Láááz

Próbálom röviden :) de nem fog menni!
A keddi görcsről csütörtökre virradóra (konkrétan éjfélkor) kiderült, hogy valószínűleg nem kaja okozza, mert ismét jelentkezett és elég duván, így mentünk az ügyeletre. Ott mikor megmondtuk, hogy terhes vagyok azonnal a nőgyógyászatra küldtek, ahol mindent renben találtak, így mehettem vissza a sürgősségire, ahol vettek vért, adtam vitelet mintát. Mondta a doktornő, aki meglepően fiatal volt, hogy az eredmény kb 1-2 óra alatt megvan, mert még nem tudja, hogy vesekő vagy bél gyulladás. A fektetőbe vittek úgy, hogy semmi nem volt nálam B. pedig közölte, hogy azt a pár órát megvárja. Telt múlt az idő, aludni nem tudtam sem az izgalomtól, sem a sok hortyogástól ami körülvett. Egyszercsak jött a doktornő, hogy az eredmények fele már megvan, annyit lát, hogy gyulladás van, majd elment. Kezdett világosodni, de mivel óra sem volt rajtam, telefon se volt nálam, nem tudtam hány óra és még B-t sem tudtam hívni. Aztán csak reggel lett, addig lement két infúzió, még mikor bekerültem a sürgősségire, vénásan kaptam nospat a fájdalomra, de mást nem mertek adni, viszon a fektetőben nem múlt a fájdalom úgyhogy kb 2 óra alatt (ezt utólag számoltam ki) sikerült felhívni a nőgyógyászatot és így kaphattam 1 adag algopyrint. Nos reggel lett, nekem pedig ki kellett menni a mosdóba, úgyhogy felkeltem és kimentem, aztán a nővérpultnál láttam, hogy fél 6! Jesszus mi lehet B-vel? Kinéztem de nem volt sehol, gondoltam hazaküldték, legalább neki megmondták mi a helyzet, de kicsivel később beállított :) Jól sejtettem, ő jobban informált volt mint én! Volt otthon, hozott enni, inni! Neki elmondták, hogy reggel 7-kor lesz egy uh, ahol is a vesekőben maradt magával a doki. Látott tágulatot itt-ott, de követ nem. Ekkor azért kicsit kezdtem újra érezni az oldalam. Kaptam egy nagy adag infúziót nospával fűszerezve és egész jól lettem, a fájdalom elkezdett középtájra húzódni. Azzal engedtek el, hogy hívnak egy mentőt és elvisznek a SOTE urológiai ambulanciára. Mondtam, hogy köszi, de inkább kocsival átmegyünk. Átmentünk. Kismillió ember levegőtlen helyen, borzasztó volt az egész. B szólt az egyik asszisztensnek, hogy veszélyeztetett terhes vagyok ( ezt az egyik papíromon láttuk), így egész hamar bejutottunk, ahol ismét csináltak uh-t, ismét nem láttak semmit, szóval hazaengedtek azzal, hogy nospát és algopyrint vehetek be, ha lázas lennék menjek vissza. A saját nődokimat hívtam, ő is megerősített az algopyrinben, úgyhogy kiváltottuk. Estére azonban belázasodtam, 37,7. Gondoltuk ez csak a kimerültség, hiszen nem aludtam semmit, de aztán 38,6-ra ugrott. B hívta a nődokim, ő mondta, hogy ez sajnos normális, algopyrin 6 óránként szedhető + hűtőfürdő, más gyógymód nincs. Egész éjjel küzdöttünk, szegény férjem ott ugrált körülöttem, hogy mit hozzon. Borogatás, tea, víz? Segített a hűtőfürdőnél is, de nem sikerült lenyomni a lázat, csak az algo után 1 órával ment le, de már indult is vissza. Pénteken el kellett mennie dolgozni, de ígérte, hogy siet haza. A reggeli fél 8-as algopiri egész jól bírta, majdnem 3 órán át volt 37,7, de aztán ez is megindult, hiába próbáltam magam hűteni. Mire B hazaért 39,4-lett. Bevettem az algopirit, pont letelt a 6 óra. B nap közben beszélt a nőgyogyimmal, aki azt javasolta, hogy menjünk vissza az urológiára, ott felírnak antibiotikumot. Visszamentünk kb 1,5 órát vártunk, vizeletből megállapították, hogy valóban antibiotikumra lesz szükségem, de menjek vissza a nőgyógyászatra, majd ott felírják! Visszamentünk, 2 órát vártunk, mire egy doktornő kikelt magából, hogy hülyék dolgoznak az urológián, miért nem írtak fel semmit!!! Mondtuk nem tudjuk, mi csak antibiotikumot szertetnénk és itt sem vagyunk, mire közölte, hogy befektet, infúzióban kapom majd és csak hétfőn vagy kedden mehetek haza. Egész jól telt az este, megkaptam az 1 liter cuccot, B jött-ment, hozott mindenféle cuccot otthonról. Ma, szombat reggel kaptam egy kisebb zacsi infúziót, aztán valamikor a reggel folyamán elmentem pisilni és jött egy kis vér, úgyhogy azonnal kértem egy orvost, hogy jöjjön és nézze meg honnan jön. Csinált uh-t, van egy kis hematomám, az vérezhet, de a babával minden ok. Azért, hogy megnyugodjak, bekapcsolta nekem a szívhangot. Akkor hallottam először és megtörtént, amire vártam, könnyekben törtem ki, most is könnyezem, ahogy leírom. Szenzációs volt az a hang, ráadásul olyan jól látszott, mint még soha, egész babaforma volt :) Most ágynyugalmat írtak elő mást nem is nagyon lehet a kórházban csinálni, nekem viszont sűrűn kell pisilni, szóval most kicsit kevesebbet iszom, a nem látható vesekövem annyira nem izgat, mint a baba.
Összefoglalva rengeteg fiatal orvossal találkoztunk, csak a nőgyógyászaton nem, viszont a sürgősségin a nővérek és beteghordók minősíthetetlenül beszéltek az idős betegekkel és betegekről. A lényeg, hogy a vérzés miatt jókor voltam jó helyen, nem kellett kocsiba szállni, autózni és izgulni, míg jött egy orvos és megvizsgált. Görcs nincs, csak belenyilallós szurkálás majdnem középen. Várom, hogy a vérzés elmúljon. Holnap pont ügyeletes a saját dokim itt a kórházban, majd jól kikérdezem a hematomáról.