Amikor a fagyi visszanyal

Szombaton hajnalban majdnem kísértésbe estem egy tesztre, de aztán inkább csak kimentem pisilni és visszafeküdtem. A vasárnap enyhe félelemben telt, hogy mi lesz, ha negatív lesz a teszt hétfőn, így már azt is kilátásba helyeztem, hogy nem is tesztelek egyáltalán :) B. azt mondta, hogy ne keljek olyan korán, hogy ő beérjen időben melózni, majd ő később indul, de megvárja a tesztem. Hétfőn reggeli 4:30 körül negatívat teszteltem. Visszafeküdtem "aludni". 5:30 körül éreztem, hogy B. fent van, mondtam neki, hogy menjen nyugodtan mert nem sikerült. Megkérdezte, hogy ez már biztos-e, mondtam, hogy az. Akkor kicsit eltörött a mécses nálam, kicsit összebújva feküdtünk még. Mondta hogy sajnálja, mondta, hogy mennyire szeret és kérte, hogy maradjunk otthon a mai nap. Mondtam, hogy én is nagyon sajnálom én is nagyon szeretem, de ha otthon maradunk, akkor végigbőgöm a napot, így inkább menjünk el dolgozni, hátha hamarabb telik a nap.
Még tegnap este is azt éreztem, hogy tuti minden ok. Annyira feszült a cicim, még mindig szurkált a hasam. Tudom, hogy ez a gyógyszerek hatása, de ez most más volt, szóval nem adtam fel, hittem és bíztam, pozitív voltam. Mikor a teszt után visszafeküdtem, még mindig azt mondogattam magamban, hogy minden úgy jó, ahogy van, minden rendben van, reggelre aztán levert a bánat a lábamról. Felkeltem, lefürödtem, aztán csak visszafeküdtem és néztem a plafont, majd felöltöztem és elindultam dolgozni. Mondhatnám, hogy ennyit a pozitivitásról, de nem mondom ;) Nagyon biztos voltam a dolgomban, biztos voltam a sikerben, biztos voltam mindenben ami a babát illeti. A fagyi visszanyalt. Ez van.