40+4 NST

Reggel voltunk NST-n. Most legalább volt 2 olyan jel is a papírkán, ami arra utalt, hogy a méhem nem csak akkor reagál, mikor a baba rúg, hanem egyébként is, bár én nem éreztem semmit. Kérdezte, hogy szoktam-e olyat érezni, hogy az egész hasam befeszül, de hát nekem a több víz miatt, szinte egész terhesség alatt feszült a pocakom, legalább is ezt éreztem, így most nem érzek különbséget. A szülésznő volt olyan rendes és még a méhszájamat is megnézte, de ott a helyzet változatlan, sőt, még fel is hívott délután, hogy beszélt a dokinénivel, leegyeztették mi lesz a menet nálam. Megbeszélték amit a szülésznő korábban nekem felvázolt (milyen jó, hogy neki konkrét elképzelési vannak és a dokinéni hallgat rá). Kedden újra NST 15:00-kor, majd csütörtökön befekvés (persze, ha addig nem történik semmi). Most arra is rákérdeztem, hogy mi várható csütörtöktől. Csütörtökön 11 óra körül kell menni, ha szükséges, akkor még csütörtökön méhszáj érlelés, majd várnak és megnézik, hogy hat a cucc, ha jól emlékszem akkor másnap nézik meg. Minden nap NST lesz és előreláthatóan vasárnap megindítják a szülést. Ez a legutolsó időpont (41+4). Mondta a szülésznő, hogy vasárnap úgyis ügyeletes a doktornő. Most nem tudom, hogy ennek örülnöm kellene-e!? Jó az nekem, ha nem csak miattam van bent és nem csak velem foglalkozik? Bár, amit eddig hallottam másoktól, az alapján a szülésznő végzi a munka dandárját :)

Egyébként 2 nagyon erőteljes érzés kerít hatalmába folyamatosan, mondhatni felváltva. Az egyik, hogy be vagyok sz@rva, hogy egyszer csak megindul a szülés, szóval szülni fogok és ettől félek, néha szinte rettegésnek érzem, a másik meg az, hogy olyan simán fog menni minden a maga útján ahogy kell. Már nagyon kíváncsi vagyok a kisfiamra, nagyon szeretném már látni és megölelni, szeretném látni, ahogy az apja magához öleli :) Néha szinte látom magam előtt, ahogy itthon vagyunk és a karjában tartja. Nagyon jó lenne, ha már nem az üres kiságyat és járókát kellene nézegetni, jó lenne érezni az illatát, megsimogatni a buksiját, a kis kezét, pocakját, lábacskáját.
Annyi van, hogy talán szerda vagy csütörtök hajnalban éreztem először, mintha meg akarna jönni a mensim, majd tegnap 2x délután, de mikor pozíciót változtattam, ülésből fekvésbe, akkor elmúlt. Most is érzem, de most is huzamosabb ideje ülök, szóval lehet, hogy ettől van, de lehet, hogy nem :) Ilyenkor már régen bevettem egy görcsoldót :) Volt émelygésem is többször, ha akarom, akkor ez is jel, ha nem akarom, akkor nem az!
Marad a várakozó álláspont.