41. hét Sírós reggel

Keddi NST-n a szokásos semmit láttuk a papíron, a baba remekül van, izeg-mozog, egyéb okból a méhem nem reagál semmire. A védőnőnk is előkerült. Decemberben voltam nála utoljára, mikor is kérdeztem, hogy jöjjek-e januárban, de azt mondta, majd ő meglátogat. No, nem látogatott meg :) de most felhívott, hogy megvan-e a baba? Mondtam neki, hogy még nincs, és majd mindenképpen tájékoztatjuk!
Ma betöltöttem a 41. hetet. Mióta a szülésznő vázolta, hogy holnap be kell feküdnöm, nem voltam valami jól. Ma hajnalban arra ébredtem, hogy ha nem indul be a szülés és tényleg csak vasárnap indítják, akkor én 3 nagyon hosszú és szomorú egyedül töltött napot leszek bent a kórházban B nélkül. Egyből a gyerekágyas részre fektetnek, ott nem lehet látogatni, illetve ő bejön a kórházba, én meg kiülhetek vele a folyosóra, ahol jönnek-mennek az emberek, nagyon remek fémpadokon csücsülhetünk egymás mellett (jó, mi? :( )
Szóval hajnaltájt B is észrevette, hogy fent vagyok, átölelt, majd egyszer csak sírva fakadtam, hogy nem akarok bemenni és nem akarok bent egyedül lenni. Megbeszéltük, hogy reggel felhívom a szülésznőt, hátha lehet egyezkedni vele. Szülésznő mondta, hogy a dokinénit hívjam, de készüljek fel, hogy nem fogja megengedni az otthon maradást, mert erre szabály van, hogy a 41. hét után be kell menni. Mondtam neki, hogy ok, de ez nem a rendőrség! Sebaj, hívtam a dokinénit, aki valóban hajthatatlan volt. Azt magyarázta, hogy most nem én vagyok a fontos, hanem a baba. Tényleg? Nem mondod! Magyarázta, hogy persze saját felelősségemre megtehetem, hogy nem megyek, de akkor vállaljam a kockázatot és értsem meg, hogy ha bármi történik akkor én leszek a felelős. Ki gondolta volna!?
Az x. nekifutásra sem sikerült őt meggyőzni, hogy ha kell én minden vizsgálatra egyenként bemegyek, mert csak 25-30 percre van a kórház, mindig oda lyukadtunk ki, hogy ha bármi van, akkor mégiscsak bent vagyok és azonnal van segítség. Kérdeztem, hogy mi lehet, mikor a méhszáj teljesen zárt, a baba remekül van? Azt mondta, hogy lehet, hogy rosszul leszek! Aha!
Majd elkezdte, hogy a méhben a terminus túllépésével, akár el is halhat a baba! ÓÓÓÓ de f@sza, mondj még ilyeneket. Mondtam neki, hogy de hát az NST-s gép nincs rajtam 24 órán keresztül, azt 1 nap 1x csinálják meg, amire bemennék, de csak mondta, mondta, én meg sírva fakadtam, ő meg meghallotta, pedig próbáltam csendben csinálni. Közölte, hogy ne sírjak, mert a rossz lelkiállapotom az nem tesz jót a babának. Mondtam neki, hogy pont erről beszéltem én is eddig, hogy ha itthon vagyok, az mindkettőnknek jobb lenne.
Persze abban maradtunk, hogy bemegyek. Mint természetes szülésmegindítás, javasolta az együttlétet, mondtam ok! B-t hívtam, pityeregtem kicsit, ő meg nyugtatott, hogy minden rendben lesz. Csütörtökre és péntekre is kivesz szabit és azt mondta velem lesz a kórházban, de hát az folyosón ücsörgés nem egy leányálom. Meglátjuk. Mindenesetre mondtam neki, hogy mit javasolt a dokinéni szülésmegindítás céljából, erre közölte, hogy akkor mindjárt jön is haza :) Persze nem indult el, de jól esett, hogy megmosolyogtatott :)
Majd jelentkezem.