Sok furcsaság és a kombinált teszt eredménye

Szinte minden nap 1000 fura gondolatom van a terhességemmel kapcsolatban, magamban sikerül is megfogalmazni, aztán leírni már nem sikerül. Azzal magyarázom, hogy nincs időm, de inkább kedvem nincs elővenni a gépet. Furcsa, hogy bár próbálom nem hasonlítani a terhességem senkiéhez, mégis ezt teszem. Van egy nagyon fiatal ismerősöm aki terhes (talán már félidős). Már a 12. heti uh-t követően majd kiugrott a bőréből, hogy mennyire cukimuki a babája és mennyire imádja és majd meglátom milyen cukimuki lesz az enyém is és milyen imádnivaló stb stb stb. Nem érzem, hogy imádnivaló és cukimuki lenne. Nekem ez az egész kicsit "alien-es". Odabent van egy élet, dobog a szíve, mozog keze lába. Érdekes mosollyal az arcomon kérdezem magamtól, hogy hogy történhetett ez!?
Megfoghatatlan, magyarázhatatlan, hihetetlen az egész. 8 éve erre vártam, most meg az az érzés hatalmasodik el rajtam, hogy fura, miközben akárhányszor láttam uh felvételen, melegség tölti el a szívem és csak ámulok és bámul, közben pedig mosolygok. Rosszul vagyok összerakva! Én azt hittem és azt vártam, hogy valami hihetetlen eufórikus hangulatban telnek majd a napok, hiszen végre kisbabánk lesz, erre van, hogy még azt sincs kedvem kimondani, hogy jól vagyok, csak húzok egyet a vállamon, mert igaziból épp nem vagyok sehogy. A gyomrom néha olyan fura. Nem mondanám még csak émelygésnek sem.
60 kg vagyok :( Igaz, hogy a hét vége után 62 voltam és lement az a 2, de azért kétségbe estem rendesen, hogy fogok én kinézni. Miért van az, hogy mielőtt terhes lettem folyton azt magyaráztam, hogy pont nem érdekel hogy fogok kinézni, hiszen a baba a fontos, most meg a külsőmmel foglalkozom. Túl sokat foglalkozom! Nem akarok ebből hiúsági kérdést csinálni, de mikor az egyik barátnőm azt mondta, hogy ő mindkét gyereknél 8 kg-t hízott, gondoltam, az nekem is jó lenne, erre már most rajtam van +2. Igaz, hogy ő eredetileg is talán 1 mérettel kisebb mint én, de azt mondta, hogy tuti jók lesznek rám a gatyái, mert ugye csak a hasam fog nőni! Nem, nem csak a hasam! Nekem a fenekem és a combom is nő. Ilyen típus vagyok, mindig is ilyen voltam, mégis valami csodát vártam. Aztán mikor azt mondta, hogy ő majd rámszól, totál megsértődtem, hogy nekem aztán ne magyarázzon senki, hogy nem szabad ennyit, meg annyit hízni! Tisztában vagyok vele!!! Azon is kiakadok, mikor elmesélem, hogy épp mit érzek vagy mire gondolok és erre az a válasz, hogy lesz ez majd másképp, meg majd meglátom, hogy ez még semmi stb, de hát banyek, nekem ezt most kell megélnem és azért mert más már szült és ő tudja, nekem ne magyarázza meg, hogy esetlegesen min ne agyaljak, mert nekem most agyalnom kell és megélni ezeket a dolgokat. Tiszta hiszti vagyok néha :) remélem múlik majd!
Utrogestant, már csökkentve szedem és szájon át, pecsételés rég nincs!
Korábban már írtam, hogy a hasam nem igazán terhes has, inkább a jól belakottak állapotát mutatja, bár néha azért mégis terhesnek nézek ki. Az álmosság szinte letaglóz, mikor délután rámtör. Az utóbbi időben többször előfordult, hogy éjszaka 0:30-tól 6:30-ig is tudtam egyhuzamban aludni. Rám fért, mert a 2-3 óránkénti pisilésektől már épp kezdtem lemerülni. Voltam ismét az urológián, mert azt mondták az utolsó kontrollon, mikor is negatív volt a vizeletem, hogy 1 hét múlva ismét várnak, hát én mentem. Most ismét gennyes a vizeletem :( Olyan igazi felfázós pisiléseket adok elő, folyamatos ingert érzek, pedig aztán én felöltözöm, takaróval alszom, nap közben, ha pihenek, a lábam be van takarva és különben meg 40 fok van árnyékban! Elküldték elemzésre a vizeletet, holnap kell telefonálnom az eredményért. Van itthon tőzegáfonya kapszula, most azt szedem, hátha segít, rásegít a gyógyulásra. Szerintem megint antibiotikum lesz ebből és megint kontroll kontroll hátán.
Bár nem éreztem különösebb izgalmat, mégis vártam nagyon a mai 12. heti genetikai ultrahang és vérvétel, azaz kombinált tesztre menetelt. Időben érkeztünk, 10 perccel hamarabb, megkaptam a kitöltendő papírkát, amit kitöltöttem (minő meglepetés) és már hívtak is. Először megcsinálták a vérvételt, mondta a hölgy, hogy szabadságolások miatt nem lesz meg az eredmény 1,5 óra múlva, de 16 óráig biztos felhívnak az eredménnyel, aztán alig ültem vissza máris szólítottak az uh-ra. A doktornő bemutatkozott mindkettőnknek (B. is jött :) ), majd fekhettem is fel az ágyra, jött a hasi uh. Egyből a szívét lestem, hogy dobog-e :) Dobog és igazi baba kinézetű :) B.most látta először és csak azt hallottam, hogy mellettem nagyokat sóhajtozik :) Doktornő mondta, hogy nagyon szép baba, szép a profilja (mint az apjának :) ), majd mindent megmért, mindent rendben talált, meghallgattuk a szívét, kaptunk képeket és egy dvd-t az egész vizsgálatról, aminek csak annyi a szépséghibája, hogy nincs rajta a szívhang (vagy nekünk nem sikerült itthon előcsalni róla). 11:20-ra mentünk és 11:42-kor már a kocsiban ültünk azt hiszem. 13:25-kor pedig csörgött a telefon, mondta a hölgy a telefonban, hogy minden a legnagyobb rendben, elsorolta az összes betegség nevét, amire a szűrés történt, majd közölte, hogy nagyon alacsony a kockázati szám. Annyira örültem, hogy elfelejtettem megkérdezni mennyi az annyi, de majd megkapom a leletet, a lényeg, hogy minden ok. Bejelentkeztem CVS-re, augusztus 5. 10 óra az időpont. A doktornő még az uh elején kezdte mondani, hogy biztos a saját orvosom elmesélte milyen vizsgálati lehetőségeim vannak, mondtam neki, hogy igen, és azt is, hogy hétfőre már van időpontom, jövök a szúrásra. Már épp felkészültem, hogy majd le akar beszélni, de nem így történt! Azt mondta, hogy egyre inkább a konkrét szűrést részesítik előnyben és nem fog lebeszélni róla, úgyhogy hétfőn megyünk. Ami érdekes, hogy még fiatalabbnak mondta a babát, mint a saját dokim. Saját doki szerint ma 12+5, itt 12+3-at mondtak, valamint a méhlepény nem elöl, hanem hátul tapadt. No, ez az, amit annyira nem értek, hogy ez így mászkál! Azt mondta ez a doktornő, hogy ne aggódjak, a szúrást szépen el lehet majd végezni. Nem aggódom. DEHOGYNEM :)
Eredmény:
Magzatvíz mennyisége: átlagos
Szívműködés: szabályos, FHR: 169/perc (szívfrekvencia)
Placenta helyzete: hátsó fali

Koponya épnek, hasfal és mellkas zártnak látszik.
Normál hasi echogenitás.
Telt gyomor és hólyag (ez a babáé :) )
Négy végtag látható.

NB: látható (orrcsont)
CRL: 65,6 mm (ülőmagasság)
BPD: 20,8 mm (fejátmérő)
NT: 1,8 mm (nyakiredő)
HC: 74 mm (fejkörfogat)
AC: 62,1 mm (haskörfogat)
FL: 8,6 mm (combcsonthossz)

Láttuk és megszámoltuk minden ujjacskáját a kezén és láttuk a tappancsait is, láttuk a gyomrát, veséjét, gerincét, fülét stb stb stb. A dokinéni mondta, hogy a köldökzsinór pont az arcánál van, ezért nem látni az arcát rendesen. Biztos úgy van :)

Itt egy kicsit bekavar a kis keze is :)

Visszaszámlálások és dilemmák

Először is jöjjön a magyarázkodás, miért is nem írtam eddig :)
Nem igazán kerültem gép elé mostanában, a telefonomról meg nem volt kedvem pötyögni. A kedvtelenséget a terhesség rovására írom :) Gondoltam majd bemegyek a munkahelyemre és ott jól elírogatok, erre bent nem működik semmi, így hazaküldtek :)
Az utolsó aggodalmaskodásom óta voltam nőgyógyásznál, aki mindent rendben talált. Babóca 4,1 cm volt múlthét csütörtökön, ficánkolt, izgett-mozgott, mondhatni menekülőre fogta, mikor a doktornő behelyezte az uh fejet. Mondtam is, hogy már most tiszta apja, mert az apja sem szeret a figyelem középpontjában lenni. A méhlepény a mellső falon tapad, nem attól van a néha előforduló pecsételésem. Kérdésemre, hogy akkor mitől, az volt a válasz, hogy most ez ilyen. Mindegy, azért sikerült megnyugodni.

Már túl vagyok egy visszaszámláláson, mert a Proluton depot-ból múlthét pénteken megkaptam az utolsót! Clexane visszaszámlálás tart még, de abból már csak 3 van péntekig!
Jelenlegi visszaszámlálásom az utrogestánról szól. Megbeszéltük a dokinénivel, hogy fogom csökkenteni az utrogestánt. Jelenleg megy 3x2, ez péntekig, majd 3 napig 3x1, aztán 5 napig 2x1 és végül 5 napig 1x1. Tehát péntektől még kb. 2 hét, így 14 hetesen abbahagyhatom azt is. Nagyon várom! Néha azon gondolkodom, hogy az esti 2 db-ot szájon át veszem be, hogy végre betét nélkül aludhassak.
Dilemmáim súly szempontjából olyanok, Audrey-nak :) , merthogy nem 58 kilósan kellett volna elkezdenem a terhességem, hanem 53 kilósan, ami a "versenysúlyom", mert hogy 158 centimhez azonnal látványos szinte minden dkg plusz. Most 1-2 kg mozog rajtam, próbálom hátha nem csak 1 kg megy vissza de farkas éhes vagyok, állandóan ennék, ezt nagyon nehéz kordában tartani. Totál nyúzott a fejem, mert a pisilési őrülettől 2-3 óránként kijárkálok, majd nem tudok visszaaludni, van, hogy órákon át vergődök. Mára kb. összesen 3-4 órát sikerült aludni. Totál ki vagyok. Volt aki megkérdezte, hogy fogytam-e, pedig csak a fejem nyúzott, deréktól lefelé úgy nézek ki, mint aki betortázott rendesen. A fenekem, combjaim is feszülésnek indultak, én meg még nem is mozoghatok, legalább is a dokinéni kérte, hogy a 12. hetet várjuk meg mindennel. Annyira szeretnék úszni járni. Persze nem tudom miben, mert az úszódresszem nem jön rám :) Szex hiányom is van, ingerült is vagyok, néha meg totál fos a hangulatom, szóval fel vagyok dobva :P
Nálunk is megy a baba nemével kapcsolatos őrület. B. lányt érez, fiús apuka barátunk is lányt mond, merthogy kell egy barátnő a fiának. Mondjuk ettől idegbajt kapok, de ez egy másik történet! Szerintem fiúsan integetett nekem a múltkor és hasonlóan gondolkodom mint Audrey, mert nekem sem volt hányás, sőt hányinger sem, csak gyomorégés, a bőröm is rendben van, szóval majd meglátjuk :) A másik idegőrlő, hogy megkérdezik milyen nevet gondoltunk, elmondjuk és a fiúnévre húzzák az orrukat. Ki a francot érdekel, hogy egy havernak mennyire hangzik furán a mi gyerekünk neve? Na jó, már megint a hormonjaim tombolnak, vagy csak simán idegbeteg vagyok :)
Július 31-re kaptam időpontot az Istenhegyi útra 12. heti uh-ra és vv-re, de csak az utána levő héten, hétfőn mehetek CVS-re. Jó lett volna egyszerre letudni, de nem hagyták! Szerintük meggondolom még, pedig nem fogom.
Most megyek, eszem egy kis barackot, hátha csillapíthatom az éhségem.

Aggasztó

Már nem nagyon értem ezt a maszatolást. Miért reggelre jelentkezik? A doki azt mondta, hogy pihenjek én meg éjszaka fekszem, erre reggelre maszatos a betétem! Ma reggelre jobban volt maszatos mint eddig! Annyira jó lenne tudni, hogy konkrétan mitől van, ezért arra a döntésre jutottam, hogy felhívom a dokinénit, mert kezd nagyon aggasztani ez a dolog. Az egész napom el van tolva, ha így ébredek és eddig csak 1-1 nap volt, most viszont már a 3. reggel :(

A könyv

Sikerült eljutni a védőnőhöz, illetve csak a helyettesítőjéhez, aki nagyon kedves volt! Kb 45 percig könyvelt, de csak kézhez kaptam a terhes kiskönyvemet :) 1 hónap múlva akarnak csak látni, de jönni is szeretnének család, illetve környezettanulmányra, felmérésre.
Még nem melózom, csak itthonról, a többit majd meglátom. Azért jól esik, hogy hiányolnak, legalább is a főnököm :) "Kedvenc" kolléganőm azért még próbálkozik. Ma védőnő előtt beszaladtam, kinyomtattam egy-két dolgot, hogy haladjak itthon, erre megpróbált terhelni, de nem hagytam :) Úgyis tudom, hogy így is mindent átpasszol majd, hogy telefonon már elérhető vagyok, de lesz@rom :) mert legalább nem 8 órában nyomja az asztal másik feléről :)
Ma reggelre megint volt egy kis maszat, viszont 4 órát sikerült egy huzamban aludni! Az is igaz, hogy utána nem tudtam visszaaludni kb 1 órán keresztül, pedig próbálkoztam a levendulával. Ma jöhet valami tea, amivel csak az a baj, hogy pisilni járok majd tőle.
Ez egy ördögi kör :)
Sikerült írni a semmiről! Egyre jobb vagyok :P

Mindenféle hétvégéről

Ma reggelre megint volt egy kis maszat. Már kezdem megszokni, hogy pár naponta jelentkezik. Azt vettem észre, hogy egy-egy rosszab éjszaka után fordul elő. Rosszab éjszaka alatt értem a sok forgolódást, vergődést. A sok pisilni kijárkálás nem extra, az minden éjszaka van. Mondhatni ki vagyok merülve, mert nem alszom, 2-3 óránként fent vagyok, de azért nem veszélyes. Találtam itthon tőzegáfonya kapszulát, remélem segít kicsit, mert már nem is iszom annyit, mégis folyamatosan kijárkálok. Fogalmam sincs mitől van ez a maszat, de szerintem a dokiknak se :) illetve 5 dokinak gondolom 6 véleménye lenne.
Tegnap B megkérdezte este, hogy érzek-e valamit, hogy odabent van valaki? Nemleges választ tudtam adni :) mondtam neki, hogy az igazi mocorgás kicsit később jön, ki kell várni, addig ez van, illetve a 12. heti uh :) Idő közben még inkább megerősödtünk a CVS-ben. Főleg ez a hülye kórházasdi erősített meg minket, hogy jól tesszük, ha nem a statisztikában hiszünk, hanem a konkrét adatokban. Reggel kicsit átbeszéltük milyen fura, hogy gyerekünk lesz és B elmondta, hogy ő most már azon agyal, hogy jó szülő lesz-e :)
Ma vettem levendula illóolajat, szerintem a hálóban párologtatok kicsit, hátha jobban alszom!
Szombaton kaptam lángost és fagyit a Velencei tónál, aztán Székesfehérváron sétáltunk a Bory várban. Gyerekként voltam ott és nagyon fura volt, mert gyerekkori emlékeimben az élt, hogy minden tiszta mozaik és színes üveg, de mozaik csak néhol volt és azok a színes üvegek sem voltak amiket vártam. Gondolom akkor egy pár színes kép és mozaik annyira megfogott, hogy más nem is maradt meg. Jól esett kicsit kimozdulni! Ma pedig "kínaiéknál" vettünk nekem két nacit, mert hiába nem látszik a hasam még olyan komolyan, annyira pont elég nagy, hogy nem férek bele kényelmesen semmibe, amin gomb van és zipp. Imádom a nacikat, roppant kényelmesek. Igaz, nagyon nyári, de most nyár van, nem? ;)

Otthon, édes otthon

Folytatom a kórház sztorit, de csak röviden, mert épp kezdem magam túltenni az ott történteken.
Ott hagytam abba, hogy vasárnap jön majd a dokim, mert ügyeletes. Jött is, a reggeli vizit után beszéltem vele. A reggeli viziten az egyik doki az ágyam mellett állva (vérvétel és minden egyéb vizsgálat nélkül) úgy döntött, hogy mivel vérzek (minimálisan szivárgok valahonnan), megemeli az utrogestan adagomat 1x3-ról, 3x2-re. Ezek után maradt ott a dokim és rákérdeztem, hogy most ez így jó lesz-e. Azt mondta támogassuk a terhességet, emeljük meg az adagot és majd jön még és csinál ultrahangot. Meg is nézett, igaz, hogy csak este 10-kor és már nem látott hematomát sem, így csak annyit mondott, hogy fekvést ajánl. Másnap mikor rákérdeztem, hogy nem lehet-e, hogy az utro felmarta a hüvelyfalát és onnan jön ez a valami, akkor azt mondta, hogy az nem csinál ilyet. Én nem így hallottam, de nem tudtam mit tenni, inkább legyen a megemelt adag.
A hétfői viziten már arról volt szó, hogy áttérünk a tablettás antibiotikumra és kedden hazamehetek. Nem részletezném, a nővér idiótaságát, nekem kellett utánajárni, hogy kapjak gyógyszert, nekem kellett erősködnöm, hogy végre beadják a saját progi injekciómat és a zárójelentéskor is műsorozott egy sort.
Hétfőn még elküldtek egy ultrahangra, de nem a folyosón lévőbe, hanem leküldtek az orvosi rendelőbe, ahová az utcáról járnak be. Vártam a folyosón, majd 15 percen bugyi nélkül a vizsgálóban, mert a doki a szomszédban beszélgetett. Míg várakoztam és nézelődtem, azt vettem észre, hogy NINCS FÜGGÖNY :) no sebaj! Jött a doki, akinek az asszisztense felolvasta miért vagyok ott, hány hetes terhes vagyok. Ezt tőlem is megkérdezte. Mondom 9. Kérdezi, mikor volt az utolsó menszesz első napja. Mondom mikor, erre elkezd számolni és közli, hogy 10 hetes terhes vagyok. Mondom neki, hogy a nőgyógyászom mondta a 9-et, erre elkezdett velem vitatkozni, hogy ez matematika, ez nem annyira bonyolult....aztán elkezdte, hogy nem is érte, hogy mit keresek ott, elmeséltem újra, amit már az asszisztens felolvasott neki, de már akkor elfordítottam a fejem és monoton felelgettem, így kicsit talán észrevette magát, mert hangnemet váltott, majd megmérte a babát és közölte, hogy a méret alapján valóban 9 hetes. Tényleg? Minő meglepetés!!! Tiszta ideg voltam mikor kijöttem. De ott bent volt egy pillanat, amit nagyon élveztem, mikor felém fordította a monitort és babóca keze lába izgett mozgott és 25 mm volt a mérete! :)
Aztán már csak várni kellett, hogy másnap legyen.
Kedden 11 után valamivel "szabadultam", de úgy éreztem, hogy mintha 1 hónapot lettem volna bent. Akkora már kővé összeállt a nyakam és 2 napja fájt ettől a fejem, derekam, de már nem akartam semmit csak hazajönni. Hétfőn már az uh után nem véreztem, de ezt nem is kérdezte senki! Beültem a kocsiba és zokogásban törtem ki. Szegény B. nagyon megijedt, kérdezgette mi történt. Mondtam neki, hogy nagyon megviselt ez a pár nap :(
Itthon 2 nap saját ágyban fekvés után a nyakam, fejem helyreállt, tegnap már hőemelkedésem sem volt.
A védőnőt csak 2x mondtam le, szegény szerintem nem hiszi, hogy miken mentem keresztül, mert kérte, hogy hozzam a zárójelentéseim hétfőn :)
Ja, egyébként tegnap visszamentem az urológiára kontrollra, ahol a papíromra már csak a bal oldali vesében pangás láthatót írták és diagznózisként, a húgyúti fertőzés nem meghatározott helyen szerepel, miközben a vizeletem totál negatív! Mondta a doki, ha belázasodnék, menjek vissza. Jaj de vicces! Mondom a dokinak, hogy a múltkor is ide jöttem vissza és hogy jártam? Visszaküldtek a nőgyógyászatra! Erre azt mondta, hogy nem baj, menjek az urológiára! MINEK, KÖNYÖRGÖM???? Aztán azt is mondta, hogy 2 hét múlva kontrollra vár! Na lassan csak túl leszek ezen. Most itthon fekszem és pihenek. Tegnap reggelre is volt a betétemen valami rózsaszínes valami, aztán azóta sem.
Ma vagyok 10 hetes terhes :)

Láááz

Próbálom röviden :) de nem fog menni!
A keddi görcsről csütörtökre virradóra (konkrétan éjfélkor) kiderült, hogy valószínűleg nem kaja okozza, mert ismét jelentkezett és elég duván, így mentünk az ügyeletre. Ott mikor megmondtuk, hogy terhes vagyok azonnal a nőgyógyászatra küldtek, ahol mindent renben találtak, így mehettem vissza a sürgősségire, ahol vettek vért, adtam vitelet mintát. Mondta a doktornő, aki meglepően fiatal volt, hogy az eredmény kb 1-2 óra alatt megvan, mert még nem tudja, hogy vesekő vagy bél gyulladás. A fektetőbe vittek úgy, hogy semmi nem volt nálam B. pedig közölte, hogy azt a pár órát megvárja. Telt múlt az idő, aludni nem tudtam sem az izgalomtól, sem a sok hortyogástól ami körülvett. Egyszercsak jött a doktornő, hogy az eredmények fele már megvan, annyit lát, hogy gyulladás van, majd elment. Kezdett világosodni, de mivel óra sem volt rajtam, telefon se volt nálam, nem tudtam hány óra és még B-t sem tudtam hívni. Aztán csak reggel lett, addig lement két infúzió, még mikor bekerültem a sürgősségire, vénásan kaptam nospat a fájdalomra, de mást nem mertek adni, viszon a fektetőben nem múlt a fájdalom úgyhogy kb 2 óra alatt (ezt utólag számoltam ki) sikerült felhívni a nőgyógyászatot és így kaphattam 1 adag algopyrint. Nos reggel lett, nekem pedig ki kellett menni a mosdóba, úgyhogy felkeltem és kimentem, aztán a nővérpultnál láttam, hogy fél 6! Jesszus mi lehet B-vel? Kinéztem de nem volt sehol, gondoltam hazaküldték, legalább neki megmondták mi a helyzet, de kicsivel később beállított :) Jól sejtettem, ő jobban informált volt mint én! Volt otthon, hozott enni, inni! Neki elmondták, hogy reggel 7-kor lesz egy uh, ahol is a vesekőben maradt magával a doki. Látott tágulatot itt-ott, de követ nem. Ekkor azért kicsit kezdtem újra érezni az oldalam. Kaptam egy nagy adag infúziót nospával fűszerezve és egész jól lettem, a fájdalom elkezdett középtájra húzódni. Azzal engedtek el, hogy hívnak egy mentőt és elvisznek a SOTE urológiai ambulanciára. Mondtam, hogy köszi, de inkább kocsival átmegyünk. Átmentünk. Kismillió ember levegőtlen helyen, borzasztó volt az egész. B szólt az egyik asszisztensnek, hogy veszélyeztetett terhes vagyok ( ezt az egyik papíromon láttuk), így egész hamar bejutottunk, ahol ismét csináltak uh-t, ismét nem láttak semmit, szóval hazaengedtek azzal, hogy nospát és algopyrint vehetek be, ha lázas lennék menjek vissza. A saját nődokimat hívtam, ő is megerősített az algopyrinben, úgyhogy kiváltottuk. Estére azonban belázasodtam, 37,7. Gondoltuk ez csak a kimerültség, hiszen nem aludtam semmit, de aztán 38,6-ra ugrott. B hívta a nődokim, ő mondta, hogy ez sajnos normális, algopyrin 6 óránként szedhető + hűtőfürdő, más gyógymód nincs. Egész éjjel küzdöttünk, szegény férjem ott ugrált körülöttem, hogy mit hozzon. Borogatás, tea, víz? Segített a hűtőfürdőnél is, de nem sikerült lenyomni a lázat, csak az algo után 1 órával ment le, de már indult is vissza. Pénteken el kellett mennie dolgozni, de ígérte, hogy siet haza. A reggeli fél 8-as algopiri egész jól bírta, majdnem 3 órán át volt 37,7, de aztán ez is megindult, hiába próbáltam magam hűteni. Mire B hazaért 39,4-lett. Bevettem az algopirit, pont letelt a 6 óra. B nap közben beszélt a nőgyogyimmal, aki azt javasolta, hogy menjünk vissza az urológiára, ott felírnak antibiotikumot. Visszamentünk kb 1,5 órát vártunk, vizeletből megállapították, hogy valóban antibiotikumra lesz szükségem, de menjek vissza a nőgyógyászatra, majd ott felírják! Visszamentünk, 2 órát vártunk, mire egy doktornő kikelt magából, hogy hülyék dolgoznak az urológián, miért nem írtak fel semmit!!! Mondtuk nem tudjuk, mi csak antibiotikumot szertetnénk és itt sem vagyunk, mire közölte, hogy befektet, infúzióban kapom majd és csak hétfőn vagy kedden mehetek haza. Egész jól telt az este, megkaptam az 1 liter cuccot, B jött-ment, hozott mindenféle cuccot otthonról. Ma, szombat reggel kaptam egy kisebb zacsi infúziót, aztán valamikor a reggel folyamán elmentem pisilni és jött egy kis vér, úgyhogy azonnal kértem egy orvost, hogy jöjjön és nézze meg honnan jön. Csinált uh-t, van egy kis hematomám, az vérezhet, de a babával minden ok. Azért, hogy megnyugodjak, bekapcsolta nekem a szívhangot. Akkor hallottam először és megtörtént, amire vártam, könnyekben törtem ki, most is könnyezem, ahogy leírom. Szenzációs volt az a hang, ráadásul olyan jól látszott, mint még soha, egész babaforma volt :) Most ágynyugalmat írtak elő mást nem is nagyon lehet a kórházban csinálni, nekem viszont sűrűn kell pisilni, szóval most kicsit kevesebbet iszom, a nem látható vesekövem annyira nem izgat, mint a baba.
Összefoglalva rengeteg fiatal orvossal találkoztunk, csak a nőgyógyászaton nem, viszont a sürgősségin a nővérek és beteghordók minősíthetetlenül beszéltek az idős betegekkel és betegekről. A lényeg, hogy a vérzés miatt jókor voltam jó helyen, nem kellett kocsiba szállni, autózni és izgulni, míg jött egy orvos és megvizsgált. Görcs nincs, csak belenyilallós szurkálás majdnem középen. Várom, hogy a vérzés elmúljon. Holnap pont ügyeletes a saját dokim itt a kórházban, majd jól kikérdezem a hematomáról.

Programtájékoztató

A tegnapi nap délutánjára nem ezt a programot terveztem, de elég izzasztóra sikeredett. Először nagyon megijedtem, mert elkezdett mensisen fájdogálni a hasam, aztán egyre rosszabb lett, el kellett jönnöm melóból. Gondoltam, hogy majd ledőlök és a magnézium pezsgőtabletta segít. Hazaértem, végignyúltam a kanapén, de már nem voltam benne biztos, hogy fel is fogok onnan valaha kelni. Begörcsöltem, de közben észrevettem, hogy kutyorog is a hasam, kezdtem sejteni, hogy ez nem a baba, hanem inkább az ebédnél elfogyasztott savanyúság karfiol. Bal oldalt alul görcsölt piszkosul és nagyon sokáig. B. hozott nekem espumisant, ittam citromfű teát és vártam a megváltást. Este 10 körül már egész jó volt a helyzet. Vacsira csak piritós volt és krumpli, ma ebédre is krumplit hoztam és ittam egy bögrés levest. Kicsit még érzem a pocakom, de lehet, hogy ez már megint valami más, mert most épp a jobb oldalt érzem :)
Holnapi programom 10 és 12 között a védőnői látogatás lesz.
Felhívtam az Istenhegyi Géndiagnosztikát, ők július 31-én várnak kombinált tesztre. A CVS-re nem kellett bejelentkezni, mert ott nincs tumultus, azt mondták, hogy azt majd július 31-én is meg tudjuk beszélni, hogy mikor legyen. Egyébként mindig csak hétfő délelőttönként csinálják, így gondolom, hogy augusztus 5-re meglehet az is, tehát, ha jól számolom a 14. hétre meglesz az eredménye annak is.

Gumimaci

Tegnap végre megismerhettük azt a nőgyógyászt, akinél szülni fogok :) Tündérborgárvirágszál a dokinéni! Nagyokat hüledezett az előéletünk miatt, mindent felírt magának, majd jött a rettegve és izgulva várt ultrahang. B természetesen bejött velem. Míg én átöltöztem és felfeküdtem a vizsgálóra, addig ő az orvos asztalánál marad a paraván mögött, aztán mondta neki a dokinéni, hogy le fogja oltani a villanyt és akkor jöhet :) Először megdöbbentő volt, hogy babóca már mekkora, milyen nagy, aztán azt vettem észre, hogy igaziból csak egy foltot látok, még semmi konkrétat, de utána megpillantottam a kis szívét és megnyugodtam. Dokinéni végigmutogatta mije hol van, láttuk a köldökzsinórt, a szikhólyagot, megmutatta a végtagbimbókat, mutatta, hol a feje és nekem egyből egy gumimaci jutott róla eszembe. 1,89 cm, mérete alapján pedig tegnap volt 8+3. B-nek is nagyon tetszett amit láttunk, nagyon aggódott, hogy nem jöhet majd be, de kérdés, kérés nélkül működött minden. Még megnézett az orvos belülről alaposan, petefészkek is rendben, minden ok. Ultrahang után visszaültünk az asztalához és átbeszéltük mik a következő lépések. Az asszisztens még az adatok felvételekor megírta a vérvételes beutalókat, úgyhogy arról csak említést tett, szólt, hogy keressem fel a körzetünk védőnőjét és kifejezetten ajánlotta az Istenhegyi Klinikát és a kombinált vagy integrált tesztet. Mondtuk neki, hogy mi CVS-t is szeretnénk, egyből mondta, hogy akkor mi a biztosra megyünk :) Természetesen jelezte, hogy van kockázata, de szerinte is az biztosabb, mint a statisztika, úgyhogy mivel Audrey-nak köszönhetően tudom, hogy a Honvédban pont szabin vannak, mikor menni kéne, marad a fizetős variáció! Sebaj, hamarabb lesz eredmény!
Íme ő gumimacisága :)