Dilemma

Tegnap mosolyogva meséltem B-nek, hogy bizony előfordulhat, hogy a hisztero utáni ciklusban máris lombik lesz. Mondtam neki, hogy mivel kiszámíthatatlan a ciklusom, mert eddig 26-27 nap volt, most meg 29, de mensike várható május első napjaira, így a punkció kb május 12-13-14-15. Ahogy kimondtam, máris leesett, hogy május 14-15-re van repülőjegye Luxemburga. Évek óta várja ezt a lehetőséget. Láttam az arcán, szemén, hogy megzuhant, de a szája azt mondta, amit kellett. Azt mondta, hogy a baba a legfontosabb, majd elmegy helyette más, ő meg majd legközelebb. Tudom én is, hogy a baba a legfontosabb, de nagyon szarul éreztem magam ettől a helyzettől. Ha csak a transzfer esne erre az időpontra, oda más is le tud vinni, vagy én is le tudok menni egyedül, de B. azt mondta, hogy mindenhol ő akar ott lenni. 2 órája fogtam a telefont, hogy felhívom a főnökét és megkérdezem, nem tudná-e a jegyeket 1 héttel későbbre tetetni, nem tudnak-e 1 héttel később menni, de aztán nem hívtam fel. Meg kellene várnom, hogy mi lesz a hiszteroszkópián, meg kellene várnom, hogy mit mond a doki. Annyira büszke voltam magamra, hogy mindig csak a következő lépésre koncentrálok, de most ismét előreszaladtam és ettől most nem annyira vagyok jól :( Elgondolkodtam rajta, majd kimondtam, hogy a hiszteroszkópiát lemondhatnám, de B. nem akarja. Totál elkenődtem. Ismét fogtam a telefont, de most már hívtam is a főnökét. Ígérte, hogy 10 perc múlva visszahív. Ennek már 40 perce :)
Sebaj, úgysem tudtam még összeszedni a gondolataim, lehet, hogy csak össze-vissza beszélnék :)