Tegnap hallottam egy kérdést, amit nem nekem tettek fel, de elgondolkodtam. Milyen állat szeretnél lenni, ha választhatnál? Elsőre sima ügynek tűnt, aztán csak nem tudtam rávágni semmit. Mi lennék? Nézzük csak! Valami fura kötődésem van a kutyákhoz. Néha elég bizarrnak érzem, mert jobban tudok sajnálni egy kutyát, mint egy embert. Valahonnan a gyerekkoromból jöhet ez. Nincs testvérem, de kutyám mindig is volt és tudom néha elítélhető módon, de még puszilgatni is képes vagyok a kutyáimat, sőt kedves, ismerős kutyákat is teljes imádattal veszek körbe. Szóval lennék-e kutya? Nem. Kutyabolond vagyok, de nem vagyok kutya típus. Egy kutya feltétel nélkül szeret, utasításokra vár és ettől boldog. Én nem tudnék ilyen lenni. Miért is olyan állat jut eszembe, ami számomra kedves? Talán mert ez a leglogikusabb válasz, de őket azért szeretem amilyenek, nem azért mert olyan lennék, vagy szeretnék lenni. Lennék-e hal? Nem. Első és legfontosabb kérdés a halakkal kapcsolatban, hogy például nem tudom, hogy a hal fázik-e a vízben télen? Gondolom nem. Miért vagyok ilyen földhöz ragad? Lehetnék hal, valami meleg vízben is, nem feltétlen a Balaton az egyetlen hely! Egy akvárium? Na nem, ott aztán be lennék zárva rendesen, meg ott a többi hal, akik esetleg ha nem kedvelnek, csak üldöznek majd és csipkednek. A macskákat nem szeretem kifejezetten, de elgondolkodtatnak. Végül is miért ne? Elég öntörvényűek, szinte azt csinálnak amit akarnak. Esznek, alszanak, kóricálnak, játszanak. Egy házi macska, amelyik szabadon kószál egész szimpatikus. Az áldozat típusú állatokat kihagynám, mint egér, madár és társai, főleg a kisebb kategóriásokat. Nem lennék pillangó sem, mert hát szépnek szépek, de hol is vannak ők ősszel és télen? Na nem! Semmiféle ízelt láb sem jöhet szóba, valamint az egyéb lassú járásúak sem, mint teknősbéka, csiga, lajhár. Mi van a medvékkel? Nem mondanám, hogy melegség borítja el szívemet, mikor arra gondolok, egy egy maci mindenféle szőröket töm magába téli álom előtt, hogy bedugaszolja magát.....na nem is folytatom. A majmokkal az van, hogy feléjük már jártunk evolúciónk során. Azt mondják az elefántnak max az ember lehet ellensége, de elképzelhetetlen számomra, ahogy az ormányommal tekergek jobbra, balra azzal a hatalmas testemmel :) A zsiráf is bukta, szegény mire lehajol inni... azokat a lábakat sem irigylem. A delfinnel úgy vagyok, hogy ok hogy okos, meg szép, de hát annyian odavannak érte, szóval nem! Ami még kedves nekem, az a vidra! Nem is tudom miért! Zabálnivaló, ahogy a tengeri vidra a hasán töri meg a kagylókat és nagyon kecses a vízben, mint a fóka. Ok, fóka! Izé, egy fóka csak kúszik-mászik a parton, olyan kis esetlen, neki a víz a lételeme, aztán jön egy cápa, vagy egy kardszárnyú és annyi.
Pingvin! A párom pingvin mániás. Tudom eszik a pingvineket is a vadonban, de hát mégis. A pingvin például egy életre választ társat magának. Láttuk a pingvinek vándorlása című filmet. Ajaj, annyi hideg és küzdelem. Nem is tudom. Valahogy a küzdés még közel áll hozzám, de ha már választani lehetne, ezt a terhet leraknám. Maradok a macskáknál. Azok egyéb fajtái is jónak tűnnek, mint fekete párduc, jaguár, tigris vagy oroszlán, de én mégiscsak házi macsek lennék. Sosem gondoltam volna :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése