A tegnapi genetikai uh

A tegnapi gyors jelentkezés után, most kicsit bővebben!
Nagyon izgultam, hogy idejében odaérünk-e, mert később indultunk, mint szerettük volna. Mentem mint a meszes :) 18 óra előtt 5 perccel megérkeztünk, 18 óra után 5 perccel már bent is voltunk a dokibácsinál. Elvittem minden papírom, de csak a kiskönyv kellett, így B fogta a pakkom, én az ágyon, ő mellettem a széken. Jött a zselés uh fej. Ilyenkor mindig izgatottan keresem a képen a szívét, de dokibácsi először az arcára fókuszált, azonnal jött a 4D felvétel és már látszott is, hogy a szája és az orra az apjáé. Megkönnyebbültem, mert az én orrom krumpli, férjemé pedig olyan kis helyes :) Aztán jöttek a szervek, láthattam a szívét, innentől megnyugodtam. Megnézte az orvos mindenét nagyon tüzetesen, mindenét rendben is találta, de nem látott mindig mindent jól, ezért az uh fejjel rázogatni kezdte a hasam (bökdöste konkrétan). Nem mondanám, hogy finom volt, közben a zselé felszáradt, melegnek éreztem az uh-t is, szinte húzta a bőröm, de nem akartam szólni, mert csak a nagy képernyőt tudtam nézni és B kezét fogni és csodálni a gyermekünket. A szívét 5 percig vizsgálgatta, már épp gondoltam megkérdezem, hogy lát-e valamit, de csak rázta a hasam, mondta, hogy köhögjek, mert nem jól fekszik a gyerek. Ekkor gondoltam, hogy egy doktornő talán nem így csinálta volna, de előtérbe helyeztem gyorsan, hogy ő most nekem elsősorban orvos, szakember, C-s jogsival ehhez a vizsgálathoz, szóval csinálja ameddig úgy nem látja, hogy minden ok ott is.
Mikor elégedett lett a látottakkal mondta, hogy rendben vagyunk. Közben többször visszatért az arcára, 4db 4D-s képet csinált róla. A papíromra azt írták tegnap, hogy 20+2, súlya 340g :)
Másnapra tiszta izomlázam lett a sok rázástól, de nem bánom :)
Íme ő: