívánva neki az élethez.
Ez az egész azért fura, mert egyszer jártam családállításon és ott kiderült, hogy volt ikertestvérem anyu pocakjában, csak hát mikor én születtem, uh nem igazán volt, így nem tudtak róla. Akkor az nagyon megérintett engem, de hirtelen sok minden értelmet nyert. Miért is van sok dologból mindig 2 körülöttem, miért veszek 2 dolgot 1 helyett, mintha valakinek még lennie kellene mellettem, akinek mindenből jár annyi, mint nekem. Vajon az én kisfiam is ilyen lesz? Marad-e emléke a másik pöttyről, aki segítette őt?
Gondolom, hogy az elfogyasztott, nem diétás kókusz bombák hatására, kisfiam egész este, éjszaka nagyon aktív volt, ficergett, mutatta magát kívülről is. Szóval mindezek után kicsit másként kezdtem érezni magam, hasamon a kezemmel. Hálát éreztem, kis szomorúsággal fűszerezve, de sikerült elfogadni, megérteni, hogy ennek így kellett lennie. Nincs már bennem hiányérzet, hogy még éreznem kellene valamit, még hiányzik a képből valami, mert nem hiányzik semmi, nem kell mindig több annál, mint ami van. Mi ezt a csodálatos kisfiút kaptuk és nem természetes, inkább csodálatos minden ami történik velünk.
Szeretettel gondolok a másik pöttyünkre. Ő maga volt a szeretet, az odaadás. Most már minden rendben lesz!

A "sötét oldal"

Talán nem lenne korrekt, ha nem mesélnék a terhességem "árnyoldaláról". Körülöttem mindenki azt meséli, hogy a terhessége volt a legboldogabb időszak az életében, hogy mindig minden totál felhőtlen volt és boldogságos. Aztán mindenki azt mondogatja, hogy a 2.trimeszterben tele leszek energiával. Én viszont alig várom, hogy délután hazaérjek és elnyúljak a kanapén. Aludnék, pihennék, semmihez nincs kedvem.
Ráadásul babóca ma nem volt valami aktív, gondoltam majd fürdés után, este aktivizálja magát, de nem pörgött fel. Kedvetlen vagyok és nem tudom az okát.
Hiába kenem mandulaolajas cuccal a hasam, a gyomromnál már pereg a bőr. Először a frászt kaptam, hogy reped a bőröm, de aztán láttam, hogy simán átmentem kígyóba és csak bőrt cserélek. Hazafelé vettem gyorsan egy jó zsíros krémet, hátha az segít! Az én hasam estére inkább terhes gyomor. Feszül felül. Vacsi után  olyan, mintha a kaja nem akarna menni sehová.
Persze nem szeretném lecserélni ezt az állapotot semmire, csak most úgy érzem, hogy ez nem folyamatos rózsaszínkedés, pedig mindenki ezt várja el tőlem.
Ha kérdezik, azt mondom minden rendben, hiszen minden rendben is van, csak nekem nem sikerül úgy átszellemülni ahogy én azt annó terveztem.
Célravezető lenne, ha senkinek nem akarnék megfelelni, még magamnak sem :)

Sztárok nálunk

Tegnap este elnyúltam egy kád vízben (nem forróban), mert igényeltem azt a nyugit, amit a víz és a habfürdő tud nekem adni. Csak úgy, a kényelem miatt és mert mostanában van ilyen szokásom :), a hasamra tettem a kezem. Kaptam egy akkora rúgást, hogy megmozdult tőle a kezem. Hirtelen el is kaptam onnan, majd jött még 2, ami kívülről is látszott. Először nagyon félelmetesnek tűnt, olyan igazi ALIEN-es feeling. Mozog az ember hasa és biza azt belülről mozgatják. A 3. rúgásnál már mosolyogtam, de a fura érzés azért ott bujkált. Sajnáltam, hogy B lemaradt róla.
Vacsi után, tv nézés közben ismét fekvőre fogtam a figurát, B nyújtotta a kezét a pocakomra, de nem érzett semmit. Én is próbáltam figyelni, hátha megint érzem őt olyan erősen, de nem sok minden történt. Szerettem volna B-nek is megmutatni, hogy miről beszéltem korábban. Eltelt kis idő és egy kicsit úgy feszült alul a hasam, mintha már megint nem férne a kölyök a bőrébe, akarom mondani a hasamba, így kértem a férjem, adja a kezét, hátha. Jött is a hűha érzés neki is :) Majd B sajnálkozva mondta, hogy szegénynek milyen fura lehet, hogy olyan sötét van odabent. Mondtam neki, hogy ne aggódjon, ő most ehhez van hozzászokva, nem tudja még milyen a világos és neki jó ott bent a sötétben! B átgondolta a sötéttel kapcsolatos infókat, majd valószínűsítette, hogy akkor a kölyök lesz a következő BATMAN :)
Ekkor érkezett egy nagyobb buli odabentről és B máris újabb teóriával állt elő, miszerint a kölyök jól nyomja a ritmust odabent, szóval már RAPPER is a szentem :)
Ez utóbbit természetesen az apjától örökölte!
Reggel összefutottam a szomszédasszonnyal, kérdezte jól vagyok-e, mondtam jól és meséltem, hogy tegnap micsoda "ramazuri" volt odabent. Ő csak csodálkozott, hogy ilyen korán? Gondolom ezt pocakja és babája válogatja, nem? Neki 2 lánya van, lehet, hogy nem függő is?
Nagyon remélem, hogy ez teljesen normális így a 21. héthez közelítve!

Évforduló, hétforduló, pocakfotó stb

Kedden volt az első csókunk 9. évfordulója, pénteken a 4. házassági évfordulónk, és péntekre esett (dokinéni szerint) a félidős pocak "ünneplése" is (20. hét).
Valóban napról napra nagyobbnak tűnik.

Bár a csütörtöki uh-n azt írta a dokibácsi a papírra, hogy 20+2 (ha jól emlékszem), mégis tartom magam a pénteki fordulókhoz.

Csütörtök reggel a védőnőnél is jártam. Eddig nem volt vele gondom, de most gyanús volt, hogy bokán rúgom :) Kérdezte, hogy hoztam-e friss leletet, mondtam, hogy sajnos otthon hagytam, de fejben van minden. Erre kissé felemelte a hangját és felháborodottan magyarázta, hogy ne csináljak ilyet, meg a kismamák hogy gondolják, hogy lelet nélkül jönnek stb stb stb, csak úgy pörgött. Megvártam, míg megnyugszik, majd közöltem vele, hogy urológia leletről beszélünk, mert az AFP-t a nőgyógyász beírta a kiskönyvbe! Akkor visszavett, hogy jaaaa, nem babás lelet? Mondom nem :) Ott javított, hogy magától mondta, hogy szívhangot próbál majd nézni, hallgatni. Jött is a ketyeréjével és mondta, hogy ne aggódjak, ha nem sikerül, mert nem biztos, hogy fogunk hallani valamit. Odatette a pocakomhoz, kicsifiam pedig azonnal engedte, hogy meghallgassuk, ahogy ver a kicsi szíve :) EZ EGY RENDES GYEREK :) Aztán mondta a védőnő, hogy a suhogás, ami hallok, az a köldökzsinór suhogás. Remek, de a gyerek szíve jobban érdekelt :) Vizeletet vittem, megvizsgálta, negatív. Megnézte az AFP eredményt, amit a dokinéni beírt, de csak az egyik mértékegységben írta be, így a védőnő szólt, hogy neki a másik is kell! Szóval legközelebb ne hagyjam otthon a papírjaim, de rajtam nem fogott ki, mert fejből tudtam a másikat, úgyhogy papír nélkül hitt nekem és beírta. Megint elmondta, hogy hagyjam, hogy otthon kényeztessenek és hogy a kisfiúk nagyon anyásak lesznek az elején, sokkal több testi kontaktusra van szükségük és több szeretgetésre, mint a lányoknak. Nekem nincs lányom, nekem ez az első babám, úgy fogom szeretni és ölelgetni, ahogy csak kitelik tőlem :):):) Azt is mondta, hogy a fiúk általában kivárják a kiírt dátumot, vagy tovább is maradnak anya pocakjában. Úgy legyen, ahogy neki a legjobb. Meg persze apának, mert február 2-3 Super Bowl, szóval azt még megnézné azt mondta, utána jöhet :)

A tegnapi genetikai uh

A tegnapi gyors jelentkezés után, most kicsit bővebben!
Nagyon izgultam, hogy idejében odaérünk-e, mert később indultunk, mint szerettük volna. Mentem mint a meszes :) 18 óra előtt 5 perccel megérkeztünk, 18 óra után 5 perccel már bent is voltunk a dokibácsinál. Elvittem minden papírom, de csak a kiskönyv kellett, így B fogta a pakkom, én az ágyon, ő mellettem a széken. Jött a zselés uh fej. Ilyenkor mindig izgatottan keresem a képen a szívét, de dokibácsi először az arcára fókuszált, azonnal jött a 4D felvétel és már látszott is, hogy a szája és az orra az apjáé. Megkönnyebbültem, mert az én orrom krumpli, férjemé pedig olyan kis helyes :) Aztán jöttek a szervek, láthattam a szívét, innentől megnyugodtam. Megnézte az orvos mindenét nagyon tüzetesen, mindenét rendben is találta, de nem látott mindig mindent jól, ezért az uh fejjel rázogatni kezdte a hasam (bökdöste konkrétan). Nem mondanám, hogy finom volt, közben a zselé felszáradt, melegnek éreztem az uh-t is, szinte húzta a bőröm, de nem akartam szólni, mert csak a nagy képernyőt tudtam nézni és B kezét fogni és csodálni a gyermekünket. A szívét 5 percig vizsgálgatta, már épp gondoltam megkérdezem, hogy lát-e valamit, de csak rázta a hasam, mondta, hogy köhögjek, mert nem jól fekszik a gyerek. Ekkor gondoltam, hogy egy doktornő talán nem így csinálta volna, de előtérbe helyeztem gyorsan, hogy ő most nekem elsősorban orvos, szakember, C-s jogsival ehhez a vizsgálathoz, szóval csinálja ameddig úgy nem látja, hogy minden ok ott is.
Mikor elégedett lett a látottakkal mondta, hogy rendben vagyunk. Közben többször visszatért az arcára, 4db 4D-s képet csinált róla. A papíromra azt írták tegnap, hogy 20+2, súlya 340g :)
Másnapra tiszta izomlázam lett a sok rázástól, de nem bánom :)
Íme ő:

Tökéletes gyerek

Most nem tudok képet tenni, majd csak holnap. A gyerek tiszta apja :) ! Mindenét megnézték, mindent renben találtak. Kellett sokat rázni a pocakom és köhögni is, mert nem mindig feküdt a dokibácsinak megfelelően. 25 perc volt a vizsgálat. A vége felé már nagyon meleg volt és kevés volt a zselé, úgyhogy úgy éreztem nyúzza a bőröm. A szívét kb 5 percig nézegette innen-onnan, nagyon érdekelte, de mindvégig rendben találta.

Időzítés

Jól sikerült időzíteni, mikor ma este elkezdtem érezni a babát. Odahúztam B kezét a pocakomra és abban a pillanatban jött a baba ajándéka apának. Kimentem a mosdóba, mikor visszajöttem B már nyújtotta is a kezét, hogy még. Nem fűztem túl sok reményt hozzá, hogy lesz még rugdosás, de apának minden jár :) volt még rugi itt-ott. Minden megérzett mozgást hatalmas csodálkozással konstatált, aztán kaptam egy puszit a hasamra és közölte, hogy jópofa a gyerek :)

Orvos, vizsgálat, családi adókedvezmény

Ma reggel a háziorvosnál kezdtem. Mondom neki, hogy szeretnék belgyógyászati vizsgálatot kérni (ő belgyógyász), mert a védőnő szólt, hogy az kell. Rám néz, azt mondja, majd legközelebb, 1 hónap múlva, ha megyek a táppénzes papírért, mert most van bent egy néni és EKG-t csinálnak neki. Láthatta rajtam, hogy ez nem igazán tetszik. Mondtam neki, hogy én rendes lány vagyok, ha a védőnő kéri, én meg szeretném csináltatni, ráadásul holnap megyek is a védőnőhöz. Azt mondta, hogy nem rendes vagyok, hanem őt szekálom, persze nevetett hozzá. Megkérdezte van-e panaszom, mondom nincs, megmérte a vérnyomásom, nem mondta mennyi, kérdezi nálam van-e a kiskönyvem, mondom igen, elkéri, beírja, hogy megvolt a vizsgálat, pecsét oszt csókolom. Háááát azért megvizsgálhatott volna, vagy mondta volna, hogy mikor végez a néni, akár meg is vártam volna. Kérdeztem tőle, hogy a családi adókedvezmény igénybevételéhez ad-e papírt? Azt mondta, hogy majd a nőgyógyász. Mondom neki, hogy azt olvastam, hogy ő kiadja, a védőnő pecsétel. Hááát ő nem is tudja! Akkor ki? Sebaj, írt egy papírt. Ezt úgysem kell csatolni, csak el kell tenni, holnap reggel megyek a védőnőhöz, majd őt is megkérdezem, vagy marad a nőgyógyász valamikor. Kérdés ráadásul, hogy mit írjak a nyilatkozatos papírra!? Azt kérdezik, hogy melyik hónaptól kérem. Elviekben július végén töltöttem a 12. hetet, mert ugye a terhesség 91. napjától jár. Ha az utolsó mensi időpontját veszem alapul és onnan számolok, akkor a 91. nap július 31. Akkor júliusra már jár? Visszamenőleg fizetnek? Felhívtam a cég könyvelőjét, ő azt mondta, hogy a július már számít, de visszamenőleg már se a júliust se az augusztust nem fogják bérszámfejtés szempontjából megváltoztatni, így majd csak az adóbevalláskor lehet érvényesíteni ezt a két hónapot! Az meg majd kiderül, hogy hogyan!

Egyébként olyan feszülős a hasam. Nem is a hasam, inkább a gyomrom, ami lassan egy nagy lufi a hasammal egyetemben. Tudom terhes vagyok és nő a pocak, csak ez olyan fura, mintha folyamatosan feszülne.
Tegnap azt hittem, hogy a tejeskávétól dobog úgy a szívem a torkomban, de ma nem ittam kávét és mégis jelentkezett, persze már csak azután, hogy eljöttem a háziorvostól.

Holnap este 18:00-kor genetikai uh.
Nagyon várom! Nagyon nagyon nagyon várom :)

Formálódok?

Tegnap este baráti összejövetelre voltunk hivatalosak. Jó volt a hangulat, szólt a zene és táncolni kezdtünk. Döbbenten vettem észre, hogy biza nem megy úgy, mint "régen" :) Régen a barátommal úgy táncoltunk, hogy dobált, emelt, döntött stb. (Kb 2,5x annyi kiló mint én), de most előre szólt, hogy csak finoman ropjuk :) Egy idő után azért kezdtem érezni, hogy húzódik kétoldalt a derekam, hasam. Gondoltam, majd a baba is aktívkodik, de nem éreztem semmit. Annyira elszoktam a mozgástól és annyira ellustultam, hogy éreztem, lassan le kell ülni, aztán jobb lenne hazamenni. Reggelre arra ébredtem, hogy nagyot nőtt a pocakom, illetve valahogy átformálódott :) Feljebb van, vagy nem is tudom hogy írjam le.
Ma finoman de aktívan töltöttem a délelőttöt, míg B suliban volt, én kisikáltam a fürdőt, wc-t, elpakoltam a nappaliban, kiástam a konyhát az edenyek alól (sütöttem sütit a vendégségbe), aztán lepihentem. B hazaért, kérdezte mizujs, mutatom neki, hogy arra ébredtem, hogy "nagyon" terhes lettem :) Ő is látta a különbséget! Szóval napról napra feltünően terhesedek :) Kora délután nekifogtam ebédet csinálni (tökipompost sütöttem), majd ebéd után pihi. Gondoltam korai még, de mégis a hasamra tettem a kezem, mert éreztem, hogy mocorgás van és egyszer csak éreztem valamit a kezemmel is :)

Urológus mókus

Ma ismét jártam kontrolon az urológián. Vizeletem negatív, kicsit opálos és a ph 8, ami annyira nem tetszett a dokinak, mert a lúgos vizeletben könnyebben szaporodnak a bacik. Konkrétan megkérdezte, hogy eszem-e elég húst!? Mondtam neki, hogy szerintem igen, majd mondta, hogy biztos, hogy nem iszom elég vizet. Azt sajnos tényleg nem. Csinált uh-t, mondta, hogy van egy kis tágulat, de csak kicsi, 2 hónap múlva kell csak menni, ennek örülök!

A pocakom néha kicsit fura, mert úgy érzem néha nagyon feszül és néha olyan keménynek is érzem. Kicsit sok a néha ;)
Az apró dübögéseket érzem, ilyenkor azért megnyugszom.

Felesleges frász

Egész hét végén feszült voltam, ideges. Később esett le, hogy a tegnapi uh miatt lehettem ilyen zakkant, mert vártam. Tudom, hogy minden ok és érzem, hogy ott van, no de azért mégis az ember izgul és kíváncsi :)
B. külföldről ezerrel jött haza, mert ott akar lenni minden olyan helyzetben, ahol láthatja a babát. Szerencsésen hazaért, így 1 kocsival tudtunk menni. Most is volt csúszás, de nem sok. Megbeszéltük az AFP eredményét a dokinénivel, mondta ő is, hogy minden ok. Doktornő elővette a kis kerek tekergetni valóját és mondta, hogy maradjuk a február 5-ben, mint a szülés dátuma. Maradjunk!
A vasam van az alsó határértéken, így írt fel valamit, amit ma ki kell váltanom. Javasolja, hogy szedjek C vitamint (jön az ősz, tél) meg Calciumot, de előbb egyeztessek az urológussal, mert ezektől a vesekövem beindulhat. Erre csütörtökön délelőtt lesz lehetőségem.
Dokinéni mondta, hogy vetkőzzek, megnézi a méhszájat, mindent rendben talált, majd visszavehettem a bugyim, jöhetett B és néztük a babát. Mivel kezdte a doktornő? "Ott lógatja a kukiját!" :D Ha nem mondja, hogy az az, én biza nem tudtam volna :) Feküdt a hátán, fogta a lábacskáit és a fejéhez húzta. Látszott, hogy teljesen jól érzi magát, majd hasra fordult, aztán az oldalára, így megnézhettük a szép gerincvonalát. B és a dokinő folytattak egy röpke eszmecserét arról, hogy mekkora is lehet a baba, mennyire ráérünk még találgatni és hogy kb mekkora stb stb stb. A combcsont, fej és egyéb mérickélés után mondta, hogy a korának megfelelő, a gép 18+2 írt. Szerettem volna szívhangot hallani, de nincs a doktornőnek hangkimenete :(
Sebaj, teljes nyugalomban jöttünk el, találkozunk a 23. héten, addig is jövő héten genetikai UH, kérte, hogy annak az eredményével és az urológiaival hívjam majd.
Komolyan mondom, hazafelé jobban ficánkolt, mint azt korábban éreztem volna.
Néha még ahogy belenézek a tükörbe és látom, hogy már van hasam, teljesen elképedek, hogy jéééé én terhes vagyok. Még mindig fura tud lenni. A fodrászom mondta, hogy szerinte növeszthetném még, mert egyelőre úgy nézek ki, mint aki felszedett a hasára pár kilót :) No ennyit a terhes hasamról, pedig szerintem már igen is látszik, sőt :P

És mégis mozog a...

Azt mondják a nagyok, hogy amiket érzek, az nem az emésztésem, hanem a baba :) Egyáltalán nem buborékos, meg pillangó vagy madárszárnyas érzés, hanem olykor tompa myomás szerű, vagy mintha remegne egy izom, illetve erőteljesebb bélmozgásszerű valami ami azért nem minden esetben indokolt. Szóval lehet, hogy már jó pár napja érzem őt, de valahogy csak most realizálódott bennem.

Nem merem...

Olvasok sok sikertelen próbálkozásról, sok kudarcról, feladásról, gondról. Átérzem mindenki fájdalmát, mert nem volt az olyan régen, hogy én is abban a cipőben jártam. Sosem fogom elfelejteni honnan indultam, miken mentem keresztül, de a saját 8 évnyi sikertelen próbálkozásai után most mégis itt vagyok terhesen és erre számomra csak egy magyarázat van, az pedig Győr. De hogy mondhatnám felelősséggel bárkinek is, hogy kövesse a példámat és menjen Győrbe? Tudok olyanról, akinek nem jött be Győr, legalább is azt tudom, hogy elsőre nem sikerült, de azt nem tudom, hogy próbálták-e többször. A váróban ültem, mikor egy hölgynek nem sikerült az inszem, természetesen egyikőjük problémáját, élethelyzetet sem ismerem konkrétan, de szeretném hinni, hogy a mi csodánk másokkal is megtörténhet, sőt, nagyobb csodákat is el tudok képzelni :)
Nem fogom mondani senkinek, hogy menj oda és tedd ezt vagy azt, mert nem merem, de annyira szeretnék segíteni, mert hát megiscsak itt vagyok én és Kata, akit követtem Győrbe és a baba a pocakomban. Nekünk és egy nagyon kedves ismerősömnek, valamint az ő szomszédjának is elsőre sikerült a lombik Győrben. Az ismerősöm azt mondta, hogy Győrből mindenki babával jön el.
Egy kicsit át kell írni a mindenki által ismert mondatot, hogy legyen értelme a mai bejegyzésemnek: "nem mondhatom meg senkinek, elmondom hát mindenkinek"
Valahogy így :)