Az elsiratott kacsatepertő

Nem volt egyszerű a tegnapi nap, de ha otthon maradtam volna, tuti bedagadt szemekkel ülnék most a gép előtt, mert végigbőgöm az egész napot. A melóhelyen csak néha-néha görbült le a szám széle és szökött könny a szemembe, aztán 1 órával hamarabb elkértem magam a melóból, hazamentem, tettem, vettem, majd megjött a párom. Már ahogy ránéztem a szomorú arcára könnyes lettem, de erőt vettem magamon és csak átölelkezve álltunk a fürdőszoba küszöbén, mert ott találkoztunk először a lakásban :) Aztán ő ment kereket cserélni én pedig nekiláttam a kacsatepertő készítésnek. Odahúztam a széket a tűzhelyhez, hogy ne kelljen állnom (lusta dög vagyok :) ) aztán egyszer csak kiszakadt belőlem és zokogni kezdtem a készülő tepertő felett. Nem tartott sokáig, de sikerült elsiratnom amit el kellett. A babát és a kacsát is.