5. lombik 1. cn

Ma reggel megpróbáltam én is beszélgetni a méhemmel, de mivel én magam sem tudtam, hogy mit is szeretnék, az lett a beszélgetés vége, hogy azt mondtam legyen úgy, ahogy neki a legjobb. Mégiscsak közelebb van a "tűzhöz", ő látja és tudja mikor mire van felkészülve, szóval legyen ahogy akarja, csak aztán baba is legyen odabent ;)
Ma megjött!
25 napos ciklusom lett.
A feladat az volt, ha megjön, akkor telefonálnom kell Győrbe és 2. napon vérvétel.
Telefonáltam, megjegyzem félve, mert mikor a HSC volt, már akkor húzták a szájukat, hogy ők nem szeretnének szerdán (május 1-én) dolgozni, amit én megértek, de hát a mensimet ÉN nem tudom irányítani! Aggódva mondta a hölgy a telefonba, hogy a 2. nap az szerda és ők nem dolgoznak, aztán megkérdezte tőlem, hogy nem mondta-e a dokim, hogy mehetek a 3. napon. Mondom neki, hogy erről nem beszéltünk, hiszen azt sem tudtuk mikor fog megjönni. Kérte, hogy hívjam fel 13 óra körül, addigra megkérdezi.
Itt még sosem fordult ilyen elő, hogy valaki nem tudott lemenni a 2. napon? Nem a 2-5. nap között kell ezt elintézni? Ha valakinek szombaton jön meg, akkor vasárnap is van vérvétel, csak ünnepnapon nincs? NEMÉÉÉÉTEM! :)
Sebaj, telefonáltam!
Válasz a következő: újra kell hívnom őket 15 órakor, mert még nem beszélt a dokival! OK!
Azért ez vicces kicsit, hogy velem már most probléma van :)
Azt mondtam B-nek, ha ez így megy továbbra is, akkor ok, mert eddig mindig minden simán és rendben ment és nem lettem terhes, így most tuti az leszek :)
15:00, ismét telefon, de kértek még 10 percet!
Adtam nekik 15-öt :)
Csütörtökön kell menni vérvételre 7:30-ra, majd 9:30-kor uh!

Sok filózás, egy telefon

A hét végén végre szavakban is megfogalmazódott egy kérdés, ami napok óta motoszkált a fejemben. Mikor a HSC után felébredtem és azt mondta a nővérke, hogy ne ijedjek meg, ha kicsit vérzek, mert eü kaparást is csinált a doktor úr, akkor ezt csak hallottam, de nem gondoltam át, mit is jelent.
Szombatra már konkrét kérdésként jött elő, hogy ha ez valóban megtörtént és volt nekem ilyenem, akkor miért is várom, hogy megjöjjön május elején? Amennyiben megcsinálták a kaparást, akkor nincs mim leváljon, tehát új ciklus indult. Először B-nek tettem fel a kérdés, hát hogy is mondjam csak, furán nézett, hogy ezt valóban neki kell-e megválaszolnia. A "nem tudom" válasza után inkább visszakérdezett, hogy ha most e miatt csúszunk 1 hónapot, akkor csak februárban lesz gyerek? Majd közölte, hogy ne mááár, ő azt hitte, hogy hamarabb! Hű de türelmetlen lett! :)
Ma reggel felhívtam az Intézetet és bár sejtettem, hogy lehet hülyének néznek, valahogy csak feltettem a kérdést, hogy volt-e nekem ilyen beavatkozásom és akkor most hogyan lesz ez a mensi kérdés.
Azt a választ kaptam, hogy volt, de csak egy kicsi, így várjam nyugodtan, mert meg fog jönni :)

Győr 3., avagy az én méhem David Copperfield!

A műtét utáni konzultációt azzal kezdte a doki, hogy a méhem neki David Copperfield. Az első reakcióm ijedtség volt, aztán megértettem miért mondja. No de kezdjük az elején! Bocsi, ha hosszú leszek, kicsit megviselt, így le kell írnom részletesen :)
8-ra kellett menni, 8-ra ott voltunk. Ki kellett tölteni pár papírt, feltüntettem a vélt gyógyszerérzékenységem. Történt ugyanis, hogy kisgyermek koromban fel kellett szúrni a könnycsatornáimat. Belecseppentettek valamit a szemembe, ami azonnal belobbant, így a következőket közölték, "Anyuka! Jegyezze meg, a gyerek atropin érzékeny"! B. megkérdezte a pultnál, hogy meddig jöhet velem, amire az volt a válasz, hogy a műtőbe nem lehet bemenni. Tényleg? Minő meglepetés! Köszi a semmit! Valamikor 9 előtt, még fel kellett menni ultrahangra a műtét előtt. Megkérdeztük, az emeletre B. feljöhetett, a váróban várt rám. Ott nem csak a saját dokim jött be a szobába, hanem még valaki, gondoltam azért, mert ő is ott lesz a műtétkor. Nem mutatkozott be, azért köszöntem neki, majd lelkesen belevetették magukat a monitor nézésbe és magyarázásba. Próbáltam megjegyezni  legalább 1 szót, amit hallottam, de nem sikerült, azt viszont éreztem, hogy nagy gond van, mert a hátsó fal ilyen meg olyan és az első fal meg amolyan, szóval gáz az egész és miómám is van, amire ez az új doki is csak legyintett, mint korábban a sajátom, mert aprócska, majd felmerült még valami, ami lehet, hogy csak egy vastag véna, szóval xyz és zyx áll fenn! F@sza, a lényeget levettem, odabent gondok vannak! Ismét megkaptam a kérdést, hogy a sok-sok petesejtemből miért kaptam csak annyit vissza amennyit és hol van a többi!? Mondtam ismét, mint az első találkozáskor, hogy nem tudok ezügyben segíteni!
Fél 9-re volt kiírva a műtét, de csak 9 körül mehettem átöltözni. Úgy rémlik, hogy 9:05 volt, de visszagondolva már nem is tudom hogy volt :)! A mosdóban még eszembe jutott Rita, hogy fogok rá gondolni, de bevallom később lefoglalt a két hölgy a fejem felett! Felvettem a kis hátulkötőst, lábzsákot és kissatyeszt. Meg kell mondanom, egész jól állt :) Mikor kiléptem az előtérbe, már terelgettek is serényen a műtő felé, fel az ágyra. Ahogy felfeküdtem, megláttam a képet a fejem felett. Nagyon aranyosan, egy kisfiú és kislány kép van feltéve, megdöntve úgy, hogy aki felfekszik, azt lássa, ne a fehér plafont :)
Megkérdezte egy hölgy, gondoltam az aneszteziológus, hogy van-e gyógyszerérzékenységem, így elmeséltem a gyerekkori sztorit. Furcsállotta, de nem szólt, bekötötte az infúziót, majd érkezett egy másik hölgy, aki  közölte, hogy ő az aneszteziológus és megkérdezte, hogy van-e gyógyszerérzékenységem. Ismét előadtam a régi sztorit. Ezek ketten megbeszélték a fejem fölött, hogy van ilyen, bár ritka mint a fehér holló és adhatnának mást is, de az lejárt és van még valamilyen anyag, ami meg nekik sosem volt. Majd valami olyasmit mondott az aneszteziológus, hogy akkor szép feladat lesz, vagy valami ilyesmi, szóval nem éreztem nagy nyugalmat, de már lőtték is az altatót, ami meglehetősen kellemetlen volt először, mert köhögtetett. Az anesztes mondta, hogy nyugi ez mellékhatás mindjárt alszom. Így is lett. Az őrzőben ébredtem, kapart kicsit a torkom, kérdezték jól vagyok-e, fáj-e a hasam. Jeleztem, hogy jól vagyok és nem fáj semmim. Mikor először az órára néztem 10:05-volt. Ébredeztem, ébredeztem, de valahogy mindig visszazuhantam, majd erős hányingerre keltem, de nem volt ott senki, akinek szólhattam volna. Fészkelődtem egy kicsit, majd jött egy hölgy, kérdezi hogy vagyok, mondom neki, hogy hányingerem van. Ezt egy tálca átadásával és egy "látom rosszul van, nagyon fehér" mondattal konstatált és megemelte az ágy háttámláját. Öklendeztem, de nem jött semmi. Megpróbáltam visszaaludni, de így a megemelt háttámlával nem volt kényelmes. Meg akartam kérni a hölgyet, hogy tegye ismét vízszintesbe az ágyam, de valamiért mégsem tettem. Kaptam közben az infúzióba valami cuccot, gondolom azért, hogy csillapítsa a hányingert. Egy idő után arra keltem, hogy törölgetik a karom, ahol be volt kötve az infúzió és még azt is láttam, hogy tiszta vér, de aztán nem foglalkoztam vele. Mértek vérnyomást, mondták rendben. Ismét keltem, mondtam, hogy kimennék a mosdóba. Várnom kellett még egy kicsit, mert valaki pont volt a mosdóban és még az infúzióból is volt, de aztán csak szabad lett a mosdó és az infúzió is lecsöpögött, szóval sikerült kimenni. Éreztem még fekve, hogy vérezhettem alulról is, ezt megerősítette a látvány, mikor leszálltam az ágyról. Mondta a hölgy, hogy egészségügyi kaparást (de ronda szó) csinált a doktor úr, ezért vérezhetek kicsit. Mosdó után, már a fotelkába ültettek vissza, volt ott valami limonádé féle, mondták ehetek és ihatok. Köszi, a cuccom a szekrényben, bár nem éreztem, hogy tudnék enni, viszont a limonádéból ittam. Összeragadt tőle a szám, de reméltem jobban leszek, mert a hányinger csak nem tágított. Közölte a másik hölgy, hogy menjek ki, hányjak, mert az jó lesz mindkettőnknek. Nem tudom neki mennyivel könnyítettem volna meg az életét, nekem valószínűleg tényleg jobb lett volna. Mikor még mindig simogattam a gyomrom és gondolom a zöldbe forduló arcszínem is indokolta a következő reakciót...a hölgy felállt az asztalától, odajött hozzám és közölte, hogy menjek ki és hányjak. Mondtam neki, hogy nem vagyok e téren valami ügyes, erre jött a válasz, aki anya lesz az igen is ügyes. Puff neki, ezt nem lehetett megcáfolni egy ilyen helyen. Hiába dugdostam az ujjam, csak nem sikerült, viszont kellőképpen kiöklendeztem magam ahhoz, hogy jobban érezzem magam., így mikor visszamentem, jeleztem, hogy ha lehet, akkor én felöltöznék. Lehetett, de a branült nem akarták kivenni, mondták, hogy előbb menjek fel, beszéljek a dokival, aztán kiveszik. Ekkor talán fél 12 lehetett. B. már az ajtó előtt várt. Mondta, hogy többször érdeklődött, hogy bejöhet-e hozzám, de mire jöhetett volna én már kifelé jöttem. Másokhoz (transzferesekhez) bejöttek a férjek közben. Nem is gondoltam rájuk, csak furcsállottam, hogy miközben én mozgok, a nővérek nagyon tekergetik a derekam körül a lepedőt :) Ezek szerint kábult állapotban nem vagyok valami szemérmes :) Konkrétan mutogatnám a fenekem, de nem hagyták :).
B-vel felmentünk az emeletre, ott ültömben többször majdnem elaludtam. Próbáltam inni és pihenni. Arra jött egy hölgy és valószínűleg még mindig embertelen színem lehetett, mert azonnal megkérdezte hogy jól vagyok-e, majd jött még egyszer ugyan ezzel a kérdéssel és valószínűsítem, hogy lentről ő küldte föl az egyik nővért, aki szintén megkérdezte minden rendben van-e! Minden rendben volt, csak ültünk és vártunk. Kértem B-t, hogy a dokihoz jöjjön be velem és nagyon figyeljen, mert úgy érzem, hogy totál kába vagyok.
Ide most muszáj beillesztenem és elmesélnem valamit. B. hallotta, én csak ott voltam, de nem fogtam fel :)
Míg ott vártunk, egyszer csak odajött a főnővér egy kint váró férfihoz, akinek a felesége épp ultrahangon volt. Megkérdezte tőle, hogy kertes házban lakik-e, igen volt a válasz, majd közölte vele a főnővér, hogy 2 gyerek. B. totál kiakadt, hogy ezt most tényleg így közölték? Még kicsit hümmögtünk ezen, aztán továbbléptünk :)
Bementünk a dokihoz, illetve dokikhoz, mert a korábban látott dokibácsi ismét feltűnt. Mi a saját dokimmal ismét kezet fogtunk, ezt nem értettem, hiszen az UH-nál már megtettük ezt, de sebaj. B. az új dokinak bemutatkozott, gondolom az új doki most csak megmondta a nevét :) Nem emlékszem!
És ahogy kezdtem a bejegyzést, azt mondta a doki, hogy neki az én méhem David Copperfield. Közölte, hogy az ultrahanghoz képest, ahol is ez meg az látszódott, élőben minden a legnagyobb rendben volt. Nyálkahártya ok, első és hátsó fal ok, kimetszettek 2 csíkot, amit elküldtek szövettanra, majd ismét jött a kérdés. Hogy lehet, hogy ennyi petesejtből nem maradt semmi. Nem tágít :) Mondtam, hogy még mindig nem tudom!!!! Annyit tudok mondani, amit korábban is. A 16 illetve 24 sejtekből összesen 6 termékenyült meg, harmadik napra maradt, ami maradt, a többit nem tudták elvinni az 5. napig, vagy már korábban sem maradt belőlük semmi. Édes volt a doki, mert akkora számokban beszélt! Összeadta a 4 lombik összes leszívott petesejtjét és az összes visszaültetettet, így beszélgettünk kb hatvan-hetven valahány sejtről :):)
Doki bácsi belement a szakmába, nem értettem semmit, annyit vettem ki a szavaiból, hogy sok lehetőség van, majd meglátják melyiket kell alkalmazniuk. Kálcium csatorna megnyitása stb stb stb.
Felírták a D3 vitamint, és még valami szurit, amit meg kell hozatni és a következő ciklus 2. napján vérvételre kell menni, mert kezdődik a lombik. Nem hittem a fülemnek. Máris? Azt hittem még lesz az a bizonyos méh biopsziás ciklus is, de gondolom az eü kaparás miatt erre most mégsincs szükség. Szegény B. nem valószínű, hogy így el tud utazni, de nem bánja :) Hazajövet a kocsiban aludtam, hazaérve a kanapén aludtam, felébredtem, ettem, ittam, aludtam. Felébredtem fájt a fejem, aztán elmúlt, aztán erősödött, aztán elmúlt, szóval ki voltam rendesen. Ma még kába vagyok és már csak épp hogy szivárgok odalent, így lassan összeszedem magam és megyek a dolgomra. Kiváltom a vitaminom :) és mivel szabin vagyok, egy kis napozással rá is segítek a D vitamin hiányosságomra, de csak délután :)
Ma reggel B. nagyon édes volt, megkérdezte, hogy akkor mikor leszek terhes? Júniusban? Mondom neki, hogy nem, már májusban! Mondtam neki, hogy januárban szülök, mire megkérdezte, hogy idén már nem? Mondtam, hogy már nem :) Aztán még beszélgettünk kicsit és nagyon jó érzés volt úgy beszélni erről, mintha már tuti lenne :) Valami kapcsán szóba került, hogy mi lesz 9 év múlva, mire közöltem, hogy 9 év múlva én már rég újra dolgozni fogok és az ikrek meg iskolások lesznek!
Nem tudom mitől lettem ilyen bátor :)

Holnapi bekukk

Csütörtök reggel 8-ra kell menni, fél 9-re van kiírva a műtétem.
Ma éjféltől nincs se szilárd, se folyékony táplálék. Kérdeztem mit kell vinni, de semmi papucs, hálóing. Aranyos volt az asszisztens, akivel beszéltem, mert mondta, hogy száraz kaját vigyek, mert ébredés után lehet már enni, inni. Kérdeztem mire gondol, erre ő: hát ne pörköltet galuskával :)
Ok, akkor valami jópofa szendvics...
Eddig be voltam tojva a műtéttől, most meg csak a kaja jár az eszemben :P

Műtét után 3 óra pihi. Gondolom utána konzultálunk!
Nem kérdeztem, de remélem!!!

Be vagyok....

...sz@rva :)
a csütörtöki műtét miatt
pedig még csak hétfő van!

Már most azon zizgek, hogy mikor lesz már szerda, hogy felhívhassam őket, mert szeretném már megtudni, hogy hányra kell majd menni csütörtökön.

Tudom nem szabad siettetni, hiszen mindennek eljön a maga ideje, szépen és sorban, de
türelem témakörben, most valahogy így vagyok :)

Túl erősen sikálok

Tegnap átestem életem első fogkő eltávolításán. Nem lesz kedvenc! 
A hölgy megkérdezte, mikor volt utoljára fogkő szedésem, mondtam, hogy még sosem volt, erre kikerekedett a szeme. Nem tudtam, hogy ez ilyen extra dolog. Belenézett a számba, mondta, hogy van egy kevés kő az alsó fogsoromnál középen, belül. Ezt éreztem én is, ezért gondoltam, hogy eljött az idő, illetve nem osztottam meg vele az infót, hogy mivel találtam occccsó kupont, ezért szántam rá magam :)
Egyébként mindenhol végig ment rendesen és megállapította, hogy bal hátul van egy kis lyuk, javasolta, hogy azt tömessem majd be, illetve kaptam egy kis "fehérítő" polírozást is.

A fogtömésem tuti nem ebben a hónapban lesz, mert annyira nem szeretem a fogászatot, hogy újból, ilyen rövid idő elteltével ismét beüljek egy ilyen székbe :)
Amennyiben a következő 38 évet kihúzom fogkő eltávolítás nélkül, akkor nekem már jó!
Voltak pontok, ahol kifejezetten érzékenyen érintett a művelet. Miután végeztünk megkérdezte a hölgy, hogy erősen sikálom-e a fogam fogmosás közben. Mondtam neki, hogy ez egy jó kérdés, mert hát mihez képes sikálhatok én erősen, de a válaszom mégis az volt, hogy igen, úgy gondolom kellőképpen megsikálom a fogaim. Közölte, hogy rosszul tettem/teszem, mert az ínyem lehúzódott és kilátszik a fognyak, ezért is volt "fájdalmas" itt-ott, illetve ettől érzékenyek lehetnek a fogaim. Jelzem sem hidegre, sem melegre nem reagálnak rosszul. Ajánlotta, hogy csak körkörös mozdulatokkal végezzem a fogmosást. Igaz, hogy az ínyem már nem fog visszamenni, de legalább nem rosszabbodik majd a helyzet. Nos én megpróbáltam ezt a körkörös mozdulatot, ami kívül nem is jelent gondot, de belül nem igazán sikerül a körzés.
Kénytelen leszek a használaton kívüli motoros fogkefét csatasorba állítani. Ma veszek bele új fejet és ezzel folytatom.

Ráhangolok?

Mivel ma kevés a meló (kedvem egyébként sincs semmiféle munkához :) ), átnéztem Katához, hogy kicsit felfrissítsem az ő élményeit és időpontjait Győrrel kapcsolatban. Szó se róla, mikor a pozitív tesztről olvastam és aztán az UH-ról, megint elérzékenyültem :)
Felírogattam, hogy mi várható, mikor kell vérvételre menni és uh-ra, mi várható a punkció után stb. Természetesen tudom, hogy azok Kata eredményei, és az ő gyógyszerei stb, de mégis jó volt, mert mit tagadjam, egyszerűen nem bírom ki, hogy ne tervezzek kicsit előre, hogy ne foglalkozzak a témával :)
Ő nekem az etalon, a követendő példa, belőle merítek erőt, reményt és kitartást ahhoz, hogy még véletlenül se adjam fel idő előtt, hogy még tudjak hinni, hogy lássam magam előtt, ahogy nekünk is sikerül.



Katának volt 3 mini suction-ja, még a lombik előtti ciklusban. A méhtükrözés miatt nem tudom, hogy nekem is lesz-e. Amennyiben lesz, máris megoldódott a férjem utazása. Ő mehet Luxemburgba, közben meg szépen haladunk előre, senki nem marad le semmiről :)
Április 25-én méhtükrözés. Ez most az egyetlen biztos pont. Azon már csak egy egész kicsit agyalok, hogy mit fognak vagy épp nem fognak találni odabent :)
Azt is mondhatnám, hogy türelmetlen vagyok, de ez inkább most valami kellemes izgalom és bizsergés odabent, sőt azt mondanám, hogy odalent :) Már megint várom a beavatkozásokat, már megint várom a szurikat és nincs bennem félelem, hogy ismét hiábavaló lesz minden.

Dilemma

Tegnap mosolyogva meséltem B-nek, hogy bizony előfordulhat, hogy a hisztero utáni ciklusban máris lombik lesz. Mondtam neki, hogy mivel kiszámíthatatlan a ciklusom, mert eddig 26-27 nap volt, most meg 29, de mensike várható május első napjaira, így a punkció kb május 12-13-14-15. Ahogy kimondtam, máris leesett, hogy május 14-15-re van repülőjegye Luxemburga. Évek óta várja ezt a lehetőséget. Láttam az arcán, szemén, hogy megzuhant, de a szája azt mondta, amit kellett. Azt mondta, hogy a baba a legfontosabb, majd elmegy helyette más, ő meg majd legközelebb. Tudom én is, hogy a baba a legfontosabb, de nagyon szarul éreztem magam ettől a helyzettől. Ha csak a transzfer esne erre az időpontra, oda más is le tud vinni, vagy én is le tudok menni egyedül, de B. azt mondta, hogy mindenhol ő akar ott lenni. 2 órája fogtam a telefont, hogy felhívom a főnökét és megkérdezem, nem tudná-e a jegyeket 1 héttel későbbre tetetni, nem tudnak-e 1 héttel később menni, de aztán nem hívtam fel. Meg kellene várnom, hogy mi lesz a hiszteroszkópián, meg kellene várnom, hogy mit mond a doki. Annyira büszke voltam magamra, hogy mindig csak a következő lépésre koncentrálok, de most ismét előreszaladtam és ettől most nem annyira vagyok jól :( Elgondolkodtam rajta, majd kimondtam, hogy a hiszteroszkópiát lemondhatnám, de B. nem akarja. Totál elkenődtem. Ismét fogtam a telefont, de most már hívtam is a főnökét. Ígérte, hogy 10 perc múlva visszahív. Ennek már 40 perce :)
Sebaj, úgysem tudtam még összeszedni a gondolataim, lehet, hogy csak össze-vissza beszélnék :)

Találkozó szombat, telefon vasárnap

A Gólyahír alapítvány minden évben 2 találkozót tart azoknak, akik babára várnak. Addig nem kaphatsz örökbe babát, míg egy ilyen összejövetelen részt nem veszel! Találkozó van áprilisban és októberben. Tavaly októberben nem tudtunk menni, így úgy döntöttünk, hogy akkor most, szombaton. Az állt a meghívón, hogy 10 órától 15óráig tart, de mivel nem volt sorban a program megjelölve, csak az, hogy 12 órától mutatják be a legutóbb örökbefogadott babákat, így nem siettünk, gondoltuk odaérünk, mikor odaérünk. Szombat reggel már kicsit másként gondoltam, szerettem volna időben odaérni, de B-t nem akartam sürgetni, így megreggeliztünk, aztán megbeszéltük, hogy azért a lehető leghamarabb összeszedjük magunkat és megyünk, mondván minél előbb megyünk, annál előbb jövünk, hiszen B-nek még este be kellett menni suliba, szóval nem is maradunk végig. Nem is késtünk volna sokat, ha találunk parkolóhelyet, így pár kör után rákényszerültünk, hogy beálljunk a parkolóházba. Bementünk, ott segített egy hölgy, mondta, hogy már elkezdődött az előadás és nagyon sokan vannak. Néztünk egymásra, hogy akkor ez most kicsit kellemetlen, hogy elkéstünk, de gondoltuk, majd bemehetünk hátul. A hölgy odakísért egy ajtóhoz ami persze nem a hátsó volt, hanem a legelső :) így mikor beléptünk, csak kb. 600 ember látta, hogy mi elkéstünk :):):) A 2. sorban volt pont 2 szabad hely, ezt a mikrofonba be is mondták nekünk, szóval nem is voltunk feltűnőek :D
Először elkezdtem unatkozni, mert a "száraz" anyagot mondták és durva meleg volt a teremben, alig lehetett levegőt venni, de aztán előkészítő tanfolyamokról esett szó, majd egy lány tartott tájékoztatást arról a lehetőségről, hogy az örökbefogadott babákat hogyan lehet szoptatni és felhívta a figyelmet ennek fontosságára. Jött a szünet, kaphattunk végre levegőt :) B-nek már előre mondtam, hogy Kretty-vel itt fogunk találkozni először, és ő azt mondta, úgy fogom megismerni, hogy csupa kékben lesz, szóval jó lenne megtalálni :) B. ki is szúrta, mondta, hogy hányadik sorban ül! Megbeszéltem egy másik régi net-es ismerőssel, hogy vele is találkozunk, na, hát ők pont egymás mellett ültek! Mert véletlenek nincsenek!!! Nagy örömömben és zavaromban Kretty-nek lenyomtam 2 puszit, remélem nem voltam túl rámenős :) ezt egyébként búcsúzáskor is előadtam, de valahogy olyan jó volt végre találkozni! Bocsi, ha átléptem egy határt! 12 után jöttek a babák. A szülők elmesélték mennyi ideje vártak, mit csináltak, mikor jött a telefon. Az első pár ráadásul ikrekkel volt! Szinte minden pár el volt érzékenyülve, papák és mamák is pityeregtek, illetve én is, valamint körülöttem mindenki fújta az orrát, törölgette a szemét. Megható volt, hogy az apukák is így élik meg az örökbefogadást. Úgy tűnt nekem, mintha a vér szerinti babájuk születéséről mesélnének. Akkor döbbentem meg igazán, mikor a férjemre néztem, aki épp próbált eltüntetni egy könnycseppet, de az gyorsabb volt és végiggördült az arcán. Hallgattuk a párokat, már nem is siettünk annyira haza. Volt olyan pár, akik kicsit túlpörögtek, volt olyan fickó, akinél úgy tűnt imádja a saját hangját, de azért megértőek voltunk :) Valahogy egy kicsit tényleg megnyugodtam. Lesz babánk, csak még várni kell! Nem bántuk meg, hogy elmentünk, úgy gondoljuk elmegyünk majd ilyenre, legfőképp azért, mert a net-es ismerősömék sorszáma már az 50-körül jár és míg tartott a találkozó, az alapítvány kapott 2 telefont, hogy babák születtek és mehetnek, szóval azok közül, akik ott voltak, 2 pár talán épp babát is kapott. Kiráz a hideg :):):) Szeretném az ismerősömék babáját is látni majd és meghallgatni a sztorijukat! Jó volt a szombat!

Ma reggel 9-kor kellett Győrt hívni, hogy megcsinálja-e a doki bácsi a ciklus 11. napján a hiszterómat!? Pontban 9-kor csörögtem, szinte azonnal felvették a telefont, de nem jutottam sokra, mert elfelejtette a főnővér megkérdezni a dokit, a doki meg már a műtőben volt (punkción), így az volt az infó, hogy fél 12-kor telefonáljak újra. 11:12-kor csörgött a telefonom, Győr volt, a doki bácsi nem csinálja meg 11. napon a beavatkozást, de a 20-21. ciklusnapon újra van lehetőség. Kérdezte a hölgy, hogy az nekem mikor van, mert nincs előtte naptár, hátha akkor még van hely. Mondtam, hogy a 20. nap szerda. Jött a válasz, hogy szerdán nem csinálnak hiszteroszkópiát! Ez most tényleg így megy? Mitől függ ez? A holdállástól, vagy vannak szerencsés és szerencsétlen napok? Van olyan, hogy valakinek nincs szerencséje hónapokig, akinek nem csütörtökre vagy péntekre esik az a bizonyos ciklus nap? Mindegy, nekem a 21. nap csütörtök, szóval szerencsém van és április 25-én mehetek.

Frankó

Megjött végre! 29 napos ciklusom lett. Azonnal vettem a telefont és hívtam Győrt. A hiszterót 7-10. ciklusnap között csinálják, ami nekem jelen esetben csütörtök, péntek, szombat, vasárnap. Azt mondta a főnővér a telefonba, hogy 1 nap, csak 1 hiszterót csinál a doki, így nem férek bele, mert már be van neki írva csütörtökre és péntekre is. Ezek szerint a hét végén nem dolgoznak. Kértem, hogy kérdezze meg, nem lehetne-e mégis valahogy megoldani, hiszen a vérvételekkel is elcsesztek mindent (nem ők), így is csúsztam 1 hónapot minimum, a ciklusaim sajnos elég kiszámíthatatlanok, így nem tudom megmondani, hogy következő hónapban mikorra várható és ha megint az első napon telefonálok és ismét nem férek bele a műtéti rendbe, akkor mi lesz? Azt javasolta a főnővér, hogy vasárnap telefonáljak, mert akkor bent lesz ő is és az orvos is. EZEK SZERINT DOLGOZNAK A HÉT VÉGÉN IS! És megkérdezi, hogy hétfőn, azaz a 11. napon megcsinálja-e a doki. Szóval vasárnap reggel 9-kor telefonálok. B-t hívtam, próbált nyugtatni, de nálam eltörött a mécses, hogy most miért így alakul?
Kicsit egyébként is zaklatott vagyok egy barátnős téma miatt, gondolom arra is rátett egy lapáttal, hogy vártam mikor fog már megjönni szóval frankón összejöttek a dolgok, ahelyett, hogy legalább egy kicsit simulna az út.
Nem sikerült a vérvételt lezongorázni 1 hónap alatt, csak kb 2, most meg ez, hogy 1 nap 1 hiszteró.
Keressek másik dokit? Ilyen hamar ki fogad? És különben is úgy vagyok, hogy inkább nézzék meg Győrben, ott ahol a lombik lesz, mert nem tudom konkrétan, hogy a bekukkantáson kívül mit csinálnak még. Úgy rémlik, hogy valami mintavételről is szó volt........ :(
Na most nem egy nyugis hétvége jön!

3 napos kúra?

A húsvéti zabálásom után úgy döntöttem, hogy csinálok egy 3 napos léböjt szerű valamit. Persze, hogy most jut eszembe, mikor meg fog jönni! Gondolom mensi alatt ez nem szerencsés, vagy pont jó, mert tisztulok mindenfelől? Ezen még hezitálok. Pont akkor ne egyek, amikor a vasszöget is? Mindezt pont húsvét előtt kellett/illet volna... :( Tegnap már hányingerem volt a mogyorós drazsétól, annyit ettem belőle :(
Közben vadul várakozó állásponton vagyok.
Eddig persze 25-26 napos ciklusokat produkáltam, most meg...ma kellene jönnie, de mensike még a kanyarban sincs :) Elvitte a nyuszi!