Hangok odabentről

Kicsit félelmetes hangok jönnek a pocakból. Utána olvastam, elvileg normális! Baba nagyon aktív mostanában, rugdos, bokszol, ficánkol. Előfordul, mikor az előbbiek közül valamelyik variációt nyomja, pattanó hangot hallani odabentről. Olyan a hang, mikor kattog a térd, vagy nyak, könyök. Azt írja az "okos net", hogy a baba izületét lehet hallani!?
Érdekes.

Vas és cukor

Ma hívtak a leleteimmel kapcsolatban. Azt mondta az asszisztens hölgy, hogy minden rendben, csak a cytológia leletem nem érkezett meg, de idén már nem is fog. Rákérdeztem a vasra, hiszen az volt az egyik fontos dolog. Eddig 102 volt, most végre elindult felfelé, már 115, aztán a 0 perces cukorra kérdeztem rá, az 3,9. Ez egy kicsit alacsony, de talán nem akkora gáz!?

Minden megy a maga útján

Tegnap nődokinál jártunk terhesgondozáson. Ő is mondta, hogy valóban több a magzatvíz, de azért nem ijedt meg. Azt mondta, hogy minden méret rendben van, becsült súly 2.100g, ami szerinte normális én valamiért úgy gondolom kicsit sok :) Ismét mosolyogva konstatálta, hogy kicsi fiúnk mennyire aktív, alig lehetett lemérni. Megbeszéltük, hogy nem fog a duplájára gyarapodni a súlya :) Azt is mondta, hogy a víz miatt ilyen nagy a pocakom. Elmondtam neki, hogy miket mondott a genetikus, annyit mondott, hogy majd meglátjuk hogy alakul a befordulás, tegnap már ismét lefelé volt a feje. Dokinéni egyáltalán nem dramatizálta el a  vízdolgot, ami nagyon tetszett, de azért kért egy éhgyomri cukormérést, valamint a vas miatt ismét vérvételt és a vese miatt vizelet vizsgálatot, valamint ellenanyag szűrést. Elmeséltem az urológus történéseket, mondta, hogy neki is akartak katétert feltenni, de ő sem hagyta :) Ma reggel elmentem a belvárosba, mindent elintézni a dokinéni laborjába. Tudom, én leszek az, akinek mindig van valami baja az egészségüggyel, de a helyzet most is érdekesen alakult. A háziorvos kiírta a múltkor a beutalót az ellenanyag szűrésre. Az itteni laborban mondták, hogy azt ők nem fogadhatják el, majd a védőnőtől kérjek papírt. Voltam a védőnőnél, aki közölte, hogy ő sem írhat már ilyet, el kellene mennem a helyi nőgyógyász szakrendelésre, ahol írnak végre beutalót, merthogy elküldik Pestre egy másik laborba a vért, így más papír kell stb stb stb. A nőgyógy rendelésre kaptam időpontot 2014. január 3-ra!!! Na persze! Úgy döntöttem, inkább irány a belváros kora reggel. Rég jártam arra, minden fel van túrva, le van zárva, így keringtem egy sort, mire sikerült célt érnem. Megismertem leendő szülésznőmet :) Már rég sejtettem, hogy ő lesz az! Ő volt aki a barátnőmnek is segített. Felírta a számom, beírt a naptárjába. Január elején megint kell majd vérvétel, akkor újra találkozunk, akkor már fogja tudni a beosztását is és megbeszéljük, hogy mikor sétálunk egyet a szülészeten. Annyit mondott még, hogy minden kedden délután lesz NST a Szent Imrében amire járnom kell január elejétől.
Gyerekszoba úgy néz ki, hogy kész :) Megvettük az ágyat, matracot, pelenkázót. Ahogy B. szokta mondani, már csak a gyerekalkatrészek hiányoznak, mint cumi, paplan stb., amik megvásárlásához lesz segítségünk, mert az unokatesóm menyasszonya védőnő és szívesen eljön velünk :) Neki van összeírt listája, hogy mi kell (babakelengye), így könnyebb lesz! Átnéztem azokat a babaruhákat, amiket eddig kaptunk, nem sok mindent kell venni hozzá :)
Ami nem megy simán, hogy valahogy nem vagyok karácsonyi hangulatban, pedig össze kellene szednem magam! B. lassan megveszi a fát, ki kellene találni mi legyen 24-én a vacsi. Ami tuti, hogy nem állok neki nagy pocakkal halászlevet passzírozni. Annyit intéztünk eddig, hogy nekünk nem kell nagy családlátogatást előadni, hozzánk jönnek anyuék és anyósék 26-án.

Félelmek

Többször nekiültem írni, de valahogy nem fogalmazódott meg rendesen, hogy mit is érzek. Volt félelem szüléssel, anyasággal, korábbi életünk feladásával kapcsolatban, de aztán hirtelen átcsapott várakozásba, hirtelen már nem féltem, hanem nagyon akartam, hogy már velünk legyen a baba, így a végén a nagy kuszaságban nem tudtam semmit normálisan megfogalmazni.
Most viszont újabb félelemérzet érkezett. Voltunk genetikai uh-n, ahol is kiderült, hogy az átlagnál több a magzatvíz, ami az orvos elmondása szerint valaminek a következménye, de a baba jól van! Méretei egyáltalán nem nagyobbak az átlagnál, még a combcsontja sem, ma 31+1 van, és a papíromra is ez került fel. Úgy döntött a kispasi, hogy most a kukiját hajlandó csak mutogatni, az arcából nem sokat láttunk, de nem is érdekelt, csak az, hogy minden egyéb rendben legyen és az rendben is van. A magzatvíz aggaszt, illetve a baba súlya! Azt mondta a doki, hogy a sok víz miatt, nem biztos, hogy be fog tudni állni irányba rendesen, nem fogom tudni megszülni, szóval császár gyanús, illetve már most 1.786g a becsült súlya. Ótejóééééég!
Fej. 85
HC: 300
AC: 272
FL: 59
G-0 Mitől ilyen nagy és mitől ilyen sok a víz? Gondolom a víz nem lesz kevesebb!? Csináltassak megint terheléses cukrot? A doki egyből a cukorra kérdezett rá! Nem tudom mi legyen, holnap felhívom a nődokit, próbálok hozzá időpontot kérni.

Kórházregény

2013.11.22-én, pénteken este kezdtem érezni a vesém újra, majd szombat reggel. Bevettem Algopyrint, Nospát és elmúlt minden. Szombat estére kezdtem "belázasodni". Hűtőfürdővel és 3 Rubophen bekapkodásával telt az éjszaka, majd vasárnap, mikor a 4. Rubophent vettem be és nem lefelé ment a lázam, hanem fel, bementünk az ügyeletre, de inkább csak tartós hőemelkedésem volt, a 38 fok talán valamikor csak éjszaka volt. A kórházban közölték, hogy ott is maradok, befektetnek. Kaptam infúziót, "lázam" lement. Másnap leküldtek az ultrahangra, ott agyon vizsgáltak, megírták a leletet, hogy lehet, hogy van kövem és lehet, hogy gyulladás van a vesémben. Ennyire talán nem egyszerűen, de semmi konkrét nem volt a leleten, csak hogy utalhat, meg gyanús meg stb. Kitalálták, hogy kedden átküldenek a SOTE urológiára, ott feltesznek egy katétert, így nem lesz lappangó vizelet, nem lesz gyulladás és láz. Telefonon leegyeztették, hogy megyek, elérték a saját dokim, akihez eddig jártam oda kontrollokra. Összecsomagoltam, megkaptam a kórház záróját és 12:30-kor B. átvitt a SOTE-ra. Betegfelvételen bejelentkeztünk, mondták, hogy a saját dokim ügyeletes, de tud rólam, üljek le. 2,5 óra várakozás után kezdtem érezni, hogy megy fel a lázam, így kértem egy hőmérőt. Mit kérdezett a nővér? "Azért kér lázmérőt, mert úgy gondolja, hogy lázas?" Nem bameg, kell otthonra! Mértem, 37,7. Akkor kicsit kezdtek odafigyelni rám, nővérke szerzett egy uh gépet és egy dokit, majd behívtak. Előkerült egy fődoki, aki szánt rám kb. 30 másodpercet, használta az uh gépet és közölte, hogy nincs nekem semmit bajom, nincs vesekövem, menjek szépen haza!!! Ekkor felhívtam a Szent Imrét, mondták ez őrület és hogy menjek vissza nyugodtan. Gondoltam megvárom a SOTE papírt és már megyek is. Eltelt ismét 1,5 óra, tehát akkor már 4 órája ott ültünk, nem tudtam, hogy a csoda széktől, a terhességtől, a vesémtől vagy mégis mitől fáj a derekam. Egyszer csak átment a folyosón a saját dokim, felcsillant a szeme, odalépett hozzám, majd közölte, hogy akkor felteszi a katétert. Mondtam neki, hogy ez most elég érdekes, mert 1,5 órája mondták, hogy menjek haza! Kérdezi ki volt az, mondtam, hogy ne haragudjon, fogalmam sincs. No, akkor megkeresi a papírom...aha, szóval még a papírt sem látta. Ismét eltelt 1 óra, akkor már az 5. Leül mellém és elkezdi mesélni, hogy ez a katéter dolog hogy zajlik. Mondom neki, hogy én tuti nem maradok itt, erre csak furán nézett, hogy miért!? Mondtam neki, hogy elvesztettem minden bizalmam. Mint utóbb kiderült, egy adjunktus úr volt az, aki közölte, hogy nincs bajom, menjek haza, most meg a saját dokim, minden vizsgálat nélkül fel akarja tenni a katétert. B. azért érdeklődött tőle, hogy ez hogy is zajlik.
- még aznap este felteszik a katétert
- fájdalomcsillapító nélkül kezdik el felhelyezni (miért nem kaphatok fájdalomcsillapítót? az infúziómban is volt, sőt görcsoldó is)
- nincs közben semmi uh, vagy röntgen, amin figyelik, hogy hol tartanak (a röntgent értem, de hogy uh sincs?)
- ha elakad a katéter, akkor elindulnak másfelé (de meddig?)
- kapok egy zacsis variációt 1 napra, ÉÉÉÉÉS hazaküldenek
- másnap menjek vissza és a zacsis helyett lesz egy belső katéter, ami bent marad a szülésig
- LEGYEK SZÍVES SZÜLÉSIG NEM SOKAT FEKÜDNI, MEG ÜLNI (aha, ez pont fog menni!), MERT A HÓLYAGOMIG VISSZAMEHET A VIZELET, AKKOR HÓLYAGGYULLADÁSOM LESZ ÉS MEGINT LÁZAM!
Kérdem én, akkor mennyivel leszek előrébb ezzel a katéterrel? Ismét gyulladás, ismét láz?
Mondtam, hogy köszi, de nem!
Megírta a papírom, ráírta, hogy elutasítottam a felajánlott kezelést. Mondtam neki, hogy azt is írja már rá, hogy hazaküldtek. Természetesen közölte, hogy azt nem ő mondta, így nem írja rá. Azt is mondtam neki, hogy a nyáron 39 fokos lázzal jöttem ide vissza, amikor is elküldtek a Szent Imrébe, szóval akkor mi történt? Erre azt mondta, hogy sajnálja és elnézést kér a kollégái nevében, de hát ő nem volt itt. Mondtam neki, hogy ne haragudjon, de a lázam nem tudom azokra a napokra időzíteni, amikor dolgozik! Megírta a papírt úgy, hogy meg sem vizsgált, igazából átmásolta a Szent Imrés leletem, majd eljöttünk. Mire visszaértünk a kórházba, eléggé kivoltam idegileg. Már vártak, nagyon rendesek voltak. Mondtam, hogy nem fogják elhinni milyen papírt hoztam, az van rajta, hogy elutasítottam a kezelést (ekkor már sírtam). Mondták, hogy most már ne idegeskedjek, felvesznek újra. Lázat mértek, lázam volt, jött az infúzió. Szerda reggel az osztályvezető mondta, hogy nyugi, ez egy új nap, ott a kórházban majd mindent megoldanak. Eltelt a szerda, csütörtök láz és minden egyéb történés nélkül, csak ígéreteket kaptam, hogy beszélnek az urológussal és összehívnak MAJD egy konzíliumot az urológussal. Kérdeztem, hogy mikor engednek haza, hiszen láztalan vagyok,urológusról semmi hír az  de csak mondogatták, hogy konzílium lesz és még pár nap láz nélkül, akkor mehetek. Nem hagytam magam! Péntek 14 órakor úgy döntöttem elég volt. A legfiatalabb doki nyakára szálltam, aki a végén nekiállt telefonálni. Persze kiderült, hogy az urológussal még mindig nem beszélt senki! A fiatal doki felhívta a saját főnökét, aki utasította, hogy hívja fel az urológust, aki közölte, hogy MAJD, ha megint gond adódna a vesémmel, akkor menjek el az urológiára. Minő meglepetés :) Ismét beszélt a főnökével, aki azt mondta, hogy ha nincs lázam, akkor mehetek. Szóval ugyan úgy lett minden, mint a nyáron.
Azóta sincs lázam, csak köhögök és folyik az orrom. Ezt a kórházban sikerült összeszednem. Hársfavirág teát iszom, pihenek, kicsit teszek-veszek, a lényeg, hogy már itthon vagyok. Könnyebben mozgok, mint a kórházban, szombat este még az utolsó céges bulira is el tudtunk menni :) Kicsi vacsi, kicsi zene, szóval még ki is kapcsolódtunk az őrület után.

Letettem a lantot

Én biza mától nem dolgozom. Ide lőjetek :):):) Illetve itthonról egy nagyon kicsit, mert elvileg még idén figyelem és írom a pályázatokat. Okos telefonomat letettem (férjem régi kevésbé okosát megkaptam :) ), laptopom elvileg még idén van, gyakorlatilag nem tudom meddig, így már nem leszek olyan aktív FB-n sem és itt sem, mert nem mindig tudom majd napi szinten követni az eseményeket, amit nagyon sajnálok. Az itthoni gépünk olyan orosz tv típus, fél óra mire beindul rajta valami :)
Az utolsó munkanapom nagyon szomorúra és magányosra sikeredett. "Kedvenc" kolléganőm úgy ahogy van nem is érdekelt, még jó is volt, hogy 12 előtt elment, de a munkám egy részét neki kellett átadni. Szánt rám talán fél órát, közben folyton azt hajtogatta, kérdezgette, hogy most ez tényleg kell-e valakinek és különben is minek stb. Remekül éreztem magam közben :( de hamar ledaráltam, megmutattam neki mindent, persze nem jegyzetelt semmit, aztán dolga volt és ment. Jött a másik kolléganő, aki úgy tervezte, hogy az utolsó két napomat velem tölti és mindent megtanul, erre csütörtökön volt rám 1-2 órája (ő sem írt semmit, csak ült mellettem és szörnyülködött, hogy ez ilyen), aztán pénteken 12 után érkezett, megkérdeztem, hogy jön-e hozzám, de közölte, hogy neki lassan mennie kell, így az egész délutánt egyedül töltöttem, este fél 6-ig dolgoztam. Hozzá tartozik a történethez, hogy még le is lettem cseszve általa, hogy valamit nem mondtam. Na akkor egy kicsit elpattant bennem valami. Mondtam neki, hogy mivel csütörtökön szánt mindenre pár órát, valóban nem tudtam mindent elmondani, de leírtam és biztos lehet benne, hogy még vagy 20 dolog lesz, amit nem mondtam el, mert egyszerűen ennyi idő alatt képtelenség. Kicsit még pityeregtem is :( Lett volna még mit csinálnom péntek este, mert nem tudtam időben megcsinálni a dolgaim, hiszen arra vártam, hogy kiderüljön kinek-mit kell átadni és meg akartam mutatni, így nem haladtam, aztán meg ott maradtam egyedül, az összes feladattal. Vagyok olyan hülye, hogy úgy akartam otthagyni mindent, hogy az októbert lezártam, de nem sikerült, ezért lelkiismeret furdalásom van :( . Fél 6-kor jöttek takarítani, így nem tudtam tovább csinálni, eljöttem. Tudom, hogy csak engem érdekel, hogy nem tudtam átadni a munkám és bosszantott, hogy akiknek kiosztották a feladatot, nem mutattak konkrétan semmi érdeklődést. Én elmondtam, megmutattam, senki nem írt egy sort sem, csak közölték, hogy úgyis be kell jönnöm a következő havi rendelés leadásoknál, szállítólevelek beérkezésekor, számláknál stb, valamint, ha már úgyis bejövök az egyik kolléganő miatt, akkor a másik miatt is, mikor a havi költségvetésről lesz szó, hogy megmutassam, MEGINT! Minderről a főnököm nem tud. Nem is tudom hogy fogják a kolléganők elmesélni, hogy miért nem tudnak ezt, vagy azt, gondolom, majd lazán közlik, hogy én nem mondtam, vagy nem mutattam. Hosszú a történet, nem tehetem meg, hogy nem megyek be, de hogy ennyire lesz@rják a 3 év alatt felépített munkám, az nagyon szarul esett. Nem akartam árulkodni, így nem hívtam fel a főnököm, de az első alkalomnál, amikor valaki támadni fog én meg fogom védeni magam. Mivel a főnököm a barátom is és az egyik kolléganő a húga, így kicsit nehéz ez az egész, de hallottam, hogy legalább a főnöknek van egy kis rossz érzése azzal kapcsolatban, hogy nem kaptam semmi búcsúztatás félét. Nem mintha igényt tartottam volna rá, de mégis csak lezárult egy komoly korszak az életemben. Még sosem volt olyan, hogy nem dolgoztam :) Ma már felhívott a főnök és kérdezte milyen érzés és mondta, hogy majd tartunk valami bulit, de egyelőre erősen él bennem a péntek, nem sok kedvem volt jópofizni.

Sajtkukac holnap 28. hetes

Tegnap voltunk terhesgondozáson. Már nagyon vártam, mert egy hónapja nem láttam a kis drágát. Méhszáj zárt, baba fent. Ez mondjuk a pocakomon is látszik :) Ő urasága a pocakomban ugyan fent van, de amit eddig a szívem alatt éreztem, és úgy gondoltam, hogy a buksija, az úgy néz ki, hogy a popsija :)
Fejméret alapján 1 héttel mérte idősebbnek a doktornő, de több számot is mondott, mikor hová tette le épp a méricskélőjét. Nagyon aktív volt, értem ezalatt, hogy megmutatta a dokinéninek is, hogy ő biza tud ficánkolni. Már nem emlékszem, hogy milyen kifejezést használt a doktornő, talán azt mondta, hogy sajtkukac :) Mért egy combcsontot, ami kicsit megdöbbentett, mert 64 mm, ami egy netes táblázat szerint (ahol az ausztrál populációt vették alapul, tehát pont jó :D ), már a 30-31. heti baba méretét mutatja. Már a fejméretnél mondta a dokinéni, hogy úgy néz ki tényleg apuka méret lesz. Eközben B. ott állt mellette, a csöpp 190 centijével, a dokinéni, meg akkorka mint én :) Vicces volt. Szóval hosszú combú, mint az apja. Persze tudom, hogy gépe és keze válogatja, hogy mit mérnek, így igazán majd a genetikai uh-t várom, ahol azért profibb a gép és a kéz is. A mért adatok szerint 1200g körüli. Magzatvíz átlagos.
Kellőképpen rám lett ijesztve, mert alacsony a vasam. Elmondta a doktornő, hogy ha nem javul, akkor előfordulhat, hogy injekcióban fogom kapni, illetve a szülésnél még transzfúzió is szóba jöhet, így a 3x1 helyett most 2x2 lett az adag, javasolta a céklalé ivást.
Kell menni kontroll vérvételre és majd genetikai uh-ra is. Ja és a fogorvost is valahogy be kellene iktatni, mert azt mindig tologatom. A 30. héttől magzatmozgást kell számolni, a lényeg, hogy 10 legyen 1 nap. A következő találkozáskor csinál egy citológiai vizsgálatot, mert az tavaly ilyenkor volt utoljára, illetve kapok szülésznő telefonszámot.
B. orra és szája között van egy vágás. Érdekes volt, hogy a dokinéni rákérdezett, hogy születési-e, vagy szerzett. B. mondta neki, hogy szerzett heg, a jóságtól van és jégdarabtól, erre dokinéni is megmutatta, hogy az ő kezén is van  vágás, ott egy szikla győzött. Úgy látszik jól megértik egymást :)
Teszek egy pocakképet, babaszobát, majd, ha kész lesz :) A csibéknek már meséltem a FB-on, hogy ezt a pocakot volt, aki nem vette észre :) Konkrétan egy partnerünk csodálkozott rá, hogy miért köszönök el és mondom, hogy a kollégáim felveszik vele a kapcsolatot. Mondtam neki, hogy azért mert babát várok. Mikor bekísért nem vette észre, aztán mikor felálltam, hogy távozom, már látta :) Az egyik szemben lakó szomszéd is múlt hét pénteken gratulált, mert elmondása szerint csak hátulról látott eddig és onnan ugyan olyan vékony vagyok mint eddig (de drága). Nem tudom hogy csinálta, hogy csak hátulról látott, mert ő szemben lakik, én meg általában előre haladva megyek ki a kapunk, de mindegy :)

Tükörrel, világosban

Már akkora a pocakom, hogy nem látok tőle, legalább is a köldökömtől lefelé. Többször gondoltam, hogy meg kellene néznem mi újság a pocak alsó részén. Kenegetem, kenegetem, de vajon látszik-e valami bőr repedés. Próbálkoztam a mosdónál lévő tükörnél, de az messze van ehhez és a fényviszonyok sem épp megfelelőek a pocaknézegetéshez. Az odalenti bozótirtást már egy ideje csak emlékezetből csinálom, meg érzésből. Ennek ellenőrzéséhez az ottani fény és tükör ok. Egyébként mostanság nincs visszajelzésem, hogy hogy sikerült, mert férjem számára átmentem hímestojásba, pedig még hol van húsvét! No sebaj! Szóval ma reggel felhúztam a rolót és úgy ítéltem meg, hogy egy kis tükörrel, az ablak előtt átvizsgálom a pocakot. Az a bizonyos barna csík felül már nagyon régen megvan, az is igaz, hogy sokáig nem futott végig és olyan kis ferdének is tűnt, de mára már a köldökömig fut. Ami meglepett, hogy alul is teljes a csík és 2x olyan vastag mint a felső :) Egyebet nem fedeztem fel, illetve van pár piros pötty bal oldalt felül, ezt tükör nélkül is kiszúrtam. Megnéztem tükörrel közelebbről és olyan, mint az orrom körüliek, mikor megpattan egy ér, a sok fújástól, de ezek csak olyan pötty szerűek. Előfordult már, hogy kicsit beütöttem a pocakom, mert nem fértem el valahol, vagy rutinból mozdultam, de egy-két dolog közelebb volt mint gondoltam, lehet, hogy ettől van. Szerencsére egyik ilyen sem volt durva, vagy fájdalmas, inkább vicces, hogy ilyen hülye vagyok, hogy elfelejtem, terhes vagyok. Pocakra egyébként mindkét "végletes" véleményt megkaptam már:
-Máris ekkora? Mi lesz később?
-Nem is olyan nagy, sőt!
Gondolom erre sincs sablon, szóval pont úgy jó, ahogy van.
(nekem azért elég nagynak tűnik :D)

Mostanság

A hosszúnak nevezett hétvégére sikerült 98%-ra hozni a gyerekszobát. Péntek este negyed 9-re végeztünk a takarítással is. Nem azért lett kész ilyen hamar, mert rohanunk, hanem mert ritka az olyan, hogy én félbe hagyok valamit és a kupit is nehezen viseltem. Tudom, szokjak hozzá! :)
B közölte, hogy neki annyira tetszik, hogy lehet átköltözik :) Többször át kellett festenie, de a végeredmény jó lett, már csak a bordűr hiányzik és a roló. Jártunk az IKEA-ban, vasárnap. Nem gondoltam, hogy ilyen őrület tömeg lesz. Amiért mentünk, a roló, az épp nem volt, azt mondták kb. 1 hónap és lesz újra. Gyerekszobába (számunkra) megfelelő bordűrt nagyáruházakban esélytelen kapni. Sok helyen jártunk, de semmi. Találtunk 1 fajtát, ami jó lett volna, de csak 1 féle színben lehetett kapni, vagy épp olyat, ami rosszul lett nyomva és szellemképes :( így maradt a net, majd onnan rendelünk. Díszítőelem van még hátra, mint falmatrica, ezt is a neten néztük ki és B épp megy jövő héten Nyíregyházára, ami tetszett, azt pont ott lehet kapni, úgyhogy lehet elmegyek vele és megnézzük "élőben".
Esküszöm nem mi sietünk a babás dolgok beszerzésével, de valahogy úgy alakul, hogy lassan megvan minden (kivétel a mumus kiságy). B kollégája annyira örül, hogy kiselejtezheti a padlást 3 gyerek után, hogy nem tudott tovább várni, így tegnap kaptunk egy járókát, fürdető kádat és 2 bilit is :) ami nálunk is megy a padlásra!
A szokásos döbbeneteket adja elő "kedvenc" kolléganőm, nagyon igyekszik minden napra több vérforraló dolgot mondani, ilyenkor többször elmantrázom magamban, hogy még hány napig kell találkoznom vele személyesen. Ma az mondogattam, hogy már csak 7 nap, de mire ezt leírom, már csak 6!!!! A helyettesem természetesen nem érkezett meg, de nem idegesítem magam. Tudatosítottam a főnökömben, hogy én 15-én vagyok utoljára, azt mondogatjta, hogy tudja! Van valaki, akinek a jövő héten (valamikor) meg kell majd mutatnom mit is csináltam a cégnél. Érdekes lesz :) Komolyan azt hiszik, hogy egy táblázatot kell megmutatnom?  Egyik nap még azt mondják, hogy le kell adnom laptopot, telefont, aztán meg azt, hogy laptop marad, mert még idén a pályázatokat csinálnom kellene otthonról. Ma pl azt hallottam, hogy figyeljem az e-maileket a telefonon, erre mondtam, hogy az nem lesz nálam! Ja, akkor nem tudják! Szóval kapkodós lesz a vége, de nem is számítottam másra!
A védőnő kicsit megijesztett, mert azt mondta, hogy nagyon feszül a hasam és kérte, hogy lazítsak, de nekem legtöbbször ilyen! Hétfőn a doktornőt megkérdezem, hogy ő hogyan látja. Bár a dokinéni kérte, még fogorvosnál nem jártam, valahogy nehéz rávenni magam.
Odabent (pocakban), elég gyakran őrült dörömbölés van, néha pedig feszítve felköltözik a fiatalúr a bal bordám alá, talán szeret közel lenni a szívemhez. Ez a kedvenc helye, gyakran időzik ott, ilyenkor elég amorf a pocakom :) ha már nagyon feszít, ráteszem a kezem (talán a buksijára), ilyenkor visszahúzódik.

Kellett ez?

Ma megnéztem egy videót arról, hogy a következő nagyobb uh-n mit is lehet majd látni, erre elmesélte a felvételen a dokibácsi, hogy ahol kevés a magzatvíz, ott jobban érezni a babát, szinte kellemetlen az érzés. Nos, nekem napok óta, talán már vagy két hete is van már, hogy olyan mocorgásokat ad elő, szinte egész nap, hogy az túlmegy a kellemesnek mondhatónál, sőt! Az én pocakom a mellem alól indul, így legtöbbször a bal bordámnál tanyázik, nagyon fent. Gyakran érzek egy nagyobb kemény púpot, ami a feje lehet talán, de nem tudom. Úgy rugdos, hogy szinte a teljes pocak hosszban érzem, felül is és alul is közvetlen egymás után! Mekkora ez a gyerek? :) És már megint viszket a hasam. Nő? Hova már? :) Lassan nagyobb lesz a pocak, mint én magam! :)
A lényeg, hogy elkezdtem aggódni a magzatvíz mennyiségén.
Dokinénihez csak nov. 11-én megyünk. Addig meg megpróbálok ezen túllépni.
Ma sikerült felhívni a doktornőt, bediktáltatta a leletem eredményeit. Felemelte a vas adagomat 3x1-re az 1x1-ről, mert nagyon alacsony :( Korábban 112, most már csak 102 a Hemoglobin.
No, iszom is egy kis vörösbort, mert az jó nekem.

Azt írja a vonalzóm,

hogy már csak 100 nap :)

Elkezdtem...

...készülni, várni és néha félni :)
Pénteken szétszedtem azt a babakocsit, amit kaptunk. Minden része levehető, így ki tudtam mosni mindenét. Elég csumpi így csupaszon :) Nagyon élveztem mindent, a csavarozást is, mert volt, ahol csavar tartotta az anyagot. Egy helyen kértem segítséget, az alsó kosár bontásnál.

Innen úgy éreztem, hogy készülődni kezdtem és nagyon várni, hogy velünk legyen a kispasink.
Szombaton B. kipakolta a gyerekszobát és a repedéseket kiglettelte, vagy be, fogalmam sincs mi a helyes kifejezés! Hatalmasnak tűnik a szoba így, hogy üres.
Találkoztam délután a Csibésekkel :) ami nagyon jó volt. Gondoltam, hogy én leszek a leggömbölyűbb :(  De hát nem szabad összehasonlítani magunk, mert mind mások vagyunk tudom, de azért mégis... :)
Vasárnap reggel B kifestette a plafont, megnézte a Forma1-et, majd felkerült egy újabb réteg a plafonra. Elmentünk vásárolni, mert kellett még ecset és a kezünkbe akadt egy babacipő, amit megvettünk :)
Még reggel leszedtem a szárítóról a babakocsi alkatrészeket, délután lemostam a vázat és felöltöztettem. Elég sokáig tartott a visszaöltöztetés, mert nem mindig emlékeztem mi hogy volt, de a végére csak nem színestévé lett belőle, hanem babakocsi. B. felkente az egyik színt, de el is fáradt és be is sötétedett (fránya óraállítás), így a másik szín még várat magára.
A védőnő mindig elmondja, hogy a fiúk ki szokták várni az idejüket a pocakban, de az utóbbi időben csak azt hallom mindenfelől, hogy mennyivel, hány HÉTTEL (majdnem 1 hónappal) előbb érkeztek fiú babák. Ez kicsit megrémít, mert én szeretem a kiszámítható dolgokat. Néztem videót a kapott babakocsi használatáról, mert bár megmutatták, olyan gyors volt és csak nekik volt (régi gazdáknak) egyértelmű, hogy inkább utánanéztem. Videó közben döbbentem rá, hogy egyelőre úgy gondolom, csak a lakásban tudom biztonságban tartani a gyereket :) Ezek a szerkezetek őrületesek :):):) Ezért is összeszerelés után megpróbáltam minden lehetséges verziót kipróbálni rajta és B-nek is tartottam egy gyorstalpalót, de még gyakorolni kell! A babahordó nem isofixes, de van egy dokkolója a kocsiba, azt még nem próbáltuk ki, illetve azt is egyszer megmutatták, de totál nem volt világos :) Minden esetre nagyon élveztem, míg kitaláltam mi hogy működik! A babakocsi tartozéka egy mózeskosár, ami beletehető és a bébiülés is biztonsággal csatlakozik a babakocsihoz. Nagyobb babáknak, akik már ülnek, van egy nagy lábzsák is, na ezt egy időre azért még el kell tenni :) Tegnap jött egy telefon, B főnökétől (tőlük van a babakocsi), hogy ma küldenének babaruhákat (inkább 62-es méretben), ha nem gond, illetve van egy sosem használt kengurujuk, hátha mi fogjuk használni. No, kenguru kérdésben még nem vagyok felvilágosult, egyelőre a babakendőnek néztem utána, hogy az  jó a babának és van tanfolyam az ügyben, hogy jól meg tudjam kötni, különböző módokon. Találtam egy nem túl drága tanfolyamot (1.500.-)  a XI. ker-ben, ahol ha kendőt is veszek, beleszámítják a tanfolyam árát. Persze ez is korai még, hiszen csak a héten leszek 26 hetes. De ha egyszer olyan jó készülni :) Azt hittem, hogy csak a festés lesz meg idén, hogy míg jó idő van.meg tudjon száradni, de aztán helyhiány miatt el kellett már hozni a babakocsit és innentől már jött mindenféle érzés, persze jó értelemben. Eredetileg úgy beszéltük meg, hogy majd január elején belevetjük magunkat a felkészülésbe, de úgy látszik ezt nem tudjuk tartani! Talán nem is baj, hogy hamarabb van lehetőség ráhangolódnunk, így talán nem fogunk annyira megrémülni, mikor eljön az idő! Talán ;) !!!

Cukorterhelés és a többi

0 perces: 4,09 erre kaptam egy - jelet
60 perces: 6,24
120 perces: 4,62

Egyébként tele van a leletem + és - jelekkel.
Utánanéztem, a fehérvérsejt és vörösvérsejt emelkedés terhességnél normális, így azzal nem foglalkozom, de vannak olyanok amik furák.
Bármikor mérték, a vérnyomásom mindig alacsony volt, erre a Neutrofil értékem magas, amire azt írja a net, hogy a MAGAS vérnyomás eredménye!
Vérszegénységet is mutat a lelet, valamint túlzott szénhidrát, illetve zsírbevitelt a triglicerid és koleszterin magas értéke. A CRP is magas (ultraszenzitiv van odaírva) ez valami gyulladás. Érdekes, mert erre a net azt írha, hogy 8 alatt jó, így a 9,9 értékem nem tűnik soknak, de a leleten az van, hogy 5 alatt jó. Lehet, hogy a többi + vagy - eltérés sem olyan drasztikus, mint látszik, mert a leletemen meghatározott referencia tartományok elavultak?
Bár tudtam, hogy a szőlőben sok a szénhidrát, mégis kilószámra ettem, nem bírtam ellenállni :(
Úgy döntöttem, ennek vége! Pici vagyok, a gyomromtól indul a pocakom, már terhesnek érzem, pedig ez korai még! Van rajtam 9 kiló, bár még a legkritikusabb apukám is csak +5 kg-t saccolt, szóval nem látszik, de kezdem érezni, hogy mostantól odafigyelés jön kaja és mozgás terén is!

Új időszámítások (+)

Még jó, hogy tegnap leírtam, hogy nem lesz helyettesítő munkaerő és hogy november 1-től szeretnék totál otthon lenni. Tegnap szólt a főnököm, hogy úgy néz ki, mégis lesz helyettem valaki, míg nem vagyok. Egy pasi. Hááát izééé. A kapcsolattartási résszel nem lesz gondja, mármint a megrendelőkkel kapcsolatban, de a papírmunkával nem tudom hogy lesz :) Sebaj, ez már nem az én dolgom, én megmutatok neki mindent, és az a kérés, hogy november 15-tel lépjek csak le! Legyen így :)
"Kedves" kolléganőt sajnos nehezen viselem, pedig nagyon igyekszem, de annyira hülye, hogy nap mint nap ledöbbenek és nem tudok túllépni, de ha minden jól megy, már csak 1 hónap, aztán bajlódjon vele, aki akar :)
A dokinéni belőtte a február 5-ét, mint várható szülés időpontját, de eddig mindig azt mondta, hogy péntekenként van a forduló. Most viszont, már a februári időponthoz ragaszkodva, korábbra, szerdára került a hétforduló. A régi vonalzóm meg nem Budapesti időt mért, így keresnem kellett egy másikat, hogy látszódjon, hogy ma már bizony 24+0 :) Keresgéltem és találtam olyat, amin nagyságot is saccolnak. Döbbenten láttam, hogy 13,5 inch, vagyis 34,29 cm az átlag méret ilyenkor! Nem gondoltam volna, hogy már ilyen nagy :) Ha jobban belegondolok, azért sejthettem volna, mert mikor érzem, hogy fent is rúg, aztán azonnal lent is, akkor talán mégsem ugrál, hanem már odáig ér :) Persze nincs kiegyenesedve, úgyhogy én úgy képzelem, hogy igen is dobbant :)
Meghagytam most ezt a vonalzót.

Egyéb:
Jelenleg nem hámlik a pocakom, volt egy időszak, mikor érdekesen dobtam le a bőröm, anyu jelentkezett is, hogy ha kígyó üzemmódba kapcsoltam, akkor ő egy táskát szeretne :) Kentem a pocakom folyamatosan, hámlás előtt, alatt is, most a nem hámlós időszak van már jó pár napja.
Vettem a gyógyszertárban szilvalevet, hogy majd az segít nekem wc-re menni. Eleinte nem történt semmi. Aztán hét végén bedurvultam és az esti szilvalére nyomtam egy kis langyos tejet, de reggelre még mindig nem volt semmi hatás, így ittam egy kis tejeskávét, na ezután lett eredmény, de semmi megkönnyebülős érzés. A szilvalevet megittam, de kicsit költséges 1 hétre az 1.500.- így maradok a tejeskávénál, magnéziumnál és várom a hatást :)

Hetek óta akarom írni, de mindig elfelejtem, hogy 22+4 volt (az új időszámítás szerint), mikor is megjelent egy kis előtej. Azóta nem sokszor találkoztam a jelenséggel, talán 3-4 alkalommal. Mindig jobb mellből és általában a kádban ülve érzem meg, a cseppenést.

Kárpótlás

Gyorsan leírom, hogy miket is kárpótolt, milyen hatalmas problémának vélt dolgokat tett semmissé a tegnapi UH.
- Elég régóta és elég gyakran van fura szívdobogásom, majdnemhogy rosszul vagyok. A szívemet a torkomban érzem, erőtlen kezem-lábam, levegőre van szükségem, de nem ájulós a rosszullét, csak nagyon kellemetlen. A vérnyomásom mindig alacsony, a pulzusom mindig magas, mikor mérik. Először azt hittem, hogy a cukrom esik le, de próbálkoztam már kockacukorral is ilyen esetben, nem igazán segített. Igyekszem vizet is inni, az sem segít. Nőgyógyász elküldött EKG-ra.
- Ahogy vízszintesbe kerülök, bedugul az orrom, így azon nem kapok levegőt, e mellé (mivel pici vagyok) ez a baba kellőképpen összenyomja a rekeszizmom és a számon is nehéz levegőt venni, így orrspray-t kell használnom, hogy éjszaka aludni tudjak. Felírta a doktornő, hogy miket használok, de egyikre sem mondta, hogy ne tegyem, elküldött fül-orr-gégészetre.
- A hátamon nem sokáig tudok feküdni, mert beszakad a derekam, erre úgy gondolom a kismama pilates segítséget fog nyújtani, lassan beszerzem a dvd-t és mivel már 8 kg-t híztam (jajajajaj) a kajára és egyéb mozgásra is több időt és odafigyelést kell szánnom.
- Bár táppénzen vagyok, azért dolgozom, mert segíteni kell és ezt még honorálják is (micsoda fertőben élek) és bár jó nagy a hasam, nem úgy néz ki, mint akik elhiszik, hogy terhes vagyok, senki nem veszi át a munkám és felvenni sem akarnak helyettem senkit. Többször szóltam, többször kértem. Arról beszéltünk már, hogy otthonról is fogok tudni dolgozni. Azt végre tegnap tisztába tettük, hogy a baba megszületésétől 2-3 hónapig tuti nem tudok csinálni semmit, a többit meg majd meglátjuk. Igaziból nem lenne gond, ha még sokáig be tudnék járni, de "kedvenc" kolléganőm minden nap igyekszik kiakasztani és úgy viselkedik, hogy az vérlázító, így tegnapra az is megfogalmazódott bennem, hogy bár szeretné a főnökség, de én biza november 1-től nem szeretnék jelen lenni. A "kedvencnek" hiába mondom, vagy célzok rá, hogy ne próbálkozzon egyre több felelősséget és munkát rám testálni, mert én lassan nem leszek, egyszerűen nem vesz róla tudomást. Sosem vállalt felelősséget semmiért, mindig valakit kényszerít bele valamilyen döntésbe, ez nem is fog változni, de NEKEM ERRE NINCS SZÜKSÉGEM!!! Én szeretnék szépen felkészülni ennek a csodának a születésére, szeretnék ráhangolódni az anyaságra, szeretnék nyugodt körülmények között lenni hónapokat, mielőtt megérkezik. Olvasni szeretnék és babacuccokra gondolni.
Jut eszembe kaptunk egy babakocsit :) Igaz, hogy nem új, de pont nem érdekel! Igaz, hogy nem fiús színű (sötét bordó), de ez sem igazán érdekel! Egy mozdulattal csukható, nyitható és bár nem próbáltuk még, de az én kisautómba is be fog férni a csomcsitartóba! Megmutatták, hogy hol lehet lebontani róla a huzatokat, így most semmi más nem érdekel, csak az, hogy hét végén szétszedhessem és kimoshassam :) A babakocsi tartozéka egy babahordó + kocsidokkoló, a babahordót a babakocsiba is bele lehet tenni, van hozzá mózeskosár, ami szintén beletehető a babakocsiba és mikor már nagyobb lesz a gyerek, többféle helyzetben ülhet, fekhet stb stb. Esővédő, lábzsák, szúnyogháló, hőmérő (kell mint egy falat kenyér ;), talán még kilométer számláló is van rajta.
No de jöjjön a lényeg, a kárpótlás mindenért :)
A tegnapi UH-n láthattuk újra a mi babánkat. Minden rendben vele, doktornő mondott egy olyan számot, hogy 64, gondolom fej méret, aztán még pár számot és megnézte a tekergetős segítségét, majd mondta, hogy kb 700g. Azt hittem, hogy a méretek is rajta lesznek a vizsgálati papíron, de semmi nincs rajta, így nem tudom hány cm.
Nézegettük a drágát, fordult erre-arra, jobbról-balra, hátra-hasra, majd egyszer csak szembe fordult velünk és ásított egy hatalmasat! Még a nyelvét is kidugta.
Na innentől mondom, hogy pont lesz@rok mindent, a mi kispasink tökéletes és édes gyerek.
IMÁDOM :)

A másik

Az utóbbi időben sokat gondolkodom a terhességemen. Mit miért csinálok, vagy nem csinálok, mit miért érzek, vagy épp nem érzek. Előfordult már például több reggel, hogy úgy ébredtem, hogy elfelejtettem, hogy terhes vagyok. Ez egyébként nap közben is előfordul. Van, hogy nem figyelek és behúzom magam az asztalhoz, illetve csak húznám, mert ott a hasam és mégsem megy. Úgy gondoltam, hogy majd sokat fogok tornázni, de jógán is csak 2x voltam, aztán beszereztem kismama tornát is, hogy majd otthon csinálom, de még elő sem vettem. Úgy képzeltem, hogy teljesen átszellemült kismama leszek, csupa pillangós rózsaszínes lesz minden és a föld fölött járás lesz 10 centivel, ezzel szemben ez nincs meg, csak nagyon ritkán. Azt hittem, ha a baba megmozdul, akkor ez fellángol, de nem lángolt fel. Nem értem mi lehet a gond, talán valami fajta félelem van bennem? Nem hiszem el? Pedig itt van a pocakban és mozog! Ez már nem múlik el! Azt már sikerült megfogalmaznom, hogy miért is viselkedek úgy néha, mintha nem érdekelne a terhesség. Nagyon sokat vártunk, nagyon nehezen jött össze, nagyon sok mindenen mentünk keresztül és bár csodababánk lesz, valahogy mégis nagyon szeretném teljesen természetesnek és normálisnak felfogni ezt, így átestem a túloldalra. Annyira természetes és annyira normális ez az egész, hogy nem is kell vele túl sokat foglalkozni.
Mikor is ez végre összeállt a fejemben és már épp haragudni is kezdtem magamra, hogy lehetek ilyen rossz ember, történt valami. Ez a valami tegnap éjszaka történt. Ébren agyaltam, hogy mi baj lehet velem, mikor is egyszer csak eszembe jutott a másik kis pöttyünk, amit beültettek. Felidéztem a csalódottságomat, mert elfelejtettünk képet kérni a pöttyeinkről, mikor a beültetés előtt megmutatták őket egy monitoron. B. mondta, hogy nem baj, mert úgysem tudnánk megmondani melyikük is születhetett meg. Volt 1 erősebb és 1 gyengébb pötyike. A doktorbácsi korábban valami olyasmiket mondott, hogy ezek az embriók segítik egymást a táptalajban. Hol az erősebb adja át az energiáját a gyengébbnek, hol a gyengébb adja oda mindenét az esélyes erősebbnek, hogy az élhessen, megszülethessen. Úgy éreztem, hogy ez nem csak a táptalajban van így, hanem a beültetés után is! Vajon mi történhetett nálam odabent? Ki segített kinek? Hová lett a másik? Mi történt vele? Elöntött egy fura érzés, és szinte láttam magam előtt, ahogy az egyik pöttyünk feláldozva magát, átadva minden energiáját segíti a másikat. Valahogy úgy képzeltem, hogy még hozzá is ért, szinte megsimogatva őt, jó utat kívánva neki az élethez.
Ez az egész azért fura, mert egyszer jártam családállításon és ott kiderült, hogy volt ikertestvérem anyu pocakjában, csak hát mikor én születtem, uh nem igazán volt, így nem tudtak róla. Akkor az nagyon megérintett engem, de hirtelen sok minden értelmet nyert. Miért is van sok dologból mindig 2 körülöttem, miért veszek 2 dolgot 1 helyett, mintha valakinek még lennie kellene mellettem, akinek mindenből jár annyi, mint nekem. Vajon az én kisfiam is ilyen lesz? Marad-e emléke a másik pöttyről, aki segítette őt?
Gondolom, hogy az elfogyasztott, nem diétás kókusz bombák hatására, kisfiam egész este, éjszaka nagyon aktív volt, ficergett, mutatta magát kívülről is. Szóval mindezek után kicsit másként kezdtem érezni magam, hasamon a kezemmel. Hálát éreztem, kis szomorúsággal fűszerezve, de sikerült elfogadni, megérteni, hogy ennek így kellett lennie. Nincs már bennem hiányérzet, hogy még éreznem kellene valamit, még hiányzik a képből valami, mert nem hiányzik semmi, nem kell mindig több annál, mint ami van. Mi ezt a csodálatos kisfiút kaptuk és nem természetes, inkább csodálatos minden ami történik velünk.
Szeretettel gondolok a másik pöttyünkre. Ő maga volt a szeretet, az odaadás. Most már minden rendben lesz!

A "sötét oldal"

Talán nem lenne korrekt, ha nem mesélnék a terhességem "árnyoldaláról". Körülöttem mindenki azt meséli, hogy a terhessége volt a legboldogabb időszak az életében, hogy mindig minden totál felhőtlen volt és boldogságos. Aztán mindenki azt mondogatja, hogy a 2.trimeszterben tele leszek energiával. Én viszont alig várom, hogy délután hazaérjek és elnyúljak a kanapén. Aludnék, pihennék, semmihez nincs kedvem.
Ráadásul babóca ma nem volt valami aktív, gondoltam majd fürdés után, este aktivizálja magát, de nem pörgött fel. Kedvetlen vagyok és nem tudom az okát.
Hiába kenem mandulaolajas cuccal a hasam, a gyomromnál már pereg a bőr. Először a frászt kaptam, hogy reped a bőröm, de aztán láttam, hogy simán átmentem kígyóba és csak bőrt cserélek. Hazafelé vettem gyorsan egy jó zsíros krémet, hátha az segít! Az én hasam estére inkább terhes gyomor. Feszül felül. Vacsi után  olyan, mintha a kaja nem akarna menni sehová.
Persze nem szeretném lecserélni ezt az állapotot semmire, csak most úgy érzem, hogy ez nem folyamatos rózsaszínkedés, pedig mindenki ezt várja el tőlem.
Ha kérdezik, azt mondom minden rendben, hiszen minden rendben is van, csak nekem nem sikerül úgy átszellemülni ahogy én azt annó terveztem.
Célravezető lenne, ha senkinek nem akarnék megfelelni, még magamnak sem :)

Sztárok nálunk

Tegnap este elnyúltam egy kád vízben (nem forróban), mert igényeltem azt a nyugit, amit a víz és a habfürdő tud nekem adni. Csak úgy, a kényelem miatt és mert mostanában van ilyen szokásom :), a hasamra tettem a kezem. Kaptam egy akkora rúgást, hogy megmozdult tőle a kezem. Hirtelen el is kaptam onnan, majd jött még 2, ami kívülről is látszott. Először nagyon félelmetesnek tűnt, olyan igazi ALIEN-es feeling. Mozog az ember hasa és biza azt belülről mozgatják. A 3. rúgásnál már mosolyogtam, de a fura érzés azért ott bujkált. Sajnáltam, hogy B lemaradt róla.
Vacsi után, tv nézés közben ismét fekvőre fogtam a figurát, B nyújtotta a kezét a pocakomra, de nem érzett semmit. Én is próbáltam figyelni, hátha megint érzem őt olyan erősen, de nem sok minden történt. Szerettem volna B-nek is megmutatni, hogy miről beszéltem korábban. Eltelt kis idő és egy kicsit úgy feszült alul a hasam, mintha már megint nem férne a kölyök a bőrébe, akarom mondani a hasamba, így kértem a férjem, adja a kezét, hátha. Jött is a hűha érzés neki is :) Majd B sajnálkozva mondta, hogy szegénynek milyen fura lehet, hogy olyan sötét van odabent. Mondtam neki, hogy ne aggódjon, ő most ehhez van hozzászokva, nem tudja még milyen a világos és neki jó ott bent a sötétben! B átgondolta a sötéttel kapcsolatos infókat, majd valószínűsítette, hogy akkor a kölyök lesz a következő BATMAN :)
Ekkor érkezett egy nagyobb buli odabentről és B máris újabb teóriával állt elő, miszerint a kölyök jól nyomja a ritmust odabent, szóval már RAPPER is a szentem :)
Ez utóbbit természetesen az apjától örökölte!
Reggel összefutottam a szomszédasszonnyal, kérdezte jól vagyok-e, mondtam jól és meséltem, hogy tegnap micsoda "ramazuri" volt odabent. Ő csak csodálkozott, hogy ilyen korán? Gondolom ezt pocakja és babája válogatja, nem? Neki 2 lánya van, lehet, hogy nem függő is?
Nagyon remélem, hogy ez teljesen normális így a 21. héthez közelítve!

Évforduló, hétforduló, pocakfotó stb

Kedden volt az első csókunk 9. évfordulója, pénteken a 4. házassági évfordulónk, és péntekre esett (dokinéni szerint) a félidős pocak "ünneplése" is (20. hét).
Valóban napról napra nagyobbnak tűnik.

Bár a csütörtöki uh-n azt írta a dokibácsi a papírra, hogy 20+2 (ha jól emlékszem), mégis tartom magam a pénteki fordulókhoz.

Csütörtök reggel a védőnőnél is jártam. Eddig nem volt vele gondom, de most gyanús volt, hogy bokán rúgom :) Kérdezte, hogy hoztam-e friss leletet, mondtam, hogy sajnos otthon hagytam, de fejben van minden. Erre kissé felemelte a hangját és felháborodottan magyarázta, hogy ne csináljak ilyet, meg a kismamák hogy gondolják, hogy lelet nélkül jönnek stb stb stb, csak úgy pörgött. Megvártam, míg megnyugszik, majd közöltem vele, hogy urológia leletről beszélünk, mert az AFP-t a nőgyógyász beírta a kiskönyvbe! Akkor visszavett, hogy jaaaa, nem babás lelet? Mondom nem :) Ott javított, hogy magától mondta, hogy szívhangot próbál majd nézni, hallgatni. Jött is a ketyeréjével és mondta, hogy ne aggódjak, ha nem sikerül, mert nem biztos, hogy fogunk hallani valamit. Odatette a pocakomhoz, kicsifiam pedig azonnal engedte, hogy meghallgassuk, ahogy ver a kicsi szíve :) EZ EGY RENDES GYEREK :) Aztán mondta a védőnő, hogy a suhogás, ami hallok, az a köldökzsinór suhogás. Remek, de a gyerek szíve jobban érdekelt :) Vizeletet vittem, megvizsgálta, negatív. Megnézte az AFP eredményt, amit a dokinéni beírt, de csak az egyik mértékegységben írta be, így a védőnő szólt, hogy neki a másik is kell! Szóval legközelebb ne hagyjam otthon a papírjaim, de rajtam nem fogott ki, mert fejből tudtam a másikat, úgyhogy papír nélkül hitt nekem és beírta. Megint elmondta, hogy hagyjam, hogy otthon kényeztessenek és hogy a kisfiúk nagyon anyásak lesznek az elején, sokkal több testi kontaktusra van szükségük és több szeretgetésre, mint a lányoknak. Nekem nincs lányom, nekem ez az első babám, úgy fogom szeretni és ölelgetni, ahogy csak kitelik tőlem :):):) Azt is mondta, hogy a fiúk általában kivárják a kiírt dátumot, vagy tovább is maradnak anya pocakjában. Úgy legyen, ahogy neki a legjobb. Meg persze apának, mert február 2-3 Super Bowl, szóval azt még megnézné azt mondta, utána jöhet :)

A tegnapi genetikai uh

A tegnapi gyors jelentkezés után, most kicsit bővebben!
Nagyon izgultam, hogy idejében odaérünk-e, mert később indultunk, mint szerettük volna. Mentem mint a meszes :) 18 óra előtt 5 perccel megérkeztünk, 18 óra után 5 perccel már bent is voltunk a dokibácsinál. Elvittem minden papírom, de csak a kiskönyv kellett, így B fogta a pakkom, én az ágyon, ő mellettem a széken. Jött a zselés uh fej. Ilyenkor mindig izgatottan keresem a képen a szívét, de dokibácsi először az arcára fókuszált, azonnal jött a 4D felvétel és már látszott is, hogy a szája és az orra az apjáé. Megkönnyebbültem, mert az én orrom krumpli, férjemé pedig olyan kis helyes :) Aztán jöttek a szervek, láthattam a szívét, innentől megnyugodtam. Megnézte az orvos mindenét nagyon tüzetesen, mindenét rendben is találta, de nem látott mindig mindent jól, ezért az uh fejjel rázogatni kezdte a hasam (bökdöste konkrétan). Nem mondanám, hogy finom volt, közben a zselé felszáradt, melegnek éreztem az uh-t is, szinte húzta a bőröm, de nem akartam szólni, mert csak a nagy képernyőt tudtam nézni és B kezét fogni és csodálni a gyermekünket. A szívét 5 percig vizsgálgatta, már épp gondoltam megkérdezem, hogy lát-e valamit, de csak rázta a hasam, mondta, hogy köhögjek, mert nem jól fekszik a gyerek. Ekkor gondoltam, hogy egy doktornő talán nem így csinálta volna, de előtérbe helyeztem gyorsan, hogy ő most nekem elsősorban orvos, szakember, C-s jogsival ehhez a vizsgálathoz, szóval csinálja ameddig úgy nem látja, hogy minden ok ott is.
Mikor elégedett lett a látottakkal mondta, hogy rendben vagyunk. Közben többször visszatért az arcára, 4db 4D-s képet csinált róla. A papíromra azt írták tegnap, hogy 20+2, súlya 340g :)
Másnapra tiszta izomlázam lett a sok rázástól, de nem bánom :)
Íme ő:

Tökéletes gyerek

Most nem tudok képet tenni, majd csak holnap. A gyerek tiszta apja :) ! Mindenét megnézték, mindent renben találtak. Kellett sokat rázni a pocakom és köhögni is, mert nem mindig feküdt a dokibácsinak megfelelően. 25 perc volt a vizsgálat. A vége felé már nagyon meleg volt és kevés volt a zselé, úgyhogy úgy éreztem nyúzza a bőröm. A szívét kb 5 percig nézegette innen-onnan, nagyon érdekelte, de mindvégig rendben találta.

Időzítés

Jól sikerült időzíteni, mikor ma este elkezdtem érezni a babát. Odahúztam B kezét a pocakomra és abban a pillanatban jött a baba ajándéka apának. Kimentem a mosdóba, mikor visszajöttem B már nyújtotta is a kezét, hogy még. Nem fűztem túl sok reményt hozzá, hogy lesz még rugdosás, de apának minden jár :) volt még rugi itt-ott. Minden megérzett mozgást hatalmas csodálkozással konstatált, aztán kaptam egy puszit a hasamra és közölte, hogy jópofa a gyerek :)

Orvos, vizsgálat, családi adókedvezmény

Ma reggel a háziorvosnál kezdtem. Mondom neki, hogy szeretnék belgyógyászati vizsgálatot kérni (ő belgyógyász), mert a védőnő szólt, hogy az kell. Rám néz, azt mondja, majd legközelebb, 1 hónap múlva, ha megyek a táppénzes papírért, mert most van bent egy néni és EKG-t csinálnak neki. Láthatta rajtam, hogy ez nem igazán tetszik. Mondtam neki, hogy én rendes lány vagyok, ha a védőnő kéri, én meg szeretném csináltatni, ráadásul holnap megyek is a védőnőhöz. Azt mondta, hogy nem rendes vagyok, hanem őt szekálom, persze nevetett hozzá. Megkérdezte van-e panaszom, mondom nincs, megmérte a vérnyomásom, nem mondta mennyi, kérdezi nálam van-e a kiskönyvem, mondom igen, elkéri, beírja, hogy megvolt a vizsgálat, pecsét oszt csókolom. Háááát azért megvizsgálhatott volna, vagy mondta volna, hogy mikor végez a néni, akár meg is vártam volna. Kérdeztem tőle, hogy a családi adókedvezmény igénybevételéhez ad-e papírt? Azt mondta, hogy majd a nőgyógyász. Mondom neki, hogy azt olvastam, hogy ő kiadja, a védőnő pecsétel. Hááát ő nem is tudja! Akkor ki? Sebaj, írt egy papírt. Ezt úgysem kell csatolni, csak el kell tenni, holnap reggel megyek a védőnőhöz, majd őt is megkérdezem, vagy marad a nőgyógyász valamikor. Kérdés ráadásul, hogy mit írjak a nyilatkozatos papírra!? Azt kérdezik, hogy melyik hónaptól kérem. Elviekben július végén töltöttem a 12. hetet, mert ugye a terhesség 91. napjától jár. Ha az utolsó mensi időpontját veszem alapul és onnan számolok, akkor a 91. nap július 31. Akkor júliusra már jár? Visszamenőleg fizetnek? Felhívtam a cég könyvelőjét, ő azt mondta, hogy a július már számít, de visszamenőleg már se a júliust se az augusztust nem fogják bérszámfejtés szempontjából megváltoztatni, így majd csak az adóbevalláskor lehet érvényesíteni ezt a két hónapot! Az meg majd kiderül, hogy hogyan!

Egyébként olyan feszülős a hasam. Nem is a hasam, inkább a gyomrom, ami lassan egy nagy lufi a hasammal egyetemben. Tudom terhes vagyok és nő a pocak, csak ez olyan fura, mintha folyamatosan feszülne.
Tegnap azt hittem, hogy a tejeskávétól dobog úgy a szívem a torkomban, de ma nem ittam kávét és mégis jelentkezett, persze már csak azután, hogy eljöttem a háziorvostól.

Holnap este 18:00-kor genetikai uh.
Nagyon várom! Nagyon nagyon nagyon várom :)

Formálódok?

Tegnap este baráti összejövetelre voltunk hivatalosak. Jó volt a hangulat, szólt a zene és táncolni kezdtünk. Döbbenten vettem észre, hogy biza nem megy úgy, mint "régen" :) Régen a barátommal úgy táncoltunk, hogy dobált, emelt, döntött stb. (Kb 2,5x annyi kiló mint én), de most előre szólt, hogy csak finoman ropjuk :) Egy idő után azért kezdtem érezni, hogy húzódik kétoldalt a derekam, hasam. Gondoltam, majd a baba is aktívkodik, de nem éreztem semmit. Annyira elszoktam a mozgástól és annyira ellustultam, hogy éreztem, lassan le kell ülni, aztán jobb lenne hazamenni. Reggelre arra ébredtem, hogy nagyot nőtt a pocakom, illetve valahogy átformálódott :) Feljebb van, vagy nem is tudom hogy írjam le.
Ma finoman de aktívan töltöttem a délelőttöt, míg B suliban volt, én kisikáltam a fürdőt, wc-t, elpakoltam a nappaliban, kiástam a konyhát az edenyek alól (sütöttem sütit a vendégségbe), aztán lepihentem. B hazaért, kérdezte mizujs, mutatom neki, hogy arra ébredtem, hogy "nagyon" terhes lettem :) Ő is látta a különbséget! Szóval napról napra feltünően terhesedek :) Kora délután nekifogtam ebédet csinálni (tökipompost sütöttem), majd ebéd után pihi. Gondoltam korai még, de mégis a hasamra tettem a kezem, mert éreztem, hogy mocorgás van és egyszer csak éreztem valamit a kezemmel is :)

Urológus mókus

Ma ismét jártam kontrolon az urológián. Vizeletem negatív, kicsit opálos és a ph 8, ami annyira nem tetszett a dokinak, mert a lúgos vizeletben könnyebben szaporodnak a bacik. Konkrétan megkérdezte, hogy eszem-e elég húst!? Mondtam neki, hogy szerintem igen, majd mondta, hogy biztos, hogy nem iszom elég vizet. Azt sajnos tényleg nem. Csinált uh-t, mondta, hogy van egy kis tágulat, de csak kicsi, 2 hónap múlva kell csak menni, ennek örülök!

A pocakom néha kicsit fura, mert úgy érzem néha nagyon feszül és néha olyan keménynek is érzem. Kicsit sok a néha ;)
Az apró dübögéseket érzem, ilyenkor azért megnyugszom.

Felesleges frász

Egész hét végén feszült voltam, ideges. Később esett le, hogy a tegnapi uh miatt lehettem ilyen zakkant, mert vártam. Tudom, hogy minden ok és érzem, hogy ott van, no de azért mégis az ember izgul és kíváncsi :)
B. külföldről ezerrel jött haza, mert ott akar lenni minden olyan helyzetben, ahol láthatja a babát. Szerencsésen hazaért, így 1 kocsival tudtunk menni. Most is volt csúszás, de nem sok. Megbeszéltük az AFP eredményét a dokinénivel, mondta ő is, hogy minden ok. Doktornő elővette a kis kerek tekergetni valóját és mondta, hogy maradjuk a február 5-ben, mint a szülés dátuma. Maradjunk!
A vasam van az alsó határértéken, így írt fel valamit, amit ma ki kell váltanom. Javasolja, hogy szedjek C vitamint (jön az ősz, tél) meg Calciumot, de előbb egyeztessek az urológussal, mert ezektől a vesekövem beindulhat. Erre csütörtökön délelőtt lesz lehetőségem.
Dokinéni mondta, hogy vetkőzzek, megnézi a méhszájat, mindent rendben talált, majd visszavehettem a bugyim, jöhetett B és néztük a babát. Mivel kezdte a doktornő? "Ott lógatja a kukiját!" :D Ha nem mondja, hogy az az, én biza nem tudtam volna :) Feküdt a hátán, fogta a lábacskáit és a fejéhez húzta. Látszott, hogy teljesen jól érzi magát, majd hasra fordult, aztán az oldalára, így megnézhettük a szép gerincvonalát. B és a dokinő folytattak egy röpke eszmecserét arról, hogy mekkora is lehet a baba, mennyire ráérünk még találgatni és hogy kb mekkora stb stb stb. A combcsont, fej és egyéb mérickélés után mondta, hogy a korának megfelelő, a gép 18+2 írt. Szerettem volna szívhangot hallani, de nincs a doktornőnek hangkimenete :(
Sebaj, teljes nyugalomban jöttünk el, találkozunk a 23. héten, addig is jövő héten genetikai UH, kérte, hogy annak az eredményével és az urológiaival hívjam majd.
Komolyan mondom, hazafelé jobban ficánkolt, mint azt korábban éreztem volna.
Néha még ahogy belenézek a tükörbe és látom, hogy már van hasam, teljesen elképedek, hogy jéééé én terhes vagyok. Még mindig fura tud lenni. A fodrászom mondta, hogy szerinte növeszthetném még, mert egyelőre úgy nézek ki, mint aki felszedett a hasára pár kilót :) No ennyit a terhes hasamról, pedig szerintem már igen is látszik, sőt :P

És mégis mozog a...

Azt mondják a nagyok, hogy amiket érzek, az nem az emésztésem, hanem a baba :) Egyáltalán nem buborékos, meg pillangó vagy madárszárnyas érzés, hanem olykor tompa myomás szerű, vagy mintha remegne egy izom, illetve erőteljesebb bélmozgásszerű valami ami azért nem minden esetben indokolt. Szóval lehet, hogy már jó pár napja érzem őt, de valahogy csak most realizálódott bennem.

Nem merem...

Olvasok sok sikertelen próbálkozásról, sok kudarcról, feladásról, gondról. Átérzem mindenki fájdalmát, mert nem volt az olyan régen, hogy én is abban a cipőben jártam. Sosem fogom elfelejteni honnan indultam, miken mentem keresztül, de a saját 8 évnyi sikertelen próbálkozásai után most mégis itt vagyok terhesen és erre számomra csak egy magyarázat van, az pedig Győr. De hogy mondhatnám felelősséggel bárkinek is, hogy kövesse a példámat és menjen Győrbe? Tudok olyanról, akinek nem jött be Győr, legalább is azt tudom, hogy elsőre nem sikerült, de azt nem tudom, hogy próbálták-e többször. A váróban ültem, mikor egy hölgynek nem sikerült az inszem, természetesen egyikőjük problémáját, élethelyzetet sem ismerem konkrétan, de szeretném hinni, hogy a mi csodánk másokkal is megtörténhet, sőt, nagyobb csodákat is el tudok képzelni :)
Nem fogom mondani senkinek, hogy menj oda és tedd ezt vagy azt, mert nem merem, de annyira szeretnék segíteni, mert hát megiscsak itt vagyok én és Kata, akit követtem Győrbe és a baba a pocakomban. Nekünk és egy nagyon kedves ismerősömnek, valamint az ő szomszédjának is elsőre sikerült a lombik Győrben. Az ismerősöm azt mondta, hogy Győrből mindenki babával jön el.
Egy kicsit át kell írni a mindenki által ismert mondatot, hogy legyen értelme a mai bejegyzésemnek: "nem mondhatom meg senkinek, elmondom hát mindenkinek"
Valahogy így :)

Szagom van!

B tegnap belepuszilt a nyakamba, majd belefúrta magát, szagolgatni kezdte a hajam, és közölte, hogy babaszagom van! Szerinte máris átvettem a baba illatát. Szerintem totál dilis :) hiába mondtam neki, hogy a babának odabent szerintem nincs még baba szaga, és hogy a babaolajat érzi, amivel kenem magam, nem tágított :)

Megkülönböztethetetlen?

Mostanság sokan kérdezik, hogy érzem-e a babát mozogni. Beszélnek buborékokról, pillangókról és kismadár szárnyakról, de én nem érzem. Vagy legalább is nem hiszem, hogy amit érzek, az a baba. Szerintem csak az emésztésemet érzem kutyorogni itt-ott. Eddig nem paráztam, ami érdekes volt, mert azt hittem végig fogom aggódni a terhességem, de így a 17. héten, hogy mindenki a baba mozgásáról faggat és nem érzem, azért megfordult a fejemben, hogy milyen jó, hogy hamarabb kellett bejelentkeznem a nődokimhoz, mert B elutazik, szóval a magam megnyugtatása érdekében épp ideje lesz 9-én az uh-nak :)

Viszket

Vakarom, mert viszket.
Pedig minden este bekenem.
Ráadásul száraz bőrre való zsíros krémmel kenem, de mindezek ellenére viszket!
Nappal viszket.
Vakarom.
Vakargatom a hasam.
Ez egy épphogy csak vakarás, nem egy erőteljes, véresre vakarás, inkább olyan, mintha simogatnám, de mégis vakarom.
Tágul? Nő? Húzódik?
Igen, ezek mind valószínűsíthetőek.
Az a gond, hogy néha úgy érzem a combom is viszket!
Az nem nőhet, nem nyúlhat, nem repedhet, mert megtiltom!!!
Tartozom egy vallomással. Egy olyan vallomással, amilyet egy anonim gyűlésen szoktak tenni.
Sziasztok! 16 hetes terhes vagyok, 3 kg-t híztam és büszke vagyok a pocakomra :)
...de azért vakargatom... :)

B. sziporkázik

B. lassan megérdemelne egy saját blogot a beszólásai miatt!
Mai kérdése az Ikea séta közben:
A terhes nők nem intenek egymásnak, mint a motorosok?
:)

Meghatós mosolygós

Ma B odabújt a hasamhoz és a következőt mondta: itt van bent a fiam.
Elöntött a melegség, a szeretet, a meghatottság, boldogság és szerelem, majd könnyen és gyorsan mosolyt csalt az arcomra, mikor a pocaknak különböző nyelveken előadta a csillagok háborújából vett klasszikust, az én vagyok az apádat, majd jött az ich bin dein Vater stb stb stb. :)

Kismama jóga

Terveztem már régen, hogy megnézem milyen is a kismama jóga, mert rengeteg jót olvastam róla, miszerint remek a mamának, remek a babának, remek lesz az összhang és természetesen a szülés is remek lesz, ha kismama jógára jár az ember lánya. Ma reggel elmentem és eltöltöttem másfél órát egy jóga oktatóval kettesben, ugyanis, rajtam kívül nem volt más. Ez több dologból adódott
1. nyár van, mindenki mindenfelé
2. épp átszervezik az órákat, mert lesz valami gyerektábor, úgyhogy jövő héttől már csak hétfőnként este lesz óra.
Az oktató egy fiatal hölgy volt, elmesélte, hogy 2 gyermeke van, végigjógázta mindkét terhességét. Ez megnyugtatott, hogy majd amit mond, nem lesz légbőlkapott. Elmondta pl.: miért is lesz jó az aranyszál légzéstechnika a szüléskor és én hittem neki :). Komolyan mondom, hogy voltak olyan "feladatok", amik kifejezetten jól estek. Már nagyon régen nem mozgattam át magam így. Még sosem jógáztam még normál se, nemhogy kismamásat! Az igazsághoz tartozik, hogy 1 óra elteltével, én azt éreztem, hogy köszi, de nekem ennyi elég is, úgyhogy épp aggódni kezdtem mi lesz velem a következő fél órában, de szerencséte jöttek a légzőgyakorlatok, illetve a relaxáció. Mivel még nem tudok kellőképpen koncentrálni, mikor a végén összedörzsöltük a tenyerünket és a pocakunkra tettük, majd megköszöntük a babánknak, hogy velünk jógázott, nekem két dolog futott át az agyamon:
1. az én babámnak nem volt más választása :) úgyhogy köszi, de így jártál
2. ebben a szobában csak én vagyok terhes, szóval mire a többesszám? :)
Mindent egybevetve azért kellemes volt, be is jelentkeztem hétfőre. Akkor másik oktató lesz, így már  összehasonlítási alapom is lesz!
Levezetésképpen, mivel B szabin van, elugrottunk abba a bababoltba, amit már említettem, hogy nincs messze tőlünk és megnyugodtunk, hogy nincs mindenhol minden aranyárban.
Kora délután meglátogattak anyósék és örömmel konstatáltuk, hogy náluk a padláson bizony megvan még a srácok mózeskosara, fa etetőszéke és járókája, úgyhogy apától sokat fog örökölni a kisfiunk :)

Elvesztem

Ok, bevallom, totál el és megvesztem :)
Mindent akarok, ami bézses, barnás, kékes, zöldes, plüssös, macis....
A babaszoba színét, berendezését már megbeszéltük és már csinálnám is :D
Az őrület határán vagyok, mert megígértük, hogy nem veszünk még semmi, de én bújom a weboldalakat és vásárolnék, vásárolnék, vásárolnék. Döbbenet, hogy mennyi mindent lehetne venni és mivel még nem tudom, hogy lesz-e egyáltalán szükség ezekre, csak ámulok és hüledezek, néha hitetlenkedek :)
Tegnap délutántól, majdnem reggelig szenvedtem a vesekövemtől, nem aludtam, alig élek, de erős kéztetés van bennem még így félholtan is, hogy el kellene menni a tőlünk nem messze lévő nagyobb bababoltba, azonban visszafogom magam :) !
B kinyírna, ha ezzel állnék elő, így inkább rákerestem a neten és kiderült, hogy van webáruházuk, bár az is, hogy vasárnap is nyitva van estig :D

Blama

Tegnap előtt váltottam terhesvitamint. Eddig is tudtam, hogy ezekre a vitaminokra érzékeny a gyomrom, ezért este, lefekvés előtt vettem be őket. Most is így tettem, mikor éreztem, hogy nem jó a gyomrom, utána küldtem 2 háztartási kekszet, de pár perc múlva visszajött minden. Tegnap kipróbáltam vacsora közben bevenni, úgy néz ki, ez működik. B szerint vicces, hogy pont a terhesvitamintól hánytam.

B szólt, hogy a szomszéd már a múlt héten rákérdezett, "hogy csak tán nem jön a baba, mert ki vagyok kerekedve!?" Nagyon jó! Ezek szerint kövérnek látszom és nem terhesnek :)

Urológián jártam tegnap. Pont nem volt számítógépes rendszer, így vártunk már egy páran a bejelentkezésre (én kb negyed órát), mire csak előkerült a "kockás füzet" :) A dokinak jeleztem, hogy volt megint görcsöm, ez annyira érdekelte, hogy ráírta a papíromra. A kitenyésztés eredménye egy baci lett, amire felírta azt az antibiotikumot, amit a kórházban is adtak, mert szedhetem és pont ez a baci nem bírja. Urológia előtt védőnőnél jártam, ott is néztek vizeletet, azt mondta a hölgy, hogy nincs genny, csak egy kis fehérje! Akkor most beszedjem az antibigyót? Mondjuk a védőnéninek gondolom "csak" lakmusz papírja van, az urológián meg kitenyésztették az 1 hete leadott mintát...és gondolom 1 hét alatt a baci magától nem múlt el!? Illetve ittam tőzegáfonya teát, de mégsem hiszem, hogy elmúlt volna tőle. 

Az általam képzelt "hatalmas" :) terhes hasammal egyébként remekül tudok hason feküdni, max a melleim okoznak némi kellemetlenséget. Ma ki kell mennem egy külső helyszínre kollégákhoz. Kíváncsi leszek, hogy lesz-e egyáltalán bármi reakciójuk velem kapcsolatban, ha már a hátam mögött pletykálnak, vagy totál észre sem veszik, hogy mennyire nagyon, 15. hetes terhes vagyok :):):)

Második bababolt, második trimeszter

Még az első bababolt látogatás után megbeszéltük B-vel, hogy majd nyugodt pillanatunkban is benézünk, mondjuk a hét végén. Mivel tegnap nem tudtunk beállni, mert a csatornázás miatt csinálják az utat, B. gondolt egyet és felvetette, hogy addig, míg nem lesz használható a garázsbeálló menjünk el A bababoltba. Nagy volt bennem az izgalom. Tudtam, hogy nem akarunk venni semmit és egyébként is drága hely, de vágytam rá, hogy körülnézzünk. Kb. 30 perc elteltével elkezdett zsongani a fejem attól a dömpingtől ami ott fogadott. Rájöttünk, hogy a kiságyon kívül fogalmunk sincs mit kellene majd venni és mekkorát :) Megfogdostuk az összes fincsi takarót, alvós hálózsákot (így hívják?), rácsodálkoztunk az 1000 féle cumira, babakocsira, autós gyerekülésre, aztán távoztunk. Tapasztalatnak remek volt, nem hiszem, hogy veszünk ott bármit is, bár soha ne mondd, hogy soha!
14 hetes terhesen már a második trimesztert taposom :) Az én hatalmas kosaras termetemhez képest (157 és fél cm), az a +2 kiló (már 60), ami feljött, őrületes változásnak tűnik. Nem tud hová bújni, eloszlani a pocak, így én konkrétan úgy látom, hogy úgy nézek ki, mint aki terhes, pedig azt hittem, hogy ebben a korban ez még nem látszik majd így. Még nem teszteltem le kollégák és szomszédok között, hogy észreveszik-e, bár ma olyan ruha van rajtam (szűkebb póló, terhesnaci), hogy lehet valakinek mégis szemet szúr! A szomszédot várom, hogy rákérdezzen és én elújságolhassam :) Hülye egy terhes vagyok :)
Esténként még nagyobb a hasam, tegnap ráadásul valami fel is fújt, szóval totál dinnye, lufi és egyéb formát öltöttem. Éjszakánként 3x járok wc-re, de hamar visszaalszom és egész frissen ébredek, a ragyáim pedig visszajöttek.
Egyébként minden a legnagyobb rendben :)

Már megint bocsi

A telefonom automatikusan törölte valakinek a megjegyzését úgy, hogy azt sem láttam kié volt, csak azt, hogy volt :(

Már megint ez a kő

Hajnalban ismét a vesekövem ébresztett. Húztam vagy két órát, mire hajlandó voltam bevenni egy algopyrint, akkora viszont már nyüszítettem, közben pedig percenként mentem pisilni. Hol sikerült, hol nem, az inger viszont nagyon erős volt. Talán 1-1,5 órát sikerült aludni, aztán mentem dolgozni, de nem voltam jól, így hazaküldtek. Az urológiára kértem időpontot, de a saját dokim csak csütörtökönként rendel és a múlt héten leadott minta elemzése is csak csütörtökre lesz meg, így nincs sok választás. Sokat iszom és wc-re járok, ez a program.
16:15-re volt időpontom a nőgyógyászhoz, előtte még felmentem az Istenhegyire a leleteimért, kértem a kombinált tesztből másolatot, mert még mindig nem jött meg postán a lelet, mire kiderült, hogy még fel sem adták, így megkaptam borítékostól, valamint megkaptam a CVS eredményt is. Gyorsan megnéztem, hogy tényleg jól hallottam-e, hogy fiú :) Jól hallottam :)
Több dolgot is meg akartam beszélni a saját dokimmal, így fejben összeszedtem 1-2 kérdést:
1. Akkor most mennyi idős a baba? Foglalkozzak-e egyáltalán ezzel?
2. Mivel még sosem voltam ilyen helyzetben, gondoltam le kellene tisztázni, hogy amellett, hogy hozzá járok terhesgondozásra, azt is szeretnem, ha ott lenne a szülésnél :) és ennek költségét is jó lenne tudni!
3. Szülésznő kérdés?
Válaszok:
1. Ne foglalkozzak ezzel, az a pár nap majd úgyis alakul
2. A kismamákra bízza, ki mennyiért kelne fel akár hajnal kettőkor és töltené akár az egész napját a kórházban, lemondva akár az egész rendelési idejét.... no comment
3. Ráérünk még erre, de azért elmondta, hogy ki az :)

Kérdeztem a vesekőről is, mondta, hogy amit ott elöl érzek, belenyilallós érzést és az állandó ingert, az nem a kő, hanem a gyerek és ez csak rosszabb lesz! Remek :) Amit oldalt érzek és görcsöl, az a kő.
Felmentett minden korlátozás alól, kár, hogy most a kő (vagy a baba) miatt nem sok kedvem van összebújni, mert folyton azt érzem, hogy mindjárt becsurog, pedig nem is :) Fürdeni lehet, strandolni is, kerüljem a termál vizet és a jakuzzit, mozogni is lehet, ami igen csak rámfér, mert totál eltunyultam!
Nézegettem már, hogy van-e a közelben jóga kismamáknak, de nem találtam :(

A babát megnézte, minden ok, nekünk nem voltak egyértelműek most a látottak, mert valahogy furán feküdt, szinte hason, de a gerincét láttuk, meg az okos kis fejét :)

Az első bababolt

A múlt hét végén anyósékhoz menet végig fognom kellett a biztonsági övet, mert szorította a hasam, ezért úgy döntöttem, hogy most anyuékhoz menet nem teszem ezt, mert ők 160km-re laknak és nagyon fárasztó lesz az övvel bajlódni. Utánanéztem a lehetőségeknek, majd jól elfelejtettem elmenni és megvenni azt az öv terelőt, amit kinéztem. Szombaton beültem a kocsiba és bevillant, hogy mit felejtettem el, de mondtam, hogy mivel az üzlet pont nincs irányban, hagyjuk és menjünk. Az én drága férjem megkért, hogy menet közben nézzem meg, van-e üzlet és mivel volt, így bementünk. Ó, ha láttátok volna az uram arcát! Széles mosoly, csillogó szemek és máris bóklászni kezdett, pedig megbeszéltük, hogy célirányosan csak beszaladunk, megvesszük ami kell és már megyünk is. Azért én is éreztem a vágyat, hogy mindent megfogdossak :) Elvarázsolt a hely (az árak kevésbé), de nagyon jó érzés volt ott lenni és szívesen visszamennék csak nézelődni! Kaptunk egy nagy éves katalógust, úgyhogy lelkesen lapozgatjuk :)
Hihetetlen felemelő érzés! Hihetetlen!!! :):):)

Eredményünk

Most hívtak, a baba teljesen egészséges és kisfiú :)
Mikor meghallottam elkezdtem pityeregni. Felhívtam B-t, ő is sírt. Mondtam, hogy nem jó ez a telefon :) :) :)

A várakozás órái

Már szerdán is izgatott lettem minden telefonhívásnál, aztán tegnap is vártam, hátha engem is hamarabb hívnak, mint Est-et, de nem hívtak. Még a késő délutáni telefonra is ugrottam, aztán este már épp lenyugodtam, nem gondolkodtam, csak bambultam ki a fejemből, erre B. izgatottan odabújt hozzám és azt mondta, hogy holnap már tudni fogjuk, hogy mi lesz (fiú/lány) a kis kolbász (gyerek :) ). Na erre újra kattogni kezdett az agyam! Érdekes, hogy mindenkit csak ez a rész érdekel! Bennem egy mondat ismétlődik, amit Csoki mondott az Üvegtigrisben: "Egészséges, mint a makkom" :D Szerintem ezt fogom mondani B-nek a telefonba, mikor felhívom. Kérdeztem tőle, hogy nap közben hívjam-e, vagy hogy legyen? Esetleg csak annyit mondjak, hogy minden ok és a nemét majd itthon? Azt mondta ne szórakozzak vele :) meg fog őrülni, mire hazaér! Szóval felhívom, elmondom, hogy egészséges és azt is, hogy kinek a megérzése jött be :) Nekem menet közben elmúlt minden megérzésem a nemét illetően, annyira csak az egészségére koncentrálok!
Egész jól aludtam 4:30-ig, aztán kicsit forgolódtam, de vissza tudtam aludni talán 1 órán belül. Mióta felkeltem, nagyon izgatott vagyok, várom, hogy megcsörrenjen a telefon a CVS eredményével. Még a wc-re is viszem magammal a telefont. Amikor a céges telefonom csörren meg, akkor is összeugrik a gyomrom.
Próbáltam szórakoztatni magam, így reggeli közben azon vigyorogtam, hogy kezdek micimackósodni. Az eddig méretben jó, enyhén szűk alvós trikóm már felkap a hasamon :) ha sárga lennék és piros lenne a pólóm, én lehetnék micimackó :)

Ami tegnapról lemaradt

Szúrás után azt mondta a doktornéni, hogy a méhlepény hátul van, mélyen! Úgy látom az én méhem egy vándortábor. A lepény eddig volt már elöl, hátul, most meg igaz, hogy hátul, de mélyen!
Mikor kijöttem és lepihentem, elmeséltem B-nek, hogy jobb oldalt szúrtak meg, aztán itthon láttam, hogy bal oldalt. Érdekes az emberi agy! Sajnos most nem kaptunk képet, de nagyon szépen látszott a profilja, mikor szúrás után megnézte és megmérte az orvos.
Folyamatosan ég a gyomrom, rossza a szám íze és minden ételt keserűnek érzek. Azt hittem, ha eddig minden gyomorbántalmat megúsztam, most már nem lesz semmi.
B egy angyal, tegnap is körbe ugrált, csak mondjam meg mi kell, ő hozza. Szegény totál ideges, ha van valami "bajom", így bevett este egy Frintint, hogy tudjon aludni, mert neki dolgozni kell menni. Mondtam neki, hogy nincs semmi bajom, nyugodjon meg, csak most ilyen furán vagyok, de biztos elmúlik hamar! Ma nem volt hasmenés és végre éhes is vagyok :)

A szúrás

Nagyon izgultam. Nagyon, nagyon! Próbáltam erőt meríteni az eddigiekből, hiszen szúrtam már hasba magam, gondoltam az érzéstelenítőt meg sem érzem, aztán a többit sem, de nem így lett. Csípett az érzéstelenítő és máris jött a következő, ami bár nem fájt, de nagyon kellemetlen. A szúrás után levert a víz és csak vártam, hogy vége legyen. Mindenki nagyon kedves volt, doktornő a szúrás után csinált egy alapos ultrahangot, mikor végzett, mondta is, hogy visszajött a színem :) Mindent renben talált. Ő még mindig fiatalabbnak mondja a babát, mint a saját dokim. Akkor most mit vegyek alapul? Itt azt mondták, hogy 13+1 napos, fiatalabb 5 nappal a papírformához képest. Kérdeztem, hogy ugye ez nem gond, megnyugtatott a doktornő, hogy nem. A saját dokim szerint pedig ma 13+3. Nem az itteni 2 napon agyaltam, hanem azon, hogy még fiatalabbat mint a papírforma.
Lepihenhettem szúrás után, B bejöhetett, kértem hozzon nekem egy pohár vizet. Kicsit pihentem, voltam wc-n, még mindig a popsin pisilős műsor volt. Visszadőltem, de nagyon menni akartam, úgyhogy mentünk. Kiértünk a kocsihoz, én meg éreztem, hogy hányni fogok. Nem volt zacsi a kocsiban, így fél liter "folyadékkal" teletöltöttem azt a kis mini hűtőtáskát, amit a gyógyszertárban adnak (mi vizet vittünk benne) szóval ki kellett dobni :(
DE valahogy már most közelebb érzem magamhoz a babát, mert aggódom :)
Remélem minden renben lesz vele!!!
Én még nem vagyok a toppon. Hasmenésem van, éhes vagyok, de nem kívánok semmit. Sebaj, majd alakul.

Hasmenés, gyomorgörcs, hányinger

Fentieket adom elő az izgalomtól hajnal 2 óta, most 4:40 van.
Ma van a CVS napja.

Sok furcsaság és a kombinált teszt eredménye

Szinte minden nap 1000 fura gondolatom van a terhességemmel kapcsolatban, magamban sikerül is megfogalmazni, aztán leírni már nem sikerül. Azzal magyarázom, hogy nincs időm, de inkább kedvem nincs elővenni a gépet. Furcsa, hogy bár próbálom nem hasonlítani a terhességem senkiéhez, mégis ezt teszem. Van egy nagyon fiatal ismerősöm aki terhes (talán már félidős). Már a 12. heti uh-t követően majd kiugrott a bőréből, hogy mennyire cukimuki a babája és mennyire imádja és majd meglátom milyen cukimuki lesz az enyém is és milyen imádnivaló stb stb stb. Nem érzem, hogy imádnivaló és cukimuki lenne. Nekem ez az egész kicsit "alien-es". Odabent van egy élet, dobog a szíve, mozog keze lába. Érdekes mosollyal az arcomon kérdezem magamtól, hogy hogy történhetett ez!?
Megfoghatatlan, magyarázhatatlan, hihetetlen az egész. 8 éve erre vártam, most meg az az érzés hatalmasodik el rajtam, hogy fura, miközben akárhányszor láttam uh felvételen, melegség tölti el a szívem és csak ámulok és bámul, közben pedig mosolygok. Rosszul vagyok összerakva! Én azt hittem és azt vártam, hogy valami hihetetlen eufórikus hangulatban telnek majd a napok, hiszen végre kisbabánk lesz, erre van, hogy még azt sincs kedvem kimondani, hogy jól vagyok, csak húzok egyet a vállamon, mert igaziból épp nem vagyok sehogy. A gyomrom néha olyan fura. Nem mondanám még csak émelygésnek sem.
60 kg vagyok :( Igaz, hogy a hét vége után 62 voltam és lement az a 2, de azért kétségbe estem rendesen, hogy fogok én kinézni. Miért van az, hogy mielőtt terhes lettem folyton azt magyaráztam, hogy pont nem érdekel hogy fogok kinézni, hiszen a baba a fontos, most meg a külsőmmel foglalkozom. Túl sokat foglalkozom! Nem akarok ebből hiúsági kérdést csinálni, de mikor az egyik barátnőm azt mondta, hogy ő mindkét gyereknél 8 kg-t hízott, gondoltam, az nekem is jó lenne, erre már most rajtam van +2. Igaz, hogy ő eredetileg is talán 1 mérettel kisebb mint én, de azt mondta, hogy tuti jók lesznek rám a gatyái, mert ugye csak a hasam fog nőni! Nem, nem csak a hasam! Nekem a fenekem és a combom is nő. Ilyen típus vagyok, mindig is ilyen voltam, mégis valami csodát vártam. Aztán mikor azt mondta, hogy ő majd rámszól, totál megsértődtem, hogy nekem aztán ne magyarázzon senki, hogy nem szabad ennyit, meg annyit hízni! Tisztában vagyok vele!!! Azon is kiakadok, mikor elmesélem, hogy épp mit érzek vagy mire gondolok és erre az a válasz, hogy lesz ez majd másképp, meg majd meglátom, hogy ez még semmi stb, de hát banyek, nekem ezt most kell megélnem és azért mert más már szült és ő tudja, nekem ne magyarázza meg, hogy esetlegesen min ne agyaljak, mert nekem most agyalnom kell és megélni ezeket a dolgokat. Tiszta hiszti vagyok néha :) remélem múlik majd!
Utrogestant, már csökkentve szedem és szájon át, pecsételés rég nincs!
Korábban már írtam, hogy a hasam nem igazán terhes has, inkább a jól belakottak állapotát mutatja, bár néha azért mégis terhesnek nézek ki. Az álmosság szinte letaglóz, mikor délután rámtör. Az utóbbi időben többször előfordult, hogy éjszaka 0:30-tól 6:30-ig is tudtam egyhuzamban aludni. Rám fért, mert a 2-3 óránkénti pisilésektől már épp kezdtem lemerülni. Voltam ismét az urológián, mert azt mondták az utolsó kontrollon, mikor is negatív volt a vizeletem, hogy 1 hét múlva ismét várnak, hát én mentem. Most ismét gennyes a vizeletem :( Olyan igazi felfázós pisiléseket adok elő, folyamatos ingert érzek, pedig aztán én felöltözöm, takaróval alszom, nap közben, ha pihenek, a lábam be van takarva és különben meg 40 fok van árnyékban! Elküldték elemzésre a vizeletet, holnap kell telefonálnom az eredményért. Van itthon tőzegáfonya kapszula, most azt szedem, hátha segít, rásegít a gyógyulásra. Szerintem megint antibiotikum lesz ebből és megint kontroll kontroll hátán.
Bár nem éreztem különösebb izgalmat, mégis vártam nagyon a mai 12. heti genetikai ultrahang és vérvétel, azaz kombinált tesztre menetelt. Időben érkeztünk, 10 perccel hamarabb, megkaptam a kitöltendő papírkát, amit kitöltöttem (minő meglepetés) és már hívtak is. Először megcsinálták a vérvételt, mondta a hölgy, hogy szabadságolások miatt nem lesz meg az eredmény 1,5 óra múlva, de 16 óráig biztos felhívnak az eredménnyel, aztán alig ültem vissza máris szólítottak az uh-ra. A doktornő bemutatkozott mindkettőnknek (B. is jött :) ), majd fekhettem is fel az ágyra, jött a hasi uh. Egyből a szívét lestem, hogy dobog-e :) Dobog és igazi baba kinézetű :) B.most látta először és csak azt hallottam, hogy mellettem nagyokat sóhajtozik :) Doktornő mondta, hogy nagyon szép baba, szép a profilja (mint az apjának :) ), majd mindent megmért, mindent rendben talált, meghallgattuk a szívét, kaptunk képeket és egy dvd-t az egész vizsgálatról, aminek csak annyi a szépséghibája, hogy nincs rajta a szívhang (vagy nekünk nem sikerült itthon előcsalni róla). 11:20-ra mentünk és 11:42-kor már a kocsiban ültünk azt hiszem. 13:25-kor pedig csörgött a telefon, mondta a hölgy a telefonban, hogy minden a legnagyobb rendben, elsorolta az összes betegség nevét, amire a szűrés történt, majd közölte, hogy nagyon alacsony a kockázati szám. Annyira örültem, hogy elfelejtettem megkérdezni mennyi az annyi, de majd megkapom a leletet, a lényeg, hogy minden ok. Bejelentkeztem CVS-re, augusztus 5. 10 óra az időpont. A doktornő még az uh elején kezdte mondani, hogy biztos a saját orvosom elmesélte milyen vizsgálati lehetőségeim vannak, mondtam neki, hogy igen, és azt is, hogy hétfőre már van időpontom, jövök a szúrásra. Már épp felkészültem, hogy majd le akar beszélni, de nem így történt! Azt mondta, hogy egyre inkább a konkrét szűrést részesítik előnyben és nem fog lebeszélni róla, úgyhogy hétfőn megyünk. Ami érdekes, hogy még fiatalabbnak mondta a babát, mint a saját dokim. Saját doki szerint ma 12+5, itt 12+3-at mondtak, valamint a méhlepény nem elöl, hanem hátul tapadt. No, ez az, amit annyira nem értek, hogy ez így mászkál! Azt mondta ez a doktornő, hogy ne aggódjak, a szúrást szépen el lehet majd végezni. Nem aggódom. DEHOGYNEM :)
Eredmény:
Magzatvíz mennyisége: átlagos
Szívműködés: szabályos, FHR: 169/perc (szívfrekvencia)
Placenta helyzete: hátsó fali

Koponya épnek, hasfal és mellkas zártnak látszik.
Normál hasi echogenitás.
Telt gyomor és hólyag (ez a babáé :) )
Négy végtag látható.

NB: látható (orrcsont)
CRL: 65,6 mm (ülőmagasság)
BPD: 20,8 mm (fejátmérő)
NT: 1,8 mm (nyakiredő)
HC: 74 mm (fejkörfogat)
AC: 62,1 mm (haskörfogat)
FL: 8,6 mm (combcsonthossz)

Láttuk és megszámoltuk minden ujjacskáját a kezén és láttuk a tappancsait is, láttuk a gyomrát, veséjét, gerincét, fülét stb stb stb. A dokinéni mondta, hogy a köldökzsinór pont az arcánál van, ezért nem látni az arcát rendesen. Biztos úgy van :)

Itt egy kicsit bekavar a kis keze is :)

Visszaszámlálások és dilemmák

Először is jöjjön a magyarázkodás, miért is nem írtam eddig :)
Nem igazán kerültem gép elé mostanában, a telefonomról meg nem volt kedvem pötyögni. A kedvtelenséget a terhesség rovására írom :) Gondoltam majd bemegyek a munkahelyemre és ott jól elírogatok, erre bent nem működik semmi, így hazaküldtek :)
Az utolsó aggodalmaskodásom óta voltam nőgyógyásznál, aki mindent rendben talált. Babóca 4,1 cm volt múlthét csütörtökön, ficánkolt, izgett-mozgott, mondhatni menekülőre fogta, mikor a doktornő behelyezte az uh fejet. Mondtam is, hogy már most tiszta apja, mert az apja sem szeret a figyelem középpontjában lenni. A méhlepény a mellső falon tapad, nem attól van a néha előforduló pecsételésem. Kérdésemre, hogy akkor mitől, az volt a válasz, hogy most ez ilyen. Mindegy, azért sikerült megnyugodni.

Már túl vagyok egy visszaszámláláson, mert a Proluton depot-ból múlthét pénteken megkaptam az utolsót! Clexane visszaszámlálás tart még, de abból már csak 3 van péntekig!
Jelenlegi visszaszámlálásom az utrogestánról szól. Megbeszéltük a dokinénivel, hogy fogom csökkenteni az utrogestánt. Jelenleg megy 3x2, ez péntekig, majd 3 napig 3x1, aztán 5 napig 2x1 és végül 5 napig 1x1. Tehát péntektől még kb. 2 hét, így 14 hetesen abbahagyhatom azt is. Nagyon várom! Néha azon gondolkodom, hogy az esti 2 db-ot szájon át veszem be, hogy végre betét nélkül aludhassak.
Dilemmáim súly szempontjából olyanok, Audrey-nak :) , merthogy nem 58 kilósan kellett volna elkezdenem a terhességem, hanem 53 kilósan, ami a "versenysúlyom", mert hogy 158 centimhez azonnal látványos szinte minden dkg plusz. Most 1-2 kg mozog rajtam, próbálom hátha nem csak 1 kg megy vissza de farkas éhes vagyok, állandóan ennék, ezt nagyon nehéz kordában tartani. Totál nyúzott a fejem, mert a pisilési őrülettől 2-3 óránként kijárkálok, majd nem tudok visszaaludni, van, hogy órákon át vergődök. Mára kb. összesen 3-4 órát sikerült aludni. Totál ki vagyok. Volt aki megkérdezte, hogy fogytam-e, pedig csak a fejem nyúzott, deréktól lefelé úgy nézek ki, mint aki betortázott rendesen. A fenekem, combjaim is feszülésnek indultak, én meg még nem is mozoghatok, legalább is a dokinéni kérte, hogy a 12. hetet várjuk meg mindennel. Annyira szeretnék úszni járni. Persze nem tudom miben, mert az úszódresszem nem jön rám :) Szex hiányom is van, ingerült is vagyok, néha meg totál fos a hangulatom, szóval fel vagyok dobva :P
Nálunk is megy a baba nemével kapcsolatos őrület. B. lányt érez, fiús apuka barátunk is lányt mond, merthogy kell egy barátnő a fiának. Mondjuk ettől idegbajt kapok, de ez egy másik történet! Szerintem fiúsan integetett nekem a múltkor és hasonlóan gondolkodom mint Audrey, mert nekem sem volt hányás, sőt hányinger sem, csak gyomorégés, a bőröm is rendben van, szóval majd meglátjuk :) A másik idegőrlő, hogy megkérdezik milyen nevet gondoltunk, elmondjuk és a fiúnévre húzzák az orrukat. Ki a francot érdekel, hogy egy havernak mennyire hangzik furán a mi gyerekünk neve? Na jó, már megint a hormonjaim tombolnak, vagy csak simán idegbeteg vagyok :)
Július 31-re kaptam időpontot az Istenhegyi útra 12. heti uh-ra és vv-re, de csak az utána levő héten, hétfőn mehetek CVS-re. Jó lett volna egyszerre letudni, de nem hagyták! Szerintük meggondolom még, pedig nem fogom.
Most megyek, eszem egy kis barackot, hátha csillapíthatom az éhségem.

Aggasztó

Már nem nagyon értem ezt a maszatolást. Miért reggelre jelentkezik? A doki azt mondta, hogy pihenjek én meg éjszaka fekszem, erre reggelre maszatos a betétem! Ma reggelre jobban volt maszatos mint eddig! Annyira jó lenne tudni, hogy konkrétan mitől van, ezért arra a döntésre jutottam, hogy felhívom a dokinénit, mert kezd nagyon aggasztani ez a dolog. Az egész napom el van tolva, ha így ébredek és eddig csak 1-1 nap volt, most viszont már a 3. reggel :(

A könyv

Sikerült eljutni a védőnőhöz, illetve csak a helyettesítőjéhez, aki nagyon kedves volt! Kb 45 percig könyvelt, de csak kézhez kaptam a terhes kiskönyvemet :) 1 hónap múlva akarnak csak látni, de jönni is szeretnének család, illetve környezettanulmányra, felmérésre.
Még nem melózom, csak itthonról, a többit majd meglátom. Azért jól esik, hogy hiányolnak, legalább is a főnököm :) "Kedvenc" kolléganőm azért még próbálkozik. Ma védőnő előtt beszaladtam, kinyomtattam egy-két dolgot, hogy haladjak itthon, erre megpróbált terhelni, de nem hagytam :) Úgyis tudom, hogy így is mindent átpasszol majd, hogy telefonon már elérhető vagyok, de lesz@rom :) mert legalább nem 8 órában nyomja az asztal másik feléről :)
Ma reggelre megint volt egy kis maszat, viszont 4 órát sikerült egy huzamban aludni! Az is igaz, hogy utána nem tudtam visszaaludni kb 1 órán keresztül, pedig próbálkoztam a levendulával. Ma jöhet valami tea, amivel csak az a baj, hogy pisilni járok majd tőle.
Ez egy ördögi kör :)
Sikerült írni a semmiről! Egyre jobb vagyok :P

Mindenféle hétvégéről

Ma reggelre megint volt egy kis maszat. Már kezdem megszokni, hogy pár naponta jelentkezik. Azt vettem észre, hogy egy-egy rosszab éjszaka után fordul elő. Rosszab éjszaka alatt értem a sok forgolódást, vergődést. A sok pisilni kijárkálás nem extra, az minden éjszaka van. Mondhatni ki vagyok merülve, mert nem alszom, 2-3 óránként fent vagyok, de azért nem veszélyes. Találtam itthon tőzegáfonya kapszulát, remélem segít kicsit, mert már nem is iszom annyit, mégis folyamatosan kijárkálok. Fogalmam sincs mitől van ez a maszat, de szerintem a dokiknak se :) illetve 5 dokinak gondolom 6 véleménye lenne.
Tegnap B megkérdezte este, hogy érzek-e valamit, hogy odabent van valaki? Nemleges választ tudtam adni :) mondtam neki, hogy az igazi mocorgás kicsit később jön, ki kell várni, addig ez van, illetve a 12. heti uh :) Idő közben még inkább megerősödtünk a CVS-ben. Főleg ez a hülye kórházasdi erősített meg minket, hogy jól tesszük, ha nem a statisztikában hiszünk, hanem a konkrét adatokban. Reggel kicsit átbeszéltük milyen fura, hogy gyerekünk lesz és B elmondta, hogy ő most már azon agyal, hogy jó szülő lesz-e :)
Ma vettem levendula illóolajat, szerintem a hálóban párologtatok kicsit, hátha jobban alszom!
Szombaton kaptam lángost és fagyit a Velencei tónál, aztán Székesfehérváron sétáltunk a Bory várban. Gyerekként voltam ott és nagyon fura volt, mert gyerekkori emlékeimben az élt, hogy minden tiszta mozaik és színes üveg, de mozaik csak néhol volt és azok a színes üvegek sem voltak amiket vártam. Gondolom akkor egy pár színes kép és mozaik annyira megfogott, hogy más nem is maradt meg. Jól esett kicsit kimozdulni! Ma pedig "kínaiéknál" vettünk nekem két nacit, mert hiába nem látszik a hasam még olyan komolyan, annyira pont elég nagy, hogy nem férek bele kényelmesen semmibe, amin gomb van és zipp. Imádom a nacikat, roppant kényelmesek. Igaz, nagyon nyári, de most nyár van, nem? ;)

Otthon, édes otthon

Folytatom a kórház sztorit, de csak röviden, mert épp kezdem magam túltenni az ott történteken.
Ott hagytam abba, hogy vasárnap jön majd a dokim, mert ügyeletes. Jött is, a reggeli vizit után beszéltem vele. A reggeli viziten az egyik doki az ágyam mellett állva (vérvétel és minden egyéb vizsgálat nélkül) úgy döntött, hogy mivel vérzek (minimálisan szivárgok valahonnan), megemeli az utrogestan adagomat 1x3-ról, 3x2-re. Ezek után maradt ott a dokim és rákérdeztem, hogy most ez így jó lesz-e. Azt mondta támogassuk a terhességet, emeljük meg az adagot és majd jön még és csinál ultrahangot. Meg is nézett, igaz, hogy csak este 10-kor és már nem látott hematomát sem, így csak annyit mondott, hogy fekvést ajánl. Másnap mikor rákérdeztem, hogy nem lehet-e, hogy az utro felmarta a hüvelyfalát és onnan jön ez a valami, akkor azt mondta, hogy az nem csinál ilyet. Én nem így hallottam, de nem tudtam mit tenni, inkább legyen a megemelt adag.
A hétfői viziten már arról volt szó, hogy áttérünk a tablettás antibiotikumra és kedden hazamehetek. Nem részletezném, a nővér idiótaságát, nekem kellett utánajárni, hogy kapjak gyógyszert, nekem kellett erősködnöm, hogy végre beadják a saját progi injekciómat és a zárójelentéskor is műsorozott egy sort.
Hétfőn még elküldtek egy ultrahangra, de nem a folyosón lévőbe, hanem leküldtek az orvosi rendelőbe, ahová az utcáról járnak be. Vártam a folyosón, majd 15 percen bugyi nélkül a vizsgálóban, mert a doki a szomszédban beszélgetett. Míg várakoztam és nézelődtem, azt vettem észre, hogy NINCS FÜGGÖNY :) no sebaj! Jött a doki, akinek az asszisztense felolvasta miért vagyok ott, hány hetes terhes vagyok. Ezt tőlem is megkérdezte. Mondom 9. Kérdezi, mikor volt az utolsó menszesz első napja. Mondom mikor, erre elkezd számolni és közli, hogy 10 hetes terhes vagyok. Mondom neki, hogy a nőgyógyászom mondta a 9-et, erre elkezdett velem vitatkozni, hogy ez matematika, ez nem annyira bonyolult....aztán elkezdte, hogy nem is érte, hogy mit keresek ott, elmeséltem újra, amit már az asszisztens felolvasott neki, de már akkor elfordítottam a fejem és monoton felelgettem, így kicsit talán észrevette magát, mert hangnemet váltott, majd megmérte a babát és közölte, hogy a méret alapján valóban 9 hetes. Tényleg? Minő meglepetés!!! Tiszta ideg voltam mikor kijöttem. De ott bent volt egy pillanat, amit nagyon élveztem, mikor felém fordította a monitort és babóca keze lába izgett mozgott és 25 mm volt a mérete! :)
Aztán már csak várni kellett, hogy másnap legyen.
Kedden 11 után valamivel "szabadultam", de úgy éreztem, hogy mintha 1 hónapot lettem volna bent. Akkora már kővé összeállt a nyakam és 2 napja fájt ettől a fejem, derekam, de már nem akartam semmit csak hazajönni. Hétfőn már az uh után nem véreztem, de ezt nem is kérdezte senki! Beültem a kocsiba és zokogásban törtem ki. Szegény B. nagyon megijedt, kérdezgette mi történt. Mondtam neki, hogy nagyon megviselt ez a pár nap :(
Itthon 2 nap saját ágyban fekvés után a nyakam, fejem helyreállt, tegnap már hőemelkedésem sem volt.
A védőnőt csak 2x mondtam le, szegény szerintem nem hiszi, hogy miken mentem keresztül, mert kérte, hogy hozzam a zárójelentéseim hétfőn :)
Ja, egyébként tegnap visszamentem az urológiára kontrollra, ahol a papíromra már csak a bal oldali vesében pangás láthatót írták és diagznózisként, a húgyúti fertőzés nem meghatározott helyen szerepel, miközben a vizeletem totál negatív! Mondta a doki, ha belázasodnék, menjek vissza. Jaj de vicces! Mondom a dokinak, hogy a múltkor is ide jöttem vissza és hogy jártam? Visszaküldtek a nőgyógyászatra! Erre azt mondta, hogy nem baj, menjek az urológiára! MINEK, KÖNYÖRGÖM???? Aztán azt is mondta, hogy 2 hét múlva kontrollra vár! Na lassan csak túl leszek ezen. Most itthon fekszem és pihenek. Tegnap reggelre is volt a betétemen valami rózsaszínes valami, aztán azóta sem.
Ma vagyok 10 hetes terhes :)

Láááz

Próbálom röviden :) de nem fog menni!
A keddi görcsről csütörtökre virradóra (konkrétan éjfélkor) kiderült, hogy valószínűleg nem kaja okozza, mert ismét jelentkezett és elég duván, így mentünk az ügyeletre. Ott mikor megmondtuk, hogy terhes vagyok azonnal a nőgyógyászatra küldtek, ahol mindent renben találtak, így mehettem vissza a sürgősségire, ahol vettek vért, adtam vitelet mintát. Mondta a doktornő, aki meglepően fiatal volt, hogy az eredmény kb 1-2 óra alatt megvan, mert még nem tudja, hogy vesekő vagy bél gyulladás. A fektetőbe vittek úgy, hogy semmi nem volt nálam B. pedig közölte, hogy azt a pár órát megvárja. Telt múlt az idő, aludni nem tudtam sem az izgalomtól, sem a sok hortyogástól ami körülvett. Egyszercsak jött a doktornő, hogy az eredmények fele már megvan, annyit lát, hogy gyulladás van, majd elment. Kezdett világosodni, de mivel óra sem volt rajtam, telefon se volt nálam, nem tudtam hány óra és még B-t sem tudtam hívni. Aztán csak reggel lett, addig lement két infúzió, még mikor bekerültem a sürgősségire, vénásan kaptam nospat a fájdalomra, de mást nem mertek adni, viszon a fektetőben nem múlt a fájdalom úgyhogy kb 2 óra alatt (ezt utólag számoltam ki) sikerült felhívni a nőgyógyászatot és így kaphattam 1 adag algopyrint. Nos reggel lett, nekem pedig ki kellett menni a mosdóba, úgyhogy felkeltem és kimentem, aztán a nővérpultnál láttam, hogy fél 6! Jesszus mi lehet B-vel? Kinéztem de nem volt sehol, gondoltam hazaküldték, legalább neki megmondták mi a helyzet, de kicsivel később beállított :) Jól sejtettem, ő jobban informált volt mint én! Volt otthon, hozott enni, inni! Neki elmondták, hogy reggel 7-kor lesz egy uh, ahol is a vesekőben maradt magával a doki. Látott tágulatot itt-ott, de követ nem. Ekkor azért kicsit kezdtem újra érezni az oldalam. Kaptam egy nagy adag infúziót nospával fűszerezve és egész jól lettem, a fájdalom elkezdett középtájra húzódni. Azzal engedtek el, hogy hívnak egy mentőt és elvisznek a SOTE urológiai ambulanciára. Mondtam, hogy köszi, de inkább kocsival átmegyünk. Átmentünk. Kismillió ember levegőtlen helyen, borzasztó volt az egész. B szólt az egyik asszisztensnek, hogy veszélyeztetett terhes vagyok ( ezt az egyik papíromon láttuk), így egész hamar bejutottunk, ahol ismét csináltak uh-t, ismét nem láttak semmit, szóval hazaengedtek azzal, hogy nospát és algopyrint vehetek be, ha lázas lennék menjek vissza. A saját nődokimat hívtam, ő is megerősített az algopyrinben, úgyhogy kiváltottuk. Estére azonban belázasodtam, 37,7. Gondoltuk ez csak a kimerültség, hiszen nem aludtam semmit, de aztán 38,6-ra ugrott. B hívta a nődokim, ő mondta, hogy ez sajnos normális, algopyrin 6 óránként szedhető + hűtőfürdő, más gyógymód nincs. Egész éjjel küzdöttünk, szegény férjem ott ugrált körülöttem, hogy mit hozzon. Borogatás, tea, víz? Segített a hűtőfürdőnél is, de nem sikerült lenyomni a lázat, csak az algo után 1 órával ment le, de már indult is vissza. Pénteken el kellett mennie dolgozni, de ígérte, hogy siet haza. A reggeli fél 8-as algopiri egész jól bírta, majdnem 3 órán át volt 37,7, de aztán ez is megindult, hiába próbáltam magam hűteni. Mire B hazaért 39,4-lett. Bevettem az algopirit, pont letelt a 6 óra. B nap közben beszélt a nőgyogyimmal, aki azt javasolta, hogy menjünk vissza az urológiára, ott felírnak antibiotikumot. Visszamentünk kb 1,5 órát vártunk, vizeletből megállapították, hogy valóban antibiotikumra lesz szükségem, de menjek vissza a nőgyógyászatra, majd ott felírják! Visszamentünk, 2 órát vártunk, mire egy doktornő kikelt magából, hogy hülyék dolgoznak az urológián, miért nem írtak fel semmit!!! Mondtuk nem tudjuk, mi csak antibiotikumot szertetnénk és itt sem vagyunk, mire közölte, hogy befektet, infúzióban kapom majd és csak hétfőn vagy kedden mehetek haza. Egész jól telt az este, megkaptam az 1 liter cuccot, B jött-ment, hozott mindenféle cuccot otthonról. Ma, szombat reggel kaptam egy kisebb zacsi infúziót, aztán valamikor a reggel folyamán elmentem pisilni és jött egy kis vér, úgyhogy azonnal kértem egy orvost, hogy jöjjön és nézze meg honnan jön. Csinált uh-t, van egy kis hematomám, az vérezhet, de a babával minden ok. Azért, hogy megnyugodjak, bekapcsolta nekem a szívhangot. Akkor hallottam először és megtörtént, amire vártam, könnyekben törtem ki, most is könnyezem, ahogy leírom. Szenzációs volt az a hang, ráadásul olyan jól látszott, mint még soha, egész babaforma volt :) Most ágynyugalmat írtak elő mást nem is nagyon lehet a kórházban csinálni, nekem viszont sűrűn kell pisilni, szóval most kicsit kevesebbet iszom, a nem látható vesekövem annyira nem izgat, mint a baba.
Összefoglalva rengeteg fiatal orvossal találkoztunk, csak a nőgyógyászaton nem, viszont a sürgősségin a nővérek és beteghordók minősíthetetlenül beszéltek az idős betegekkel és betegekről. A lényeg, hogy a vérzés miatt jókor voltam jó helyen, nem kellett kocsiba szállni, autózni és izgulni, míg jött egy orvos és megvizsgált. Görcs nincs, csak belenyilallós szurkálás majdnem középen. Várom, hogy a vérzés elmúljon. Holnap pont ügyeletes a saját dokim itt a kórházban, majd jól kikérdezem a hematomáról.