Álmok Popi falváról

Fura dolgok az álmok. Rita bejegyzése kapcsán hirtelen ömleni kezdtek a gondolataim és előbb nagyon szomorú, majd nagyon elégedett lettem.
Én annyit hallottam már azoktól, akik körülöttem élnek, vagy esetleg velem éltek, akik szeretnek, szerettek és akiket én szerettem, hogy majd ez lesz, meg majd az lesz, hogy ígéretekkel telel lett a padlás. Álmokat vetítettek elém, a saját álmaikat amik az enyémek is lettek, amikből aztán nem lett semmi, pedig én mindig hittem nekik és bennük, így alakulhatott ki, hogy nem merek hinni, remélni, álmodni. Lekorlátoztam az álmodozást, erősen próbálok ragaszkodni a realitásokhoz, miközben egy nagy álmot dédelgetek, anya szeretnék lenni. Ezzel kapcsolatos álmaim is inkább remények, bár elég erős a képzelőerőm ahhoz, hogy képekben lássam, mint egy szép álmot.
A sok korábbi csalódás sajnos megtörte a szárnyaim, amiket minden alkalommal megpróbálok meggyógyítani, de mint minden törött csont, ezek is fájnak időváltozáskor, fájnak, ha újra eltörnek, fájnak, ha csak hozzáérnek és vannak, akik megfogdossák erős kezükkel, figyelmeztetve arra, hogy mi történt és mi történhet, ha repülni próbálok. Én mégis újra próbálok repülni, de már óvatos vagyok. Félek attól, hogy magamat csapom be, ha hiszek az álmaimban, ha hiszek mások álmaiban, félek attól, hogy semmit nem tudok megvalósítani a sajátjaimból, így inkább hagyom az egészet köddé válni. Nem merek nagy szavakat használni, mégis erősen remélek, mondhatnám, hogy mindazzal, amit megteszek egy babáért, valóra váltom az álmom, de a sok év küzdelme azt mutatja, hogy kevés az én álmom, kevés, amit én teszek. Sok dologra vágyom, talán álmodom róluk és talán meg is teszek mindenért mindent, de már többször tapasztaltam, hogy azok a dolgok működnek nálam, amikre nem koncentrálok sokat. Mindenki ismeri a Titok című könyvet. Abban szerepel, hogy úgy gondolj valamire amit szeretnél, mintha már a tiéd lenne. Egy régi ismerősnek pl. működni szokott egy teljesen egyszerű szituációban, mint a parkolóhely keresés. Ő elképzeli, hogy megáll pont "az ajtóban". Nekem akkor van parkolóhelyem "az ajtóban", ha totál máshol jár az agyam és rájövök, hogy bakker, én ide jöttem és jé, van egy hely.
Hónapokon át mondtam köszönetet esténként az adott napért, reggelente az előttem állóért. Milliószor képzeltem el, láttam magam terhesen, láttam magunkat családként, éreztem az anyaság örömét, a boldogságot, de csak nem jött a várva várt baba, nem valósult meg az álom.
Próbálok annak örülni ami van, próbálok azzal elégedett lenni ami van és én ezt már nem álmok megvalósításának látom, szimplán elfogadásnak és annak, hogy kihozom abból a legjobbat, ami jut. Persze szeretnék pl. eljutni sok helyre a világon, de nem merem kijelenteni, hogy el fogok oda jutni. Hagyom, hogy megtörténjen, ha megtörténhet.
Hálás vagyok és köszönetet mondok azért, hogy ilyen társam van, mint a férjem. Biztos vagyok benne, hogy álmodoztam egy hasonló társról, de ő túlszárnyal minden álmot és képzeletet azzal, hogy ő olyan, amilyen :)
Mikor megismertem, vadul tiltakoztam magamban a kapcsolat szó ellen is, így nem terveztem vele tartós együttlétet és mégis EZ lett belőle :)
Lehet, hogy kishitű vagyok, sőt sok esetben tudom is, de óvatos lettem, miközben azért erősen remélem, hogy mégis megvalósulhatnak az álmok, amik nem feltétlenül az enyémek, de ha megvalósul egy, akkor biztos jó hatással lesz rám is :) Őszintén és tiszta szívből örülni fogok minden álomnak amit Rita megvalósít a sajátjai közül, hiszen fogom tudni, hogy nem csak hátra dőlt és várta a sült galambot, hanem keményen megdolgozott értük. Becsülni fogom a munkát amit belefektet és ettől nekem is boldog mosolyt csal majd az arcomra, amiért igen is hálás leszek!
Álmok helyett nekem a remények jutottak, amiket talán ugyan olyan intenzitással élek meg, mint egy álom megvalósítását. Talán nincs is olyan erős határvonal az álom és a remény között. A képzelőerő segítségével egy vágy, egy álom reménnyé formálódik bennem, mert talán így elérhetőbb a számomra, kézzel foghatóbb. Talán maga az álom szó túl álomittas ahhoz, hogy merjek utána menni, hogy merjek benne hinni. Most ugrott be, hogy miért is választottam azt az idézetet, ami a blogom fejlécében szerepel!
Ez jutott nekem, ez a küzdés és ez a reményteljes élet, amit egyéb iránt nem bánok, mert ha megvalósul, ha valóra válik az, amiben reménykedem, amiben hiszek, akkor minden alkalommal hálás vagyok, hálás leszek a lehetőségekért.
                        A remény szívós valami, levágod és újranő. ;)