Úgy érzem, egy teljesen új irányt vesz az életem, mintha egyre inkább magamra találnék.
Most mondhatnátok, hogy elég későn kislány, hiszen már el is múltál 36, de mint tudjuk én későn érek. :) Ez van! Valahogy ez a babátlanság és gondolom a korom az, ami kezdi megtalálni az egyensúlyt. Kevesebbet foglalkozom a babával és többet magammal/magunkkal. Elkezdtem erősen arra figyelni, hogy mi az, ami valóban örömet okoz, mi lehet az az út, amit saját választásom szerint járnom kellene. Még mindig nem vagyok a megfelelő helyen, de törekszem rá, hogy megtaláljam a lehetőséget, hogy azt csinálhassam végre, amit tényleg szeretnék. Jelenlegi munkahelyemen, munkakörömben még nincs sikerélményem (igaz, még csak próbaidős vagyok és nem tudom mi lesz, ha letelik), lehet hogy ez is segít abban, hogy arra felé kezdjek orientálódni, amerre tényleg mennem kellene.
Valamilyen úton-módon az általam kézzel készített tárgyakkal szeretnék hosszútávon foglalkozni, lehetőséget kapni arra, hogy akár a megélhetésben is besegítsen ez a foglalatosság, illetve gyerekkorom óta szorosabb kapcsolatban állok a kutyákkal, mint más "normális" :) ember, így a velük való foglalkozásra is szeretnék időt, energiát fordítani. A saját kutyáinkat sajnos kellőképpen elkényeztettük, így úgy döntöttem, először őket próbálom meg visszaterelni a megfelelő irányba, és ha ez sikerül, akkor jöhetnek a többiek. Ahhoz, hogy megkeressem a közelünkben lévő menhelyeket, hogy megkérdezzem tudok-e segíteni, még meg kell erősítenem a lelkem, mert képes lennék az összes kutyát hazavinni, annyira szeretném, ha mind jó helyen lenne, szerető környezetben.
Sokszor egy olyan érzés kerít hatalmába, hogy biztosan tudom, minden rendben lesz, ha nem görcsölök rá!
Megy minden a maga útján. Nagy levegő, nyugi és minden rendben lesz! Csak lazán és csak könnyedén!
Nos, ez az új irány! :) Take it easy :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése