Novemberben volt a 2. lombikunk. Nem sikerült. Nehezen álltam talpra. Valahogy elment a december, aztán zűrös volt a január a melóhely megszűnés és váltás miatt. Jött a február, új munkahely. Hiába próbáltam elengedni a baba ügyet, merthogy most épp nem időszerű ezzel foglalkozni és annyi minden egyéb gondunk van, nem igazán sikerült.
Tagadhatatlan, hogy a zűrös hónapokban sem adtam fel a spontán baba reményét. Ahogy kicsit is jobbnak éreztem a helyzetem, már februárban (május1-ig próbaidőn vagyok), máris azon agyaltam, hogy szeretnék máris spontán terhes lenni, a naptárt is figyeltem a félidő miatt, és azon morfondíroztam, hogy mikor is lehetne újra beiktatni egy lombik programot. Szóval hiába volt minden olyan erőfeszítés, hogy nem foglalkozom a gyerek témával és szép lassan megbarátkozom a gondolattal, hogy mi ketten maradunk, egyszerűen zsigerből, szívből és lélekből jönnek a babával kapcsolatos gondolataim, vágyaim, érzéseim. Babát szeretnék, hiába vagyok 36, hiába gondolom néha, hogy nagyon elszaladt az idő. Őszintén szólva nem is tudom, hogy gondoltam, hogy tuti összejön a spontán baba, hiszen nem ezzel a témával foglalkozom, mikor egyébként állandóan ezzel a témával foglalkozom!!! Valahol mindig ott motoszkál és nem tudom lerázni!
Megtört a jég munka ügyben! Megsütöttem az első, általam kikapart gesztenyét :) Szerződés köttetett :)
Csak egy kis apró az, mármint anyagilag ami ebből nekem csöppen, de nem vagyok elégedetlen!
Tagadhatatlan, hogy egyébként kicsit mégis elégedetlen vagyok, de az tuti, hogy jobb a kedvem, van egy kis lendületem, remélem kitartok és beindul a business. Ma ünnepelni kellene :)
Haladnak a dolgok a kertben is, bár a tegnapi ténykedés nem épp így volt beiktatva, ahogy sikerült. Elfagyott a kerti csap, de nem értettük miért, hiszen úgy zártuk el, mint korábban is. B. nekiállt ásni, gondolván, hogy pillanatok alatt kiderül hol a bibi, de szegény csak ásott és ásott, és már talán 1 méternél is tartott és még nem találta a csatlakozást, a föld egyre kezelhetetlenebb lett, mert valószínűleg alul szivárgott a víz és a föld is vizes volt, tapadt, így este 7 körül elege lett, foly.köv.ma! Szó se róla, nagyon hülyén van összerakva az a csap!
Tagadhatatlanul büszke voltam rá, hogy nekiállt és küzdött. Én nem sokat tudtam segíteni, de ott voltam vele. Kérdezgettem hozzak-e inni, nem fázik-e, miközben patakokban folyt róla a víz. Gondolom ezekkel a kérdésekkel az agyára mentem, de lelkesen nemleges válaszokat adott, majd kérte, hogy ha találok a garázsban pálinkát, azt dobjam be a hűtőbe. Becherovkát találtam. Mikor bementünk gyorsan lenyomott belőle pár kupicával, mondván védőital, hogy nehogy megfázzon. Jól a fejébe is szállt, remélem jól aludt :):):)
Tagadhatatlan, hogy a korábban írt listámat, így 1 hónap elteltével átfutottam és teljesen tisztán látom, hogy mik azok, amikből nem lesz semmi. Tervezés, nagy lendület, nulla aktivitás. Kicsit szégyellem magam, mert úgy érzem elbuktam, már megint a könnyebbik végén fogtam meg a dolgokat.
A Colonix kúra sokba kerül, kilőve. Inkább vettem egy étvágycsökkentő bogyót. Úgy ideologizáltam meg az ügyet, hogy ha nem fogyok le, akkor többe kerül a ruhatár csere, így inkább a bogyó. Nagyon gáz vagyok, tudom!!! Az egészséges életmód váltás még hagy némi kívánnivalót maga után, bár próbálok kevesebbet nassolni. A rendszeres mozgás is várat magára. Jelenleg úgy vagyok vele, hogy a kertben délutánonként remekül elvagyok, miközben kicsit csinálunk ezt-azt, és a kutyák pedig köztünk rohangálnak.
Tagadhatatlan, hogy a kutyák szemében nem én vagyok a falkavezér, bár egy jutalomfalatka csodákra képes, mert így legalább figyelnek rám és ha kis időre is, de leülnek. B. csak csúnyán néz, ők megtorpannak a hátsó kertkapuban és addig várnak ott, míg nem szól nekik. Ha én vagyok ott, akkor már előttem átvágtatnak :)
Anyagi hiányosságaim miatt a hobbizománc kipróbálása, és a hétvége valahol máshol, relaxálással és romantikával egybekötve még várat magára, de ezt legalább nem adtam fel teljesen!
Nagytakarítás csúsztatva, sohanapján kiskeddre, vagy legalább is még valamikor húsvét előttre.
Fodrásznál jártam, kozmetikusnál is voltam, de csak szempillafestésen, mert ez fért bele a keretbe.
Fura, hogy hét végén mehetnénk szórakozni, és bár szerepelt a listában, most mégsincs kedvem menni.
Végül tagadhatatlan, hogy most az egyetlen biztos pont B. aki véghezviszi amit eltervezett. :)
2011. március 30., szerda
2011. március 29., kedd
Bocsi, nem direkt van letiltva a kommentelés!!!!
Szilva szólt, hogy nem lehet a blogom kommentelni, de én nem tiltottam le semmit és nem is tudom mi lehet a gond, így utánanézek, remélem meg tudom javítani!
Sűrű elnézést kérek :)
Sűrű elnézést kérek :)
Egy kis megerősítés
Tegnap szerettem volna egy kis sikerélményt biztosítani B-nek, erősíteni őt, hátha a szorongása a rá/ránk váró feladatok alatti nyomás miatt enyhül. Nem vagyok valami nagy stratéga :) így nem tudtam még hogy sikerül, de egész jó eredménnyel zártuk a délutánt. Hazaértem, már otthon volt, PS bekapcsolva (elmondása szerint épp akkor ért haza és csak bekapcsolta a TV-t :) ). Mondtam neki, hogy látom játszani szeretne, nem is zavarnám, de nincs-e kedve kint csinálni valamit a kertben, mondván szép idő van, szellőztessük a buksinkat, kutyázzunk. Elsőre nem volt sok kedve, majd lendületet vett és közölte, hogy max. ahhoz van kedve, hogy leszereljük az ereszcsatorna egyik lefolyó csövét és felszereljük bele a láncot, ami majd levezeti a vizet. Erre azért volt szükség, merthogy a lefolyó csövön eddig meg tudott támaszkodik az egyik kutyánk és sikeresen átmászott a kerítésen a hátsó kertbe. Felszereltük és tök jó lett :)! Úgy láttam rajta, hogy neki is tetszett! Hogy hogyan fog működni ez a láncos megoldás, az a jövő zenéje, lehet megtanul a kutty láncot mászni :) ! Már nem sokáig próbálkozhat az ugrándozással, mert idén a hátsó kertbe vezető kerítés is meg lesz csinálva :)
Este már nem ültem le gyöngyöt fűzni, mert bár ott vagyok én is a nappaliban karnyújtásra, mégsem vele és mellette, így csak leheveredtünk a tv elé és bámultunk ki a fejünkből, majd kérte, hogy lefekvés előtt még masszírozzam meg a derekát. Nagyon fáradt volt láttam rajta korábban is, már a tv-nél kicsit elbóbiskolt, talán nem aludt olyan jól éjszaka, így hagytam is pihenni!
Furcsa, hogy bennem még mindig él a spontán baba lehetősége, nem tudom őt ez mennyire foglalkoztatja. Nekem azért eszembe jut, hogy félidő lehet ciklusilag és hát ha babát szeretnénk, néha időzített együttlétre lenne szükség, de most nem erőltettem semmit. Az is eszembe jutott, hogy szegény talán még jobban bepánikolna most, ha összejönne a baba, pedig hát 6 éve várunk rá, merthogy miből és hogyan fogunk meglenni, de ez csak most jutott eszembe és el is hessegetem a gondolatot. Mások is mindig megoldják valahogy, gondolnám én, de hogy ő most ezt hogy gondolja nem tudom.
Este már nem ültem le gyöngyöt fűzni, mert bár ott vagyok én is a nappaliban karnyújtásra, mégsem vele és mellette, így csak leheveredtünk a tv elé és bámultunk ki a fejünkből, majd kérte, hogy lefekvés előtt még masszírozzam meg a derekát. Nagyon fáradt volt láttam rajta korábban is, már a tv-nél kicsit elbóbiskolt, talán nem aludt olyan jól éjszaka, így hagytam is pihenni!
Furcsa, hogy bennem még mindig él a spontán baba lehetősége, nem tudom őt ez mennyire foglalkoztatja. Nekem azért eszembe jut, hogy félidő lehet ciklusilag és hát ha babát szeretnénk, néha időzített együttlétre lenne szükség, de most nem erőltettem semmit. Az is eszembe jutott, hogy szegény talán még jobban bepánikolna most, ha összejönne a baba, pedig hát 6 éve várunk rá, merthogy miből és hogyan fogunk meglenni, de ez csak most jutott eszembe és el is hessegetem a gondolatot. Mások is mindig megoldják valahogy, gondolnám én, de hogy ő most ezt hogy gondolja nem tudom.
2011. március 28., hétfő
Mert mindig van valami...
Tavasz van :)
Madárcsicsergéssel indultam ma reggel munkába. Ez megmelengette a szívemet, bár egy kicsit még hűvös volt, de én már nem vettem fel kabátot. Tartalmasnak tűnt a hétvége, nem erőltettük túl magunkat, mégis nehezen ébredtem. Reggel becsusszantam a kádba, mert kívántam a fürdőt, de majdnem vissza aludtam a vízben. Megmostam a hajam, innen már gyorsabban ment minden. Tervben volt, hogy lemosom az átlátszó körömlakkomat is és újat varázsolok, de ez már nem fért bele az időbe, így bár kissé kopottasan, de elindultam. Most, hogy nézem a körmeimet, nem is olyan veszélyes :)
Hét végén megtörtént a téli gumik lecserélése, kivittük a növényeinket a garázsból, mentőakciót indítottunk az óriáskaktuszunk miatt (esetleges segélykoncerten is gondolkodom) ugyanis több mint 10 éve megvan, mindig ugyan úgy volt gondozva, nagyra is nőtt, erre egyszer csak elkezdett rohamosan száradni alulról. Úgy nézett ki, mintha megtámadta volna valami! Kíváncsi leszek, sikerült-e az akció!
Már épp úgy gondoltam, hogy bár nincs minden rendben körülöttem, de minta mégis lenne valami javulás, mikor is B-n ismét jelentkeztek a szorongás jelei. Az én drágám pánikbetegséggel küzd, de már olyan régen nem volt semmi gond. Szombat, vasárnap vettem észre rajta, hogy nagyon feszült, mindenen anyázik, de aztán nap közben semmi gond nem volt, tett-vett, majd vasárnap estére nagyon szontyolinak láttam. Kérdeztem mi baj, mondta, hogy semmi, aztán csak elmondta, hogy péntek óta nem érzi jól magát, olyan, mintha ülne valaki a mellkasán, nem is alszik jól. Próbáltuk kitalálni, hogy mi nyomasztja. Legelőször is próbáltam az értésére adni, vagy inkább szerettem volna kimondatni vele, hogy ugye tudja és tisztában van azzal, hogy nincs semmiféle szervi gondja, mert korábban sűrűn párosult a pánik konkrét betegségtudattal és sűrűn látogattuk az ügyeletet. Aztán arra jutottunk, hogy talán (mondom talán!) felgyülemlett benne a tennivalók sora, ami a kertben várja, kerítés, lábazat, kisház áthelyezés, öntöző szerelés, villany szerelés, plusz tervben van 1 éve, hogy kifesti a fürdőt és 2 szobát. Ő nagyon érzékeny és lelkiismeretes fiú, nem tud félvállról venni dolgokat. Nehezen veszi könnyedén az életet, mert erős felelősségtudat táplálódott belé. Én vagyok az, aki próbálja őt lazítani, több-kevesebb sikerrel, hiszen én is gyakran vagyok földhöz ragadtabb a kelleténél. Mondtam neki, hogy nem kell egyedül csinálnia semmit, hiszen itt vagyok én is, amit tudok segítek, próbáljuk úgy felfogni, hogy lesz mit csinálni hétvégente és ennyi és milyen szép lesz, ha kész lesz! Remélhetőleg jó idő lesz, nem esik majd az eső sem és nem kell mindent egyszerre megcsinálni. Tudom, hogy zavarja, hogy nem tudjuk mi lesz, ha tényleg változik a frank kamata, mert már így is túlteljesítjük amit lehet, hogy mindig minden ki legyen fizetve és ami korábban kis pénz befolyt, már nincs igazán meg, és semmi fölöslegeset nem vettünk belőle, mégis nehezen dolgozza fel, hogy mondjuk inget kellett venni neki, mert nem lehet elmenni egy tárgyalásra pólóban!!! Megbeszéltük, hogy a lombikra is félreteszünk, ami még esélyes lehet, de hogy meddig bírjuk a hiteleket azt nem tudom. Próbáljuk nagyon megfogni ezt a kis pénzt, de hát ha festéket kell venni, akkor festéket kell venni és ha betont kell javítani, akkor betont kell javítani. Ilyen egy kertes ház!
Az új munkahelyemen végre sikerült összehoznom az első üzletet. Azt nem mondanám, hogy nem vágytam többre, mert az összeg elég karcsú, az ebből jövő jutalék pedig úgy is mondhatnám aprócska, de nem vagyok telhetetlen és elégedetlen, a kicsinek is örülni kell és örülök is, de azért lábujjhegyen megsúgom, ebbe szökött egy kis ironikus felhang is :)
Madárcsicsergéssel indultam ma reggel munkába. Ez megmelengette a szívemet, bár egy kicsit még hűvös volt, de én már nem vettem fel kabátot. Tartalmasnak tűnt a hétvége, nem erőltettük túl magunkat, mégis nehezen ébredtem. Reggel becsusszantam a kádba, mert kívántam a fürdőt, de majdnem vissza aludtam a vízben. Megmostam a hajam, innen már gyorsabban ment minden. Tervben volt, hogy lemosom az átlátszó körömlakkomat is és újat varázsolok, de ez már nem fért bele az időbe, így bár kissé kopottasan, de elindultam. Most, hogy nézem a körmeimet, nem is olyan veszélyes :)
Hét végén megtörtént a téli gumik lecserélése, kivittük a növényeinket a garázsból, mentőakciót indítottunk az óriáskaktuszunk miatt (esetleges segélykoncerten is gondolkodom) ugyanis több mint 10 éve megvan, mindig ugyan úgy volt gondozva, nagyra is nőtt, erre egyszer csak elkezdett rohamosan száradni alulról. Úgy nézett ki, mintha megtámadta volna valami! Kíváncsi leszek, sikerült-e az akció!
Már épp úgy gondoltam, hogy bár nincs minden rendben körülöttem, de minta mégis lenne valami javulás, mikor is B-n ismét jelentkeztek a szorongás jelei. Az én drágám pánikbetegséggel küzd, de már olyan régen nem volt semmi gond. Szombat, vasárnap vettem észre rajta, hogy nagyon feszült, mindenen anyázik, de aztán nap közben semmi gond nem volt, tett-vett, majd vasárnap estére nagyon szontyolinak láttam. Kérdeztem mi baj, mondta, hogy semmi, aztán csak elmondta, hogy péntek óta nem érzi jól magát, olyan, mintha ülne valaki a mellkasán, nem is alszik jól. Próbáltuk kitalálni, hogy mi nyomasztja. Legelőször is próbáltam az értésére adni, vagy inkább szerettem volna kimondatni vele, hogy ugye tudja és tisztában van azzal, hogy nincs semmiféle szervi gondja, mert korábban sűrűn párosult a pánik konkrét betegségtudattal és sűrűn látogattuk az ügyeletet. Aztán arra jutottunk, hogy talán (mondom talán!) felgyülemlett benne a tennivalók sora, ami a kertben várja, kerítés, lábazat, kisház áthelyezés, öntöző szerelés, villany szerelés, plusz tervben van 1 éve, hogy kifesti a fürdőt és 2 szobát. Ő nagyon érzékeny és lelkiismeretes fiú, nem tud félvállról venni dolgokat. Nehezen veszi könnyedén az életet, mert erős felelősségtudat táplálódott belé. Én vagyok az, aki próbálja őt lazítani, több-kevesebb sikerrel, hiszen én is gyakran vagyok földhöz ragadtabb a kelleténél. Mondtam neki, hogy nem kell egyedül csinálnia semmit, hiszen itt vagyok én is, amit tudok segítek, próbáljuk úgy felfogni, hogy lesz mit csinálni hétvégente és ennyi és milyen szép lesz, ha kész lesz! Remélhetőleg jó idő lesz, nem esik majd az eső sem és nem kell mindent egyszerre megcsinálni. Tudom, hogy zavarja, hogy nem tudjuk mi lesz, ha tényleg változik a frank kamata, mert már így is túlteljesítjük amit lehet, hogy mindig minden ki legyen fizetve és ami korábban kis pénz befolyt, már nincs igazán meg, és semmi fölöslegeset nem vettünk belőle, mégis nehezen dolgozza fel, hogy mondjuk inget kellett venni neki, mert nem lehet elmenni egy tárgyalásra pólóban!!! Megbeszéltük, hogy a lombikra is félreteszünk, ami még esélyes lehet, de hogy meddig bírjuk a hiteleket azt nem tudom. Próbáljuk nagyon megfogni ezt a kis pénzt, de hát ha festéket kell venni, akkor festéket kell venni és ha betont kell javítani, akkor betont kell javítani. Ilyen egy kertes ház!
Az új munkahelyemen végre sikerült összehoznom az első üzletet. Azt nem mondanám, hogy nem vágytam többre, mert az összeg elég karcsú, az ebből jövő jutalék pedig úgy is mondhatnám aprócska, de nem vagyok telhetetlen és elégedetlen, a kicsinek is örülni kell és örülök is, de azért lábujjhegyen megsúgom, ebbe szökött egy kis ironikus felhang is :)
2011. március 22., kedd
Vicces vagyok mostanában
Az utóbbi két hétben olyan dolgokat művelek, hogy az túlmegy minden "szőkeségen"!
- B. szeretett volna felfúrni egy képet a falra és kérte, hogy segítsek, tartsam a porszívó csövét a lyukhoz, hogy ne szálljon a por szerte szana meg szét. Én tartom a csövet rendületlenül, mire ő lenéz rám és megkérdezi, hogy esetleg nem kapcsolnám-e be a porszívót, hogy mondjuk szívjon is! Ő nagyon ügyes fiú és biztos bele találna a lyukba így is, de hát mégiscsak egyszerűbb lenne a porszívóval, persze csak akkor, ha működik! :))))))
- Esti lefekvés, B. már végzett a fürdőben, megkérdezi, hogy bekapcsolhatja-e a riasztót, mondom neki igen. Én is befejeztem fürdőbeli ténykedéseim, megyek ki és látom, hogy nincs beriasztva, de már mindenhol sötét van, a hálóban is! Gondolván, hogy vicces az én férjem és elbújt és meg akar ijeszteni (korábban én csináltam ilyet :) ) fogtam egy törülközőt, majd elkezdtem csapkodni vele, hogy nehogy meg tudjon bújni valamelyik ajtó mögött, de semmi visszajelzés, így benéztem a hálóba és az előszoba beszűrődő fényénél látom, hogy B. teljesen nyugodtan fekszik az ágyon. Totál nyugodtan megkérdezte, hogy úgy mégis mit csinálok, mikor ezt csinálom, én meg álltam ott hülyén, hogy hát őt keresem a sötét rejtekében, mert hát elbújt, vagy mi!
Ő még másnap is ezen röhögött :))))
- Reggeli készülődés, nem sietek, fogmosás, felöltözés, haj és smink kész, jön a deó, de hát én a hajlakkot fújom a hónaljamba :)))) Levetkőztem, megmosakodtam!
- 2011.03.17-én megszületett barátnőm kislánya Réka :) Ezzel kapcsolatban csak annyi hülyeséget csináltam, hogy írtam neki sms-t, és gratuláltam Rita anyukájának :))))
Még nem döntöttem el, hogy szétcsúsztam, vagy túlpörögtem magam :))))
- B. szeretett volna felfúrni egy képet a falra és kérte, hogy segítsek, tartsam a porszívó csövét a lyukhoz, hogy ne szálljon a por szerte szana meg szét. Én tartom a csövet rendületlenül, mire ő lenéz rám és megkérdezi, hogy esetleg nem kapcsolnám-e be a porszívót, hogy mondjuk szívjon is! Ő nagyon ügyes fiú és biztos bele találna a lyukba így is, de hát mégiscsak egyszerűbb lenne a porszívóval, persze csak akkor, ha működik! :))))))
- Esti lefekvés, B. már végzett a fürdőben, megkérdezi, hogy bekapcsolhatja-e a riasztót, mondom neki igen. Én is befejeztem fürdőbeli ténykedéseim, megyek ki és látom, hogy nincs beriasztva, de már mindenhol sötét van, a hálóban is! Gondolván, hogy vicces az én férjem és elbújt és meg akar ijeszteni (korábban én csináltam ilyet :) ) fogtam egy törülközőt, majd elkezdtem csapkodni vele, hogy nehogy meg tudjon bújni valamelyik ajtó mögött, de semmi visszajelzés, így benéztem a hálóba és az előszoba beszűrődő fényénél látom, hogy B. teljesen nyugodtan fekszik az ágyon. Totál nyugodtan megkérdezte, hogy úgy mégis mit csinálok, mikor ezt csinálom, én meg álltam ott hülyén, hogy hát őt keresem a sötét rejtekében, mert hát elbújt, vagy mi!
Ő még másnap is ezen röhögött :))))
- Reggeli készülődés, nem sietek, fogmosás, felöltözés, haj és smink kész, jön a deó, de hát én a hajlakkot fújom a hónaljamba :)))) Levetkőztem, megmosakodtam!
- 2011.03.17-én megszületett barátnőm kislánya Réka :) Ezzel kapcsolatban csak annyi hülyeséget csináltam, hogy írtam neki sms-t, és gratuláltam Rita anyukájának :))))
Még nem döntöttem el, hogy szétcsúsztam, vagy túlpörögtem magam :))))
2011. március 10., csütörtök
Kiközösítve?
Tegnap kicsit elméláztam azon, hogy hamarosan nem lesznek olyan barátaink, akiknek ne lenne babájuk!
Így akár az is előfordulhat, hogy "magunkra maradunk". Nem megyünk majd sehová szórakozni sem, mert nincs kivel, vacsizni sem (max ketten) mert még a babák kicsik, szóval fura helyzet lesz! Olyan érzés kerített hatalmába, mintha azért, mert nekünk nincs baba, ki lennénk/ki leszünk közösítve. Amíg csak nagyon kevés olyan ismerősünk volt, akinek babája volt, úgy éreztem ők vannak hátrányos helyzetben, de most fordult a kocka?
Így akár az is előfordulhat, hogy "magunkra maradunk". Nem megyünk majd sehová szórakozni sem, mert nincs kivel, vacsizni sem (max ketten) mert még a babák kicsik, szóval fura helyzet lesz! Olyan érzés kerített hatalmába, mintha azért, mert nekünk nincs baba, ki lennénk/ki leszünk közösítve. Amíg csak nagyon kevés olyan ismerősünk volt, akinek babája volt, úgy éreztem ők vannak hátrányos helyzetben, de most fordult a kocka?
2011. március 7., hétfő
Egy kis szomorúság és egy kis remény
Nagyon drukkoltam valakinek lombik ügyben, de most olvastam, hogy nem sikerült :(
Szomorú lettem és kicsit dühös is vagyok, hogy hát mi a jóbánatos lófüléért nem sikerült? Annyira jó lett volna, ha mégis!
Hét végén nálunk jártak a barátaink, akik kisbabával érkeztek. Nagyon helyes és édes ez a baba! Még nagyon mini, mert januárban született, de jó húsban van :)
Egész addig nem is volt gond, míg el nem mentek. Utána kicsit szomorkás lettem.
Érdekes, hogy már egyre rövidebb ideig szomorkodom a saját babátlanságunkon. Átfutott az agyamon, hogy mennyire sajnálom, hogy nincs babánk. Igaziból ilyenkor az ember magát sajnálja, mintha meg lenne fosztva valamitől, amit nagyon szeretne és elérhetetlen, pedig úgy érzi nem tett semmi olyat, ami miatt ez ne valósulhatna meg. Aztán mintha tudomásul vettem volna, hogy ezen most nem tudunk változtatni, el kell fogadni és kész, továbbléptem. Természetesen, ezzel nem azt mondom, hogy máris elfogadtam és túl is vagyok rajta, mert akkor maga lennék a csoda :) . Talán már korábban is írtam, hogy már nem gondolom, hogy a pozitív gondolkodáson múlna a sikeresség, hiszen a múltkor annyira hittem, mint még soha, hogy sikerül és mégsem jött össze, szóval nem szívesen csapom be magam, így a magammal szembeni őszinteség, minthogy beismerem hogy még mindig sz@r és igenis szomorú is vagyok néha, azért sokat segít azon, hogy könnyebben túltegyem magam az egészen.
Nem sajnálom már magunkat annyira, hogy nem vagyunk szülők! A reményt persze nem tudom feladni és amit még meg lehet tenni, azt meg is fogunk tenni, ahogy lehetőségünk lesz rá, de jelenleg az van, hogy nem tehetünk semmit.
Illetve annyit tehetünk, hogy lelkesen együtt vagyunk ;)
Korábban már megbeszéltük B-vel, hogy lombikra még menni kéne! Már nem is számítottam rá, de ma reggel telefonált a párom, végre valahára megérkezett egy kis kintlévőségünk, amire már nagyon régen vártunk, így vissza tudjuk adni az adósságainkat, amit a családtól kaptunk, valamint jöhetne a következő lombik. Naja, de hogy is legyen? Egyik fő gondom, hogy csak május 1-el jár le a próbaidőm a munkahelyemen és csak ezt követően kezdhetünk bele újra (addig nem is szeretném veszélyeztetni a munkahelyem), és valahogy most úgy szeretném a lombikot megoldani, hogy ne tudja senki. Az előző helyemen tudta mindenki és jó volt, mert támogattak, de közben kérdezgettek, hogy mi a helyzet, és az annyira nem volt kellemes, mikor el kellett mondani, hogy nem jött össze! Nem tudom hogy fogom megoldani, hogy hát reggel később érek majd be a melóba, mert vérvétel lesz és UH, és most nem 10 perc a melóhely, hanem kb 1 óra, szóval gáááááz.
Jó ötleteket, megoldásokat írjatok nyugodtan!!!
Azon is elgondolkodtam, hogy milyen nehezen viseltem a 2. lombik sikertelenségét, rosszabb volt, mint az első negatív eredményét feldolgozni, akkor mi lesz, ha a 3. sem sikerül? Ettől azért félek rendesen! Erre kellene valami haditerv!
No de hát ez a május 1. még roppant messze van, szóval addig még sok víz lefolyik majd a Dunán és talán könnycseppek is az arcomon, de az élet már csak ilyen. Mondhatnám, hogy rohadjon meg és totál igazságtalan, de ettől még nem lesz jobb! Higgyetek nekem, próbáltam! :)
Most is van kiért drukkolnom fagyis lombikbaba ügyben, úgyhogy szorítok ++++ és reménykedem, hogy másoknak (is) sikerülhet!
Szomorú lettem és kicsit dühös is vagyok, hogy hát mi a jóbánatos lófüléért nem sikerült? Annyira jó lett volna, ha mégis!
Hét végén nálunk jártak a barátaink, akik kisbabával érkeztek. Nagyon helyes és édes ez a baba! Még nagyon mini, mert januárban született, de jó húsban van :)
Egész addig nem is volt gond, míg el nem mentek. Utána kicsit szomorkás lettem.
Érdekes, hogy már egyre rövidebb ideig szomorkodom a saját babátlanságunkon. Átfutott az agyamon, hogy mennyire sajnálom, hogy nincs babánk. Igaziból ilyenkor az ember magát sajnálja, mintha meg lenne fosztva valamitől, amit nagyon szeretne és elérhetetlen, pedig úgy érzi nem tett semmi olyat, ami miatt ez ne valósulhatna meg. Aztán mintha tudomásul vettem volna, hogy ezen most nem tudunk változtatni, el kell fogadni és kész, továbbléptem. Természetesen, ezzel nem azt mondom, hogy máris elfogadtam és túl is vagyok rajta, mert akkor maga lennék a csoda :) . Talán már korábban is írtam, hogy már nem gondolom, hogy a pozitív gondolkodáson múlna a sikeresség, hiszen a múltkor annyira hittem, mint még soha, hogy sikerül és mégsem jött össze, szóval nem szívesen csapom be magam, így a magammal szembeni őszinteség, minthogy beismerem hogy még mindig sz@r és igenis szomorú is vagyok néha, azért sokat segít azon, hogy könnyebben túltegyem magam az egészen.
Nem sajnálom már magunkat annyira, hogy nem vagyunk szülők! A reményt persze nem tudom feladni és amit még meg lehet tenni, azt meg is fogunk tenni, ahogy lehetőségünk lesz rá, de jelenleg az van, hogy nem tehetünk semmit.
Illetve annyit tehetünk, hogy lelkesen együtt vagyunk ;)
Korábban már megbeszéltük B-vel, hogy lombikra még menni kéne! Már nem is számítottam rá, de ma reggel telefonált a párom, végre valahára megérkezett egy kis kintlévőségünk, amire már nagyon régen vártunk, így vissza tudjuk adni az adósságainkat, amit a családtól kaptunk, valamint jöhetne a következő lombik. Naja, de hogy is legyen? Egyik fő gondom, hogy csak május 1-el jár le a próbaidőm a munkahelyemen és csak ezt követően kezdhetünk bele újra (addig nem is szeretném veszélyeztetni a munkahelyem), és valahogy most úgy szeretném a lombikot megoldani, hogy ne tudja senki. Az előző helyemen tudta mindenki és jó volt, mert támogattak, de közben kérdezgettek, hogy mi a helyzet, és az annyira nem volt kellemes, mikor el kellett mondani, hogy nem jött össze! Nem tudom hogy fogom megoldani, hogy hát reggel később érek majd be a melóba, mert vérvétel lesz és UH, és most nem 10 perc a melóhely, hanem kb 1 óra, szóval gáááááz.
Jó ötleteket, megoldásokat írjatok nyugodtan!!!
Azon is elgondolkodtam, hogy milyen nehezen viseltem a 2. lombik sikertelenségét, rosszabb volt, mint az első negatív eredményét feldolgozni, akkor mi lesz, ha a 3. sem sikerül? Ettől azért félek rendesen! Erre kellene valami haditerv!
No de hát ez a május 1. még roppant messze van, szóval addig még sok víz lefolyik majd a Dunán és talán könnycseppek is az arcomon, de az élet már csak ilyen. Mondhatnám, hogy rohadjon meg és totál igazságtalan, de ettől még nem lesz jobb! Higgyetek nekem, próbáltam! :)
Most is van kiért drukkolnom fagyis lombikbaba ügyben, úgyhogy szorítok ++++ és reménykedem, hogy másoknak (is) sikerülhet!
2011. március 3., csütörtök
Jogos a kérdés
Egy teljesen jogosnak tűnő kérdés merült fel bennem!
Az nem úgy szokott lenni, hogy ha valakinek valami gondja van a kis lelkével, akkor változásra van szüksége és elmegy fodrászhoz és csináltat valamit a frizurájával? Nekem miért is volt ekkora változásra szükségem?
Mi van velem? És ha mindig is ki akartam próbálni, hogy hogyan állna a sötétebb haj, akkor most miért nyüszítek, hogy nem jó! Tudtam, hogy nem lesz jó :) szóval valahol máshol van a kutya elesve :)
Nagy lendülettel vágtam neki az újfajta életemnek, miszerint mindent csak könnyedén, figyelve arra, hogy valóban mit is szeretnék. Sötétbarnás-vöröses hajat!?
Elárulom, hogy nem erre vágytam!
Úgy érzem rákoppintottak az orromra :) hiszen a kevesebb, mindig több! Ez szokott lenni a legfőbb mottóm! Most akkor mi történt?
Túlzásba vittem. :(
Már nem először (itt nem csak a hajfestésre gondolok)
De azért úgy érzem nincs gond, megérdemeltem!
Tanulni kellett megint valamit!
Miközben változásra van szükség, meg kell tudni maradni önmagunk!
És ha én egyszer szőke vagyok, akkor azt tessék elfogadni!
akkor egy szőke nős vicc, mert ez jár nekem:
Bemegy a szőke nő, a lottózóba
-hello, ez milyen játék?
-öt számot kell eltalálni!
-aha, és milyen messziről?
Az nem úgy szokott lenni, hogy ha valakinek valami gondja van a kis lelkével, akkor változásra van szüksége és elmegy fodrászhoz és csináltat valamit a frizurájával? Nekem miért is volt ekkora változásra szükségem?
Mi van velem? És ha mindig is ki akartam próbálni, hogy hogyan állna a sötétebb haj, akkor most miért nyüszítek, hogy nem jó! Tudtam, hogy nem lesz jó :) szóval valahol máshol van a kutya elesve :)
Nagy lendülettel vágtam neki az újfajta életemnek, miszerint mindent csak könnyedén, figyelve arra, hogy valóban mit is szeretnék. Sötétbarnás-vöröses hajat!?
Elárulom, hogy nem erre vágytam!
Úgy érzem rákoppintottak az orromra :) hiszen a kevesebb, mindig több! Ez szokott lenni a legfőbb mottóm! Most akkor mi történt?
Túlzásba vittem. :(
Már nem először (itt nem csak a hajfestésre gondolok)
De azért úgy érzem nincs gond, megérdemeltem!
Tanulni kellett megint valamit!
Miközben változásra van szükség, meg kell tudni maradni önmagunk!
És ha én egyszer szőke vagyok, akkor azt tessék elfogadni!
akkor egy szőke nős vicc, mert ez jár nekem:
Bemegy a szőke nő, a lottózóba
-hello, ez milyen játék?
-öt számot kell eltalálni!
-aha, és milyen messziről?
Hová lett szőkesége(m)...
Tegnap, hirtelen felidulásból elmentem fodrászhoz, mert reggel a tükörben egy ráncosan vénséges, kopott hajú banyát láttam meg, és nem volt szimpi. Amit tudni kell, hogy én világ életemben - kezdve azzal, hogy bronzvörös hajjal születtem - szőke voltam, több-kevesebb vöröses beütéssel. Most totálisan sötét, vöröses barnás lett a fejem, amivel még barátkoznom kell. Nehezen megy! Én idősebbnek látom magam és ez megrémít! Anyukám +10 évet mondott a fénykép láttán, amit átküldtem neki :(
Igaz mindig is szerettem volna kipróbálni, hogy milyen lehetek sötétebb hajjal, no ezt most jól kipróbáltam :)
B-nek egyébként tetszik, azt mondja kicsit sötét lett és fura még, de jó a fazonja is, majd megszokjuk. Konkrétan egy váll alá érő hajból lett egy kleopátrás.
Hááát én max 1 hónapot fogok bírni, aztán megyek és világosíttatok rajta. Vagy lehet, már 3 hét múlva!
ezt csak a kontraszt miatt:
Igaz mindig is szerettem volna kipróbálni, hogy milyen lehetek sötétebb hajjal, no ezt most jól kipróbáltam :)
B-nek egyébként tetszik, azt mondja kicsit sötét lett és fura még, de jó a fazonja is, majd megszokjuk. Konkrétan egy váll alá érő hajból lett egy kleopátrás.
Hááát én max 1 hónapot fogok bírni, aztán megyek és világosíttatok rajta. Vagy lehet, már 3 hét múlva!
ezt csak a kontraszt miatt:
Eddig volt mire fogni, ha hülyeséget csináltam (szőke vagyok, nekem szabad :) ), de most???
Azt hiszem, hiába vagyok fehér bőrű, és világos hajjal elég sápadtka és kókadt, én mégis csak szőke vagyok, vagy annak valamelyik variációja. Egyébként ez nem festék, hanem színező, így ha minden nap hajat mosok, talán hamarabb kopik :):):)
Szóval most akkor csináltam valamit, ami elég szőkésre sikeredett...de sebaj, majd elmúlik.
Felhívtam a fodrászt, hogy nehezen viselem hirtelen jött setétségem, azt mondta, no para, ne adjam fel, így első nap :) mosogassam, mert majd kopik, ha pedig nagyon nem bírom, akkor jövő héten mehet bele majd melír, hogy tömegében világosabb legyen. Szerintem az lenne az igazán borzasztó :):):) szóval még nem tudom mi lesz, de így nem maradhat :)
2011. március 1., kedd
Akkor lássuk a medvét!
Tegnap délután sorba vettem mindazokat a dolgokat, amiket szeretnék megtenni, illetve meg kellene már tenni, vagy éppen annyira jó lenne már megtenni, szóval ügyes bajos dolgaimat rendezgetve az alábbi lista állt össze a fejemben:
- Colonix-es tisztítókúra, 2 hónap (erre még gyűjtenem kell, a tapasztalataimat természetesen megosztom majd)
- A korábbi munkahelyi frász miatt leugrott 6 kg és visszakúszott 4 kg miatt, jelenleg nem érzem magam túl jól, így tervbe van véve, hogy egészségesebb táplálkozásra térnék át, ami nem okoz majd ekkora kg ugrálást. Innen már csak inkább lefelé kellene menni, nem felfelé! Sajnos ez már nem is tudom hányadik 5 éves tervemben szerepel újra és újra :)
- Valamilyen úton-módon rendszeres mozgás beiktatása, mert tunyulok, puhulok, öregszem, berozsdásodok stb. Fáradékony vagyok, fáj a derekam, szóval kezdek elöreganyámosodni amit én még későbbre sem terveztem.
- Kutyáinkkal rendszeres foglalkozás. Sajnos most kevés időt fordítok rájuk, hétköznap reggel csak egy kis vakargatás jut nekik, és egy jutalomfalat, ha sikerül nyugton ülni 2 másodpercig :), este csak egy gyors vakargatás és esetleg egy kis játék, aztán én bemegyek a dolgomra a házba, ők pedig kint maradnak. Még jó, hogy B. délutánonként azért több időt szán rájuk, míg friss vizet kapnak és enni stb.
- Hobbi zománc kipróbálása (a tűzzománc technikát megismertem, de otthon, kemence hiányában sajnos kivitelezhetetlen)
- Nagytakarítás, konyhaszekrény kirámolással egybekötve, ez az, amire a legnehezebben veszem majd rá magam. Hogy én hogy úúúútálok takarítani :(:(:(
- El szeretnék menni szórakozni (ezer éve nem voltunk sehol)
- Meg kellene látogatnom a fodrászomat és a kozmetikusomat is. A hajam és a bőröm szakemberért kiált. Fodrásznál augusztusban jártam utoljára, akkor csak vágattam a hajamból, de már előtt is és azóta is csak házibarkácsban volt megoldva a festés, már eléggé kilóg a lóláb, illetve a hajam töve, így nem csak szívélyes látogatásra gondolok, hanem komoly beavatkozásokra van szükségem. Ehhez is gyűjtenem kell még, de nem kell mindent egyszerre megoldani. Jut eszembe tiszta ránc vagyok! Döbbenet!!! Kellene valami jó krém, amitől elmúlnak. Gondolom nincs ilyen! A botox szóba sem jöhet, aminek nem az az oka, hogy nem is lenne rá pénzem, hanem inkább az, hogy szerintem az durvára fáj és úgy hallottam elveszteném az arcmimikám, amire egyelőre igen is szükségem van!
- Nagyon szeretnék elmenni egy hosszabb hétvégére, egy kis wellness + egy kis romantika + egy kis pihenés stb :) Nem mintha fáradt lennék, inkább a kikapcsolódás az, amire vágyom.
Tavasz közeledtével a kertben nagyobb munkák várnak ránk (itt már nem én leszek a mozgatórugó :) )
A kerti kis tárolós faházat át kell helyezni, törekedve arra, hogy ne essen szét :), majd egy sütögetős helyet kialakítani a faház régi helyén. Mindehhez az öntözőrendszert a földből ki kell variálni és áthelyezni egy-egy szórófejet. A kisház és a kerítés problémái már egy pár éve a képzeletbeli listán vannak, B. szerint idén meg is valósul minden amihez nem kell sok pénz, mert az ugye nincs :) Így, azok a dolgok kerülnek előtérbe, amit saját kezűleg meg tudunk oldani, a többi pedig majd csak alakul valahogy.
Gondolom másoknál is előfordul, hogy egy hatalmas lendület után jön egy kis visszaesés. Ez nálam sajnos még egy nap többször is előfordul, de azon vagyok, hogy a hullámok tetején maradjak. Ennek új nevet is találtam, ez a gond szörfözés :):):)
Egyszer azt hallottam, hogy ha úgy érzed örvénybe kerültél, akkor ne kapálózz, mert úgy leránt magával, hanem hagyd magad sodródni, mert így előbb-utóbb kisodródsz a partra. Mindez nem egyszerű feladat! Az ember legbelül biztonságra vágyik, kiszámíthatóságra, ez a sodródás és az árral úszás nem épp ennek felel meg. Szörfözöm a gondok és a problémák tetején, a hullámok kiszámíthatatlanok, mint a valós tengeren, nem tudni mikor veszítem el az egyensúlyom a deszkán. Ilyenkor azért elgondolkodom, hogy de hiszen én sportos csaj vagyok, erős állóképességgel, szóval miért is ne lehetnék bajnok ebben a sportágban?
Az leszek ;)
- Colonix-es tisztítókúra, 2 hónap (erre még gyűjtenem kell, a tapasztalataimat természetesen megosztom majd)
- A korábbi munkahelyi frász miatt leugrott 6 kg és visszakúszott 4 kg miatt, jelenleg nem érzem magam túl jól, így tervbe van véve, hogy egészségesebb táplálkozásra térnék át, ami nem okoz majd ekkora kg ugrálást. Innen már csak inkább lefelé kellene menni, nem felfelé! Sajnos ez már nem is tudom hányadik 5 éves tervemben szerepel újra és újra :)
- Valamilyen úton-módon rendszeres mozgás beiktatása, mert tunyulok, puhulok, öregszem, berozsdásodok stb. Fáradékony vagyok, fáj a derekam, szóval kezdek elöreganyámosodni amit én még későbbre sem terveztem.
- Kutyáinkkal rendszeres foglalkozás. Sajnos most kevés időt fordítok rájuk, hétköznap reggel csak egy kis vakargatás jut nekik, és egy jutalomfalat, ha sikerül nyugton ülni 2 másodpercig :), este csak egy gyors vakargatás és esetleg egy kis játék, aztán én bemegyek a dolgomra a házba, ők pedig kint maradnak. Még jó, hogy B. délutánonként azért több időt szán rájuk, míg friss vizet kapnak és enni stb.
- Hobbi zománc kipróbálása (a tűzzománc technikát megismertem, de otthon, kemence hiányában sajnos kivitelezhetetlen)
- Nagytakarítás, konyhaszekrény kirámolással egybekötve, ez az, amire a legnehezebben veszem majd rá magam. Hogy én hogy úúúútálok takarítani :(:(:(
- El szeretnék menni szórakozni (ezer éve nem voltunk sehol)
- Meg kellene látogatnom a fodrászomat és a kozmetikusomat is. A hajam és a bőröm szakemberért kiált. Fodrásznál augusztusban jártam utoljára, akkor csak vágattam a hajamból, de már előtt is és azóta is csak házibarkácsban volt megoldva a festés, már eléggé kilóg a lóláb, illetve a hajam töve, így nem csak szívélyes látogatásra gondolok, hanem komoly beavatkozásokra van szükségem. Ehhez is gyűjtenem kell még, de nem kell mindent egyszerre megoldani. Jut eszembe tiszta ránc vagyok! Döbbenet!!! Kellene valami jó krém, amitől elmúlnak. Gondolom nincs ilyen! A botox szóba sem jöhet, aminek nem az az oka, hogy nem is lenne rá pénzem, hanem inkább az, hogy szerintem az durvára fáj és úgy hallottam elveszteném az arcmimikám, amire egyelőre igen is szükségem van!
- Nagyon szeretnék elmenni egy hosszabb hétvégére, egy kis wellness + egy kis romantika + egy kis pihenés stb :) Nem mintha fáradt lennék, inkább a kikapcsolódás az, amire vágyom.
Tavasz közeledtével a kertben nagyobb munkák várnak ránk (itt már nem én leszek a mozgatórugó :) )
A kerti kis tárolós faházat át kell helyezni, törekedve arra, hogy ne essen szét :), majd egy sütögetős helyet kialakítani a faház régi helyén. Mindehhez az öntözőrendszert a földből ki kell variálni és áthelyezni egy-egy szórófejet. A kisház és a kerítés problémái már egy pár éve a képzeletbeli listán vannak, B. szerint idén meg is valósul minden amihez nem kell sok pénz, mert az ugye nincs :) Így, azok a dolgok kerülnek előtérbe, amit saját kezűleg meg tudunk oldani, a többi pedig majd csak alakul valahogy.
Gondolom másoknál is előfordul, hogy egy hatalmas lendület után jön egy kis visszaesés. Ez nálam sajnos még egy nap többször is előfordul, de azon vagyok, hogy a hullámok tetején maradjak. Ennek új nevet is találtam, ez a gond szörfözés :):):)
Egyszer azt hallottam, hogy ha úgy érzed örvénybe kerültél, akkor ne kapálózz, mert úgy leránt magával, hanem hagyd magad sodródni, mert így előbb-utóbb kisodródsz a partra. Mindez nem egyszerű feladat! Az ember legbelül biztonságra vágyik, kiszámíthatóságra, ez a sodródás és az árral úszás nem épp ennek felel meg. Szörfözöm a gondok és a problémák tetején, a hullámok kiszámíthatatlanok, mint a valós tengeren, nem tudni mikor veszítem el az egyensúlyom a deszkán. Ilyenkor azért elgondolkodom, hogy de hiszen én sportos csaj vagyok, erős állóképességgel, szóval miért is ne lehetnék bajnok ebben a sportágban?
Az leszek ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
olvasók innen-onnan
