Ő cukisága gyakran hisztis. Azonnal krokodilkönnyeket produkál, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, és hát nem mindig úgy van. Amikor megütötte magát, mentem megvigasztalni, adtam gyógypuszit, majd egy idő után, már beütés nélkül is nyújtogatta a kezét pusziért és közben keserves képet vágott, mert hozzáért valamihez. Annyira édesen adta elő, hogy kapott puszit.
Hívom, kérem, hogy jöjjön, de ő nem jön, néz rám, hogy neki aztán fogalma nincs mit akarok tőle, majd mikor odakoccant a buksija és mondtam, hogy gyere, adok rá puszit, azonnal jött.
Imád teregetni, de persze nem adogatja a ruhákat, hanem ráveti magát a nedves cuccra és kidobálja a kosárból őket, illetve lopkodja a vízes zoknikat.
Grimaszol magának a tükörben, sőt, már a terasz ajtó tükörképében is csodálja magát.
Az utóbbi időben előfordult már többször, hogy édesen sétál befelé a a szobájába, ha kérem, hogy menjünk pelust cserélni, de ilyenkor persze mindig hozza azt a valamit is, ami a kezében van. Tegnap kapott egy lábost, hogy a konyhában neki is legyen dolga, így jött velünk az is. Sírás lett belőle, mert a lábos fekvő helyzetben már annyira nem jó játék, homlokon csapta magát vele :(
3 hete, hogy járkál. Addig is próbálkozott, de egyszer csak nagyon megindult. Sokszor kéri még a kezünket és gyakori az esés is, de szépen fejlődik.
Az orrszívás terén van nagy változás. Annyira imádja magát a porszívót, hogy mikor mondom neki kiszívjuk a nózit, hozom az alkatrészeket, akkor mosolyog, megy a fürdőszoba felé a porszívóért. Leültetem magammal szemben. Engedi a bespriccelést, míg kicsit várunk, bekapcsolom a porszívót. Imádja ahogy búg, na meg a gégecső és a nagy kerék szuper találmány. Nézegeti, játszik az orrsziporszi véggel, aztán vagy ő, vagy én tesszük az orrába. Nem gondolom, hogy azért csinálja mert tudja, hogy jobb lesz, inkább tetszik neki. Van, hogy hamar megunja, ilyenkor elrántja a fejét, várunk, újracsináljuk.
Sajnos már kb 1,5 hónapja ébred majdnem minden éjjel. Áll a kiságyban és sír. Bemegyek, azonnal lefekszik. Én ledőlök nála a szivacson. Optimális esetben mindketten tovább alszunk, de előfordul, hogy még felnéz párszor, hogy ott vagyok-e. Ma 3-4-ig felállt, felült és nekem kiabált. Kértem szépen, feküdjön le, akkor lefeküdt, de kis idő múlva újrakezdte. Most meg persze húzza a lóbőrt :)
Annyi minden van és lenne még leírni való, de szinte leírhatatlan az a sok minden ami történik.
Gondolkodtam, hogy el kellene köszönni, meg kellene köszönni mindent és mindenkit, amit és főleg akiket a blognak köszönhetek és lezárni ezt a fejezetet, de még nem megy :)
Így ha ritkán is és zagyván is, azért még jövök!
