Kórházregény

2013.11.22-én, pénteken este kezdtem érezni a vesém újra, majd szombat reggel. Bevettem Algopyrint, Nospát és elmúlt minden. Szombat estére kezdtem "belázasodni". Hűtőfürdővel és 3 Rubophen bekapkodásával telt az éjszaka, majd vasárnap, mikor a 4. Rubophent vettem be és nem lefelé ment a lázam, hanem fel, bementünk az ügyeletre, de inkább csak tartós hőemelkedésem volt, a 38 fok talán valamikor csak éjszaka volt. A kórházban közölték, hogy ott is maradok, befektetnek. Kaptam infúziót, "lázam" lement. Másnap leküldtek az ultrahangra, ott agyon vizsgáltak, megírták a leletet, hogy lehet, hogy van kövem és lehet, hogy gyulladás van a vesémben. Ennyire talán nem egyszerűen, de semmi konkrét nem volt a leleten, csak hogy utalhat, meg gyanús meg stb. Kitalálták, hogy kedden átküldenek a SOTE urológiára, ott feltesznek egy katétert, így nem lesz lappangó vizelet, nem lesz gyulladás és láz. Telefonon leegyeztették, hogy megyek, elérték a saját dokim, akihez eddig jártam oda kontrollokra. Összecsomagoltam, megkaptam a kórház záróját és 12:30-kor B. átvitt a SOTE-ra. Betegfelvételen bejelentkeztünk, mondták, hogy a saját dokim ügyeletes, de tud rólam, üljek le. 2,5 óra várakozás után kezdtem érezni, hogy megy fel a lázam, így kértem egy hőmérőt. Mit kérdezett a nővér? "Azért kér lázmérőt, mert úgy gondolja, hogy lázas?" Nem bameg, kell otthonra! Mértem, 37,7. Akkor kicsit kezdtek odafigyelni rám, nővérke szerzett egy uh gépet és egy dokit, majd behívtak. Előkerült egy fődoki, aki szánt rám kb. 30 másodpercet, használta az uh gépet és közölte, hogy nincs nekem semmit bajom, nincs vesekövem, menjek szépen haza!!! Ekkor felhívtam a Szent Imrét, mondták ez őrület és hogy menjek vissza nyugodtan. Gondoltam megvárom a SOTE papírt és már megyek is. Eltelt ismét 1,5 óra, tehát akkor már 4 órája ott ültünk, nem tudtam, hogy a csoda széktől, a terhességtől, a vesémtől vagy mégis mitől fáj a derekam. Egyszer csak átment a folyosón a saját dokim, felcsillant a szeme, odalépett hozzám, majd közölte, hogy akkor felteszi a katétert. Mondtam neki, hogy ez most elég érdekes, mert 1,5 órája mondták, hogy menjek haza! Kérdezi ki volt az, mondtam, hogy ne haragudjon, fogalmam sincs. No, akkor megkeresi a papírom...aha, szóval még a papírt sem látta. Ismét eltelt 1 óra, akkor már az 5. Leül mellém és elkezdi mesélni, hogy ez a katéter dolog hogy zajlik. Mondom neki, hogy én tuti nem maradok itt, erre csak furán nézett, hogy miért!? Mondtam neki, hogy elvesztettem minden bizalmam. Mint utóbb kiderült, egy adjunktus úr volt az, aki közölte, hogy nincs bajom, menjek haza, most meg a saját dokim, minden vizsgálat nélkül fel akarja tenni a katétert. B. azért érdeklődött tőle, hogy ez hogy is zajlik.
- még aznap este felteszik a katétert
- fájdalomcsillapító nélkül kezdik el felhelyezni (miért nem kaphatok fájdalomcsillapítót? az infúziómban is volt, sőt görcsoldó is)
- nincs közben semmi uh, vagy röntgen, amin figyelik, hogy hol tartanak (a röntgent értem, de hogy uh sincs?)
- ha elakad a katéter, akkor elindulnak másfelé (de meddig?)
- kapok egy zacsis variációt 1 napra, ÉÉÉÉÉS hazaküldenek
- másnap menjek vissza és a zacsis helyett lesz egy belső katéter, ami bent marad a szülésig
- LEGYEK SZÍVES SZÜLÉSIG NEM SOKAT FEKÜDNI, MEG ÜLNI (aha, ez pont fog menni!), MERT A HÓLYAGOMIG VISSZAMEHET A VIZELET, AKKOR HÓLYAGGYULLADÁSOM LESZ ÉS MEGINT LÁZAM!
Kérdem én, akkor mennyivel leszek előrébb ezzel a katéterrel? Ismét gyulladás, ismét láz?
Mondtam, hogy köszi, de nem!
Megírta a papírom, ráírta, hogy elutasítottam a felajánlott kezelést. Mondtam neki, hogy azt is írja már rá, hogy hazaküldtek. Természetesen közölte, hogy azt nem ő mondta, így nem írja rá. Azt is mondtam neki, hogy a nyáron 39 fokos lázzal jöttem ide vissza, amikor is elküldtek a Szent Imrébe, szóval akkor mi történt? Erre azt mondta, hogy sajnálja és elnézést kér a kollégái nevében, de hát ő nem volt itt. Mondtam neki, hogy ne haragudjon, de a lázam nem tudom azokra a napokra időzíteni, amikor dolgozik! Megírta a papírt úgy, hogy meg sem vizsgált, igazából átmásolta a Szent Imrés leletem, majd eljöttünk. Mire visszaértünk a kórházba, eléggé kivoltam idegileg. Már vártak, nagyon rendesek voltak. Mondtam, hogy nem fogják elhinni milyen papírt hoztam, az van rajta, hogy elutasítottam a kezelést (ekkor már sírtam). Mondták, hogy most már ne idegeskedjek, felvesznek újra. Lázat mértek, lázam volt, jött az infúzió. Szerda reggel az osztályvezető mondta, hogy nyugi, ez egy új nap, ott a kórházban majd mindent megoldanak. Eltelt a szerda, csütörtök láz és minden egyéb történés nélkül, csak ígéreteket kaptam, hogy beszélnek az urológussal és összehívnak MAJD egy konzíliumot az urológussal. Kérdeztem, hogy mikor engednek haza, hiszen láztalan vagyok,urológusról semmi hír az  de csak mondogatták, hogy konzílium lesz és még pár nap láz nélkül, akkor mehetek. Nem hagytam magam! Péntek 14 órakor úgy döntöttem elég volt. A legfiatalabb doki nyakára szálltam, aki a végén nekiállt telefonálni. Persze kiderült, hogy az urológussal még mindig nem beszélt senki! A fiatal doki felhívta a saját főnökét, aki utasította, hogy hívja fel az urológust, aki közölte, hogy MAJD, ha megint gond adódna a vesémmel, akkor menjek el az urológiára. Minő meglepetés :) Ismét beszélt a főnökével, aki azt mondta, hogy ha nincs lázam, akkor mehetek. Szóval ugyan úgy lett minden, mint a nyáron.
Azóta sincs lázam, csak köhögök és folyik az orrom. Ezt a kórházban sikerült összeszednem. Hársfavirág teát iszom, pihenek, kicsit teszek-veszek, a lényeg, hogy már itthon vagyok. Könnyebben mozgok, mint a kórházban, szombat este még az utolsó céges bulira is el tudtunk menni :) Kicsi vacsi, kicsi zene, szóval még ki is kapcsolódtunk az őrület után.