Letettem a lantot

Én biza mától nem dolgozom. Ide lőjetek :):):) Illetve itthonról egy nagyon kicsit, mert elvileg még idén figyelem és írom a pályázatokat. Okos telefonomat letettem (férjem régi kevésbé okosát megkaptam :) ), laptopom elvileg még idén van, gyakorlatilag nem tudom meddig, így már nem leszek olyan aktív FB-n sem és itt sem, mert nem mindig tudom majd napi szinten követni az eseményeket, amit nagyon sajnálok. Az itthoni gépünk olyan orosz tv típus, fél óra mire beindul rajta valami :)
Az utolsó munkanapom nagyon szomorúra és magányosra sikeredett. "Kedvenc" kolléganőm úgy ahogy van nem is érdekelt, még jó is volt, hogy 12 előtt elment, de a munkám egy részét neki kellett átadni. Szánt rám talán fél órát, közben folyton azt hajtogatta, kérdezgette, hogy most ez tényleg kell-e valakinek és különben is minek stb. Remekül éreztem magam közben :( de hamar ledaráltam, megmutattam neki mindent, persze nem jegyzetelt semmit, aztán dolga volt és ment. Jött a másik kolléganő, aki úgy tervezte, hogy az utolsó két napomat velem tölti és mindent megtanul, erre csütörtökön volt rám 1-2 órája (ő sem írt semmit, csak ült mellettem és szörnyülködött, hogy ez ilyen), aztán pénteken 12 után érkezett, megkérdeztem, hogy jön-e hozzám, de közölte, hogy neki lassan mennie kell, így az egész délutánt egyedül töltöttem, este fél 6-ig dolgoztam. Hozzá tartozik a történethez, hogy még le is lettem cseszve általa, hogy valamit nem mondtam. Na akkor egy kicsit elpattant bennem valami. Mondtam neki, hogy mivel csütörtökön szánt mindenre pár órát, valóban nem tudtam mindent elmondani, de leírtam és biztos lehet benne, hogy még vagy 20 dolog lesz, amit nem mondtam el, mert egyszerűen ennyi idő alatt képtelenség. Kicsit még pityeregtem is :( Lett volna még mit csinálnom péntek este, mert nem tudtam időben megcsinálni a dolgaim, hiszen arra vártam, hogy kiderüljön kinek-mit kell átadni és meg akartam mutatni, így nem haladtam, aztán meg ott maradtam egyedül, az összes feladattal. Vagyok olyan hülye, hogy úgy akartam otthagyni mindent, hogy az októbert lezártam, de nem sikerült, ezért lelkiismeret furdalásom van :( . Fél 6-kor jöttek takarítani, így nem tudtam tovább csinálni, eljöttem. Tudom, hogy csak engem érdekel, hogy nem tudtam átadni a munkám és bosszantott, hogy akiknek kiosztották a feladatot, nem mutattak konkrétan semmi érdeklődést. Én elmondtam, megmutattam, senki nem írt egy sort sem, csak közölték, hogy úgyis be kell jönnöm a következő havi rendelés leadásoknál, szállítólevelek beérkezésekor, számláknál stb, valamint, ha már úgyis bejövök az egyik kolléganő miatt, akkor a másik miatt is, mikor a havi költségvetésről lesz szó, hogy megmutassam, MEGINT! Minderről a főnököm nem tud. Nem is tudom hogy fogják a kolléganők elmesélni, hogy miért nem tudnak ezt, vagy azt, gondolom, majd lazán közlik, hogy én nem mondtam, vagy nem mutattam. Hosszú a történet, nem tehetem meg, hogy nem megyek be, de hogy ennyire lesz@rják a 3 év alatt felépített munkám, az nagyon szarul esett. Nem akartam árulkodni, így nem hívtam fel a főnököm, de az első alkalomnál, amikor valaki támadni fog én meg fogom védeni magam. Mivel a főnököm a barátom is és az egyik kolléganő a húga, így kicsit nehéz ez az egész, de hallottam, hogy legalább a főnöknek van egy kis rossz érzése azzal kapcsolatban, hogy nem kaptam semmi búcsúztatás félét. Nem mintha igényt tartottam volna rá, de mégis csak lezárult egy komoly korszak az életemben. Még sosem volt olyan, hogy nem dolgoztam :) Ma már felhívott a főnök és kérdezte milyen érzés és mondta, hogy majd tartunk valami bulit, de egyelőre erősen él bennem a péntek, nem sok kedvem volt jópofizni.