A szúrás

Nagyon izgultam. Nagyon, nagyon! Próbáltam erőt meríteni az eddigiekből, hiszen szúrtam már hasba magam, gondoltam az érzéstelenítőt meg sem érzem, aztán a többit sem, de nem így lett. Csípett az érzéstelenítő és máris jött a következő, ami bár nem fájt, de nagyon kellemetlen. A szúrás után levert a víz és csak vártam, hogy vége legyen. Mindenki nagyon kedves volt, doktornő a szúrás után csinált egy alapos ultrahangot, mikor végzett, mondta is, hogy visszajött a színem :) Mindent renben talált. Ő még mindig fiatalabbnak mondja a babát, mint a saját dokim. Akkor most mit vegyek alapul? Itt azt mondták, hogy 13+1 napos, fiatalabb 5 nappal a papírformához képest. Kérdeztem, hogy ugye ez nem gond, megnyugtatott a doktornő, hogy nem. A saját dokim szerint pedig ma 13+3. Nem az itteni 2 napon agyaltam, hanem azon, hogy még fiatalabbat mint a papírforma.
Lepihenhettem szúrás után, B bejöhetett, kértem hozzon nekem egy pohár vizet. Kicsit pihentem, voltam wc-n, még mindig a popsin pisilős műsor volt. Visszadőltem, de nagyon menni akartam, úgyhogy mentünk. Kiértünk a kocsihoz, én meg éreztem, hogy hányni fogok. Nem volt zacsi a kocsiban, így fél liter "folyadékkal" teletöltöttem azt a kis mini hűtőtáskát, amit a gyógyszertárban adnak (mi vizet vittünk benne) szóval ki kellett dobni :(
DE valahogy már most közelebb érzem magamhoz a babát, mert aggódom :)
Remélem minden renben lesz vele!!!
Én még nem vagyok a toppon. Hasmenésem van, éhes vagyok, de nem kívánok semmit. Sebaj, majd alakul.