Elfogyott lendület

Azt nem mondanám, hogy totál kedvetlen lennék, de valahogy leültem, mint az iszap és csak várom, hogy teljen az idő a melóban és mehessek haza.
Jön a karácsony! Tessék örülni! Nem megy!
Valahogy a készülődésre és lakászdíszítésre sem vágyom, a szentesti vacsi hidegen hagy. Lesz halászlé, mert hal van a mélyben, de utána? Eszünk amit találunk. Karácsonyi paprikás krumpli? Divatot teremthetnék vele! Karácsonyi ajándékok? Még jó, hogy a családdal megállapodtunk kb. 4-5 éve, hogy csak és kizárólag pezsgőcsere fogadtatik el ajándék gyanánt, hiszen ez az ünnep szóljon a családról, ne a pénzről, így csak én szoktam apróságokat készíteni kézzel, illetve azért innen-onnan becsúszik pár apróság. Most egyébként sem lenne miből költekezni!!! Páromnak kinéztem egy könyvet, amit szívesen elolvasna, remélem meg tudom venni! Ezek mind a karácsonyi terveim.
Ami mostanság érdekel, az a gyöngyfűzés, ez az egyetlen dolog ami kellőképpen motivál, hogy egyáltalán használjam az agyam és a kezem. A melóban kattog az agyam, hogy mikor mehetnék már haza fűzni, vagy miért is nem lehet a melóhelyen fűzni? :) Igaziból jobb lenne a kedvem is, ha nem a monitort bámulnám és papírokat tologatnék :) Nem hinném, hogy örülnének, ha felvetném mint ötlet, ezért ezt a felvetés pillanatában elvetem.
Ezt az egész baba témát is szívesen jegelném az első faggyal, aztán majd kiengedem tavasszal. Hogy kell olyat csinálni, hogy nem foglalkozom ezzel? Az egyik pillanatban lesz@rom az egészet és mindenkit, aki terhes, vagy babás, aztán a következő pillanatban erőt ad egy baba látványa vagy anyuka elbeszélése, hogy miket csinál az ő manója, mert olyankor valahogy el tudom hinni, hogy nekünk is lesz és ilyeneket vagy olyanokat fog csinálni. Két barátnőm is jövő év elején szül, néha kerülném őket, de hát szeretem mindkettőt! Nehéz ügy :)
Ok, tisztában vagyok azzal, hogy a depresszió ilyen, egyszer fent, aztán irány lefelé, aztán újra felfelé, de most csak nem leszek depis! Elég volt már! Ott van nekem az én szerető, mindenben támogató férjuram, akire ha ránézek elönti a szívem a melegség, de szegény mostanság csak néz rám és fogalma sincs mint kezdjen velem. Látja rajtam, hogy beborultam. Én sem tudom mit kellene velem kezdeni! Remélem hamar rendeződik a házaséletünk is, mert a punkció óta nem voltunk együtt. Punkció után örültem, hogy tudok mozogni, fájt a pocakom rendesen, így a transzferig várt 3 napban valahogy eszembe se jutott, aztán transzfer után pedig le lettünk tiltva.
A szerdai halovány szellemcsíkos reménykedés óta ez még csak a 3. nap, mégis úgy érzem, hogy már nagyon régen fáj a legutóbbi sikertelenség.