Megörökítendők

Tuti, hogy már nem leszek se napra, se hétre, se hónapra kész friss infókat író, "rendes" anyuka.
Rengeteg új és megdöbbentő dolgot csinál. Néhány tevékenységnél komolyan átgondolt taktika figyelhető meg. Megfogja a labdát a teraszon, a korlát előtt (korlát vízszintes fa lécekből áll), megfigyeli a réseket, majd úgy méri fel, hogy a két léc között nem fog kiférni, ezért felemeli, majd 1 vagy 2 kézzel átpöccinti a legfelső felett. A nagykapu kulcsak nem szokványos kulcs, hanem hosszú és hengeres, a vége pedig olyasmi, mint egy csavarhúzó. Töki kezébe került a kulccsomó, végignézegette a kulcsokat, majd a nagykapu kulcsával odament egy csavarhoz és odaillesztette. Volt már a kezében csavarhúzó, sokat babrál, szerel az apjával.
Sosem tanítottuk, de kérdésre tegnap gyönyörűen végigmutogatta milye, hol van. A szomszédunk kérdezte tőle nemrég, hogy hol az okos feje, döbbentem láttam, hogy megmutatta neki. Korábban próbálkoztam, de nem reagált nekem. A szomszéd sikerén felbuzdulva ismét próbálkoztam, ismét sikertelenül, de mikor feltünő lett, hogy mennyi mindent megért és lereagál, tettünk egy próbát. Megmutatta kezét, lábát, fülét, orrát, száját, fejét, pocakját, fürdésnél a kukiját.
Ó és még mennyi minden van :) Jelenleg 2 szó van amit használ, ez a hoppá és a vava (kutya).  Gagyarászik, néha olyan, mintha énekelne,  nagyon szereti a zenét és rugózik, ha tetszik neki amit hall. Imádja az állatokat.
Már kevésbé harap, viszont helyette fejel. Sebaj, majd elmúlik, mint a hasfájás :)
Vokt nemrég egy nagyon meghitt pillanatunk, ezt azért megörökítem itt.

Egyik este olyan békés volt és nyugodt, hogy ilyet még nem láttam. B elköszönt tőle, ő szokta betenni az ágyába, én még maradok, megbeszéljük az aznapi történéseket, lekapcsolom a villanyt, marad az éjjeli fény, simizem, elalszik. Tegnap, ahogy az apja letette, ő meg sem mozdult, feje alatt a kispárnával csak nézett rám. Én is némán ültem, simiztem és csak néztük egymást, aztán mondtam neki, hogy nagyon szeretem, erre elmosolyodott, nekem meg potyogni kezdtek a könnyeim. Kinyúlt hozzám, mikor meglátta a könnyeket. Mondtam neki, hogy minden rendben van, csak a boldogságtól sírok. Visszahúzta a kezét, aztán becsukta a szemét és elaludt. Alig tudtam kijönni tőle. Csak ültem és néztem. Sugárzott belőle a nyugalom, pedig nap közben visított rendesen.

A nap közbeni és esti altatások nagyon nyugodtak, nincs hiszti, nincs sírás, max ficánkol, míg a kispárnáját gyömöszöli maga alá, de ez a szokása, rituáléja nincs mindig.
Tudom, hogy elkiabálom, de pár napja 2 órákat alszik délután és este mondhatni 8-8-ig alszik. Ez tegnap anyunak meséltem, aztán persze még éjfél előtt felsírt, át is mentem hozzá, szóval gyanús, hogy mátol se 2 órás alvás, se reggel 8-kor ébredés nem lesz :D