Tavasz van :)
Madárcsicsergéssel indultam ma reggel munkába. Ez megmelengette a szívemet, bár egy kicsit még hűvös volt, de én már nem vettem fel kabátot. Tartalmasnak tűnt a hétvége, nem erőltettük túl magunkat, mégis nehezen ébredtem. Reggel becsusszantam a kádba, mert kívántam a fürdőt, de majdnem vissza aludtam a vízben. Megmostam a hajam, innen már gyorsabban ment minden. Tervben volt, hogy lemosom az átlátszó körömlakkomat is és újat varázsolok, de ez már nem fért bele az időbe, így bár kissé kopottasan, de elindultam. Most, hogy nézem a körmeimet, nem is olyan veszélyes :)
Hét végén megtörtént a téli gumik lecserélése, kivittük a növényeinket a garázsból, mentőakciót indítottunk az óriáskaktuszunk miatt (esetleges segélykoncerten is gondolkodom) ugyanis több mint 10 éve megvan, mindig ugyan úgy volt gondozva, nagyra is nőtt, erre egyszer csak elkezdett rohamosan száradni alulról. Úgy nézett ki, mintha megtámadta volna valami! Kíváncsi leszek, sikerült-e az akció!
Már épp úgy gondoltam, hogy bár nincs minden rendben körülöttem, de minta mégis lenne valami javulás, mikor is B-n ismét jelentkeztek a szorongás jelei. Az én drágám pánikbetegséggel küzd, de már olyan régen nem volt semmi gond. Szombat, vasárnap vettem észre rajta, hogy nagyon feszült, mindenen anyázik, de aztán nap közben semmi gond nem volt, tett-vett, majd vasárnap estére nagyon szontyolinak láttam. Kérdeztem mi baj, mondta, hogy semmi, aztán csak elmondta, hogy péntek óta nem érzi jól magát, olyan, mintha ülne valaki a mellkasán, nem is alszik jól. Próbáltuk kitalálni, hogy mi nyomasztja. Legelőször is próbáltam az értésére adni, vagy inkább szerettem volna kimondatni vele, hogy ugye tudja és tisztában van azzal, hogy nincs semmiféle szervi gondja, mert korábban sűrűn párosult a pánik konkrét betegségtudattal és sűrűn látogattuk az ügyeletet. Aztán arra jutottunk, hogy talán (mondom talán!) felgyülemlett benne a tennivalók sora, ami a kertben várja, kerítés, lábazat, kisház áthelyezés, öntöző szerelés, villany szerelés, plusz tervben van 1 éve, hogy kifesti a fürdőt és 2 szobát. Ő nagyon érzékeny és lelkiismeretes fiú, nem tud félvállról venni dolgokat. Nehezen veszi könnyedén az életet, mert erős felelősségtudat táplálódott belé. Én vagyok az, aki próbálja őt lazítani, több-kevesebb sikerrel, hiszen én is gyakran vagyok földhöz ragadtabb a kelleténél. Mondtam neki, hogy nem kell egyedül csinálnia semmit, hiszen itt vagyok én is, amit tudok segítek, próbáljuk úgy felfogni, hogy lesz mit csinálni hétvégente és ennyi és milyen szép lesz, ha kész lesz! Remélhetőleg jó idő lesz, nem esik majd az eső sem és nem kell mindent egyszerre megcsinálni. Tudom, hogy zavarja, hogy nem tudjuk mi lesz, ha tényleg változik a frank kamata, mert már így is túlteljesítjük amit lehet, hogy mindig minden ki legyen fizetve és ami korábban kis pénz befolyt, már nincs igazán meg, és semmi fölöslegeset nem vettünk belőle, mégis nehezen dolgozza fel, hogy mondjuk inget kellett venni neki, mert nem lehet elmenni egy tárgyalásra pólóban!!! Megbeszéltük, hogy a lombikra is félreteszünk, ami még esélyes lehet, de hogy meddig bírjuk a hiteleket azt nem tudom. Próbáljuk nagyon megfogni ezt a kis pénzt, de hát ha festéket kell venni, akkor festéket kell venni és ha betont kell javítani, akkor betont kell javítani. Ilyen egy kertes ház!
Az új munkahelyemen végre sikerült összehoznom az első üzletet. Azt nem mondanám, hogy nem vágytam többre, mert az összeg elég karcsú, az ebből jövő jutalék pedig úgy is mondhatnám aprócska, de nem vagyok telhetetlen és elégedetlen, a kicsinek is örülni kell és örülök is, de azért lábujjhegyen megsúgom, ebbe szökött egy kis ironikus felhang is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése