Kárpótlás

Gyorsan leírom, hogy miket is kárpótolt, milyen hatalmas problémának vélt dolgokat tett semmissé a tegnapi UH.
- Elég régóta és elég gyakran van fura szívdobogásom, majdnemhogy rosszul vagyok. A szívemet a torkomban érzem, erőtlen kezem-lábam, levegőre van szükségem, de nem ájulós a rosszullét, csak nagyon kellemetlen. A vérnyomásom mindig alacsony, a pulzusom mindig magas, mikor mérik. Először azt hittem, hogy a cukrom esik le, de próbálkoztam már kockacukorral is ilyen esetben, nem igazán segített. Igyekszem vizet is inni, az sem segít. Nőgyógyász elküldött EKG-ra.
- Ahogy vízszintesbe kerülök, bedugul az orrom, így azon nem kapok levegőt, e mellé (mivel pici vagyok) ez a baba kellőképpen összenyomja a rekeszizmom és a számon is nehéz levegőt venni, így orrspray-t kell használnom, hogy éjszaka aludni tudjak. Felírta a doktornő, hogy miket használok, de egyikre sem mondta, hogy ne tegyem, elküldött fül-orr-gégészetre.
- A hátamon nem sokáig tudok feküdni, mert beszakad a derekam, erre úgy gondolom a kismama pilates segítséget fog nyújtani, lassan beszerzem a dvd-t és mivel már 8 kg-t híztam (jajajajaj) a kajára és egyéb mozgásra is több időt és odafigyelést kell szánnom.
- Bár táppénzen vagyok, azért dolgozom, mert segíteni kell és ezt még honorálják is (micsoda fertőben élek) és bár jó nagy a hasam, nem úgy néz ki, mint akik elhiszik, hogy terhes vagyok, senki nem veszi át a munkám és felvenni sem akarnak helyettem senkit. Többször szóltam, többször kértem. Arról beszéltünk már, hogy otthonról is fogok tudni dolgozni. Azt végre tegnap tisztába tettük, hogy a baba megszületésétől 2-3 hónapig tuti nem tudok csinálni semmit, a többit meg majd meglátjuk. Igaziból nem lenne gond, ha még sokáig be tudnék járni, de "kedvenc" kolléganőm minden nap igyekszik kiakasztani és úgy viselkedik, hogy az vérlázító, így tegnapra az is megfogalmazódott bennem, hogy bár szeretné a főnökség, de én biza november 1-től nem szeretnék jelen lenni. A "kedvencnek" hiába mondom, vagy célzok rá, hogy ne próbálkozzon egyre több felelősséget és munkát rám testálni, mert én lassan nem leszek, egyszerűen nem vesz róla tudomást. Sosem vállalt felelősséget semmiért, mindig valakit kényszerít bele valamilyen döntésbe, ez nem is fog változni, de NEKEM ERRE NINCS SZÜKSÉGEM!!! Én szeretnék szépen felkészülni ennek a csodának a születésére, szeretnék ráhangolódni az anyaságra, szeretnék nyugodt körülmények között lenni hónapokat, mielőtt megérkezik. Olvasni szeretnék és babacuccokra gondolni.
Jut eszembe kaptunk egy babakocsit :) Igaz, hogy nem új, de pont nem érdekel! Igaz, hogy nem fiús színű (sötét bordó), de ez sem igazán érdekel! Egy mozdulattal csukható, nyitható és bár nem próbáltuk még, de az én kisautómba is be fog férni a csomcsitartóba! Megmutatták, hogy hol lehet lebontani róla a huzatokat, így most semmi más nem érdekel, csak az, hogy hét végén szétszedhessem és kimoshassam :) A babakocsi tartozéka egy babahordó + kocsidokkoló, a babahordót a babakocsiba is bele lehet tenni, van hozzá mózeskosár, ami szintén beletehető a babakocsiba és mikor már nagyobb lesz a gyerek, többféle helyzetben ülhet, fekhet stb stb. Esővédő, lábzsák, szúnyogháló, hőmérő (kell mint egy falat kenyér ;), talán még kilométer számláló is van rajta.
No de jöjjön a lényeg, a kárpótlás mindenért :)
A tegnapi UH-n láthattuk újra a mi babánkat. Minden rendben vele, doktornő mondott egy olyan számot, hogy 64, gondolom fej méret, aztán még pár számot és megnézte a tekergetős segítségét, majd mondta, hogy kb 700g. Azt hittem, hogy a méretek is rajta lesznek a vizsgálati papíron, de semmi nincs rajta, így nem tudom hány cm.
Nézegettük a drágát, fordult erre-arra, jobbról-balra, hátra-hasra, majd egyszer csak szembe fordult velünk és ásított egy hatalmasat! Még a nyelvét is kidugta.
Na innentől mondom, hogy pont lesz@rok mindent, a mi kispasink tökéletes és édes gyerek.
IMÁDOM :)